Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-17 / 244. szám

MEGfEGYZÉSEK: Választék Az ismert mondás: „Eszi, ílém eszi, nem kap mást” jut a vásárló eszébe, amikor be­tér a háztartási szaküzletekbe és gz őszi takarításhoz kíván beszerezni néhány kelléket. Látszatra bő a választék, — de csak látszatra. Van ugyan „extra” szőnyegtisztító, pad- lóbeeresztő és sidol is, ám csak nagy tételben, üvegje 15—20 forint. Tehát nem hiánycikk egyik sem s a háziasszonyok mégis bosszúsan nyúlnak pénztárcá­juk mélyére. Tegyük hozzá: jogos ez a bosszankodás, hi­szen míg az új lakások szobái egyre kisebbek, addig a' tisztí- 'tószer adagjai szépen nőnek. Azt mondják a boltban, hogy nem kapnak mást, kisebb ada­got. Nyilván azért hiányzik a lakások méretéhez igazodó adag, mert az ipar nem készít olyanokat. Pedig kifizető lenne és kevesebb szó érné a — vegy­ipar házelejét. Terítés Inkább éhen maradok, mint­hogy ezt kivárjam — panasz­kodnak a nyíregyházi Cseme­ge Áruházba délután ötkor, hatkor betérő vevők a húsáru osztálynál kígyózó sorok lát­tán. Való igaz: egyre elkese­redettebb küzdelmet kell vív­ni a nagy forgalmú Csemegé­ben egy jólsikerült bevásár­lásért. A bolt dolgozói á tőlük telhető legtöbbé: teszik a gyors kiszolgálásért, de a „szüle kapacitást” így rém tudják megszüntetni. Érdemes megfigyelni vi­szont a sorállás okait. Ezek között elsőként kell szólni a jó áruellátásról. Azért igyek­szik ide majdcsak minden nyíregyházi, mert itt találja a legnagyobb választékot. Ez nem is baj, inkább az az el­gondolkodtató, hogy m Város különböző pontjain lévő fű­szer-csemege boltok készlete, választéka miért olyan szegé­nyes. Tehát a rossz áruterítés az egyik okozója a vevők centralizálásának. Vajon med­dig? Angyal Sándor Probléma Lapunk hasábjain már egy alkalommal foglalkoztunk a kiásott vizesárkok problémá­jával. Hónapokkal ezelőtt feltúr­ták a Vöröshadsereg utcát, a gyalogjáró baloldalát méteres magasan földhányással látták el, a közlekedést itt lehetet­lenné tették. Mindezt türe­lemmel viselték a járókelők abban a reményben, hogy az őszi hónapokban legalább a kórházig bekapcsolják a víz­ellátást. Sajnos, ez csak hiú remény­nek bizonyult. A földtúrás valódi, a közlekedés akadá­lyoztatása szintén, ami külö­nösen az esős napokon meg­oldhatatlan problémát jelent a járókelőknek és a közleke­dési eszközöknek is. Számta­lan helyen láttunk téli tüze­lőt szállító megrakott szeke­ret a kiásott árokba behup­panva és a feltúrt árkok kö­vetkeztében megszűkített Vö­röshadsereg utcában az egy­mást kikerülni igyekvő jár­művek hajmeresztő mutatvá­nyait. A napokban munkások je­lentek meg a kiásott árkok­ban. Azt gondoltuk, hogy ime az Építőipari Vállalat embe­rei mégiscsak befejezik mun­kájukat a tél beállta előtt. Sajnos, ebben is csalódtunk. Érdeklődésünkre elmondották, hogy alkatrészek hiánya mi­att a víz nyomási próbáját megtartani nem tudják és nincs is remény arra, hogy ezt a közeli napokban elvé­gezhessék. Ez tehát azt jelenti, hogy a vizesárkok a téli hónapkban is megmaradnak, a Vöröshad­sereg utcai közlekedés to­vábbra is a legnagyobb ne­hézségekbe ütközik, az árkon- bokron át való közlekedés — akrobatikus mutatványokkal tarkítva — egyelőre továbbra is megmarad... Farkas Pál Mészáros József átitársa voltam Elindul az öttonnás — Negyvenéves $oformult Kísérő nélkül hat éve — Akinek arauyfokozatu jelvénye van Mészáros József, az AKÖV gépkocsivezetője, a jó gazda szemével vizsgálja öttonnás te­hergépkocsiját. Amikor min­dent rendben talál elégedetten ül a volánhoz. A második for­dulóhoz készül. Elkísérjük. Irány: Ujfehértó. A HOLDBA ÉS yibSZA Arca, tekintete nyugodt. Szeme fürkészően figyeli a vá­ros forgatagát. A vezetőfül­kében szótlanul ülünk. Csak akkor törjük meg a csendet, amikor elhagyjuk Nyíregyhá­zát. — Nem fáradt a nagy hajrá­ban? — Hát... nem könnyű a munka, különösen most, az őszi csúcsidényben. Nemcsak a kocsi, de az ember is megérzi. Előveszi cigarettáját, rá­gyújt. — Régen vezet? — Ahogy vesszük... Ha a mai napot kérdi, hajnaltól, ha a korábbi érdekli, negyven éves a sofőrmúltam és tizenhét éve ülök a volán mellett. Élete nagy részét a kocsin töltötte. Annyi utat tett meg, hogy a Holdba és vissza eljut­na. Közel egymilló kilométert. A mostani kocsijában 140 ezer kilométer van, de még na­gyobb javítást nem végeztek rajta. A legutóbbi szemlén is1 megdicsérték érte. — Szeretem a kocsit, ő is hűségesen kitart mellettem. Karambolom még nem volt. Ahogy mi, sofőrök mondjuk — s kezével a szélvédőn lekopog­ja — egyszer sem vadult meg. Én sem, ez igaz, mert nem vagyok italos. Első a köteles­ség, meg családom van... Előttünk egy szekér halad, leveszi a gázt, átkapcsol, mert szemben másik kocsi közele­dik. adminisztrációját. Már hat éve kocsikísérő sem kell mellé. Mindent egyedül intéz a leg­pontosabban. Amikor ismét elindulunk, sö­tétedni kezd. Szép este van, az ég megtisztultan ragyog. A reflektor fénye messzire pász­tázza az utat. — Éjszaka nehezebb a veze­tés — magyarázza. — A szem­be jövő kocsik lámpái, a kivi- lágítatlan szekerek próbára te­szik a sofőrök idegeit. Meg egy kicsit unalmas is... „A FIAM MAJD BESZÁMOL..." Az útszéli telefonpóznák egy­más után suhannak el mellet­tünk. Távolabb a házak ab­lakából fény szűrődik. Nagy- kállóban még forgalmas az utca, de legtöbben a kényel­mes székekben ülve tv-n né­zik az olimpiát, vagy rádión hallgatják az izgalmas esemé­nyeket. — Gondolatban én is a csa­láddal vagyok — mondja mo­solyogva. — Ök is a tv-t nézik. No majd a fiam beszámol az eseményekről. Gyakran van távol a család­tól. Eleinte gondot okozott, de aztán megértette a felesége is: vállalta a két gyerek nevelését egyedül. Mert Ő csak ritkán tudott velük foglalkozni. A fe­leség jó pedagógusnak bizo­nyult. A tizenöt éves fia apja példáját követi. Első éves sze­relő tanuló az AKÖV-nél. A lánya pedig a cipőgyárban az egyik szocialista brigád vezető­je. így már ketten vannak a családból, mert Mészáros Jó­zsef is, nyolctagú szocialista brigád vezetője. A csendes őszi estén, a város utcáin csak itt, ott látni em­bereket. Megérkeztünk. Kissé fáradtan száll ki a volán mel­lől. A balesetmentes közlekedés aranyfokozatú jelvény tulajdo­nosa, kocsijával együtt pihe­nésre tér. Holnap újabb, nehéz út előtt áll. B. L. KÉT NAP, EGY ÉJSZAKA Minden szakmának megvan a neheze, de a szépsége is. Ezt vallja. Utazni, utazni... A szép, ismeretlen tájban gyönyörköd­ni. Bejárta már nemcsak a megyét, hanem az országot is. Sok, sok ismerős és szép em­lék. Persze megpróbáltatás is. Mint az elmúlt télen a nyírlu- gosi országúton: a mínusz 23 fokos hidegben befagyott a gázolajvezeték, se Ide, se oda. A hóvihar tombolt. Két nap és egy éjszaka vártak a men­tésre, míg kiszabadultak. Lassul a kocsi, fékez, meg érkeztünk az első állomásra. Kiszáll a fülkéből, megtörli gyöngyöző homlokát. Alacsony­termetű férfi kezével intve je­lez, kész a szállítmány. Kocsi­ra emelik a musttal megtelt hordókat, miközben elvégzi az „Tűz van! — De miért.. ? Váratlan ellenőrzés két tsz-ben — Az újságban olvastuk a szomorú hírt. — meséli a timá- rl Béke Termelőszövetkezet főkönyvelője. — Villám csapott a tiszanagyfalui tsz istállójá­ba, bent égett 16 szarvasmar­ha. A kár több mint 100 ezer forint volt. Nem akartunk a saját kárunkon tanulni, ezért néhány nap múlva valamennyi épületünkre felszereltettük a villámhárítókat. Sokba került, de most már nyugodtan al­szunk. NYOLCMILLIÓ ŐRZŐI A termelőszövetkezet vagyo­na több mint nyolcmillió fo­rint. Érthető, hogy előtérbe került a közös gazdaságok tűz­rendészet! felkészültségének vizsgálata. A gulácsi, tisza­nagyfalui szomorú példák iga­zolják, mennyire szükséges megtartani a szabályokat. Korábban a tüzoltóparancs- nokság képviselői többszöri fi­gyelmeztetés után szabálysérté­si eljárást indítottak az el­nök ellen. Azóta felelős embe­reket neveztek ki, mindenki tisztában van a feladatával. Stefán János a gépcsoport ve­zetője lett a tűzrendészéti fe­lelős. Talán különösen hang­zik, de most örült az ellenőrök látogatásának. Jogos büszke­séggel mutogatta, mit tett egy év alatt. HARMINCÖT ÉVE EGYÜTT A termelőszövetkezet ma­jorjában kifogástalan állapot­ban vannak a villanyvezetékeik, helyén a poroltókészülék, víz­zel telt hordók sorakoznak a tűzveszélyes épületek mellett. A főkönyvelő már számolgat: nem lenne-e célszerűbb a hor­dók helyett könnyen kezelhető tüzoltóberendezést beszerezni? A községi önkéntes tűzoltó­testület a közelmúltban ünne­pelte fennállásának 35. évfor­dulóját. A parancsnokságot de­cemberben vette át Győri Im­re, a községi tanács pénzügyi előadója. Az önkéntesek 60 százaléka termelőszövetkezet­ben dolgozik. Tisztában van­nak a teendőkkel, feladataik­kal. _Egy napon csak két terme­lőszövetkezet ellenőrzését vé­gezték el, de hamarosan a többi is sorra kerül. Általános tapasztalat: hogy a vezetőség és a tagság is egyre nagyobb gondot fordít a közös vagyon védelmére. Övják a berendezé­seket, gyakran maguk jelzik, ha valami hibát észlelnek. (bf) „ M iialkotás “ ntivsden mennyiségben Laticel, derék orvos mű­gyűjtő szenvedélyét ismerték széles e környéken. Szerette elbűvölni ismerőseit képrit­kaságaival. Azzal is dicseke­dett, hogy ha alkalma van, bagóért vásárolja a hallatlan értékű alkotásokat. Délutáni pihenője alatt — szokása sze­rint — terebélyes párnázott karosszékébe ereszkedett és műértöen hunyorított szem­mel gyönyörködött új szerze­ményeiben. Csöngettek. Furugla bácsi, az öreg képügynök látogatta meg, aki arról volt nevezetes, hogy vásárlóit sorra letegez­te. Ez is a szakmában való rendkívüli jártasságára mu­tatott. Nagyméretű, aranyo­zott rámájú, egyiptomi tá­jon egy nőt kígyóval ábrá­zoló képet szorongatott. — Bizony, édes fiam, ilyen történelmi vászna — muta­tott a festményre — senki­nek sincs a világon. Pora se lesz már a föld alatt az öreg Furugla bácsinak, amikor a te Kleopátrád kacérkodni fog a kígyóval és felbecsül­hetetlen vagyont jelent majd a családodnak. A doktor nem alkudott, mert rendkívül tetszett neki a festmény. Megvette kettő darab ezresért. Másnap egy közeli község­be karikázott, s mivel ideje volt, betért a fodrászhoz bo­rotválkozni. A szőrspecialista — régi is­merőse — közvetlenséggel kezdte pamacsolás közben: — Vettem egy szép fest­ményt, nézze meg a doktor úr is. Maga aztán igazán szakember ebben a dolog­ban. — És mit ábrázol? — Valami régi királynét, félig pucéron, remek az a kép, — és Csettintett a nyel­vével. Laticel, mint akit vipera csípett meg, szappanhabosan felugrott. — Mutassa öregem. Igazán kiváncsi lennék az ízlésére. Majd összerogyott a cso­dálkozástól, amikor ráismert az egyiptomi királynőre, markában a kígyóval, amint éppen a túlvilágra mereszti tekintetét. Alig tudta kinyögni: — Az öreg Furuglától vet­te? — Pontosan őtőle. Egyet­így látszik a Ióherecséplés a kazal tetejéről. A felvétel a zajtai Rákóczi Tsz-ben készült. Foto: Hammel József Máriás eütt az ötödik, 1 millió köbméteres szabolcsi víztároló Hamarosan megtörténik a császárszállást víztároló mű­szaki átadása. A munkások a hatalmas zárógáton már az utolsó simításokat végzik. A tároló kapacitása egymillió köbméter. Az Ér-folyó vizét egy duzzasztóművel elterelik, és a szükségletnek megfele­lően a zárógáíon engedik ke­resztül. Innen kapják már a tavasz folyamán a vizet a nyíregyházi MÁV állomás, a villanytelep, a Dózsa és n csá­szárszállási Alkotmány Terme­lőszövetkezet is. A 128 holdon fekvő víztá­roló igen jelentős lesz az ön­tözés szempontjából. Me­gyénkben már Vaján, Roho-’ dón. Székelyben és Laskodon építettek hasonlókat. Az öt tárolóban tavasszal összesen már 5 millió köbméter vizet tudnak tá­rolni, és az aszályos idő­ben hasznosítani. Miden víztároló építésénél a természetadta lehetőségeket használják ki. így egy-egy tá­roló építése alig kerül né­hány százezer forintba. Ebből adódik az a szerencsés helyzet, hogy amíg például len darab a világon. Tízezre­ket fog érni, mire festője olajra lép ebből az árnyék­világból. — Es mennyiért vette? — Ezerhatszázért. Bizony­isten, ezernyolcra tartotta a vén gazember, de én már is­merem a szokását, nála az­után lehet alkudni. Laticel nem válaszolt. Úgy félig borotválton kirohant. Rálépett a pedálra. A postá­nál állt meg. Feleségét altar- ta értesíteni a szerencsétlen­ségről. A postamester jókedvűen fogadta az orvost: — Vettem egy eredeti Kle­opátrát, doktorkám, meg­nézheti. Cukor egy nő! Oda nem adnám semmi pénzért, hiába is kérné! Ez is az ő Kleopátrája volt, harmadik kiadásban. De ezen a képen a kígyó már valósággal sziszegett fe­léje. Hunyadi István Borsodban egy köbméter víz tárolása 2—3 forintba kerül, addig Szabolcsban még az 50 fillért sem ha­ladja meg. A Felsőtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tervében nagy te­ret kapott a további tárolók építése. Néhány éven belül szeretnék a már meglévő öt tároló számát 25-re emelni. Az ilyen formán tárolt 25 millió köbméter víz óriási se­gítséget jelent a termelőszö­vetkezeteknek, állami gazda­ságoknak, és igen sok ipari üzemnek is. Tsz bekötő utat adtak át Dombiádon Pénteken délelőtt 3,7 kilo­méter hosszú tsz bekötő utat adtak át rendeltetésének Dombrádon. Az újonnan épült útszakasz a „Szőke Tisza” Termelőszövetkezet külső gaz­dasági központját köti össze a községgel: 600 tanyai lakos közlekedése és 2500 holdnyi föld termésének a betakarítá­sa vált könnyebbé ezáltal. A lakosság, főként a termelőszö­vetkezet mintegy 300 000 fo­rint értékű társadalmi mun­kával segítette az építkezést. A bekötő út tervdokumentáció­ját a Hazafias Népfront mű­szaki akcióbizottságának tag­jai készítették el ugyancsak társadalmi munkában. 1964. október 17. 3

Next

/
Thumbnails
Contents