Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-10 / 212. szám

Események sorokban Nyikila Hruscsov szerdán a Kremlben fogadta Kir kano­nokot, Dijon polgármesterét, a francia parlament korelnökét. A szovjet kormányfő és Kir kanonok beszélgetése szívé­lyes, baráti légkörben folyt le. A július 5-én megválasztott Gustavo Diaz Ordaz mexikói köztársasági elnököt a képvi- selőfiaz kedden este közfelki­áltással beiktatta. Az új el nők megbízatása 1970-ben jár le. A dominikai „triumvirátus”, az uralmon levő junta, 1965. szeptember 1-re tűzte ki a községtanácsi, kongresszusi és elnökválasztások időpontját. Az ENSZ gyarmati kérdé­sekkel foglalkozó különleges bizottsága megkezdte őszi ülésszakát. A bizottság vitát folytat majd Anglia és .Spa­nyolország hét afrikai gyar­mati területének, továbbá Gibraltárnak státusáról; Souvanna Phquma vezeti majd Laosz küldöttségét az el nem kötelezett országok októ­ber 5-én Kairóban megnyíló értekezletén. Újabb amerikai berepülések Észak-Vietnamba Délkelet-ázsiai jelentések Hanoiból jelentik: A Viet­nami Tájékoztató Iroda közlé­se szerint a vietnami néphad­sereg főparancsnokságának összekötő bizottsága szeptem­ber 4-én és 7-én erélyes han­gú jegyzékben tiltakozott a nemzetközi bizottságnál amiatt, hogy az Egyesült Államok ka­tonai repülőgépei augusz­tus utolsó napjaiban több alkalommal ismét megsértették a VDK lé­giterét. Saigonból jelentik: Ä dél­vietnami politikai színpadon zajló változatos események sorában újabb feltűnő fejle­mény következett be. Mint a Reuter iroda jelenti, Nguyen Khanh tábornok-mi­niszterelnök hadügyminiszter­ré léptette elő önmagát. A hadügyminiszteri tárca ügyeit eddig Khiem tábornok, a dél­vietnami kormányzó „triumvi­rátus” másik tagja intézte, Khiem azonban a napok­ban váratlanul lemondott tisztéről, sőt letartóztatá­sáról is érkeztek hírek. Ezek azonban a jelek sze­rint nem bizonyultak valónak. Az AP úgy tudja, hogy Khiem továbbra is a fegyveres erők parancsnoka marad „legalább­is egyelőre". A Reuter beszámolója sze­rint a triumvirátus tagjai saj­tóértekezleten számoltak be újságíróknak legutóbbi dönté­seikről. Khanh közölte, hogy az országban feloldották a saj- tócenzurát és szabadon bocsá­tottak öt tábornokot, akiket a januári államcsíny idején tar­tóztattak le. A hírügynökség hozzáfűzte, hogy a tábornokok szabadlábra helyezése az egyik fő követelése volt a trimvirátus harmadik alakjá­nak, T A „tábornoki trojka” egyébként a sajtóértekez­leten — mint a UP1 közli — közös terveket ismer­tetett arra vonatkozólag, hogy az ország irányitását két hónapon belül polgá­ri személyeknek adják át. Állítólag Minh tábornokot megbízták egy 15—20 sze­mélyből álló bizottság létesí­tésével. E bizottság volna hi­vatott az ideiglenes alkotmány megszövegezésére és az ideig­lenes nemzetgyűlés összehívá­sára Az AFP hírügynökség a szabadságharcosok tevékeny-: ségének erőteljes fokozódásá­ról közölt jelentést. A hírügynökség tájékozta­tása szerint a partizánok egy hét alatt összesen 545 hadműveletet indítottak. E hadműveletek során sú­lyos csapásokat mértek a kormánycsapatokra, megsemmisítették utóbbiak 105 katonáját. 295 kormány­katona megsebesült, 65 pedig eltűnt. A szabadságharcosok tetemes fegyverkészleteket is zsákmányoltak. All Szabid, az Egyesült Arab Köztársaság miniszter- elnöke szeptember 15-én a Szovjetunióba érkezik — kö­zölték szerdán a szovjet fővá­rosban. Szabrit még Hruscsov hívta meg egyiptomi tartózko­dásakor, hogy látogasson el a Szovjetunióba; V. Olaf norvég király négy­napos hivatalos látogatásra Hollandiába érkezett. Paul Scholznav, az NDK mi­niszterelnök-helyettesének ve­zetésével német kormánykül­döttség érkezett Bamakóba, a Mali Köztársaság fővárosába. A kiéli ügyészség (NSZK) pert indított Asbach, a scho- leswig-holsteini tartományi kormány volt minisztere el­len, aki a második világhá­ború alatt a Szovjetunió meg­szállt területein polgári la­kosok meggyilkolásában vett részt. Az afrikai újságíró szövetség az ENSZ-nek megküldött nyi­latkozatában azonnali intéz­kedéseket követel a faji és gyarmati elnyomás valameny- nyi formájának felszámolása érdekében. Az újságírók nem­zetközi szolidaritási napja al­kalmából tett nyilatkozat kö­veteli a Dél-Afrikai Köztársa­ság és Portugália kizárását a világszervezetből, Az angol hadsereg.szóvivője Londonban bejelentette, hogy Malaysiba szállítják a 22. könnyű légvédelmi zászlóalj körülbelül ötszáz katonáját „távol-keleti rendkívüli szolgá­latra”. Megjegyezte, hogy a katonák a hadsereg szállító­repülőgépein máris elindultak. A felszabadító csapatok egész Kongóban harcolnak Az afrikai egységszervezet Addisz-Abeba-i rendkívüli minisztertanácsi ülése a kedd esti ülésszak, hasonlóan az előbbiekhez, zárt ajtók mö­gött tárgyalt a kongói hely­zetről. Az értekezlethez kö­zelálló körök szerint a kül­döttek bizonyos módosítások­kal elfogadták azoknak a ha­tározati javaslatoknak körül­belül a felét, amelyeket a héttagú szerkesztő bizottság előterjesztett Diallo Telli, a szervezet, fő­titkára kedd este újságírók­nak adott nyilatkozatában ki­fejezte azt a nézetét, hogy a konferencia Afrika győzelmé­vel ér véget bői éppen a kormánycsapatokat érte légitámadás az amerikai gépek részéről, mert a kül­földről szerződtettet pilóták nem álltak hivatásuk magas­latán. A Brazzavilleben székelő Kongói Nemzeti Felszabad ítá- si Tanács kedden kiadott köz­leményében bejelentette, hogy erői egész Kongóban harcot vívnak az új gyarma­tosítás, az imperializmus és lakájai ellen. A közlemény megállapítja, hogy a harc mindaddig tart, amíg Kongó egész területén meg nem ala­kul a népi hatalom. Arab csúestalá/kozó Az arab csúcstalálkozó hiva­talos szóvivője közölte, hogy az államfők kedden este egy­hangú megállapodásra jutottak a megvitatott katonai kérdé­sekben. Mint ismeretes, a ta­nácskozás csaknem három na­pon keresztül Ali Amer tábor­noknak, az egyesült arab vezér­kar főnőkének beszámolójáról folyt. (Nem tévesztendő össze Amer Marsallal, az EAK al- elnökével.) ‘Hírügynökségi je­lentések szerint a megállapodás felhatalmazza az egyesült arab haderők vezetőit, hogy egyik ország tefülgtérö} csa­patokat vezényeljenek a másik országba, ha a Jordán folyó vi­zének eltérítése miatt támadt konfliktus során háborúra jce- rülne sor Izraellel. FÖLDKÖZI-TENGERI PIACON Miközben az afrikai egy­ségszervezet tárgyal, a kül­földi „tanácsadókkal” és zsol­dosokkal megerősített kor­mánycsapatok folytatják az irtóháborút a népj felszabadí­tó erők ellen. Leopoldville-i értesülések szerint a Mobutu- féle csapatok Albertvilleből észak felé nyomulnak előre, s megszállták az északi or­szágos főútvonalon fekvő Bendera várost. A partizán­erők azonban az ország kö­zépső vidékein Coquilhatville körzetében jelentős nyomást fejtenek ki a kormány csapa­tokra. A kormány amerikai gépekből álló légiflottája bombázta, géppuskázta az út­vonalakat. Kedden véletlenség­Lehet tíz dekával több?! Erdei Sándor rajza Fejsze, fegyver, ceruza Fekete haja kétoldalt már enyhén deresedik. Arcát hosz- szában mély árkok barázdál­ják. Bozontos szemöldöke alatt kutató, villogó tekintettel fo- fogadja ügyfeleit. Katonás kérdésekkel rögzíti a gépko­csivezetők adatait, mielőtt a teherrakományokat beengedné a kikötőbe. Egyik karján teto­vált hajóhorgony árulkodik az Adria szeretetéről. Kezében néhány éve ceruzát tart a ju­goszláv nép hőse, Anton Ko- madina paratizán-veterán. 1. Hegyes, erdős kisközség Le- denice az Adriai-tenger part­ján. A királyi Jugoszláviában, a nincstelenség sújtotta mil­liók között él a Komadina csa­lád. Anton ifjú éveiben, ap­jával együtt, Bosznia erdeit járja, hóna alatt a fejszével, hátán a szegénység batyujá­val. Mire jó a távoliét? Nagy a tenger, széles a partja, de munka nincs. A távoli hegyek­ben szeptembertől márciusig tart a favágás, onnan érkezik néha a mamának és a kis test­véreknek néhány száz dinár. Múlnak az esztendők. Jön egy olyan is, amelynek telén egy lezuhanó fatörzs eltöri ap­ja lábát. Felére csökken a ke­reset, összébb húzzák a nad­rágszíjat. Még keményebben zúdul a csapás a fa tövére, még mesz- szébbre repül a forgács, a messzi völgy még inkább meg­telik a keserű kiáltásokkal: „húzd rá, gyorsabban járjon a kéz...!” Szikrázik Anton fejszéje, növekszik keserűsé­ge- , Itt születnek arcan az ár­kok, 2. Szennyes áradatként érkezik a tenger partjára a háború. A királyi Jugoszláviát le- igázták a náci hadak, néme­tek, olaszok, együttműködő horvát usztasák kezén vergő­dik az Adria tája. Az usztasa vezér, Ante Pavelics behívót küld a fiatalságnak, ágyutöl- telék kell a fenevadnak, ostor a népnek. Itt, Ledenice környékén erős az ellenállás. Egy erdőmunkás a kommunisták szavát tolmá­csolja, amerre jár: „egy ka­tonát se az usztasáknak.” De hát akkor hová? Fel a he­gyekbe! 1941 szeptember kö­zepén hat erdőraunkás indul el az éjszakában két jóval, négy puskával és két pisz­tollyal — közöttük Anion. Zsákjában hűséges társa, a fejsze. Csoportból század, század­ból ezred, ezredből divízió lett. A környéken három falu határában retteg a ‘fasiszta a partizánoktól. S a partizán nem tart a haláltól — az er­dők szélén hősök sírja dom­borodik, de pem szűnik a harc heve. A kommunisták házról-házra járnak, élesztik a megszállók elleni gyűlöle­tet, beszélnek a győzelem utá­ni életről. A falvakban gyakran fello­bognak a lángok. Fiad, férjed partizán? Vörös kakast a ház­tetőre. Bátyád, öcséd kom­munista? Csukódik a vagon ajtaja, valahol Németország­ban zsúfolódik a láger. Anton is magára marad, család nél­kül, otthon nélkül. Kezében még szaporábban pattog a géppisztoly.. i Ekkor születnek halántékán azok a deres szálak. 3. Elmúltak a háborús évek • • A 75 partizán hőst közös sír­ban gyászolják, Ledenice fő­terén emlékművük áll, tetejé­ben vörös csillag. Közel a negyvenhez végre Anton is családot alapíthat. Múló dol­gos esztendők.;. A gyerekek, Zlata és Zsoljko megnőnek, s a községben csak 8 osztály van. „Az én gyerekeimnek az már kevés!” Beköltöznek a kikötővárosba. Komadina néphős — sok derék társával együtt — az új lakótelep egyik toronyházá- ban kap napfényes, kényei­Szovjet-amerikai együtlmükSdés kérdései a varsái űrkutatók kongresszusán Varsó (MTI): Az űrkutatók nemzetközi parlamentjének varsói tanács­kozásai egyre nagyobb vissz­hangot keltenek á lengyel köz­véleményben. Az űrkutatók keddi tanács­kozásán elhangzott Szedov akadémikusnak az asztronau­tikai oktatás bevezetéséről mes lakást. Az erdei utakhoz szokott partizán liften repül a hatodik emeletre. Lakása kan- dallós, fejszéje a pincében he­ver egy farakáson. Mire ha­zaérnek munkából a szülők, a nyolcadikos Zlata, s a tech­nikus Zsoljko már kitakarí­tottak. Az erkélyről belátni a fehéren vibráló adriai várost, a forgalmas utcákat, s a sür- gő-fodrozódó kikötő partokat. Ott, a világítótorony mel­lett, abban a kicsi házban je­lentkeznek a gépkocsiveze­tők. „Engedjen hát be Anton bácsi, rakományomat várja a hajó!” S Komadina kemény, pattogó hangon intézkedik, helyet kér, ceruzája sebesen írja a bebocsátási engedélyt. Ma tőle függ a kikötő rendje, a munka folyamatossága. 4. Anton Komadina leteszi ce­ruzáját, bozontos szemöldöke kisimul, villogó tekintete messzire néz. — Az élet folyamatossága — mondja — megkívánja, hogy a fiataloknak is szüntelenül be­széljünk, mi öregek, a régi jiarcokról, amelyekből meg­született ez a békés, alkotó mai éjét.. * szóló előadása. Szedov szerint a szovjet főiskolai és középis­kolai oktatás területén jelen­tős változtatásokat hajtanak végre. Az űrkutatás tudomá­nyos eredményei, általában az űrhajózás mint tantárgy be­vonul a közoktatás rendes tantárgyai közé. Nagy érdeklődést keltettek a keddi tanácskozásokon a szovjet—amerikai együttmű­ködést szolgáló megbeszélé­sek. Ezúttal a meteorológia területén történt eddigi együttműködés további bőví­tését szorgalmazzák. Pickering, a kiváló ameri­kai űrkutatási szakértő saj­tóértekezleten közölte: jelen­leg fontos megbeszélések toly- nak az amerikai és szovjet tu­dósok között a meteorológiai műholdak munkájának egybe­hangolásáról. Az együttműkö­dés nagymértékben előmoz­dítaná e fontos tevékenység gyors fejlődését. Pickering bejelentette, hogy még az idén űrhajót lőnek ki a Mars irányába. A keddi tanácskozásokon megállapodás történt, hogy a következő kongresszus színhe­lye Athén lesz. Ebben az ügy­ben érdekes szavazás volt, eredetileg ugyanis három pá­lyázó volt a jövő évi kong­resszus színhelyére vonatko­zóan: München, Madrid és Athén. A nyugatnémetek kü­lönös eréllyel szorgalmazták* hogy a következő kongresszus náluk legyen. A résztvevők többsége azonban elvetette ezt a javaslatot és inkább az alig esélyes Athén mellett szavai zott. ítélték és közvetlen tárgyalá­sok indultak meg Gruber ak­kori osztrák külügyminiszter és de Gaspori olasz miniszter- elnök között. Ezeknek a meg­beszéléseknek az eredménye volt 1946 szeptemberében, ép­pen IS esztendeje az úgyneve­zett de Gasperi—Gruber egyezmény. Ennek az volt a lényege, hogy Ausztria lemon­dott Alto Adigére támasztott igényéről, az olasz kormány viszont kötelezte magát arra, hogy Dél-Tirolnak önkormány­zatot biztosít. A mai vita lé­nyegében erre vezethető visz- sza. Akörül folyik, hogy Olasz­ország betűjében és szellemé­ben mennyire hajtja végre az egyezmény rendelkezéseit. A felszín alatt azonban más, sptetebb erők is beleszóltak az ügybe, kqmoly gpndpkat okoz­va mindkét kormánynak. Az egyik oldalról erősen náci színezetű osztrák harci szö­vetségek, léptek akcióba, ame­lyeknek alig leplezett kapcso- latajk vannak a bonni kor­mány . hallgatólagos jóváha­gyásával működő nyugatnémet titkos katonai szervezetekkel. Ugyanakkor az olasz baloldal már többször rámutatott arra, hogy Róma sem határolja el magát elég élesen a maga szél­sőséges újfasiszta elemeitől. A vita ily módon — amely­nek józan megoldására min- den lehetőség megvan — vol-JÉ iáképpen két jobboldal nyomá-jJP sa alatt folyik, s egyetlen iga­zi haszonélvezői azok a nyugat­német militarista körök, ame­lyek a dél-tiroli viszályt lép­csőfoknak tekintik távolabbi terveik megvalósítása felé. Ebből természetesen kö­vetkezik, hogy az európai béke érdekei ezen a ponton ts * tárgyalások útján történő békés megegyezést, a sqvirúszta tö. fekvések elszigetelését követe­lik. A diplomáciai tárgyalásqli magaslatában nyugodt előre­haladás — a helyszínen való­ságos „kis háború”! Körülbelül ebben lehet összefoglalni az ismét a figyelem középpontjá­ba került dél-tiroli konfliktus fejleményeit. Az előrehaladást az jelen­tette, hogy a két vitatkozó fél képviselői, Kreisky osztrák és Saragat olasz külügyminiszter a semleges Genf nyugalmában külügyminiszteri konferenciát tartottak az ügyről. Ezúttal elő­ször villantotta fel az osztrák külügyminiszter azt a vélemé­nyét, hogy a legközelebbi meg­beszélések teljes megegyezésre vezethetnek. Ezeket majd ok­tóberben tartják ismét külügy­miniszteri színvonalon. Mialatt Kreisky és Saragat a tóparti városban tárgyaltak — a vitatott területen puskák ro­pogtak: terroristák tűz alá vet­tek egy olasz laktanyát, majd az „ellentámadásra induló” ca- rabinierik az üldözés során ki­fejlődött harcban állítólag megölték Amplatzot, a terroris­ták vezetőjét (nemrégiben „távollétében'’ 25 évre ítélte a milánói bíró§ág.) Érthető, hogy az osztrák és olasz közvéleményt a tanácsko­zások biztató előrehaladása el­lenére is állandó nyugtalan­ságban tartja az ügy, annál is inkább, mert valóságos „ten­geri kígyóról” van szó, amely évek óta húzódik. Dél-Tirolt az első világháború befejezése után kapta meg Olaszország. Ennek a területnek északi ré­sze, hivatalos nevén Alto Adige a viták középpontja. A mintegy 400 ezer lakos közül 230 ezer németajkú. A második világ­háború befejezése utáji az osztrák kormány kísérletet tett, hogy érvényesítse igényét erre a területre. Később azon­ban e törekvést kilátástalannak KÜLPOLITIKAI SZÉLJEGYZETí Tárgyalások és lövések 2 1964. szeptember 10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents