Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-24 / 276. szám

ALVARO CUNHAL NYILATKOZATA EsOWMOM 8f&k sorokban A Norvég Szocialista Nép­párt most véget ért harmadik kongresszusa politikai határo­zatában megállapítja, hogy Norvégiát semmilyen más háborús veszély nem fenye­geti, csak az, amelyet saját maga idéz elő, amikor növe­li fegyverkezését és részt vesz a NATO atomstratégiá­jának megvalósításában. Von Hassel nyugatnémet hadügyminiszter és McNama­ra amerikai hadügyminiszter titkos tárgyalásain megálla»- podtak abban, hogy „javított változatban” Pershing ame­rikai rakétát szállítanak Nyu- gat-Németorazágnak. A 600— 800 kilométer hatósugarú ra­kéta mind hagyományos, mind nukleáris töltetekkel felhasználható. A lisszaboni bíróság — mint a Times című angol lap közli — nyolc embert külön­böző időtartamú börtönbün- túsre ítélt „a Portugál Kommunista Párthoz való tartozás?5 vádja alapján. Comllla kelet-pakisztáni faluban egy gyűlésen a rend­őrség a szónokot — a kelet- pakisztáni oktatásügyi mi­nisztert — sértegető tömegbe lőtt Két személy meghalt öten súlyosan megsebesültek. Az üzbég Kommunista Párt Központi Bizottságának plé­numa meghallgatta Sarai Ra- 'dovnak, az SZKP Közpon­Bizottsága Elnöksége póttag­ínak, az Üzbég KP Közpon­Bizottsága első titkárának beszámalóját és ennek alap­ján határozatot hozott az ipar és a mezőgazdasági területi pártszervezetek egyesítéséről A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének VIIL kong­resszusa 1964. december 7-én ül össze Belgrádban — a JKSZ Központi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága novem­ber 23-1 határozata szerint Michal Pecho-nak, a Szlo­vákiai Kommunista Párt Központi Bizottsága osztály- vezetőjének vezetésével cseh­szlovák pártmunkásküldött- ség érkezett hétfőn hazánk­ba. A Lengyel Távirati Iroda hétfőn este közzétette a LEMP KB második plénumának ha­tározatát a pártszervezetek feladatairól, a termelés rej­tett tartalékai feltárásának és a gazdasági tervezés mód­szerei megjavításának kér­déséről De Gaulle elnök vasárnap beszédet mondott Strasbourg- ban, a város felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából ren­dezett ünnepségen. Visszaemlé­kezett a húsz évvel ezelőtti ka­tonai műveletekre, majd kül­politikai kérdésekről szólva figyelmeztette Nyugat-Né- metországot, hogy védelmi tekintetben ne hagyatkoz­zék kizárólag az Egye­sült Államokra, Nyugat-Európa egységét — mondotta — csakis Francia- ország és Nyugat-Németország együttműködésére lehet alapoz­ni. Ha bármelyik ország le­mondana erről a szövetségről, és kisegítő szerepet vállalna egy olyan hatalom mellett, amely nyilvánvalóan barátsá­gos hatalom ugyan, de egy másik világhoz tartozik és ezért sorsa nem azonosítható Európa sorsával, ez nagy re­ményeinken ejtene mély sebet. De Gaulle a továbbiakban az Európai Közös Piac problémái­ról szólt és hangoztatta: Franciaország döntő je­lentőséget tulajdonít a küszöbön álló fejlemé­nyeknek, amelyek meg fogják mutatni, vajon a római szerződést aláíró országok létre tudják-e hozni a mezőgazdaságra is kiterjedő igazi gazda­sági közösséget. Befejezésül a francia elnök annak szükségességét hangsú­lyozta, hogy a nyugat-európai országok olyan közös politi­kai és védelmi szervezetet hoz­zanak létre, amely szövetség­ben van ugyan Amerikával, de sajátos céljairól, eszközeiről és kötelezettségeiről sem haj­landó lemondani. De Gaulle elnök vasárnap Strasbourgban elhangzott be­szédét nyugati megfigyelők úgy értékelik, mint az NSZK kormányához intézett utolsó felszólítást. De Gaulle — álla­pítják meg a nyugati kommen­tárok — lényegében választás elé állította Nyugat-Németor- szágot. Figyelmeztette: vagy az Egyesült Európát választja, vagy az Egyesült Államok függvényévé válik. A francia elnök nem fogalmazta meg ugyan teljesen világosan, de nyilvánvalóan arra gondolt, hogy ha Nyugat-Németország továbbra is kitart az Egyesült Államokkal va­ló szoros szövetség mel­lett, ez a Közös Piac, az európai politikai egység, sőt a francia—nyugatné­met szövetség végét je­lentheti. A kommentárok ugyanakkor megállapítják, hogy a beszéd nem okozott különösebb meg­lepetést. De Gaulle ellenzi a multilaterális atomhaderő lét­rehozását és az Egyesült Álla­moktól való elszakadás szük­ségességét hangsúlyozza. Az egyetlen új elem beszédében az volt, hogy az MLF-fel szem­ben az úgynevezett európai védelmi erő felállítását java­solta. A nyugatnémet kormány szó­vivője egyelőre csupán annyit mondott, hogy a kormány ,.gondosan tanulmányozza” a beszéd szövegét. A francia ál­lamfő „szózatát” bizonyos fo­kú tartózkodással fogadták Bonnban. Elsősorban azon le­pődtek meg, hogy De Gaulle a francia—nyugatnémet egyez­ményt „közös akciónak” ne­vezte, holott az egyezmény ra­tifikációjánál Adenauer volt szövetségi kancellár és Schrö­der, Adenauer külügyminiszte­re a szövetségi parlamentben ismételten hangsúlyozta az egyezmény „konzultatív jelle­gét.” Ami az Egyesült Államok hivatalos köreit illeti, De Gaulle beszéde nem oko­zott különösebb megráz­kódtatást. A külügymi­nisztérium hivatalosan még nem nyilatkozott, a beszédet — Bonnhoz ha­sonlóan — még tanulmá­nyozzák. Illetékes körök hangsúlyozzák azonban, hogy De Gaulle lé­nyegében már megkapta a nyugatnémetek válaszát. Schrö­der nyugatnémet külügy­miniszter, aki hétfőn kezdte meg hivatalos tárgyalásait Washingtonban, megérkezése­kor kijelentette: a multilaterá­lis haderő felállításának prob­lémája nem olyan kárdós, amely választásra kényszeríte­né Nyugat-Németországot az Egyesült Államok és Francia- ország között. Az NSZK már korábban is helyeselte a had­erő létrehozását és ezt az állás­pontot Franciaország megértet­te — mondotta. Megkezd!© munkáját ez SPD kongresszusa Karlsruhe, (MTI): A vasárnapi formális ülés után Karlsruheban hétfőn ér­demben megkezdte munkáját a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kongresszusa. Herbert Wehner alelnök megnyitó beszédében azt han­Megemlékezte!! a dallasi tragédia else ÉviarduJjMI Washington, (MTI): Vasárnap John F. Kennedy meggyilkolásának első évfordu­lóján Bostonban, John Ken­nedy szülővárosában Cushing érsek celebrált gyaszmisét Nagyszabású emlékünnepsé­gek színhelye volt Dallas. Az egész város egy perces néma csenddel adózott az Egyesült Államok 35. elnöke emlékének. Azt a helyet, ahol Kennedy életét kioltották, valósággal el­árasztották a virágok. Angliában, Nyugat-Németor- szágban, Franciaországban és más országokban is megemlé­keztek az évfordulóról. Szergej Visnyevszkij, a Pravda washingtoni tudósítója cikkében utal arra, hogy ezek­ben a napokban a konzervatív amerikai lapok terjedelmes cikkekben méltatják az el­hunyt elnököt. Neves amerikai szemleírók azonban hangsúlyozzák — folytatódik a Pravda cikke — hogy a nemzetközi élet nehéz pillanataiban Kennedy állam­férfihoz méltó felelősségtuda­tot és körültekintést tanúsított és végső soron arra a követ­keztetésre jutott: az atomhá­borúnak még a gondolata is értelmetlen. Ezért meg kell ta­lálni a vitás nemzetközi prob­lémák békés megoldásának módját. goztatta, hogy az SPD „meg­nő Vekedett erejének tudatá­ban” bizalommal tekint a jövő évi parlamenti választások elé, mert a legutóbbi tartományi és községi választások eredmé­nyei azt mutatják, hogy a szo­ciáldemokrata párt kormány­zóképes párttá vált és Így tény­leges alternatívát jelent az Er­hard kormánnyal szemben”. A szociáldemokrata kong­resszussal foglalkozó nyugatné­met sajtókommentárok általá­ban hangsúlyozzák: egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy egy szociáldemokrata kormány — a személyi alter­natíván kívül — politikai alter­natívát jelentene. A helyi és a kerületi szo­ciáldemokrata pártszervezetek­nek a kongresszus elé terjesz­tett határozati javaslatai mu­tatják, hogy a párttagság zö­me azt követeli, a pártvezető- ség dolgozzon ki világos alter­natívát az Erhard-kormány po­litikájával szemben. Több ha­tározati javaslat síkraszáll azért, hogy javítsák a kapcso­latokat a szocialista országok­kal és arra sürgeti a pártveze­tőséget, hogy határolja el ma­gát élesen a revansista körök­től és tanúsítson reális maga­tartást a német kérdésben. Harc a portugál fasiszta diktatúra ellen Moszkva, (TASZSZ): Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára a Pravda tudósítójával foly­tatott beszélgetés során a kö­vetkezőket mondotta: A kialakult helyzet alap­ján állíthatjuk, hogy az új hatalmas népi meg­mozdulás hamarosan le­dönti majd a hallgatás­nak azt a falát, amellyel a fasiszta diktatúra elta­karni igyekszik a világ elöl a portugál nép szí­vós s hősi harcát. E harc élvonalában a kom­munista pért halad. A portugál nép és a portu­gál gyarmatokon élő népek testvérek a szenvedésekben és szövetségesek a közös ellen­ség — a Salazar-féle fasiszta gyarmattartó kormány — el­len vívott harcban. Szükségesnek tartjuk fo­kozni a Portugál Kommu­nista Párt együttműködé­sét a Portugál-Guinca és a Zöidíoki-szigetek füg­getlenségi pártjával, az angolai és a Mocambi- que-i felszabadítás! front­tal és mindazokkal akik a portu­gál gyarmatok területén ké­szek életüket feláldozni né­peik függetlenségéért. A kommunista mozgalom­ban támadt nézeteltérésekről és nehézségekről szólva Cun- hal a következőket mondotta: „Minden kommunista és munkáspárt kötelessége meg­tenni minden erőfeszítést an­nak érdekében, hogy nyilt testvéri vita útján, a test­vérpártok önállóságát és egyenjogúságát tiszteletben tartva leküzdhessük ezeket a véleményeltéréseket.” Mufti—KfiTO gondok Washinstenbsn Schröder megkezdte tárgyalásait Az Egyesült Államok foly­tatja diplomáciai hadjáratát a multilaterális fíATO-atom- ütőerő tervének megvalósítá­sa érdekében. Az amerikai fővárosba ér­kezőit Schröder nyugatnémet külügyminiszter hétfőn meg­kezdte tárgyalásait Rusk amerikai külügyminiszterrel, kedden pedig többek között McNamara hadügyminisz­terrel találkozik. Ball ame­rikai külügyminiszter-helyet­tes újabb európai útra készü­lődik, hogy Londonbcen és Pá­rizsban tárgyaljon az MLF holtpontra jutott kérdései­ről. LYiyanakkor az ícnerikai külügyminisztériumban beha­tóan tanulmányozzák az an­gol terveket is, hogy Wilson brit miniszterelnök két hét múlva esedékes látogatására már kész javaslatokkal tud­janak előállni. Ben Bella és Amer marsall tanácskozása Algír (MTI). Beái Bella algériai államfő ás Abdel Hakim Amer mar­sall az EAK fegyveres erőinek helyettes főparancsnoíka va- sárnrp este hosszabb tanács­kozást folytatott. A tanácsko­zást megelőzően Amer mar­sall tiszteletére egyik katonai akadémián nagyszabású kaSto­naá parádé zajlott le, amely­nek keretében Amer beszé­det momdoitt. Méltatta az al­gériai forradalmát, amely le­hetővé tette, hogy Algéria a nehéz akadályok ellenére megteremtsen egy szocialis­ta államat. Amer hangsúlyoz­ta, hogy <iz EAK Algériáit az arab közösség egyik fő táma­szának tekinti. Nasszer az NSZK-ha látogat Kairó, (MTI): Nasszer, az EAK elnöke el­fogadta a nyugatnémet kor­mány meghívását és hivata­los látogatást tesz Bonnban. A látogatás előreláthatólag az EAK márciusi elnöki válasz­tásai után, de mindenképp a jövő évi szeptemberi nyugat­német választások előtt ke­rül sor. A tervezett látogatást Eu­gen Gerstenmaier, a nyugat­német szövetségi gyűlés elnö­ke jelentette be a Nasszerral folytatott, több mint kétórás tanácskozás után. 12. Még csodálkozott is, hogy miért kérdem olyan dolgokról, amelyeket a korábbi kihallga­táson bevallott. Javasolta azt is, a „BUDEX”-ból valakinek a nevére meghatalmazást állít ki, s így fel tudják venni a pénzt a „Donau bankban”. Kö­zölte, számít arra, hogy a bí­róság ezt enyhítő körülmény­nek tekinti. Ebben az ügyben nlefonáltam a „BUDEX-be” is. Azt javasolták, Lisewsky adjon egy meghatalmazást a bécsi kereskedelmi tanácsos­nak. Ha Lisewskyt idevezetik, akkor odaadom neki aláírásra. — Hát igen. Ez azt jelente­né, hogy vagy nagyon biztos a dolgában, vagy valóban sem­mit sem tud. En inkább úgy gondolom, hogy nem tud sem­mit. Egy rendőrőrmester lépett a dolgozószobába és jelentette az ügyésznek, hogy Lisewsky letartóztatottat előállította a földszinti rabszobába. — Vezesse fel, őrmester — mondta az ügyész. — Akkor én megyek — állt fel az őrnagy és elbúcsúzott, Wils- ka kisasszonytól és az ügyész­től. — Ha valamit megtudok Kizlotól, akkor holnap reggel telefonálok. A varsói rendőrség és a bel­ügyminisztérium dolgozói kö­zött ki ne ismerte volna Kizlo ezredest? Idősebb, őszülő ha- lántékú úr, azzal a diszkrét eleganciával öltözködött, amely annyira jellemző a hatvan éven "felüli férfiakra. Mindig sötét­kék ruhában volt, szivarzsebé­ben fehér zsebkendő, a cipője pedig tükörfényes. Az ezredes az egyik legismertebb alakja (volt Varsónak. Bár két eszten­dővel ezelőtt a jől megérde­melt nyugdíjba ment, mégsem vesztette el kapcsolatát az ap­parátussal. Részt vett a kultúr­otthon munkáiban, a „Gwar- dia” vezetőségi tagja volt, de mindenekelőtt tanácsokkal se­gítette fiatalabb kollégáit. Élő lexikon volt, nemcsak a Len­gyelországban, de az Európa- szerte elkövetett bűnügyeket is ismerte. Még az Interpol is gyakran fordult az ezredeshez véleményért, információért. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy Krzyzewski őrnagy elhatározta: felkeresi az idős urat és kikérdezi a bokszoló fülű bűnözőről. Az ezredest nem volt nehéz megtalálni. A Rakowiecka ut­cán, a belügyminisztérium új épülete mellett áll egy egy­emeletes épület. Széles lépcső és üveges ajtó vezet a belügy­minisztérium dolgozóinak klub­jába. Krzyzewski őrnagy igen gyakran utazott vidékre, így a klubban ritka vendég volt. Ezért a ruhatáros, amikor este hat óra tájban elvette tőle a kabátot, meg is jegyezte: — Az őrnagy úr egy fél éve, vagy talán még hosszabb ide­je is, hogy nem volt nálunk. — Istenem! — nevetett az őrnagy — látja mégis csak el­jöttem. Kizlo ezredes itt van? — Még nincs, de minden pillanatban jöhet Ptak őrnagy már várja. Kawon igazgató nemrégen telefonált, hogy Wyrzewicz doktorral rögtön itt lesznek. Az őrnagy a kávéházi rész­ben választott magának egy kis asztalt, mert innen jól lát­hatott mindenkit, aki belép a klubba. Kávét rendelt, és tü­relmesen várt. Nem kellett so­káig várakoznia. Egy negyed­óra múlva feltűnt az ajtóban Kizlo ezredes alakja. Az őr­nagy felugrott, üdvözölte és meghívta asztalához. Krzyzewsky az ezredes egészsége, munkája felől ér­deklődött, s arról, hogy mi tör­ténik a kultúrházban. Kizlo hirtelen félbeszakította a tár­sasági beszélgetést, és így szólt: — őrnagy úr, ne szédítsen engem. Vén róka vagyok én. Ha engem ilyen fiatal ember az asztalához hív, kávét akar fizetni és a reumám miatt ag­gódik, akkor érthető, hogy va­lamit akar tőlem. Tehát ki ve­le őrnagy úr, mert az idő is kevés, meg a játék is vár. — Ezredes úr emlékszik olyan bűntényekre, amit ho­mokzsákkal követtek el? Az érdekel engem, mikor használ­tak zsákot, illetve homokkal megtömött kabátujjat, amivel a támadó elnémítja áldozatát, hogy aztán kirabolja. Az ezredes elgondolkodott. — Voltak ilyen specialisták. Emlékszem egy Mamaja nevű­re, Krakkóból, és a sosnowi Karskira. De ennek szénpor volt a zsákocskájában. No, és a mi varsói „KáBatujjunk”... — Miféle Kabátujj? Azt hi­szem ez érdekel engem! — „Kabátujj” ez csak amo­lyan gúnynév. Amikor először kapták el „munka közben”, ta­láltak nála egy régi kabátból kitépett ujjat, az egyik végén bevarrva. Ezzel a homokkal megtöltött hurkával kólintotta fejbe a mi emberünk az áldo­zatát. Amikor az áldozat el­ájult, akkor szépen megko- pasztotta. Ezért nevezték el „Kabátujj”-nak. A családi ne­ve viszont nem jut eszembe, de a bíróságon az ipsét isme­rik. Legalább tízszer volt büntetve. Legutóbb öt eszten­dőt sóztak rá, még biztosan ül, hacsak amnesztiát nem ka­pott. Kérdezze meg a Wolicó- won. Ott mindent elmondanak róla, mert szeretett inni és mulatozni. Gyakran minden héten a rendőrőrsön kötött ki. Na, de nincs időm, őrnagy úr, a doktor éppen integet a lép­csőn... Ha szüksége lesz, ne fe­ledkezzen meg rólam, az öreg­ről. — Még csak egy pillanatra, kedves ezredes úr — az őrnagy igyekezett visszatartani az idős urat — Ismer olyan bű­nözőt akinek deformált füle van, lapos, aki valamikor bok­szoló lehetett? — Miért érdeklődik Kabátujj felől, őrnagy, ha ismeri Áz öreg Kizlot vizsgáztatja, vagy mi a szösz? Hiszen Kabátujj- nak lapos a bal füle. — Bocsánatot ezredes úr, de én valóban nem tudtam sem­mit erről a Kabátujjról. Egy­szerűen azt a bűnözőt keresem, aki megtámadta az egyik bíró­sági joggyakornakot és egy homokzsákkal ütötte le. Amint a merényletnek az egyik, nem közvetlen szemtanúja mondot­ta, a tettesnek deformált füle van. — Az nem lehet más, csak Kabátujj. Biztos, korábban en­gedték ki. De hogy Kabátujj valamilyen joggyakornokot tá­madjon meg? csodálkozott Kizlo. — ő mindig a kocsmá­ból kijövő részegekre vadá­szott, elsősorban azokra, aki­nél nagyobb pénzösszeget lá­tott. Ment a kiszemelt áldozat után, és valahol egy sötét ut-: cában „elaltatta”. El kell is’ merni, nagyon finom keze van Olyan nagyszerűen tud ütni, hogy az áldozat rövid időre- csak tíz-húsz percre veszíti d az emlékezetét. (Folytatjuk! De Senile választás elé állította Nyugat-Németországot A francia elnök beszédének visszhangja 1964. november 24.

Next

/
Thumbnails
Contents