Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-06 / 234. szám

MEGJEGYZÉSEK: Kamatozó befektetés Állandó és következetes műszaki fejlesztés nélkül ma már lehetetlen eleget tenni a termeléssel szemben tá­masztott követelményeknek. Az igények gyors növekedé­se, az exportálás szélesedése szükségszerűvé teszi a mű­szaki feltételek tökéletesíté­sét. De ezt követeli a válla­latok gazdálkodásának alaku­lása is: a műszaki fejlesztés­sel elért termelékenység­emelkedés csökkenti a költ­ségeket, növeli a nyereséget. Különösen áll ez megyénk tanácsi vállalataira, amelyek tudvalevőleg több irányú, fő­leg szolgáltató munkát végez­nek. A gyakori profilválto- zés. a sűrű átállás csak úgy lehet gazdaságos, ha az új technológiát személyileg és tárgyilag megfelelően előké­szítik. Nem is olyan régen még az okozott gondot megyénk­ben, hogy a gazdasági veze­tők állítólagos vállalati ér­dekből óvakodtak a rövidle­járatú hitelek igénybe vételé­től. Azt mondták: ez a nyere­ség terhére megy, mit szól­nak majd a munkások. Ezért maradt kihasználatlanul az önköltségcsökkentési hitelke­ret. így történt meg több he­lyűt, hogy a felújítási keretet nem céljának megfelelően használták fel, hanem a ter­melés közvetlen költsé­geit igyekeztek csökkenteni vele. Ez az intézkedés lát­szatra kedvezően alakította ki ugyan a termelési önkölt­séget, de előbb utóbb kitűnt, hogy több olyan felújítást mellőztek, amely fél év, egy év múlva bővíthette volna a kapacitást. örvendetes, hogy a gazda­sági vezetők ma már a jövőt is nézik, s a pillanatnyi si­kerek helyett igyekeznek megalapozni a távlati, ki­egyensúlyozott termelést. Ez vezérelte például a Nyírbáto­ri Vastömegcikikipari Válla­lat vezetőit, amikor visszaté­rítendő rövidlejáratú hitelből építettek maguknak új üzemi csarnokot, ahol jobban lehet szervezni a munkát. A Kelet- Magyarországi Faipari Válla­latnál gépeket vásároltak ilyen módon, melyek segítik az egy főre jutó termelési ér­ték emelkedését. A VAGÉP- nél a .,mota” targoncák gyár­tásának műszaki feltételeit teremtették meg hitelből, a sütőipariak gépjárműveket vásároltak termékeik gyor­sabb szállítására. Az építő- anyagipari vállalatnál ugyan­csak korszerű gépeket sze­reztek be hitel segítségével, hogy megnövekedett felada­taikat hiánytalanul teljesíte­ni tudják. Ilyen forrásból ju­tott 3 „Szabolcs” áruszállító járműhöz a szeszipari vál­lalat is. Ellentétben az egy év előtti helyzettel —, ami­kor ráerőszakolni sem lehe­tett az „ÖCSI hitelt” a gaz­dasági vezetőkre. ma már nem tudják kielégíteni az igényt. Annak bizonysága ez, hogy a gazdasági vezetők s az üzemek dolgozói ráébred­tek: nemcsak egy évi nyere­ség alakulását kell tekinteni, hanem meg kell teremteni a következő esztendők sikerei­nek az alapját is, Látják, hogy nem felesleges költeke­zésről, hanem kamatozó be­fektetésről van itt szó. Angyal Sándor A gumigyárban A beruházók felelősségéről Általában jellemző a Me­gyei Tervező Iroda havonta megtartott tervtanács ülé­sein — ahol bemutatják az egyes létesítmények terveit, hogy ezzel módot és lehető­séget adjanak közös meg­beszélésen tisztázni a prob­lémákat — rendszerint nem jelennek meg az érdekeltek. Pedig elsősorban a beru­házó vállalatok vezetői, szakemberei azok, akiket hivatalból is kellene, hogy érdekeljen a terv. Nekik kellene elsősorban megmon­daniuk, hogy milyen irány­elvek, elképzelések alapján készüljön el a végleges program. Ezeken a tanács* kozásokon ellenőrizhetik véglegesen, hogy a terv. a? igényeknek megfelelő-e? Igaz ugyan, hogy a beru­házó szervek vezetőinek ké­sőbb is módjukban áll az elkészült tervet bírálni, de ez már módosítással, esetleg újabb tervezéssel jár, sok időt, felesleges energiát igényel. A lényeg: éppen ezek miatt tolódik el a be­ruházás megvalósítása. Ez akadályozta például a kó­taji vízmű központi telepé­nek határidőben való elké­szítését is. De még ettől is nagyobb baj, amikor a fe­gyelmezetlenség miatt a beru­házás nem valósulhat meg, mivel az építkezésre bizto­sított összeget nem tudják idejében felhasználni. Itt van például a város északi alközpontjában, épí­tendő 12 tantermes iskola bővítésével kapcsolatos terv- tárgyalás ügye. A tervező iroda október elsejére hí'da össze megbeszélésre az ér­dekelteket. Távol maradt a területi főépítész, a' Művelő­désügyi Minisztérium meg­bízottja, a megyei tanács vb. művelődési, terv és épí­tési osztályának a képvise­lője, s ezért nem lehetett megtartani a fontos tervtár­gyalást. Hogy ez mivel jár? Az­zal, hogy a tervező iroda megbízottjának Budapestre kell utaznia, fel kell keres­ni minden érdekeltet hely­ben is, s ha talán valakinek eltérő javaslata van, kez­dődhet elölről minden. Nagyon kívánatos lenne, hogy a jövőben mindazok akik a megye beruházásaival foglalkoznak, felelősségtelje­sebben végeznék munkáju­kat e tekintetben }s! (F. K.) A Nyíregyházi Gumigyárban készült e felvétel. Durvái János szalagfűrésszel darabolja a nagy guiniszivacs táblákat. Foto: Hammel József Vasárnap ünnepélyesen átadták a vajai múzeumot Dr. Köpeczi Béla elvtárs, az MSZMP KB kulturális osztó yvezető/e mondott be;z det Vasárnap délelőtt ünnepség keretében megnyílt a Vajai.Ku­ruc Vay Ádám Múzeum. Dél­előtt 11 órakor a múzeum egyik termében összegyűlt kö­zönség előtt beszédet mondott dr. Köpeczi Béla, az MSZMP KB kulturális osztályvezetője. Az ünnepségen részt vett. Gom­bás Sándor, az MSZMP Sza- bolcs-Szatmár megyei Végre­hajtó Bizottságának titkára, Gu:yás Emilné dr, a Szabo’.cs- Szatmár Megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnökhe­lyettese, Markovics Miklós a párt megyei bizottságának osz­tályvezetője, dr. Fábián Lajos a megyei tanács titkára, Fapgyas Jenő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnökhelyettese, Alexa László, a Baktaiórántházi Járási Párt Végrehajtó Bizottságának tit­kára, Szabó Miklós, a járási tanács elnöke, Helmeczi Mik­lós, a községi tanács elnöke, Estefán Bertalan, a községi pártbizottság titkára, valamint társadalmi- és tömegszerveze­tek számos képviselője. Dr. Köpeczi Béla elvtárs ün­nepi beszédében megemlékezett a várkastély gazdag történelmi múltjáról, felhívta a figyelmet arra, hogy ez a múlt ma is taníthat, ha abból helyes kö­vetkeztetéseket vonnak le je­lenünkre. Nemcsak a múzeum tárgyai, hanem a Rákóczi kor szelleme is eszköz lehet a dol­gozók szocialista nevelésében, az a szellem, amely elvi szi­lárdsággal és következetesség­gel kitartott a szabadság esz­ménye mellett. — Ne csak a vezetőkre em­lékezzünk — mondotta többek között. — Emlékeznünk kell azokra a szegényekre, jobbá­gyokra és kisnemesekre, akik e kastély körül gyülekeztek. Ezek a tömegek harcolták vé­gig a szabadságharcot, sokszor reményeikben is csalatkozva, mert a magyar uralkodó osz­tály a legelemibb szabadäag- jogokat stem akarta biztosítani szamukra. Em'éhezzünk ezekre a jobbágy katonákra, akik a szabadsagharc névtelén hősei voltak. Köpeczi elv társ utalt arra, hogy a történelem alkotója a nép, majd így foiy.atta: — Mi most a népnek új ott­hont építünk, közcs erővel; nem megy nehézség nélkül. De eljött az idő, amikor min­denki otthon érzi magát a szo­cializmusban. A szónok ezután értékelte az Új múzeum jelentőségéi, s a munkát amely létrehoz’«. Be­szédét ezekkel a szavakkal fe­jezte be: —< Remélem, hogy ez az új múzeum hasznos örömet jelent majd a községnek. Szeretném, ha nem csak ismereteket ter­jesztene, hanem egyúttal igaz hazafiságra is nevelné az ifjú­ságot, internacionalista hazafi­ságra, becsületre, erkölcsiség- re, amely tulajdonságok kiala­kítása a szocializmus velejáró­ja. Dr. Köpeczi Béla elvtárs be­széde után Gulyás Emilné dr. ünnepélyesen átadta a létesít­ményt Helmeczi Miklósnak, a községi tanács elnökének, meg­emlékezve az állami és társa­dalmi szervek segítő munkájá­ról. Külön szólt Molnár Má­tyásról, aki a múzeum létesíté­sét személyes ügyének tekintet­te, s akinek nagy része volt* hogy a megnyitás megtörténhe­tett. Ezután a vendégek és a köz­ség érdeklődő lakossága megte­kintette a kiállítást, amelyet Molnár Mátyás és Bus József, a kastély volt gondnoka muta­tott be. Bus Józsefnek nagy ér­deme van abban, hogy a kas­tély értékes anyagát évtizede­ken át megőrizte. Az ünnepség ezután közös ebéddel, majd délután a Nyír­egyházi Zeneiskola hangverse­nyével folytatódott­Dlintabogarakat kapnak a ísz-ek Az Országos Növényvédel­mi Központ utasítást adott az ország területén működő nö­vényvédelmi állomásoknak, hogy a szövetkezeti gazdasá­gokban ismertessék a kártevő rovarokat, A Szederkényi Növényvédő Állomás olyan rovargyűjte- ményt állított össze, amely­nek segítségével percek alatt meghatározhatják bármely ro­var „kilétét”. A gyűjtemény­ben tízezer bogár és lepke van, legkisebb a 3 milliméte­res lóhere-cickány. A növényvédő állomás most kisebb mintagyűjteményeket állít össze, amelyeket meg­küldenek a szövetkezeti gaz­daságoknak, hogy felismerhes­sék a leggyakrabban előfor­duló kártevő bogarakat. Reggel újra kezdik... Négyszáz fős ,,Ifjúsági műszak“ alakult a konzervgyárban Gépzúgás, csattogás, csörgés — az avatatlan fülének szo­katlan zaj fogadja a belépőt a hatalmas csarnokban, ahol naponta nagy mennyiségű konzerv készül a belföldi piacra és exportra. Fehérkö­penyes lányok, asszonyok se­rénykednek a gépek körül. A fehér kendők közül fel-feltü- nik egy-egy arc: volt zrínyi- seké, kölcseyseké, akik egy­két éve még az iskolapadban ültek, s ma itt, a Nyíregyházi Konzervgyárban dolgoznak. Mások nemrég még ipari ta­nulók voltak Budapesten, vagy Nagykőrösön, s most szakmunkások, csoportveze­tők, művezetők. Fiatalok. A Karászi kartárs ötlete volt, >gy Racsák Jenőt, a légy- >k sem ártó, csendes, sze- ny irattárost kellene meg- üasztani a természetjárók nőkének. Rászolgált, hisz étéből húsz esztendőt töl- tt akták iktatásával, szig- dásával, bélyegzésével és emplizésével, s már ötödik re másolta szép gyöngybe­kkel a szervezet gyúlései- rl készült jegyzőkönyveket, «ellett ő árusította és nyá- zta be a bélyegeket is 1549 g könyvébe. Megérdemelte, így előlépjen. Karászi közölte a hírt* a >llektíva döntését Racsák arra hivatkozott, így ő jelentéktelen ember, nőknek viszont egy repre- sntatív külsejű, jó kiállású trfiú való, olyan kiváló szó- ok, akire feltekint minden­RACSÁK ki. Racsák viszont alacsony, sovány, s mellesleg dadog. Karászi megmagyarázta, csak annyi lesz a Racsák dolga, hogy megnyitja a tanácsko­zásokat, üdvözli a megjelen­teket, s átadja a szót az elő­adónak. Utána vitát nyit majd a végén megköszöni az értékes előadást és a gyűlést bezárja. Ennyi az egész. Racsák szereplésére hama­rosan sor került. Egy napig gyakorolta a szöveget Igaz, néhány szót még dadogva ej­tett ki, de ettől eltekintve egészen jól ment, egyetlen felesleges szót sem mondott És így történt hónapról hónapra. A kartársak elége­dettek voltak. Megajándékoz­ták Racsákot a „Szónoklat- tan”-ról írt könyvvel, hogy csiszolja beszédét. Racsák szorgalmasan for­gatta a Szónoklattant. Ke­vesebb szót ismételt. Egy év múlva már dadogás nélkül, fejből mondta a szokásos szö­veget. A tőmondatokat jel­zőkkel bővítette, s olyan hosszú megnyitókat és zár­szókat mondott, hogy beillett volna előadásnak is. Ez vi­szont már nem tetszett a kollektívának. Racsák viszont nagyon boldog volt. Felülről is fel­figyeltek rá, s egy szép na­pon előléptették. Annyira be­leélte magát az elnöki funk­cióba, hogy később már túl­tett az előadókon is. Egyik előadó félórás expozét tar­tott a méhek zümmögéséről. Racsák hatvan percig ele­mezte folyékonyan, minden baki nélkül e kicsiny álla­tok eme tulajdonságát a méh- pempő képződésben, amikor pedig a selyemhernyók gu- bóképződésének ismertetésére kértek meg egy híres pro­fesszort, Racsák egy egész szakkönyvtárt olvasott ki, s kétórás megnyitóban foglal­kozott a problémával. A csendes, szerény, dr»io- gós Kacsákból, hangos, folyé­konyan beszélő Racsák lett. Az emberek már szerették volna leváltani. Ezt azonban senki nem merte. Karászit agitálták, bfrja rá Racsákot a lemondásra. Karászi azon­ban nem vállalta. És Racsák azóta is elnök. A felsőbb szervek legnagyobb megelégedésére, a kollektíva bosszúságára. Farkas Kálmán négyszáz fős műszakból 350-en a KISZ-korosztályhaz tartoz­nak. Próbagyártás marinátból — Nem véletlen ez — mo­solyog Kardos János főműve­zető, aki maga is fiatal — a mi műszakunk „Ifjúsági mű­szak”. Félhónapja határoztuk el, hogy fiatalokból megszer­vezzük, és a KlSZ-kongresz- szus tiszteletére versenyre hívjuk a másik két műszakot. A 28 éves főművezető irá­nyítja a termelést. Az ő gond­ja, hpgy a szinte óramű pon­tossággal dolgozó csoportokat összehangolja, ahol kell segít­sen. Tíz éve dolgozik, a szak­mában. 1954-ben végezte Budapesten az élelmiszeripari technikumot. Legutóbb a kecs­keméti konzervgyárban dolgo­zott, nemrég került ide fő­művezetőnek. — Ma próbagyártást vég­zünk exportra készülő mari- nált-paprikából, — mondja a főművezető —, s ezt az ipari tanulók csinálják. Meg kell nekik magyarázni. Tíz-tizenkét csillogó szem­pár figyeli a kezét, amint mintának ízléses, egyforma szeleteket vág. De alig kezd hozzá, máris elhívják, valahol probléma van..; 1040 üveggel — egy óra alatt A műszakban egyszerre többféle munkát is végeznek- A csarnok egyik részében hámozatlan paradicsomot, fő- zelék-konzervet készítenek, másutt paradicsom csorog a hordókba. Balra, hatalmas gépsor mellett ötvenen dol­goznak: készül a körtebefőtt; — Ezemegyvenet készítünk egy óra alatt — magyarázza Orosz Mária csoportvezető. Nemrég még p is matrózblú- zos gimnazista volt. Azóta — rövid másfél hónap alatt — szakmunkás lett, fél éve pedig csoportvezető, ötvgn. sőt néha száz ember Irányítója. — Miért választottam ezt a szakmát? — Mert itt volt munkalehe­tőség érettségi után. Nem volt ez életcélom, da most már az lett. Nagyon megszerettem. Mindig olyan helyen akartam dolgozni, ahol van mit tenni. Na, itt aztán van munka, és ez nagyon jó. Eligazítás óramű pontossággal Reggel átveszi a műszakot, vagy ahogy ő mondja: „vitat­kozunk egy kicsit az éjszaká­sokkal”. Aztán beállítja a csoportot, megnézi, van-e elég körte az induláshoz. Egész nap pedig van mit ten­nie: az elevátortól a zárógépig állandóan irányítja, segíti a 8—10 munkafolyamatban dol­gozó beosztottjait. A hatalmas csarnokban 2 órakor rövid időre megszűnik a gépzúgás, csörgés, csatto­gás, a szeletelőkések azasztal- ra kerülnek, az ifjúsági mű­szak mai munkáját befejezte. A délután a pihenésé, tanulásé és a szórakozásé, holnap reg­gel 6-kor újra kezdik a ter­melést — a KISZ-kongresszus tiszteletére. Szilágyi Szabolcs 3 1964. október 6.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents