Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-22 / 275. szám

Soltész Albert vázlatkönyvéből A Belügyminisztérium épülete Hétmilliós néz Londoni ámulat A kózdivásárhoii/i varázsló Az általános és középiskolá­sok végzős tanulóit, de a szü­lőket és pedagógusokat is fog­lalkoztatja a pályaválasztás. A gondok megkönnyítésére ala­kult megyénkben két évvel ez­előtt a pályaválasztási tanács­adó. Tagjai a megyei tanács szakigazgatási szervei, pedagó­gusok, társadalmi és töaneg- szervezetek képviselői. Már nem csak általánosságban A pályaválasztási tanácsadó elsősorban arra törekszik, hogy segítséget nyújtson a pedagó­gusoknak a munka tartalmi és módszertani kérdéseiben. Eh­hez jó útmutatónak szolgál­nak a központilag és a me­gyében kiadott füzetek, bro­súrák. Az eredmény máris szembetűnő. Igen sok iskolá­ban már nemcsak általános­ságban beszélnek a pályavá­lasztásról, hanem egyénileg foglalkoznak a tanulókkal, fi­gyelemmel kísérik érdeklődési körét, rátermettségét és az el­helyezkedési lehetőségeket. Ismerkedés a termeléssel Több helyen kialakult az a gyakorlat, hogy a végzős ta­nulókat egy-két napos kirándu­lásra viszik üzemekbe, válla­latokhoz, ahol ismerkedhetnek a termelő munkával. Helyes kezdeményezés volt a Nyír­egyházi Zrínyi Gimnázium részéről, hogy a ruhagyárból, a Nyirbogdányi Kőolajipari Vállalattól kiváló munkát végző dolgozókat hívtak meg, akik beszámoltak az üzemi munkát végző dolgozók életé­ről, munkájáról. A gimnázium igazgatója és KISZ-szervezete olyan dolgozókat is meghí­vott, akik évekkel ezelőtt az iskola tanulói voltak. Szívesen jöttek a MOM-ból, az orvosi múszergyárból, a műegyetem­1964. november 22. szívesen jött, sőt egy időben nem is jött — magyarázza Pucser Sándor megbízott mű­velődési otthon vezető. — Kénytelen voltam a saját kályhám elvitetni az öltözőbe, hogy a művészek ne fagyos- kodjanak. Sok apró mozaikból áll a porcsalmaiak művelődése. — Megnyugtató, hogy zömében nem felülről várják az „ál­dást”, a különféle kulturális beruházásokat, kedvezménye­ket. Igyekeznek helyben meg­csinálni a művelődés, a szó­rakozás alapjait. Ez persze nem egyszerű: még mindig vérszegények a klubfoglalko­zások, a szülők nem szívesen engedik el a lányokat, mert korábban nem volt mindig rend az ilyen foglalkozáso­kon. A színjátszcszakkör is hol működik, hol nem, inkább egy formátlan, néha összejövő társaság, mintsem szakkör, ahol a helyes és szép irodalmi nyelv használatán túl az iro­dalmi műveltséget csiszoló előadások is elkelnének. Vezetők az állaghoz Külön adóssága a helyi népművelésnek a 350—400 ci­gánylakos tanítása, egyúttal az egészségügyi követelmé­nyek legelemibbjének elérése. Az eredmények azt mutatják, ha ugyanúgy öntevékenyen látnak munkához, mint eddig, és a község vezető emberei sem maradnak le a művelt­ség megszerzésében az átlag porcsalmaitól — fokozatos munkával sikerül átrajzolni a község belső képiét is. P. G. iskolában. A Mátészalkai Me­zőgazdasági Technikum kihe­lyezett osztályának 20—26 ta­nulója van a községből, zömé­ben ktsz-beli dolgozók, kon­zervgyáriak, alkalmazottak és egyéb foglatkozásbeliek. Kevés köztük a tsz-tag, és főleg a vezetőség áll hadilábon a ta­nulással. — A napokban megalakítot­tuk „ helyi értelmiségi cso­portot — újságolja dr. Szabó Pál állatorvos, a népfrontbi­zottság titkára. — össze akar­juk toborozni a falut egy-egy ismeretterjesztő előadásra, hogy később megkedveljék a rendszeres művelődést, tanu­lást. Eddig sok gazdája volt az ilyen előadásoknak, a kö­vetkezőkben a TIT-csoport foglalkozik az Ismeretterjesztő akadémiákkal. Kaptunk egy iskolai tantermet Is, ahol tv és vetítőgép van. A külön adósság Porcsalrna nem akar meg­állni a művelődésben, a köz­ség dolgozói a szakműveltség mellett az általános műveltsé­geit is meg akarják szerezni. Egy év leforgása alatt a 3 ezer lakosból 1000 fordult meg a művelődési házban, a külön­böző rendezvényeken, esti is­kolán, TIT előadáson, szak­köri foglalkozáson, színházi előadáson, könyvtári esemé­nyeken. Hozzávetőleges becs­lések szerint nyolcszáz—ezer főre tehető a rendszeresen művelődök száma. Még több is lenne, ha mindig otthonosan fogadnák őket. — Nem voltak fűthetők a termek, a Déryné Színház nem Porcsalrna járásszerte arm nevezetes, hogy a község szé­pítése közös gopdja minder lakónak. Több kilométerei betonjárda, fák minden utcá­ban, legutóbb emeletes iskola — teszi mind korszerűbbe Porosaimat. A megyében as elsők között rendezték be £ művelődési házat. Az idő sürget — Sajnos, nem minden esz­tendőben tudtuk kihasználni — mondja Csehi László ta­nácselnök. — Az anyagi és tárgy; feltételek megvoltak, de valami mégis hiányzott. Leg­többször talán a szakértelem Nehéz olyan jó népművelés: embert találni, aki mestere a szakmájának, A tanácselnök szavai azt sejtetik, hogy a falu külső ar­cán — bár még vannak szep- lők, javításra szoruló utcák — egyelőre nem akarnak Változ­tatni. Annál inkább az embe­rek művelődésén. A legnehe­zebb dió itt is a tanulás. Evek óta nem sikerül tető alá hozni a szakmunkásképző tanfolya­mot. —- A baj ott kezdődik — folytatja a tanács elnöke, hogy a tsz vezetői sem akarnak ta­nulni Az elnök is megelég­szik a hat elemivel, s a töb­biek, a brigádvezetők sem na­gyon akarják túlszárnyalni. Pedig az idő mindenkit sür­get, a fiatalok már felismer­ték, hogy érdemes tanulni, néhányan be is iratkoztak a kihelyezett mezőgazdasági technikum első osztályába... Évente negyven-ötven dol­gozó tanul az esti általános Falusi technikum — parasztok nélkül ? Fagyoskod« művészek — „A vezetőség hadilábon áll a tanulással” — Porcsalrna ma és holnap még meglepődtek; amint egy tanyai vendégszereplés alkal­mával „Nagyvilág”-ot láttaka nézők kezében. Most már sen­ki sem csodálkozik a Miller- bemutatón. Jókai. „A szerelem bolond­jai”. Első előadás november 28-án Komáromban. A fantá­ziadús mesemondó születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból sírjának megkoszorúzásá­val, csehszlovák—magyar ba­ráti találkozóval egybekötve. Gyárfás Miklós „Kisasszo­nyok a magasban” című da­rabja az utolsó 1964-es bemu­tató. Vereczkey Zoltán vezeté­sével már javában tartanak a próbák: ő egyébként nemcsak színész, rendező, hanem szerző is. Az előbbi Jókai regény színpadi változata ugyancsak az ő munkája. Mi lesz jövőre? Két felújítás: Mikszáth „Ta­vaszi rügyek” és Mark Twain ..Koldus és királyfi” című da­rabját játszák — utóbbit ifjú­sági előadásként. Valószínűleg az „Ilyen nagy szerelem", s a „Volpone” zárja az évadot. Igényes zenével is A színház mind jelentősebb részt vállal a mai magyar drá­ma népszerűsítéséből. (Eddig csaknem száz ősbemutatót tar­tottak!) Sikerült Illyés Gyulát is megnyerni: az évad során új darabiát láthatják a falu­színház nézői. A másik meglepetés egy is­meretlen pápai pedagógus, P. Horváth László drámája lesz. A „Viaszrózsák” kalandos útón jutott el a dramaturgiá­ra, amely tehetségesnek s be- mutatandónak ítélte a vidéki pedagógusházaspár konflik­tusát kibontó színdarabot. A premiert jövő tavaszra terve­zik. Mert új szerzők felkutatá­sát is feladatuknak tartják, szeretnék, ha a klasszikusok mellett Illyés Gyula és több mai magyar szerző ihlető-pat- ronáló műhelyre találna a Dé­ryné Színházban... S megpróbálkoznak az ope­rával is! így került a műsortervbe Do­nizetti dallamos, vidám han­gulatú kisoperája, „Az ezred lánya”. Az úttörő jellegű elő­adás rendezője, szereplői bíz­nak abban, hogy a vidéki szín­házlátogatók együttérző elis­merésével találkozik az igé­nyes zenei közönségnevelést is magáénak érző színház szán­déka. 7 S amit képtelenség számok­ba foglalni: százezereket for­máltak érzelemgazdagabb, műveltebb emberré! Jókaitól, Lorcáig Az első előadást 1951. au­gusztus 20-án tartották a du- napentelei általános iskola ud­varán. Az esztrádműsorban bűvészek, bohócok is fellép­tek. Nehogy a színészek mag­vasabb versei, jelenetei, da­rabrészletei „unalomba fullad­janak”... A második évadban már hó­dított Jókai, s persze az elma- radhetatlan operett. A közelmúlt sikerei: Sop­hokles, Lorca, Shakespeare. Hosszú az út Jókaitól Lor­cáig. Az előbbi manapság főleg az iskolások, utóbbi a fogékony fiatal értelmiség kedvence. Az igények differen­ciálódtak: hanyatlóban az operett kultusz — inkább a modernebb hangvételű zenés vígjátékot szeretik, — s alig­ha akad olyan klasszikus, vagy XX. századi darab, ame­lyet „nem értenek vidéken”. A Déryné Színház tényekkel bizonyította: az igazi művé­szet nemcsak a városi kőszín­házakban, hanem a művelődé­si házak „szerényebb” színpa­dán is utat talál a közönség­hez. Mi lesz holnap 'f íme, dióhéjban a következő idei bemutatók: „Édes fiaim”. Az első Miller­premier. Pár évvel ezelőtt A londoni Daily Worker a minap érdekes cikket közölt „a világ egyedülálló színházá­ról, amelynek nézőterén es­ténként 6—8 ezer ember kíséri figyelemmel a színpadi hősök sorsát.” Kevesen tudják: az „egyedülálló színház” szá­munkra olyannyira természe­tessé vált, mint akármelyik más „testvére”, „ tizennegye­dik évadjába lépett Állami Déryné Színház — amelyről az említett londoni cikk szólt — meghódította magának a ma­gyar falu apraját-nagyját. Estéről estére az ország leg­különbözőbb részén 12 társu­lata lép a közönség elé: eddig körülbelül 30 ezer előadást tartottak hétmillió néző előtt! Autóbuszaik esőben és sárban, hóban és fagyban több mini 7 millió kilométert tettek meg: tehát minden egyes látogatóéri ezer métert! Játék a számokkal? Igen, az: a meghökkentő sta­tisztika azonban gondolatéb­resztő Molieret, élményfa­kasztó Shakespearet, mesés kedvű Jókait, drámai ihletésű Katona Józsefet, klasszikus Sophoklést, modern Arthur Millert jelent. 1837 óta például Magyarországon a „Tartuffe”- ot 591-szer mutatták be: a Dé­ryné Színház azonban egyma­ga majd 700 alkalommal ját­szotta. Az „Ahogy tetszik”, s az „Aranyember” hasonlóképp csaknem kétszer annyiszor szerepelt műsorukon, mint másfél százada az összes töb­bi hazai színházban együttvé­ve. Bessenyei gimnáziumban, de ide lehet sorolni a tiszaszent- mártoni, tiszabezdédi általá­nos iskolákat. Érdemes meg­említeni, hogy a Tiszabezdédi Községi Tanács tanácsülésen foglalkozott a pályaválasztás­sal, és a tanulók továbbtanu­lását már eleve úgy irányít­ják, hogy a község szakem­ber szükségletét ezzel előse­gítsék. Előreláthatólag január kö­zepén megjelenik a megyei pályaválasztási tájékoztató. A kiadványnak a nevelők, diá­kok, szülők egyaránt igen nagy hasznát veszik majd. (b. f.) ről is. Hiba viszont, hogy • mezőgazdasági üzemekből igen ritkán kerül sor ilyen jellegű meghívásokra. A szülőket is felvilágosítják Egyes szülők még most is ragaszkodnak ahhoz, hogy gyermekük az általuk válasz­tott pályára iratkozzék. Tehát a tanácsadónak nemcsak a diákoknál, de a szülőknél is hathatós nevelőmunkát kell kifejteni. Szép eredményeket értek el a kisvárdai XV. szá­mú általános iskolában és a Megyei pályaválasztási tájékoztató jelenik meg januárban Munkások élménybeszámolója a gimnáziumban Végzett szakemberek látogatása — A tiszabezdédi példa háromszéki „hadiüzem” veze­tőjévé, a székely tüzérség pa­rancsnokává és főfelügyelőjé­vé és elismerte Bemtől kapott őrnagyi rangját. „Kossuth La­jos uram megparancsolta szép csengettyű hangjával, hogy mi­helyt hazamegyek, azonnal két ágyút mindennel felkészítve ide Debrecenbe indítsak... — Mindenkinek megmondja, hogy az ágyúk alakítását és tökéle­tesítését megkezdjék... Most kell a tenyér!...” — irja Deb­recenből. Ahogy hazatér még nagyobb lendülettel indul a munka, öntik az ágyúkat, ké­szítik a lövedékeket a három­széki hegyek között. Még két hónap a harc. Harminckilenc esztendős korában a kökösi híd és Uzon közötti harcban esett el az ágyúk mellett 1849. júliusában. A népdal csak az égy döntő­ről szól. De a másfél évszáza­da született Gábor Áron tel­jes példája többet mond: az egyszerű munkás ember tudá­sának, erejének értékét bizo­nyítja, azt, hogy a hősök ál­dozata, a szabadságharcra kelt százezrek tettei mellé mindig kell a lakatosok, asztalosok, ágyúöntők, mesteremberek csöndes, szorgos munkája is, szer.ígyörgyón és Kézdivásár­helyen, nagy-golyó öntésére műhelyt Fülén és Csikszent- domokoson, egybegyűjtötte a szükséges mesterembereket, a pléhest megtanította, hogy ké­szítse a kartács-kannát, a la­katost, miként csinálja az ágyúemelősrófot, a kerekesnek megmagyarázta a lafetta-kere- kek tengelynagyságát...” — írja róla kortársa, Jakab Elek. A kézdivásárhelyi mester­ember valódi hadiüzemet szer­vezett egyszerű munkásoméi és parasztokból: ként adott Kovászna, salétromot Torja, szenet Kézdivásárhely, Gáb- riányi József gyógyszerész „újra feltalálta a gyutacsot”, diákgyerekek és lányok segí­tettek kanócot, tűz-röppentyflt gyártani... Megmaradt egy levél, ame­lyet Gábor Áron 1949 máju­sában Debrecenből írt Kézdi- vásárhelyre, a műhelybe, an­nak a nagyszerű órának a lá­zában, amelyben Kossuthnak számolt be tevékenységéről. Kossuth kinevezte az egész lyi főparancsnoka proklamá- ciójára; a császári tiszt meg­hódolást követelt a forradalmi néptől. Lehangolt, reményte­len hangulat uralkodott a gyű­lésen; az ingadozók már ma- gyarázgatták: képtelenség harcra gondolni lőszer ágyú nélkül. Ekkor harsant fel a terem egyik messzi szögletéből a le­gendás közbeszólás: „Lesz ágyú amennyi kell!” Lett is ágyú: a kézdivásárhelyi ezer­mester műhelyében már rég­óta kifaragott néhány öntő- mintát, s hozzálátott a szabad­ságharc tüzérségének megerő­sítéséhez. Nem is oly rég ke­rültek elő a kortársak és a szemtanúk levelei, emlékezé­sei, s az egykori zárt bécsi le­véltárból a — Habsburgok ké­meinek és tisztjeinek jelenté­sei — most már nemcsak le­genda, teljes történelmi kép áll előttünk Gábor Áronról. „Agyúöntő műhelyt állított a maga hazafiúi ösztönéből, részint mások rábeszéléséből Magyarhermányban, Sepsi­1814. november 24-ét született az 1848—49-e: forradalom és szabadság- harc ágyúöntője, fegy­verkovácsa, Gábor Áron Alakja egy századon át a mesék ködében bújt meg, ne­vét népdal őrizte: sokáig még azt sem tudtuk pontosan, mi­kor született, asztalosmester vagy lakatos volt-e Gábor Áron. A forradalom és szabadság- harc fegyverkovácsa, ágyú­öntője az ismeretlenségből, í harcos milliók sorából lépetl elő, s amikor Kossuth Hír­lapja 1949. január 16-án az írta róla: „Jegyezzétek föl e nevet ti történészek, ti írói s szabadságharc csillagainak, Je­gyezzétek föl emlékül, köve­tendő péddául az utókor Iva­dékainak...” — már szint« egész Magyarország ismert« sorsfordító vállalkozását. 1848. november végén Sep- siszentgyörgyön gyűlés volt választ kellett adni Puchnei tábornok, a Habsburgok erde-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents