Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-29 / 254. szám
A VÁSÁROSNAMÉNYI JÁRÁS ÉLETÉBŐLg Három folyó vizével 0 Küzdelem az időjárás szeszélye ellen a Beregben Tározók 3000 hold öntözéséhez — 33 kút most, WO a következő években — Vízügyi szakmunkásképzés Pest után Lánya Pedagógus házaspár nagy vállalkozása „Dianád csak, ahogy történi“ A gyakorlati munka... MEGJEGYZÉSEK; Mi az oka? A barabási iskola még ez év márciusában megrendelt 300 mázsa szenet a TÜZÉP vásárosnaményi telepétől. Október végéig azonban mindössze 46 mázsa olyan iszapot kapott, méllyel csak igen nehéz körülmények között tudják biztosítani 8 helyiség fűtését. Hamarosan itt a tél. s nincs az iskolának tüzelője. Pedig több mint 400 gyermek és felnőtt tanulóról kell gondoskód- niók. A megyei TÜZÉP Vállalat közölte a barabási községi tanáccsal, hogy a megrendelt szenet kiutalta részükre. Többek között hasonló a helyzet Beregdaró- con is. Vajon mi az oka annak, hogy a megrendelt tüzelőt még a mai napig sem szállította ki a vásárosnaményi telep? Megtakarítás? Elhanyagolt, gondozatlan a gemzsei iskola és a pedagóguslakás. Betört ablakok, rozoga zárak, kilincsek. Nem lenne pénz talán az iskola, a pedagógusiaké« rendbentartására? Korántsem ez a helyzet. Ez évben 10 000 forintot biztosított erre a célra a járási tanács művelődési osztálya. Csak éppen nem használták fel. Furcsa megtakarítás! ma tizenkét fűrészgép duruzsolva szeli a fát. Fáj a szívük a téglagyári munkásoknak," de azért maradtak. Üj szakmát, mesterségét tanulnak a csillések, formázok, égetők. Lassan beA Bereget sújtó szeszélyes időjárás mindig próbára tette a gazdálkodó embert. Hol sok volt a csapadék, hol meg akkora szárazság sújtotta a vidéket, hogy kiégett minden növény. Lehetetlen volt a kispar- cellás gazdálkodás mellett védekezni ez ellen. Változás csak az után következett be, hogy megalakultak a vásárosnaményi járásban is a termelőszövetkezetek. így az összefogással, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtésével mód és lehetőség nyílt arra, hogy sikeresen felvegyék a harcot a mostoha időjárással. Az adottságok jók. Három folyó: a Tisza, Szamos és a Kraszna szelik keresztül Bereget. Elsősorban ezek vizét használták fel az öntözéses gazdálkodás megalapozására. így most a Tiszából 200!), a Szamosból 240, míg a Krasznából 50 holdat öntöznek. Ez évben már megépült 3 és fél millió forintos költséggel a jándi öntözőtelep, mely 400 hold legelőt öntöz majd a jövő évben. Örvendetes, hogy a megváltozott gazdálkodási viszonyok eredményeképpen megváltozott az emberek gondolkodásmódja, s egyre több az ölyah példa, hogy szövetkezetek összefognak. Ezt mutatja a vásárosnaanyagot dolgoznak fel a Ládaipari Vállalat vásárosnaményi telepén. Ez 7800 ládának felel még. Most bolgár és hollandi ládákat készítenek. — Egy részét azonban nem menyi Vörös Csillag Tsz és a vitkai Kossuth Tsz példája is. Most építik az öntözőtelepet, s így a Szamosból 200 hold szomjas föld kap vizet hamarosan. Bővülni fog a gulácsi Üj Élet Tsz öntözéses területe is 120 holddal, mert egy új öntözőberendezést vásároltak. Kétségtelen, hogy az öntözéses gazdálkodás kiadással jár. De megéri. Ezt bizonyítják az idei eredmények is. A barabási Kossuth Tsz például 20 holdról, megfelelő műtrágya felhasználásával, öntözés mellett átlagosan 80 mázsa száraz lucérnát takarított be. Gulácsón 40 holdról átlagosan nyolcvan mázsa nyári vetőburgonyát termeltek. Igen kevés lett volna a fejércsei Szikra Tsz cukorrépa termése is, ha nem öntözéses módszerrel termelik, így most 150 mázsás holdan- kénti eredményre számíthatnak. Nincs azonban annyi víz, amennyit ezek a folyók biztosíthatnának. A Keleti főcsatorna és a megyében épült öntözőtelepek ellátása folyóvízzel csak úgy biztosílható, ha a Beregben a megengedettnél több vizet nem vonnak el a folyók- tól. Ez tette szükségessé, hogy más utat, módot is keressenek Beregben. Ezt a belvizek tároéllhat le, s ezért bizony 18 Vagont is mozgatunk ezen a kis területen. Ez megfeszített és figyelmes munkát igényel az emberektől. Nagyobb a baleseti veszély is, s még szerencsénk, hogy eddig nem történt baj. Van azonban itt más gond is. zásában fedték fel. A természetes talajadottságok olyanok, hogy a régi folyómedrekben, erekben minimális költséggel már a közeljövőben 7—8 olyan természetes tározót alakítanak ki, amelyek újabb 3000 hold föld öntözését biztosítják majd. E tározók tervei már készülnek. Remélhető, hogy a jövő évben már közülük egy-kettő segiti a magasabb terméseredmények elérését. Van azonban e mellett egy másik mód is az öntözés továbbfejlesztésére. A felső beregi területen, Beregdaró e, Btí- regsurány, Barabás, GeléneS, Tákos és Vámosatya környékén gondoskodnak a csökutas öntözés bővítéséről. Igaz, hogy most még csak 33 kút működik e helyeken, de igen figyelemre méltó, hogy egy-egy kút vízbősége a 800—1800 liter között ad percenként. S, ha csak 400 litert adnának, n;ár akkor is gazdaságos. Az elkövetkezendő években ezekben a községekben a kutak számát 100- ra kívánják növelni. így összesen mintegy 8—10 000 hold föld öntözése válik lehetővé. Nem mellékes, hogy e kutak fúrásához a járás a saját erejéből fogott hozzá. Probléma jelenleg viszont az, hogy á működő 33 kútból csak 12-höz van berendezés. A termelőszövetkezetek leleményességét dicséri, hogy é problémán úgy segítenek, hogy egy-egy berendezéssel 2—3 kutat is üzemeltetnek, mert a berendezést egyik helyről a másikra szállítják. Igaz, hogy ez szükségmegoldás, de egyelőre jó addig, amíg minden kúthoz szállítani tudnak berendezést. Nagyobb probléma a szakemberek hiánya. A járás termelőszövetkezetei mindent megtesznek, hogy ezek számát nő* véljék. Eddig 12 olyan felsőfokú technikust szerződtettek, akik jövőre már bekapcsolódnak a munkába. Rajtuk kívül azonban még 10 technikusra lenne szükség. Gondoskodik a járás a vízügyi szakmunkások képzéséről is. Tavaly 90-en sajátították el e szép szakmát, az idén is sok fiatal tanul. Ügy tűnik, hogy az öntözéses gazdálkodás problémájának a megoldása csak a naményi járás gondja, s csak ők nyernek általa. Nem így van. Ha számításba vesszük azt, hogy a víz hasznosításával minden hold föld 1500 forinttal több értékű árut ad a népgazdaságnak, akkor érthető igazán, hogyan is fog növekedni e környék életszínvonala, mennyivel több mezőgazdasági terméket ad Bereg a megyének és az Országnak. Neve, Gábor Áron. Magas, szőke, jó kötésű fiatalember. Kutatom a rokonságot a híres őssel, az ágyúöntővel. Mosolyog. — Nem kutattam a családfám után, bár lehetséges, hogy a közös név mögött van más is, hiszen édesanyámék Erdélyből jöttek — mondja. Bizonytalanság ? Gábor Áron pedagógus. A felesége is. Alig három esztendeje kerültek Budapestről a távoli, határmenti kis szabolcsi faluba, Lónyára. De énnek története van. Egyikük sem volt tanító. Én erdőmérnökire jelentkeztem az érettségi után, de hely hiányában nem vettek fel. így kerültem a vasúthoz. Tisztképzőt végeztem, s utána forgalmista lettem Budafokon. Hét esztendeig vonatokat irányított, s minden harmadik nap éjszakai szolgálatos volt. Szép, felelősségteljes munka volt az is, de vágya az volt, hogy pedagógus lesz. — Én meg banktisztviselő voltam a fővárosban — mondja a felesége — s kisiet a szobából, mert közben elaludt a Villany, s lámpát keres. — Már megszoktuk. Ez is a I falusi élettel jár — jegyzi meg Gábor Áron, s ölbe veszi a kétesztendős Ildikót, a kislányát, aki már Vásárosnamény- ban született. Lobban a gyufa, s világosság önti el a szobát. A férj vall: — őszintén megmondom, féltem még a gondolatától is, hogy falura jöjjek. Nem magam miatt. A feleségem született pesti, s gondoltam nem szokja meg a falut, hiányozni fog a fényözön, a nagyvárosi élet, kultúra, színház,.. Hogyan történt mégis? — néz feleségére. A felesége mosolyog. — Mondd csak úgy, ahogy történt — bíztatja. — Nászútról érkeztünk haza Budapestre Balatonboglár- ról. Már útközben elterveztük, hogy régi álmunkat valóra váltjuk. Az volt az első, hogy felhívtam telefonon a minisztériumot. Érdeklődtem, hogyan lehetne nekünk tanítani. Azt a felvilágosítást kaptam, hogy magánúton nem végezhetünk, csak ha tanítunk. Egy esztendei gyakorlati oktatást javasoltak — sorolja. Egy esztendei tanítás valamelyik falusi iskolában. De hol? S utána a bizonytalanság. A fiatal házaspárnak biztos állása, jó keresete volt. Gábor Áronnak 1500 forint, feleségének 1100 volt a fizetése. Mi lesz ezután? Együtt a tőiskolán — Döntenünk kellett, s mi úgy határoztunk, hogy vállaljuk. — De már csak Szabolcsban Van hely részükre — mondták Gábor Áronnak a minisztériumban. — Mindegy, hogy 200 vagy 500 kilométerre kerülünk a fővárostól — válaszolta, s leköltöztek Lónyára. Nem volt könnyű a kezdet Egyesek gyanakvó szemmel nézték őket, mások kétkedtek abbáh, högy valóban hivatásérzetük hajtotta a két fiatalt. De ők hamarosan bizonyítottak. — Két hónapja emelték a feleségem fizetését 980 forintról 1360-ra, én pedig 1060 helyett most már 1430 forintot keresek. Még mindig kevesebb, mint a régi helyükön összesen, dó elégedettek, nem panaszkodnak. Szép lakást kaptak, elfoglaltságot találhak. Gábor Árort modellező kört szervezett, Anna asszony pedig az irodalmi szakkör vezetője. Együtt járnak az Egri Pedagógiai Főiskolára. A férj harmadéves biológia-földrajz szakos, felesége pedig a történelem-magyar szak harmadévére jár. Néha azért Pestre is... Az asztalon könyvek sokasága. Földrajz, történelem, biológia stb. — Áron államvizsgára készül — újságolja felesége. Most már gyakorlatot is szerez itthon. A háztájiban gazdálkodik, ez lesz az első esztendő, amikor disznótor lesz nálunk. S a sertést ő eteti — kacag a fiatal tanárnőjelölt. Akaratuk diadalmaskodott. Otthonra is találtak Lónyán. jó emberekre is, akik befogadták a fiatal pedagógus házaspárt. Nem is vágynak el innen. Mindenük a tanítás, nevelés. — Néha felmegyünk Pestre, egy kis városi levegőt szívni, meglátogatni a mamáékat, de néhány nap elég, s mondom a feleségemnek: gyere Pannika, menjünk haza. Igen: haza.,.! Farkas Kálmán Tégla helyeit hida Megtalálták a helyüket — Kevés a rakterűiét —- Saját vállalkozásban épül a szociális létesítmény a vásárosnaményi telepen Nem is olyan régen még téglát égettek itt. Agyagot bányásztak, csillesorokkal zakatolt a füttyös kis mozdony. Szállította a présekhez a nyersanyagot. Forró kemencék mellet izzadtak a téglaporos munkások, s görnyedtek a furik terhe alatt. A téglahegyek eltűntek. Ládahegyek kerültek a helyükbe. A kisvasút megmaradt, s jó szolgálatot tesz. Ezen szállítják a kész és félkész ládákat, faanyagokat. Lebontották a kemencéket, a présgépeket elszállították, s a műhelyekben lenyugszanak, Ea a fejlődés. Itt maradt, s hű a gyárhoz Bakó Sándor, Csatlós Irrere, Bagi István és sokan mások is. — Megtalálták helyüket — magyarázza Révész Sándor főművezető. — Nekem is új még a munkahely, hisz tavaly kerültem ide. Be kellett tafiítani az embereket, de mér szépek az eredmények, a tervet rendszeresen teljesítjük. Naponta 30 köbméter faszegezzük össze, csak összekötözzük, s úgy szállítjuk a GEV-nek. így is nagy a kapacitásunk, S az a baj, hogy kicsi a rakterűiét — magyarázza a főművezető. Alig 250 négyzetméternyi területen 50 méter hosszúságban folyik a be és kipakolás. —Nagyon kevés — jegyzi meg Baráth Elemér szállítási Ügyintéző. — Csak 4—5 vagonban tudjuk végezni a munkát, de a termelés nem perec, brosstű, a Vásárosna- mény környékén talált bronzkori leletek, urnák, kőbalták „Szántottam, ahogy szoktam" Beszélgetés a verseny győztesével Kevesen tudják még, hogy Beregnek múzeuma van Vásárosnaményban. Egy lelkes tanárnő, Babus Jolán kezdte a megalapozását 1958-ban, s ő még csak akkor iskolamúzeumra gondolt. A gimnázium tanulói nagy szorgalommal gyűjtötték a régiségeket, s ma már több mint 3000 darab olyan néprajzi anyaggal dicsekedhetnek, amely méltóan kifejezi e sajátos táj, sajátos népművészetét. Különösen a beregi világhírű kézimunkák érdemelnek említést, melyek között nem egy olyan darab is található, melyeket az 1600-as években készítettek. Valamikor Nagydoboson ke- rámiamühely működött, s a szebbnél szebb kerámiákat Perényi Katalin tervezte, melyekből itt is találhatók. Érdekesek a múzeum főzőeszköz tárgyai. Egyedüli a beregi tájon használt hosszú tulipános láda, s értékesek az liken előkerült keltakori karós a szépmívű kőkések. Igaz, hogy a múzeum — néhány helyiségbe zsúfolva — jelenleg gz általános iskola pincéjében van, de már terv született méltó elhelyezésére. A fizikai dolgozók létszáma 312. Ennyi embernek nincs mosdója, öltözője, olyan tisztálkodási lehetősége, amelyre szükség lenne. — Pedig erre az évre e célra 3 millió forint állt rendelkezésünkre — mondja Révész Sándor —, s félő ha nem építjük meg, akkor elvész a pénz is. A munkát nem vállalták az építőipari vállalatok. így kénytelenek voltunk egy kőművesbrigádot alakítani, amely öltözőt, mosdót, s melegedőt épít. Reméljük hamarosan kész lesz. Híres ember Gulácsón Siket Sándor, e piros arcú, csipetnyi bajuszú, kék szemű fiatal traktoros. Nemcsak a falunak, de a járásnak is büszkesége. Ez évben már másodízben nyerte meg a szántóversenyt. — Tavaly Gergelyiugor- nyán, az idén pedig Tákoson — mondja. — Ezt a karórát akkor kaptam. — A fődíj volt. Az idén meg 1200 forint jutalom járt az elsőnek. — Hogy sikerült? — Szántottam ahogy szoktam. Pedig voltak szép számmal traktorosok. Nem néztem én, hogy melyik, hogy szánt, csak a moháméval törődtem, hogy jó legyen. Csak a végén néztem végig, mit csináltak a többiek. A zsűri az ő szántását találta a legjobbnak. — Hallottam aztán, hogy protekcióm volt, ezért nyertem másodszor is. Pedig higgye el, nincs nekem olyan rokonom senki. Az igaz, hogy szántani nagyon szeretek. Minden szabad idejét a géppel tölti. Mikór a szántóverseny eredményét megtudták Gulácsón, mindenki csak Siket Sándorral akarta fel- szántatni a kis kertjét. — Nem akartam megsérteni az embereket, pedig kis parcellában sokkal nehezebb — magyarázza. — Felírtam sorba kihez mikor megyek. Én szántottam Dobos Dánielnek, Kürtös Gusztávnak, Asztalos Györgynek, Mester Józsefnek, Bihari Gábornak, Sütő Józsefnek — sorolja ahogy eszébe jut. — Csak nem győztem már — tárja szét karját. Gratuláltak is sokan a győztesnek. — Irigy is akadt. — Kik? — Kell mondani?... A kollégáim között. Mert vagyunk most szép számmal, hogy a két falunak, Gulácsnak meg Tivadarnak egy közös tsz-e van. Csaknem negyven traktoros szánt, ha kell. No, hát közöttük akadt. De nem lényeges... Ha együtt megyek munkára valamelyikkel, akkor ott biztosan kevesebb a teljesítmény. — Hogy, hogy? — Csak úgy, hogy én megkövetelem a minőségi munkát. Legyen egy nap fél holddal kevesebb, de jó. Ebben terem a kiváló gabona. Nem? Egy álma van Siket Sándornak. Egyszer megnyerni a megyei szántóversenyt. — Tavaly indultam, de nem értem el helyezést... Hogyne, amikor előző nap este szóltak, hogy induljak másnap Baktára. Itthon meg akkor annyi föld sem volt már szántatlan, hogy kipróbálhattam volna az ekét. Ha legalább néhány nappal előbb szólnak, akkor talán ott lettem volna az elsők között... Az idén meg nem is tudom, hogy volt-e megyei verseny. Legalábbis nekem nem szólt senki. Pedig az idén már számítottam rá. Fel is készültem. Ugyanazzal az ekevassal indultam volna, amelyikkel a járási verseny! megnyertem. Siket Sándor aeomban nem a versenyeken, hanem a szántóföldön bizonyít elsősön ban. Gyurika nem egy kisfiú, hanem egy varjú, a ládagyár madara. Molnár Sándor, az egyik fiatal segédmunkás hozta be az üzembe. Megsajnálta, mert a varjú megsérülhetett, nem tudott repülni. Felvette, s a munkások pártfogásukba vették. Csináltak néki etető- ládikát, s ők nevezték el Gyurikának is. Ennek már egy GijMt*íka hónapja. Űj otthona a szegező műhelyben van, ahol egyszerre Ötvennégy kalapács csinálja a zajt, de a varjú nyugodtan figyeli az ügyeskezű lányokat. Előtte Antal Irénke szegezi a ládákat, mögötte pedig Kole- szár Júlia. Etetik itatják, teljesen megszelídítették. Néha-néha leszáll a magas oszlopra épített házikójából, sétál s visszarepül. Már el sem lehetne zavarni. A vásárosnaményi ládagyár szegező műhelyének munkáslányai egy táblát faragtak s erre a következőket írták: ne bántsd az üzem madarát, Gyurikát, született 1810- ben. Hogy a varjú mikor született, azt senki nem tudja. De Gyurika sok-sok vidám percet szerez az 54 munkáslánynak, akik gondjaikba vették. Háremeaser férg^ ci beregi múzeumban
