Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-03 / 258. szám

2ő szükségletei, hagyományai szerint ilyen bizottságok ala­kulnak az ismeretterjesztés, a felnőttoktatás, a mezőgazdasá­gi és ipari propaganda, a mű­kedvelő mozgalom különféle ágazatainak elvi- és gyakorlati irányítására, a honismereti szakkörök, iskolán kívüli gyer­mekfoglalkoztatás, társadalmi és családi ünnepségek rendez­vényeinek támogatására, illet­ve az ezekre vonatkozó mód­szertani kérdések kidolgozásá­ra. A népművelési tanácsadó fel­adata, hogy állandóan figye­lemmel kísérje a művelődési otthonok munkáját és a tapasz­talatok alapján javaslatokat készítsen a munka színvonalá­nak, hatékonyságának növelé­sére, általánosítsa és terjessze a jó módszereket, tapasztalat- cserék és mintaelőadások szer­vezésével is. Elemzi a megyé­re jellemző művelődési viszo­nyokat, s helyszíni, közvetlen segítséget nyújt a népművelés helyes arányainak kialakításá­hoz, a legfontosabb helyi fel­adatok megoldásához. A nép­művelési tanácsadók gondos­kodnak a hatáskörükbe tartozó aktivisták továbbképzéséről és a népművelésben felhasználha­tó eszközök fejlesztéséről. A népművelési tanácsadók szorosan együttműködnek a társadalmi és tömegszerveze­tekkel, szakintézményekkel, s ezek segítségét messzemenően felhasználják. Humoros tárcák ßelßvi&zik kérem, a polifikát — Az a baj, kéremszépen, hogy mindenbe beleviszik a politikát — mondja a so­vány, naptól aszott arcú és jelhajtja a jéldeci rumot. Megrázkódik tőle, nem az utálattól, hanem, hogy mi­lyen semmiség, milyen gyor­san vége egy ilyen jéldeci­nek. Nézi a kiürült poharat és biztos az élet végessége — jut eszébe. — Bele kérem... másként a bíró miért adta volna meg a tizenegyest? Na, miért? Mert beleviszik!... Fater, még egy féldecit, itt a blokk, nálam előre meg van váltva, nem is egy (mert én nem politi­zálok, engem az nem érde­kel)... na, ne sajnálja, tőccse a vonásig... — Az igaz, hogy Matek­nak betört a bordája, dehát miért gondolja a bíró azt, hogy a mi Mimózánk szán­dékosan törte be? Dehogy akarta. Oldalt szerette volna kanalazni a labdát, ki az alapvonalon, finoman, ahogy ő szokta, ez a baj, hogy fi­noman, ezért csúszott meg és a lába véletlenül érintet­te Malek mellkasát. Az meg durván rávetette magát a Mimóza lábára és persze, hogy póruljárt a nyava­lyás... És ezért tizenegyes! Tegye szívére a kezét, ma­gyar emberek vagyunk, hát ez nem politika? Édesapám, fogja a blokkot, ide mág- egyet abból... — Hát erről van szó, ké­rem... Azért, mert az a PIMF, neki mingyár tizen? egyest! Beleviszik a politi­kát. Engem nem érdekel az eredmény, csak fáj az igaz­ságtalanság... Tegye szívére a kezét, nem ugyanaz, mint amit velem tettek? Engem nem érdekel a politika, de kérdem én, kinek ártottam, hogy az SS-ben szolgáltam, meg hogy volt az a kis mal­mom. — Hát ez az... Valamikor kérem, a foci, az szent dolog volt. Abba nem volt politika. Kit érdekelt akkori­ban, hogy kinek van mal­ma, kinek nincs, öröm volt járni a meccsekre. Szépen játszottak a fink, a bíró meg fütyült, de csak akkor, ha az igazságos volt. Olyan nem volt, hogy egy disznó neki­rontson a ml Mimózánknak, aztán a bíró,, az a nyomo­rult, egyszerűen tizenegyest ad. Csak azért, mert a PIMF., Bánom is én az ered­ményt, nem érdeket, csak a szívem birizgálja a méltat­lanság, hogy 'mindenbe bele­viszik a politikát ... — Papuska, itt van még egy blokk., ü>. n.) „Már annyit megvertem...” Három nyúlánk termetű, sápadt arcú, meglehetősen el­hanyagolt külsejű V—Vll osztályos fiúcska áll a tár­gyalást vezető szabálysértési előadó előtt. Az ablakmélye- dés homályában magába mé- lyedve három szülő üldögél: R. M.-né 35 éves tsz-tag, S. J. 60 éves kőművessegéd és N. X. 36 éves tsz-tag. A „vezérnek” nincs füzete A vád: ezek a nyírmadai gyermekek nem járnak rend­szeresen iskolába, ha el is mennek, igyekeznek onnan mondva csinált érvekkel megszökni. A „főbűnös”, amint a gyermekek vallomá­sából kitűnik, S. J. VII. osz­tályos tanuló. Ö beszéli rá társait, hogy menjenek in­kább a szőlőbe, madarat pa- rittyázni, elhagyott borházakba tanyázni és egyéb csínyte- vésekre. A „vezérnek” egyet­len füzetei, se könyve nincs. Mentegetőzés a szokásos: „Jóska állandóan csalogat, s megfenyeget, ha nem me­gyünk*’. ís a szülők? R. M.-né: Ké­rem én naponkint elküldöm Már annyit megvertem. A minap is úgy szedték ki a kezemből. Nem bírok vele. Elhlhetik nem tanítom ezek­re. S. J.: „Kérem, én napon­kint dolgozom. Feleségem el­halt A legnagyobb kislá­nyom gondoz bennünket. Tanszerekre is már három­szor kért tőlem. Nem vonok meg semmit, amit csak bí­rok, megteszek”. N. I. „Tudom én, hogy baj van, de mit csináljak? Én elküldöm mindennap az is­kolába. Tudom, hol a baj. Mostohája van. Nem tehetek semmit. Vigyék el a javító­ba". Pénzbüntetés, figyelmeztelcs Határozat: R. M. és N. I. szülőkkel szemben 200—200 forint felfüggesztett bírság, S. J. szülőt 300 forintra bír­ságolja a szabálysértési elő­adó, figyelmeztetve őket, hogy naponkint ellenőrizzél a gyermek tevékenységét, ál­landóan számoltassák be, és Szauö-Arábiában ma is és legfiatalabb rabszolgákat, dívik a rabszolgakereskedelem. Szigorúan őrzik a legszebb míg busás haszonnal túladhatnak rajtuk. Szépen zöldell az őszi árpa és a búza egy része. Ha távol­ról, felületesen nézzük, nem vesszük észre a jövő évi kenyér egyik nagy ellenségét: a csó- csárolót. Jelenléte csak akkor tűnik fel, amikor a gabonatáb­lákban, kisebb nagyobb folto­kon előbb elsárgul, majd el­szárad a növény. Ilyenkor már csak egy lehetőség van: kiszán­tani az egész területet vagy a pusztult foltokat, s ha még van idő, újra elvetni a magot. Mint a gyógyászatban, a me­zőgazdasági növényvédelemben is, elsősorban a megelőző vé­dekezés a legfontosabb. Ezt kell tenni a csócsároló kártéte­lével szemben is. A megelőzés­hez szükséges, hogy a terme­lőszövetkezetek szakemberei hetenként kétszer vizsgálják meg a vetéseket, s a kártétel észlelésekor azonnal kezdjék meg a védekezést. A gabonafutrinka lárvájának — csócsárolónak — a felisme­rése gondos figyelés mellett nem okozhat nehézségeket. A lárvák a gabona töve mellé épített aknajáratokba húzzák le a növény leveleit, azokat isszerágják — „megcsócsárol- íák”. Az ilyen levelek kócsze- :űen összegubancolódnak, s régül a gabonatő elpusztul. A nőst mintegy 8 milliméteres Lárvák úgy találhatók meg, áogy a növény melletti 10—15 :entiméter mély járatot ásóval kiemeljük, és a földet szétmor­zsoljuk. A csócsároló-fertőzés első­sorban ott tapasztalható, ahol gabona gabonát követett. Ha Eoltokban jelentkezik a kárté­tel, akkor ezeket kell porozni. Általános kár esetén — 25 kilogramm/kat. hold _ HCH- val porozzunk. A HCH hatás­talan marad, ha a szállítmány már „öreg”, elfeküdt. Csakis a késő délutáni, esti órákban végzett porozás eredményes, mert a lárvák éjjel károsíta­nak. Seprős Imre, főmezőgazdász 1964. november 3. Hol fizessék ki a táppénzt és a segélyeket? Szakszervezeti vizsgálat az összevont vállalatoknál a társadalombiztosítási ügyek intézéséről pontosították és így néha több­napos késéssel tudják csak elintézni a dolgozók ügyeit, panaszait. A szakszervezet vé­leménye szerint társadalom- biztosítási üzemi kifizetőhelyet összevont nagyvállalatnál csak abban az esetben lehet meg­szüntetni, ha az semmiféle hátrányt nem jelent a dolgo­zóknak, a társadalombiztosí­tási ügyintézést áltálában to­vább is úgy kell ellátni, mint az összevonás előtt. A szakszervezet a Kohó- és Gépipari Minisztériummal együttműködve segíti felszá­molni az említett hibákat, gon­doskodnak arról, hogy a tár­sadalombiztosítási szervezet mindenüt a lehető legjobban működjék. A Vasas Szakszervezethez több panasz érkezett amiatt, hogy a nagyvállalatok kiala­kításával több helyen a társa­dalombiztosítási ügyek inté­zését is központosították, táp­pénzkifizető helyeket megszün­tettek. ami nehézkessé és bo­nyolulttá tette a táppénzek, segélyek folyósítását. A szak­szervezet 15 összevont nagy­vállalatnál vizsgálatot tartott, s megállapította, hogy a pana­szok nagyrészt jogosak. Több üzemben megszüntet­ték a kifizetőhelyeket, és a munkahelytől távoleső köz­pontokba kell menni a dolgo­zóknak táppénzért. Másutt megmaradtak ugyan a kifize­tőhelyek, a társadalombiztosí­tási ügyintézést azonban köz­MI leltet magángépkocsi vezető ? Bevált a gépkocsivezetők orvosi vizsgálatának új rendje jelentkezőnek rendben van-e az idegrendszere? A suttogó beszédet négy méter távolság­ból meghallja-e? Nincs-e vala­milyen mozgásszervi megbete­gedése? Nagyon fontos a látás­élesség kifogástalan állapota a szintévesztés kizáró ók! S az sem jó pont, ha lúdtalpa van valakinek, — betét nélkül nem ülhet a volán mellé. (Ha mégis megteszi, azt is a saját felelősségéi-e cselekszi.) A jelentkező magánképkocsi- vezetőnek 190-nél magasabb vérnyomása nem lehet. Ez a szám érdekesen alakul a töb­bieknél: a hivatásos gépkocsi- vezető vérnyomása 170, az au­tóbuszvezetőé 150, a zetorosé 190 lehet. Feltétlenül kizáró ok az al­koholizmus. Dehát, — ki az alkoholista? Hiszen ezt a je­lentkező bizonyosan nem közli a vizsgáló orvossal! Nem azok­ról van szó, akik időnként megisszák a néhány pohár bort, sört, vagy akár pálinkát, de a volán mellett parancsolni tudnak maguknak. Az alkoho­lista olyan gyenge akaratú em­ber, aki egyszerűen nem tud ital nélkül élni, dolgozni, s így természetesen vezetés köz­ben — vagy annak szünetében is — szeszes italt fogyaszt. Csak a velük szemben alkal­mazott legszigorúbb rendszabá­lyokkal érhető el, hogy az ittassan történő kocsikázástól, (vagy motorozástól) elmenjen a kedvük. A közlekedésből való kizárásukkal pedig biztonságo­sabb lesz a közúti közlekedés. <Sz.) Ismerős fiatalasszonnyal ta­lálkoztunk társaságban. Haza­felé egy utunk volt, kedvesen felajánlotta tehát, hogy elvisz bennünket a kocsiján. Az asz- szonyka gyermeket vár, a nyolcadik hónapban van, s szerencsére olyan jól bírja a szülés előtti időszakot, hogy -- amint mondta — nyugodtan ,i volán mellé. És, ha még­is, l-.irtélén rosszul lesz? Mi történik akkor? Felkerestük az egyik rendelő- intézetben a gépkocsivezetőket vizsgáló főorvost. A beszélge­tést a fiatalasszony esetével kezdtük: vezethet-e tehát, vagy nem? — Csak saját felelősségére, — felelte a főorvos. Most, ilyen állapotban bizonyára nem kap­hatna hajtási igazolványt. Gyermeket váró asszonynak nem szabad autót vezetnie, hi-" szén a szülés előtti időszak gyakori velejárója a vesezava- vok, a szédülés. 1864. augusztus 1. óta vidé­ken az erre illetékes megyei, illetve járási orvosi rendelőin­tézetek végzik a gépkocsiveze­tők vizsgálatát. Ez, az eddigi tapasztalatok szerint, jobban bevált, mint amikor a rendőr­orvos előtt kellett megfelel­niük. A vizsgálat sokkal ala­posabb, részletesebb. Melyek tulajdonképpen a kizáró okok? Nem lehet gépkocsivezető, aki szívbajban szenved. Ne jelentkezzék, akinek asztmati­kus, vagy egyéb okok miatt légzési zavarai vannak. A cu­korbeteg sem, ha állapota in­zulinkezelést igényel, sem pe­dig az, akinek valamikor agy­rázkódása, agyműtétje volt, vagy jelenleg sérve van. A vizsgálat nagyon szigorúan ellenőrzi, hogy egy valamikor végzett műtét visszamaradt hege nem okoz-e zavarokat? A A Művelődésügyi Miniszté­rium újonnan szabályozta a művelődési otthonok irányítá­sának rendszerét. A miniszté­riumi utasítás célja, hogy a közművelődési hálózat intéz­ményeinek tevékenységét egy­séges alapelvek szerint fej­lessze és számukra fokozott segítséget nyújtson. Országszerte több mint há­romezer művelődési otthon működik. Azokban a megyék­ben, ahol központi művelődési ház van, ez látja el a többi ha­sonló intézmény — körök, klubok, stb. — szakmai, mód­szertani irányítását. A tanács­adók a fontosabb nevelési, nép­művelési feladatokat a megyék legjobb szakembereiből alakult szakbizottságokkal és az ezek­kel dolgozó főhivatású és tiszteletdíjas előadókkal való­sítja meg. A megyék különbö­(Honnan szabályozták a művelődési otthonok szakmai irányításának rendszerét Tanácsadó központok a népművelés színvonalának emeléséért 3 „Aknamezők" a gabonaföldeken tartsák a kapcsolatot ae is­kolával. Nyomatékosan figyel­mezteti S. J. szülőt, ameny- nyiben hasonló körülmények előfordulnak, úgy intézkedé­seket tesz a gyermek intéze­ti elhelyezésére. Mit mond atz iskolaigazga­tó? — A nevelők több esetben figyelmeztették valamennyi szülőt, hogy gyermekük nem jár jó úton: elmaradnak az iskolából, nem tanulnak. Szü­lői értekezleten egyik szülő sem vett még részt. Az ellen­őrzőbe tett megjegyzést, fi­gyelmeztetést sem veszik tu­domásul. Nem az anyák reszortja... Három értelmes gyermek jövőjéről van szó. Az ellen­őrzés, a szülői felügyelet, a felelősségteljes szeretet hiá­nya következtében a fele­lőtlenség, léhaság kezd elbur­ánzani bennük. Mindhárom izülő egyértelműen nyilatlco- :ott: „Már annyit elvertem, íogy nincs rajta ép bőr. Azt azonban egy sem tudta el­mondani, hogy csak egy este s leült volna a gyermek nellé, és elbeszélgetett volna /ele gyermeke élményeiről, zz iskolai eseményekről, a szülő, a családi problémák­ról, a napi fáradságos mun­káról, fiatalkori élményei­ről. Pedig veréssel, dúrva- sággal csak dúrva lelkű em- aereket lehet nevelni. Még valamit: a nevelés lem az anyák „reszortja”. Saj- los sok édesapának ellenkező i nézőpontja. A szó igazi értelmében családi nevelést kérünk: édesapák és édes­anyák együttes törekvését a gyermek értelmi és erkölcsi erőinek fejlesztésére, helyes irányú nevelésére. E törek­vésben kérjék, igényeljék a nevelők, az iskola javaslatait, teoácsait. Oláh Lajos tanulmányi felügyelő Három kis szökevény és három szülő a tanács előadójánál Durvasággal nem lehet nevelni

Next

/
Thumbnails
Contents