Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-07 / 262. szám

,,Kárpát rózsái*' — kitüntetése A kárpáti borok híresek messze az ország határain Ezen az oldalon, test- vcrlapunh, a Kárpáti Igaz Szó munkatársai számolnak be a húsz éve felszabadult Kárpá- tontúli Terület életéről. A szovjet fiatalom csillaga alatt túl. Az utóbbi években igen sok nemzetközi kiállításon, kóstolókon vettek vészt, és mindenütt előkelő helyezést, s kitüntetést érlek el. Egy hónappal ezelőtt a „Kárpát rózsái” újból nagy örömet szerzett termesztői­nek. A nemzetközi kiállítá­son és borkóstolón, melyet A Kárpá/tontúli Területről igen sokat beszéltek és írtak már a múltban is. Néhány an sok évre előre megjósolták Kárpát-Ukrajna sorsát. E. Egán burzsoá közgazdász még az első világháború előtt olyan elveket hirdetett, hogy Kár­pát-Ukrajna 100 év alatt elhal, és egy üres, néptelen puszta­sággá válik. A turista urak, akik a múltban Kárpát-Ukrajnába ér­keztek, így beszéltek: „Ez — Európa legelmaradottabb csücske. Több mint száz év­vel el van maradva a civili­zált világtól.” űk — ezek az urak, — azt mondták, hogy ez „senki föld­je”! De a ml lakosságunk tudta, hogy milyen nemzetsé­get vall. És bár a Kárpátok ezen területein a rabság sö­tét éje, a szegénység, a re­ménytelenség uralkodott; en­nek ellenére a Kárpátontúli Terület munkásságát baráti érzések fűzték keleten élő testvéreikhez, s tőlük várták a felszabadítást, onnan, ahol 1917. októberében kipattant a szovjet hatalom szikrája. Különösen jóleső érzéssel gondolok most a felszabadu­lásra. Most, amikor a népek baráti családjában ünnepel­jük ezt a hatalmas ünnepet, — dicső októbert, — és egy­ben Kárpát-Ukrajna 20 éves felszabadulását is. Mi való­ban 100 évvel voltunk elma­radva a kulturált világtól. De megérkezett a szovjet hadsereg, szétzúzta a burzsoá elnyomás gépezetét, nálunk Kárpát-Ukrajnában is. Megkezdődött az új élet Nekem a felszabadulásig nem volt, ahogy mondani szokták, se tanyám, se hazám. Apám 25 éven keresztül béreskedett, dolgozott harmadában az egyik falusi kuláknál, Sándor Orbánnál. Én jómagam is több évig szolgáltam a kulák­nál, őriztem a mások disznó­ját idénymunkára jártam Csehországba. Morvába, Szlo­vákiába, majd később Ma­gyarországra, Erdélybe. Épí­tettem vasútat, szállítottam fát. Egy földnélküli paraszt lányát vettem feleségül, és 12 évig laktunk másnak a házában. Remélhettem-e én valaha, hogy lesz saját há­zam, hogy köztiszteletben álló személy lehetek? Nézzék csak meg ma Bü­kit. Két középiskola, és négy általános iskola működik a községben. Több mint félezer tanuló sajátítja itt el a tu­dást. Több mint 100 bilki la­kos szerzett a szovjet hata­lom fennállása óta magasabb iskolai végzettséget. Van egy nagyon szép kultúrházunk és mozink. A község teljes egé­szében villamosítva van és ál­talános a hálózati rádió. Van egy új kórház, míg a múlt­ban orvosi segítségért Bere- govóba kellett utazni. De ezt a luxust nem mindenki en­gedhette meg magának. Emlékszem, 1941-ben meg­betegedett az anyám. Meg is halt, mert nem volt sem kel­lő táplálék, sem orvosság. A szovjet hatalom éveiben a község megfiatalodott. A kárpátukránok, akik már a kapitalista éra alatt is éltek, nagyon jól tudják, mit jelent a végtelen kizsákmányolás. A fél kolonializmus gyenge kis vállalkozásai, kézműves ipara jellemezte az akkori Kárpá­tontúli Területet. A szovjet hatalom éveitől felépítettünk többszáz nagyüzemet, korsze­rűsítettünk számos régit. A gyárakban és az üzemekben dolgozók száma meghárom­szorozódott. Az elmaradott mezőgazdasági termelőeszkö­zökkel nadrágszíj parcellákon dolgozó parasztok ma hatal­mas nagyüzemekben, korsze­rű mezőgazdasági gépekkel termelnek. A mezőgazdasági termelésben elért kimagasló sikerekért 1058-ban a Kárpá­tontúli Területet Lenin-rend­del tüntették ki. A Szocialis­ta Munka Hőse megtisztelő címet az ipar és a mezőgaz­daság 31 dolgozója viseli. E rövid cikk keretében nincs lehetőségem felsorolni mindazokat az eredményeket, amelyeket a felszabadulás óta eltelt húsz év alatt értünk el. De lehetetlen hallgatni arról a hatalmas eredményről, ame­lyet a szovjet hatalom a né­pek barátsága területén elért. Az ukránok és oroszok, magya­rok és románok és más nem­zetiségűek élnek a mi terü­letünkön egy nagy családban. A Kárpátontúli Terület la­kossága igen mély és erős ba­ráti kapcsolatokat tart fenn a szomszédos Magyarország és Csehszlovákia dolgozó né­pével. Az internacionalista barátság érzése egyesíti a szovjet embereket a szomszé­dos népekkel, mely szintén az elmúlt húsz év kimagasló eredménye. Ha végig tekintünk az elmúlt húsz éven, lehet látni mindazokat az eredmé­nyekeit, amelyeket kitartó munkával értünk el, s az is világos, hogy mindezek telje­sítéséhez a feltételeket a szov­jet hatalom teremtette mega bölcs kommunista párt és a szovjet kormány vezetésével. Jorij Pitra, a beregovói kerület „Űj Elet” Kolhozának brigádvezetője, a Szocialista Munka Hőse, a Szovjetunió Legfelső Taná­csának tagja. Yirócska iskolába ment A kukoricatcrmesztcsben kimagasló eredményeket éri el a mukacsevói kerület Le nin Kolhozában Ganni Mihaj- lovna Ladányi, a Szocialista Munka Hőse cimmel kétsze­resen kitüntetett brigádja. A Képen Maria Luca, a brigád egyik tagja látható. Jugoszláviában Lubünban ren­deztek, a legmagasabb kitün­tetést, az aranyjelvényt ítél­ték oda a kóstoló szakembe­rek az Ízletes bornak. A kós­tolók magasra értékelték a bor különleges zamatét. Körülbelül ugyanebben az időben Budapesten is nemzet­közi verseny és borkóstoló volt. A bíráló bizottságnak egy egész sor országból ho­zott borok minőségét és ízét kellett elbírálni. Mi két faj­tát állítottunk ki: a „Kárpát­aljai rizfiinget” és a „Kárpá­tiát”. Mind a két bor bronz érmet kapott Á kommunista munka brigádjaiban Érdekes kezdeményezés Szeretném elmondani a kö­vetkező esetet: Virocskánk 1957-ben másfél éves volt. Egyszer munka után siettem hazafelé. Jókedvem volt, cukorkát is vittem Virocs- lcának. Családunkba azonban beköltözött a bánat: Virocska váratlanul beteg lett. Felszö­kött a láza, jobb kezét nem tudta megmozgatni. A kislányt bevittük a csinagyijevói orvosi rendelőbe. Innen azonnal be­utalták a mukacsevói gyermek- kórházba. Megállapították « diagnózist: gyermekbénulás. Míg a kislányommal a felesé­gem a kórházban feküdt, tü­relmetlenül számolgattam min­den árát. S végre eljött a vár­va várt pillanat: feleségem bol­dogan érkezett haza. az egész­séges, jókedvű Virocskával. örömünk határtalan volt. Virocska most a vele egyidő­sökkel az első osztályban ta­nul. A kislány egészséges. A rettenetes kór meghátrált. Le­küzdötték az orvosok. A szov­jet orvostudomány, amely min­dig éberen őrködik a gyerme­kek egészsége fölött. Himinec T, munkás Csinagyijevo, mukacsevói kerület A műszak letelte után tör­tént. A „vörös sarokban” gyü­lekezett a nemez és filcgyár előkészítő üzemének a brigád­ja Krisztina Vorovoknak, a párt tagjelöltjének a vezetésé­vel. Összejöttek, és arról be­szélgettek, hogy hogyan le­hetne tovább javítani az ered­ményeket, hogyan lehetne ész­szerűbben élni. A brigád már elnyerte a Kommunista Mun­ka-kollektíva megtisztelő el­nevezést. De ez azt jelenti náluk, hogy az elért eredmé­nyeken nem lehet megpihen­ni. A brigád nem is pihent meg. Még az év elején emel­ték a kidolgozás normáját tiz százalékkal. Kitartóan dolgoz­tak. Ennefc- eredményeképpen már ezt a normát is megdön­tötték. Normájuk teljesítésé­nek a közepes áttaga 106 szá­zalék. A brigádban majdnem min­dem munkafolyamat gépesítve van. A brigádnak minden tag­ja állandóan kísérletezik, ke­resik az új lehetőségeket és be is vezetik azokat a terme­lésbe. Nemrég Vaszilij Korzs pártcsoport bizalmi egyik tár­sával gépesített egy munkafo­lyamatot, mely a termelésben igen gazdaságosan vált be. Krisztina Vo rovok brigád­vezető munkatársaival: Olga Pereccel, Magdaléna Szine- viccsel szintén ésszerűsítettek egy munkafolyamatot, mely­nek eredményeként évente 11 300 rubellel termelnek töb­bet. Ehhez járul még az is, hogy Krisztina Vorovok mun­katársnőivel elhatározta, hogy egy „közös alapot” létesítenek. Hogy mi ez? A brigád min­den egyes tagja félretesz a terv túlteljesítéséből kapott fizetésből egy bizonyos össze­get. Ezt a pénzt a brigád kol­lektíván költi el üdülésre, ki­rándulásra, mozira, színházlá­togatásra, folyóiratok rendelé­sére és hasonlókra. Erre senkit nem kellett agi­tálni. — Ez az elhatározás augusztus elején történt, most ott tartanak, hogy Mária Mi- telova, Olga Perec, Margarita Volter, Elizavetta Baklaga- nios és a többiek egy-egy mű­szakban kereshető összegnél nagyob összeggel rendelkez­nek a „közös alapban”. A bri­gád minden egyes tagjának van egy kartonja, amelyikre felírják „a közös alapba” he­lyezett összeget, melyet csakis a norma túlteljesítéséből szár­mazó keresetből lehet félre­tenni. T. Rafccun, a Vinográdi Pártbizottság ipari és termelési zónájának az instruktora. 600 dal, 50 t... Bemutatjuk a 10 éves Borzsávát Ék sevallávszki fakó mblnátban drótkötélen szállít ják a hasábfát, Foto: J. Koska A „Borzsáva” dal- és tánc- együttes neve ismerős mesz- sze a beregovói kerület hatá­rain túl is. Az 1954. októbe­rében alakult együttes nagy, és művészi sikerekben gaz­dag utat tett meg az első fel­lépéstől a művészet e magas szintre jutásáig, a nézők sok­ezres táboránál!: a megnyeré­séig. A tízéves fennállás alatt az együttes repertoárján több mint 600 dal és 50 táncszám szerepelt. A szovjet zeneszer­zők dalai mellett előadtak ma­gyar, cseh és román népdalo­kat, a Szovjetunió népeinek, valamint a szocialista orszá­gok népeinek táncait. Kima­gasló helyet foglalnak el az együttes koncertprogramjában az együttes vezetőjének M. V. Maskinnak, az Ukrán Szocia­lista Köztársaság érdemes mű­vészének a szerzeményei. A „Verhovina, édesanyám” cí­mű dalát éneklik az egész Szovjetunióban és a határain túl egyaránt. Szólni kell néhány szót az együttes tehetséges tagjairól, a veteránokról, akik már az alakulásnál is ott bábáskod­tak. A „Borsává” megalaku­lása első napjától ott látjuk az együttes soraiban Alek­szandr Popovics tervezőt, Sán­dor László szállítót, Anna Paekan osztályozni, Mihail Panics lakatost, Dmitrij Ko­szik számlázót, Anna Gajsz étteremvezetőt, Vaszilij Gics- ka aszalóst és másokat, ök az együttes alapítói, úttörői, akik a megalakulás után há­rom évvel részt vettek a mű­kedvelő csoportok köztársasá­gi seregszemléjén, ahol a dísz­oklevél első fokozatával tün­tették ki az együttest. A műkedvelő művészet mes­terei gyakran járnak turnékra a Kárpátontúli Terület külön­böző helységeibe. Hogy itthon és külföldön hol fordultak meg az együttes művészei az utóbbi években,? Alekszandr Popovics és Jemelján Bitljá- nyin szólisták felléptek Ma­gyarországon; az együttes vokális kvartettje a Csehszlo­vák Népköztársaságban ven­dégszerepeit. Az ukrán mű­vészet és irodalom harmadik fordulójában, Moszkvában, meg Ukrajna fővárosában, Ki- jevben szerepeltek. Ezt köve­tően Lvovban a televízióban adtak műsort. A kvartett An­na Packán, Jolán Panjusnyik, Mária Pirki és Szófia Jakub összetételben Moszkvában harminc ízben mutatták be művészetüket. Felléptek a Kreml színháztermében és a Szakszervezeti Székház osz­lopcsarnokában. Az ukrán kultúra és irodalom utolsó fordulójában az a kitüntetés érte a kvartett tagjait, hogy felléphettek a párt és a szov­jet kormány vezetői előtt. A „Borzsáva” együttes ki­tüntetései között számos okle­vél és díszoklevél van a járá­si, területi, köztársasági és or­szágos szervektől. A Kárpá­tontúli Terület húszéves fel- szabadulásának az évforduló­ján, — mellyel összeesett az együttes fennállásának tízéves fordulója is — a Beregovóban rendezett népek barátsága fesztiválon ötszázadik koncert­fellépésével ünnepelt az együt­tes. B. Polják, a beregovói kerület kulturális osztályának a vezetője. 1961. no vem tant 2. 3

Next

/
Thumbnails
Contents