Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-12 / 265. szám

Szakmusalcás parasztasszonyok Város a tetőkről Szocialista országból érke­zett delegációval jártunk egy termelőszövetkezetben, s a vendégeket az elnök tájékoz­tatta a tsz fejlődéséről, hely­zetéről. Az egyik vendég sza­porán kérdezgetett; a barom­finevelés, a zöldségtermesz­tés és más, „kis” kérdések is elhangzottak. És bizony az elnök, aki ugyancsak beleva­ló ember, előbb válaszolga- tott félig-meddig, de aztán csak kiderült: ezeknek a mellékágazatoknak az ada­tait nem tartja a fejében. Hanem feltűnt, menyire igenis fejből súg neki egy asszonyka, a zöldségtermesz­tési munkacsapat vezetője. Tanfolyamot végzett, ért a munkához, szívesen csinálja, szinte vonzza a többi asz- szonyt, s nagy jövedelmet hoznak a házhoz. Általában sok szó esik ar­ról, hogy a mezőgazdaság­ban végzett munka is szak­ma, mégpedig egyre több ágazatra osztott szakma. Nagyüzemben nem is mehet másként. De arra már vi­szonylag kevesebben mutat­nak rá, hogy a szakmunkás- képzésből falun se felejtsék ki az asszonyokat, a leányo­kat. Néhány szövetkezetben külön női tanfolyam indul, amelyeken zöldségtermesz­tést, baromfinevelést és ita­tásos borjunevelést tanul­nak a hallgatók. Úgy hisszük, az ilyen tan­folyamok szervezése, majd a vezetők törekvése, hogy a beiratkozott asszonyok el is végezzék őket, s a szakkép­zettséget nyert nők illő be­osztásba is jussanak és meg­becsülést élvezzenek, több nagyobb tett a női egyenjo- ; -ság érvényesítésére, mint a fennhangon elmondott elő­adás. A lap megírta, az illetékes szerv válaszol Mire a családok felébrednek A kemény egyszernnnyi A legszebb, ha meleg az otthon Ködös a hajnal. A város ne­onjai úgy világítanak rajta keresztül, mintha tejüveg len­ne. — Kedves nekem ez a város éjjel is nappal is, de legjob­ban talán így hajnalban tet­szik. Látja azt a sok pipáló, füstölgő kéményt? — mutat a távolba Gál András kémény­seprő a volt Korona szálló er­kélyéről. — Olyanok, mint az ébredező öregek, akiknek első dolguk, hogy rágyújtsanak. ötóra. _ Ilyenkor kezdődik a reg­geli torna. Kezdem a középü­leteknél, s folytatom a laká­sokban. Mire a családok fel­ébrednek, már ott a „szeren­cse”, a kéményseprő. Harminchét esztendős. Nem látszik annyinak. Tizennyolc éve kéményseprő. NYUGDÍJBAN A SZALMACSÓVA — Abban az időben még alig 1600—1800 kéményem volt. Sokat fejlődött Nyíregy­háza. Ezt a kémények számán mérem. Most 3000 körül van az én kéményeim száma. Uj üzemek, bérházak nőttek ki a földből, megszaporodott a szo­bák száma. Csak a kéményseprő felsze­relése nem változott. ' — Ha csak az nem új, hogy valamikor szalmacsóvával égettük ki a kéményeket — mondja. — Mikor elindult az ember munkára, szalmacsóvá­kat vitt magával. A fiatal szakik ezt már nem ismerik. Helyette gázolajos pumpákat használunk. Ennek örülnek na­gyon a háziasszonyok, mert nem csinál piszkot. Csak az a baj, hogy kevés van belőlük. Nálunk is csak három. S mi az ennyi kéményhez. És drága. Az évi kéményseprési díj 14 forint, s egy ilyen kanna 600 forint. Olcsóbb lehetne. „KÉMÉNYSEPRŐT LÁTOK" Ballagunk a Kossuth téren. Figyelem a kéményseprőt és a korai járókelőket. Némelyik a felöltőn megfogja a gombot és mormol valamit. Gál András mosolyog. — Látja, ilyenek az embe­rek. Ez sem sokat változott. Különösen az iskolába siető gyerekek kiabálják, ha meg­látnak: kéményseprőt látok, szerencsét találok. Persze a felnőttek sem kivételek. Külö­nösen lottóhúzás idején. „Lesz- e ötösöm” — szólnak hozzám. Mit mondjak rá? Nekem sem volt még kettesemnél több — és nevet. Kéményseprő, a tűz első­számú ellensége. Sok helyen köszönték már meg Gál And­rásnak is a figyelmeztetést. — Legutóbb a Nyírfa utcán hívtuk fel a figyelmét a tulaj­donosnak. Akad olyan eset is, „Különös bírálat­elhárítás“ A Kelet-Magyarország októ­ber 7-i számában közölte Fü- gedi Imre levelét, amelyben azt írta, hogy a velem folyta­tott beszélgetés során a ré­széről gyakorolt bírálatot dur­va módon hárítottam el. Ez­zel kapcsolatban közlöm, hogy a levélben felsorolt problémák kapcsán valóban vitatkoztunk Fügedi elvtárssal, de határo­zottan állítom, hogy nem hasz­náltam dúrva hangot, és vá­laszaimat nem bírálatelhárí­tásnak szántam. A kereske­delmi-társadalmi ellenőrök által beküldött észrevételeket és javaslatokat — így Fügedi elvtársét is — mindig köszö­nettel vettük, mert segítik munkánkat. Szabó Miklós ig. elnök Nyírbátor és Vidéke Körzeti Fmsz Van tüzelő az iskoláknak Október 29-i számukban „Megjegyzések” cím alatt né­hány sorban foglalkoztak Ba­rabás és Beregdaróc iskolái­nak tüzelőellátásával. A bírá­lat alapján megvizsgáltuk te­lepünk tevékenységét. Való­ban kevés szenet szállítottak ki az említett iskolák, bár időközben történt nagyobb mennyiségű átvétel is. Az elégtelen kiszállítás miatt te­lepvezetőnk nem okolható, mert vállalatunk szállítással nem foglalkozik. Többször fel­ajánlottuk a megrendelt tüze­lőt átvételre, és telepünk megfelelő készlettel is rendel­kezik. Az észrevétel alapján ismét felhívtuk telepvezetőink figyelmét, hogy a legnagyobb gondossággal járjanak el az iskolák tüzelőanyaggal való ellátására. TÜZÉP Vállalat Hars az akác helyett November 5-én „Fanélküli várost?” címmel foglalkoztak az új SZTK épület és a Pe- tőfi-park fáinak kitermelésé­vel. Hogy elébe vágjunk az ok nélküli aggodalomnak, kö­zölhetem, hogy az év hátra­lévő hónapjaiban a város te­rületén összesen 539 darab szárazfa kitermelése szerepel tervünkben, melyek újratele­pítéséről időben gondoskodunk. A cikkben említett kivágott fákkal kapcsolatban meg kell említenem, hogy a városban még számos helyen található rendszertelenül telepített gömbakác. Ezeket ma már nem tarthatjuk díszfáknak, ezért helyettük nagyobb díszí­tő értékű fákat ültetünk. Az SZTK épülete előtti zöldsávot is szép lombozatú, hársfával és rózsaággyal telepítjük be. amikor én sem veszem észre. A Selyem utcán, az egyik he­lyen kiégettem a kéményt, ki­pucoltam, s 3 nap múlva vet­ték észre, hogy ég a gerenda. CSÓK A FESZ EK ÉS SZÉNGÁZ — Mi a legnagyobb ellensé­gük? Mosolyog. — Furcsának találja, de a csókafészkek. Csaknem min­den nagyobb középület kémé­nyében megtalálhatók. Tavasz­tól őszig lakhatnak, ilyenkor aztán következik a kilakolta­tás. — A másik, amire vigyáz­nunk kell, a széngáz. Ma már csaknem minden családnál, üzemben szénnel fűtenek, s ha nem vigyázunk, széngáz- mérgezést kaphatunk. — Es a legnagyobb öröm? — Ha szól a háziasszony, hogy nem tud fűteni, s mi se­gíthetünk. Az a legszebb, ha látom, hogy füstölnek, pipál­nak a kémények. Tudom, hogy nincs baj, melegek az ottho­nok. Farkas Kálmán NÉGY EGYFORMA takaros ház a Halmos-bokorban. — Jaj, ne nézzenek körül — szabadkozik Kresztyankó Jánosné, és leteszi az asztalra a frissen tisztított csirkét. Félbehagyja a tömést, és meg- törli a kezét. — Töltött csirkét kíván­tunk. nem sürgős, estére kell. Az uramék répát mosnak, nem könnyű munka ebben a sáros időben. Az új ház minden szobáját megmutatja a fiatalasszony. Négy éve rakták le az alap­jait, OTP-kölcsönnel építet­ték. Egy kicsit áthúzódott a télbe a munka. Havonta 250 forint a törlesztése a ház­nak, nem túl könnyű úgy beosztani a pénzt, hogy min­denre jusson. — De azért nem panaszkod­hatunk. Még minden évben megvolt a két hízó, az idén is kettőt vágunk. És a barom­fiakban sincs hiány. Képeslapot tesz az asztalra, a nagymama küldte Lillafü­Nyíregyházi Kertészeti Váll. A jánkmajtisi volt grófi kastély elhanyagolt állapotban várja további sorsát. A tsz és a tanács nem vallja magáé­nak. Ügy tudják műemlék. Ilyen „gondozás” mellett rövide­sen tönkremegy. Foto: Hammel József Gépek kihasználatlanul Még mindig csak 53,4 százalék? Csodálkozás, későn ,\em adjuk tovább, mert...“ Késedelmes szállítás és a tennivaló lyett a traktoroknak csupán a 30—35 százaléka dolgozott és dolgozik két műszakban megyénkben. Elsősorban azért, mert a második mű­szakban foglalkoztatott trak­torosok zömmel idényjellegű dolgozók, s ezek az emberek előbb utóbb állandó munka­hely után néznek. Olyan gond ez, amelyet a legsürgősebben orvosolni kell. Igaz, a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának ülésén csak építőipari példák hangzottak el a gépek becsülésével kap­csolatban, de valamennyi résztvevő tudta: a hiányos­ságok nem egyediek. Más iparágakban is található eset arra, hogy szembetűnően ala­csony a gépkihasználási mu­tató, amely pontosabban azt jelenti: nagyértékű, az emberi erőkifejtést megkímélő, a ter­melékenységet viszont foko­zó gépek állnak tétlenül órák hosszat. Az a bizonyos 1 óra... Egy műszakot véve alapul például a Megyei Építőipari Vállalatnál a múlt évhez vi­szonyítva emelkedett ugyan 2,8 százalékot a gépek teljesí­tőképességének kihasználása, de még most is csak az 53,4 százalékot éri el. Hárommű­szakos munkában pedig a gépeknek csupán az egytizede vett részt az idei első fél év­ben. Persze, nem elég csak eze­ket a merev számokat nézni: látni kell a hiányosságok ki­váltó okait is. Legyakoribb ezek között a meghibásodás, szehangolása, a gépbújtatás mega kadályozása. Ha nem is a kívánt mérték­ben, de állandóan szaporodik a gépek száma üzemeinkben. Némileg érthető, hogy egyes helyeken a dolgozók idegen­kednek az új munkagépektől. Bizalmatlanságuk abból fa­kad, hogy veszélyeztetve ér­zik keresetüket. A húzódozás otsa Jellemző példa akad erre két nyíregyházi építésvezető­ségen. Az 1-es számú főépí­tésvezetőségen ragaszkodnak a dolgozók a vakológépekhez, jelentős termelékenységeme- lést érnek el velük. Ugyan­akkor a 4-es főápítésvezető- ségiek húzódoznak tőlük. Nyilvánvaló, hogy az utób­biakkal is meg lehetne sze­rettetni a gépeket, ha kel­lően kiképzik őket használa­tukra, s menet közben is se­gítséget adnak a dolgozóknak az adódó műszaki hibák el­hárításában. Ide kívánkozik a mezőgaz­daság gépkihasználásának a helyzete is: a tervezett 50 he­Napirendi e a szab mai müvellséfiet Mindezen túl üzemeinknek számolniuk kell azzal is, hogy állandóan tökéletesedik a technika, a gépek nagyobb szaktudást követelnek keze­lőiktől. Ezért szükséges je­lentőségének megfelelően tá­mogatni az üzemi továbbkép­ző tanfolyamokat, megterem­teni a feltételeket a szakmai műveltség gyarapítására. Csák