Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-15 / 268. szám
Megyénk kisipari szövetkezeteinek versenyében a javító szolgáltatás terén elért 105 százalékos teljesítményével a Baktalórántházi Vegyesipari Ktsz nyerte el a KISZÖV megyei elnökségének vándor- zászlaját Ebből az alkalomból rendezett ünnepségen 13 ezer forint jutalmat osztottak ki azoknak a dolgozóknak, akik kiemelkedő munkájukkal hozzájárultak a jó eredmények eléréséhez. Bodnár Sándor, aki 1951 óta elnöke a szövetkezetnek, ugyancsak a napokban kapta meg az OKISZ-tól — irányító, szervező munkája elismeréseként — a „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” jelvényt és oklevelet. K. B. Majdnem az ég alatt Panaszos levél nyomán a Körte utcában oszlop tartja. Mivel tető nincs, a behulló csapadék olykor 10 centi vastagon is megtölti a szobát. Kémény nincs, tehát fűteni sem lehet. Nem is lenne célszerű, hiszen hiányzik a mennyezet egy darabja. A lakás tehát lakhatatlan. Ide értendő a konyha is, ahol beázik a mennyeaet, és a lakók remegve várják, mikor szakad rájuk. Egy kéthetes csecsemőről, rokkant emberekről van szó, akik lakhatatlan lakásban élnek. Ismerjük Nyíregyháza lakásgondjait. De ilyet nem lehet megengedni. Különösen nem a tél küszöbén. Reméljük, hogy a városi tanács intézkedik — amíg nem késő. Bogár Ferenc „Nagyon kérem a szerkesz tőséget, jöjjenek el egyszer i lakásomra. Én szívesen fel keresném önöket, de úgyhi szem itt sokkal több a látni való.” így kezdődött az a levél amelyet a napokban kaptunl Harala János, Nyíregyháza Körte utca 23. szám alatti la kostól. A fiatalasszony beteg ágyból kelt fel, hiszen ali; két hete egy kislányt hozot a világra. A családnak tehá nyomós okuk volt, hogy segít' ségért forduljanak. A Körte utca 23-ban való ban akad látnivaló, öten laknak a szoba-konyhában. Harala Jánosék a kéthetes csecsemővel, és a fiatalasszony nagyszülei. A nagyapa, — féllábú, beteg ember — 14 éve portás a kórházban. 24 órázik. A baj a múlt év decemberében kezdődött Ledőlt a kérvény, megroggyant az egész tető. A süvöltő szelek pedig nem kímélték a ki tudja hány évtizedes bádogtetőt. Ez év nyarán az egész ház gazdát cserélt. Lakva megvette egy férfi, akinek különben másfélszoba összkomfortos lakása van az Árpád utcán. Bistucz István, az új tulajdonos hamarosan munkához látott Kivette a szarufákat, mondván, hogy egy másik lakás megjavításához szükséges. És jelenleg mi a helyzet? Szó szerint a padlásról néz be az ég. A mennyezet szakadozó darabjait ideiglenesen négy sor észrevételt tehet: a meny- nyezet beázik, emiatt teljesen levált a festés. Az ajtók körül megrepedezett, és pereg a vakolat. Vitatható a higiénikus mosogatás is, mivel az épület nem közművesített. ifj. Vincze Péter, Kisvárda, Vár u. 22. Értesítjük kedves vevőinket, hogy vállalatunk len-kender, ruha, valamint hengerelt áruk raktáraiban az év végi va- gyonmegállapitó leltározás november 12-től 14-ig tart. Fenti időpontban mindennemű árukiszolgáltatás szünetel. AGROKER Vállalat, Nyíregyháza. FILMJEGYZET: Csend Magyarul beszélő szovjet film Nagysikerű regényélmény után most egy kitűnő film- változat is eljuttatta hozzánk Jurij Bondarev a Csend című alkotását. Nem nehéz megjósolni: azok számára, akik könyvalakban találkoztak Bondarev művével, a mostani filmélmény még teljesebb, zavartalanabb lesz, másokban viszont, akik első benyomásként a filmmel Ismerkednek, fellobban a kíváncsi, türelmetlen érdeklődés — a regény iránt. S így lesz ez természetes. magától értetődő, hiszen a két mű harmónikusan ki. egészíti egymást. A film tovább sűrítette a regény szerkezetét, viszont ebben az új fogalmazásban szükségszerűen le kellett mondani néhány mozzanatról, melyet a regény teljesebben ad. Mindenképpen jó tehát, hogy ez a jelentős regény a filmvásznon is megelevenedik. Hősét, Szergej Vohmincevet Közöljük Kisvárda és környéke, lakosaival, hogy valamint Mátészalka és környéke KISVÁRDA LENIN UTCA L SZ. ALATT MÁTÉSZALKA HŐSÖK TÉR 20. SZ. ALATT órajavító részlegünk . november Í6-ával működését megkezdi Mindennemű márkás precíziós kis és nagy órák szakszerű javítását eredeti alkatrész pótlásával rövid határidőre vállaljuk. Vállalat. Vasszerkezeti és Gépipari (34814) közeli ismerősnek, jóbarátnak érezzük. Sorsa, életútja — melyből csupán néhány mozzanatot ölel fel ez a történet, — kissé szimbólikussá növeli lényét. Vohmincev annak a korosztálynak egyszerű katonája, amely megjárta a második világháború legnehezebb csatáit, és megvívta a maga harcát. Megvívta a hazáért, melyet a nácifasiszta betolakodók romhalmazzá szerettek volna változtatni; és megvívta önmaga belső nyugalmával néhány bajtársának kishitűségével, gyávaságával szembe- szállva. A háború dicsőségesen fejeződött be, az ellenség zászlói lehullottak a Vörös téri mauzóleum mellvédje elé. A másik ütközet azonban még csak ezt követően kezdődött. Erről szól az új szovjet film: Vohmincev belső békéjét, illetve az ahhoz vezető rögös utat igyekszik bepász- tózni. Ennek a drámának napjai a bizalmatlanság és gyanakvás, egyszóval a személyi kultusz éveire esnek. Vohmincevből, a győztes katonából mellőzött szovjet állampolgár lett, volt bajtársa pedig, aki annak idején gyáván cserbenhagyta katonáit, most az ő vádlója. Vlagyimir Bászov, a film rendezője tehetséges, erőteljes kompozíciót formált Bondarev regényéből. Erénye, hogy sokoldalúan igyekszik ábrázolni, a háború után kialakult társadalmi helyzetet, amikor a szovjet emberek számára új, minden addiginál nehezebb feladatot kellett megoldaniuk: romjaiból újjáépíteni az országot és behegeszteni az emberi lelkekben ütött háborús sebeket. A film körültekintő részletességgel idézi és ítéli meg az eseményeket Néhány hibáról azonban, amely fékezi, lassítja a dráma kibontakozását szólnunk kell. Ilyen például a film szerkezetének aránytalansága. Az előzmények nagyobb hangsúlyt kapnak ebben a filmépítményben, mint magának a rágalmazási mozzanatnak a kidolgozása. Ebből következik aztán néhány kevéssé munkált cselekményszál bizonytalansága, néhány motívum elnagyoltsága. Ezektől eltekintve szép, komoly film kerekedett Bászov munkájából. Segítségére voltak ebben színészei is. Vitalij Konyajev már megjelenésében, arcának rezdüléseiben felvillantja azoknak az élményeknek tragikus, szomorú pillanatait, melyek vjgül is ellene fordulnak és ha csak egy időre, de letérítik életének nyílegyenes útjáról. La- risza Luzsina játssza Nymának, Szergej szerelmének, a szerelmében egyszer már csalódott asszony szerepét. Vonzó érettsége nagyon rokonszenves mint szerető asszony és mint Szergej sorsáért aggódó, hozzá méltó élettárs. Natalja Velics- ko, Szergej húgának, Aszjának szerepében kiváltképp életteli, természetes játékával kelt feltűnést B. T. Humoros tárcák S étálunk a napos gesztenyesoron Elemérrel; örülünk a kilombosodott fáknak, az újra megindult szigeti átkelőhajóknak. Vidámak, majdnem gondtalanok vagyunk, vasárnapi hangulatban; az is jó, hogy összetalálkoztunk, rég nem láttuk egymást, minden apróság újságnak számít ilyenkor. A parkból kipattan a fe- jelgető gyerekek labdája, sikerül kapásból visszapasszolni, — ez is emeli önérzetemet. Elemér a kisfiáról mond remek történeteket, — persze, apai elfogultság nélkül. Én hallgatom, természetesen illő ámulattal. — Egészen eredeti — ismerem el bőkezűn Elemérke aranyköpéseit. S közben azon töprengek, miért fogy el a gyerekek szellemessége, mire felnőnek. A sétányon jólöltözött, középkorú férfi jön szembe, s ahogy elénk ér, kalapemelve köszöntjük egymást. Elemér elhallgat, utánafordul s fölvi- lanyozva kérdi: — Te ismered Karbolyait? — Egészen fölszínesen. — Hogyhogy fölszínesen? — Társaságban találkoztunk a múltkor.... — Tehát egy társaságba jársz vele! — böki mellemnek az ujját Elemér. — Nézd, ez túlzás... — kezdeném el, de azt már nem hagyja beváltanom, hogy a nevét sem tudtam volna, ha ó nem említi, Elemér fölém magaslik, arca ragyog: — Hát ez remek, öregem, micsoda szerencse! így rendeződnek el a legjobb dolgok. Én összefutok veled, szembe sétál Karbolyai, és kiderül, hogy a barátod! — Tiltakozó mondatomon gavalléroscn átnyúl: — Mit szerénykedel? Közvetlen társasági ismeretségben vagytok, no nem? Én meg már hetek óta keresgélek egy szálat, amelyik Karbolyaihoz vezet. Már úgy gondolom, hogy hivatalon kívül kellene összejönnöm vele... Életbevágó! Nézd, ő mégiscsak újítási főelőadó a minisztériumban, és nekem lenne egy patentem, az áramvezetékek tartósítására... nem azért mondom, de tipp-topp! És hát nem szívesen terjeszteném elő a szokásos rideg szolgálati úton, mégiscsal: más, ha... de hiszen erjessz, öregem! Ennyit csak megtehetsz. Bonyolult magyarázatba kezd az áramvezetékekről, az ő eljárásáról, a nemzetgazdasági érdekekről, aztán lekanyarítja: — Hiszen világos, nyilván érted! Nyilván nem értem. A természettudományokból már középiskolás korom óta valahogy kimaradtam. Csak ültem a lépcsőzetes fizikateremben, figyeltem a kísérleteket és szép lassan rájöttem, hogy mindazt nem értem, ami ebből emberi aggyal fölfogható. Most Elemér körém fonódó bizalmától egyszerre úgy érzem magam, mint aki fejest November 19, 20, 21, 22-én ii i i ŐSZI VÁSÁR rp» I •• I •• 1 iszalokon Ruházati cikkek, modern konyha, hálók, kárpitos garnitúrák, rádió, televízió, tűzhely, kályha, NAGY MENNYISÉGBEN ÉS VÁLASZTÉKBAN. OTP. HITELLEVELEK BEVÁLTHATOK A Megvásárolt nagyobb értékű cikkeket a föl dműyesszö vetkezet házhoz és vidékiek részére vasútra díjmentesen elszállítja (34824) 1964. november 14. ugrott egy csalánbokorba. Elég súlyos ember sem vagyok ahhoz, hogy pártfogoljak valakit. Nem értek az áramvezetéshez. Karbolyaihoz még annyira sem. És végül: legoko^ sabb ha ő maga fordul ehhez a derék, rokonszenves újítási szakemberhez, azon a bizonyos megvetett, de mégiscsak célravezető hivatalos úton. Háromszor belefognék, de Elemér átharsog rajtam, mint egy bombardon a szór dinózott, árva hegedűn. — Apró szívesség az egész! Már tudni illik az éri számomra. Mert az igazi szolgálatot Karbolyainak teszed, ha fölhívod a figyelmét erre a szellemes, takarékos eljárásra. Lekötelezed vele. Ennyit, öregem igazán megtehetsz... Hiába, semmi jogcímet nem találok rá, hogy lekötelezzem Karbolyait. Egyszerűen durva formátlanságnak tartanám, ha rárontanék az áramvezetékek és Elemér ügyében. De mielőtt kinyithatnám a számat, Elemér heves, lebilincselő kézrázással búcsúzik tőlem. — Hát, öregem, nagyon köszönöm! Ezt vártam tőled. Majd a napokban érdeklődöm, sikerült-e az intervenciód. És érdeklődik is. Három nap múlva, kicsit számonkérőn, kicsit tréfálkozón. Szeretném belehörögni a telefonba. hogy én nem Ígértem semmit, nincs is módomban hirtelenében összenyájasodni Karbolyaival. De a telefonban, is Elemér hangja érvényesül jobban: — Á, jobb ezt személyesen, mindjárt fölugrom hozzád, helyes? — s ezzel a bíztató reménnyel levágja a kagylót. Aztán már ott is van. Megró lustaságomért, emlékezetéből rég feledett bűneimet ássa elő: „Ilyen voltál már diák korodban, — ha nem préselték ki belőled, ellazsáltad a dolgokat”! Belső ellenállásomat kellőképp aláásva, fölszólít: tüstént üljek íróasztalhoz, s írjam meg azt a meleg hangú levelet, amelyben fölhívom rá Karbolyai figyelmét. Kétségbeesetten meredhetek rá, mert már csavarja is ki a töltőtollát, elém simítja a levélpapirost, mint egyházi tanító az ostoba növendéknek. — Mindent rámbízhatsz — mosolyog. — Ha akarod, le is diktálom s magam viszem a postára. Expressz! — böki föl az ujját, hogy végső kételyeimet is eloszlassa. Aztán két-három hétig semmi. Míg Elemér ismét föl nem hív. — No, mit szólsz Karbolyaihoz? — Miért? — kérdem vissza jámboran. — Miért? A füle botját sem mozgatja! Meg se nyikkant a leveledre! — Hatásszünet, majd súlyosan drámain: _ Tudod, szép kis barátaid vannak! — De mondtam neked, hogy nem a barátom... Elemérnek nincs füle, csak szája: — Nem, hát ez egyenesen sértő! Nem is rám, de rád nézve! Elvégre vannak szabályok, amelyeken ő sem tiporhat keresztül! Csodálkozhatom-e hát, mikor legközelebbi találkozásunkkor a derék újítási főelőadó töprengőn, összehúzott szemmel mered rám, majd hűvösen fogadja köszönésemet. Igaz, hiszen megsértett! — villan eszembe Elemér fölvilá- gosítása. Bár alighanem én sem ünnepelném érte, ha egy hajnalon az ő expresszlevelével verne föl a postás. Azon sem ütődöm meg, hogy Elemér széliében hiresztell rólam: megbízhatatlan, önző fráter vagyok, aki fűt-fát Ígér, aztán egy lépést sem tesz a legjobb barátjáért. — El kell viselnem most már. Elvégre a szívességnek árd is van. Vidor Miklósi d Ennyit csak megtehetsz Vándorzászlót nyert a Baktalórántházi Vegyesipari Ktsz A balesetveszély abból adódott, hogy a benzinkút fölött magasfeszültségű vezeték húzódik. Ez a vezeték ott volt altkor is. amikor az illetékes szakemberek kijelölték a legalkalmasabb helyet a benzinkút elhelyezéséhez. Most aztán van kút, és mégsincs! Pedig, gondolom, nem volt olcsó mulatság a megépítése. Sánta Miklós, a járási művelődési ház igazgatója A közelmúltban adták át rendeltetésének Vásárosna- i menyban az újonnan létesített i modern benzinkutat az autó- : sog és motorosok nagy örö- í mére. Régi hiányt pótoltak : ezzel a létesítménnyel. Most a 1 tűzoltóság váratlanul betiltot- : ta a kút üzemeltetését. A '• gépjárművezetőket egy tábla 1 világosítja fel, hogy „a kiszol- « gálás balesetveszély miatt szünetel. Tankolás a legközelebbi benzinkútnál: Vaján, Mátészalkán, Kisvárdán.” Nem használható az új benzinkút Hullik a vakolat koztak a feladatra és Fülöp András, Kodácsi Pál, G. Tóth János, Kardos István, Hegedűs András, Szunyogh István, Hegedűs Bertalan szabad idejükben dolgoztak a családi ház építésén. így készült el az új otthon, nagy gondtól szabadult meg a család a munkatársak összefogásával. Kricsfalussy Béla J Súlyos csapás érte még a nyáron Novák István négygyermekes családapát Apa- gyon. Családi házuk a tűz martaléka lett. Novák István a tsz építöbrigádjában dolgozik, ezért Somogyi Ferenc tsz-el- nökhelyeties javasolta, hogy a brigád nyújtson segitséget a szerencsétlenül járt családnak az új otthon felépítésében. A brigádtagok szívesen vállalEgy tsz-építőhrigád összefogása Kedvenc pihenője az országút vándorainak a baktalórántházi, erdei Fenyves fa- atozó. Ezért is építtetett a íelyi földművesszövetkezet a ■égi helyébe egy igen tetsze- ős, modem vonalú épületet, ímelyet alig két hónapja ad- ak át rendeltetésének. A »etérő vendég azonban egy