Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-15 / 268. szám

Megyénk kisipari szövetke­zeteinek versenyében a javító szolgáltatás terén elért 105 százalékos teljesítményével a Baktalórántházi Vegyesipari Ktsz nyerte el a KISZÖV megyei elnökségének vándor- zászlaját Ebből az alka­lomból rendezett ünnepségen 13 ezer forint jutalmat osz­tottak ki azoknak a dolgozók­nak, akik kiemelkedő mun­kájukkal hozzájárultak a jó eredmények eléréséhez. Bodnár Sándor, aki 1951 óta elnöke a szövetkezetnek, ugyancsak a napokban kapta meg az OKISZ-tól — irányító, szervező munkája elismerése­ként — a „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” jelvényt és oklevelet. K. B. Majdnem az ég alatt Panaszos levél nyomán a Körte utcában oszlop tartja. Mivel tető nincs, a behulló csapadék oly­kor 10 centi vastagon is meg­tölti a szobát. Kémény nincs, tehát fűteni sem lehet. Nem is lenne célszerű, hiszen hiányzik a mennyezet egy da­rabja. A lakás tehát lakhatat­lan. Ide értendő a konyha is, ahol beázik a mennyeaet, és a lakók remegve várják, mikor szakad rájuk. Egy kéthetes csecsemőről, rokkant emberekről van szó, akik lakhatatlan lakásban él­nek. Ismerjük Nyíregyháza la­kásgondjait. De ilyet nem le­het megengedni. Különösen nem a tél küszöbén. Reméljük, hogy a városi tanács intézke­dik — amíg nem késő. Bogár Ferenc „Nagyon kérem a szerkesz tőséget, jöjjenek el egyszer i lakásomra. Én szívesen fel keresném önöket, de úgyhi szem itt sokkal több a látni való.” így kezdődött az a levél amelyet a napokban kaptunl Harala János, Nyíregyháza Körte utca 23. szám alatti la kostól. A fiatalasszony beteg ágyból kelt fel, hiszen ali; két hete egy kislányt hozot a világra. A családnak tehá nyomós okuk volt, hogy segít' ségért forduljanak. A Körte utca 23-ban való ban akad látnivaló, öten lak­nak a szoba-konyhában. Ha­rala Jánosék a kéthetes cse­csemővel, és a fiatalasszony nagyszülei. A nagyapa, — fél­lábú, beteg ember — 14 éve portás a kórházban. 24 órázik. A baj a múlt év decembe­rében kezdődött Ledőlt a kérvény, megroggyant az egész tető. A süvöltő szelek pedig nem kímélték a ki tudja hány évtizedes bádogtetőt. Ez év nyarán az egész ház gazdát cserélt. Lakva meg­vette egy férfi, akinek külön­ben másfélszoba összkomfor­tos lakása van az Árpád ut­cán. Bistucz István, az új tu­lajdonos hamarosan munká­hoz látott Kivette a szarufá­kat, mondván, hogy egy má­sik lakás megjavításához szükséges. És jelenleg mi a helyzet? Szó szerint a padlásról néz be az ég. A mennyezet szakadozó darabjait ideiglenesen négy sor észrevételt tehet: a meny- nyezet beázik, emiatt teljesen levált a festés. Az ajtók kö­rül megrepedezett, és pereg a vakolat. Vitatható a higiéni­kus mosogatás is, mivel az épület nem közművesített. ifj. Vincze Péter, Kisvárda, Vár u. 22. Értesítjük kedves vevőinket, hogy vállalatunk len-kender, ruha, valamint hengerelt áruk raktáraiban az év végi va- gyonmegállapitó leltározás november 12-től 14-ig tart. Fenti időpontban mindennemű árukiszolgáltatás szünetel. AGROKER Vállalat, Nyíregy­háza. FILMJEGYZET: Csend Magyarul beszélő szovjet film Nagysikerű regényélmény után most egy kitűnő film- változat is eljuttatta hozzánk Jurij Bondarev a Csend című alkotását. Nem nehéz megjó­solni: azok számára, akik könyvalakban találkoztak Bondarev művével, a mosta­ni filmélmény még teljesebb, zavartalanabb lesz, másokban viszont, akik első benyomás­ként a filmmel Ismerkednek, fellobban a kíváncsi, türel­metlen érdeklődés — a re­gény iránt. S így lesz ez ter­mészetes. magától értetődő, hi­szen a két mű harmónikusan ki. egészíti egymást. A film to­vább sűrítette a regény szer­kezetét, viszont ebben az új fo­galmazásban szükségszerűen le kellett mondani néhány mozzanatról, melyet a regény teljesebben ad. Mindenképpen jó tehát, hogy ez a jelentős regény a filmvásznon is megelevenedik. Hősét, Szergej Vohmincevet Közöljük Kisvárda és környéke, lakosaival, hogy valamint Mátészalka és környéke KISVÁRDA LENIN UTCA L SZ. ALATT MÁTÉSZALKA HŐSÖK TÉR 20. SZ. ALATT órajavító részlegünk . november Í6-ával működését megkezdi Mindennemű márkás precíziós kis és nagy órák szaksze­rű javítását eredeti alkatrész pótlásával rövid határ­időre vállaljuk. Vállalat. Vasszerkezeti és Gépipari (34814) közeli ismerősnek, jóbarátnak érezzük. Sorsa, életútja — melyből csupán néhány moz­zanatot ölel fel ez a történet, — kissé szimbólikussá növeli lényét. Vohmincev annak a korosztálynak egyszerű kato­nája, amely megjárta a máso­dik világháború legnehezebb csatáit, és megvívta a maga harcát. Megvívta a hazáért, melyet a nácifasiszta betola­kodók romhalmazzá szerettek volna változtatni; és megvív­ta önmaga belső nyugalmával néhány bajtársának kishitűsé­gével, gyávaságával szembe- szállva. A háború dicsősége­sen fejeződött be, az ellenség zászlói lehullottak a Vörös téri mauzóleum mellvédje elé. A másik ütközet azonban még csak ezt követően kezdő­dött. Erről szól az új szovjet film: Vohmincev belső béké­jét, illetve az ahhoz vezető rögös utat igyekszik bepász- tózni. Ennek a drámának napjai a bizalmatlanság és gyanakvás, egyszóval a sze­mélyi kultusz éveire esnek. Vohmincevből, a győztes kato­nából mellőzött szovjet állam­polgár lett, volt bajtársa pe­dig, aki annak idején gyá­ván cserbenhagyta katonáit, most az ő vádlója. Vlagyimir Bászov, a film rendezője tehetséges, erőteljes kompozíciót formált Bonda­rev regényéből. Erénye, hogy sokoldalúan igyekszik ábrá­zolni, a háború után kialakult társadalmi helyzetet, amikor a szovjet emberek számára új, minden addiginál nehe­zebb feladatot kellett megol­daniuk: romjaiból újjáépíteni az országot és behegeszteni az emberi lelkekben ütött hábo­rús sebeket. A film körültekin­tő részletességgel idézi és ítéli meg az eseményeket Néhány hibáról azonban, amely fékezi, lassítja a dráma kibontakozását szólnunk kell. Ilyen például a film szerke­zetének aránytalansága. Az előzmények nagyobb hang­súlyt kapnak ebben a film­építményben, mint magának a rágalmazási mozzanatnak a kidolgozása. Ebből következik aztán néhány kevéssé munkált cselekményszál bizonytalan­sága, néhány motívum elna­gyoltsága. Ezektől eltekintve szép, komoly film kerekedett Bászov munkájából. Segítsé­gére voltak ebben színészei is. Vitalij Konyajev már meg­jelenésében, arcának rezdülé­seiben felvillantja azoknak az élményeknek tragikus, szomo­rú pillanatait, melyek vjgül is ellene fordulnak és ha csak egy időre, de letérítik életé­nek nyílegyenes útjáról. La- risza Luzsina játssza Nymá­nak, Szergej szerelmének, a szerelmében egyszer már csa­lódott asszony szerepét. Vonzó érettsége nagyon rokonszenves mint szerető asszony és mint Szergej sorsáért aggódó, hozzá méltó élettárs. Natalja Velics- ko, Szergej húgának, Aszjának szerepében kiváltképp életteli, természetes játékával kelt fel­tűnést B. T. Humoros tárcák S étálunk a napos geszte­nyesoron Elemérrel; örü­lünk a kilombosodott fáknak, az újra megindult szigeti át­kelőhajóknak. Vidámak, majd­nem gondtalanok vagyunk, vasárnapi hangulatban; az is jó, hogy összetalálkoztunk, rég nem láttuk egymást, minden apróság újságnak számít ilyen­kor. A parkból kipattan a fe- jelgető gyerekek labdája, sike­rül kapásból visszapasszolni, — ez is emeli önérzetemet. Elemér a kisfiáról mond re­mek történeteket, — persze, apai elfogultság nélkül. Én hallgatom, természetesen illő ámulattal. — Egészen eredeti — isme­rem el bőkezűn Elemérke aranyköpéseit. S közben azon töprengek, miért fogy el a gyerekek szellemessége, mire felnőnek. A sétányon jólöltözött, kö­zépkorú férfi jön szembe, s ahogy elénk ér, kalapemelve köszöntjük egymást. Elemér el­hallgat, utánafordul s fölvi- lanyozva kérdi: — Te ismered Karbolyait? — Egészen fölszínesen. — Hogyhogy fölszínesen? — Társaságban találkoztunk a múltkor.... — Tehát egy társaságba jársz vele! — böki mellemnek az ujját Elemér. — Nézd, ez túlzás... — kez­deném el, de azt már nem hagyja beváltanom, hogy a ne­vét sem tudtam volna, ha ó nem említi, Elemér fölém magaslik, ar­ca ragyog: — Hát ez remek, öregem, micsoda szerencse! így rende­ződnek el a legjobb dolgok. Én összefutok veled, szembe sétál Karbolyai, és kiderül, hogy a barátod! — Tiltakozó mondatomon gavalléroscn át­nyúl: — Mit szerénykedel? Közvetlen társasági ismeretség­ben vagytok, no nem? Én meg már hetek óta keresgélek egy szálat, amelyik Karbolyaihoz vezet. Már úgy gondolom, hogy hivatalon kívül kellene összejönnöm vele... Életbevá­gó! Nézd, ő mégiscsak újítási főelőadó a minisztériumban, és nekem lenne egy patentem, az áramvezetékek tartósításá­ra... nem azért mondom, de tipp-topp! És hát nem szívesen terjeszteném elő a szokásos ri­deg szolgálati úton, mégis­csal: más, ha... de hiszen er­jessz, öregem! Ennyit csak megtehetsz. Bonyolult magyarázatba kezd az áramvezetékekről, az ő eljárásáról, a nemzetgazda­sági érdekekről, aztán lekanya­rítja: — Hiszen világos, nyilván érted! Nyilván nem értem. A ter­mészettudományokból már kö­zépiskolás korom óta vala­hogy kimaradtam. Csak ültem a lépcsőzetes fizikateremben, figyeltem a kísérleteket és szép lassan rájöttem, hogy mindazt nem értem, ami ebből emberi aggyal fölfogható. Most Elemér körém fonódó bizalmától egyszerre úgy ér­zem magam, mint aki fejest November 19, 20, 21, 22-én ii i i ŐSZI VÁSÁR rp» I •• I •• 1 iszalokon Ruházati cikkek, modern konyha, hálók, kárpitos gar­nitúrák, rádió, televízió, tűzhely, kályha, NAGY MENNYISÉGBEN ÉS VÁLASZTÉKBAN. OTP. HITELLEVELEK BEVÁLTHATOK A Megvásárolt nagyobb értékű cikkeket a föl dműyesszö vetkezet házhoz és vidékiek részére vasútra díjmentesen elszállítja (34824) 1964. november 14. ugrott egy csalánbokorba. Elég súlyos ember sem va­gyok ahhoz, hogy pártfogoljak valakit. Nem értek az áram­vezetéshez. Karbolyaihoz még annyira sem. És végül: legoko^ sabb ha ő maga fordul ehhez a derék, rokonszenves újítási szakemberhez, azon a bizonyos megvetett, de mégiscsak célra­vezető hivatalos úton. Háromszor belefognék, de Elemér átharsog rajtam, mint egy bombardon a szór dinózott, árva hegedűn. — Apró szívesség az egész! Már tudni illik az éri számom­ra. Mert az igazi szolgálatot Karbolyainak teszed, ha föl­hívod a figyelmét erre a szel­lemes, takarékos eljárásra. Le­kötelezed vele. Ennyit, öregem igazán megtehetsz... Hiába, semmi jogcímet nem találok rá, hogy lekötelezzem Karbolyait. Egyszerűen durva formátlanságnak tartanám, ha rárontanék az áramvezetékek és Elemér ügyében. De mielőtt kinyithatnám a számat, Ele­mér heves, lebilincselő kézrá­zással búcsúzik tőlem. — Hát, öregem, nagyon kö­szönöm! Ezt vártam tőled. Majd a napokban érdeklődöm, sikerült-e az intervenciód. És érdeklődik is. Három nap múlva, kicsit számonkérőn, ki­csit tréfálkozón. Szeretném belehörögni a tele­fonba. hogy én nem Ígértem semmit, nincs is módomban hirtelenében összenyájasodni Karbolyaival. De a telefonban, is Elemér hangja érvényesül jobban: — Á, jobb ezt személyesen, mindjárt fölugrom hozzád, he­lyes? — s ezzel a bíztató re­ménnyel levágja a kagylót. Aztán már ott is van. Megró lustaságomért, emlékezetéből rég feledett bűneimet ássa elő: „Ilyen voltál már diák korod­ban, — ha nem préselték ki belőled, ellazsáltad a dolgo­kat”! Belső ellenállásomat kellőképp aláásva, fölszólít: tüstént üljek íróasztalhoz, s írjam meg azt a meleg hangú levelet, amelyben fölhívom rá Karbolyai figyelmét. Kétségbeesetten meredhetek rá, mert már csavarja is ki a töltőtollát, elém simítja a le­vélpapirost, mint egyházi taní­tó az ostoba növendéknek. — Mindent rámbízhatsz — mosolyog. — Ha akarod, le is diktálom s magam viszem a postára. Expressz! — böki föl az ujját, hogy végső kételyei­met is eloszlassa. Aztán két-három hétig sem­mi. Míg Elemér ismét föl nem hív. — No, mit szólsz Karbolyai­hoz? — Miért? — kérdem vissza jámboran. — Miért? A füle botját sem mozgatja! Meg se nyikkant a leveledre! — Hatásszünet, majd súlyosan drámain: _ Tudod, szép kis barátaid van­nak! — De mondtam neked, hogy nem a barátom... Elemérnek nincs füle, csak szája: — Nem, hát ez egyenesen sértő! Nem is rám, de rád nézve! Elvégre vannak szabá­lyok, amelyeken ő sem tipor­hat keresztül! Csodálkozhatom-e hát, mi­kor legközelebbi találkozá­sunkkor a derék újítási főelő­adó töprengőn, összehúzott szemmel mered rám, majd hű­vösen fogadja köszönésemet. Igaz, hiszen megsértett! — villan eszembe Elemér fölvilá- gosítása. Bár alighanem én sem ünnepelném érte, ha egy hajnalon az ő expresszlevelével verne föl a postás. Azon sem ütődöm meg, hogy Elemér széliében hiresztell ró­lam: megbízhatatlan, önző fráter vagyok, aki fűt-fát Ígér, aztán egy lépést sem tesz a legjobb barátjáért. — El kell viselnem most már. Elvégre a szívességnek árd is van. Vidor Miklósi d Ennyit csak megtehetsz Vándorzászlót nyert a Baktalórántházi Vegyesipari Ktsz A balesetveszély abból adó­dott, hogy a benzinkút fölött magasfeszültségű vezeték hú­zódik. Ez a vezeték ott volt altkor is. amikor az illetékes szakemberek kijelölték a legalkalmasabb helyet a ben­zinkút elhelyezéséhez. Most aztán van kút, és mégsincs! Pedig, gondolom, nem volt olcsó mulatság a megépítése. Sánta Miklós, a járási művelődési ház igazgatója A közelmúltban adták át rendeltetésének Vásárosna- i menyban az újonnan létesített i modern benzinkutat az autó- : sog és motorosok nagy örö- í mére. Régi hiányt pótoltak : ezzel a létesítménnyel. Most a 1 tűzoltóság váratlanul betiltot- : ta a kút üzemeltetését. A '• gépjárművezetőket egy tábla 1 világosítja fel, hogy „a kiszol- « gálás balesetveszély miatt szünetel. Tankolás a legköze­lebbi benzinkútnál: Vaján, Mátészalkán, Kisvárdán.” Nem használható az új benzinkút Hullik a vakolat koztak a feladatra és Fülöp András, Kodácsi Pál, G. Tóth János, Kardos István, Hegedűs András, Szunyogh István, He­gedűs Bertalan szabad idejük­ben dolgoztak a családi ház építésén. így készült el az új otthon, nagy gondtól szabadult meg a család a munkatársak összefogásával. Kricsfalussy Béla J Súlyos csapás érte még a nyáron Novák István négy­gyermekes családapát Apa- gyon. Családi házuk a tűz martaléka lett. Novák István a tsz építöbrigádjában dolgozik, ezért Somogyi Ferenc tsz-el- nökhelyeties javasolta, hogy a brigád nyújtson segitséget a szerencsétlenül járt családnak az új otthon felépítésében. A brigádtagok szívesen vállal­Egy tsz-építőhrigád összefogása Kedvenc pihenője az or­szágút vándorainak a bakta­lórántházi, erdei Fenyves fa- atozó. Ezért is építtetett a íelyi földművesszövetkezet a ■égi helyébe egy igen tetsze- ős, modem vonalú épületet, ímelyet alig két hónapja ad- ak át rendeltetésének. A »etérő vendég azonban egy

Next

/
Thumbnails
Contents