Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

Uj ismeretterjesztési forma Nyíregyházán Biológiai délutánok, kísérleti állatok, filmvetítés Az ember érdeklődése érthe­tő módon már a legrégibb idők óta saját szervezetének, élet­működésének megismerésére irányult. Ennek eredménye­ként alakult ki egy tudomány­ág, az élettan. Jelentősége fon­tos tényező a társadalom éle­tében is, hiszen szervezetünket állandóan károsító hatások érik, megóvása társadalmi fel­adat. A nagyközönség számára kí­sérletek bemutatásával és fil­mek vetítésével kívánunk Íze­lítőt nyújtani. Rámutatunk a szívműködés lényegére, ismer­tetjük a vér régen titokzatos­nak vélt fontos élettani jelen­tőségét. Előadásaink keretében foglalkozunk az idegrendszer és az agyműködés néhány fon­tosabb megnyilvánulásával is, és ennek kapcsán olyan kérdé­sek tárgyalására is sor kerül, mint mozgás, gondolkozás, al­vás és ébrenlét, stb. A bemutatásra kerülő fil­mek között szerepel néhány nagysikerű magyar és szovjet tudományos kisfilm: Egy szív­műtétről, A vérből készült gyógyszerekről, s a majmokkal végzett kísérletekről is. A fil­mek levetítésével is szeret­nénk közelebb hozni, szemléle­tes formában bemutatni az életjelenségek sokszínűségét. A biológiai kísérleti délutá­nokat a TIT biológiai és egészségügyi szakosztálya és a Móricz Zsigmond Művelődési Ház rendezi a debreceni TIT biológiai szakosztályának köz­reműködésével. Előadások ide­je: 1964. november 12-én A szívműködés, november 19-én A vér és az élet, november 26- án Ingerlékenység és mozgás, december 3-án Agyműködés titka (alvás, ébredés). Az elő­adások du. 5 órakor lesznek a Móricz Zsigmond Művelődési Ház nagytermében. A kísérlet­tel egybekötött előadásokat dr. Szöőr Árpád és dr. Damjano- vics Sándor, a Debreceni Or­vostudományi Egyetem Életta­ni Intézet tanársegédei tartják. A kísérleti állatokat, a műsze­reket a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem Élettani Inté­zete bocsátja az előadók ren­delkezésére. Dr. Mirgitics Gyuláné megyei biológiai szakosztály elnöke Baremfikombiitát épül Nyírbátorban 400 mázsa hús, két és fél millió tojás évente Nyírbátorban a Kossuth, az Uj Barázda és a Vörös Csil­lag Tsz-ekben elhatározták, hogy jövedelmük növelése céljából nagyszabású, kor­szerű baromfitelepet létesíte­nek. A költségeket — amely­hez az állam támogatását is figyelembe vették —, közösen viselik. A reális elképzelést mind a járásnál, mind a megyénél kedvezően fogadták és meg­kezdődött a kivitelezés. A kijelölt helyen mór fel­épült egy 32 vagonos magtár, s befejezés előtt áll egy 5000 férőhelyes tojóház. A tele­pen, végleges kialakításakor három, egyenként ötezres to­jóház, egy 15 ezer férőhe­lyes csibenevelő lesz a szük­séges egyéb gazdasági épü­letekkel, jóvízű fúrott kúttal. Sőt irodahelyiséget és szol­gálati lakásokat is építenek. kesítésére kötött szerződést, a társulás közel 400 mázsa ba­romfit értékesíthet majd évente. De mutatja az ösz- szefogás jelentőségét az is, hogy míg eddig a tsz-ek egyi­ke sem tudott tojó tyúkállo­mány tartására berendezked­ni, két év múlva már mint­egy két és fél milUó to­jásra számíthatnak egy esztendőben. A közös telep irányítására, az érdekelt három tsz-ből ve­zetőséget választottak. Előre gondoskodnak hozzáértő gon­dozókról: négy, arra alkalmas nőt már elküldték háromhó­napos baromfitenyésztői tan­folyamra. (ab.) A magyar eredményhirdetők a legmodernebbek 1966-ban Angliában rende­zik meg a labdarúgó-világ­bajnokságot, s erre az ese­ményre több angliai stadion­ban magyar gyártmányú ered­ményhirdető berendezést szándékoznak felszerelni. E berendezések vásárlásáról tár­gyal most az ELEKTROIMPEX Külkereskedelmi Vállalat ve­zetőivel a hazánkban tartóz­kodó angol szakemberek egy csoportja. A delegáció tagjai a következőket mondották: — Megtekintettük a buda­pesti sportlétesítményeket, s úgy véljük, nincs szükség ar­ra, hogy más országokban is kutassunk eredményhirdetők után. Ez a magyar találmány a világon a legmodernebb, — tapasztalhattuk ezt egyébként nemcsak itt Budapesten, ha­nem Moszkvában is. Láttuk a berendezés építését, szerelését a moszkvai Lenin és Dinamo stadionokban, s meggyőződtünk arról is, hogy milyen kitűnően működnek. GONDOS KISZOLGÁLÁS Humoros tárcák Az ötegek Világmozaik Lovak kalapban Buenos Airesben az állatvé­dő egyesület nyomására a kormány határozatot hozott, amelynek értelmében kánikula Idején minden ló fejére kala­pot kell tenni. Fellép a nőhiány Chicagóban az Evanston kór­ház kutatóintézetének egyik Igazgatója, dr. Berger szerint, az orvostudomány fejlődésé­vel eljuthatunk odáig, hogy fellép az általános nőhiány! A különös megállapítás magya­rázata, hogy a íérfinem ma még általában kevésbé élet­képes mint a női. „Aláaknázott” gyermek A sebészeti „aknaszedés” különleges esete: egy tábor­tűznél bekövetkezett robbanás alkalmával egy gránáttöltet belement az egyik gyermek lábába. A tábor tűzmestere kijelentette: ha bármilyen fémműszerrel hozzáérnek, a töltet robban. Ezért a sebész kénytelen volt puszta kézzel kivenni a gyutacsot a ron­csolt szövetek közül. Vérátömlesztés helyett cukorátömlesztés Egy svéd orvoskutató, Lars Erik Gelin a melbournei egyetemen beszámolt újfajta eljárásról, amelynek lényege, hogy műtéteknél — a műtéti sokk elkerülése végett — nem emberi vérátömlesztést alkal­maz, hanem cukorból készült alacsony viszkozitású dextránt ömleszt ót a beteg szervezeté­be. Robbantott trágya A Szovjetunióban robbanó­anyagot helyeznek a szántó­földeken a trógyadombok alá: a robbantás sokkal egyenlete­sebben teregeti szét a ti’ágyét, mint az emberi kéz, vagy gép. Azelőtt többhetes munkával tudtak volna csak akkora te­rületet trágyázni, amekkorát most fele költséggel és pilla­natok alatt teleszórnak. Három ember (két tűzmester és egy technikus) egy nap alatt ezer tonna trágyát terít szét a föl­deken. Új KÖNYV: Az öregek nem viselkedtek valami elegánsan az esküvőnk után. Folyton húzzák valamiért az orrukat, Például azt mond­ják, nem úgy mutattam be nekik a vejüket, ahogy illik. Pedig szó sincs róla. Amikor a férjemmel beköltöztünk, az öregek éppen nem voltak ott­hon, moziban voltak. Mikor hazaértek, világosan meg­mondtam: — No mit bámultok? Ha egyszer e ti ágyatokban fek­szik, akkor nyilvánvaló, hogy a férjem, ti meg költözzetek ki a konyhába, de csendesen, nehogy felébredjen. A konyhával is mindig baj volt. Főleg azért, mert nem akartam főzni, az öregek meg morogtak, hogy nekik is csak jár valami az élettől. — Nekünk viszont napi há­romszori koszt jár édességgel — kellett nekik magyaráznom, mint a kisgyerekeknek. — Mi fiatalok vagyunk és sok erőre van szükségünk, mert a társa­dalom nagy feladatokat állít elénk. Nehéz volt meggyőzni őket, morgolódásuk megkeserítette házasságunk amúgy sem köny- nyű első hónapjait. És még azt mondják, hogy a fiatalokat tenyerén hordja az élet! Ne­künk még azon is vitatkozni kellett, hogy ki hordja fel a tüzelőt a pincéből. De bátran megbirkóztunk a nehézségekkel. Néhány hónap alatt sikerült az öregeket be­idomítani és csinos takarék­könyvecskét gyűjteni. Az öre­gek megtanulták, hogy szelle­mi munkánkat, a motorozást, a sportot és szórakozást ne za­varják, különösen miután meg­született a gyerek, aki gyakran kiabált és betegeskedett. Állí­tólag nem tett jót neki, hogy kint lakott a konyhában az öregekkel, a kutyával, a mo­sógéppel és a motorral együtt, mert az udvarról ellophatták volna (a motort.) — Sajnálom — mondtam — szerintem is szűkösen vagyunk, de mit csináljak. Nálunk a szobában, ha feljönnek egy páran, már alig van hová ten­ni a magnót, mégsem panasz­kodunk. A második gyerek után az öregek el is költöztek a kony­hából. Az unokákat ott akar­ták hagyni a nyakunlcon, de még idejében a lelkűkre be­széltem. — Szóval semmi öntudat sincs bennetek? Hát üzért költ annyit az állam a tanulá­sunkra, azért ad nekünk any- nyi lehetőséget, hogy gyereke­ket dajkáljunk és peler.káz- gassunk? Ha nincs elég erő­tök, hogy gondozzátok a saját unokáitokat, akkor vegyetek fel valakit. Ha ti is takarékos­kodtatok volna és nem kiüti­tek el a pénzeteket isten tud­ja mire, szakképzett nevelöröt fogadhatnátok. Nevelőmunkámnak meglett az eredménye. Sikeresen leküz­döttük házasságunk kezdeti nehézségeit és most már min­den a helyes vágányon halad. Az öregek nevelik az unoká­kat, mi időnként elmegyünk hozzájuk ebédre. Takarékos­ságunk jóvoltából rádiót, hűtő­szekrényt és még egyet-mást vásároltunk. A jövőben ki akarjuk cserél­ni a lakásunkat egy nagyobb­ra. Egyelőre még nem. A na­gyobb lakás céljaira ugyanis azt találjuk a legalkalmasabb­nak, amit az öregek szereztek maguknak, mikor már nem bírták tovább a konyhában. Egyelőre azonban megvárjuk, amíg az öregek szépen rendbe­hozzák az új lakást és felsze­reltetik a boylert. Arra a kérdésre, hogy a fia­talok házassága tartós lehet-e, büszkén válaszolhatok igennel. A házasság tartós lehet, ha igazi szeretetett és az öregek megfelelő hozzáállásán alap­szik. Wiesltawa Lubkowska Az eredetileg tervezett építési költség négy és fél milliót tesz ki, s a Megyei Építőipari Válla­lat — mint építési kivitelező — jó ütemben végzi a mun­kákat. A befejezés előtt álló tojó­házat átadás után mindjárt be is népesítik törzsállomány­nyal. A telep teljes kialaku­lásakor pedig 15 ezres törzsállománya lesz u tsz-közi vállalko­zásnak. Egy-egy turnusban ugyancsak 15 ezer darab csibét nevel­nek, egy évben háromszori „váltással”. Ez évben a három tsz 195 mázsa baromfi érté­— Hozzácsomagoltuk a szerelőt is, hátha szétesik a gép útközben. Gerő Sándor rajza Bebrits Anna: Elnöligyiikosságió! — elnökválasztásig Család a vontatón Novemberben már korán leszáll az este. Délután négy óra körül a félhomályban álló traktor mormoló zúgásá­val keveredett beszéd hallat­szik. Közben döngő, sűrű kop- panások. Alig száz méterre a műúttól és a vele párhuza­mosan futó vicinális sínpár­tól. — Tőkei Mózes vagyok — mutatkozik be a társaság egyik tagja, s jobb keze kis- ujját nyújtja kézfogáshoz. — Sáros a répa, elkoszolódik az ember keze — magyarázko­dik, s dobálják tovább, ő is, „ többiek is a cukorrépát a vontatóra. —■ Igyekszünk — jegyzi meg — az átvevőt sem tarthatjuk ott éjfélig. A csahold Zalka Máté Termelőszövetkezet negyven holdas répatáblájának ezen a részén már csak néhány ha­lom látszik. A többi kupacok­ban, zöld levéllel letakarva egy tíz-tizenöt holdnyi terü­leten még elszállításra vár. — Géppel ma kezdtük a szállítást, eddig a fogatok végezték — mondja a vonta­tó vezetője, ifjú Kádár Ká­roly, _ Volt munkánk a rizzsel, almával, meg egyéb szállítani valóval. Két nap alatt végzünk a répával. Az­tán van még a negyven hold­nyi kukorica. — Annak is már halmok­ban van nagyobb része — jegyzi meg Tökei Mózes. — Igyekeztünk a répát rendbe tenni, mert ha még egy eső bejön... —■ és mutatja a kere­kekre, a lábbelire tapadt sár- koloncokat. Tőkel Mózes sorolja a mun­kák előrehaladtát, s így derül ki, hogy ő növénytermesztési brigádvezető, a családjának segít most a rakodásnál. Vagy­is inkább a feleségének, mert a Gyuri fiú, aki most har­madéves öntöző szakmunkás- tanuló, szintén csak segítség. — Lassan meg lesz a bizo­nyítványom — mondja Gyur­ka —, csak az öntözőberen­dezés hiányzik a tsz-ből. «— Igaz, a rizstelepen már se- gítgetünk, de én szántóföldi leszek... — Ne türelmetlenkedj, úgy tudom, jövőre már lesz beren­dezés — bíztatja az apja. Az utolsó csomó cukorré­pát dobálják a pótkocsira. Tőkeiné ezzel befejezte a be­takarítást. — A többire sem, erre sem panaszkodom — mondja az asszony. — A hat­száz ölről kilencven mázsa cukorrépa lesz. _ Na, mozogjunk — bíz­tatja a Tőkei családot a trak­toros. — Érjünk idejében az állomásra. A család felkapaszkodik a vontatón a répa tetejére. A traktor erős puffogás közben dagasztja a sarat míg kiér a földről, majd felgyorsulva fut n műúton az állomás felé. 3 S. A. Kitűnő időzítéssel, az ame­rikai választások küszöbén ke­rült a könyvpiacra Bebrits Anna könyve. Jóval többet mond annál, mint amit a címe sejtetni en­ged. Természetes, hogy felvá­zolja az események alakulá­sát, az elnökgyilkosság körül­ményeit — utószavában a Warren-jelentésre is kitér — Johnson karrierjét és Goldwa- ter váratlan előretörését. Mind­ez azonban csak keretül szol­gál a mélyreható elemzéshez, amely sorra veszi az amerikai kül- és belpolitika aktuális kérdéseit. A könyv érdeme, hogy vilá­gos és meggyőző formában vá­zolja azt az átcsoportosulást, amely az utóbbi években ment végbe az amerikai monopoltő­kén belül. Ennek során ellen­tétbe kerültek egymással az úgynevezett „hagyományos” keleti monopoltőkések, s az „új”, nyugati monopoltőkés csoportok, amelyek jelenleg Goldwater fő támaszát jelen­tik. Ez az elemzés választ ad Kennedy politikájának számos kérdésére, a nemzetközi erővi­szonyok bizonyos mértékben reális felismerésére, s egyben azokra a jobboldali támadások­ra is, amelyek a volt elnök kül- és belpolitikáját érték. A könyv számottevő része a jelenlegi amerikai belpolitika fő kérdéseit tárgyalja. Az egyik fő probléma: bár az Egyesült Államokban évről év­re nő a nemzeti jövedelem, s nem fenyeget komolyabb vál­ság, az automatizálás következ­tében állandóan nő a munka- nélküliség és szerény számítás szerint is 40 millió azoknak a száma, akik a „másik Ameri­kában”, a szegények és nyo­morgók Amerikájában élve nem részesülnek a Johnson el­I nök által meghirdetett „nagy társadalom” javaiból. A növek­vő munkanélküliség harcra mozgósítja a kormányzat ál­tal megnyirbált jogú szakszer­vezeteket. Az automatizálás fenyegető következményei mellett egyre égetőbbé válik a rendkívül robbanékony négerkérdés. A szerző alaposan elemzi a hatal­mas erejű néger polgárjog­mozgalom indítékait, a faji előítéletek hátterét, az eddig hozott fél intézkedéseket, ame­lyek távolról sem jelentenek megoldást. A különböző külső és belső tényezőle közrejátszása folytán az elnökválasztás nem csupán a két burzsoá párt szokásos ve­télkedője. Erős polarizálódás ment végbe, a szélsőjobboldali agresszív erők megkaparintot­ták a köztársasági párt veze­tését, s a józanabb politikát folytató demokrata párt élve­zi mindazok támogatását, akik a békés egymás mellett élés­nek, s a demokratikus szabad­ságjogok védelmének híve. Ami ma az Egyesült Álla­mokban történik, távolról sem közömbös számunkra. Az ese­mények háttere és mozgató­rugói Iránt érdeklődő, az ame­rikai társadalom bonyolult szövevényét tisztán látni aka­ró olvasó nagy haszonnal for­gathatja Bebrits Anna igénye­sen megírt könyvét. Megjelent a Szabolcs-Szatmári Szemle újabb száma Kissé későn az első szám után, megjelent a második Szabolcs-Szatmári Szemle. Ez a folytatás reményt ad a kezdeményezés további fejlesz­tésére és színvonalának javu­lására. A kötet „Gazdaság és társa­dalom”, „Hagyomány”, „Iroda­lom és művészet" és „Szemle” rovatokat tartalmaz. A gazdasági és társadalmi rovatban Szilágyi Imre Nyír­egyháza lakossága és gazdasá­ga fejlődésének statisztikai ké­pét adja. Beretvás Dezső me­gyénk korszerű létesítményé­ről, a Nyíregyházi Konzerv­gyárról és a gyár fejlesztésé­nek távlatairól ír. A nemrég elhunyt dr. Rá- zsó Imre egyetemi tanár a sza­bolcsi mezőgazdaság gépesíté­sének problémáival, dr. West- sik Vilmos pedig a homoki gazdálkodás javításáért folyta­tott harccal foglalkozik cikké­ben. A „Hagyomány” című rova­tot a szerkesztő bizottság Nyír­egyháza és a megye múltjának szentelte. Erdész Sándor a népmesekutatásról, Koroknai Gyula az „eltűnt” Nyíregyhá­záról, Vikár Sándor a zeneis­koláról, Katona Béla és Mar- gócsy József megyénk két nagy írójáról, Krúdy Gyuláról és Móricz Zsigmondról ír. A gazdag irodalmi rovat Ratkó József, Mester Attila és Bory Zsolt verseit, Sipkay Bar­na. Bácskái Antal és Szállási László írását közli. A Szemle rovatban Sárdi Béla Váci Ivli- hályról, Pál György Móricz Zsigmondról ír. Itt közli a lap Gál Béla írását Sipkay Barná­ról, és Kuknyó Jánosnak me­gyénk almatermeléséről írott cikkét. A Szabolcs-Szatmári Szemlét Berecz András, Huszár István, Margittai Jenő, Pál Gyula és Soltész Albert képei, valamint nyíregyházi fotók díszítik. Aí ízléses címlapot Margittai Jen^ tervezte.

Next

/
Thumbnails
Contents