ilyen módon lehet át­hidalni azt a nehézséget is, amit az új gépek késedelmes leszállítása okoz. A megyei építőipari és az építő szerelő vállalatnak például az idén 101 gépet kellett volna meg­kapnia, túlnyomó részt az el­ső fél évben. Ehelyett csupán 38 érkezett a két vállalathoz. Általában ilyen a helyzet a többi vállalatnál is, ezért hatványozott mértékben kell ügyelni a meglévő gépek ka­pacitásának maximális kihasz­nálására. Angyal Sándor a gépek „kiesése” a napi termelésből. Szinte általános jelenség: a gépkezelők nem használják ki mindenkor a napi 1 órás gépápolási időt. Álról pedig sorozatosan meg­feledkeznek a karbantartás­ról, ott hiába csodálkoznak a műszakiak már akkor, amikor a gép leáll, több napra hasz­navehetetlenné válik. Éppen a vezető beosztású műszakiak feladata, hogy naponta ellen­őrizzék: megtartják-e minden­hol a gépek kötelező ápolá­sát, előkészítését a másnapi termelésre. Gépbujtatás — de miért ? Másik gyakorlati probléma az építőiparban a gépek hiá­nyos programozása. Sűrűn elő­fordul, hogy ha fel is szaba­dul egy gép valamelyik bri­gádnál, nem adják tovább, „falaznak neki”, gondolván: ha újra igénybe kell venni, nem kapják meg időben. An­nak ellenére, hogy az egyik legszerteágazóbb munkát az építőiparban végzik, nem lát­szik lehetetlennek az egyes termelési műveletek jobb ösz­Vegyészek az almatáiolóban A Nyíregyházi Almatároló laboratóriumánál Budai Gézá- né vegyésztechnikus, Schoorl módszerrel almacukor meg­határozást végez. Hammel J. felvétele Négy ház egy bokorban redről. A tsz önsegélyező cso­portjával utazott oda. Azt ír­ja, bár el lehetne intézni, hegy meghosszabbítsák az őszi nyaralást. A SZOMSZÉDBAN Nádassi Jánosnét találjuk otthon, a férje a tsz főkönyvelője. Ezen­kívül a beteg kerékpárok, mo­torok javítója, — szívesség­ből. — Mindig keresik — ma­gyarázza a felesége. — Aztán nyakig olajos, mire végez. Még a traktorhoz is ért... Nádassi János 800 forintot és 30 munkaegységet keres havonta. Nem túl sok ez a négytagú családnak, de szé­pen megélnek belőle. Nem­rég vettek mosógépet, porszí­vót, villanyvasalót. — Van presszógép is — néz ránk. Arról kérdezzük, mivel töl­tik a szabad időt. — Olvasni nemigen szok­tam. Inkább a színházba já­runk a szomszédasszonyókkal. Ilyenkor aztán a férjem vi­gyáz a két gyerekre, vagy ha sikerül kapni egy nagyma­mát, mind a ketten beme­gyünk a városba. Legutóbb a Jegygyűrűt láttuk. A HARMADIK szomszéd Mihalkó János nincs otthon, a gépállomáson dolgozik Nyír­teleken. A szomszédok mond­ják el, hogy ők sem szűköl­ködnek, a férfi olykor 3 és fél, 4 ezer forintot is megke­res. Igaz, rengeteget dolgozik. — Rokonok vagyunk — vi­lágosít fel Nádassiné. így hát a rokoni jogon beszélgetünk ró­luk. Ketten élnek, gyerekük nincs. Van egy tv-jük, náluk szoktuk nézni, vagy a tsz-iro- dában. A negyedik háznál sem je­lentkeznek a kopogásra. Pazonyi Mihályné, a szom­szédasszony újságolja, hogy a télen varrótanfolyamot tarta­nak az asszonyoknak az is­kolában. Kellene a Halmos­bokorba egy napközi, vagy óvoda, könnyebb lenne a gyerekeknek a tanulás az is­kolában, ha már az óvodában megkezdenék... Molnár Józsefékről, a ne­gyedik ház gazdáiról annyit mond el: nemrég volt az es­küvője az egyik lánynak, Máriának, aki pedagógus. NÉGY HÁZ egy bokorban, négy kis pont a tanyavilág­ban. Páll Géza 1964. november 12. 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents