Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-22 / 275. szám
Idén a tiszalöki Kossuth Tsz-ben Is sok gondot okozot t a kapások gyomtalanítása. Most vegyszeres gyomirtást végeztetnek. Mészáros József, a Kállósemjéni Növényvédő Állomás gépeivel holdanként 6 kiló Hungasint juttat — megfelelő hígításban — a talajba. Hammel J. felvétele. yy Halló, itt Nyíregyháza“ — Hallód Rawensburgl Itt Nyíregyháza! Tessék beszélni! — Az automata kapcsolók zaját túlharsogva kiált a kezelőnő. Egyszerre huszonnégyen beszélnek, huszonnégy automata kapcsoló kopog. Teljes a bábeli hangzavar. A hosszú asztal végén Ungvár hívja Nyíregyházát Középen pedig éppen most jelentkezett Buenos Aires. Kigyullad, a vörös fény A távolsági beszélgetéseket felvevő Franczel Jánosné előtt szinte másodpercenként gyulladnak ki a pici lámpák. Ujjai ügyesen mozgatják a ceruzát, s közben a megfelelő csatornába helyezi az űr jegyet, amit az elektromos futószalag a nyíregyházi csomópont kezelőjéhez továbbít A vörösfényű lámpa hirtelen gyullad ki. — Ez a mentőszolgálat, a tűzoltóság, vagy a rendőrség hívása — mondja, közben lejegyzi a mentők által kért számot — Ilyenkor soron kívül, azonnal kapcsolunk* Egy kicsit megmozgatja trj- jait látszik, elfáradt — Még nemrég vagyok itt, alig két hónapja. Naponta hét órát fr, szinte megállás nélkül. Az asztalt érintő kisujj áh bőrkeményfe- dés látszik* Lapozgatás számok után Egyszerre három jelzés is érkezett. Tiszaeszlár községi tanácsot kérik. A hívó fél nem nézte meg a tanács telefonszámát így a felvevőnek kell megkeresni. Amíg a telefon- könyvet lapozgatja, öt újabb bejelentés érkezik. Ilyenkor adódik a legtöbb kellemetlen megjegyzés a posta dolgozóira. Az emberek türelmetlenek, amit hangos szóváltás követ. De legalább ilyen kellemetlen, amikor az illuminált egyének hosszú bóKjait kell hallgatni, miután a távbeszélésre bejelentett számot töröltetik; — Az első héten még álmomban is a számokat és a helységneveket hallottam. Már megszoktam. „Különös érzés fog elu Vécsey Valéria közel 20 éve dolgozik a szakmában. Ismeri a munka csínját-bínját, fortélyait. — 1945-ben kezdtem. Akkor még a CB jelzésű zsinóros központtal dolgoztunk. Azóta azonban a hírközlési technika már óriás lépéseket tett. Ez a bonyolult automata-berendezés kevesebb fizikai, de több szellemi munkát igényel — és gyorsan hozzáteszi: — Ezt nem bírják a férfiak. A háború óta nem is dolgozik itt egy sem. A huszonnégy nő tekintete összevillan, elmosolyodnak. Az asztalra újabb ürjegyek érkeznek. Ilyenkor igen sokan keresik az almatárolót, a konzervgyárat. — Érdekes, hogy az utóbbi időben a legtöbbször sürgős, igen sürgős és azonnali hívást végeznek. Szép számmal telefonálnak Nyíregyházáról külJelentkezik Buenos Aires — Sok a „sürgős44 „Ezt nem bírják a férfiak“ — Csak durván számítva a húsz év alatt közel másfél mil- liószor mondtam: „Halló, itt Nyíregyháza!“ — újságolja nem kis büszkeséggel, A falióra mutatója éppen most ugrott a négyesre. Vége a műszaknak. A zaj lassan elerőtlemedik. öten még ittmaradnak. 22 órától reggel 7-ig tart az éjszakai ügyelet, de ilyenkor is van munka. A legtávolabbi beszélgetésekéi ezekben az órákban bonyolítják le, mert ilyenkor kedvezményes a díjszabás. Holnap újra kezdik. Névnapok. ünnepek közelednek. Az üdvözletek, jókívánságok tízezreit kell továbbítanunk, Erdelics Imre Mit tenne az igazgató helyében? Kerekasztal-beszélgetés a Cipőgyárban Akik a kérdést kapták: Gulyás András talpaló, Lám,falusi Mihály cvikkoló, Szabó Géza modellkészítő és Varga Pálné tűzőnő. Valamennyien a Cipőipari Vállalat dolgozói. Lámfalusi: Én legelőször arra figyelnék, hogy műszak kezdetekor minden üzemrészben helyükön legyenek az emberek, az anyagok. Ha jó a rajt, általában jó a folytatás is. Gulyás: Először is közvetlen bajunkat orvosolnám: 9 talpaló keze alá csak két csiszoló dolgozik. Nem győznek bennünket. Szabó: Jó, jó, de mi lenne egy profil változás esetén? Akkor pedig feleslegessé válna a sok csiszológép. kellene már azon: szakosítsuk ezeket a kisebb létszámú üzemeket, úgy nő a jövedelem, kevesebb a termelési költség. HULL A DRAGA ANYAG... Gulyás: Igaza van. Nálunk például éppen a szerteágazó munka ad lehetőséget fegyelmezetlenségre. Többféle cipőt talpalunk, s egyesek néha a 7-es méretű cipőhöz 11-es nagyságú talpot vesznek kézbe, s aztán hull a drága anyag, hogy fáj nézni. Ha csak egyfajtát készítenénk, ilyen felelőtlenségre nem nyílna lehetőség. Vargáné: Szerencsére, a tűzőben úgy lehetett szétosztani a munkát, hogy ilyen nem fordulhat elő. Lámfalusi: Legyünk őszinték: a nagy problémáink, az objektív nehézségek mellett azért magunk is tehetünk egyet, mást. Nem ártana, ha a vezetők megszigorítanák az anyagfelhasználást. Fel kellene figyelni azokra, akik a vékonyabb drótszeget csomóstól dobják a szemétbe, mert éppen hozzájutottak vastagabbhoz, amivel könnyebb dolgozni. Olykor féldoboz ragasztó szárad el a nyitva hagyott dobozban. Vagy: egy mágnessel pillanatok alatt össze lehetne gyűjteni a széthullott vasszeget. Gondolkodjunk: kilója 16 forint, egy év alatt valóságos kincset lehet kiseperni. „MIRE BELEJÖVÜNK, LE KELL ÁLLNUNK“ Vargáné: Ez az, kérem. Valósággal megkeseríti az életünket a folytonos átállás. Mire belejövünk egy termék készítésébe, kész a megrendelés, le kell állnunk. Én ezt sehogy- sem tartom jónak. Szabó: De mit tenne, mint igazgató? Mi a kereskedelemtől függünk s az akadozó anyagellátásról sem az igazgató tehet egyszemélyben. Vargáné: Persze, hogy nem irigylem a vezetőket, legfeljebb a fizetésüket cserélném fel. De miért engedik a felettes szervek, hogy annyit főjön a fejük: lesz-e anyag, megrendelés? Ha nem, mit mondjunk az embereknek? Lámfalusi: Valahogy valóban rendet kellene már csinálni a tanácsi iparban. Ezek a vállalatok, úgy tűnik, mostohagyerekek. Én Dunántúlról jöttem haza, közelebb a családhoz, szeretem az üzemet, mert azért vannak eredményeink is. De gondolkodni kifogásoltam egynéhány dolgot. Ahogy elmondtam, máris könnyebbnek éreztem magamat. A legjobb mégis az, hogy szépen meghallgatják az embert s ha bírál, nem ütnek vissza. Ezt én se csinálnám másképp. MERGE: A HANGULAT KI ÉRTI EZT? JÓ GÁRDA VAN ITT, CSAK. Szabó: Nekem csak a termelés szakosítása forog a fejemben. Jó volna megcsinálni nálunk is, mert akkor lehetne gépesíteni, automatizálni; Ma már csak így lehet helytállni a piacon. Vargáné: Bocsánat, hogy közbeszólók. Ide tartozik: ^pedig már kezd igazi üzemi gárda kialakulni. A betanított munkások is megkedvelték a gyári levegőt, alkalmazkodnak egymáshoz, segítik a gyengébbeket. Sőt, még arra is ügyelnek a szalagban, hogy kinek jobb, kinek bal kézre kell adni a félkész árut, mert úgy szereti. Jó kollektíva lenne itt, ha megszűnnének a külső, nagyobb gondok. Ök tovább folytatják az alkalmi „üzemi tanácsülést”, kicserélik véleményüket egy-egy cigarettaszünetben, ebédidőben. Valamennyien beosztott dolgozók, egyszerű munkások. Csak éppen kezdik érteni, mit jelent a szakosítás, a termelékenység, a jó munkaszervezés. Es egyre jobban értik... Angyal Sándor A Központi Statisztikai Hivatalban befejezéshez közeledik a legöregebb magyar állampolgárok demográfiai körülményeinek vizsgálata; Az immár négyesztendős adatgyűjtés és feldolgozás első szakasza a 99 évesekkel és az ennél idősebbekkel, a második a 95—99, a harmadik pedig a 85—95 év közötti népességgel foglalkozik, s felöleli családi helyzetüket, társadalmi, foglalkozási viszonyaikat, életmódjukat és fogyasztási szokásaikat. Az ország legidősebb lakói általában korán kezdtek dolgozni: 10 százalékuk hat—kilenc, 50 százalékuk tíz—tizennégy, 35 százalékuk tizenöt— tizenkilenc éves kora óta kenyérkereső, s mindössze 5 százalékuk „állt sorompóba! húsz—huszonkilenc éves kora között. Valamennyien fizikai munkások voltak, s nagj többségük — 69 százalékuk — földműveléssel kereste kenyerét. A nőknek mindössze egy- harmada maradt mindvégig háztartásbeli, kétharmada munkát vállalt. Hazánk matuzsálemei között négyen még a felmérés időpontjában is el-el- doigozgattak, hatan 95— 100 éves koruk közt hagyták abba a munkát, kilencen 85—94 éves korukig folytattak kereső tevékenységet, s mindössze ketten mondtak búcsút foglalkozásuknak „fiatalon”. Egyikük 80, másikuk pedig 60 éves kora óta nem dolgozik. A következtetés tehát kézenfekvő: a munka használ az egészségnek. A statisztikusok megfigyelték azt is, hogy hazánk legidősebb lakóinak szülei is magas kort értek meg. Uj gép dolgozik a Talajerőgazdálkodási Vállalat kisvár- dai tőzegkitermelő telepén. A gép egy négytonnás tehergépkocsira szereit autódaruból átalakított, villamos meghajtású markoló. A gépkocsit, pár hónappal ezelőtt könyvjóváírással kapta a vállalat azzal a céllal, hogy bontsák szét, hasznosítsák alkatrészeit. Rezsőfi Istvánt, a telep vezetőjét Faulik József és Fe- renczi József szerelőket régen foglalkoztatta a tőzegkitermelés gépesítésének megoldása. A kapott autódarut alkalmasnak találták erre és a háromtagú újítóbrigád munkához látott. Szerkesztettek és készítettek egy 0,7 köbméteres 1964. november 22. Szabó: Talán az állandó, tartós profilért kellene közösein „verekedünk”. Néha számba vesszük mi egyszerű emberek is: milyen nagy veszteség, amíg elérjük a folvamatos termelést az új gyártmányoknál. A kocsihoz is dupla üzemanyag kell indulásnál. Vargáné: És ilyenkor nem nagyon hányja-veti magát a kereset sem. Több a selejt, a kártérítés és a gyakorlatlan kéz lassabban halad. Az asz- szonyok közben idegesek lesznek. Pedig higyje el, jól dolgozni csak jó hangulatban lehet. Megmutattuk már mi ezt nemegyszer. Nem álmodozom én vezetői beosztásról, sokszor jobb az egyszerű munkása nak, mint az igazgatónak. De ha mód nyílna az irányításra, én a hangulatról sosem feledkeznék meg. Sokmindent elárul. földre is. Különösen a csehszlovákiai Kassa, Érsekújvár, Eperjes, Pozsony és a romániai Nagyvárad, Brassó, Kolozsvár, Torda, Szatmárnémeti városokat hívják leggyakrabban. Van aki rendszeresen beszélget telefonon varsói kollégáival; — Különös érzés fog él, valahányszor más földrész városaival beszélek. Szinte beleéli magát az ember azoknak a helyzetébe, akik a telefonfülkében lélegzetvisszafolytva várják a 2«—30 éve távollévő hozzátartozó első szavát. Beszélt Európa számos nagyobb városával: Becs, London, Marseille, Bukarest. Hívta Ottawát, New Yorkot, Melbourne-t, Chicagót. ötven százalékuknak ez édesanyja, 60 százalékuknak az édesapja, 40 százalékuknak pedig mindkét szülője 70 évnél tovább élt. Hat olyan esettel is találkoztak, amikor mind az apa, mind az anya átlépte a kilencedik évtized küszöbét. Ezzel egyidejűleg kimutatták, hogy az elsőszülötteknél mintegy kétszer akkora a valószínűség a 100 éves kor elérésének, mint, a második, vagy a további gyerekeiméi, sőt bizonyos fokig a másodszülötteknék is nagyobb az esélye a 100 éves kor elérésére, mint fiatalabb testvéreiknek. A statisztikusok tanulmányozták az ország legöregebb lakóinak fogyasztási szokásait is, egyebek között felmérték, hogy milyen ételeket kedveltek. Kiderült, hogy az aggkorúak fele inkább a húsféléknek volt barátja, egynegyede a növényi eredetű ételeket szerette és mindössze egyetlen olyan 100 évest találtak, aki kizárólag növényi ételeket fogyasztott. A 95 évesek és idősebbeknek, jóllehet többségük nő, csupán egynegyede volt olyan, aki élete folyamán nem fogyasztott alkoholt. Néha ivott egy-egy pohárral az aggkorú- aknák csaknem a fele, egy- harmaduk pedig rendszeresen — de mértékletesen — fogyasztott bort vagy más szeszes italt. Közülük öten még ma sem tagadják meg maguktól ezt az élvezetet. A statisztikák tanúsága szerint a férfiak 88 százaléka, a nőknek pedig 11 százaléka dohányzott éle- , tében. Az évek múlásával azonban f nagyobbik részük leszokott erről a szenvedélyéről. A „szakításra” általában 85. születésnapjuk után került sor. A 100 évesek kétharmada közepes, egyharmada pedig erős dohányos volt; A statisztikusok a felmérés adatainak összegezésével egyidejűleg azt is kiszámították, hogy a jelenlegi halandóság: viszonyok alapján mi a valószínűsége a 100 éves kor elérésének. Ezek szerint 100 00C újszülött közül 23 fiú és 70 leány éri majd meg 100. születésnapját, a 70 éves férfiaK közül több mint tízszer, a nők közül pedig csaknem huszonhétszer annyian ülhetik meg a nevezetes jubileumot, mint az 1910-es évek elején, Magyar matuzsálemek A munka használ az egészségnek — vallják az öregek Art-e az alkohol és a dohányzás? markolókosarat, és a darukart mechanikus meghajtásról villamos meghajtásúra alakították át. A benzinmotorból Diesel-motort késztettek és biztosították az egyenletes 1500-as fordulatszámot az áramszükséglethez. A gép több, mint kéthónapos próba- üzemeléssel bizonyította, hogy az újítók elgondolása helyes volt. Gazdaságosságról, a próbaüzemelés befejeztével az újítók így nyilatkoztak: — A szakmában szinte mindent tudó a markoló. Felhasználhatjuk a tőzeg kitermelésénél, gépkocsik és vagonok •akodásánál, a tőzegörlőgép kiszolgálásánál és ha szükséges, a villanygenerátor hegesztéséhez is alkalmas. A tőzegtelepen jelenleg egy munkás egy óra alatt másfél köbméter tőzeget termel, a gép ugyanennyit két perc alatt, vagyis egy óra alatt 42 köbmétert, tehát 35—40 munkást képes helyettesíteni. A villamos meghajtású markoló 120 ezer forintba került, ez az összeg négyhóna- pos üzemeltetés után megtérül és éves szinten több, mint egymillió forint költségmegtakarítást eredményez. Szabó: Igaz, de néha az igyekvő is elveszti a kedvét. Korábban egy alkalommal az előírtnál sokkal jobb megoldást dolgoztunk ki a cipő fejrészének megerősítésére. Tetszett mindenkinek, állítom szakmailag sokkal tartósabl lett így a termék s nem vol szükség túlzott anyagfelhasz nálásra. A kereskedelem meg vetette magát: ragaszkodott i korábbi leíráshoz, a gyengébt cipőhöz. Ki érti ezt? Vargáné: Azért, amit a: igazgató tehet, megteszi. Igas én még nem kaptam a nálunl szokásos dicsérő levelekbő egyet sem, de három ilyer írásos elismerés után már többen kapták kézhez a jutalom százast. A hanyagok hibapon tokát kapnak s téríteniük kell Ez egy ügyes dolog, jobbár aligha lehet csinálni. Ha rán bíznák, én továbbfejlesztenén a módszert, másirányba. Gulyás: Nem az a pár sor vagy a száz forint, de látom jólesik az embereknek a fi gyelmesség. Lámfalusi: Szükség is vai itt a bátorításra, a problémái bátor felvetésére. Én a leg utóbbi termelési értekezletei Egy ember napi munkája 2 perc alatt Milliós értékű újítás liisvíírifl;in! 5
