Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-19 / 272. szám

Tanácskozik az országgyűlés

jából fontos ipari körzetekre vonatkozó regionális terveken kívül elkészült a Balaton-kör- nyék, a Velencei-tó, a Dunakanyar, a Mátra, a Bükk és a Zempléni hegység, valamint a nyugat-dunántúli üdülési táj(Folytatás az 1. oldalról)

egységek regionális terve Is. E tervek alapján mUr átgondoltan fejleszthetők a megnevezett üdülőterületek, sőt egyes térségekben, — így különösen a Balaton partja mentén — már említésre méltó eredmények is mutatkoznak.

Trautmann Rezső beszámolt arról is, hogy

fokozottan előtérbe került a városok és községek rendezési terveinek előkészítése.

E tervek útján kell ugyanis biztosítanunk, hogy a tető alá kerülő épületek és egyéb építmények együttesen gazdaságosan fenntartható településekei alakítsanak ki. A munkák során már elkészült Budapest és valamennyi városunk, ső1 csaknem félezer nagyobb községünk általános rendezési terve is. Az ipari és a közeljövőben beépülő lakóterületekre továbbá a fejlődő városközpontokra részletes rendezési tervek is készültek, illetőleg készülnek. Egyelőre kísérleti jelleggel, megkezdtük néhány község újszerű rendezését is.

Az itt szerzett tapasztalatok felhasználásával kialakíthatók a legjobb típusmegoldások, amelyek alapul szolgálhatnak később falvaink korszerűsítéséhez.

— A területrendezési tervek, az építési előírások és követelmények érvényesítése, nagyrészt az építkezések hatósági engedélyezése és ellenőrzése

az építőipar előtt álló feladatok megoldásában a fiatalok — átérezve azt, hogy tulajdonképpen róluk, jövőjükről van szó

— motorjai lesznek a nagyobb termelékenységért, szilárd technológiai és munkafegyelemért, a jobb és gyorsabb építésért folyó munkában.

Befejezésül Trautmann Rezső a következőket mondta:

— Az építésügyről szóló törvény elősegíti és alátámasztja valamennyi területrendező, építésvezető, építőipari kivitelező, minden építésügyi dolgozó törekvését, hogy munkájával minél eredményesebben szolgálhassa az ország, a szocializmust építő társadalom, az egész nép ügyét. A magyar forradalmi munkás—paraszt kormány nevében kérem a tisztelt országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot fogadja el. (Taps.)

Szünet után az országgyűlés Pólyák János elnökletével folytatta munkáját. Ezután hozzászólások következtek. A vitában felszólalt Hevér Lajos Heves megyei, Inokai János Fejér megyei, Kovács Pál Békés megyei, Reszegi Ferenc Hajdú megyei, Bondor József Pest megyei, dr. Harrer Ferenc budapesti képviselő. A felszólalásokra Traut- mann Rezső építésügyi miniszter válaszolt.

Az országgyűlés az építésügyről szóló törvényjavaslatot, Kovács Pál képviselő által indítványozott módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután az elnöklő Vasa Istvánná szünetet rendelt el.

A szünet után Pólyák János elnökletével folytatódott az ülés. Az országgyűlés megkezdte a vízügyről szóló törvényjavaslat tárgyalását .A törvényjavaslatot Losonczi Pál földművelésügyi miniszter terjesztette elő.

lakosság vízellátása. Természetesen ez utóbbit a vízvezeték- és szennyvízcsatorna-hálózat további bővítésével és korszerűsítésével is elő kell segíteni.

— A szocialista falu fejlődése, termelőszövetkezeti parasztságunk életkörülményeinek javulása is új igényeket támaszt a vízellátással szemben.

A falvak lakóinak korszerűbb, egészségesebb vízellátását — amint azt a törvényjavaslat is célozza — elsősorban a lakosság helyi kezdeményezésén ele fokozottabb felkarolásával, állami támogatásával érhetjük el. A falusi lakosság erőinek összefogása a vízműtársulatok keretébe, az állam által biztosított kedvezmények célszerű felhasználása, az olcsóbb törpe vízmű-gépházak és hidrogló- buszok előregyártása meggyorsíthatja a falu jogos vízigényének kielégítését.

— A beterjesztett törvény- javaslat intézkedései ezeknek a feladatoknak a sikeres megvalósítását szolgálják.

Azt tervezzük, hogy — ha anyagi erőnk lehetővé teszi —, 1980-ig a lakosságnak több mint 75 adaléka közműves vizeliá.ásoaa részesüljön és legalább 50 százalékának lakóterületén legyen szennyvízcsatorna.

— A törvényjavaslatban

fontos helyet foglal el vízkincsünk minőségének védelme. Sajnos, ennek jelentőségét és elhanyagolásának veszélyét egyes üzemi vezetők még mindig nem ismerték lel. Ennek a köve i kéz ménye, nogy a legutóbbi felmérések szerint a vízhozamoknak már csak 32 százaléka természetes tisztaságú. A törvényjavaslat intézkedéseinek következetes végrehajtásával azonban

megállíthatjuk a v z- szennyeződéi káros folyamatát, sőt a jelenlegi helyzetet javíthatjuk is.

Ügy vélem. hogy azokkal szemben, akik az ezzel kapcsolatban rájuk háruló kötelezettségeket elmulasztják és veszélyeztetik vízvagyonunk állagát, nem lehet eltekinteni a törvényjavaslatban meghatározott felelősségre vonástól*

A vízgazdálkodás társadalmi ügy

Losonczi Páls

Az ország vízkincsét jól íelhasználni népgazdasági,lakossági érdek

— Gazdasági életünk fejlődése, a lakosság anyagi és kulturális helyzetének javulása jelentősen megnövelte és állandóan fokozza a vízfogyasztást. Meglevő vízkincsünk és hasznosítható vízkészletünk azonban nem növekszik az igények arányában.

— Hazánk vízkészlete korlátozott, csapadékviszonyaink eléggé szélsőségesek. A Duna völgyének egész térségében országunk és főként a Tisza völgye a helyben keletkező vizekkel legkedvezőtlenebbül ellátott terület. Növeli nehézségeinket, hogy felszíni vízkészletünknek 96 százaléka a szomszédos országok területéről többnyire szennyezetten érkezik hozzánk.

A folyókból és kevés állóvízből származó vízkészletünk időszaki alakulása nincs összhangban az egyes időpontokban felmerülő igényekkel.

Ezt bizonyítja az a tény, hogy felszíni vízkészletünk júliusban és augusztusban a legkisebb, éppen akkor, amikor a mezőgazdaság öntözővíz- és az ipar hűtővízigénye, valamint a lakosság vízfogyasztása a legnagyobb. Vízellátási helyzetünket nem enyhíti az sem, hogy a felszín alatti kis vízkészlet helyenként kielégíti a helyi szükségletet.

Vízkészletünk korlátozottsága, az igények növekedése céltudatos, tervszerű vízgazdálkodási munkát követel.

A tervszerű vízgazdálkodás kettős, de összehangoltan megoldandó feladatot jelent. Ennek megfelelően:

— A hasznosítható vízkészletet, figyelembe véve az igényeket, tervszerűen és gazdaságosan kell felhasználni, — meg kell védeni vízkészletünket és előrelátó intézkedéseket kell tennünk a hasznosítható vízvagyon növelésére.

— A felszabadulás után a vízhasználók köre és igénye a mezőgazdaságban, az iparban, a közlekedésben, az energia- termelésben és a lakosság víz- fogyasztása terén egyaránt megnövekedett*

Félmillió holdat öntözünk

A mezőgazdaságban a víz- gazdálkodás — a belvízrendezés, az árvízvédelem és az öntözés — régi hagyományokra tekint vissza. Szocialista mezőgazdaságunkban a víz kérdése fokozottan és újszerűén vetődik fel: mint a termelés fejlesztésének nélkülözhetetlen eszköze. Az öntözés terén az utóbbi években számottevő eredményeket értünk el, hiszen —

az öt év előtti 165 600 holddal szemben — az idén kereken félmillió holdat öntözünk.

Ez azt jelenti, hogy az elmúlt tíz évben a mezőgazdaság víz- használata 840 millió köbméterről 1 milliárd 400 millió köbméterre növekedett. Az öntözés — számításaink szerint — holdanként háromszáz—háromezer hatszáz forint többletjövedelmet jelent. Ezért az a _ célunk. hogy a még hasznosítha— Vízvagyonunk tervszerű felhasználása és védelme mellett fontos feladatunk a hasznosítható vízkészletek növelése és gyűjtése. Ennek fő módszere a víztárolók építésének további fokozatos ki- terjesztése. Az utóbbi tíz évben mintegy 60 víztározó épült az országban, örvendetes, hogy termelőszövetkezeti parasztságunk mind nagyobb mértékben ismeri fel és használja ki a víztározás lehetőségét a természetes völgyekben.

A víz tározása egyébként nemcsak a vízkészletek gyűjtése, hanem az ár- cs belvízvédelem szempontjából is nagy jelentőségű,

mert csökkenti az elvezetendő vizek mennyiségét és így a vízelöntés veszélyét is. Az öntözés jelentőségének növelése és a bel- és árvízvédelem javítása érdekében a tározók építését a harmadik ötéves terv során tovább folytatjuk.

— A beterjesztett törvény- javaslat a vízgazdálkodás állami irányító szervezetét és annak szerepét változatlanul hagyja és a törvény szintjén rögzíti a jelenleg hatályos jogállapotot. A vízügyért felelős állami szervek munkája azonban csak akkor lehet

eredményes, ha a vízgazdálkodási feladatok sikeres megoldása az egész társadalom ügyévé válik. Ezért — különösen a helyi jelentőségű vízgazdálkodási feladatok megoldásában —

a törvényjavaslat, illetve elfogadása esetén, a törvény következetes érvényesítésének alapja: a lakosság, a mezőgazdasági és ipari üzemek összefogása, az érdekek egyeztetése, a saját erőforrások feltárása.

A törvényjavaslat elfogadásával lehetővé válik igen sok különféle jogszabály — köztük az 1885. évi 23, törvény egyes, még hatályban levő rendelkezéseinek — hatálytalanítása és fontosságának megfelelően a vízügy törvény- erejű szabályozása.

— A törvényjavaslat a korszerű tudományos elveken, széles körű tapasztalatokon felépülő vízgazdálkodás gyakorlati megvalósításához ad jogi keretet, irányt mutató módon támasztja alá a szocialista viszonyok között a víz- gazdálkodás további eredményes fejlődését, ezért kérem az országgyűlést, hogy a vízügyről szóló törvényjavaslatot fogadja el.

Szükséges a felelősségre vonás

tó vízkészletek igénybe vételével tovább növeljük az öntözött területet. Nem szabad azonban arról sem megfeledkezni, hogy sok még a teendő a már öntözött területek korszerűsítésében és gazdaságosabb kihasználásában.

— A mezőgazdaságot érintő másik fontos vízgazdálkodási tevékenység a belvízrendezés és árvízvédelem.

A mezőgazdaságnak elsőrendű érdeke, hogy minél több hasznosítható vizet tartson vissza a talajban.

Erre lehetőséget nyújt a korszerűbb gazdálkodás, a gépi talajművelés, a víztározók felületének növelése. Emellett azonban fontos feladat a káros, felesleges vizek elvezetése is. Az elmúlt évek során javult a belvízvédelem. Tizenöt évvel ezelőtt átlagosan 30 nap kellett a belvizek elvezetéséhez, jelenleg pedig 25—26 nap alatt mentesíthető a mezőgazdasági terület a belvízelöntés alól. Tizenöt—húsz év távlatában azt tervezzük, hogy

a talajok hasznos vízkészletének növelése mellett

10—12 napra csökkentjük a belvizek levezetésének átlagos idejét.

Ezt a munkát azért sem szabad elhanyagolni, mert az időszakos vízborítás még most is összes mezőgazdasági területünknek a felét veszélyezteti.

A lakosság vízigénye egyre nő

a beterjesztett törvény- tervezet lényegében először összegezi az ipari vízhasználattal kapcsolatos gazdálkodási, jogi tevékenységet

Az a három és fél milliárd ki- owattóra energiamennyiség azonban, amit vizeink, mint lehetőséget tartalmaznak, nem lebecsülendő a mi közismerten szűkös energiaellátottságunk közepette. Ezért törekszünk — nemcsak önállóan, hanem az országok közötti együttműködésben is — a vízenergia-lehetőségek kihasználására. Ezen a téren kedvező lépést jelent majd a Csehszlovákiával közös beruházásként tervezett dunai erőműrendszer megépítése.

A dolgozók szociális és kulturális helyzetének állandó javulása jelentősen megnövelte a lakosság vízigényét. Ez természetszerű, hiszen

a városokban, de a falvakban is mind nagyobb

számban épülnek közművesített lakások,

több a közműves fürdőszoba és nőtt a közös vízfogyasztó lé- testímények (fürdő, stb.) száma is. Mindennek következtében az utóbbi tíz évben a lakosság vízfogyasztása megkétszereződött.

_ A lakosság vízellátásának

kedvezőbb alakulása ellenére sem tudtuk azonban még teljesen felszámolni a múltból származó elmaradást. Kétségtelenül haladást jelent, hogy a lakosság közműves vízellátása az 1949. évi 19 százalékos arányról mostanáig 39 százalékra növekedett. Ezenbelül a falvak lakóinak ellátottsága csak mintegy 14 százalék, tehát messze elmaradunk a fejlett iparral rendelkező európai országok lakosságának vízellátási színvonalától. A helyzet javítása a városi vízkészletek tervszerűbb felhasználását, a hálózat bővítését, a falvakban pedig a helyi vízkészletek fo.- kozott feltárását és közműves hasznosítását igényli.

— A városokban fokozott figyelmet kell fordítanunk a lakosság és az ipar vízellátásának egyeztetésére. Elsősorban az ipari üzemek helyi vízkészletük fokozottabb felhasználásával mentesítsék a közműveket, hogy ezzel is javuljon a

Ezután dr. Molnár Frigyes Bács-Kiskun megyei képviselő, a törvényjavaslat előadója szódáit fel. Beszámolt arról, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari és mezőgazdasági bizottságai megtárgyalták a vízügyi törvényjavaslatot, azt időszerűnek, alaposan kidolgozottnak és iránymutatónak, jónak tartották. A bizottságok helyeselték a törvénytervezetnek a víztisztaság megőrzésére vonatkozó javaslatait, szükségesnek tartották azonban, hogy még határozottabban jusson kiíejezésre a felelősségre vonás és indokolt esetekben gazdasági szankciók alkalmazása. Ezért indítványozták, hogy minden esetben bírsággal sújtsák azokat az üzemeket, amelyek a vizeket fertőzik, vagy károsan szennyezik.

A belvízkárok elleni védekezésről szólva a képviselő utalt a törvényjavaslat 25. paragrafusára, amely szerint ha a folyó, a vízfolyás, tó, vagy öncélú csatorna vízállása, a belvízvédelmi művek teljesítő képessége a káros vizek fokozatos leeresztését teszi szükségessé, a nagyobb népgazdasági kár elhárítása érdekében az érdekelteknek kártalanítás nélkül kell tűrniük a belvizek visszatartását az ingatlanon. Az Ideiglenes visszatartásnál azonban tekintettel kell lenni a mező- gazdasági termelés érdekeire is. A bizottságok szükségesnek tartják annak kimondását, hogy a helyes sorrend: a lakosság, továbbá a termelés érdekeinek figyelembe vétele.

A bizottságok indítványozták, hogy a törvény emelje ki a tanácsok szerepét a helyi vízügyi feladatok megoldásában.

Dr. Törő Imre budapesti képviselő egészségügyi szempontból szólt a törvényjavaslathoz. — A kérdés nemcsak műszaki, hanem egészségügyi probléma is folytatta dr. Törő Imre.

— Utalt többek között arra is, hogy fokoznunk kell technológiai felkészültségünket hazai ivóvizünk védelmére, a mérgező tartalmú ipari szennyvizek ártalmatlanná tételére, mert ezek folyóink vízkészletét alkalmatlanná teszik a felszíni vízkivételre.

Péti János, Tolna megyei képviselő a víaügyi törvény- javaslat nagy jelentőségének több irányú megvilágítása után a vízfelhasználás és a vízvédelem mezőgazdasági vonatkozású kérdéseivel foglalkozott.

Németh Imre Borsod megyei képviselő szólalt fel ezután. Az országgyűlés csütörtöki tanácskozásának utolsó felszólalója, Csabai Mihály Heves megyei képviselő hangsúlyozta: a törvényjavaslat jól előkészített, szerkezetileg és tartalmilag jól átgondolt munka, amely méltó helyet foglal majd el a szocialista jogalkotásban

Csabai Mihály felszólalása után az elnöklő Pólyák János az országgyűlés csütörtöki ülé- sét bezárta.

Az országgyűlés ma délelőtt 10 órakor folytatja munkáját.

törvényi alapelvek szükségesek.

— A műemlékvédelemről szólva az építésügyi miniszter rámutatott, hogy jelenleg kereken 1860 épület és emlékmű áll védelem alatt — jóval kevesebb, mint az or.-zágban levő lakó- és középületek egy ezreléke. A műemléki jellegű épületek száma mintegy 6000 körül van, s

az ebbe a kategóriába tartozó épületeket csak addig részesítik védelemben, míg meghagyásuk nem ütközik a rendezési munkálatokba, fenntartásuk pedig Indokolt és gazdaságos.

Egyébként a műemlékek több mint 60 százaléka korszerű rendeltetésnek megfelelően hasznosítható. A többi — rom, vár, templom, szobor — kultúrpolitikai értékük mellett jelentékeny idegenforgalmi tényező is.

Megszüntetik az engedélyezés bonyolultságát

révén valósul meg. Ezen a téren az a feladatunk, hogy megszüntessük az építkezések engedélyezési eljárásának jelenlegi hosszadalmasságát és bonyolultságát. Célunk az, hogy különböző hatósági eljárásokat összevonjunk és ezáltal az engedélyezési eljárás egész időtartamát csökkentsük. Ezekhez szintén korszerű, összehangolt

A tanácsok feladatai

nak, amelyek figyelembe vehetik az építésügyi célok realizálásánál az adott terület sajátosságait és a lakosság szokásait is.

Trautmann Rezső ezután köszönetét mondott a tömegszervezeteknek, a népfrontbizottságoknak, mert hozzájárultak a településfejlesztési tervek megalapozásához, a műemlékek gondozásához. Külön megemlékezett az építőiparban dolgozó fiatalokról, akik az elmúlt években sok értékes kezdeményezést bontakoztattak ki. Számos új létesítmény sikeres elkészítése, bravúros megvalósítása köszönhető a munkálatokban részt vett fiatal műszakiak és munkások nagyszerű tevékenységének. Biztos vagyok abban — folytatta — hogy

— Tisztelt országgyűlés! Az glőttünk fekvő törvényjavaslat végrehajtásához, gyakorlati életbe való átültetéséhez, az építéspolitika valamennyi korszerű követelményének érvényesítéséhez természetesen több rendelkezés szükséges. Ezek körültekintő elkészítésénél számítunk valamennyi, az építésügyben érdekelt szerv támogatására, segítségére. Különösen fontosnak tartom a tanácsi szervek közreműködését, annál is inkább, mert tanácsaink saját területükön a rendezési tervek, a telekgazdálkodás, az építésrendészet — úgyis mondhatnám, hogy az építésügy gazdái. Ezért külön is ki kell emelnem annak a lehetőségét, hogy a tanácsok illetékességi területükön épi- ;ésügyi szabályokat alkothat— A víz, mint energiahordozó is nagy szerepet játszik gazdasági életünkben. Igaz, energiatermelésre alkalmas vízkészletünk nincs bőségesen.

_ Ugrásszerűen nőtt a szocialista ipar vízhasználata is: az utóbbi tíz évben félmilliarc köbméterről másfél milliárc köbméterre. Az ipari vízhasználat ilyen mértékű növekedése új feladatokat jelent az ipari üzemek munkájában, s fokozza a vízgazdálkodás ügyeivel foglalkozó irányító, ellenőrző szervek munkáját is. Eb ben a vonatkozásban