Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-07 / 262. szám
Tanyai kollégium Emeletes, régi kastély. A valamikori báró most epeöm- lést kapna, hogy a cselédek gyermekei vették birtokukba. Három tanya, a Zsíros, Szalmaváros és az Üjsor felső-általános iskolásai használják kollégiumnak. Tyúkodon van a kollégium, Pesthez képest a világ végén, de a tanyákhoz viszonyítva kitűnő helyen. Cukrászda, posta körzeti orvos, emeletes iskola... bizony, ez már nem tanya. Még mindig az első lépések Csend van a kollégiumban. A kora délutáni órák felkészülése folyik csoportosan. Az egyik hálóteremben ülünk a két nevelővel. Maguk is majdnem gyermekek még. Tóth Irén és Vicsotka Mihály az érettségi után egyenest idejöttek. A kollégium tavaly őszszel kezdett. Nehéz volt a kezdet? — Nemcsak a kezdet — vélekedik Vicsotka Mihály. — Tavaly 35 gyermekünk volt, az idén nyolcvanegy. A legnagyobb nehézséget a szülők egyrésze okozza. Vannak, akik még ma is haza szeretnék vinni gyermeküket. — Féltik? — Dehogy. Szükségük volna otthon a gyermek munkaerejére. — Disznót őrizni, tehenet hajtani... Ezek a szülők nehezen nyugszanak bele, hogy a gyermekük nincs a tanyán. — És a gyerekek? — Erre majd ők válaszoljanak. — S hogyan szokták meg a közösségi életet? — A tavalyiak, a „törzsgár- éla” tagjai az idén már hihetetlenül előrehaladtak, ők a háló, mosdófelelősek, és a többi. Az ideiek még most szoknak. — Beszélünk a tanyák életének megváltoztatásáról — mondja hévvel Tóth Irén. — Hát ez a kollégium maga nagy szó! Ügy jönnek ide a tanyai gyerekek, hogy számosán közülük nem ismerik például... a tortát. Jöttek hozzám, hogy szeretnének olyat enni, amit a cukrászdában láttak, egyik fele barna, a másik fehér. — Fogkefét nem láttak. A mozi majdnem ismeretlen. _ Az első napokban verekedések. — A tizennégy éves fiútársaság semmi engedményt nem akart adni a lányoknak. Tv, diafilm-vetítés, előbb a fiúk. Mosdani? Lányok csak azután. Egymás szájából veszik a szót. így volt. — És most? A gyermeknevelők csak mosolyognak. — Tessék itt szétnézni. A hálóban példás tisztaság, rend. Vonalban összehajtott takarók. Egy porszem sehol. Gondos, engedelmes kis kezek munkájának nyoma mindenütt. CsiszolómGhely Sztároszta Pálné nevelőtanár kitűnő munkáját dicséri, hogy a gyermekek tanulmányi átlaga 1,2-et javult. Tanulni kell, — mint a gyermekek mondják, — néha sokat is. De maguk sem veszik észre, hogy menynyit csiszolódnak ebben a közösségi műhelyben. Az iskolai tárgyakon kívül ismerkednek a világgal. Tv, film, lemezhallgatás, illemtan, tánc, olvasás... mindezek nem tárgyak, de szokásos pontjai a szórakozásnak. Amikor idekerültek, a gyermekek egyrésze azt sem tudta, mi az olimpia. A tavalyiak közül nyolcán már járási pingpongversenyen is részt vettek. A hat-nyolc osztályos kollégisták termében íelelgétnek a gyerekek a kérdésekre: — Milyen pályára készüttök? Mik akartok lenni? — Traktoros! — Autószerelő! — Agronőmus! — Mező- gazdasági szakiskolás! —-Gimnáziumba megyek! — Szobafestő! — És mit szólnak ehhez a szüléitek? Bátran, őszintén felelnek: — Eleinte nem nagyon engedtek ide, de most már... —■ Én megmondtam édesapámnak, hogy itt sokkal többet tudok. — Szeretem a tv-t! A mozit! — Én a diafilmet kezelem! — Itt nem lehet unatkozni! Nem is kérdezem, hogyan érzik itt magukat. Minden felelet ezt bizonyítja. Bállá, Barcsai, Büjtös György, Tóth Adél, Lakatos Vera, Gavardi Irén... róluk rnég beszélnek majd felsőbb iskolákban is, ahol bizonnyal kitűnő tanulók lesznek. Jó előképzést kopnak a kollégiumban. És nemcsak ők. Az osztatlan tanyai iskola helyett teljes nevelést nyernek. A tanyák kemény, zárt világa helyett rájuk tárta kapuját a közösség nagy távlatokat nyitó világa. Csodálatosán nagyszerű intézmény a tanyai kollégium. Sok, sokkal több kellene belőlük, hogy a ma még nyers gyémántok fénye mindenütt felragyogjon ezekben a csiszolóműhelyekben. Slpkay Barna Szeptember végéig 6,6 millió formt a szabolcsi álcák „yiüaeyszámláfa“ Mátészalkától Áporligetig 75 év — Nyíregyháza évi fogyasztása 1 millió kilowattóra Korszerűsítik ss községek világítását Este a közvilágítási naptárban meghatározott idő szerint, bekapcsolnak az automaták, és néhány másodperces eltéréssel a megye minden községében kigyulladnak az utcai lámpák. 21069 darab különböző típusú égő ontja a fényt. Az ország első villamosított községe Mátészalka volt 1883- ban. Nyíregyházára 1397-ben, míg Záhonyba csak 1949-ben (!) kötötték be a villanyt. Mátészalka után 75 évvel került sor az utolsó község villamosítására Aporligeten. Érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulás után Szabolcsban mindössze 56 község rendelkezett villamos energiával. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál részletes statisztikát vezetnek a közvilágítás alakulásáról egészen 1956-ig visszamenőleg. A szépen kivilágított utca a szemnek is tetszetős, ugyanakkor emeli az utca esztétikai képét. A mérnökök ű§y tervezik az utcai világítást, hogy nagyjából minden utcában egyforma legyen a fényerősség. Nyíregyházán különösen a Bocskai utca, Széchenyi utca, Dózsa György utca jeleskedik szép kivilágításával. A Beloiannisz tér már csak azért is nevezetes, mert 1958- ban a megyében itt jelent meg e’őször a higanygőzlámpa. Ekkor még csak 14 ontotta a fényt, ma már Szabolcsban 629 higanygőzlámpa található. 1956-ban a közvilágítási berendezések értéke Nyíregyházán mindössze fel* millió forint volt, ez év végére eléri a hétmillió forintot. fogyott el 6,6 millió forint értékben. Jelenleg Nyíregyháza évi közvilágítása 1 millió kW óra, másfélszer annyi, mint 1958-ban az egész megyéé volt. Azonban a fejlődés n.em áll meg. A cél az, hogy a hagyományos világítóberendezések helyett higanygőzlámpákat szereljenek fel. Ez a folyamat már megindult. Elsősorban a nagyobb járási székhelyek főutcáinak világítását oldják meg ilyen módon. Viszont Aporligeten már eleve higanygőzlámpák világítanak. E tekintetben országos viszonylatban is előkelő heÉrdekes változás figyelhető meg a közvilágításra fordított összegek alakulásában. 1958- ban az egész megyében közel 700 ezer kW óra energiát fó- gyasztottak az utcai égők. Énnek értéke a mai díjszabás szerint 1-2 millió forint. Ez év szeptember végéig már 4,1 millió kW óra energia lyet foglal el, Faluhelyeken is egyre nagyobb az igény a közvilágítással szemben. A főutcákon ' már minden második oszlopra, mellékutcákon pedig ' minden harmadik oszlopra izzót szerelnek. A régi 23-ös égőket fokozatosan 60—100- asra cserélik. Bogár Fereno Nádas, nagyportás tálu helyén NYÍREGYHÁZA Szép lakóházak sorakoznak a nábrádi főutcán. Előtér ponti irodája. ben a Békeharcos Tsz. kös- Foto: Hammel József gv*űz&k käzSft Grúziábaa egy erőműnél végeztem nyári gyakorlatomat. A falvak távol, több mint 15 kilométeres körzetben voltak és bár szerettem volna közelebbről megismerkedni a grúzokkal, a nagy távolság miatt már- már lemondtam szándékomról. Később magúk a grúzok segítették vágyam valóra válását, és eléggé különös módon. Egyik nap láttam, hogy a napsütötte úton teher autókaraván közeledik az erőmű felé és miután kapunkhoz értek, magas, népviseletbe öltözött férfi szállt ki az első kocsi vezetőfülkéjéből, az igazgatót kereste. — Eljöttünk — mondta — mert hallottuk, hogy egy magyar diák dolgozik az erőműnél és a magyarok nekünk rokonaink, barátaink és szeretnénk egy magyar—grúz barátsági estet tartani. Meglepett a dolog, de szívesen tartottam a grúzokkal, és felültem az egyik teherautóra. A teherautókaraván egy közeli erdőszélen táborozott le, az emberek egyrésze gallyakat szedett, tábortüzet rakott mások nagy halomba hord ták a kocsiról a sajtot, uborkát, paradicsomot és kenyeret. Miután helyet foglaltunk a tűz körűi, az egyik grúz felállt, és előbb anyanyelvén beszélt, majd tört oroszsággal lefordította: — Köszöntőm miagyar barátunkat Csinándál.i és Gru- rsán község dolgozói nevében. Hosszú volt a köszöntő és többen felszólaltak. Végül is szót kértem, hogy megköszönjem a szives vendéglátást. Oroszul akartam beszélni, de nem engedtek, biztattak mondjam magyarul, de még jobb lenne, ha egy verset szavalnék Petőfitől. És én elszavaltam egy Petőfi versek Aztán volt egy másik esetem a grúzokkal. Egyik alkalommal a piacon tojást akartam venni és megkérdeztem az asszonyt, aid a tojásokat árulta, mennyiért adja. öt darab tíz ru-- bel. — mondta és én sokal- tam ezt az árat. Az asz- szony észrevette beszédemen, hogy idegen vagyok megkérdezte hát, honnan jogtani a Szovjetunióira. — Magyarországról? — ismételte meg feleletemet, majd gyorsan magyarázkodni kezdett... — Roáz- szul mondtam a tojás árát fiam, tíz darab öt rubel... Fut a gépkocsi a hosszú országúton. A gépkocsiban négyen ülnek, és aki történeteivel szóval tartja kollégáit, Plank Fereno, a Szn- boles-Sza,tmár megyei Villanyszerelő Vállalat főmérnöke. A hirtelen szőke 29 éves mérnök Moszkvában a Tyktnirjázev akadémián szerezte diplomáját Huss Az 1902-es kepealap és a ma — Tizenöt tervező helyett kilencven — ősi nyíregyházi vagyok — mondja Hogyan Mihály, a Tervező Iroda műszaki osztályának vezetője, ez az ősz hajú rőt, fehér bajuszú kedves öreg, amint asztal mellé telepszünk, s arról faggatom, hogyan fejlődött, változott ez a város az ő szemével nézve az tárnáit évtizedekben. Mosolyog, s így válaszol: — Ahogy az ember korosodik, a város úgy fiatalodik — bölcseikedik. — Valóban a Változások tanúja, s egy kicsit névtelen szereplője Is vagyok, hisz nem alkottam egyedül olyat, amire azt mondhatnám: no, ezt én csináltam. Mégis örömmel tölt el, hogy nem készült el épü’et úgy ebben a városban, amelynek a tervezésében ne segítettem volna. Sokszor csak egyszerűen így: „vigyázzatok fiúk, itt a talaj süpped”, meg hogy „ezt én így gondolnám”. Tudom, nem sok ez, de mégis valami. Építész dinasztiából származik. A dédapa, nagyapa, az édesapa ácsmesterek voltak. S «re nagyon büszke. S hogyan lett tervező? — Bocsánat, építőmester vagyok — hárítja el magától a megszólítást. Több mint harminc esztendős munkásság áll mögötte. S ezt itt Nyíregyházán töltötte. Szeme előtt formálódott a Nyírség fővárosa. Kutat emlékei között, $ rágyújt egy Fecskére. — Az én gyermekkorom egy elavult, nádas, nagyportás falu-várost látott, melynek ma már csak a maradványai láthatók a városszéleken. Nem túl érdekes, de megjegyzem. A mostrni Luther-ház helyén valamikor a Mácsánszki Sámuel féle vegyesüket volt, melyben lépcsőn lefelé kellett bemenni. Ki-be nyíló ablakokkal, amelyeket a falvak nádas házaiban lehet találni... De az már lényegesebb, — folytatja — hogy annak az épületnek a helyén, ahol a párt megyei bizottsága székel, az én Időmben békás tó volt. Itt fürödtünk a huszas években. Hasonló tó volt a Petőfi kertben, az Arany János utca szép házai helyén pedig szántóföldek. E korszellem első hírnöke a volt pénzügyi palota volt, mely már reprezentálta a kialakuló városképet. Jött a konjunktúra Néhány esztendőt lapoz az emlékezés naptárában. —Sajnos, az első világháborúban megállt a fejlődés, szinte érezni lehetett, hogyan öregszik ez a város. Valamiféle fellendülés csak 1927-ben volt tapasztalható. A konjunktúra következtében megindul a város fejlődése. Nyíregyháza főutcáján lassan eltűnik a mocsár, a lép, s beépül a Széchenyi utca. Ebben az időben több épület, intézmény épül. Az izraelita hitközség megépíti a zsidókórházat, de sajnos, befejezni már nrm lehet &z infláció miatt. Én ennek az építésében már részt vettem, később ebből alakítjuk az SZTK rendelőintézetet. Ezt követi az Arany János utcai szántóföld beépítése, s az állomás előtti tér kialakítása. No, de hol volt az a maihoz. Hogyan Mihály már úgy beszél. mini ha ő is fiatalodni kezdene. — Igazán csak a negyvenes évek végén, a felszabadulás után észlelhető, hogy Nyíregyháza fejlődik. Ekkor kezdődi a városkép kialakítása. Mindinkább háttérbe kerülnek az önös érdekek s a társadalmi összefogás és gondolat jut érvényre. A tapasztalt meister 1921 óta volt a régi Nyírvízszabályozó Társulatnál műszaki főtiszt, a Tatarozó Vállalatnál műszaki vezető, a Tervező Irodánál tervező, később a Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnál műszaki osztályvezető, s újra H Tervező Iroda az állomás, ahol jelenleg műszaki osztály- vezető. Egy kicsikét mester, tanító, a fiatal generáció nevelője és tanácsadója. Eltűnnek a földutak — Nemcsak hittem a változást 45 után, hanem láttam is — néz rám és gondolkozik. — Elsősorban abban, hogy kezdtek eltűnni a földutak Nyíregyházán, kiegyenesedtek az utcák, fiatalodik a város, s ha lassan is, de elérkeztünk oda, hogy korszerű anyagokból, korszerű lakásokat építünk. Gondolkodik, neveket említ. Régi barátokét, akikkel együtt kezdte a város fejlesztését, építését. *— Emlékszem a negyven- ötös időkre, amikor kezdtük takarítani az állomás előtti teret. Volt, aki azért ment, mert mondták. Mások, mert féltek, s akadt olyan is aki hasznot akart húzni, s nem kevés, aki remélt, hogy új élet sarjad. S ezek győzedelmeskedtek. Ez a Tervező Iroda is 1943-ban még a Széchenyi utca sarkán, az egyik félig lebombázott épületben kezdte tervezni a város jövő képét. Csak 15-en voltunk, s ma már több mint 90 mérnök, tervem, rajzoló, technikus álmodig 8 lövőt. A változás tanúja S Hogyan Mihály példát mutat abban is, hogyan kell igazán szeretni ezt a várost. — Emlékszem, édesanyám az egyik ismerősétől még 1902- ben egy olyan képeslapot kapott, amely a merész elképzelés alapján rajzban mutatta meg, milyen Nyíregyháza látképe. Szinte most is látom i rohanó autókat, a trolibuszt, helikoptert, a szép emeletes házakat. Hát nem megvalósi/ lassan minden? — örül, a vál tozások igazi tanúja. Farkas Ulotr társával 1954-ben utazott a Szovjetunióba és 1939-ben diplomás mérnökként tértek onnan vissza. Plank Ferenc a mezőgazdaság vil- mosítási szakon tanult, most itt, Szabolcs megyében értékesíti. A vállalat szakemberei, szerelői járják a falvakat, tanyaközpontokat, bővítik a villanyhálózatot és ha a főmérnök a végzett munka ellenőrzésére ipdul ritka, hogy utitársainak ne mesélne élményeiből. A vállalat dolgozói között talán nincs is olyan ember, aki ne ismerné Szkorogykót, Kozmlmt, Gelegnyómot a szobatársaikat, akik segítettek a magyar diákoknak az orosz nyelv elsajátításában. Olyan ember se igen akad, aki ne hallott volna a grúzokról, akiket Plank Ferenc nagyon a szívébe zárt A főmérnök beszél szovjet Ismerőseiről és mindig így fejezi be történeteit: Én mondom jó akaratú jó indulattá emberek élnek ott és minket magyarokat naigyon szeretnek. Seres Ernő