Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-13 / 215. szám
Jugoszláv barátaink látogatása a Ganz-MfiVflG-ban Jessip Broz Tito a Jugoszláv Szocialista Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára és felesége, Jovanka Broz, valamint a velük együtt hazánkban tartózkodó jugoszláv vendégek szombaton délelőtt a Ganz- MÁVAG gyárba látogattak el, rés2t vett a látogatáson Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke és felesége, Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Venéczi János, a budapesti pártbizottság titkára. A gyár főépületét magyar, jugoszláv és vörös zászlók díszítették, a kapu fölött magyar és szerb nyelvű felirat köszöntötte a jugoszláv vendégeket, A bejáratnál dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Dapsi Károly, a VIII. kerületi pártbizottság első titkára, dr, Suhajda József, a kerületi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Csergő János, a Ganz- MÁVAG vezérigazgatója és Rachfát László, a gyári párt- bizottság titkára fogadta a látogatókat. KISZ-fiatalok virágcsokorral kedveskedtek a vendégéknek, akik ezután az igazgatóság tanácstermébe mentek. Az összejövetelen részt vettek a gyár vezetői, a gyári pórt és tömegszervezetek képviselői, a Ganz-MÁVAG kiváló munkásai, szocialista bri- gádvezetői. Csergő János vezérigazgató beszámolt a nagy múltú vállalat jelenéről, jövőjéről. Rachfát László, a Ganz- MÁVAG pártbizottságának titkára ezután az üzemi párt- és tömegszervezetek életét ismertette. Ezután gyárlátogatás következett. Az üzemlátogatás a mozdonygyar lemezműhelyében ért véget, ahol üzemi gyűlésre került sor. Ezen Kádár és Tito elvtárs beszédet mondott Kádár János bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága és a kormány nevében szeretettel köszöntötte Joszip Broz Titot és a többi jugoszláv vendéget, majd arról beszélt, hogy az immár 20 ezer főt számláló Ganz-MÁVAG gyári üzemi kollektíva munkájának eredményei nagyban hozzájárulnak szocialista építésünk sikeréhez, előrehaladásunkhoz. Kádár János a továbbiakban rámutatott, hogy mind a gyárban, mind az országban adottak a feltételek a jó munkához. A párt egyetértésben dolgozik a néppel. Népi demokratikus államunk szilárd, terveink jók, politikánk helyes, s azon sem kül- sem belpolitikai vonatkozásban nem változtatunk. Az ország jövője szempontjából most az a döntő milyen eredményeket érünk el a gazdasági építésben. Jórészt ezen múlik az ország egész fejlődése, a dolgozók életszínvonala javításának további üteme. Külpolitikai kérdésekről szólva Kádár János hangoztatta, hogy a nemzetközi helyzet minden bonyolultsága ellenére Jók a feltételek a szocializmusért, a béke megőrzéséért, a gyarmati rendszer ellen vívott harc számára, s népünk bizakodással küzd a béke megőrzéséért, a társadalmi haladásért. Külpolitikánk lényege, hogy szorosan .együttműködünk a Szovjetunióval, a szocialista, országokkal, minden haladó erővel. A tőkés országokkal a békés egymás mellett élésre törekszünk. Azt akarjuk, hogy a társadalmi rendszerek közötti versenyt ne a háború, hanem a termelés frontján nyerjük meg. A magyar nép óriási többsége helyesli,. támogatja ezt a politikát. Kádár János a továbbiakban kiemelte, hogy a párt és a kormány politikájának megfelelően, annak szellemében az Utóbbi esztendőkben örvendetesen, biztatóan alakulnak kapcsolataink a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársasággal, s napról napra erősödik barátságunk, együttműködésünk. Minden öntudatos magyar hazafit örömmel tölt el az, hogy az utóbbi esztendőkben a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság vezetőivel megtaláltuk a jó, szocialista együttműködés útját. A népek békét, barátságot, együttműködést akarnak, a szocializmus és béke ügyének diadalát akarják. Kádár János beszéde végén sok sikert kívánt a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság dolgos népének, s szavait a jugoszláv—magyar barátság éltetésével zárta, Joszip Broz Tito elvtárs beszéde .Kádár János nagy tapssal fogadott beszede után Joszip Broz Tito lépett a mikrofonhoz. Köszönetét mondott a baráti fogadtatásért és tolmácsolta a jugoszláv dolgozók szívélyes, baráti üdvözletét. Elmondta, hogy a meghatottság fogja el, valahányszor egy gyár, üzem munkásaihoz látogat el, hiszen a felszabadulás előtt jómaga is vasmunkás volt. Megjegyezte: a jugoszláv dolgozók ismerik a magyar munkások — köztük a Ganz- MÁVAG munkásainak — forradalmi vívmányait, nagy hagyományait. Beszélt' arról is, hogy Jugoszláviában napirenden szereplő feladat az exporttermékek jó minőségének biztosítása, az üzemek korszerűsítése, a termelés magasabb szintre emelése. Hangoztatta: olyan termékeket kell előállítani, amelyek minőségben vetekszenek az iparilag legfejlettebb, legmagasabb színvonalon álló nyugati országok. termékeivel. Tito elnök ezután a jugoszláv munkásosztály erőfeszítéseiről, a szocializmus építésében elért eredményeiről szólt, majd a .továbbiakban hangsúlyozta, hogy erőfeszítésekre van szükség, hogy a termelés szintje elérje a világszínvonalat. Rámutatott, hogy jelenleg elsőrendű feladat a termékek olcsóbbá tétele, a munkafolyamatok korszerűsítése. Ezt segítik, azok a megbeszélések is, amelyeket jelenleg a magyar kormány képviselőivel folytatnak a jobb munkamegosztásról. Hozzáfűzte, hogy .gazdasági kapcsolataink fejlődni és szélesedni fognak. A két ország dolgozóinak közös ügye, hogy segítsék az együttműködés minél zavartalanabb, jobb megvalósítását Hangsúlyozta Tito elnök, hogy a szocialista építés feladatainak megvalósításához béke kell. A fejlődés fontos feltétele az 'is, hogy a szocialista országok között minél jobb együttműködés alakuljon ki, erősödjék a szocialista országok egysége. A jugoszláv kormány és a jugoszláv nép az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is mindent megtesz a szocialista országok együttműködésének szilárdításáért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Jugoszlávia és a Magyar Nép- köztársaság dolgozói, vezetői egyetértenek abban, hogy csak a békés egymás mellett élés feltételei között biztosítható a fejlődés, országaink előrehaladása. Joszip Broz Tito további sikereket kívánt a gyűlés részvevőinek a termelő munkában.^ Szavait a Magyar . Nép- köztársaság, a magyar és » jugoszláv nép. barátságának éltetésével zárta. A jugoszláv államfő hosz- szan tartott tapssal fogadott szavai után Rachfát László tolmácsolta a dolgozók köszönetét a látogatásért, Tito elnök és Kádár János beszédéért A találkozó a Internacioná- lé hangjaival ért véget. Mikojan és Radhakrisnan beszéde Moszkva, (TASZSZk Az Indiai Köztársaság elnökének tiszteletére péntek este a Kremlben adott vacsorán Mikojan és Radhakrisnan beszédet mondott. Mikojan megelégedéssel állapította meg, hogy a szovjet—indiai kapcsolatok állandóan erősödnek és bővülnek, majd hangsúlyozta: — Az utóbbi hónapok eseményei arról tanúskodnak, hogy vannak olyan erők, amelyek agresszív cselekményeikkel élezik a nemzetközi helyzetet. A békeszerető népek azonban aktív harcukkal meg fogják akadályozni, hogy az imperialisták megvalósíthassák terveiket. — Nem kételkedünk abban — fűzte hozzá —, hogy a Szovjetunió és India továbbra is együtt fog működni a béke megszilárdítására irányuló erőfeszítésekben. Megerősít bennünket ebben Sasztri miniszterelnöknek az a kijelentése, hogy India ezután is Nehru külpolitikai irányvonalát követi. Radhakrisnan indiai elnök válaszában rámutatott arra, hogy megfelelő intézkedésekkel elő kell mozdítani a békét A béke legnagyobb akadálya az imperializmus es a fajüldözés. fiz arab csúcsértekezlet határozatai Alexandria. (Reuter): Az arab államfők alexandriai értekezletének közös közleményét Hasszuna, az Arab Liga főtitkára ismertette. A részvevők több határozatot hoztak, amelyek részleteit nem hoztak nyilvánosságra. Ezek közül a legfontosabb az, hogy haladéktalanul meg kell kezdeni a Jordán folyó és mellékfolyóinak eltérítési munkálatait. Azt állapították meg, hogy az új gyarmatosítók Izraelt eszközként használják fel • fejlődő országok haladásának akadályozására. Megtárgyalták politikai és katonai közös akcióik megszilárdításának kérdését, leszögezték, hogy bármely arab állam ellen intézett agressziót az ösz- szes arab ország ellen irányuló agressziónak tekintenek. Követelték, hogy Nagy-Bá- tannia szüntesse meg ciprusi és adeni támaszpontjait. Elhatározták, hogy harcolnak a brit imperializmus ellen mind az egész arábiai félszigeten, mind Dél-Jemenben (dél-ará- biai államszövetség). Támogatásukról biztosították az alexandriai csűcsertekezlet részvevői Angola Mocambique, Dél-Rhodesia, Portugál- Guinea és Dél-Afrika népeinek íelszabaditási harcát, elítélték a kongói külföldi beavatkozást. Ciprus ügye a Biztonsági Tanács előtt Az ENSZ Biztonsági Tanácsa — mint azt már jelentettük, megkezdte a vitát a Törökország által a görögök katonai intézkedései, Görögország által pedig a Törökországban élő görögök ellen hozott intézkedések miatt benyújtott panaszokról. Az ülésen Biciosz görög küldött szólalt fél, vádat emelve a török kormány ellen amiatt, hogy az a Görögország által Ciprusnak' nyújtott támogatást hozva fel ürügyül, felmondta az 1930. évi görög-török szerződést és megkezdte a Törökországban élő görögök tömeges kitelepítését. Eralp török küldött felszólalásában igyekezett igazolni kormánya agresszív ciprusi politikáját. Morozov szovjet küldött hangoztatta, hogy a Földközitenger térségében kialakult feszült helyzet néhány NATOország Ciprus belügyeibe tör- tént beavatkozásának a következménye. A Törökországban élő görögök tömeges kitelepítése igen kedvezőtlen benyomást kelt minden elfogulatlan emberben. A kitelepítésnek az emberbaráti szempontok megsértésén kívül politikai jelentősége is van, minthogy olyan körzetből. történik. ahol a helyzet amúg;/ 1$ feszült. A Biztonsági’ Tanács"-’ nak oda kell haújia, Kogjr"’ - a görögök ellen hozott török megtorló intézkedések megszűnjenek. Morozov végül hangoztatta, hogy mielőbb meg kell szűnnie a NATO-államok beavatkozásának és fel kell hagyni a török fegyveres beavatkozással való fenyegetőzésekkel, ha azt akarják, hogy a Földközitenger keleti részében biztosítva legyen a nemzetközi béke és biztonság. SZŰTS ISTVÁN: A VÖRÖS AGVAG Dokumentum regény I. AZ „ÖNGYILKOSSÁG” 1938 március 6-a. Ezen a gesztenyefák legyezőleveleit nyitogató, kellemes tavaszi nti- pon már a harmadik figyelmeztetést küldték Seyss Ing- quart közbiztonsági miniszteren keresztül Schussnig osztrák kancellárnak: ha nem teljesítik háromszor huszonnégy órán belül a német követeléseket, akkor 20 ezer német katona lépi át a határt. Este 19 óra 30 perckor a berlini W.ilheimstrasse egyik komor palotájának „Gazdasági főcsoportfőnökség’” feliratú ajtaján puhakalapos, fekete ballonkabátos, ötven év körüli férfi kopogtatott. Azonnal Hu- genberg élé vezették. Az idegen megállt a vastag- hűsú szőnyeg szélén, és katonásan vigyázzba vágta magát. — Minden előkészítve, még éjjel telefonhívást kell kapnom — Rendben — bólintott Hugenberg. — Nem csalódtam Schrőderben. — Heil! — Heil! — Egy pillanatra még, Brücke! Ha Budapest jelentkezik, azonnal kérek tájékoztatást. — Igenis uram! — Ha nem lennék már itt, hívjanak fel a lakásomon, Hunkel tudja a számot. — Igenis! — Egyébként remélem kifejezte Schrődernek, hogy a Reich alumíniumtermelésenek 1940-re a legnagyobbnak kell lenni a világon. A programot talán már idén le kell zárnunk. Négyezer gép anyagának kell addig Magyarországról érkeznie. Nyolcszázezer tonna bauxitot várok. Értette?^ — Schröder úr tökéletesen osztja az ön nézeteit, Herr Hu- genberg... HeiH... A fekete párnával borított ajtó végre becsukódott a „vendég" mögött. Ugyanebben az órában nagy t vihar dúlt az angol alsóház- I ban. Chamberliain megnyug- i tatta a kétkedőket: „Őfelsége j kormányának véleménye sze- jrint.az osztrákoknak nincs mi- | tői tartaniuk. Hitler eleget tesz a Saint-Germain-i szerződésben vállaltaknak.’” Genfben, a Népszövetség épületének nagy üléstermében az angol Lord Halifax és egy kicsit később a francia Georges Bonnet „nem’”-je ostorként csapott a halotti csendbe. Nem!! Franciaország és Anglia nem háborúzhat Ausztriáért. Posta Rozália, a Budapesten dr. Kiár Andráséknál szolgáló alföldi cselédlány sem sokat tudott ezekről a „nagyvilági” ügyekről, öt a londoni alsóház viharának időpontjában inkább az érdekelte, hogy nem tud bemenni az Erzsébet körúti Royal Apolló, filmszínházba, megnézni a „Magdát kicsapják” című filmet. Nem volt nála pénz, mert a pengőjét a Kaszinó utcai lakásban hagyta. — Nincs más, haza kell menni, mégpedig , gyalog _ — határozta el magát. És amíg hazafelé bandukolt a pengő eredetére gondolt. Négy hónapja lakott náluk albérletben egy férfi, Balás Jenő. Este későn jött, reggel korán ment: Rozika azt sem tudta, mive) foglalkozik. Mindössze arra jutott felismerésében, hogy nem sok borravalót fog kapni tőle, mert kopott a ruhája, lyukas a cipője, kis bőröndre való minden holmija. A napokban azonban, mielőtt elutazott, Balás a lány kezébe nyomott egy pengőt. — Az éjjeliszekrényre tettem, egészen biztos — mondta magának Rozika, mielőtt bedugta kulcsát az előszoba zárjába. Már- szobácskája ajtajának kilincsét nyomta volna le, amikor émelyítő szag csapott orrába. — Úristen! Csak nem hagytam nyitva a gázcsapot? — Rozi a - konyha felé szaladt. A konyhában azonban rendben álltak a csapok, máshonnan kellett jönnie a gáznak. A gazdáék elutaztak két hétre a Mátrába, és ez megnövelte Rozika felelősségérzetét. — Itthagyják a lakást és máris baj van. — A konyhából a fürdőszoba felé rohant. Nagy lendületét a kád párkánya akasztotta meg, de ott aztán föld begyökerezett a lába. A fürdőkádban ugyanis oldalra billent fejjel, üveges szemekkel — holtan feküdt az albérlő, Balás Jenő. A gazkályha csapjaiból pedig halk nesszel ömlött a gáz. Posta Rozika arra ébredt, hogy ismeretlen markáns férfiarc hajol föléje. Parancsok pattogtak. > —Keljen fel! Szedje össze magát! Jöjjön! Az előszobában egy másik sötétruhás férfi csatlakozott hozzájuk. A cselédlányt bekí-. sérték a szalonba, leültették a kanapéra és a pohárszékről hozott palackból konyakkal itatták. — Nem látott semmit! Érti?.,. Holnap délelőtt lemegy a házmesterhez, megmondja: albérlőjük öngyilkos lett. Értesítik a rendőrséget, maga meg azt vallja, hogy délelőtt talált a halottra. Ha nem tartja a száját, börtönbe kerül Ha tartja, nem lesz többé gondja a? életben. Másnap valóban megjelentek a rendőrök, de a rendőr- felügyelő nagyon kedves volt, még a haját is megsimogatta. „Nem kell megijedni kislány, nem kell megijedni ...” Aztán újságírók is jöttek, de nekik már a közben hazaérkezett doktorék nyilatkoztak. Rozika akkor tudta meg — egy kövér, izgatott újságírótól — hogy ez a csendes albérlő, ez a Balás Jenő a magyar bauxittelepek felfedezője volt. Rozika nem tudta, mi az a bauxit, és mit jelent ezt felfedezni. Nem tudhatta azt seni, hogy még azon az estén, tizenkét óra körül, megcsörrent Hugenberg berlini lakásának telefonja: — Budapest rendben — jelentett egy ismerős hang. TL A SZÖKÉS Amikor Balás Jenő bányamérnök — 1918 kora őszén — ae olasz frontról hazatérőben, lelépett a katonavonatról, egy viseltes ruhájú, kócos hajú fiatalember papírost nyomott kezébe. Olvasatlanul gyűrte zsebébe és csak a kiskörúti „Semann” kávéház előtt, pénz után kotorászva, bújtatta elő. A pársoros írást gyorsan átfutotta: „ .;. Nem kell egyebet tennetek. mint saját elnyomóitok ellen fordítani a fegyvert, s a büszke, vállrojtos tiszt urak halálsápadtak lesznek a félelemtől ...” Ä röpcédula eszébe juttatta a vitát, amit — még a ' vonat» ban — Pruzsanyikkal folytatott. Hevesi másnap azt mondta — érvelt a hadnagy, — aki egy hónappal korábban már Pestre látogatott —, hogy csak huszonöt százalékkal kell a haditermelést csökkenteni, és miénk a biztos vereség... És a termelés már ötven százalékra csökkent... Balás egy pillanatra behunyta a szemét, és a Kossuth-nóta dallamára dúdolt katonadalt idézték emlékei: „Az uraknak nagy hasuk van, sok földjük meg sok gyáruk van. Tisza Pista szo- morkodik, Vázsonyi meg búslakodik .. Az Országház felé vette útját. Az oldalbejáró előtt fekete kocsi állt. Díszruhás szolgák várakoztak a magas kapu felé tekingetve, ahonnan a miniszterelnök közeledett. Fején cilinder volt, kezében lakkozott sétabot. Karján aprókat lépegetett egy molett hölgy. A kíséret tagjai kicsit elmaradtak tőlük. Tisza István még a kocsi hágcsójára sem tette a lábát, a kerekek mögül pisztolyt szegezve lépett elő egy fiatal férfi. — Meghalsz kutya! — Segítség! Rendőrt! Fogjátok a merénylőt! — A fiatalember kezéből kicsavarták a pisztolyt, env bergyűrű kígyózott köréje. A3 épületből rendőrök rohantak elő, s mire Balás felocsúdott a környező utcákból is. Vö kony, sárga arcú civil állt eléje. (Folytatjuk Kádár János ehtárs beszéde 1964. szeptember 13. 2
