Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-21 / 247. szám

Louis Saillant főtitkár beszámolója a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának budapesti ülésszakán Kedden az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Szakszervezeti Világszövet­ség Főtanácsa folytatta a vi­tát Louis Saillantnak, az SZVSZ főtitkárának hétfőn elhangzott beszámolójáról. Az SZVSZ főtitkára beszá­molójában a dolgozók érde­keinek és jogainak védelmé­ért folytatott harc eredmé­nyeit ismertette, s részlete­sen elemezte az V. szakszer­vezeti világkongresszuson elfogadott akcióprogram vég­rehajtásának tapasztalatait. A főtitkár bevezetőben hangsúlyozta, hogy az utóbbi években a nemzetközi élet­ben enyhülés észlelhető, en­nek ellenére a világ külön­böző részein továbbra is fennáll a nemzetközi konf­liktusok veszélye. A világpolitika alakulá­sában és a nemzetközi légkör enyhülésében fon­tos szerepe van a szoci­alista tábornak, amely mindinkább döntő ténye­zővé válik a nemzetközi politikai életben. Á nemzetközi enyhülést elő­segítő moszkvai részleges atomcsendszerződés, amelyhez több mint száz ország csat­lakozott, megszilárdította a szocialista tábor nemzetközi tekintélyét, növelte politiká­jának befolyását A világ né­peinek azonban továbbra is nagy erőfeszítéseket kell ten­niük azért, hogy a nukleáris leszerelés gondolata teljes mértékben valóra váljék. A továbbiakban a főtitkár arról szólt hogy egy új vi- ’ágháború katasztrófát jelen­tene a földkerekség népei számára. Ez ai veszély na­gyobb elővigyázatosságra, szervezettebb akciókra kell hogy ösztönözze a dolgozók millióit, a népeket. A háború, vagy béke kér­dése ma így vetődik fel az emberiség számára: A nyugat-berlini ügyészség hétfőn megkezdte a 25 éves Wolfgang Fuchs és négy társá­nak kihallgatását, akikre rábi­zonyosodott, hogy az általuk épített alagúton keresztül be­hatoltak a Német Demokrati­kus Köztársaság területére és az alagútnak a demokratikus Berlinben lévő végénél tartóz­kodtak, amikor október 5-én békés együttélés, vagy háború. Ezzel összefüggésben Louis Saillajit emlékeztetett arra, hogy az SZVSZ teljes mér­tékben támogatta a Szovjet­unió javaslatát olyan nem­zetközi megállapodás létreho­zására, amelyben az összes államok kötelezettséget vál­lalnának, hogy a területi kérdések, határviták rendezé­sével kapcsolatban nem fo­lyamodnak erőszakos eszkö­zökhöz. A főtitkári beszámoló után több hozzászólás hangzott el. Benoit Franchon, az SZVSZ alelnöke, a francia általános munkásszövetség főtitkára az SZVSZ-nek a monopóliumok elleni harcáról szólt és ez­zel kapcsolatban jelentős fi­gyelmet szentelt a Közös Piac problémáinak. A Közös Piac szerepét sokan úgy tün­tetik fel, mintha a gazdasági és társadalmi fejlődés tette volna szükségessé létrehozá­sát, mintha olyan szervezet volna, amely jólétet teremt az érdekelt országok népei számára. A francia munkásszerve­zeteknek elsőrendű fel­adatuk, hogy megtörjek a monopóliumok uralmát és megfosszák őket a Varsó A keddi lengyel lapok veze­tő helyen közlik a magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatása alkal­mából a két ország vezetői ál­tal aláírt közös nyilatkozatot. A Trybuna Ludu első oldalon teljes egészében, a többi lap hajnalban az NDK határőrsége felfedezte a határsértést. A ma is szabadon levő öt határ­sértő egyike adta le azt a lö­vést, amely megölte Egon Schultzot, az NDK 21 éves határőr altisztjét. A határsértő gyilkosok kihallgatása a nyu­gat-berlini ügyészség bejelen­tése szerint több napot fog igénybevenni. korlátlan cselekvés lehe­tőségétől. Viktor Grisin, a szovjet szakszervezetek központi ta­nácsának elnöke a többi kö­zött megállapította, hogy az SZVSZ a jelenlegi igen bo­nyolult nemzetközi helyzet­ben következetesen védelme­zi a proletár nemzetköziség elveit. Az események alaku­lása a nemzetközi küzdőté­ren is meggyőzően bizonyítja az SZVSZ akcióprogramjá­nak helyességét. A munkásosztálynak, a jelenkor legforradalmibb élgárdájának szerepe az utóbbi években tovább növekedett. Edvin Chleboun, az SZVSZ titkára a nemzetközi szolida­ritási alap tevékenységéről tájékoztatta a főtanácsot. Az utóbbi két és fél évben a sztrájkolok megsegítésére for­dított összegeket megkétsze­rezték, s a nemzetiülzi szak­szervezeti szolidaritási bi­zottság fokozott tevékenysé­get fejt ki a dél-afrikai or­szágok népei és dolgozói ér­dekében. A szolidaritás meg­nyilvánulásai elősegítik a különböző irányzatú szak- szervezetek együttműködését. A tanácskozást szerdán folytatják. vezető helyen részletesen is­merteti a magyar—lengyel kö­zös nyilatkozatot. Bukarest Valamennyi keddi román lap ismerteti a közös közleményt. A lapok részletesen idézik a mai nemzetközi helyzetnek a közleményben adott elemzését, majd utalnak a magyar—len­gyel kapcsolatok kedvező fej­lődésére. A nemzetközi mun­kásmozgalom helyzetével kap­csolatban a román lapok az alábbi részt idézik a közle­ményből: „mindkét párt ki­nyilvánítja meggyőződését, hogy az összes szocialista or­szágoknak, valamennyi kom­munista és munkáspártnak feladata előmozdítani a nem­zetközi munkásmozgalmon be­lüli véleményeltérések kikü­szöbölését, a felmerült nézetel­térések csökkentését, az állás­pontok közeledését a marxiz­mus—leninizmus elvei alap­ján, a pártos szellemben foly­tatott tárgyalások útján.” fi nyugat-berlini ügyészség kihallgatja Egon Schnitz határőr gyilkosait Magyar—lengyel késés nyilatkozat ci külföldi sajtóban Erhard találkozni óhajt Koszigiitnal Csentémfek somokban Bonn: Dobsa János, az MTI bon­ni tudósítója jelenti: „Erhard találkozni óhajt Kosziginnal” — e cím alatt közlik a nyugatnémet lapok a kancellárnak a mainzi All­gemeine Zeitung számára adott nyilatkozatát, amely­ben Erhard kijelentette, hogy szívesen tárgyalna Koszigin miniszterelnökkel, ha az új szovjet kormányfő hasznosnak tartaná az eszmecserét. A Kölner Stádt-Anzeíger ezzel kapcsolatban úgy érte­sült, hogy Erhard nem ra­gaszkodnék ahhoz, hogy a szovjet kormányfő Bonnba utazzék, hanem lehetséges lenne a találkozó egy harma­dik helyen is. Brezsnyev beszédének vllágvisszhangja A külföldi hírügynökségek, rádióállomások, napilapok részletesen foglalkoznak a Vörös téren hétfőn lezajlott ünnepséggel, Brezsnyev beszé­dével. Az amerikai hírügy­nökségek rendes adásukat megszakítva gyorshírben to­vábbították Brezsnyev beszé­dének azt a részét, amelyben kijelentette, hogy a Szovjet­unió folytatja a békés együtt­élés lenini politikáját Az AP hírügynökség azt emeli ki a beszédből, hogy a szovjet em­berek nem tekintik öncélúnak, valamiféle „versenynek” a kozmikus kutatásokat. Az angol Reuter hírügynök­ség részletesen idézi az első a fegyverkezési hajsza meg­szüntetése, n hatékony euró­pai biztonsági rendszer meg­teremtése mellett foglalt ál­lást és sürgette a szocialista tábor, a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységének helyreállítását. Az AFP francig hírügynök­ség részletesen idézi az első titkár beszédének következő részét: „a belpolitika terüle­tén a párt fő feladatának te­kinti társadalmunk termelő erőinek fejlesztését, a szovjet emberek jólétének töretlen emelését, a szocialista de­mokrácia kiterjesztését, külpo­litikában pedig a béke meg­szilárdításáért, a népek barát­ságáért és együttműködéséért, a további nemzetközi enyhü­lésért folyó lankadatlan har­cot". Ugyancsak részletesen fog­lalkozik a nagygyűléssel és az ott elhangzott beszédekkel a szocialista országok sajtója és rádiója. Johnson megbeszélése a kongresszusi vezetőkkel Washington, (MTI): Johnson amerikai elnök hét­főn magához hivatta a kong­resszus vezetőit és több mint kétórás tanácskozás kereté­ben tájékoztatta őket az el­múlt hét legfontosabb nem­zetközi fejleményeiről. A megbeszélésen a kong­resszus tizenöt kulcsfontossá­gú tagja vett részt; A tanácskozást követően az elnök újságírók előtt kijelen­tette: kormányának az az el­határozása, hogy változatlanul kitart eddigi külpolitikája mellett. Közölte azt a szán­dékát is, hogy fogadja Pat­rick Goidon Walkert, Anglia új munkáspárti külügyminisz­terét, amikor az angol politi­kus majd Washingtonba ér­kezik. Mint az AFP közli, hétfőn az esti órákban Johnson el­nök fogadta Nagy-Britannia washingtoni nagykövetét és tizennyolc perces eszmecserét folytatott vele. Feltevés sze­rint ezen a megbeszélésen is az új angol külügyminiszter jövő hétre tervezett washing­toni látogatásáról volt szó. Az ENSZ-ben hétfőn közzé­tették Kambodzsa állandó ENSZ-megbízottjának a Biz­tonsági Tanácshoz intézett le­velét, amely bejelentette, hogy október 13-án három dél-vietnami repülőgép ha­tolt be Kambodzsa területére és támadást intézett több lakótelepülés ellen. A Bundeswehr alakulatai Franciaországban, a savoyai alpokban tartanak hadgyakor­latot. A francia—nyugatnémet katonai együttműködés kere­tében a Bundeswehr első he­gyi hadosztályának tüzérsége és vadászalakuiatai ellepték Maurienne vidékét. A német katonák megjelenése felhábo­rodást váltott ki a francia lakosság körében. James Webb, az amerikai űrhajózási hivatal elnök Ének véleménye szerint a Voszhod eredményes útja azt bizonyít­ja, hogy az űrhajózásban az Egyesült Államok jobban el­maradt a Szovjetunió mögött mint azt New Yorkban gon­dolják. Webb elmondotta: az amerikai tudósok és techni­kusok csak a jövő évben szán­dékoznak a világűrbe bocsá­tani egy kétszemélyes űrkabint, s hozzáfűzte: a Holdra repülés­ben az oroszok elsők lehetnek. Düsseldorfban — mint már jelentettük — a múlt héten kezdődött meg annak a bűn- pernek tárgyalása, melynek keretében a treblinkai halál­tábor volt parancsnokhéyette- sét és az SS-őrség kilenc tag­ját vonják felelősségre 700 000 ember meggyilkolásáért. L. J. Luns, holland' külügy­miniszter repülőgépen Lon­donba érkezett, hogy megbe­széléseket folytasson az új angol kormánnyal. Isztambulból hétfőn eluta­zott ötven görög állampolgár­ságú személy, akiknek tartóz­kodási engedélyét a török ha­tóságok nem hosszabbították meg. Belgrad felszabadításának 20. évfordulójára megjelent szovjet és jugoszláv hadtörté­nészek közös munkája „a belgrádi hadművelet”, amelyet a hétfőn tragkius módon el­hunyt Sz. Sz. Birjuzov, a Szovjetunió marsallja és Rade Hamovics jugoszláv vezérezre­des szerkesztett. Bizertában hétfőn megnyílt Tunézia uralkodó pártja, az új des^tur párt VII. országos kongresszusa. A kongresszu­son háromórás megnyitó be­szédet mondott Burgiba, a párt elnöke, a Tunéziai Köz­társaság elnöke. A szónok megnyitó beszédében a fő fi­gyelmet az ország gazdaság- fejlesztési kérdéseire fordítot­ta. A kongresszus előrelátha- 1 tóan négy-öt napig ülésezik. Húsz év az Amazonas dZSUngeljében ° * a zöld pokolban írta: Jósé Meló 1. 1942. Folyik a második vi­lágháború. A japánok meg­szállták Délkelet-Ázsiát és bir­tokukba vették a legfontosabb gumitermő vidékeket. Az ame­rikai hadseregnek olyan szük­sége volt e stratégiailag fontos nyersanyagra, mint a levegőre. Ezért fordult tekintetük ismé­telten a brazíliai Amazonas vi­dék hatalmas, természetes kau- csuk lelőhelyei felé. Washington több millió dol­lárt bocsátott rendelkezésre a terv végrehajtásához. Brazí­liában megkezdődött a munka­erő toborzás a „kaucsuk-had- sereg” számára. Ezrek tolong­tak a gyülekezőhelyeken, az amerikai cégek sokatígérő ajánlatai hallatára. Közöttük volt Jósé Meló is. Édesapja mint állam! alkalmazott napi négy cruzeirot keresett. A gu­miültetvényeken végzett mun­ka után ötöt ígértek. Jósé alá­írta a szerződést. 45 ezer munkás szögesdrót mögött Néhány nappal később egy gőzössel az Amazonas deltája mellett fekvő Belémbe szállí­tották. 45 ezer munkás, akik valamennyien aláírták a szer­ződést, hirtelen ismét szöges­drót kerítés mögött találta ma­gát. A börtönhöz hasonlító tá­borban minden munkás egy szalmakalapot, egy munkaru­hát és egy pár szandált ka­pott. A toborzó ügynökök ígéretei­ről több szó nem esett. Néhá­nyat, akik szökést kíséreltek meg, dezertőrként a helyszínen agyonlőtték. Először marhava­gonban, azután vontatókon in­dult a menet az Amazonason felfelé... Ugyanebben az időben az Egyesült Államokban nagy mennyiségben kezdtek szinte­tikus kaucsukot előállítani. A brazíliai kaucsuk iránti érdek­lődés gyorsan alábbhagyott. Röviddel ezután a „kaucsuk- hadsereg” teljesen ki volt szol­gáltatva a kíméletlen amerikai cégeknek. Jósé így mondja el, ami vele történt: Három hónappal azután, hogy Rio de Janeirot elhagy­tuk, a vontatóhajókon utazó kaucsuk-hadsereg megérkezett Manausba. Ott csoportokra osztottak bennünket és csóna­kokkal vittek az Amazonason felfelé az ültetvényekhez. A 122. számú táborban, aho­vá huszonnegyed magammal vittek, jóval napkelte előtt kezdődött a nap. Még javában tartott az éjszaka, amikor a tábort elhagytuk, hogy a iá­kat megcsapoljuk és az edé­nyeket a folyékony kaucsuk felfogására elhelyezzük. Min­denkinek 150 fája volt. Mire az utolsó edényt felakasztot­tuk, az első már megtelt. Es­ténként meg kellett főzni az összegyűjtött kaucsukot. Ezzel majdnem az egész éjszaka el­telt. A kész kaucsukot nagy golyóvá formáltuk. Ha egy- egy ilyen golyó elérte a 80 ki­logrammot, a gyűjtők a tábor­hoz gurították. Ez az „utazás” általában 3—4 napig tartott. Az egy-egy munkásra kirótt mun­katerületek olyan messzire es­tek egymástól, hogy mindenki teljes egyedüllétre volt ítélve. Láz és éhség A táborban ellenszolgáltatás­ként a kaucsukért élelmiszert adtak ki, amely pontosan any- nyi ideig volt elég, ameddig egy új kaucsuk golyó elkészült. A munkások olykor egy-egy inget, egy pár szandált, vagy egy új machetet (éles kés) kap­tak. Mindezt azonban hitelre. Egy nap a táborig és ismét egy nap vissza. Egyetlen má­sodperc felesleges időtöltést sem engedhettünk meg ma­gunknak. Ha legközelebb túl későn értéi a táborba, az éh­ség várt rád. A munkások egy­más után hullottak a trópusi láztól. Választhattunk a halál­nemek között: vagy a láz, vagy az éhség. Más lehetőség nem volt. így telt az idő. A 122. számú tábor teljesen el volt vágva a külvilágtól és így nem tudtunk arról, hogy a háború, amelyet — ahogy ne­künk bebeszélték — segítünk megnyerni, már régen befeje­ződött. Szinte teljesen elfelejtettem már, hogyan kerültem a dzsun­gelbe. Emlékezetem annyira meggyengült, hogy már arra sem tudtam emlékezni, amit előző nap tettem. Égjük nap azonban nagy erőfeszítéssel összeszámoltam, hogy már majdnem hat esztendő telt el. A táborban a kaucsukgyűj- tők történeteket meséltek azok­ról, akik szökni próbáltak, összefogdosták és kivégezték őket. Kínzóink meg voltak győ­ződve róla, hogy soha senki sem értesül gaztetteikről. A legközelebbi lakott település 1300 mérföldnyire volt. 13 éves menetelés Ennek ellenére elhatároz­tam, hogy megszököm. A me­nekülés látszott az egyetlen — ha nagyon is csekély — esély­nek arra, hogy életemet meg­menthessem. Egy új macheté- vel és némi ruhával indultam útnak. Volt nálam egy irány­tű, kevés kenyér, szárított hús, kávé és cocarinde, amit az in­diánok lázcsillapítószerként használnak. Nem sejtettem, hogy menetelésem 13 évig fog tartani. Az Amazonas dzsungelje a föld egyik legbarátságtalanabb tája. Iránytű nélkül senki sem juthat ki innen. Hónapokon keresztül menetel körbe-körbe, míg végül legyengülve egy vadállat zsákmányává lesz. Minden lépésnél váratlan ve­szélyek leselkednek, az erdő tele van vadállatokkal, mérges­kígyókkal. A legveszélyesebb közülük a brazíliai dzsungel „királynője”, az óriási Anakon­da. A legijesztőbb jelenségek kö­zé tartozik a soha nem csilla­puló lárma. Az állatok félelme­tes ordítása, a madárrikácsolás, a fák susogása ördögi kórussá olvad össze, amitől az ember eszét vesztheti. Elveszíti tájé­kozódását és a lidércnyomás elől a fákon keres menedéket; Mindezen veszélyek ellen csu­pán egyetlen fegyverem volt: a saját sorsom iránti teljes el- tompultság. Hat hónapja voltam már úton. Nem tudtam, hpgy mi­lyen messzire jutottam és egész közönyös is volt számom­ra. Egyetlen célom az volt, hogy eljussak délre. Ha szün­telenül dél felé tartok, talán megszabadulhatok ebből a rács nélküli börtönből. Esténként lombkunyhót készítettem ma­gamnak és ennivaló után néz­tem. Néha teknősbéka tojásra találtam, egyszer elhullott tek­nősbékára bukkantam. A mac­hete segítségével lefejtettem a páncélját és megsütöttem ■ húsát. Egy teljes héten át tar* tott. (Folytatjuk^ 1964. október 21. B

Next

/
Thumbnails
Contents