Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-26 / 278. szám

Olvasóink írják: Ifjúsági hangverseny Tiszátokon Mátészalkán korszerű gépjavító és szerelő üzem épül az állami gazdaságok, termelő- szövetkezetek gépeinek javítá sára, nehezen beszerezhető al katrcszek készítésére. Hammel J. fclv. A megyei tanács művelődési osztálya szervezésében az Or­szágos Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatokat ren­dez megyénk több járási szék­helyén, így Tiszalökön is. A négy előadásból álló sorozatra 270 bérletet váltották az ifjú tiszalöki zenebarátok. Tisza- vasváriból is jelentkeztek öt- venen. Hétfőn került sor az első előadásra. A művészek: Kelen Dóra, Mikes Ibolya, Felvinczy Viktor, Külkey Lász­ló, Szabó István, Eöry Zsuzsa igényesen válogatott műsora, valamint a műsort ismertető Rácz György nagyszerű él­ményt szereztek a hallgató­ságnak. — Köszönjük ezt a szép estét, és izgalommal vár­juk a második bérleti előadást. Szabó Alfréd tanár Tiszalök Mákot, babot dolgoz fel a leveieki malom Talán még a járásban is ke­vesen tudják, hogy Leveleken a régebben használaton kívül álló malom épületében most szorgos munka folyik. Alig egy éve itt működik a MÉK Válla­lat magtisztító telepe. Itt fo­lyik a megye vetőmagszükség­letének feldolgozása. A magok osztályozása négy géppel tör­ténik, ezt követi a kézi váloga­tás. A munkát 50 nő végzi, hosszú asztalok mellett, ame­lyekre csatornákon jut el az osztályozott, tisztított mag. Ez ideig 16 vagon bab és 5 vagon mák került feldolgozás­ra. Kricsfalussy Béla — Hogyan lettem miku­lás? Jöttek a központból és megkértek. Elvállaltam. Ta­lán a dörmögő basszusom miatt, vagy a modoromat ta­lálták mikulásosnak, már nem is tudom. Három éve dolgozom a szakmában, 1961- ben vettem fel először a pi­ros, fehér prémes ruhát. a kucsmát és a puttonyt. Min­den évben három napig tar­tott a szolgálatom. Egy-egy alkalommal, 60—70 kisfiút, kislányt is meglátogattam. A jóknak ajándékot, a rosszak­nak virgácsot vittem. Tavaly­„Nem akarom, hogy csalódjanak...“ Tavaly, a választáskor le­szavazták a Hazafias Nép­front tanácstag jelöltjét a pa- posi cigányok. — Ott voltam én is a gyű­lésen — emlékezik a tanács vb titkára, Szatmári Kázmér. — Én akkar arra gondol­tam: miért ne érvényesülhet­ne szavuk? Legyen úgy, ahogy ők kívánják. Kíváncsiságból azonban megkérdezte: — Miért ellenzik Kosa Ist­vánt? — Rendes embernek tart­juk, de nem ismeri a prob­lémánkat, nem jár közénk, hogy képviselhetné hát meg­nyugtatóan az ügyünket? — Kit javasolnak helyette? — Gergely Lászlónét. Gergelyné is ott ült „ vá­lasztók között, ö rendszeres vendége a paposi cigányoknak, de különösen az újszülöttek­nek. Az utóbbi esztendőkben előtt egy kisfiúhoz voltam hivatalos. Nagyon félt tőlem, amikor beléptem hozzájuk. A szülei azzal ijesztették, hogy ha rossz lesz, elviszem. Percek alatt összebarátkoz­tunk. A következő évben már ő ijesztgette a papáját: „Ha kikapok, jön a mikulás bácsi és elvitetlek vele, ne­kem „barátom”. Mennyi a fizetésem? Társadalmi mun­kában végeztem a „mikulás teendőket.” — így mutatko­zott be a nyíregyházi miku­lás, de mi többet is megtud­tunk róla. Neve Balogh Ist­A pcposi cigányok tanácstagba: Gergely Lászlóné védőnő — Már a hőmérő sem hiányzik talán egyetlen csecsemő sem született meg és nevelkedett fel segítsége nélkül. Szerény asszony, ötven esztendős, s tizenhét esztendeje egészség- ügyi védőnő. Említem a jelölő gyűlést. Gondolkozik, s válaszol: — Éppen a telepen voltam ekkor is. Érdekelt, kit vá- lasztnak. Nem is gondoltam i'á, hogy ennyire bíznak bennem. Nekem a hivatásommal jár, hogy védjem, gondozzam őket — vallja. Több hónapja beteg. Három község tartozik hozzá. Máté­szalka újtelepi része. Jármi és Papos. — Tudom, sokan rám van­nak ott utalva, s én szívesen segítek. És Gergely Lászlónéra hall­ván, civilben eladó az Ipar­cikk Kiskereskedelmi Válla­lat Rákóczi utcai vasboltjá­ban. Nőtlen, 20 éves fiatal­ember. Naponta Tiszalökről jár be Nyíregyházára dol­gozni. — A mikulásnak is van mikulása — mondta — én már előre megkaptam tőle az ajándékot: katonai behívót, november 26-ra. — S kihúz­za magát, lám már ő is férfikorba lépett! — Van-e mikulás utánpót­lás? — Az unokaöcsém Balogh Laci lesz az idén a mikulás. Neki már van ebben prak- szisa. Két év múlva aztán újra meglátogatom kis ba­rátaimat, hisz nem vonulok végleg „nyugállományba.” (sz. sz.) gatnak. Családi perpatvarok­ban ő a döntőbíró, a kisma­rnak védője, békítő a vereke­dők között. — Más családokban is elő­fordul, csak az nem annyira feltűnő mint a cigányok kö­zött. Egyik alkalommal Zsigó verekedett össze Botos Bar­nával. Nekem Zsigóné, a kis­mama panaszkodott, hogy férje nem mer a telepre lá­togatni, az újszülött gyerme­két megnézni, mert attól tart, hogy megverik Barnáék. El­mentem Botosékhoz és beszél­tem velük. Azóta szent a béke a két Család között. Kérvényeket írok, panaszai­kat intézem, mert sok nem tudja a törvényt, mi a jo­guk, kötelességük. Legtöbb gondom a kismamákkal van. Rendszerint későn jelentik be csecsemőkelengye jogosultsá­gukat — sorolja. S ekkor aZ- t - rier-'eiynére vár, hogy elintézze, utána járjon, ne új nak ruhátlanok az új­szülöttek. El sem tetszik talán hinni, de csaknem minden csecse­mő« házban megtalálható már a hőmérő. Ha meg nincs, vi­szek én. Ez a legfontosabb: tudják, hogy ha szükséges, jöjjenek segítséget kérni. Igaz, sokszor este vagy ké­ső éjszaka költik fel a ta­nácstag-védőnőt, de ő nem neheztel ezért. — Legutóbb a kondás, La­katos Bandi keresett fel. „Jaj, még mindig beteg tetszik lenni?” — mondta. Ez jól esik. Bíznak bennem, s nem akarom, hogy csalódjanak. F. K. Fő a lényeg 1T alahol hallottam, hogy kötelező less a nyelvtudás a V kereskedelemben. Például egy másodosztályú étte­remben a vezetőnek legalább két nyelven kell beszélnie. Kereskedelmünk léptem nyomon örömteli meglepetéssel szolgál. Fehérnemű hetek, cukorhónap, üvegnapok, kon­zervbemutató ingyen kóstolóval, okos ember most vásárol... na, szóval. Van ebben valami életerő, buzdító, Ígéretes. De mindezeken túltesz a kétnyelvűség. Plusz anyanyelv, az se kutya. Mo.gyarul se sokan beszélnek, néhány millió mindössze a több milliárdból. Eszembe jut, hogy milyen másképp fog hangzani egy be­vásárlás reggel a tejboltban. — Kérek egy liter tejet — mondom. — Négy tojást, egy vajat, egy kiló kenyeret. — Jajko — mondja az elárusító. — Jajco. Oeus. — Tojást — mondom. — Meg vajat. Meg tejjelt. — Rozumie. Verstand’... Jajko. — Tojást. Kereket. Vajat, papírban. — Ja, ja, bestimmt’... Jajco. Butter. — Adja vagy nem adja? — Tej van, más nincs signore. Micsoda különbség. És azokban a kitűnő másodosztályú éttermekben, ahol a la carte rendeli meg az ember az ebédet. Előétel, köretei:, mártások. — Egy adag töltöttkáposztát! — Si, mister, golabki, kapuszta sz mjaszom, Kavolo. . — Azt, azt, kapusztat töltött! — Rozumie monsieur, capisko, si, sí., golabki. Nyel. — Nincs? Miért nincs? Hiszen az étlapon... — Pardon signore... eine momento, detto... És áthúzza a la carte egy minute. __ Hát akkor mi van? — ragaszkodik az ember a ritka magyar nyelvtudásához. Turóscsusza? — No, no, mister, nyet, nyet, excusez moi... eine mo- mentócska... Ceruza. — Bécsiszelet. • _ Kotlet schabowy... costoletta alia milanese. — Szép szelet húsból, puhára, uborkasalátával. — Kotlet schabowy z salathiém albo z ogurkiem? — Csak hozza, mindegy. — Si, si, sir... eine momenta... Nyet. Keine. Konyec. — Bécsiszelet sincs? Hát akkor mi van? — Marhapörkölt, tegnapi. Vasárnap nem főzünk signore Milyen más lesz minden. Sipkay Barna December 10-ig lehet jelentkezni a külföldi mezőgazdasági ösztöndíjpályázatra Az utóbbi években csaknem 400 állami ösztöndíjasunk szer­zett diplomát külföldi agrár­egyetemeken és főiskolákon. 1964—1970 között további 185 fővel gyarapodik a külföldi diplomások száma. Az 1965— 1966 tanévvel negyvennégyen kezdhetik majd meg tanulmá­nyaikat bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, román és szovjet agrárfelsőoktatási in­tézményekben. Az ösztöndíjak odaítélésére pályázatot írtak ki. A pályázati feltételekről a megyei tanácsok művelődési és mezőgazdasági osztályai, az állami gazdaságok megyei igazgatóságai, valamint a kö­zép- és felsőfokú mezőgazda- sági technikumok tanulmányi osztályai adnak bővebb felvi­lágosítást. Lehetőség van arra is, hogy a jelenlegi tanévben érettségizőkön kívül a Föld­művelésügyi Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó szervek nem régen érettségizett, vagy képesítőzött fiatal dolgozói is jelentkezzenek. Az agrártudo­mányi szakon belül a követke­ző tárgyak választhatók: ta­lajtan és agrokémia, mezőgaz­dasági hidromelioráció, nö­vényvédelem, halászat, állatte­nyésztés, öntözés, talajvédelem, mezőgazdasági építészet, gépek és mechanizmusok az erdőgaz­daságok és az erdőipar részére, valamint az erdőgazdaság gé­pesítése. A pályázatokat, illet­ve a felvételi kérelmeket de­cember 10-ig kell megkülde­ni a Földművelésügyi Minisz­térium személyzeti osztályá­nak. A határidő után érkezett pályázatokat nem veszik fi­gyelembe. NEGYVENÉVES A MONGOL NÉPKÖZTÁRSASÁG Juhok, szarvasmarhák, lovak és kecskék milliói legelnek a beláthatatlan pusztaságokon. „Ha egyesíteni tudjuk erőn­ket, számunkra semmi sem le­hetetlen és valamennyien el­érhetjük a boldogság csúcsát,” — Szuhe Bátor lovasszobrá­nak talapzatán olvasható c mondat a főváros, Ulánbátor főterén. S a negyven évvel ezelőtt, 1924. november 26-án megalakult Mongol Népköztáiv saság népe a Mongol Népi For­radalmi Párt vezetésével egye­sítette erejét, hogy elinduljon a boldogság felé. Egyre több magyar szakem­ber jut el napjainkban a távo­li Mongóliába. A magyar ku­tatók évek óta járják a Gobi­sivatag vidékét, a végtelen sztyeppékét. Uj kutak fúrásá­val segítik a testvéri mongol népet, hogy minél több vizet juttathassanak a szomjas le­gelőknek, a több mint 24 mil­liós állatállománynak. Mongólia nagy kiterjedésű, ritka népességű ország. Terü­lete tizenhétszer akkora, mint Magyarország, lakóinak szá­ma azonban alig több egymil­liónál. Földjein ma már a ga­bona is megterem, sőt az utób­bi években kivitelre is jut be­lőle. Eredményeit a mongol nép tehetségének, szorgalmá­nak, valamint a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatásának köszönheti. 1962 óta tagja a KGST-nek. Éppen az elmúlt napokban jelent meg a tudósítás arról, hogy a Kisalföldi Gépgyárból útnak indították a mongol fő­városba, Ulánbátor-ba az NDK és a magyar ipar által közösen felállítandó húsfeldolgozó kombinát vágóhídi berendezé­sét. Szovjet—mongol közös ex­pedíciók tárták fel a föld mé­hének gazdag kincseit, első­sorban a szenet. Hatalmas hő­erőmű, építő- és faipari üzefn épül a Mongol Népköztársaság­ban szovjet segítséggel. Cseh­szlovákia cementgyárat, Len­gyelország évi 27 millió darab teljesítményre alkalmas szili- kát téglagyárat szállít. Épül, fejlődik az ipar minden ága, de elsősorban a mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipar, a konzerv-, bőr-, tej-, fa- és a textilipar. Semmi sem példázza jobban egy ország előrehaladását, mint az a fejlődés, amit a kul­túra terén elért. A forradalom előtt, az írni-olvasni tudók száma a lakosság egy százalé­kát sem érte el, az országban egyetlen iskola működött, kór­ház, orvos egy sem. Ma min­den hatodik ember iskolába jár, sokan közülük közép- és főiskolába. Az átlagos életkor elérte a 64 évet. A mongol puszták egykori elmaradt, nomád pásztor né­Pisfa, a mikulás gyár dogozó forró üdvözletéi küldi a testvéri mongol nép-* nek és kívánja, hogy mielőbb érje el a boldogság csúcsát*' hazája felvirágzását, a szocia­lizmus felépítését. pe forradalmi pártja vezetésé­vel, a baráti országok segítsé­gével szilárdan halad előre a szocializmus felépítésének út­ján. Nagy nemzeti ünne­pük alkalmával minden ma­Ulánbátor, a Mongol Ncpkö ztársaság 200 ezer lakosúj gyorsan fejlődő fővárosa.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents