Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-02 / 231. szám

Számadás a pártnak

A termelés pártellenőrzésének egyik fontos módszere a gazdaságvezetők rendszeres beszámoltatása termelőszövetkezeteinkben is. Ott, ahol a pártszervezetek vezetői élnek ezzel a lehetőséggel — mely nemcsak joguk, hanem kötelességük is — s a tsz-elnök is igényli, mert felismerte, hogy ez olyan elvtársi segítség számára, mely egyrészt megvédi a durvább hibák elkövetésétől, másrészt pedig javaslatokat, ötleteket kap az irányításhoz, a szövetkezeti demokrácia fokozottabb érvényesítéséhez, csak eredmények születhetnek.*

Ennek az elvnek a felismerése és gyakorlati alkalmazása igen fontos. Sajnos nem mondhatjuk egyértelműen, hogy ezen a területen minden rendben van. Egyes helyeken az a jellemző, hogy a gazdasági vezetők lebecsülik a beszámolás fontosságát. Nem igénylik a pártszervezet segítségét. Sőt, itt-ott tapasztalható olyan nézet: nem várhatunk segítséget a párttagoktól, mert úgy sem értenek a gazdasági kérdésekhez. Jellemző példa erre Tyúkod, ahol éppen ezért csak formálisan, nagyjából tájékoztatják a tsz vezetői a pártvezetőséget.

De ennél súlyosabb hiba, ha a pártszervezetek nem következetesek. Tudomásul veszik a tájékoztatást, mondván azt, hogy a pártvezetőség tagjai

egyszerű dolgozók, beosztottak, s nem akarnak ujjat húzni a vezetőkkel, mert annak csak ők látnák kárát. Ez a megnyugvás odáig vezet, hogy az elnökök önkényeskednek megsértik a tsz-demokráciát. A pártszervezet vezetői pedig letudják annyival az ellenőrzést, ha kérdezik őket: „mi szóltunk, de nem hallgattak ránk.” A porcsalmai Dózsa Tsz-ben például legutóbb csak ez év februárjában volt közgyűlés. Most az alma szedése előtt pedig ugyancsak nagy szükség lett volna összehívni az embereket,

hisz a gyümölcs jól szervezett betakarítása 3—4 forinttal is növelhetné a munkaegység értékét, s mégis elmulasztották. Mit mondott a párttitkár?: „Az elnök sem szólt, én sem”. S ez is mutatja, hogy tapasztalható bizonyos fásultság is. Amikor a pártszervezet tagjai szóvá tették a tsz-elnöknek, hogy szaporodnak a lopások, így válaszolt: „Jól megy így is minden.” S ezzel letudta a gondját. Sajnos elintézte eny- nyivel a pártvezetőség is.

Lehet-e elnéző, elhanyagolhatja-e a pártszervezet a termelés ellenőrzését, a szövetkezet gazdasági vezetőinek a beszámoltatását? Nem! Helyesen cselekednék a csengeri Lenin Tsz pártszervezetének vezetői, akik megkövetelik, hogy az elnök rendszeresen számot adjon mindenről. Kétségtelen azonban, hogy a helyes pártellenőrzés feltételezi azt is, hogy a párttitkár és a többi vezetőségi tag tudjon mindenről, ami a szövetkezetben történik. Éppen ezért a tsz-vezetők beszámoltatását megelőzi az ő ellenőrzésük, s ha azt tapasztalják, hogy az elnök felületesen tájékoztatja a pártvezetőséget, megbírálják. Nem így gondolkoznak viszont a pártvezetők Hermánszegen, Szamossályiban, Pátyodon. A pártellenőrzés elmulasztásának okát Vasas Sándor, a csengeri járási pártbizottság instruktora a következőkkel magyarázza:

„Ezekben a tsz-ekben a pártvezetőségek nem is nagyon hívei az elnökök beszámoltatásának. Azt mondják, hogy ők beosztottak, az elnök irányítása alá tartoznak. S ahol a párttitkár szakmai képzettsége nem megfelelő, maga is örül, ha meghúzódhat a tsz-elnök mögött, s nem szól semmit.”

Ezek azt igazolják, hogy még mindig helytelenül értelmezik a kollektív vezetést.

Ezért aztán, ha van is olyan tsz, ahol a pártszervezet megköveteli a gazdaságvezetők

beszámoltatását, az csak tájékoztató jellegű, nem elemző, csupán a tények megállapítására szorítkoznak, de hogy mit kellene tenni a termelés jobbá tétele érdekében, s a javaslatokat figyelembe venné a gazdaságvezetés, ez már elmarad. Van egy helytelen szemlélet- mód is kialakulóban, amely egyenesen gátolja a pártellenőrzést. A szövetkezetek gazdasági vezetői azt hangoztatják: mi is párttagok vagyunk, mi is a párt politikáját valósítjuk meg. Ez igaz. De ez jelentheti-e azt, hogy most már nincs szükség a gazdasági vezetőknek a pártszervezetek segítségére, s egyáltalán az ellenőrzésre? Vajon mindig a legjobban, a leghelyesebben hajtják végre a párt határozatait? A helytelen elvből származó gyakorlat több helyen önteltté teszi a gazdasági vezetőket, csalhatatlannak hiszik magukat, s mi tagadás, egyik szabálytalanságot a másik után követik el. Ez történt meg Csengerben és Porcsalmán, ahol jogtalanul vettek fel prémiumokat a gazdasági vezetők.

Több jelenség bizonyítja, hogy a tsz-ek gazdasági vezetői több helyen a fontos feladatokról csak úgy tessék-lás- sék módra számolnak be. Ha a pártszervezetek vezetői figyelmeztetik őket, elengedik a fülük mellett. Nem veszik figyelembe javaslataikat, véleményüket. Egyes elnököknek csak a járási titkár és a járási tanácselnök javaslata, észrevétele a mérvadó. Lebecsülik a helyi pártszervezetben rejlő erőt, a velük együtt dolgozó kommunista vezetőket. S ez mindenképpen helytelen.

Eredmények csak akkor születhetnek, ha mind a gazdaságvezetők, mind a pártvezetők részéről megvan a kölcsönös bizalom, az együttműködés, s ez hatja át a szövetkezetek irányítását.

Farkas Kálmán

Nagy hajtás volt,..

Rövidített ebédidő — Aki a szabadságáról is bejött A brigád becsülete

A kalapácsok ütemes csengésétől és a reszelők éles csikorgásától visszhangzik a szerelőműhely, Egy svájcisapkás fiatal munkás túlharsogva a kalapácsok zaját kiáltja:

,— Kész, mehet a festőkhöz!

Nem kell mégegyszer szólni. A satupad mellől két társa fürgén odaszalad, legurítja a szerelőaszlalról az „újszülöttet" a negyvennyolca- dik motatargoncát. A műhely közepén egy másik gépnél egyszerre hárman is ügyeskednek. A fúrógépek berregése erősíti a feszültséget, amely mintha minden emberre ránehezedne.

Cserepes Jenő brigádvezető egy halmaz régi hulladékanyag között turkál.

— Van itt még használható csavar bőven. Csak legalább találnék két csapszeget is. Bizony sokszor elkelne még, ha a hulladékból is csak lenne anyag. Augusztusban anyaghiány miatt nagyon elszaladt az idő, de a két brigád vállalta, hogy a tervet teljesítik.

Nem régen alakultak a brigádok. A tagok többnyire új emberek a VAGÉP vállalatnál, de olyan a közösség, mintha már évek óta együtt dolgoznának. Gyakran még este nyolc-kilenc órakor sem csendesedik el az üzem.

— Az én brigádom is 25, a Dobos Mihályé is 25 targonca szerelését vállalta. Sajnos az egyik szaktársunk beteg, és így a két brigád versenyében a Doboséké a pálma. Most aztán segítenek nekünk, — mondja a brigádvezető, aki különben szabadságon van, csak bejött egy „kicsit” dolgozni.

— Közös az érdekünk, együtt kapjuk a 30 ezer forint célprémiumot — szól a beszélgetésbe Mészáros János motorszerelő, a Dobos brigád tagja.

Közvetlenül a bejárati ajtó mellett a hegesztés utáni simításokat végzi Kelebán János az egyik legfiatalabb szakmunkás. Ebben az évben végzett a helyi iparitanulóintézetben, ez az első munkahelye.

— Meg vagyok elégedve, nincs különösebb nézeteltérés az öregekkel — mondja tréfásan.

A műhely túlsó oldalán vakító fény lobban, az autogén hegesztőpisztoly lángja szinte suhog. Izzik az indítóvas lemeze. tíobos Mihály brigádvezető megigazítja a védőszemüveget és kimért, de határozott mozdulattal forgatja a lánghegesztőt. Letörli a homlokáról az izzadtságot. Fáradtnak látszik.

— Nagy hajtás volt. Sokszor még az ebédidőt is lerövidítettük, de megérte. Meg- védtük a brigád becsületét. Még a mai nap befejezzük az 50. targonca szerelését, ás ezzel teljesítettük a vállalt tervet.

Szavaikból kicsendül, hogy felelősséget éreznek mindannyian a munkájukért. A munka üteme továbbra sem hagy alább. Az évnek még nincs vége, de már ott áll a DTU—2 kiskocsi prototípusa, amit az idei ipari vásáron is bemutattak. Előreláthatólag a jövő évben már exportra is gyártják.

E. L

A fejlődő baktat járás:

ÉJ g^árff gimnázium, szakrendelő, gépjawité iisceittg szálloda,

házak

Szabó Miklós járási tanácselnök nyilatkozata

(Munkatársunktól)

Szabó Miklóssal, a Bakta- lórántházi Járási Tanács VB. elnökével arról beszélgettünk: milyen terveik vannak a lakosságot közvetlenül érintő feladatok megoldására.

— Járásunk a megye egyik legelmaradottabb terü.ete vo.t, itt pusztított leginkább a tbc. Éppen ezért igen fontos az egészségügy, a kultúra és a kommunális ellátottság fejlesztése. Például csak Bakta- lórántházán 42 millió forintot ruháztunk be néhány év alatt. Lényegesen csökkent a tbc megbetegedések száma: most a rehabilitáltak foglalkoztatására keresünk lehetőséget.

Az évi nyolcmillió forint községfejlesztési alapból üj SZTK szakrendelő létesítését tervezzük Bakta- lóráníházán, később az itt dolgozó orvosok bevonásával járási általános kórházat szeretnénk nyitni.

Üj orvosi körzetet szervezünk Székelyben, Nyírtéten, Besenyődön, Magyon és Leveleken, ahol rendelővel ellátott orvosi lakást építünk. Egészségház létesítését vettük tervbe Pusztadoboson és Kohódon. A húszágyas járási szülőotthon egyelőre megoldotta az ez irányú gondunkat. Jelenleg egy orvosra a járásban még három és fél ezer fő jut, célunk, hogy ezt a számot két és fél ezerre szorítsuk.

— Sajnos járásunkban még egyetlen bölcsőde sem műf- ködik.

Most van folyamatban a baktalórántházi bölcsőde építése másfél milliós beruházásai

Szükség lenne ugyanerre Nyírmadán és Ramocsaházán. Megoldásához több segítséget kérünk a felettes szervtől.

— Az oktatás javítására

rövidesen befejezzük Bak- talórántházán egy nyolctantermes gimnázium építését, amely első ilyen létesítmény lesz a járásban.

Leveleken, Apagyon, Nyíríb- ronyban, Rohodon és Pusztadobosán négy-négytantermes általános iskolát építünk. Jó ütemben halad a községi művelődési házak építése is. Az Ofehértón nemrég átadott, modern művelődési házhoz hasonló készül Nyirmadán két és fél millió, Leveleken kétmillió, Nyírtéten másfél millió forintos költséggel. Számottevő az az összeg is, amit lakások építésére fordítunk. Ez évben kilenc lakást adunk át, elsősorban pedagógusoknak. Kedvező tárgyalást folytatunk az OTP-vel és az Állami Biztosítóval több emeletes lakóház építésére, melyre kétmillió forint összeget irányoztunk elő.

A lakosságot közvetlenül érintő szolgáltatások fejlesztésére 800 ezer forintot költünk. Célunk, hogy minden községben legyen fodrászat és a legfontosabb javításokat ellátó részleg?

Baktalóránlházán rövidesen átadjuk a négymillió forintos költséggel épült új kenyérgyárat.

A nemrég létesített étteremre emeletépítést tervezünk: ez á szállodagondunkat oldja meg.

Baktalórántháza, Vaja és Ófehértó vízművesítést is tervbe vett.

— Konkrét formát öltöt Baktalórántházán egy 20 millió forintos beruházással felépülő gépjavító üzem és traktorosképző iskola létesítése, kollégiummal. Ez lehetővé teszi majd járásunk mezőgazdaságának jobb szakemberellátását — fejezte be nyilatkozatát Szabó Miklós.

„Ha kedvünk hozza, dalolunk99

Lányok együtt, a paposi határban

A távoli, hosszan nyúló fasor sárgás színre váltó lombfala mögül nem látszik a falu. A dűlőút baloldalán zöldségféle termett a nyáron, jobbról burgonyatábla, ahonnan most vidám, friss beszédet, sűrű nevetést kap szárnyára az őszi szél.

„Tartjuk a szavunkat”

Hét nő szedi a burgonyát egymás mellett: a paposi

Esze Tamás Tsz. ifjúsági munkacsapata. Kezük gyorsan jár, gyakran telnek a kosarak. Utánuk három szekeret raknak a kocsisok.

— Hatvankettő elején határoztuk el, hogy mi együtt leszünk minden munkában. Azóta tartjuk a szavunkat. Annyira megszoktuk egymást, rosszul esne, ha ezután se lehetnénk együtt — magyarázza Kiss Gizella, a csapat vezetője.

Fiatalok vagyunk. Megértjük egymást.

— Ha úgy hozza a kedvünk, dalolunk. Daloltunk

Í

rni már ma is. Nem dünnyög ránt érte senki — mondja a mási Kiss lány, Edit.

A balsai tsz legelőjén na gy gépekkel készítik elő az 8 ntSzést.

Hammel József felv.

A vezetőség, a közgyűlés jóváhagyásával külön területük van. Dohányból tíz, burgonyából kilenc, kukoricából nyolc, babból másfél hold vállalásuk van. Azaz, csak volt, mert a babbal, dohánynyal már végeztek.

— Mások még fűzik a dohányt, de mi hamar zsinegre szedtük a mienket. Éjfélekig csináltuk. Akkor fázott meg egy este Kallós Juci. Beteg pár nap óta. Holnap már velünk lesz.

— Nem sok a vállalt terület?

— Ha csak néznénk, egy hold sok lenne. Itt ez a krumpli, hol van benne gyom? Tiszta minden földünk, minta pohár.

— Pedig máshol is dolgoztunk nemcsak a területünket. Segítünk a kertészetben, a gyümölcsösben. Mikor hol látja jónak a vezetőség — szól közbe Csizmadia Olga.

Hűség és egyetlen gond

Mikor a munka érteiméi«, helyesebben, az eredményére terelődik a beszélgetés, kiderül, hogy például tavaly, átlag ezerhatszáz forintot kerestek havonta. Aa idei esztendő többet ígér.

— Adunk a divatra mi iá! A szépet, a jót szeretjük — jegyzi meg a csapatvezető.

— Nem terheljük a szüleinket stafirung vásárlással. Most nem olyan kell, mint régen volt. Mindent számítva, legalább húszezer forint — vélekedik Szabó Erzsiké.

— Moziba járni, szórakozni is szeretünk. Úgy szoktuk, megvárjuk egymást „ mozi előtt, hogy ott is egymás mellett üljünk. Vasárnap szüreti bálban voltunk — így a Csizmadia lány.

Mióta megalakult „ munkacsapat, két volt lány tagja azóta a férje nevét viseli: Balogh Sándorné és Szabó Györgyné. De a kis kollektívához hűek maradtak Együtt vannak a munkában, együtt voltak a múlt évben „ lillafüredi, miskolc-tapolcai kiránduláson, s nem maradnak el az idei egri látogatásról sem.

— Még egy a gondunk — mondja Kiss Gizella — több fiatalt bevonni „ csapatunkba. Hogy meglássák, mennyivel jobb, kellemesebb így. Persze, lányokra, fiatalasszonyokra gondolunk. A férfiakat jobb a munkában messzebbről látni, ne marasztaljanak bennünket.

Megint nevetés zsong, a /> szellő szárnyára kapja.

Asztalos BáUqf