Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-14 / 241. szám

ELŐADÁSOK a közlekedés távlati fejlesztéséről és a villamos energia felhasználásáról A Nyíregyházi Műszaki Napok keddi eseményei Bajusz Rezső, a KPM tervgaz­dasági főosztályának vezetője, valamint Tóth János, a MÁV Debreceni Igazgatóságának ve­zetője szóltak hozzá. Mindhá­rom hozzászóló a megnöveke­dett feladatok végrehajtásának lehetőségét taglalta. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület ülésén a Móricz Zsigmond Művelődési Ház kis­termében Molnár L. János, a TITÁSZ igazgatója A villamos energia felhasználás időszerű kérdéseiről tartott előadást. El­mondotta, hogy az utóbbi évek­ben jelentősen fejlődött villa­mos energia hálózatunk, ezzel párhuzamosan nőtt a villamos energia alkalmazása és felhasz­nálása. A felkért hozzászólók Végh János, a megyei pártbi­zottság munkatársa és Seihert Gusztáv főmérnök a feladatok­ról és azok megoldásáról be­széltek. A Közlekedéstudományi Egyesület tagjai délután ta­pasztalatcserére a záhonyi va­sút átrakó körzetébe utaztak. Még három ilyen év kell... Messze a város, a vasúi — Csillogó szemű gyerekek Egy este Tiszabecsen Ságvári telep, 1964 Felül járó kell&ne — ipari övezet — ÄMujaffsWoi« gozó üzem a gumigyár meSSett — ő Ja is is J3Ű házheiy ha kell. Ez szigorítaná a mun­kafegyelmet, amivel még van baj. Nehéz az új vezetőségnek megértetni sok emberrel, hogy ami azelőtt, a gyenge vezetés­nél előfordulhatott, az többé nem történhet meg. És hogy a közös igyekezet valamennyiük­nek hasznára válik. — Amikor idekerültem — mondja szerényen, de nagyon komolyan Kormány István, — az első év után csaknem ösz- szeroppantam. Azt mondtam: sok ez egy embernek, amivel naponta meg kellett harcolni. Mert akadt itt még olyan em­ber, aki annak örült, ha va­lami nem sikerűi. Ma már másként van, megy a munka, szépen is. Ha nem volna ez az esőzés, nagyjából befejeztük volna, ami még befejezésre vár. De ha kiderül néhány napra, nekiugrunk a munká­nak. Tud ez a becsi nép dol­gozni! És hol az értelmiség? Kormány István jól belelát a dolgokba. Veséző ember, ahogy mondani szokták, őszinte. — Az is baj, hogy messze vagyunk a városoktól. Milyen az ember? Szívesebben hallgat az idegenre, messziről jöttre, mint falubelijére. De ide leg­feljebb Fehérgyarmatról jön­nek. A megyétől nem is em­lékszem, járt volna-e valaki.-. Pedig utunk az van, végig be­ton, Zsarolyánon át. Aztán van a faluban tíz pedagógus, agro- nómus... És más könyvforgató ember. Meg is mondtam, több­ször, nem jó lesz így, hogy ke­veset forgolódnak a falu tudá­sának ügyében. Jó az, ha a fa­lusi értelmiségi országot lát, színházba elmegy, olvas, de ha mindezt nem adja át a paraszt­ságnak, üvegbe zárt kincs. Ho­gyan lehetne tekintélye az olyan embernek, aki bárha művelt, azt mások nem tud­hatják. Változtatni kellene ezen is. Beszélgetni az embe­rekkel, minél többet, minél többféle dologról. Vojnik Sándor, az fmsz elnö­ke: — Akkor nyilván többen jár­nának moziba is. Mert így leg­többször húsz-harminc ember üldögél az előadásokon... Vindháger Vilmos, a tanács- titkár jogszabályokat idéz, azt panaszolja, hogy kevés a ta­nács jogköre. így még az is­kolai mulasztásokat sem tud­ják hathatósan befolyásolni. — Több tekintélyt kellene biztosítani a tanácsoknak, merj végül is a tanács itt az állami végrehajtó szerv, különösen, ha ilyen távoli faluról van szó. Amikor felterjesztünk egy-egy odavaló esetet a járási tanács­megbüntetését, mire megjön a válasz, talán az iskolaév is el­múlik.. Ha több jut — No, azért nincs nagy pa­nasz — állapítja meg Kormány István. — Három év alatt ren­geteg itt a fejlődés. Jól kell dolgozni, — és ez meglesz, — akkor minden évben több jut. Ha több jut, elégedettebb az ember, és feljebb lép a lépcsőn, magasabbra, ahonnan tovább lát. Még három ilyen jó év kö­vetkezzen, azazhogy mindig jobb, és akkor másként beszél­hetünk magunkról. Gyéren világítanak odakint a lámpák. De már van közvilá­gítás és ez a lényeg. Hangos a kultúrház előcsarnoka. Kezdő­dik az irodalmi est. Félig telt most is a széksor, majdnem ki­vétel nélkül gyermekek. Itt még sohasem volt irodalmi est, talán nem is tudják a felnőt­tek, milyen lehet az. De a gyer­mekek szeme csillog, tüzesre tapsolják tenyerüket Jobbágy Károly József A'ttila-díjas köl­tő verseinek. És az a néhány parasztember, aki benéz a te­rembe, ott ragad. Észre sem veszi, hogy múlik az idő, s köz­ben véget ér a csehszlovák— magyar labdarúgó-mérkőzés is. Sipkay Barna Ma már több ezer ember él a nyíregyházi Ságvári telepen. Sajátos városnegyede ez Nyír­egyházának. Uj, kertes családi házak egész sora, a közelben magasodó gyárkémények, ci­gányputrik, körülöttük szemét és hulladék. Milyen fejlődés előtt áll a Ságvári telep, mi­lyen konkrét létesítmények épí­tését tervezik a közeljövőben? Pataki Jánost, a városi tanács építési- és közelkedési osztályá­nak vezetőjét kértük meg, ka­lauzoljon el bennünket a helyszínre. Gyorsabb forgalom Indul a gépkocsi, ám a Beth­len utcai sorompónál megtor­pan. Teherautók, motorkerék­párok, fogatok várakoznak, - mert a síneken éppen vonat halad át. — Közvetve ennek a sorom­pónak is igen sok köze vap a Ságvári telep fejlődésében. Egyelőre csak a gumigyárba járnak ezen az úton a dolgozók, többnyire kerékpárral, autó­busszal. Sajnos, nem ritkaság itt a 14—20 perces várakozás sem, ami munkaórakiesést je­lent. Később az ipari telepíté­sek során szállítási nehézsége­ket is okozhat. Már született egy elképzelés, természetesen egyelőre csak a tervezők fejé­ben. Célszerű lenne a két so­rompót összevonni, így az egyik vasúti delta kiegyenítőd- ne. A forgalom ezáltal lénye­gesen gyorsabbá tehető. Igaz, ez is csak fél megoldás, teljes eredményt csak akkor lehetne elérni, ha az országúti közle­kedést egy felüljárón oldanák meg. Ez sok pénzbe kerülne, de ha figyelembe vesszük az elmondott okokat, és azt, hogy a vasúti forgalom is tovább nö­vekszik, fejlődik, feltétlen in­dokolt a felüljáró. Véleményem szerint ennek a megépítésére előbb-utóbb sor kerül. MGanyagfeldolgoxó, gumigyár A gépkocsi befordul a Der- kovics utcába. Kertes családi házak, meglátszik, hogy csak nemrégen építették. Amikor el­hagyjuk az utcasort, jobbról, balról hatalmas terület tárul a szemünk elé. A távolban ezüs­tösen csillog a csőkígyó. Gőzt kap rajta a gumigyár. — Ez a terület ipari övezet lesz. Már meglévő tagja a gu­migyár és a dohányfermentá­ló. A gumigyár hamarosan to­vább bővül, melléje kerül egy modem műanyagfeldolgozó üzem. A balra látható istállót átalakítják, és a ktsz-nek egy kirendeltsége kap majd helyet benne. Jobboldalt cigányputrik sorakoznak. Felmérésünk sze­rint közel 140 család él itt összezsúfolva, egészségtelen kö­rülmények között. A telepet fo­kozatosan felszámoljuk, hiszen az ipari létesítmények kiszorít­ják őket. Évekkel ezelőtt szin­te lehetetlen volt megközelíteni a mai gumigyár környékét, kü­lönösen télen, esős időben. Most portalaníxott út vezet, s teljes hosszában higanygőzlám­pák szolgáltatják a fényt. Ha az üzemek termelése növek­szik, szükség lesz a korszerű­sítésre, esetleg az út szélesíté­sére. Természetesen nemcsak ipa­rilag fejlődik a Ságvári telep, hanem más szempontból is. — A telep nyugati oldalán jövőre mintegy 120—130 ház­helyet biztosítunk. Egy-sgy házhely 3—400 négyszögölnyi területből fog állni és előzetes kalkulációk szerint az ára is elfogadható lesz. 15—20 000 fo­rintba fog kerülni. Igen sok lakásépítő a csendes, nyugodt környezetet, a kertet szereti. Rájuk gondoltunk, amikor ezt a tervet elkészítettük. Mindent megtettünk annak érdekében, bogy a jövendő lakástulajdono­sok teljesen közművesített tel­keket kapjanak. Az utcának még nincs neve, de néhány év múlva ta’án már Nyíregyháza egyik legszebb utcája lesz. — Arra törekszünk, hogy a Ságvári telep, annak ellenére, hogy távolabb esik a várostól, képes legyen önálló é'etrt élni. Iskolát, óvodát, bölcsődét épí­tünk ide, a helyeiket már ki­jei ö’tűk. De sor kerül üzlethá­lózat bővítésére, villany be­kapcsolására, sőt. még presszó, esetleg mozi építésére is. Bogár Ferenc MEGJEGYZÉSEK; Az utolsó hét nap Ahhoz, hogy jövőre is ki­jelenthessük — az országnak nincsenek kenyérgondjai, sa­ját erőből fedezzük szükség­leteinket, meg kell ismétel­nünk vagy túlszárnyalnunk azt a tavaly őszi, addig egye­dülálló szorgalmat, kitartást, amely lehetővé tette, október 20-ig a vetés jó minőségben történt befejezését. Október 20-ig már csak egy hét van hátra, egy ten­nivalókkal terhes hét. E né­hány napnak a sikere ak­kor születhet meg, ha min­den erőt, tartalékot mozgó­sítunk az egyre esősebh idő­járással szemben. Ezekben a napokban a legfontosabb tartalék a munkák jó szer­vezése a betakarításnál: első legyen annak a 26—27 ezer hold terménynek az eltaka­rítása, ahol másnap az ekék­nek kell forgatniok a hanto­kat, hogy a még mintegy 35 000 holdon földbe kerül­jön a mag. A múlt hetet nevezhettük a vetési munkák dandárjá­nak. Ennek a hétnek egy- egy napjára vetőszántásból is vetésből is 3000—3100 hold jutott összesen a megyében: 18—19 ezer holdon került földbe a mag. Az utolsó hét­re sokkal ftöbb maradt, mi­vel az elmúlt napok esős időjárása miatt nem volt ko­moly előrehaladás. A gépi és fogatos erőknél, a lcétműsza- kos traktormunkánál olyan szervezésre van szükség, hogy a megyében átlag, na­ponta kétszer több területen vessék el a magot, mint a korábbi héten. Ezekben az utolsó napokban van különö­sen nagy szükség arra, hogy az erőket a járások egyes termelőszövetkezetei között átcsoportosítsák oda, ahol legnagyobb az elmaradás: ne legyen október harmadik harmadáig egyetlen tsz egyet­len holdja sem vetetlen. Gazdasági követelmény az, hogy itt, nálunk, északon, korábban fejezzük be a ke­nyérgabona vetését, mint az ország délebbre fekvő terü­letein. Nagy politikai fel­adatról van szó, amely ak­kor lesz sikeres, ha vala­mennyi mezőgazdaságban te­vékenykedő ember — kezdve a járási vezetőktől egészen a szövetkezeti tagokig — tuda- ‘tában van annak, hogy mi­lyen jelentős a kenyérgabona vetésének befejezése október 20-ig. Már csak egy hét van hát­ra! S. A. Tétlenségre ítélve A papkori Kossuth Tsz-nek augusztus 12-e óta van a fe­dezetigazolás» az AGROKER- nél 6 darab ekére, de még nem szállították el. Nincs ta­lán szükségük ekére? Alig hi­hető. Nem egyedüli eset a napkori. Július dereka óta kétszer szólította fel a válla­lat a tiszadobi Uj Harcos Tsz. vezetőségét is, hogy a betaka­rításhoz most oly annyira NÍVÓ-DÍJ ták, bemutatták, nagy siker. Nem volt Azt mondja Tolmács József tanító: — Hogy jártunk az díabéták képzésével... Be- , ettük volna a kubai mód­szert, minden egyes ember kap /...romszáz forintot minden egyes írni, olvasni nem tudó megtanításáért. Csakhogy for­dítva: kapja meg az a három­száz forintot, akit megtanítunk a betűvetésre. És mégsem jöt- -tek. Odakint zuhog az eső; fény­lik a betonút, mellette bokáig ér 3 sár. A kultúrotthon mo­ziban gyülekszik a gyermek­sereg, író-olvasó találkozó lesz. A pártházban a televízió a csehszlovák—magyar mérkő­zést közvetíti. A könyvesautó hangoshíradója idehallatszik. Mi pedig ülünk a földműves­szövetkezet kicsiny irodájában, s jól érzékeljük, hogy odakint vizes a világ; az asztalon szép- formájú üvegtábla, szabályos időközökben potyog a padlás­ról átszivárgó eső. „Dió szárad odafent, nyitva hagytak egy- pár cserepet”. Senki se moz­dul, hogy visszaigazítsák a cserepet, ez a kisebbik baj most. A faluról beszélnek szen­vedélyesen a község vezetői, meg néhányan még tisza- becsiek. Az a hetes... Határszél Tiszabecs, kevesen tévédnek erre. Messze a vas­út; hát még Fehérgyarmat. Nyíregyházáról szó sem esik. Éveken át küzdöttek a termény szállításával: — De most már megoldjuk — nyugtat Kormány István, a termelőszövetkezet elnöke. — Van járművünk. Hanem a sze­mélyszállítás, az sehogysincs megoldva... És panaszolják a kisnyomtá- vú vasutat, amit elhamarkod­va nagy sebtiben megépítettek ezep a kieső területen, de ami­vel csak még inkább megnőtt az igény, a lehetőség nem. „Na­gyon kellene egy komoly vas­út, mindjárt nem volnánk az isten háta mögött”. Éveken át rossz vezetés emésztette fel a falu lakóinak tennivágyását. Nem szívesen beszélnek erről; elmúlt, né­hány éve jó irányba fordult a közös szekerének rúdja. Dol­goznak, és így az aszály ellené­re több jut az asztalra, mint aze}ptt. De.:. — Az a hetes, azzal van baj — állítják többen, a rendelke­zésre célozva, amely a közös tulajdon védelmét segíti. — Mert hiába büntetnénk azt, aki elviszi a közös vagyonát, a köz­gyűlés legtöbbször megkegyel­mez a bűnösnek. Persze, nem kellene közgyű­lés elé vinni az ilyen ügyeket. Van rá mód, hogy a téesz ve­zetősége helyesen büntessen, KIS ÜNNEPSÉG a nyír­egyházi színház társalgójá­ban, s róla néhány soros új­sághír: „Pqtassy Tibor, Sar- lay Imre, Váradi Valéria és Szabó Ildikó kapták a sza­bolcsi n ivó-díjat.” Egy este a színházban, ri­valdafény, tapsvihar nélkül. Nincs izzó premier-hangulat- Egy kis szünet, pillanatnyi megállás a mindennapok te­remtő munkája közben. Vagy mégse? Hisz Váradi Vali az új szerepéről faggat­ja a Déryné Színház rende­zőjét. Sarlay Imre bácsi új darabot ajánl a dramaturg­nak és Pankotáy István- a nyíregyházi színház igazgató­ja a jövő évad bérletíerveiröl beszél. Nem illik az est hangula­tához? Dehogynem. Ebből a türelmetlen tettvágyból szü­letik a mindnyájunkat for­máló színház. .4 SZÍNHÁZ... Hogy vár­tuk éveken át újjáépítését, s milyen öröm volt, mikor színpadán először csendült fel a Szózat. Hányszor telt meg a nézőtér az utóbbi négy esztendőben! Shakespeare, Csehov, Ibsen, Bemard Shaiu s az új magyar drámaírók szavai töltötték be a termet, s legutóbb Madách-ot idézték a Nemzeti Színház művészei. .4 fiatalok alig hiszik, hogy néhány évtizeddel előbb Hel- tay Hugó színigazgató egy zongorát adott az akkori pol­gármesternek, hogy társula­ta a városban játszhassék. Mit is mondhatott ez a ré­gi színház? Egy mű a régi repertoárból. „Nyomjuk meg a gombot.” Ki írta, miről szólt? — elmosták az évek. Aztán egy szép, szép régi emlék. Milyen mélyről kell előhozni. 1924 telén sok ma­gyar gondtól és családi baj­tól sújtottan a városban járt a magános Móricz. „Nagy realistánk pihenni jött” — írja a korabeli lap. Nem pi­hent. A műsor gondokkal bajlódó Heltay társulat el­kérte tőle a „Sári bírót”. Mó­ricz javítgatta, csiszőlgatta a művet és segített a rendezés­ben. Egy hét alatt megtanúl­AKKOR MÉG NEM JÁR­TAK gyors autóbuszok, hogy a város 30 kilométeres körze­té behozzák a színházba Mó­ricz közönségét, a mi közön­ségünket. Hogy felnőtt ez a közönség. Már Shakespeare-rel ismer­kedik. Szegény Turóczi Gyula a magyar vidék nagy szívű Shakespeare színésze, mi­lyen körülmények között hor­dozta városról városra a dán királyfi gyötrő kétségeit, s úgy halt meg, hogy csak álmodta Lear tragédiáját... Patassy Tibor tán épp akkor kezdte a pályát. Most szá­mos Hamlet előadás után arról beszél, hogy mennyire értik Shakespeare-t a falusi emberek. A nivó-díjnál többet ér a vidék kulturális nívója. S ezt emelni több színház is össze­fogott. Hajdúban, Pesten, Borsodban — Szabolcsért dolgoznak. „Mi szép, mi szép, mi szép a mi föladatunk, Legyünk büszkék reá, hogy színészek vagyunk.” Gyarmati Béla szükséges pótkocsijukat vi-. gyék el, de még csak nem is válaszoltak rá. Siettetjük az ősziek betaka­rítását, a vetést, a szántást, a közben panaszkodunk, hogy sok helyen nem, vagy nem megfelelően használják ki a gépeket. Ott áll az AGROKER telepén a balkányi Virágzó Föld Tzz. gyűrűshengere, a nyírgelsei Béke őre Tsz pót­kocsija, a n.yírbogáti Rákóczi, a jánkmajtisi Dózsa, a fehér- gyarmati Uj Élet Tsz vetőgé­pei, pótkocsijai, ekéi, amelyek­nek a földeken lenne a he­lyük. Miért a hanyagság? Hisz nem állunk olyan jól. hogy egyetlen gépet is nélkülözhet­nénk. Ha ezeket a gépeket most nem szállítják el a termelő- szövetkezetek, akkor mér csak tavasszal veszik hasznukat. Később kerülnek betakarítás­ra az ősziek, később fejezzük be a szántást és a vetést. S ez nem lehet mindegy! Jó lepne, ha gondolnának erre. A gépek még segítségük­re lennének abban, fiogy ke­vesebb legyen a gondjuk, könpyítepépek a munkán, n nem rozsdásodnának tétlen­ségre ítélve az AGROKER te­lepén. Ta'ón némi közük len­ne ahhoz is: milyen lesz a jövő esztendei termés? Ez rpár nemcsak egyéni, szövetkezeti, de népgazdasági érdek is. F. K. 1964. október 14. A Nyíregyházi Műszaki Na­pok október 13-i programjá­ban a Közlekedéstudományi Egyesület, valamint a Magyar Elektrotechnikai Egyesület elő­adásaira került sor. A Közleke­déstudományi Egyesület a Mó­ricz Zsigmond Művelődési Ház nagytermében Tóth György­nek, a megyei pártbizottság ipari osztálya munkatársának elnökletével 9 órakor kezdte munkáját „Közlekedéspoliti­kánk néhány időszerű kérdése” címmel. Dr. Mészáros Károly, a KPM műszaki fejlesztési- és közlekedési főosztályának ve­zetője tartott előadást. Ezt kö­vetően dr. Kádas Kálmán egyetemi tanár A közlekedés távlati fejlesztésének fő kérdé­sei címmel tartott tudományos élőadást. Dr. Mészáros Károly előadá­sában utalt arra, hogy az egyes közlekedési ágak feladatai év­ről évre növekednek és a szál­lítási feladatokat túlnyomó részben a vasút látja el. 1958­tól 1963-ig az áruszállítási te­vékenység több mint 100 mil­lió tonnával növekedett. A megnövekedett feladatokhoz mérten kevésbé fejlődött a szállítási kapacitás. Dr. Mészáros Károly a fel­adatokat a közúti szállítás nö­velésében, a vasút rekonstruk­ciójának végrehajtásában, főleg a villamosítás és dieselesítés- ben határozta meg. Hangsú­lyozta: nagy szerepe van a jár­műjavítás szalagszerű megoldá­sának a karbantartás, futójaví­tás meggyorsításának és a ra­kodás gépesítésének. Dr. Kádas Kálmán tudomá­nyosan bizonyította a technikai színvonal, a vezetési színvonal emelésének szükségességét. El­mondotta, hogy a feladatokat csakis akkor lehet eredménye­sen végrehajtani, ha a techni­kai fejlődéssel párhuzamosan fejlődik az ember is. Az előadásokhoz dr. Sztan- kóczki Zoltán, az Országos Tervhivatal főosztályvezetője, 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents