Kelet-Magyarország, 1964. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

PENESZLEKI ablakok A gyengébbet nem karolja fel a minden akadályon át győztesen gázoló közösség. Nagy templom, kis házak — Az szép lesz! — int az el­nök a templomtoronyra. Festik. A faluban szembetűnik, hogy itt több a szalmatető, mint másutt, mert a többi faluban már csak mutatóban lehet nem cserepes házat látni. — Miből tatarozzák a templomot? — Hát az egyház. Talán nincs ilyen gazdag egyház a megyében, mint Penészleken.' Itt fizetnek a legtöbbet teme-; tésért, esketésért is. 1 — Akkor csak van miből. — Jobban van, mint az­előtt. A múlthoz képest nagy a haladás, persze, kisebb, mint a termelőszövetkezeti községek­ben és aránytalanul több munkával. Hiába: egyéniek. És meg kell tanulniuk élni. Van itt például olyan család, ahonnan hárman járnak el dol­gozni iparba, vettek egy mo­torkerékpárt, szétszedték, nem tudták összerakni, ott áll ko­sárban. Hát vettek még egyet. — És milyen a vásárlás? — Tűrhető — válaszol a ke­reskedő. — Ma például húsz­ezer forint. De leginkább a fiatalság vesz. Az idősebbek ki tudja, hová rakják a pénzt? Talán arra tartalékolnak, hogy újabb földeket vegyenek. Szakadásig dolgozzanak. A sírig. Miért? Nem tudják, hogyan lehet más­ként élni. Emberül. Az utca közepén földműves­szövetkezeti sátor. Épp pako- lóznak. Havonta egyszer-két- szer kijönnek Nyírbátorból, ruhát árusítanak. Az ifjúságnak a jövő kell Szépek, tiszták. rendesek, értelmesek az iskolába járó gyerekek. Nem öltöznek, nem járnak különbül más községek­ben sem, mint itt. Ebben, eb­ben már van vetélkedés a szü­lők között. Üj, modern, szép iskola a sáros utcában. Udvarán zsen­ge park. Épül a napközi, átte­lepítik a futballpályát. A gye­rekek* szeretnek játszani. Iskola és család. Az iskolá­ban fellebben a fátyol: meg­csillan a ma tág, egyre tárul­kozó világa. Otthon pedig... És fut, menekül, elkopik in­nen az iskolából kikerülő if­júság. Tizenhat esztendő fölöt­ti fiú alig akad; látogatóba jár haza, és párt választani, meri patrióta. De el. el innen, mert a múlt, a sűrű, nehéz tegnap hamar körülfonjá hínárjával. Az ifjúságnak nem kell a múlt, az ifjúságnak a jövő kell S ezt a jövőt ma még nem ott­hon keresik, mert nem talál­koztak eddig ketten olyanok, akik egyet akarva, megvetet­ték volna lábukat a homok és a közöny sivatagában. A ki­csiny ablakok homálya mögül kijöttek, de nem vették fel a csákányt, amivel nagyobb rési vághatnának az öreg falakon Meg kell fogni a kezüket, se­gíteni, hogy bátran, mielőbb megtegyék az első lépést Siimti András—Sipkay Barns Az elnök Keménykötésű fiatalember. Kiejtésén még érezni, hogy ózdi. Apja bányász. Ö maga ki­lenc éve tanító itt, Penészle­ken. Két hónapja a tanács el­nöke Sándor Gyula. — Valami baj volt itt, hogy csak két hónapja? — fag­gatjuk. — Hát igen. Az előző elnök sokmindent megengedett ma­gának is, másnak is. A pénz­ügyes például lefoglalt egy adósnál egy disznót, aztán nem adott róla papírt. Hazavitték, levágták, hajnalig mulattak be­lőle. Nem hajtották be a ló- ádót. Csak most kezdem látni, mi minden mulasztás volt itt. — Hogy szokta meg Ózd után éppen Penészleket? — Nehezen. Arrafelé mun- káscsgládok éltek. Itt meg a homok, homok, szegénység. Mi, fiatal tanítók azért össze­tartottunk. A soros délelőttön­ként főzött a többinek. Ma is így tesznek a nőtlenek, haja- donok. összejárunk, táncolunk, szórakozunk. '— És a falu? , — Ez az. Egyéniek. Ki-ki magának. Innen hétszáz em­ber jár el Debrecentől Pécsig, dolgozni. Szinte minden család­ból valaki A négyezer hold földből háromezer sivatag. A fiatalok azért mind hazajön­nek, itthon csinálják a gali­bát is, itthon borítják fel a családi életüket is. A nagyvá­rosokból csak a divatot hozzák haza, de abból is inkább azt, ami ízléstelen; csőnadrág, meg a többi™ Gyümölcsösíteni kel­lene. Néhány éve próba volt, megjavítani a homokot, Aj- tay-féle módszerrel. — És? — Már azt is befújta a por... — A nagyüzem meszezi a ta­lajt. Van itt meszes föld. Bá­nyát nyitottak. Az egyéni gaz­dák nem használják? — Nem. Nincs rá idejük, a nagy hajszában. Később arról beszél, hogy nagyon megszerette itt az em­bereket. Dolgos, jószívű nép. Mint a szegény ember általá­ban. És sokat haladt a falu. Én tudom, aki kilenc éve figye­lem. Mióta bevezették a vil­lanyt, rengeteg a rádió. A könyvtárt egyre fejlesztjük, és ha nehezen is, megy a védőol­tás a tüdöbaj ellen. — Miből él mégis a fahi? — Állattenyésztés, magken­der, dohány. Meg málna, egy­re több málna. Maguktól jöt­tek rá. Minden házban átlag három-négy tehén, három­négy sertés. Sok baromfi. Ha nincs elég takarmány, vesznek másutt. És legeltetnek tilos­ban. Igyekvő nép, de ki-ki ma­gának. Legalább valami szak­csoport kellene... és segítség. Műtrágya, gép, szakember. — Az sincs? — Nincs. Egyéni a fahl. Ve- tömagcsere sincs. Mint mon­dom: ki-ki magának. Rengete­get dolgoznak, haladnak is, de nagy az ára. Ezeket az embe­rekét még élni is meg kell ta­nítani... — Hol jobb, az iskolában, vagy az elnöki poszton? L A szívem visszahúz az is­kolába... felnőtteket nehezebb nevelni. Az iskolaudvaron a gyere­kek feléje rúgják a labdát: — Tessék visszarúgni, tanító bácsi! Itt még nem elnök. Irtják a direkttermö szőlőt Volt a faluban egy ház, ahol a bejárat után, a szoba köze­pén egy nagy gödör fogadta a látogatót. A gödörben hordó Abból szívták a bort. Ami szőlője van a falunak szinte mind direkttermö. A bora igen veszedelmes, mér­gez, aki abból berúg, eszél veszti. Aki gyakran issza, el­méjében megkárosul. Kondás György hármat el­hódított a háromezer hold si­vatagból... Kétarcú világ öt-hat kilométerre a falutól ki-ki földjére építette házát. Karászi Ferenc valami öt éve épített, tizenegy holdja van, mellette a testvére gazdálko­dik, neki lehet vagy harminc. Tavaly vette nagyobb részét. A ház köré szalmatetős mel­léképületek sorakoznak, in­kább kazalnak néznek ki, mint istállónak. Szűk és sáros az udvar, a nyers vályogfalak be­leolvadnak a földbe. Az árok­szerű nyitott kútban, a föld­del színei a víz, csak hajolni kell a vízért, tetején az őszi le­velek úsznak. Zavaros, szeny- nyes víz. Ebből isznak. A gazda a dohánykórót vág­ja. — Miért nem költözik be a faluba? — Minek? Jó itt. rtt a föld is. — De ha beteg valaki, hogy kap orvost? Sose vagyunk betegek! — Hogy jár a gyerek isko­lába? — Négy osztályt járt, nem kar tovább tanulni. Az elnök mondja ezután: — Sok gyerek bukik, mert éjszaka legeltetnek, nappal alszanak az iskolában. Itt a kisgyereknek is dolgozni kell, nehéz a kenyér az egyéniek sorsában. Ez a gazda (vagy a testvére? hirtelen nem tudta megmon­dani a kéthónapos elnök), százezer forinttal tartozott nemrég az államnak — adóba. Nyolcvanezret töröltek, de is­mét van harmincezer forint adóhátraléka. Gyönyörű a táj; sárguló nyárfacsoportok, ligetek, lege­lők és dércsókolta virágzó do­hányföldek. A tanya megbúvik a bozótosban. Vagy harminc évnyi elmaradás búvik meg vele, földéhséggel, magányos küzdelemmel. — A szocializmus nem ame­rikai nagybácsi — mondja Sándor Gyula. — A lehetőség nyitva van, hogy mindenki emberien megéljen. De valami nagy dolog kellene, felrázni itt az embereket, feltámasztani igényüket, és... igen, termővé tenni a háromezer hold siva­tagot. Termővé tenni az emberek fejében a gondolatot: hogy ne legyenek egymással szemben ennyire közönyösek. Mert mi ez, ha nem közöny? Közöny, ami ittragadt a múltból, ami még mindig bilincsként szorít­ja a penészlekiek dolgos aka­ratát. Egyéniek faluja. Ki-ki saját torsáért harcol. 17 ifjúsági csapat a íiszalöki járás tsz-eiben Az ifjúság helyzetéről tár­gyalt legutóbbi illésén a Ti- szalöki Járási Tanács. Meg­állapították, hogy az elmúlt években az ifjúság munka- és életkörülményei sokat vál­toztak. A fiatalok az iskola elvégzése után bekapcsolód­tak a termelőmunkába, a ta­nácsok és más szervek az anyagi lehetőségekhez képest messzemenően gondoskodnak a művelődés és kulturált szórakozás feltételeinek meg­teremtéséről. A fiatalok zöme a terme­lőszövetkezetekben és állami gazdaságokban dolgozik. J e- lenleg a mezőgazdaságban 17 ifjúsági munkacsapatot tarta­nak nyilván a járásban. KISZ megbízatásként 35 fiatal dol­gozik az állattenyésztésbem Az ifjúság most az ősziek mielőbbi betakarításán fáradozik. Segí­tik e munkában a termelőszö­vetkezeteket az általános és középiskolás tanulók is. A járási székhelyen kívül tavaly Tiszavasváriban kezdte meg működését gimnázium. Ez lehetővé teszi, hogy ma már az általános iskolából kikerül- teknek mintegy kétharmada tanul tovább középiskolában és iparitanuló-intézetekben. De azok közül is sokan ültek be ismét az iskola padjaiba, akik a korábbi években nem végez­ték el az általános iskola nyolc osztályát, vagy nem jártak gimnáziumba. A dolgozók álta­lános és középiskolai esti- es levelező tagozatain, valamint a kihelyezett technikumi osz­tályokban tanulóknak is mint­egy fele a fiatalokból kerül ki. Ma már a járás valamennyi községében működik művelő­dési otthon. A kulturált szóra­kozás feltételei kisebb problé­máktól eltekintve biztosítottak. Az intézmények tartalmi mun­kája sokat javult, elsősorban Tiszalökön és Tiszavasváriban van élénk kulturális élet, ami például szolgálhat a többi köz­ségnek. Elismerést érdemel a járási művelődési ház ■ területi munkája, amelynek eredmé­nyeként nemcsak a községben, hanem a tanyai településeken is fellendült a kulturális tevé­kenység. Különösen népszerű­ek a klubfoglalkozások és szel­lemi vetélkedők. Szép sikereket értek el az öntevékeny művé­szeti csoportok, A kulturális szemle legutóbbi járási bemu­tatóin például 85 együttes majd­nem 900 tagja lépett fel. Ez jó­val több, mint a korábbi évek­ben megtartott szemlék részt­vevőinek száma. Az eredmény­nyel még sem elégedettek a já­rásban, mert kevés a terme­lőszövetkezetekben működő öntevékeny kultúrcsoport. A tanácsülés határozata szerint a jövőben a helyi ta­nácsok még gyakrabban tű­zik napirendre az ifjúságot érintő kérdések tárgyalását, jobban figyelemmel kísérik fizikai és szellemi tevékeny­ségüket, tanulásukat, szóra­kozásukat. A termelőszövetke­zetek vezetőitől pedig na­gyobb segítséget várnak az ifjúság problémáinak meg­oldásában. (Tudósítónktól) Október lé-án este Deme- cserben lengyel—magyar ba­rátsági nagygyűlés volt a művelődési házban. A lengyel —magyar barátsági nagygyű­lést Németh Ferenc, a közsé­gi tanács vb. elnöke nyitotta meg. A vendégeket a Haza­fias Népfront községi titkára üdvözölte. A nagygyűlésen dr. Stanis- láv Asohaczky történész, a lengyel nagykövetség munka­társa magyarul tartott elő­adást a népi Lengyelország húszéves fejlődéséről; A nagygyűlésen 600-an voltak. A találkozón a demecserl gimnázium diákjai népi tán­cot mutattak be, majd az ünnepség második részében a lengyel nép életéből filmet vetítettek. A lengyel vendégek délután megtekintették „ Dimitrov és Ezüstkalász tsz-ek gyümölcsö­sét, állatállományát és hossza­san elbeszélgettek a dolgozók­kal. Este a termelőszövetkezet vezetői vacsorával fogadták a megjelent lengyel vendégeket, akik a lengyel nép életéről szóló magyarul megjelent könyveket ajándékoztak a termelőszövetkezet vezetői­nek. A lengyel venSégek el­ismerően nyilatkoztak a ter­melőszövetkezetek eredmé­nyeiről. Juhász Sándor LEVELEZŐNK ÍRJA: Nyolc héttel a kapunyitás után Fehérgyarmaton a múlt évben átadott új gimnázium mellé egy kétemeletes 12 lakásos ta­nári családi otthont építenek. Darabos László felvétele. I 5 1964. október 18. kengyel—tn agyar barátsági találkozó Demecserben A gépkocsi nagy sebességgel fut — a tegnapba. Az útszélre aggastyánként hajolnák ki a szalmafedeles, megrokkant apró házak, szűk résnyi ablakszemeikkel. Kő-' I zöttük, ritkán, gangosán emelkednek az új sátortetősök. Az udvarokon átható szagú magkenderkóró halmok. Jólöltözött gyerekek iskolába mennek. Tehénfo­gatok szüreti hordókat szállítanak.. Egyik szekér tetején a gazda, pityókásan, va­lami nótát dúdol. Egy-két tv-antennát cihái az őszi szél. Néhány ház elé homokot hordanak, hogy szün­tessék az utcai kátyút. A könyvtár előtt fiatalok ácsorognak, hónuk, alatt könyvekkel. Idő­sebb emberek elégedetten nézegetik a templomtorony friss mázoláséi minium-vörösét. Nem a tegnap ez mégsem. Nem is a ma. Valahol középen... Ve több az előbbi, mint a mai. Sokkal több. Nagyon kicsik az ablakokPenészleken*. ii ___ ____ — Kilenc eve, amikor ide­kerültem, — emlékezik a taní­tóból lett tanácselnök, — a gyerekek jó morzsolható ke­nyeret hoztak az iskolába és bort. A kenyeret belemorzsol­ták a borba. Ma már ez nincs. A tanácsháza előtt csoporto­sulás. Egy fiatalasszony kiabál éles, nyújtott szóval, már hang­hordozásán érezni, hogy nem tiszta az elméje. Körülállják, főként a gyerekek. Szónokol, királyságról, tisztességről, ösz- szeíuggéstelenül. — A férje tüdőbajban halt meg. Legnagyobb gondunk, hogyan vegyük el tőle a kis­iskolás gyermekét. — Miben zavarodott meg? — A nova. Többet nem szól az elnök, az asszonyhoz lép, barátságosan megöleli, mint egy gyermeket: — Na jöjjön, beszéljük meg odabent. Beviszi a tanácsra, hogy ne bámulják. Az asszony nagy bizalommal megy vele. Sajátos életút A falu végefelé int az elnök: — Itt lakik Penészlek egyik legmódosabb embere. Kívülről semmit sem árul el . a porta, hanem az udvara! A mezőkre nyúló gyümölcsös, lankás homokdomb oldalán. < Roskadásig telt almafák, mé- i hes, kert, a domb oldalába vájt 1 pincék sora. Mintha nem is i Penészleken járnánk. Kondás : György két gyönyörű tehenét legelteti, a borjak szabadon 1 csatangolnak mellettük. i Életét meséli lassan áradó < folyamban. — Amikor megnősültem, annyim se volt, mint az ujjam. 1 Huszonkettőben aztán haszon­bérbe vettem valami húsz hold földet. Dolgoztam, mint a ba- -i rom, de évről évre rosszabb ,] lett. Huszonhatban határoztam el először, hogy kimegyek ; Amerikába. De a kisfiam sírni kezdett, hogy „nincs nekem apukám”. Magamhoz vettem az ágyba és maradtam. De csak huszonkilencig, tovább i nem bírtam a sorsomat. Vál- 1 tót írattam alá apámmal, ezer : pengőről, és kihajóztam Dél- < Amerikába. Formozára vittek, egy vasútépítkezésre. Keres­tünk naponta 3—4 pesot, Egy peso volt az étkezés... Három peso naponta! És otthon az ezer pengős váltó... Öt és fél év telt bele, hogy az ezer pen­gőt megduplázhatta és haza­tért. Közben a felesége gyer­mekszülésben meghalt. Ké' kisgyermek maradt, meg eg' kevés föld. És ekkor hozzákez­dett itthon a gazdálkodáshoz. Ezerkiléncszáznegyvennyolc- ban (vagy hétben?) fordult a sorsa. De akkor még ő maga sem tudta. Ugyanis egy szak­ember szavára almát telepített a homokra. És íme: — Ez itt az Amerika — int a. fákra büszkén. — Az a kár, hogy mire gyümölcsét élvez­ném, már nekem semmi se kell. Háromszor ért agyvérzés, már j lassan az sincs, aki leszedje. Könnyebb volna, ha nem háti permetezővel kínlódnánk, génét ■ j kapnánk... Mondtam is régen az embereknek, telepítsenek j ők is gyümölcsöst, alakítanánk valami szövetkezetét, de csak kinevettek ... Sokat olvastam, tanultam azelőtt, de már csak j a bibliát forgatom, öreg vagyok hiába. És a fiam már nem j hajszolja úgy magát, ahogy én... valamikor... Üres az udvar. A menye fek­szik, lábát megroncsolta a bo- ' róna. Egyedüli segítség: a 1 templomharangozó lánya. _ Mindenkinek megvan a , dolga ebben a faluban. Ezen a 1 homokon tízszer annyit kell [ ^ dolgozni minden szem búzáért, . minden szem krumpliért, mint másutt. Aki élni akar... életében nyolc hét, mégis a változások jelei máris mutat­koznak. Most a betakarítási munka dandárjában is lénye­gesen nagyobb a látogatottság az elmúlt év azonos időszaká­hoz, képest. Még a környező községek lakóit is vonzza a szé­lesvásznú mozi, amely az első ilyen létesítmény a járásban. ' A klubélet még csak most van kialakulóban, de estén­ként már 25—30 ófehértói tölti itt a pihenés óráit tv nézés­sel, társasjátékkal. A klubélet teljes kibontakozásához még sok mindenre volna szükség, például lemezjátszós rádióra, több társasjátékra, székre, asz­talra. Most, hogy jobbak az ad ságok, nagyobb számban tart­hatnak ismeretterjesztő előadá­sokat is. Figyelembe vehetik egy-egy szakmában dolgozók érdeklődési körét, s külön elő­adássorozatokat tarthatnak a számukra. A megnyitás óta egyre nép­szerűbbe': a vr-űrnspi mekfoglalkozások, melyek programját a jövőben még gazdagabbá, színesebbé teszik Nagyobb lehetőségük van szín­játszó- és tánccsoport tagjainak a próbákra, de lehetővé vált egy tánczenekar alakítása is. Kricsfalussv B Jelentős változást hozott Ófe- hértó kulturális életében az az augusztus 20-án átadott Ady Endre Művelődési Ház. Majo­ros Erzsébet a kultúrház fiatal igazgatója szívvel-lélekkel ve­tette magát a munkába. El­mondta, hogy bár nem nagy idő egy kulturális intézmény

Next

/
Thumbnails
Contents