Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-03 / 258. szám
A kezdeményeznitudás bátorsága Trautmann Rezső építésügyi miniszter nyilatkozata a kisvárdai kórház építéséről A napokban megtartották a hagyományos bokrétaünnepélyt az Országos Korányi tbc-kórház 180 ágyas új területén. Az építkezés meggyorsításához az is hozzájárult, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésszakán Sárii Rózsi képviselő az építésügyi miniszterhez intézett interpellációban sürgette a gyógyintézet felépítését. Megkértük dr. Trautmann Rezső építésügyi minisztert: mondja el, mi történt az interpelláció nyomán. — Már az interpellációt megelőzően, köteleztük vállalatainkat, hogy az év eleji lemaradásokat pótolják, és az idei tervben szereplő egészségügyi beruházásokat időben oldják meg — mondta a miniszter. — Az interpellációra adott válaszomban is elmondtam és ezúttal is hangsúlyoznom kell, hogy a szinte állandósult munkaerőhiány, továbbá bizonyos anyagok hiánya és a szállítási problémák ma is nagy gondot okoznak vállalatainknak. Az idézett interpellációban szó esett a kisvárdai kórház építésénél tapasztalt lemaradásról is. A Szabolcs megyei Állami Érn'tő Vállalat, annak idejében szerződésben kötelezte magát, hogy 1965 június 1-re befejezi a kőház építését. Közölhetem: a vállalat most jelentette, hogy április 4-re — tehát mintegy két hónappal hamarább — kívánja befejezni a munkát. —A közeljövőben összeülnek az Egészségügyi Minisztérium és az Építésügyi Minisztérium vezetői, megvizsgálják az épülő létesítmények helyzetét és a felmerülő problémák megoldására megteszik a szükséges intézkedéseket — fejezte be nyilatkozatát dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter. Fizikai- kémiai napok Több mint 300 magyar elméleti és gyakorlati szakember vesz részt azon a háromnapos tanácskozáson, amely „Alkalmazott fizikai-, kémiai napok'1 címmel hétfőn délelőtt kezdődött meg a Technika Házában. A megbeszélést a Magyar Kémikusok Egyesülete azért hívta össze, hogy lehetőséget adjon annak a felismerésére, milyen mértékben hatnak a legújabb fizikai-, kémiai elméleti eredmények az ipari termelés az anyagvizsgálat műszeres kémiai elemzési eljárásainak fejlődésére. 50 milliót költenek a megyei kórház bővítésére Nagy a fejlődés, de még kevés az ágy, az orvos, ápoló és a felszerelés Beszélgetés dr. Zsögöny József igazgató tőorvossal Dr. Zsögöny József néhány hónapja igazgató főorvosa a Szabolcs-Szatmár Megyei Kórháznak. A kórház múltjáról, jelenéről beszélgetünk; az eredményekről, a gondokról, s arról, milyen fejlődés várható. — Talán nem érdektelen, ha elmondom — kezdi válaszát dr. Zsögöny József —, hogy a megyei kórház eredete visszanyúlik abba az időbe, amikor még Szabolcsnak Nagykálló volt a székhelye. A múlt század hatvanas éveiben itt alapozta meg a bölcsőjét az akkor még körorvosként működő, később világhírűvé lett belgyóMa már a korszerű gyógyítás, a megelőzés közben arra is kiterjed a társadalom figyelme, hogy az erejükben megcsappant emberek felgyógyulásuk után olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a visszaesés veszélye nélkül dolgozhatnak. Az ország számos tbc-kórházá- ban kezdődtek az úgynevezett rehabilitációs szakmunkásképző tanfolyamok a gyógyulófélben lévő, vagy már felgyógyult betegeknek. Elfoglaltság — életkedv Ilyen szakmát adó iskola dolgozik a mándoki tbc-kórház- ban. Korábban gyermek iskolaszanatórium volt a mándoki, azonban az Igen csekély számú gyermek-megbetegedés indokolatlanná tette az iskola-szanatórium fenntartását. Berendezték felnőtt tbc-kórháznak. Oszlánszki Béla gondnok, egyben a kertész szakmunkás- képző tanfolyam vezetője elégedett: — Az a tapasztalat, hogy az elfoglaltság, a tanulás és olykor a gyakorlati óra, a szabadlevegőn való mozgás gyorsítja a gyógyulást, visszaadja a gyógyulóknak az önbizalmat, az életkedvet. öt hónap után bizonyítvány Tizenegy különböző korú és különböző községekből itt gyógyuló nő és férfi tanul a kertészeti tanfolyamon. Legtöbbjük falusi, zömében ismerősök a mezőgazdaságban. De vannak más foglalkozásúak is. — Én ipari tanuló voltam, a harmadik évben betegedtem meg — mondja Czira János. — Azt gondoltam, ne vesszen kárba ez az idő, amit itt kell tölteni, a tanulás sohasem árt. De ha lehet, vissza szeretnék menni az iparba... — néz társaira. gyász-professzor, dr. Korányi Frigyes. Egy 2 ágyas kórodat létesített az arra rászoruló szegénysorsú betegek részére. Munkáját tovább folytatta a megye nagyhírű volt főorvosa, dr. Jósa András. Közadakozásból fejlesztette tovább az intézményt. Nyíregyházára való áttelepítésére 1899-ben került sor, s 165 ággyal működött. Egyik felében a sebészet, a másikban a belgyógyászat működött, de akkor még a sebészeti osztályon nyertek elhelyezést a szülészet és a szembetegek is, míg a belgyógyászaton más betegeket is elláttak. Kezdetleges volt minden. — Kétségtelen, hogy kórházunk sokat fejlődött 1945-ig is, de mégsem annyit, mint az elmúlt néhány esztendő alatt. A felszabadulás után még nem rendelkeztünk röntgen és idegosztályai, korszövettannal, nem volt baleseti sebészetünk, véradó állomásunk. — Mi jellemzi a kórház fejlődését? — A fejlődés egyik legfontosabb mutatója az, hogy ma már kórházunk rendelkezik olyan magas képzettségű orvosi karral, amely hivatva van arra is, hogy Szabolcs-Szatmár összes kórházi intézményeinek irányítását, szervezését és ellenőrzésit ellássa. A 11 főből álló szakorvosi kar tagjai rendszeresen látogatják a megye valamennyi egészségügyi intézményét és tanácsaikkal segítik az orvosokat. — De mutatják a fejlődést más számadatok is. Míg 1950- ben a kórházunk költségvetése 4 millió 500 000 forint volt, addig ez évben már csaknem 30 millió forint. A dolgozók létszáma pedig több mint két és félszeresére növekedett. 1956- ban 10 osztályunkon még 19 464 beteget gyógyítottunk, addig 1963-ban már a 13 osztályon több mint 26 000 beteg kapott gyógykezelést. Sajnos az ágyak száma nem növekedett a szükséges mértékben A nyolc évvel ezelőtti 685-ről csak 769-re gyarapodott, s ha számításba vesszük, hogy a betegek létszáma több mint hétezerrel emelkedett, akkor értékelhetjük csak reálisan, milyen áldozatos munkát végeztek orvosaink, egészségügyi személyzetünk. A betegek ellátásáról a múlt évben 14 főorvos, 50 orvos és 276 szakképzett ápolónő, stb. gondoskodott. 1961-ben létesült 35 ággyal egy idegosztály, 1963-ban kezdte meg működését a véradóállomás, s építettünk egy 40 személyes nővérotthont is. — Milyen gondok foglalkoztatják jelenleg a kórház dolgozóit? — A nagyarányú fejlődés ellenére is megmaradt a legfőbb gondunk: kevés az ágyak létszáma. Erre lenne a legnagyobb szükségünk, hisz a megyei kórház felvevő területe megközelíti a 300 ezres lélek- számot. Ez azt jelenti, hogy legalább 1300 ágyra lenne szükségünk. Ebből következik, hogy a körülmények nem mindig a legmegfelelőbbek a gyógykezeléshez. Kórházunk túlzsúfolt, n a betegek gyógyítása, a velük való foglalkozás ezért nem minden esetben megfelelő. — A másik problémánk, hogy az osztályok felszerelése és műszerellátottsága sem megfelelő. Ezek is felújításra szorulnak, hisz sok olyan műszerünk van, amely már nem modern, de mégis kénytelenek vagyunk használni. Nem kielégítő továbbá az osztályokon az orvosi és ápolószemélyzet létszáma sem. — Milyen osztályokkal bővül a kórház a jövőben? — A jövő esztendőben kezdik építeni az új 140 ágyas gyermekosztályt, a 80 ágyas fertőző osztályt, majd ezután a 40 ágyas reumatológiai osztály építésére kerül sor. Megépül az új központi kazánház is. Ezeknek a beruházásoknak az együttes összege csaknem 50 millió forint. A jelenlegi gyermekosztály helyén urológiai osztályt létesítünk s a mostani fertőző osztály helyébe a röntgensugár-terápiás osztály kerül. Az említett létesítmények bekapcsolódásával elérjük, hogy a kórházi ágyak létszáma 260-nal növekszik. Ebben az évben már megkezdték egy 60 személyes nővérszállás építését, de hamarosan sor kerül a 60 orvos részére építendő orvosi szállóra is. Farkas Kálmán A KISZÖV határozata: Üj dohánysímltó segít! a nagykállói Virágzó Föld Tsz munkáját, A létesítmény egymillió forintba került, itt végzik majd két turnusban 7—7000 csibe előnevelését is. Elek Emil felvétele. A KISZÖV vezetősége a napokban tárgyalta: megyénk ktsz-ei milyen mértékben teljesítették az I—III negyedévi tervüket. örvendetes, hogy szinte valamennyi termékből jelentős többletet állítottak elő. Bútorféleségekből 10 százalékos túlteljesítést értek el, fényezett bútor termeléséből pedig az éves tervet 8,9 százalékkal túlteljesítették. Hasonló felfutás mutatkozik a ruhaipari termékekből is. Jelentős a növekedés a javítás-szolgáltatás területén is. Az építőipari tevékenység a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 8,3 százalékos fejlődést mutat, ami 6,5 millió forintnak felel meg. A közületi építkezés emelkedett ugyan, de a lakossági építkezés alig mutat valami felfutást. Az eredmények elérését döntően befolyásolta az anyagellátás. Természetesen egyes anyagféleségek hiányából adódott a lemaradás. Nehézségek voltak az egyes vasanyagok, cipőtermeléshez szükséges anyagféleségek ellátásában. Talán a legsúlyosabb a helyzet az egyes építőipari anyagféleségekben, amit csak tovább nehezített a vagon és egyéb szállítóeszköz hiánya. A KISZÖV vezetősége megvizsgálja az anyagellátást. Legnagyobb feladat a lakossági építés területére hárul. Ezért a nagyobb volumenű Nyíregyházán épülő társas és sorházak munkáját kell elősegíteni. Cél az, hogy ezek az épületek minél előbb tető alá kerüljenek, így a téli időszakban is végezhető belső kőműves és egyéb szakipari munka. Létszámátcsoportosítást hajtanak végre a Tűzoltó utcán épülő többszintes társasháznál. Hasonló a helyzet a 28 lakásos ház építkezésnél is. A KISZ lakótelep kivitelezésén a nagykállói ktsz dolgozik. Ennél az építkezésnél is döntő, hogy minden ház minél előbb tető alá kerüljön, hogy az esős, hideg idő beállta után is zavartalanul dolgozhassanak. A téli időszak beállta előtt lényeges feladatot jelent a cipőjavítási munka. Jelenleg az anyagkészlet fedezi a szükségletet, de vigyázni kell arra, hogy egyes részlegeknél ne legyen torlódás. A javítási határidők betartását még a késztermelés rovására is biztosítani fogják, különösen > gyermekcipőknél. Mert sajnos éppen az önálló kezdeményezőkészség és frissesség szerepel néha helyi vezetésünk „hiánycikklistáján”. Természetesen általánosítani itt sem szabad: az okok igen különbözőek lehetnek. Legtöbb járásunk, községünk vagy éppen városunk az elmúlt húsz év alatt olyan arányú fejlődésen ment át, amelyről azokban az őszi napokban álmodni sem lehetett. S ehhez rengeteg energia kellett. De a közéleti célokra elhasznált energiának is megvan az a sajátsága, hogy nem vész el, sőt — újra és újra termelődik. Találkozhattunk már azzal a jelenséggel, hogy a lakosság több ötletet és segélynyújtást ajánl fel közösségének, mint amennyit a helyi hivatalos keretek közt gyümölcsöztetni tudnak. És a népfrontbizottságok, a tömegszervezetek vagy egyszerűen levélíró állampolgárok mennyi mindent javásol- nak, amiből ha nem is szenzáció, azonban helyi — és tisztességes, alapos — eredmény lehetne. De akadoznak helyenként a vállalkozókedv kerekei, mivel gyakran kerül közéjük homok a hivatali kényelem nyugalmának „szemcséiből”. A „várjuk meg, mit mondanak mások, ne éppen mi akarjunk okosak lenni” alaptalan óvatoskodásból, vagy: „hátha baj lesz belőle” félelméből. De a „homok” itt-ott meg- csikordul a kerekek között, s eloszlik a bátortalanság. Segítsen az eltakarításhoz — az emlékek „rejtett” tartaléka is, amely figyelmeztet: mennyi önálló kezdeményeznitudás, mennyi ítélőképesség és eredményre törekvés rejlik dolgozó népünkben városon, falun, tanyán. És ezt oktalan pazarlás lenne parlagon hagyni. Vegyük elő hát bátrabban a „rejtett” tartalékot... B. F. Ezekben a hetekben mind gyakrabban találkozhatunk a húsz év előtti emlékekkel. A felszabadulás 20. évfordulójára készülődő, s azt megünneplő községekben, városokban előkeresik, rendezik, az utókor számára hozzáférhetővé és világossá teszik a nagy napok emlékeit. Érdemes közülük kiemelni azt, ami egyaránt jelentkezik Kisvárdán és Mátészalkán, szerte az egész megyében. Nincs olyan község, vagy város, amelynek korábbi vezetői és az akkori közélet emberei ne őriznék a kezdeményeznitudás kincsestárnyi emlékét. Nyíregyházán az egyik művelődési vezető — akkoriban fiatal falusi tanító — feleleveníti, ahogy annak idején könyveket vittek haza hátizsákban, a németek elpusztította vasúti sínek mellett gyalogolva, majd szovjet katonaautókra kérez- kedve, hogy a faluban megkezdődjék a tiszta szellem áradása. Ugyanott derűs mosollyal beszélik, miként alapítottak — szinte a felszabadulás másnapján — szimfonikus zenekart, alighanem a legelsőt a demokratikus Magyarországon. Azóta húsz év kialakította új államrendünket, amelynek lehetőségei nagyobbak a helyi kezdeményezés számára — mint bármikor korábban voltak. Nem arról van tehát szó, hogy csináljunk valami olyasmit, amit a felszabadulás első napjaiban. Az abbeli kezdeményezések fölött jórészt elszáguldott az idő. Némelyiknek a dicsőség babérkoszorúja járt, némelyiknek kedves elismerés. A hogyan, a frissesség, a kezdeményeznitudás bátorsága, az ötletes, a tömegekre minden fontos lépésben számító és építő szellem tekintetében ma is van tanulnivalónk 1944. első szabad városaitól, községeitől. Még a tél előtt tető alá hozzák a szövetkezeti építkezéseket Intézkedések az anyagellátás iavítására — Éppen az a célja a tanfolyamnak — válaszol Oszlánszki Béla — hogy a nehéz testi munka helyett könnyebb területen helyezkedhessenek el a felgyógyultak. A tanfolyam ingyenes, a tanulók olyan ellátásban részesülnek, mint a gyógyintézet betegei, sőt különböző juttatásokat is kapnak, öt hónap után vizsgáznak és kapnak szakmunkásbizonyítványt. Szabó Erzsébet két hónappal később érkezett Mándokra, de Papp Piroska, Zakor Anna és Miterli Anna segítettek bepótolni a korábban tanultakat. Szabó Erzsébetnek az a terve, ha elvégzi a tanfolyamot beiratkozik a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára. Hasonlóan a benki Dávid Endre, aki pesti vállalatoknál dolgozott, mint segédmunkás és egy dunai fürdőzés juttatta a kórházba. — Én pedig nővérképzőbe iratkozom be — magyarázza az újfehértói Papp Piroska. Minden évben Indul ilyen tanfolyam, aztán ha sikerül, közelebb szeretnék kerülni a falumhoz. Uj tervek érlelődnek a kórtermekben, miközben folyik a gyógyító tanulás. Az olykor bizonytalan kezek mindjobban megragadják a tollat. Készülnek az újrakezdéshez. P. G. Kertészek lesznek Gyógyít a munka, a tanulás — Rehabilitációs tanfolvam Mándokon
