Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-17 / 218. szám
Képek Joszip Broz Utónak, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének a Magyar Népköztársaságban tett látogatásáról Visszaérkezelt Belgrádba Joszip Broz Tito elvtárs Jovanka Broz és kísérete Tihanyban. A jugoszláv vendégek a mezőgazdasági kiállításon. Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének és KáCiár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökének meghívására 1964. szeptember 11— 16-ig hivatalos látogatáson a Magyar Népköztársaságban tartózkodott Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökg és munkatársai Budapesten és Dunaújvárosban ipari és mezőgazdasági üzemeket, valamint kulturális intézményeket tekintettek meg. Joszip Broz Tito elvtárs találkozásai az ipari és mező- gazdasági üzemek kollektíváival és a meglátogatott helységek lakosságával meleg és szívélyes légkörben folytak le, ami a magyar és a jugoszláv nép baráti kapcsolatainak meggyőző bizonysága. A látogatás folyamán Budapesten megbeszélésekre került sor. A megbeszélések szívélyes, baráti légkörben, a kölcsönös megértés szellemében folytak le. Mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy Kádár János és Joszip Broz Tito elv- tárpak 1983. szeptemberében Karagyorgyevóban történt találkozása óta a magyar—jugoszláv kapcsolatok kedvezően fejlődtek. A felek egyetértettek abban, hogy kétoldalú együttműködésük további bővítése érdekében folytatni kell a két ország felelős funkcionáriusainak érintkezését és találkozásait, valamint a kpt ország társadalmi, politikai és kulturális szervezetei és intézményei közötti szorosabb kapcsolatok ' megteremtését. Mindkét fél megállapította, hogy a gazdasági együttműködés különösen tavaly és az idén fejlődött, mégpedig nemcsak az árucsereforgalom volumene, hanem az együttműködés olyan új formái tekintetében is, amelyek a gazdasági tevékenység úgyszólván minden területét magukba foglalják. Az eddigi fejlődésben különösen pozitív szerepe vplt az 1963 márciusában aláírt egyezmény alapján létrejött magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. A vegyesbizcttság érintkezéseket kezdeményezett gazdasági szerveink és más intézményeink, valamint szakembereink között, ami a két ország gazdasági lehetőségeinek kölcsönösen jobb megismerését eredményezte. Ilyen módon létrejött a kölcsönös érdekeken alapuló gazdasági együttműködés szilárdabb feltétele. Ebből kiindulva a küldöttségek kicserélték nézeteiket a gazdasági kapcsolatok számos olyan kérdéséről, amely mindkét ország számára fontossággal bír és hangsúlyozták, hogy szükség van: — A hosszúlejáratú árucsereforgalmi megállapodás előkészítésére és megkötésére, — A minél szélesebb körű együttműködés kialakítására a villamos energia ipar, a gépgyártás, a kohászat, a vegyipar és más iparágak területép. Megállapították, hogy a kultúra, a tudomány, a sport, a konzuli és egyéb kapcsolatok terén az eddigi együttműködés gyümölcsöző és eredményes volt Egyetértettek abban, hogy ezt a megfelelő állami szervek és társadalmi szervezetek közvetlen érintkezése útján a jövőben is fejlesztik. A megbeszélések folyamán a küldöttségek nagy ügyeimet fordítottak a jelenlegi nemzetközi helyzet megvizsgálására. Megelégedéssel állapították meg, hogy nézeteik minden alapvető kérdésben azonosak vagy közel állnak egymáshoz. A két fél értékelése szerint az utóbbi években csökkent a nemzetközi feszültség és az általános nemzetközi helyzet kedvezőbbé vált. Az atomkísérletek részleges betiltásáról szóló moszkvai egyezmény megkötése óta — amines éppen most volt első évfordulója .— más részletes megállapodások is születtek. A két fél úgy véli. hogy elsőrendű jelentőségük van azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeknek célja, hogy további konkrét intézkedések foganatosításával folytatódjon és megszilárduljon a feszültség enyhülésének megindult folyamata. A felek különösen pozitívan értékelik a Szovjetunió és más szocialista országok bé- : * * irányuló kezdeményezéseit és hangsúlyozzák a Szovjetunió és az USA között az utóbbi időben megkötött egyezmények jelentőségét. Az utóbbi időben a világ egyes területein — a Tankini öbölben, Cipruson, Kongóban, stb. — komoly válságokra került sor, amelyek kiélezték a helyzetet a világ e térségeiben és negatív következményekkel jártak. Itt mindenekelőtt a reakciós erők nyomásáról van szó, amelyek nem mondanak le a más országok belügyeibe való beavatkozásról és arra törekszenek, hogy erőszak alkalmazásával kényszerítsenek ki egyoldalú döntéseket A két fél úgy véli, hogy a német kérdés rendezésénél a két néme{ állaim létezésének lényéből kell kiindulni. A két fél megállapítja, hogy a leszerelés továbbra is a mai világ rendkívül akkut és sürgős problémája és hogy az eddigi tárgyalások nem vezettek lényegesebb előrehaladáshoz. Ezért feltétlenül szükséges fokozptt erőfeszítéseket tenni, hogy az általános és teljes leszerelés kérdésében a nézetek közeledjenek egymáshoz és konkrét egyezmények jöjjenek létre. Ezen általános cél felé' váló haladásban jelentős szerepet játszhatnak az olyan fokozatos és részleges leszerelési intézkedésekre vonatkozó egyezmények. amelyek a jelenlegi feltételek között, reálisak és megvalósíthatók. Ide tartozik olyan intézkedések elfogadása, mint például az atomfegyverkészletek befagyasztása Közép- Európában, atommentes övezetek létesítése a világ különböző részein. A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság nagy jelentőséget tulajdonit a gyarmatosítás alpi felszabadult és független nemzeti fejlődés útjára lépett országokkal való együttműködés' sokoldalú fejlődésének. Ezek az országok a békés egymás mellett élés politikájának aktív harcosai. Mindkét fél úgy véli, hogy az el nem kötelezett országok állam és kormányfőinek belgrádi konferenciája pozitívan járult hozzá a békés egymás mellett élés politikájának megerősödéséhez, a gyarmati rendszer megszűnési folyamatának meggyorsításához és a fejlődésben levő országok önállósulásához. A két fél kifejezi azt a mély meggyőződését, hogy a közeljövőben megrendezésre kerülő kairói konferencia ugyancsak jelentősen hozzájárul mindehhez. A két küldöttség pozitívan értékeli az Egyesült Nemzetek Szervezete kereskedelmi és gazdasági fejlesztési konferenciájának munkáját és eredményeit. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít az Egyesült Nemzetek Szervezete szerepének és tevékenységének és úgy véli, feltétlenül szükséges, hogy ez a szervezet teljes egyetemességre tegyen szert, alapvető szerveinek szerkezete pedig alkalmazkodjék a világban végbemenő változásokhoz. A látogatás folyamán Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára és Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára, valamint munkatársaik kicserélték nézeteiket a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről. Megállapították, hogy a békéért és aktív békés egymás mellett élésért folytatott harc szoros összefüggésben áll a haladó társai dalmi áramlatokkal, emiatt káro? minden pjyan kísérlet, amely a békéért folytatott harcot mesterségesen el akarja választani a szocializmusért folytatott harctól. A két fél meggyőződése szerint elengedhetetlenül szükséges, hogy minden kommunista és munkáspárt, minden szocialista ország a maga részéről teljes mértékben járuljon hozzá a nemzetközi munkás- mozgalomban keletkezett nehézségek leküzdéséhez. Ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy minden békeszerető és haladó erőnek határozottan fel kell lépnie a dogmatikus, a békés egymás mellet élést veszélyeztető politikával szemben. Joszip Broz Tito, « Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára meghívta Dobi Istvánt, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökét és Kádár Jánost, a ^a&yar Szocialista’ Munkáspárt Központi Bizottságának el$ő titkárát, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnökét, hogy tegyenek látogatást a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. A meghívást örömmel elfogadták. Kelt Budapesten, az 1964. évi szeptember hó 15. napjám DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke JOSZIP BROZ TITO, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára KADAR jAffOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizqttsága első titkára, a magyar forradalmi munkás—paraszt kormány elnöke Tito és Kádár elvtárs látogatása Dunaújvárosba«. Belgrád, (MT|): Szerdán este 18,00 órakor, ötnapos magyarországi látogatásának befejeztével visszaérkezett Belgrádba Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége, Jovanka Broz, valamint a küldöttség tagjai. A köztársasági elnök vonatán visszaérkezett Jugoszláviába Zágor György, hazánk belgrádi nagykövete és felesége is. Az elnök fogadására a pályaudvaron megjelent Alekszandar Rankovics köztársasági alel- nök és felesége, Edvard Kar- delj, a szövetségi gyűlés elnöke, Petar Sztambolics, a szövetségi végrehajtó tanács elnöke, Ivan Gosnjak nemzetvédelmi mlnisztér és több más hivatalos személyiség. Tito elnök és kísérete elhaladt a felsorakozott díszőrség előtt, ipáid a pályaudvar bejárata közelében elhelyezett mikrofonhoz érve beszédet mondott. Baráti országból, baráti látogatásról érkezünk vissza Jugoszláviába — hangoztatta az elnök. Elmondhatjuk, hogy igen kellemes érzésekkel térünk vissza hazánkba a szomszédos baráti országban tett látogatásunkról. Magyarországon — folytatta Tito — alkalmunk nyílt arra, hogy találkozzunk a magyar dolgozókkal és tanácskozásokat folytassunk Kádár Jánossal és számos más felelős személyiséggel. A tárgyalásokon fontos kérdésként szerepelt a két ország viszonya, a két ország együttműködése. Elmondhatjuk, hogy Magyar- ország és Jugoszlávia kétoldalú kapcsolatai kedvezően alakulnak, s e téren máris komoly eredményeket sikerült elérni. A megbeszéléseken szó volt több nemzetközi kérdésről is — mondotta Tito elnök — Megállapítható, hogy az eszmecserék során a nézetek azonossága, illetve közelsége nyilvánult meg számos olyan fontos kérdésben, mint például a békéért vívott harc, a békés együttélés és a leszerelés. Tito elnök beszámolt magyarországi látogatásairól« majd tolmácsolta a magyar nép, s a magyar vezetőle üdvözletét, végül a magyar—jugoszláv barátság éltetésével fejezte be beszédéta látogatásról Magyar-jugoszláv közös nyilatkozat
