Kelet-Magyarország, 1964. november (24. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-19 / 272. szám
Események sorokban Anasziasz Mikojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke fogadta, azokat az amerikai üzletembereket, akik a nem hivatalos kerekasztal megbeszélésen vesznek részt A kötetlen légkörű találkozón Mikojan "'Jászolt az amerikai üzletemberek kérdéseire. Moszkvában, a Szovjet Hadsereg Színházában ünnepségen emlékeztek meg a szovjet tüzérség és a rakJéta- .gyvernem harcosairól. Az ünnepi gyűlésen Malinovszkij marsall, honvédelmi miniszter és a szovjet hadsereg sok 'is vezetője megjelent. Kri- ov marsall, a szovjet rakéta- egységek főparancsnoka mon- ■ itt ünnepi bestédet. Elmondotta, hogy a rakéta-alakulatokat 5 évvel ezelőtt hozták étire at* SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére. „A hadsereg most a legkorszerűbb atom- és nukleá- • s fegyverekkel és különböző hatósugarú rakétákkal van felszerelve” — mondotta Krilov marsall. A párizsi Quartier Latint- ,u fasiszta suhancok megtá- ""dták a Francia Kommunista Diákszövetség kezelésében működő Clarté könyvesboltot. A támadókat a könyvesbolt dolgozói határozott fellépésükkel meghátrálásra kény- szeri tették. Később a környéken antifasiszta diáktüntetést tartottak; Roger Hilstnan, a Columbia egyetem közgazdaságtan professzora, volt távol-keleti ügyekkel foglalkozó külügyi á'.lamtitkár, szerdán egy külpolitikai kérdésekkel foglalkozó társaság összejövetelén elhangzott előadásában javasolta, hogy — különböző ázsiai országok megnyerése érdekében — az Egyesült Államok Re gördítsen akadályokat azok útiéba, akik Kínába szándékoznak látogatni. Vizsgálja felül a Kínát sújtó kereskedelmi korlátozásokat, folytasson ..párbeszédet” Kínával, különösképpen a leszerelés kérdéseiről, s így „próbálja Devonná” Pekinget a genfi leszerelési tárgyalásokba. Beszédének további részében azt sürgette, hogy az Egyesült Államok tegyen lépéseket Mongólia elismerése felé. SS Pravda vezércikke az ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetek egyesítéséről Moszkva, (TASZSZ): A Pravda szerdai száma „hűség a lenini szervezési elvekhez” címmel vezércikkben foglalkozik az SZKP Központi Bizottsága legutóbbi plénumának határozatával, amely elrendelte az ipari és mezőgazdasági területi (határterületi) pártszervezetek egyesítését. A vezércikk megállapítja, hogy „hasonló intézkedéseket hajtanak majd végre az egységes állami szervek visszaállítása céljából is”. A vezércikk megállapítja, hogy a plenum említett határozatát az élet tapasztalatai, a kommunizmus építésének érdekei tették szükségessé. A Pravda hangsúlyozza, hogy a szervezési formákat és a munkamódszereket az adott történelmi helyzet sajátosságai, az adott időszakban megoldandó politikai, gazdasági és ideológiai feladatok határozzák meg. — Ámde minden átszervezés elengedhetetlenül kötelező feltétele, hogy ne ingassa meg a párt- és állami élet lenini elveit és szabályait — folytatja a vezércikk. — Az új jobb szervezési formák valóban alkotószellemű keresése egyáltalán nem azonos a véget nem érő átszervezéssel. — Az objektív szükségszerűségnek megfelelően a párt eddig is tökéletesítette és ezután is tökéletesíteni fogja szervező munkáját. Ámde a kialakult formák és módszerek megváltoztatását a politikai és gazdasági szükségszerűség, á gyakorlati célszerűség határozza meg. A vezércikk a továbbiakban megállapítja, hogy az élet nem igazolta a pártszervezetek két évvel ezelőtt termelési elv szerint történt átalakításának időszerűségét és célszerűségét. „Ezt az átszervezést kellő előkészítés nélkül, indokolatlan sietséggel, következményeinek teljes felmérése nélkül hajtották végA szóban forgó átszervezésnél megváltoztatták a párt szervezeti felépítésének azt az elvét, amely szerint — az SZKP szervezeti szabályzatának megfelelően — a párt szervezeti felépítésében a termelési terület elvének kell érvényesülnie. Ennek az elvnek a megvalósítása — írja a Pravda — lehetővé teszi, hogy a párt- bizottságok jobban, lássák a terület (határterület), járás fejlődésének egész perspektíváját, a legésszerűbben állíthassák be és használhassák fel a kádereket. A pártszervezeteknek ipari és mezőgazdasági területi pártszervezetekre történt kettéosztása sok nehézséget és bonyodalmat vont maga után. Ez az átszervezés ellentétbe került az élet követelményeivel. Az élet megmutatta, hogy gyakorlatilag nem lehet elhatárolni az ipari és a mezőgazdasági pártszervezetek hatáskörét, összekeveredtek a párt- és a tanácsi és a gazdasági szervek funkciói, jogai és kötelezettségei, a pártbizottságokban olyan törekvések támadtak, hogy a gazdasági szervek helyett intézkedjenek. Az igazgatási apparátus egyszerűsödése és olcsóbbodása helyett az utóbbi két esztendőben lényegesen megnövekedett a területi és határterületi szervek apparátusa. Végeredményben, a párt-, tanácsi, szakszervezeti és komszomol- szervék kettéosztása következtében támadt nehézségek és hiányosságok károsan befolyásolták „ lakosság ügyeinek ellátását, sok kényelmetlenséget okoztak a lakosságnak. A Pravda mindehhez hozzáfűzi, hogy „az átszervezés a gazdasági építés számos nagy fontosságú szakaszán gyengítette a pártszerveknek a termelő tevékenységre gyakorolt befolyását”. — Nagy ügyünk érdekei megkövetelik — folytatja a Pravda — hogy szigorúan betartsuk a párt és állami élet lenini szabályait, a kollektív vezetés elvét, minden vonalon tökéletesítsük munkánk stílusát és módszereit, s ezen az alapon tovább fejlesszük a kommunisták, valamennyi dolgozó alkotó kezdeményezését és aktivitását. A vezércikk hangsúlyozza, hogy már az SZKP Központi Bizottságának októberi plénuma is fontos határkő volt a XX. pártkongresszus határozatainak végrehajtása, az igazi lenini normáknak a pártéletben való helyreállítása szempontjából. Az októberi plenum határozatait az egész párt, az egész nép helyeselte és támogatja, újra megmutatkozott a párt sziklaszilárd egysége, megnyilvánult, hogy a szovjet nép megingathatatlanul, szorosan tömörül a párt körül. — Az SZKP Központi Bizottságának minap befejeződött plénumát szintén a lenini hagyatékhoz való hűség hatotta át, amikor határozatot hozott az ipari és mezőgazda- sági területi (határterületi) pártszervezetek egyesítéséről — hangsúlyozza vezércikkében a Pravda. Szovjet—amerikai megállapodás Moszkvában szovjet—amerikai megállapodást írtak alá a tengervíznek többek között atomenergia felhasználásával történő sótalanítésában való együttműködésről. A megállapodást két évre kötötték, s az az aláírás pillanatában lépett érvénybe. A szovjet kormány megbízásából az egyezményt Gromi- ko külügyminiszter és Petrosz- jan, az állami atomenergiabizottság ’ elnöke, az Egyesült Államok kormányának megbízásából Foy D. Kohler nagykövet és Hornig, az elnök tudományos tanácsadója írta alá. 8 Vatikán beavatkozása az olasz politikába Róma, Luigi Caputo, az MTI római tudósítója írja: A jelenlegi olasz választási kampány bizonyos vonatkozásaiban emlékeztet a 10—15 évvel ezelőtt, a hidegháború korszakában lezajlott választások légkörére. Túl a heves kommu- nistaellenességen, amelytől nem mentes Nenni szocialista pártja sem, egyre feltűnőbb a klérus beavatkozása a politikai életbe. Mintegy két héttel ezelőtt az olasz püspöki kar közleményben szólította fel a választókat, hogy harcoljanak a kommunizmus ellen, ezzel ismét visszatért az a terminológia, amely 1948-ban a kommunisták kiátkozására vezetett. Néhány nappal a püspökök felhívása után az Ossevatore Romano, a Vatikán lapja azt írta, hogy a hívőknek csupán olyan pártokra szabad szavaz- niok, amelyek szilárdan katolikusak és nem marxisták. Ez azt jelenti, hogy az egyház nyomása a szocialista, a szociáldemokrata és köztársasági párttal szemben is érvényesül. Meg kell jegyezni, hogy az egyháznak a politikai életbe való ilyen nyílt és súlyos beavatkozására a választások idején legalább öt-hat év óta nem volt példa. XXIII. János pápa uralma idején az egyház elkerülte az állásfoglalást. Cipruson fokozódott n feszültség* A ciprusi parlament kedden Kiprianu külügyminiszter külpolitikai expozéja felett tartott vitát. A felszólaló képviselők elítélték a NATO-nak a sziget felosztására és az észak-atlanti katonai tömbbe történő bevonására irányuló törekvéseit Valamennyien han- goz.a.ták, hogy a ciprusi problémát az ENSZ ke'étéin belül kell megoldani. Galo Pl az. a, az ENSZ ciprusi közvetítője, aki hétfőn érkezett Athénba, kedden este kétórás megbeszélést folytatott Papandreu görög miniszterelnökkel, Kcsztopolusz külügyminiszterrel és Garufa.iasz hadügyminiszterrel. A ciprusi ENSZ-erők szóvivője közölte, hogy egy Pap- hos-környéki török faluban egy fiatal cipusi torok négy lövést adott le egy ENSZ- járőrre. A fiatalember kihallgatásakor azt - állította, nogy csupán viszonozni akarta a tüzet, amikor a járőr egyik tagja rálőtt. Paph's környékén egyébként megfigyelők szerint az utóbbi napokban fokozódott a feszül ség é’ néhány kisebb összetűzésre is sor került Heves összecsapás az angol alsóházban London, (MTI): Az alsóház bevándorlási vitája példátlanul heves személyes összecsapást hozott Douglas-Home, az ellenzék vezére és a munkáspárt balszárnyának szóvivője között. Michael Foot, munkáspárti képviselő utalt arra, hogy Paul Griffiths konzervatív képviselő a faji gyűlölet felkorbácsolásával hódította el a mandátumot Gordon Walker külügyminisztertől, a munkáspárt jelöltjétől. „El kell ítélni az olyan képviselőt, aki ilyen eszközökkel jutott a parlamentbe” — mondotta Foot, majd egyenesen Hornéhoz fordulva így folytatta: „Ennek kielégítő elintézése az ellenzék vezérének kötelessége volna, azonban Home politikailag olyan gyáva alak, hogy nem meri megmondni azt, amit gondol, mert még néhány úgynevezett fajvédő tory-képviselő ül a háta mögött. A faji gyűlöletet akarják kihasználni a Ley- ton-i időközi választásokon is. Leyton-ban Gordon Walker külügyminiszter fog majd íeL lépni. Horn; a dühtől sápadtan csak annyit tudóit válaszolni, hogy ő mind'g ellenezte a fajok közötti gyűlöletet. Foot azt válaszolta: talán egy szép napon Home visszanyeri majd uralmát Idegei felett és minden bátorságát ösz- szeszedve feláll s elítéli a faji gyűlöletet és a faji megkülönböztetést, nem a távoli Dál-Afrikában, hanem itthon, ahol a saját képviselőtársai párttö- két kovácsolnak a faji gyűlölködés aljas felkorbácsolásával. Home erre csak azt felelte, hogy azt kívánja, ne legyen faji megkülönböztetés sem a konzervatív pártban, sem másutt. Eicfimami munkatársainak bűnpere A frankfurti bíróság kedden folytatta Ottó Hunsche és Hermann Krumey, Eichmann két közeli munkatársa háborús bűnperének tárgyalását. A bíróság előtt felolvasták a közben elhunyt Rudolf Kästner írásos tanúvallomását, amely szerint Horthy hozzájárulását adta a magyarországi zsidóság deportálásához, miután Veesenmayer, Hitler magyarországi megbízottja hangoztatta előtte „a zsidóprobléma végleges megoldásának” szükségességét. Kastner vallomásában többeK között azt írta, hogy Krumey felajánlotta neki: pénz ellenében mentesít egyes zsidó személyeket a deportálás alól. A tübingeni bíróság kedden tanúkat hallgatott ki a Gdansk (a volt Danzig) közelében felállított stutthofi haláltábor három SS-őrének háború» bűnperében. Bruno Bartsch, aki maga is a tábor kremató. riumánál teljesített szolgálatot, elmondotta a bíróság előtt, hogy az SS-legények tömegesen égették el a krematórium kemencéiben a táborban agyonlőtt szovjet hadifoglyokat. Több esetben még élő embereket vetetlek a kemencébe. Herbert Schefter. aki annak idején a tábor lakója volt, tanúvallomásában előadta, hogy az egyik vádlott, Otto Karl Knott SS-őrmester egy ízben felszólított egy cseh foglyot, dobjon a kemencébe egy hangosan síró csecsemőt. Mikor a fogoly ezt megtagadta, Knott maga dobta a tűzbe a szerencsétlen gyermeket. A tárgyalást pénteken folytatják. (MTI) 9. — Vannak önnek személyes ellenségei? — kérdezte Kryzewsky — Olyanok, akik megszervezhették ezt a merényletet? — Ellenségeim? — csodálkozott a joggyakomok. Nincsenek. — Talán munkája közben, az ügyészségen, vagy a bíróságon, valaki úgy gondolta, hogy ön bajt okozott neki? Megfenyegette önt valaki? Próbáljon visszaemlékezni, ez nagyon fontos. Zygmunt hallgatott egy ideig— Nem emlékszem semmire. — Talán mégis valamelyik ellensége? Nem csapott le valakinek a kezéről egy kislányt? . A joggyakomok fájdalmas Éin/torrai elmosolyodo;)!. — Vőlegénye vagyok egy isikolatársinőmnek. Ez már nagyon régi ügy. A szülei nem egyeztek bele a házasságba addig, amig nem vé- zam el a jogot, és nem teszem le a bírói vizsgát, de úgy általában jó indulattal vannak irántam. — Hogy töltötte a baleset előtti napot? — Kryzewsky őrnagy egy vastag, zöld fedelű füzetben minden választ feljegyzett. —• Mint rendesen, reggel bementem a bíróságra. Mivel Jasdnsky joggyakomok, a barátom, — egészítette ld Zygmunt — ezen a napon nem volt munkában, tehát az ügyész úr beleegyezésével a nyolcas számú terembe mentem, ahol Szmagier bírónál vezettem a jegyzőkönyvet. Körülbelül tizenhárom órakor ént véget a tárgyalás. Ekkor még lementem a büffé- be, megebédeltem és egy rö- . vid ideig nehány ügyvéddel beszélgettem. Aztán elbúcsúztam tőlük, és egyenesen az ügyész úr szobájába mentem. Kivettem a szekrényből a „fehér gengszterek" ügyének aktái közül a IV., V., VI. és VII. kötetet. Az ügyész úrtól meg átvettem a vádirat kéziratát. Emlékszem, az ügyész úr még néhány utasítást és ukmutatást is adott. Aztán a szomszéd szobába mentem és már nem mozdultam él az íróasztaltól, amig Iginasdowa hét óra előtt néhány perccel ki nem dobott. Még korábban bejött Halinka kisasszony, és el akarta vinni az aktákat, mert az ügyész úrnak szüksége volt rájuk. Kértem, hogy a VII. kötetet hagyja nálam, mert éppen azon dolgoztam. — És mi történt aztán? — az őrnagy valamit sokáig je- gyezgetett a füzetébe. — Aztán már semmi különösebb nem történt. Mint mondottam, hét óra előtt jött a takarítónőnk, és azt mondta, hogy már minden szobát kitakarított, és tovább nem tud várni. Mivel nem fejeztem be a munkámat, és tudtam, hogy reggelre kész kell lennie, ezért a vádiratot meg a hetedik kötetet a táskámba tettem és kimentem a bíróság épületéből. — Egyedül? — kérdezte sietve az őrnagy. — Igen, egyedül! Különben az egész épületben a takarítónőn kívül talán már senki sem volt. Mivel annyi órát ültem, elhatároztam, sétálok egy kicsit. A Traugutta utcánál autóbuszra szálltam. Útközben senkivel sem találkoztam. — Otthon, a nagybátyámék már megvacsoráztak, a nagy- néném így hát valami ételt melegített nekem, ettem és ismét munkához láttam, Talán éjfélig dolgoztam. —Mégis, meg tudná-e állapítani, hogy megtámadták? — tért vissza az őrnagy ismét a következő nap reggeléhez. — Erre őszintén szólva nem mernék megesküdni. Mentem az ösvényen és másra nem emlékszem, öntudatom utolsó szikrájával éreztem csak a rettenetes fájdalmat a fejemben. — Az elesés előtt, vagy után? — Ezt sem tudom megállapítani. Az ügyeletes orvos már kétszer betekintett a szobába. Amikor látta, senki sem veszi észre, hogy jelt ad a látogatás befejezésére, elhatározta: interveniál; belépett és megérintette az ügyész vállát. — Uraim, fejezzék be a beszélgetést, mert a beteget nagyon kifárasztják. —Már megyünk — jegyezte meg az ügyész. — Elnézést kérünk, doktor úr — az őrnagy bűnösnek érezte magát a látogtaás elhúzásáért — még csak egy kérdést. Zygmunthoz fordult és megkérdezte: — Amikor a bíróságról ment haza, útközben, este, a támadás előtti napon nem találkozott senkivel és sehová- sem tért be? — Nem, sehová sem mentem be és nem találkoztam senkivel. A joggyakornok gyorsan és nyugodtan mondta ezeket a szavakat, de a rendőrtiszt érzékeny füle mégis megjegyezte, hogy a válasz hangjának tónusa más volt, mint korábban. A különbség alig észrevehető, mégis létezik. Az őrnagy becsukta noteszét, közölte Zygmunttal, ha felgyógyul, kénytelen lesz aláírni a vallomás formális jegyzőkönyvét. amelyet ennek a beszélgetésnek az alapján készítenek el, majd mielőbbi gyógyulást kívánt a betegnek. Mindketten elbúcsúztak Kalinkowskitól, és az orvos nagy megelégedésére végre elhagyták a kórtermet. Útközben még betértek a mentőkórház igazgatójához. Az őrnagy megkérte, adjon ki utasítást, hogy mindenkit igazoltassanak, aki Zygmunt Kalinkowsldlt akarja meglátogatni, és írják fel ki telefonál neki, vagy ki érdeklődik egészségi állapota felől. Mu- la doktor beleegyezett és azonnal kiadta a megfelelő utasítást. —Minek keli ez? — csodálkozott az ügyész, amikor kimentek az utcára. — Talán szükség lesz rá — felelte immel-ámmal barátjának az őrnagy. — Ebben az ügyben nincs semmiféle kiin. dulópont, tehát minden oldalról keresnünk kell. Egy hirdetés közzététele is szükséges, hogy jelentkezzenek azek a szemtanuk, akik a baleset után Kalinkowski segítségére siettek. — Ezt elintézem Bocians- ldval, az Expressben — ajánlotta az ügyész. — Rendben van. Adja le a hirdetést, hogy jelentkezzenek a főkapitányságon, a mellék állomásom számán. Észrevettem, az emberek szívesebben jelentkeznek a rend. őrségen, ha telefonálhatnak. Mindketten eljutottak a Ho- za utcán a Marszalkowska utcáig, ahol az ügyész azt javasolta, térjenek be a közeli presszóba egy „kis feketére”, de, az őrnagy elhárította, mondván még szeretne elmenni az Agrykolára, hogy megnézze a baleset színhelyét. (Folytat jukj 2 1984. november 19.
