Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-16 / 217. szám

(Folytatás a 2. oldalról) A nemzetközi kapcsolatok bővítését nagyban elősegítette, hogy vállalataink Afrikában, Ázsiában és Latin-Ameriká- ban eredményesen vesznek részt olyan nagyobb beruhá­zásokban, mint kikötők, hidak és gyárak építése. Mindez nagy erőfeszítéseket és áldozatokat követelt dol­gozóinktól. Az ország építésé­vel párhuzamosan azonban változtak és javultak a la­kosság életkörülményei. Mi, ugyanis mindig úgy véleked­tünk: a szocializmus építése azt a felelősséget rója ránk, hogy olyan társadalmi vi­szonyokat teremtsünk, amelyek közvetlenül is bi­zonyságot tesznek a szoci­alizmus fölényéről. Ezért állandóan figyelmet for­dítottunk a lakosság életszín­vonalának javítására. A békés együttélés a szocializmusért folyó harc része Elvtársak és elvtársnők! A szocialista Jugoszlávia mindig következetesen harcolt az egyenjogúságon, a más or­szágok függetlenségének, a belügyekbe való be nem avat­kozás elvének, a népek önren­delkezési jogának tiszteletben tartásán alapuló együttműkö­désért. Harcolt a népek azon jogáért, hogy szabadon vá­lasszák meg társadalmi rend­jüket A háború óta Jugoszlávia ezeknek az elveknek alapján tevékenykedett mind a nem­zetközi életben, mind a nem­zetközi munkásmozgalomban. A tudomány és technika fej­lettségének jelenlegi fokán, a mindent elpusztító nukleáris és rakétafegyverek korszaká­ban, amikor a nukleáris há­ború az egész civilizáció, az emberiség pusztulását okoz­hatja, az aktív békés együtt­élés politikáját, amelyért or­szágunk is mindig kiállt, ma már a legszélesebb körben, így a felelős államférfiak kö­rében is támogatják. Az el nem kötelezettség po­litikája a háború utáni nem­zetközi kapcsolatokban nem­csak a kívülálló passzív, ha­nem cselekvő erőként jelent­kezett és hatott a nemzetközi kapcsolatok békés megoldásá­ban, s az egymás mellett élés elvének érvényesítése sokban hozzájárult a világ békeszere­tő erőinek növekedéséhez, a népek felszabadításához, a társadalmi haladás ügyéhez. A mi véleményünk szerint az együttélés a béke megőr­zését és olyan konkrét politi­kát jelent, mely az általános és teljes leszereléssel, a nem­zetek és népek közötti egyen­jogú kapcsolatok megvalósí­tásával, a fejlődő országok ha­ladásának meggyorsításával, a nemzetközi kapcsolatok to­vábbi demokratizálásával, a népek közötti bizalom helyre- állításával és a kölcsönös ér­dekek alapján való közeledés­sel valósul meg. Az együttélés nem jelenti a nemzetközi munkásmozgalomban és a tár­sadalmi fejlődésben a forra­dalmi harc befagyasztását, amint azt egyesek nekünk fel­róni igyekeznek. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban mindinkább tért hódít az a felismerés, hogy a béke­harc a szocializmusért ví­vott küzdelem része és minden olyan igyekezet, amely elválasztásukra tö­rekszik, súlyos kárt okoz a békének és a szocializ­musnak. Valójában ez a lényeg a nemzetközi munkásmozgalom­ban folytatott szakadárpoliti- kában, s a Kínai Népköztár­saság mai vezetőinek a ter­monukleáris háborút kalandor módon megítélő gyakorlatá­ban. Az az elképzelés, hogy a szocializmust fel lehet építeni a jelenlegi civilizáció — váro­sok, gazdasági és kulturális központok üszkös romjain —, a termonukleáris háború száz­milliós áldozatainak sírjain, a lehető legveszélyesebb politi­ka. Ez lényegében saját né­pük és mindazon népek mély­séges lebecsülését is jelenti, akik elhatározták, hogy meg­akadályozzák a nukleáris ka­tasztrófát. Hisszük, hogy a béke és a békés együttélés feltételei közepette, amikor a társa­dalmi problémák lényegét nem ködösíti a hideghábo­rú, megfelelőek a feltéte­lek a haladó erők tevé­kenységére, a nemzeti felszabadításra és a gyarmatosítás elleni harc számára. Szükség van a nyílt, elvtársi tapasztalatcserére Ilyen értékelésből kiindulva, mi a békés és aktív együtt­élés elveit, mint külpolitikánk vezető elveit, beépítettük a Jugoszláv Szövetségi Köztár­saság alkotmányába. Jugoszlávia — mint isme­retes — következetes politi­kájával baráti kapcsolatokat teremtett Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egy sor or­szágával. Igen nagyra értékeljük a barátságot ezekkel a né­pekkel, amelyeket a gyar­matosítás alatt hosszú ideig elnyomtak és ki­zsákmányoltak és ame­lyeknek nagy áldozatokat kellett vállalniok nemzeti függetlenségükért. Lehetőségeink szerint számos ilyen országnak beruházási hitelt, műszaki és egyéb se­gítséget nyújtottunk és arra törekedtünk, hogy részt vál­laljunk erőfeszítéseikben, me­lyeket gazdasági és társadalmi fejlődésük érdekében tesznek. Afrika és Ázsia új független és fejlődő országainak több­sége elindult fejlődésének út­ján, és minél előbb meg akar­ja szüntetni elmaradottságát, s így megteremteni politikai és gazdasági függetlenségének feltételeit. A nemzetközi munkásmoz­galomnak nagy a feladata és felelőssége, hogy felfogja és megértse a világ különböző országaiban jelentkező sajátos feltételeket, különösen azok­ban az országokban, amelyek csak most indulnak a szocia­lizmus építésének útján. A szocializmus ügyének csak árthat, ha nem veszik figye­lembe a való helyeztet, vagy merev, dogmatikus sablonokat alkalmaznak. Figyelembe vé­ve a szocialista fejlődés for­máinak gazdagságát, ma még inkább szükség van a kölcsönös megértés­re, tiszteletre és türelem­re a nyilt elvtársi véle­mény és tapasztalatcserére, mint valaha, A nemzetközi munkásmozga­lom csak a valóság alapos ér­tékelésével, a marxista gon­dolat alkalmazásával használ­hatja ki a kedvező lehetősé­geit Véleményünk szerint minden pártnak és minden szocialista mozgalomnak kötelessége világosan és egyértelműen kifejteni és megfogalmazni a mai fej­lődés alapvető kérdéseiben — a háború és a béke és bé­kés egymás mellett élés kérdésében — vallott poli­tikáját. Mi mindig nagy jelentőséget tulajdonítottunk a szocialista országok közötti kapcsolatok­nak. Ezek a kapcsolatok jelen­tősek országaink számára, hi­szen e népeink közötti együtt­működés továbbfejlesztését kell szolgálniok s ezzel együtl kiküszöbölni mindazt, ami a múlt negatív öröksége. Jelen­tősek a többi ország szempont­jából is, mert a ml együttmű­ködésünk a népek közötti új­fajta demokratikus és egyen­jogú kapcsolatok példájául szolgál. Ma, amikor egyértel­műen elítéljük azt, amit ezer a téren Sztálin tett —• csupár a Jugoszlávia iránti viszonyl említem — megvannak a kedvező fel­tételei annak, hogy a szo­cialista országok minden oldalú együttműködése új formákkal és tartalommal gazdagodjék. Ma a szocializmus nemzetköz erői nagymértékben megnőve kedtek és a jelenlegi nagj társadalmi változások talaját még tovább erőseV ^0 .. Min den haladó és oékeszeretj erővel képesek új hatalmai sikerekre és arra, hogy dön tő szerepet játszanak a vilá| békéjének megőrzésében. I feszültség bizonyos enyhülési mellett is, a világ egyes ré szein romlott a nemzetköz helyzet — mint például Dél kelet—Ázsiában, a Ciprusoj és Kongóban, Kedden délután az Ország­ház Munkácsy termében ünne­pélyesen aláírták a magyar és jugoszláv államférfiak tárgya­lásairól szóló kö2ös nyilatkoza­tot. A közös nyilatkozatot Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke és Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, a kormány elnöke, illetve Joszip Bros Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársa­ság elnöke, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtit­kára írta alá. Az aláírásnál jelen volt Ap­ró Antal, a kormány elnök- helyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kállai Gyula, a kormány elnök- helyettese és Nemes Dezső, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára, a Politikai Bizott­ság tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­ke, Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára, Péter János kül­ügyminiszter, Bíró József kül­kereskedelmi miniszter, vala­mint . politikai életünk számos más vezető személyisége. Jelen volt az aláírásnál Veljko Vlahovics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja, Kocsa Po- povlcs. a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság kül­ügyminisztere, Nikola Dz3uve- rovics külkereskedelmi minisz­ter és a Tito elnökke: együtt hazánkba érkezett többi ju­goszláv vendég. Ott volt Jo- vanka. Broz. Tito elnök felesé­pe, valamint Dobi Istvánná és Kádár Jánosné is. Magyar és Jugoszláv államférfiak kitüntetése Kedden délután a Parlament­ben az Elnöki Tanács tanács­termében Dobi István, az El­nöki Tanács elnöke magas ki­tüntetéseket nyújtott át Tito elnöknek és két közvetlen munkatársának. Kiss Károly, az Elnöki Ta­nács titkára Ismertette az El­nöki Tanács határozatát, amely szerint az Elnöki Tanács Joszip Broz Titónak, a Ju­goszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökének, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége főtitkárénak, a fasizmus elleni harc hősének a társadal­mi haladás, a béke és a népek közötti megértés szolgálatában, a magyar és a jugoszláv nép barátságának elmélyítésében kifejtett fáradhatatlan munkás­ságáért a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjének első foko­zatát a gyémántokkal; Veljko Vlahovicsnak, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége Központi Bizottsága Vég­rehajtó Bizottsága tagjának és Kocsa Popovicsnak, a Jugosz-' láv Szocialista Szövetségi Köz­társaság külügyminiszterének a fasizmus elleni küzdelemben, a társadalmi haladás, a béke és a népek közötti jobb meg­értés, a magyar és a jugoszláv nép barátsága elmélyítésének érdekében végzett kiemelkedő tevékenységükért a Magyar Népköztársaság Zászlórendjé- nek 1 fokozatát adományozta. Dobi István, a kitüntetés át­adásakor az Elnöki Tanács és a maga nevében melegen gra­tulált a kitüntetéshez. Tito elnök meghatottan mon­dott köszönetét. Kijelentette: — A kitüntetést a népeink közötti kölcsönös megbecsülés és jóbarátság jeleként foga­dom. — Engedjék meg, hogy a velem együtt kitüntetett mun­katársaim nevében is kifejez­zem köszönetünket. A jugoszláv államfő ezután a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti békés együttműködés és baráti kap­csolatok fejlesztésében és meg­erősítésében szerzett rendkívüli érdemeiért Dobi Istvánnak, a Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa elnökének, és Ká­dár Jánosnak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a kormány elnökének a Jugoszláv Nagy Csillag-ren­det; Gáspár Sándornak, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa helyettes elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, Péter Jánosnak, a Magyar Népköztársaság külügyminisz­terének a Jugoszláv Zászló, rendet a szalaggal adományoz­ta. A kitüntetettek nevében Ká­dár János mondott köszönetét. — Úgy érezzük, hogy ez a kitüntetés — mondotta — nemcsak nekünk szól, hanem mindazoknak a honfitársaink­nak, akik szívükön viselik a magyar és a jugoszláv nép ba­rátságát. Mély megelégedett­séggel tölt el bennünket, hogy a szocializmust építő magyar és jugoszláv nép barátsága — számos nehézséget leküzdve — ma biztos alapokon nyugszik és fejlődik. A magyar—jugosz­láv barátság építése és erősíté­se megfelel a magyar nép ér­dekeinek és a haladás nemzet­közi erői érdekeinek is. Bizto­sítom önt, Tito elvtára és ked­ves jugoszláv barátainkat arról, hogy a továbbiakban is ebben a szellemben fogunk munkál­kodni. 0 ív helyszíni közvetítése teszi* Broz Tito ünnepélyes búcsúztatásáról Joszip Broz Tito elvtárs, a Jugoszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elnöke, a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségének főtitkára —aki kísére­tével együtt ötnapos hivatalos Irogatást tett hazánkban -<• ma délelőtt visszautazik Ju­goszláviába. A vendégek ünne­pélyes búcsúztatásáról a Ma­gyar Televízió 10,55 órakor helyszíni közvetítésben számol be. Tito elnök látogatása a mezőgazdasági kiállításon Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára é* felesége, Jovanka Broz, valamint a velük együtt hazánkban tartózkodó jugo­szláv vendégek kedden délelőtt meglátogatták a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt A kiállítás főbejárata előtt Losonczi Pál földművelésügyi miniszter és Szőke Mátyás, a kiállítás igazgatója köszöntötte a látogatókat. A főpavilon ka­pujában a vendégeket Dobi István, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Gás­pár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Péter János külügyminiszter fogadta. Úttörők virágcsokrok­kal kedveskedtek a jugoszláv vendégeknek, akik ezután meg­tekintették a kiállítás pavilon­jait. A látogatók ezután a bemuta­tó pálya tribünjéről végignéz­ték a gépelj és díjazott te­nyészállatok felvonulását. Mie­lőtt elhaladtak a pályán a nemzetközi gépbemutatón rész­vevő országok legjobb önjáró gépei, a jugoszláv vendégek rövid tájékoztatót kaptak a magyar mezőgazdaság gépesí­tésének helyzetéről. A gépek után a legkiválóbb tenyészál­latokat nézték meg. Nagy tet­szést arattak az őshonos, a kül­földi és a különböző kereszte­Vendégeu a növénytermesztési pavilonban. zésekből származó szarvasmar­hafajták legszebb egyedei, va­lamint a díjazott tenyészlovak. A gépek és tenyészállatok fel- vpnulása után látványos fo­gatbemutató és lovasjáték szó­rakoztatta a vendégeket. A kiállítás megtekintése után Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke a kiállítás fogadó­termében villásreggelit a4f>tt Joszip Broz Tito és felesége, valamint kísérete tiszteletére, A villásreggeli után Szökő Mátyás átadta a vendégeknek a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás ajándékát: művés<d faragású dobozokban elhejycn zett különféle magyar veip magvakat A haladas valamennyi erőinek együttes határo­zott és szolidáris ellenál­lása képes csak elejét ven* ni és megakadályozni az ilyen jelenségeket, ame­lyek komoly mértékben veszélyeztetik a világ bé­kéjét. Kedves Dobi elvtárs! Kedves Kádár elvtárs! Ügy vélem, önök is osztoz­nak azon meggyőződésünkben, hogy szomszédos szocialista országaink viszonya erős és tartós alapokon nyugszik tel­jes egyenlőség és egyenjogú­ság, a kölcsönös tisztelet és megértés alapján. Különböző területeken, sikeresen fejleszt­jük és szélesítjük együttmű­ködésünket, jószomszédi viszo­nyunkat, tekintet nélkül a múlt bizonyos vitás kérdéseire, s azokra az eltérésekre, ame­lyek még fennállhatnak. Meggyőződésem, hogy lá­togatásunk és megbeszé­léseink műszaki-tudomá­nyos, oktatásügyi, kultu­rális, stb vonatkozásban is, előnyösen hatnak majd együttműködésünk hatás­fokának további alakulá­sára is. Kölcsönös megismerésünk szempontjából külön jelentő­sége van társadalmi szerve­zeteink, — szakszervezeteink, ifjúsági-, nő-, stb. szerveze­teink mindenkori szélesedő kapcsolatainak és tapaszta­latcseréjének. Az együttmű­ködés igen sokrétű lehet. A nemzetiségi politikáról Kedves barátaink! A Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaságban, — amint önök előtt ismeretes — jelentős számban élnek a magyar nemzetiségű állampol­gárok, ahogy a Magyar Nép- köztársaság területén is él­nek jugoszláv nemzetiségű polgárok. Ezzel kapcsolatosjan forradalmunk egyik jelentős vívmányára a nemzetiségi kérdés megoldására sze­retnék rávilágítani Jugoszlá­viában. Ez kihatott minden nemzetiségre, úgy hogy ma országunk minden polgára teljes egyenjogúságot élvez, a kultúra és a társadalmi, po­litikai élet minden területén, beleértve a nemzetiségi nyelv szabad használatának jogát is. Ilyen módon a Jugoszlá­viában élő magyar nemzeti­ségű dolgozók, az egyenlőség alapján részt vesznek a tár­sadalmi és munkás önigazga­tásban. Nemcsak lojális pol­gárai Jugoszláviának, hanem aktív tagjai is szocialista építé­sünknek. Ez azt jelenti, hogy a több nemzetiség ha­zánkban nemcsak, hogy nem vet fel semmiféle problémát — mint ebben a konkrét eset­ben — hanem hozzájárulhat közeledésünkhöz, kultúránk, szokásaink, stb. megismerésé­hez, s a kölcsönös megbecsü- ; lés és egyenjogúság feltételei között a barátság és együtt­működés hídja lehet. Felhasználom az alkalmat, hogy mély hálámat fejez­zem ki azért az együtt­érzésért és segítségért, amelyet a magyar kor­mány és a magyar nép a szkopjei súlyos földrengés után nyújtott. Ez is a ba- ' ráti érzéseiket és szoli­daritásukat tanúsítja. 1 Elvtársak és elvtársnők! 1 Holnap annak a meleg és : szívélyes fogadtatásnak a kel­lemes emlékeivel térünk haza, amelyben bennünket mide- nütt részesítettek. Engedjék meg, hogy még egyszer szív­ből megköszönjem a figyel­müket és a vendéglátást, amelyben részünk volt az ‘ önök szép hazáiéban. Joszip Broz Tito beszédét 1 a Magyar Népköztársaság, és 1 a Jugoszláv Szocialista Szö- " vetségi Köztársaság barátsága l és együttműködése éltetésével 5 fejezte be. Tito elnök beszédét nagy = taps fogadta. A jelenlevők ^ hosszan, melegen ünnepelték a 5 jugoszláv vendégeket, éltették - a jugoszláv és a magyar nép i barátságát. A nagygyűlés Gáspár Sándor i zárszavai után az Intemaciona- lé hangjaival ért véget Aláírták a magpr-ppszláv közös nyilatkozatot

Next

/
Thumbnails
Contents