Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-13 / 215. szám

Újabb orvosi lakások, iskolabővítések Korszerűtlen az üzlethálózat, a központi művelődési ház « mátészalkai tárásban Szerkesztőségi kerékasztal Nincs harag, ha megmondják egymásnak az igazat Vita a szövetkezeti demokráciáról A szövetkezeti demokrá­cia elvének helyes értelme­zésével és alkalmazásával még varrnak problémák kö­zös gazdaságainkban. Ez ta­pasztalható mind a vezetők, mind a tagok részéről. Egyes elnökök a tagok jo­gait csorbítják meg, a szö­vetkezet tagjai viszont csak a jogokait ismerik, s a köte­lességekről megfeledkeznek. Ezekről a kérdésekről be­szélgettünk a sok éves ta­pasztalatokkal rendelkező «sásaiéi Petőfi Tsz tagjaival. ,A vitában részt vettek: Fogarasi Józsefné növény- termesztő, Kiss Irén fejőnő, Pintye János nyugdíjas, i Varga Ferenc és Jakab Gyula flogatosok és Törő Lajos növénytermesztési brigádvezetd PINTYE JÁNOS: Én úgy vélem, hogy a szövetkezeti demokrácia betartása elsősor­ban attól függ, hogy milyen a viszony a vezetők és a ta­gok, valamint az emberek kö­zött. Ezzel különösebb baj nincs nálunk; Nem mondom öeszezörrenünk néha, de ez csak addig tart. De ez is ab­ból ered, hogy néha nem ya- gyunk elég figyelmesek egy­mással szemben. VARGA FERENC: Ha már Janá bátyám a figyelmességet említette, elmondok egy ese­tet Én hatod magamat tar­tom, de tavaly és az idén sem lesz elég a kenyérnek való, pedig szépen keresek. Erről nem az elnök tehet. Ügy ér­zem, ebben tévedtünk, mert nem szükséglet szerint osztot­tuk szét a gabonát, JAKAB GYULA: Mégis le­hetne az ilyen problémákon is segíteni. Varga Ferenc édes­apjának ts juttathattunk vol­na. a szociális alapból búzát, mint a többi nyugdíjasnak* Mert a többiek megkapták* KISS IRÉN: Akik kértek, azok megkapták* Az én édes­apám is kapott, VARGA FERENCI Én nem tudtam erről. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az igényt nem vették figyelem­be. S ha már itt tartunk, mondjuk csak meg őszintén: csak azokra kell gondolná, akik kértek? Hol itt a figyel­messég? A vezetők figyelmé­nek sok mindenre ki kell ter­jednie. TÖRÖ LAJOS: Ez igaz. Tu­domásom szerint pedig több mint 30 mázsát osztottunk ki az öregek között. JAKAB GYULA: Nemcsak a vezetők részéről tapasztal­ható esetenként a figyelmet­lenség, hanem az emberek ré­széről is egymással szemben. A szövetkezeti demokrácia be­tartásának és helyes alkalma­zásának egyik fóruma a köz­gyűlés. És mit tapasztalunk? Sokszor az érdektelenséget. PINTYE JANOS: Ez így van. Legtöbbször mi öregek va­gyunk jelen. De hol vannak a fiatalok? Hisz az ő jövőjükről van itt szó. Utána meg bírál­ják a vezetőket: így kellett dönteni? — mondják. Ez nem a joggal való élést jelenti, ha­nem annak megsértését. VARGA FERENC: Tgy igaz. Ezért fogad él aztán, a köz­gyűlés olyan határozatokat, amelyek vagy az egyik, vagy a másik embercsoportot, mondjuk a kocsisokat vagy a növénytermelőket sérti. Itt volt a mi esetünk, a kocsiso­ké. Egyedül én voltam jelen, ahol arról kellett határozni, hogy az idén a behordáskor mennyi illesse meg a fogatoso- kat akokr, ha a zsákolást is ők végzik. Én keveseltem má­zsánként a 3 kilót, hisz tavaly ötöt kaptunk. Mégis megsza­vazták, mert egyedül nem tudtam jól érveim. Talán más lett volna a döntés, ha a többi kocsis is jelen van* JAKAB GYULA: rtt az em­berség kérdése is felmerül; Mert mit tegyen az ember, ha az idős tagoknak viszi haza a burgonya, kukorica és egyéb járandóságot? Elnézze, hegy an cipekedifc egy öreg a zsákok­kal? Csak megfogja és fel- viszi a padra. Erre is gondolni kellene. PINTYE JÁNOS: Én sem látom ezt így helyesnek. Iga­zuk van a fogatosoknak, s én mellettük is szavaztam a köz­gyűlésen. Én adom az öt ki­lót, hogy csak mentsenek fel 71 éves koromra a zsákolás­tól. FOGARÄS! TÖZSEFNfi : Meg is érdemelnék a kocsi­sok, de mit lehet tenni, ha egyszer másképp döntött a közgyűlés. Ezt az elnöknek sincs joga megváltoztatni. JAKAB GYULA: Saját ma­gunk is megsértjük a szövet­kezeti demokráciát. Én egy ideig ellenőrző bizottsági el­nök voltam. Lemondtam, mert nem kaptam meg azt a se­gítséget, amit vártam. Volt eset, amikor egyesek kiszán­tották a fiatal gyümölcsfákat. Kimentünk megbecsülni a kárt A jegyzőkönyvet benyúj­tottuk p vezetőségnek, hogy intézkedjen. Mi történt? A ve­zetőség alakított egy másik bizottságot, s addig húzódott- halasztódott az ügy, hogy el­simult. Ez már a demokrácia megsértése a vezetőség részé­ről! te FOGARASI JÖZSEFNE: Én nem mondanám, hogy az elnök nem szigorú. Velem tör­tént meg, még fiatalabb tsz- tag koromban. Megálltam a régi földem végében, s akkor én nem is gondoltam, hogy már az a közösségé. Leszed­tem vagy másfél kiló árpáka- lászt. Jött a kerülő, meglátta és bejelentett az elnöknek. Micsoda ügy kerekedett be­lőle! Még Rozsályba is el kel­lett mennem a büntetőbíró- hoz. Elmondtam, hogyan tör­tént. Nevetett, s nem büntet­tek meg. Ezzel csak azt aka­rom mondani, hogy bizony sokszor az új tagok még meg­feledkeznek arról, hogy a régi gyümölcsös, szőlő, búsa már a közösségé. S Higgyék el, aka­ratukon kívül is vesznek be­lőle. És nem szabad rögtön feltételezni, hogy rossz szán­dékkal Hosszú esztendőkbe kerül míg vérévé válik az embernek a közösségi érzés, s türelemmel kell lenni egy­mással szemben. Nincs szándékomban ösz- szegezni a vitát. Egy-két do­logban mégis tanulságos le­het a többi szövetkezet szá­mára. Mindenre nem lehet törvényt alkotni. Nagyon sok függ attól, hogy milyen figyelmesek egymással szem­ben a szövetkezeti tagok. Kellő megértés van-e a szö­vetkezet vezetői és a tagok között. S ahogy kifejlődik a szövetkezeti parasztokban a közösséggel szembeni fele­lősségérzet, úgy erősödik és mélyül a szövetkezeti de­mokrácia élve. S e tekintet­ben jó úton haladnak a császlóiak. őszinték, s nincs harag abból, ha a vezetők és a tagok megmondják egy­másnak a véleményüket* Farkas Káhnán „Irta Sajben András földmunkás" Móricz Zsigmond lapjának egykori cikke nyomán — Sóstóhegyen A járás egy évi teljes (feszegét kellene ráfordítani. Ez pedig nem valósítható meg. — Másik problémánk a já­rás kereskedelmi hálózata és az áruellátás. Pontosabban Mátészalka helyzete. Mátészal­ka városias jellegű, még sincs a mai igényeket kielégítő áru­háza. Ami van, sajnos nem felel meg a követelményeknek. A raktárterület is kicsi. Már többször foglalkoztunk megol­dásukkal. Mátészalka községfejlesztési alapját nagyobb részt a köz­ségi fürdőre fordították. Most PQdig az egyébként is elavult utak és járdák építése követ­kezett. — Két kereskedelmi szerv működik. A földművesszövetkezet azért nem fejleszti az üz­lethálózatot, nem ruház be, mert arra számol, hát­ha állami kezelésbe ve­szik üzleteit. Az állami kereskedelem pedig csak épületet és helyiséget kö­vetel, de már arra nem gondol, hogy saját beruhá­zásából jelentősebb össze­get fordítson az oly égető gondunk megoldására. — Végül említeném a mű­velődési házat. Míg a közsé­gekben aránylag jobban si­kerül az anyagi erőket bizto­sítani, addig Mátészalkán ne­hezen találunk megoldást. Sajnos, még a színtársulatok is szívesebben mennek peluaul Hodászra, Nyírmeggyesre, vagy más alkalmasabb művelődési házzal rendelkező községbe; Némi segítséggel, a község közös erőfeszítésével úgy vé­lem ez is megoldható lenne — fejezte be nyilatkozatát Sza­bó elvtárs. B. E. A Nehézipari Minisztérium figyelmébe; Nyíregyháza propán-bután gázellátása Az utóbbi években örven­detesen növekedett Szabolcs- Szatmár megyében, s így Nyíregyházán is a propán­bután gázellátásba bekapcsol­tak száma. A központi gáz­fűtéssel nem rendelkező, hat­vanezer lakosú megyeszék­hely háztartásainak nagy hasznára van az olcsó, célsze­rű pb. gáz. Pontosabban csak javára lenne, ha az utóbbi időben is zökkenőmentesen lehetne cseréim az üres pa­lackokat. Első ízben ez év nyarán jelentkezett a probléma: hete­kig nem volt gáz a nyíregy­házi telepen. Nagysokára az ÁFOR központ a fogyasztok tudomására hozta: az egyik finomító telepen bekövetke­zett váratlan üzemzavar miatt van a hiány. Megértet­ték a fogyasztók, s többsé­gük takarékosan bánt a gáz­zal. Az említett üzemzavart elhárították ugyan, de a pil­lanatnyi javulás után még rosszabb lett a helyzet Nyír­egyházán. Jelenleg egy héten legfeljebb egyszer cserélik az üres palackokat, a „TEMPÓ*’ szolgáltató szövetkezetnél 600 kielégítetlen előjegyzés van* csak azért, mert a bizonyt^ lan gázellátás miatt leállítot­ták a megrendelést. Csak te­tézi a gondokat, hogy a nyír­egyházi töltötelep tulajdon­képpen egész Északkelet-Ma- gyarország ellátását végzi Debrecentől Miskolcon át Ózdig. így a Nyíregyházára érkező gáznak csak egy ele­nyésző része jut a nyíregy­háziaknak. Családok hetekig vannak gáz nélkül. Ügy véljük, a gázki utalások számbeli emelését tervszerű munka előzte meg. Éppen ezért érthetetlen élőttünk _ a kialakult helyzet. Több ezer szabolcsi, nyíregyházi gázfo­gyasztó kérdezi: miért kell he­tekig várni, aztán napokig sorbaállni a töltőtelepen? MÓRICZ ZSIGMOND lap­jában, a Kelet Népe 1940. áprilisi számában egy fehér foltokkal (cenzúra húzások) tarkított cikkre akadtam. Abban az időben nem volt ritkaság az ilyen cikk, nem is erre, inkább a szerzőjére figyeltem fel, ez áll a cím alatt: írta Sajben András földmunkás, Nyíregyháza. így kezdődik a cikk: „A magyar paraszt helyzetéről az utóbbi idők folyamé*! rengeteget olvastunk. Sót újabban a jobboldali politi­kusok is beszélnek paraszt­nyomorról s javaslatokkal jönnek a parasztság meg­mentése érdekében..* Először is az a kérdés, mit értünk , parasztság szó alatt. Ha egy kalap alávesz- szük azt a földmunkást, akinek egy talpalatnyi föld­je sincs és lakbéres, avagy éppen taksás házban lakik, azzal, akinek mondjuk csak 25 hold (és ez sok esetben még nem zsírosparaszt) van, akkor ez már zavaró jelen­ség... Csak egy példát: em­lékszem, egyik népgyűlésen Eckhardt Tibor Ígéretet tett, hogy igyekezni fog azon, hogy a búza magasabb ár­színvonalat érjen el, erre há­rom napon belül a helyi Független Kisgazdapárt földnélküli parasztjai —, szám szerint tizen — ott­hagyták a pártot. De te­szem fel, ha Eckhardt kis­gazdahívei előtt erélyesen síkraszáll a mezőgazdasági munkások (krumpliszedők, tengeritörők, répaásók stb.) béremeléséért, nem kétsé­ges, hogy a kisgazdák for­dulnak el tőle...” ' A NAPOKBAN, amikor Sajben Andrással sóstóhegyi lakásán együtt olvastuk e sorokat, az eredeti szöveg másolatát kerestem. Vajon mi az, amit nem engedett nyomdába a Horthy-cenzu- ra. Másolat nem maradt, a pontos szövegre sem emlék­szik már a szerző, — végső következtetése az volt, hogy kapitalista körülmények kö­zött a parasztság nem lehet egységes. A cikk pontos szö­vegénél Sajben András job­ban emlékszik arra, amit a rendőrségen mondtak neki. A városi kapitányság poli­tikai felügyelője megfenye­gette, bolsevistának nevezte és kilátásba helyezte, amennyiben ilyen cikkek írásával továbbra is foglal­kozik, intemáltatja. — A felügyelő úr nem téve­dett, amikor bolsevistának nevezett. Hozd csak elő, asz- szony a kistáskát. FELESÉGE egy kopott női táskát tesz az asztalra. — Tessék csak ezt megnéz­ni — egy sarló kalapácsos könyvecskét nyújtott felém. A jelvény alatt: „Magyaror­szági Kommunisták Pártja nyíregyházi szervezete. Tag neve: Sajben András. Kiál­lítás kelte: 1933. III. 5.” — De sokszor el kellett A mátészalkai járás, a öre­gre egyik legnagyobb járása. Sok gomd és probléma merül fel a 24 községben. Dr. Szabó Józseffel, a Mátészalkai Járási Tanács VB. elnökével arról be­szélgettünk, milyen tervük van a 34 község lakosságát érintő gondok megoldására. — Az utóbbi években ked­vezően sikerült néhány olyan problémát megoldani, amely lényegesen elősegítette a la­kosság egészségügyi, szociális és kulturális igényeinek a ki­elégítését De sok »lég a ten­nivaló. Most folyik az 1965. évi községfejlesztési alap fel­mérése. Előreláthatólag az ez évi nyolcmillió forinttal szemben kilencmillió forint lesz. Már konkrét terveink vannak jobb orvosi lakás építésé­re Nagyecseden, Nyírká- tán, Hadászon, új óvodák létesítésére Paposon, Ti- borszalláson, az iskolák bővítésére Mérken, Győr­ieteken, Kocsordon, A jó ivóvízellátás érdekében pedig a nagyecsedi, a máté­szalkai, és a vállají tanácsok a vizmüvesités gondolatával foglalkoznak. ■ Gondunk a járási kór­ház. Jelenlegi állapota nem felel meg a követelmények­nek. Az épület régi, elavult Sőt, egyes épületszámya élet- veszélyes. Ha esik az eső be­ázik. Emellett zsúfoltság jel­lemzi. Az eredeti nyolcvan ágyra tervezett kórházban je­lenleg 221 ágy van. Az egyéb­ként vizsgálati és más célo­kat szolgáló helyiségeket is kórteremmé kellett átalakíta­ni* — Nem akarom eltúlozni a kórház szerepét, jelentőségét járási viszonylatban, de az emberek ide jönnek, még más járásból is. A felújításhoz mintegy tizmilló forintra volna szükség. Sajnos, ezt az összeget községfejlesztési alapból biztosítani nem tudjuk. rejtenünk ezt a táskát — mondja a felesége. Sárgult fényképek, doku­mentumok kerülnek elő. Az egyik Szovjet-Oroszország- ban készült, Lenin egy ta­lálkozását örökíti meg a munkásokkal. Nyíregyházi illegális elvtársak fényké­pei, történelmi értékű doku­mentumok sorakoznak a negyvenöt előtti és közvet­lenül a felszabadulás utáni időkről. A mozgalomban feleségé­vel együtt vett részt. Volt idő, amikor egyszerre voltak lecsukva is. A fasizmus utolsó éveiben együtt ván­doroltak, mint kubikosok az országban. Bármerre jártak, a nyíregyházi rendőrség ke­ze utolérte őket. Ha valahol munkát vállaltak, két hét múlva már figyelték őket. Nyíregyházára, felszabadulás előtt két héttel jöttek haza, és az ismerősöknél bújkál- tak a szovjet csapatok meg­érkezéséig. 1944 ŐSZÉN, amikor még a debreceni Ideiglenes Kor­mány sem működött, Sajben Andrást megyei rendőrkapi­tánnyá nevezték ki. Egy évig viselte ezt a tisztséget. Utána gazdasági munkára irányította a párt. Az alaku­ló földművesszövetkezeteket, Hangyát és a Parasztszövet­ség kezén lévő javakkal va­ló gazdálkodás irányítását, egységes, demokratikus szö­vetkezetbe vak) tömörítését bízták Sajben Andrásra. Mozgalmi pályája ebben a munkában szenvedett törést. A gazdasági irányításban, kereskedelemben való járat­lanságát kihasználták köz­vetlen munkatársai, akik súlyos visszaéléseket követ­tek el. A legnagyobb bűnö­sök egy éjszaka disszidáltak. Hosszú vizsgálat után hiába állapították meg, hogy a hozzá nem értésen kívül neki semmi köze nem volt az ügyhöz, mégis azt követően bizalmatlanság vette körül. — Elveimben nem tört meg a meghurcoltatás — emlékszik vissza Sajben András. Kiköltöztünk ide, a Sóstóra és néhány régi har­cos társammal hozzákezd­ünk termelőszövetkezetet alakítani. 1948-ban Nyíregy­házán mi alakítottunk első­nek termelőszövetkezetet. Az 1956-os ellenforradalom után elnöke lettem az újjá­alakított Zalka Máté Tsz- nek. Később a kis szövetke­zeteket egyesítettük, jöttek a fiatal szakemberek, így kerültem én a gyümölcsös­be, csősznek. — Elégedett a helyzeté­vel? — A legegyszerűbb beosz­tás is fontos, és kielégítheti az embert, ha becsületesen helytáll és őt is megbecsü­lik. — Megbecsülik? — Meg. Anyagilag sem panaszkodom, funkcióra sem vágyom, de ha már kérde­zett, egyet hiányolok mégis. Mint öreg kommunistát a város politikai vezetői több­ször is megkereshetnének. Vagyunk néhányan ilyenek* akik szívesen vennénk, ha kikérnék véleményünkét. ÍRÁSSAL KEZDTÜK a beszélgetést, fejezzük azzaL Mit írna most a parasztság útjáról? — Én ezt már megírtam* Nem tollal, a cselekedetem­mel, amikor 1948-ban alapí­tó tagja lettem az első sós­tóhegyi termelőszövetkezet­nek. Egységes, és egyenlő csak így lehet a parasztság* ha nem a vagyon, hanem a munkája határozza meg helyzetét. — Jó lenne ezt az utat megírni. Aki egy életen át harcolt ezért és közvetlen tapasztalatai vannak, min­den bizonnyal sok értékeset mondhatna el. — Lehet, hogy egyszer még újra tollat fogok... Csikós Balassi 1964. szeptember 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents