Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-11 / 213. szám

Escnaéai igék sorokban A Moszkvában hamarosan •orra kerülő világifjúsági fó­rumra egymás után érkeznek a részvételi jelentkezések. Mint Augusto Figueroa, a fórum előkészítő titkárságának ve­nezuelai küldötte közölte, hogy már 120 ország 400 ifjúsági és diákszervezete jelentette be részvételi szándékát. Malawi parlamentje — két napig tartó vita után — egy­hangúlag bizalmat szavazott dr. Hastings Banda miniszterel­nöknek, akit ellenzéke azzal vádolt, hogy a fajgyűlölő poli­tikájáról hirhedt dél-afrikaj kormánnyal rokonszenvező po­litikát folytat. Az amerikai elnökválasztási kampány során Goldwater szenátor, a republikánusok elnökielöltje az Oregon ál­lambeli Klamath Fallsba ér­kezett és szerdán kortesbeszé- dett mondott. Goldwater is­mét heves kirohanást intézett a Szovjetunió ellen, ugyanak­kor támadta a demokrata kor­mányzatot is. A délkelet-ázsiai feszültség az imperialisták érdeke A Biztonsági Tanács ülése Amint már jelentettük, ma­gyar idő szerint szerdán es­te összeült a Biztonsági Ta­nács, hogy foglalkozzék a2 újabb délkelet-ázsai feszült­ség problémájával. A tanács formálisan a Malaysiái Ál­lamszövetségnek Indonézia el­len emelt panaszára ült ösz- sze. Ismail Abdul Rahman, a maiaysiai kormány bel- és igazságügyi minisztere hosszú nyilatkozatot olvasott fel, amelyben agresszióval vádol­ta Indonéziát. Azt állította, hogy szeptember 2-án Maláj­föld déli részén indonéz ej­tőernyős csapatokat dobtak le. A miniszter beosztottjai ezután a terembe cipeltek több ejtőernyőt, gépfegyvert, aknavetőt és más „zsákmá­nyolt” fegyvert, amelyet ál­lítólag Indonézia szállított Malájföldre. Platon Morozov (Szovjet­unió), a Biztonsági Tanács e havi elnöke felszólította a szónokot, hogy távolítsa el „arzenálját” mivel az ENSZ épületébe nem szabad enge­dély nélkül fegyvereket be­vinni. Ismail Abdul Rahman erre — hangos derültséget keltve — csak annyit tudott válaszolni, hogy a fegyverek nincsenek megtöltve. Sudjarwo indonéz külügy­miniszter-helyettes rámuta­tott, hogy a feszültség igazi oka a gyarmati rendszer és az imperializmus, amely vi­szályt szít a térség testvérné­pei között. Kijelentette: a Malaysiái Államszövetséget azzal a céllal tákolták össze, hogy Anglia továbbra is meg­tarthassa Singaporet és többi katonai támaszpontját, to­vábbra is kiaknázhassa Észak- Kalimantan (Észak-Borneo) természeti kincseit. Hz Afrika! Egység Szervezet miniszteri tanácsának határozatai Szenátor* űi% félünk öntől Köztársaságpárti politikusok nyílt levele Goldwaterhez Genfi leszerelési értekezlet A tizennyolchatalmi genfi le­szerelési bizottság csütörtöki Az Afrikai Egység Szerve­zetének miniszteri tanácsa befejezte tanácskozását a kon­gói problémáról.. A küldöttek az ötnapos munka befejezté­vel nyolcpontos határozati ja­vaslatot fogadtak el 27 szava­zattal, 6 tartózkodás mellett. A tartózkodók: Kongó (Leo­poldville), Libéria, Nigéria, Sierra Leone, Togo és Szene­gál. A Malgas Köztársaság de­legációja nem volt jelen a szavazáskor. Az afrikai miniszterek egyik legfontosabb dönté­se egy „ad hoc” bizottság felállítása, amelynek fel­adata: hozzájárulni Kon­gó nemzeti megbékélésé­hez, a normális viszony kialakításához Kongó és szomszédai: a Brazzaville-i Kongó és Bu­rundi között. A bizottság el­nöke Jomo Kenyatta, kenyai miniszterelnök, tagjai: Etiópia, Ghana, Nigéria, Szomália, Guinea, Kamerun, Felső-Vol­ta, az EAK és Tunézia kül­döttei. A Iconferencia felszólította Csőmbe kormányát, hogy azonnal vessen véget a zscl- dos-toborzásnak, s az afrikai probléma megoldásának kcny- nyítése végett mielőbb távo­lítsa el a Kongóban lévő zsol­dosokat. A miniszteri tanács tudo­másul vette Csőmbe mi­niszterelnök „ünnepé yes kötelezettségvállalását” ar­ra, hogy szavatolja mindazoknak a kongói harcosoknak biztonságát, akik leteszik a fegyvert. A konferencia felkérte azo­kat, akik Kongóban harcot folytatnak, hogy szüntessék be az ellenségeskedéseket, s az Afrikai Egység Szervezeté­nek segítségével keressenek megoldást, amely lehetővé te­szi Kongóban a nemzeti meg­békélést és a rend helyreállí­tását.” A kongói problémáról ho­zott határozatok mellett a miniszterek a dél-rhodesiai ügyben is határozatot hoz­tak. A Mississippi állambeli Pickens közelében egy folyó­ban megtalálták Henry Orsby 14 éves néger fiú holttestét. A néger fiatal a színesbőrűek egyenjogúsításáért indított mozgalom tevékeny tagja volt és vasárnap tűnt el szüleinek New Orleans-ban lévő lakásá­ról. Benegyiktov, a Szovjetunió indiai nagykövete átadta In­dira Gandhinak, Nehru néhai miniszterelnök leányának azt a szovjet dokumentumíilmet, amely a június 8-án rendezett moszkvai Nehru-emlékgyűlést örökíti meg. Rio de Janeiro állam rend­őrsége — a brazil sajtó jelen­tése szerint — mintegy három­száz személyt tartóztatott le, közöttük ismert baloldali poli­tikusokat és szakszervezeti ve­zetőket. Gabon köztársaság állambiz- tonsági bírósága 20 évig ter­jedő és kényszermunkával súlyosbított börtönbüntetése­ket szabott ki tizenhét polgári és katonai személyre, akiket azzal vádoltak, hogy február­ban kísérletet tettek a kor­mány megdöntésére. A per ki­lenc vádlottját a bíróság fel­mentette. Pjotr Poszpeiov akadémikus szerdán Moszkvában a Marx,— Engels Múzeumban megnyitot­ta az I. Internacionálé megala­pításának 100. évfordulója al­kalmából rendezett kiállítást. A kiállítás anyaga ismerteti Marx és Engels tevékenységét, valamint a munkásmozgalom­nak az I. Intemacionalé óta végbement fejlődését. La Plata argentin város egyetemének diákjai megaka­dályozták, hogy Edwin Mar­tin, az Egyesült Államok nagy­követe előadást tartson az egyetemen, ahol „Jenki menj haza!” felirat fogadta Washing­ton latin-amerikai neokolonia- lista politikájának hirdetőjét. Andrijan Nyikolajev szov­jet űrpilóta pénteken Jugosz­láviába látogat. A szovjet űr­hajós nyolc napot tölt Jugosz­láviában. Belgrádon kívül el­látogat néhány más városba is. New York, (TASZSZ): „Szenátor úr, nem tartha­tunk önnel az atomháború esz­telen útján” — ezzel a címmel jelentették meg a washingtoni lapok több neves köztársasági párti politikus Goldwaterhoz intézett nyílt levelét. A levél írói hangsúlyozzák, hogy ma­kacs türelemmel próbálták megérteni Goldwater állás­pontját, tanulmányozták az arizonai szenátor számtalan beszédét és nyilatkozatát és végül is arra a következtetésre jutottak, hogy Goidwaterban nincs meg a vezetőtől megkí­vánt nélkülözhetetlen felelős­ségérzet. „ön zavarba ejt ben­nünket, szenátor úr, fejvesztet­séget okoz, sőt egyszerűen fé­lünk öntől” — hangoztatják a levél írói. Goldwater köztársasági párti ellenfelei hivatkoznak az el­nökjelöltnek arra a nyilatkoza­tára, amelyet a nyugatnémet Spiegelnek adott. Ebben immár ki tudja hányadszor, a szaka­dék szélén való táncolás mel­lett szállt síkra és újra javasol­ta, hogy az Egyesült Államok dobjon atombombát Délkelet- Ázsiára. Mindez együttvéve olyan felelőtlen ingről tanúsko­dik, amely mindannyiunk éle­tébe kerülhet — szögezik le a levél írói, majd hozzáteszik, hogy a választásokon Johnson- ra és Humphreyre fognak sza­vazni. Letartóztatták a dél-tiroli terroristák egyik vezetőjét Becs, (MTI): Az osztrák hatóságok szerdán letartóztatták George Klotzot, a dél-tiroli terroristák egyik vezetőjét. Társát, Luis Amplat- zot, akivel alapos gyanú szerint a legutóbbi merényleteket el­követték, mint már jelentettük, kedden holtan találták egy al­pesi kunyhóban, olasz terüle­ten. A terrorista halálának kö­rülményeiről különböző, egy­másnak ellent is mondó válto­zatok látnak napvilágot az osztrák és az olasz sajtóban. Míg az osztrák lapok jelentős része többé-kevésbé nyíltan az olasz csendőröket gyanúsítja azzal, hogy álmában hátulról lőtték le Amplatzot, olasz rész­ről egy Peter Hoffmann nevű osztrák diáknak tulajdonítják a cselekedetet. Hoffmannt az olasz csendőrök le is tartóztat­ták, de börtönbe szállítása közben sikerült megszöknie. Az elmúlt napok fejleményei­nek ellenére Dél-Tirolban nem csillapodott le a terrorhullám; a csütörtökre virradó éjjel egy olasz csendőrautó ellen követ­tek el bombamerényletet. A robbanás öt sebesült áldozata közül az egyik életveszélyes sé­rüléseket szenvedett. Ez volt a hatodik terrorakció az elmúlt két héten belül. Politikai perek sorozata készül Spanyolországban Az Humanité értesülése sze­rint Franco bíróságai egy sor politikai pert készítenek elő. A közeli napokban kezdődik például Jósé Sandoval, a Spa­nyol Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága tagjának pe­re. Az ügyészség bizonyíték hiányában „titkos propagan­dával” és „illegális szervez­kedéssel” vádolja Sandovalt és társait. A fő vádlottra 33 évi, a többiekre 8—23 évi börtön- büntetés kiszabását kéri. Barcelonában rövidesen sor kerül az egy év óta fogva tar­tott Carlos Alvarez költő és 19 főiskolai hallgató perének tárgyalására. Valamennyiüket tüntetések szervezésével vá­dolják. Asturiában több pert készí­tenek elő a két év előtti sztrájkban részt vett bányá­szok ellen. A Franco-rendszer az egy­mást követő terrorperekkel a bérkövetelő és politikai sztráj­kok új hullámát akarja le­törni. SZŰTS ISTVÁN: A VÖRÖS Dokumentum regény Az azelőtt „gyenge vas­érceként eladott „harmad­kori vörös agyag”, a hazai bauxit telepeink felfedező­je Balás Jenő volt. Kiváló geológus, akinek küzdelmes életéről, tragikus haláláról méltatlanul keveset tud még mindig a hazai közvéle­mény. Pedig Balás Jenő a tudomány mártírja volt és •zörnyűséges még elgondol­ni is: mi mindenen kellett keresztülmennie, hogy föl­dünk legnagyobb és legér­tékesebb ércét felkutathassa. Mint az egykori kincstári bányászati kutatások veze­tő geológusa, tanúja vagyok, hogy amikor Balás Jenő a gánti ércvagyon árán drá­gán — fúrásokkal, tárnákkal és aknákkal — felkutatott dunántúli zártkutatmányait felajánlotta a kincstárnak, az akkori főnökségnek az volt a véleménye, hogy Balás még nagy lovon ül, ki kell éheztetni. Pedig tudták, vagy legalábbis sejtették Balás kutatásainak felbecsülhetetlen értékét! És a végén sikerült is elárvereztetni — a felgyü­lemlett zártkutatmány illeté­kei fejében — Balás Jenő minden ingó és ingatlan va­gyonát, jóformán a rajta le­vő ruhát is. És én sem tud­tam — bár megpróbáltam — segíteni rajta. Hová juthatott a kapitaliz­mus körülményei között egy nagy tudós, egy szerencsés kezű felfedező! Másrészt ho­vá juthatott a felfedezett nagy nemzeti kincs! Ezt mu­tatja — drámai szemléletes­séggel — Balás Jenő élete, pályája és erről szól Szüts István alább következő doku­mentum regénye is. Most, amikor a magyar—szovjet alumínium-szerződés jó pél­dája államok testvér: együtt­működésének, amikor a Szovjetunió olcsó villamos energiát biztosít a bauxit feldolgozásához és évente mintegy 160 ezer tonna 215. plenáris ülésén a részt ve­vők ismét a nemzetközi fe­szültség enyhítését célzó úgy­nevezett részintézkedésekről tanácskoztak. Hz indiai hadügyminiszter fogadást adott Moszkvában Carapkin szovjet küldött fel­szólalásában hangoztatta, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között megkötendő meg nem támadási szerződés, a külföldi katonai egységek ki­vonása idegen területekről, to­vábbá a külföldi katonai tá­maszpontok megszüntetése — jelentős részintézkedésként — nagymértékben csökkentené a nemzetközi feszültséget. Moszkva, (TASZSZ): Csáván India hadügyminisz­tere, a Szovjetunióban ven­dégeskedő indiai katonai kül­döttség vezetője fogadást adott Moszkvában. A hadügyminiszter nagy megelégedéssel nyilatkozott a Nyikita Hruscsowal lezajlott találkozásáról. Hangsúlyozta, hogy a Hruscsov és Nehru te­remtette szovjet—indiai barát­ság szilárd és örök időkre szól. Malinovszkij marsall, szovjet honvédelmi miniszter kijelen­tette, hogy „a barátság fej­lesztésében és megerősítésében nagy érdeme van Nyikita Hmscsovnak és az elhunyt in­diai miniszterelnöknek, Dzsava- harlal Nehrunak”. „örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Sasztri kormány igyekszik foly­tatni e dicső hagyományokat*! Afrika elsőszámú bajkeverője A disztingváltan öltözött urimeber a iegmagabiztosabb- nak látszott az afrikai politi­kai személyiségek között. (Fe­hér tanácsadó kíséretében ér­kezett a kerekasztal-értekez- letre, amely 1960 elején arra volt hivatott, hogy döntsön Belga-Kongó függetlenségéről.) Egy ideig hagyta, hogy idő­pontról és alkotmányról vi­tatkozzanak a többiek, azután felállt, a kifogástalan francia nyelven mondta el felszóla­lását: Katanga — önálló —4 Kongónak létérdeke, hogy közösségben maradjon Belgiummal... Ha pedig az értekezlet másként döntene, számolniok kell azzal, hogy Katanga nem csatlakozik Kongó államhoz, hanem önál­lóan cselekszik... Amikor Moise Csőmbe he­lyet foglalt, az értekezlet af­rikai részt vevőinek arcára döbbenet ült­Csombe Afrika elsőszámú bajkeverőjévé vált. Mert fe­nyegetőzését valóra is váltot­ta. Tizenegy nappal a függet­lenség kikiáltása után, 1960. júliusában Csőmbe ismét olyan nyilatkozattal lépett a világ színe elé, amelyet szó­ról szóra vett át valamennyi világlap. A nyilatkozat halla­tán az Union Miniere belga részvénytársaság tulajdonosai elégedetten dörzsölték a kezü­ket a központi kormányzat tömbalumíniumot gyárt ha­zánk számára, érdemes és szükséges visszagondolni ar­ra a korszakra, amikor a tőkés profit, az imperialista hódítás — magukat magya­roknak nevező emberek se­gítségével — elrabolta a ma­gyar néptől a magyar föld bauxit-kincsét. Á kincs, amit Balás Jenő annak ide­jén — oly sok viszontagság árán — feltárt, ma közhasz­núan népünket szolgálja. Le­gyen hát Szűts István írása segítségével — közkinccsé Balás Jenő életének tanul­sága is. Dr. Pávai-Vajna Ferenc a földtani tudományok kandidátusa. A dokumentum regényt lapunk szeptember 13-i szá­mában kezdjük el folytatá­sokban közölni. vezetőinek arcán pedig sűrűb­bekké váltak a gond okozta ráncok. Moise Csőmbe a kö­vetkező nyilatkozatot olvasta fel: — A központi kormány csak anarchiába vezeti Kongót, s a felfordulás majdnem EUsa- bethvillét is elérte. Tegnap hajnalban Rhodéziához fordul­tam segítségért. Szó sem lehet Lumumba kormánya paran­csának teljesítéséről, hogy a fehér csapatokat vonják visz- sza. A belgák Katangában maradnak és segítenek ben­nünket. Mától kezdve nem tartjuk magunkra nézve kö­telezőnek a Lumumba-kor- mány rendeletéit. Katanga ön­álló állam, önálló kormány­nyal!... Hírhedtté vált szavak Senki sem készített statisz­tikát arról, hogy a hirhedt ki­jelentés következtében hány embernek — afrikainak és európainak — kellett meghal­nia a monopóliumok hatal­mának és gazdasági pozíciói­nak megőrzése érdekében. Csőmbe hol tárgyalt az ENSZ „rendfentartó” erővel, hol megsértődött, egyik nap haj­landó volt egyezkedni, más­nap hallani sem akart a tár­gyalásokról. Egyszer a oelgák emberének mutatkozott, aztán az amerikaiak felé kacsintga­tott, — közben zsoldosai pusz­títottak. tömegmészárlásokról érkezett hír, amelynek a kon­gói játszmáról mit sem sejtő primitív bennszülött törzsek estek áldozatul. Hírek érkez­tek arról is, hogy Moise Csőm­be vagyonát kisibolta az or­szágból. Csőmbe valamivel több mint egy éve — végül is kénytelen volt elhagyni Kongót. Álta­lános meglepetésre nem Bel­giumban, nem is az Egyesült Államokban „gyógyí'.tatta megrongált egészségi állapo­tát”, hanem minden száműzött diktátorok legkészségesebb há­zigazdájának, Franco genera- lisszimusznak fővárosában, Madridban ütötte fel a tanyá­ját. A világ szerette volna hinni, hogy a bajkeverő végre megpihen, s mivel hazájától távol él. nem avatkozik többé kongói politikába. Amikor ez év elején nyugatnémet új­ságírók keresték fel, a világ meglepő tényekről értesülhe­tett: — Nem vagyok szökevény — hangsúlyozta Csőmbe. — Hanem? — kérdezte a riporter. —Egy úriember, aki vár... — És mire? — Hogy amilyen gyorsan csak lehet, visszatérhessek. — Katangába? — Természetesen... Csőmbe aztán — egy pohár sör mellett, amit . kiváltkép­pen kedvel, — röviden kifej­tette nézeteit is: — A dolog igen egyszerű. Amóta Katangától távol élek, a dolgok olyan rosszul men­nek, hogy már korábbi ellen­feleimnek is fel kellett, hogy tűnjön. Az egész Kongó két­harmada mellettem áll. A kor­mány Csombe-ellenes propa­gandája csak jó Csőmbe szá­mára. Adoula miniszterelnök éa kormányának tagjai naponta látják, hogy nem tudnak ren­det teremteni... — Mit szándékozik tenni hazatérése után? — A legfontosabb á rendet helyreállítani! A nyilatkozat tavasszal hangzott el, azóta azt az úri­embert, „áld várt” — már­mint a hívásra, haza is hív­ták. Természetesen nem a la­kosság kétharmadának kifeje­zett kívánságára, már nem is a belgák, hanem az erősebb „játékos” — az Egyesült Ál­lamok, amely Csőmbe szemé­lyében keménykezű politikust akar az ország élén látni. Olyan államférfit, aki elejét tudja venni .az erősödő par- tizá.nharcolviak, s ugyanakkor úrrá tud lenni az egymással hatalmi harcot vívó nolitikat csoportosulásokon is. És Csőm­be ismét nyilatkozott: „Új-Kongó“ — Adjanak nekem három hónapi időt és új Kongót te­remtek... Hozzátette szavaihoz, hogy sem amerikai, sem belga ka­tonai támogatást nem óhajt igénybe venni. A nagyhangú fogadozásban megjelölt idő rohamosan mű' lik, de — bár az amerikai re­pülőgépek és belga kiképző- tisztek. Csőmbe fogadkozásai ellenére, özönlenek az ország­ba — az „új-Kongó” megte­remtésére inkább a kongói partizánoknak van reményük, Önody György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents