Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)

1964-09-04 / 207. szám

Fiatalok tanácskozásai Szeptember elsején megkez­dődtek a KISZ vezetőség és küldöttválasztó taggyűlések Szabolcs-Szatmár megyében is. Ezzel elérkezett a Kommunista Ifjúsági Szövetség decemberi, második kongresszusának gya­korlati előkészítése. Az első hírek arról tudatnak, hogy a legtöbb faluban az eseményhez méltó ünnepélyességgel tartják meg az ifjúság négy évi mun­káját mérlegelő taggyűléseket s ezek a tanácskozások jó al­kalmat nyújtanak a soron kö­vetkező legfontosabb tenniva­lók meghatározására. Ebben a hónapban tehát fo­kozottabb figyelem irá­nyul megyénk ifjúságára. 'Va­lójában ők már a tavaszi he­tekben is hallattak magukról, akkor, amikor megtették első felajánlásaikat a közelgő kong­resszus tiszteletére. Ezek az Ígéretek elsősorban a jobb ter­melő munkára, a tervek túltel­jesítésére és a fokozottabb tár­sadalmi munkavégzésre irá­nyulnak. Máris sorra érkeznek a jelentések a vállalások tel­jesítéséről. Az AKÖV fiatal­jainak 8 bevezetett újítása 150 ezer forint hasznot jelent. A Kisvárdai Fémipari Ktsz fia­taljai 1 kilométernyi kerítést építettek társadalmi munkában a helyi strand körül. A takaré­kossági mozgalomban az év el­ső felében közel másfél ezer ifjúmunkás vett részt me­gyénkből Hat hónap alatt 3 millió forint értékű anyag, energiamegtakarítást értek el. Legtöbbet — másfél milliót — a gépjavító, a VAGÉP és a do­hánygyári KISZ-esek teljesítet­tek ebből. Van tehát bőséggel miről szá­mot adni a vezetőség újjává­lasztó taggyűléseken. De éppen az eddig megtartott tanácskozá­sok példája igazolja: a fiata­lok az eredmények mellett a problémák őszinte felvetését igénylik. Különösen ott van en­nek fokozott jelentősége, ahol elmaradtak a féléves terv tel­jesítésétől. Hiszen nem lehet mindent az anyaghiányai, az akadozó szállítással megmagya­rázni. Üzemekben, de termelő- szövetkezetekben is gyakorta emlegetik a fiatalok: nem értik meg őket á gazdasági vezetők, nem karolják fel kezdeménye­zéseiket. Ugyanakkor a KISZ- szervezeteknek is van rendezni- valójuk saját portájukon. Tu­dott dolog, hogy jelenleg Sza­bolcs-Szatmár megyében a KISZ-tagok túlnyomó többsége 20 éven aluli fiatal. Az „idő­sebbek”, de még KlSZ-korosz- tálybeliek éppen a szervezeti élet elszürkülése miatt ma­radnak távol az ifjúsági moz­galomtól. Ezek a fiatalok nem találják meg igényeik kielégí­tését a sablonossá vált foglal­kozásokon. Nyilvánvaló ezek után, hogy a KlSZ-vezetősége- ket az újjáválasztás alkalmá­val olyan fiatalokkal szüksé­ges megerősíteni, akiknek a szakmai és általános művelt­ségük, munkájuk, magavisele­tük példamutató. Ugyancsak a növekvő köve­telmények teszik indokolttá a vezetőségek megerősítését az önképzés érdekében is. Közis­mert, hogy a KISZ politikai oktatásának egyik gátját a jól felkészült előadók hiánya okoz­ta. Az eddiginél sokkal ered­ményesebb lehet a szakma ifjú mestere mozgalom, a különbö­ző szakmai továbbképző tan­folyamok munkája, ha a fiata­lok legjobbjai, mint az ifjúsá­gi szervezet vezetői segítik a részt vevőket. Az ünnepélyes forma csak akkor ad jelentőséget a szep­temberi KlSZ-tanácskozások- nak, ha nem leplezik az ered­mények mellett a gondokat sem. Angyal Sándor Dubovic harcostársánál Kántorj ánosiban Gépesíteni kellene »Huszonnégyező” rakodómunkások között a vasúton Kocsi-kocsi után áll, áruval a MÁV pályaudvar darabárus leadási és átmenő raktára előtt. Az első vágányon seré­nyen rakodik a Bálint brigád — a kétkerekű targoncákon 10—15 ajtófa — innét jó 150 méternyire taszítják. — Most nem szorít a cipő, azért ütemes munka folyik — mondja Szentesi Imre. A „gu- midanik”, azaz a MÁV vonat­pótló gépkocsijai hajnalban és este érkeznek, Van ám ak­kor munka, csak győzzük. — Ilyenkor előfordul — te­szi hozzá a brigád vezető, hogy rá keil dolgozni mukaidő után, a három brigád mégis nehezebben boldogul 5—6 autóval. Ezeket viszont sür­gősen ki kell szolgálni. Reggel fél nyolctól este fél nyolcig tart a szolgálat, ti- zenkettő-huszonnégyeznek. Szocialista brigád? Nem. Er­re még nem gondoltak, bár a hajlandóság megvolna, csak kezdeményező kellene. A fel­tételeket kifogásolják: a cím elnyeréséhez egy évi együtt- lét szükséges. Ez pedig a jö­vőt tekintve — nem rajtuk múlik — bizonytalan. Hallat­nak azért magukról. Kihív­ták versenyre a másik két brigádot, eddig mindig győz­tek. — Csak most az utóbbi he­tekben nincs kitéve a verseny­táblára az eredmény —•, for­dul be a targoncával Gerda lí. István. — Nem lehetne gépesíteni ezt a munkát? Elered a szavuk. — Van önjáró villás tar­goncánk, de kicsi a rakodótér, nem fér el az áru. Gépesítés térén gyengén áll a raktár, sokszor kézierővel kell a ne­héz tartályokat a daru alá cipelni, ha a targoncák elrom­lanák, töltésük kimerül, el­romlik a fékberendezés, nincs aki javítsa. Itt nehéz gépesíteni, korsze- rüsíténi kellene az egész rak­tárt. — Ennek ellenére nem tör­tént még eddig baleset — di­csekszik Szentesi Imre. — Hát ha szaporátlan árut kapunk, az bosszantó — ma­gyarázzák. A súly ugyanannyi, csak az egyik három darab­ban, a másik meg százhárom­ban. Erre jár az ügyeletes tiszt. — Ejnye emberek, hát én mondjam el a bajukat. Hogy nincs az egész raktárban ivó­víz, lavór, tisztálkodási esz­köz? Kissé bátortalanul bekapcso­lódnak. — Igen, említettük a ter­melési tanácskozáson, öltöző- szekrény sincs, egy kis fiók­ban négy, öt ember ruhája van összezsúfolva ... Este elutazás előtt a váró­teremben pohár sör mellett elbeszélgetnek örömeikről, gondjakról. És az új integró- dominó rendszerű biztosító berendezésről amely a gépe­sítés egyik előjele. M. Z. Fiatal, sudár fák övezik a kántorjánosi Ady Endre út 57-es számú piroscserepes házat, ötven év körüli nap­barnított férfi nyújtja ke­zét. — Juhász János vagyok. — önt keresem. Meglepődik, de azután mo­solyogva invitál beljebb. A Lobogó című újságból egy fényképet mutatok. Megnézi. Kapcsolatban a partizánokkal — Igen, ismerem, ö volt a Szlovákiában harcoló magyar partizánbrigád komiszárja, Dubovic. És Vaszil Popo- vics szovjet őrnagy fényképe nincs benne, ö volt a felsőbb parancsnok. Micsoda bátor harcos volt. A németek 5Ö ezer korona vérdíjat tűztek a fejére... Juhász János Szatmárné­metiben született. 1941-ben katonának hívták be. — Én élni akartam és nem el­pusztulni — mondja keserű visszaemlékezéssel. — Dehát a parancs... A keleti fron­ton Kolomeáig mentünk. Többször feltettem magam­ban a kérdést: mit keresünk mi itt?! Fordult a kocka... A német és magyar csapatok egymás után szenvedték a vereséget. Naponta hatvan­nyolcvan kilométert futot­tunk vissza. Végül szlovák területre értünk, egészen- Rozsnyóig... Cigarettára gyújt. — 1944 ősze volt. Itt ke­rültem kapcsolatba a par­tizánokkal. Magyar katonai ruhában jártak be az alaku­latunkhoz. Csak néhányan tudtuk ezt. Biztató szavukra szervezkedni kezdtünk. Ba­rátaimmal, a szabolcsiakkal titokban összejöttünk. Töb­bek között Puskái Pál ga- csályi, Zamják Mihály nyír­teleki, Onder István nyírtas- si, László Germán biri, Farkas János pomázi, lakos volt ott, aki kitel megbeszél­tem a partizánokhoz való csatlakozást. Úgy terveztük, magunkkal visszük a teher­gépkocsit és a teljes katonai felszerelést. Igen ám, de még akkor este váratlanul, szigorú paranccsal alakula­tunkat Besztercebányára ve­zényelték... — Az őszies, hűvös időben Turjánszki József barátom­mal — aki jól beszélt szlo­vákul és németül — gépko­csival együtt BriboJc nevű faluba irányítottak. Közben itt is kerestük a kapcsolatot a partizánokkal. Egyik este a vendéglőben beszéltük meg tervünket. Barátom szavát egy civilbe öltözött német elkapta és nyomban letartóztatta. Másnap azzal engedték el, ha estig nem jelentkezik a beszervezett partizánok névsorával a pa­rancsnokságon, agyonlövik. Sokáig töprengtünk, mit te­gyünk. Hisz a faluból kijutni csak engedéllyel lehet, mert a „vlaszovísták” (partizánva­dászok) körülvették a falut. Érintkezésbe léptünk az ala­kulatunkkal és sikerült né­met engedélyt szerezni a fa­lu elhagyására... — Gyorsan kellett csele­kednünk. Besztercebányára, az alakulatunkhoz siettünk. A fiúkkal megbeszéltük a helyzetet, éjjel indulunk. Úgy szerveztük meg, hogy az éjszakai Őrség a mi em­berünk legyen. Éjfél felé ti- zenketted magammal, teljes katonai felszereléssel útnak indultunk. A német járőrök észrevették. Lövések dörren- tek... Derékig érő vízben kel­tünk át a hideg patakon. Reggelre mind a tizenketten az erdőben jelentkeztünk a partizánok parancsnokánál. Itt találkoztam először Dubo­vic komiszárral, akivel ak­ciót beszéltünk mag. Túrócszen t már ton felszabadítása Két nap után akcióba lép­tünk. Egy partizán osztagnak lettem a parancsnoka. Hidat, vasúti szerelvényt robban­tottunk kézigránát köteggel. Az egyik ilyen emlékezetes akciónkat 1944 decemberé­ben hajtottuk végre. — Sók emlékezetes ak­cióban vettem részt, a Fátra hegység erdeiből kiindulva. Meg is sebesültem. Legemlé­kezetesebb akciónk 1845 hús- vétján volt. A németekkel vívott elkeseredett harcban osztagunk szabadította fél Turócszentmártont. Itt talál­koztunk a szovjet csapatok­kal. Még a véletlen is köz­rejátszott. A nyíregyházi fú­vós zenekarral ünnepeltük a felszabadulás napját... „Jó volna találkozni” Idehaza felesége, kislánya és a földosztásnál kapott há­rom hold föld várta. Ebben dolgozgatott a maga sze­rény természetével. 1950-től pedig az iparban dolgozik. Jelenleg a Budapesti 23-as Építőipari Vállalatnál beton- és földmunkás. Ervin Dubovicnak, a ..Má­sodik Stefanik partizánbri­gád” egykori komiszárjának üzenetére hívom fel figyel­mét: „Szeretném, ha még egyszer összetalálkozhatnánk a fiúkkal. Most nagyszerű alkalom lenne rá a szlovák nemzeti felkelés huszadik évfordulóján. Jó lesz az szeptemberben is. Megkap­hatnák a „Csehszlovák Par­tizán” jelvényt, és a felke­lés 20. évfordulójára alapí­tott „Emlékérmet...” — Jó volna még egyszer ta­lálkozni. Boldog vagyok, hogy nem felejtettek el. Sze­retnék ott lenni... Bálint Lajos Gyémánt- és aranydiplomákat adtak át a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet tanévnyitóján Csütörtökön délelőtt rendez­ték meg Nyíregyházán a Mó­ricz Zsigmond Színházban a Nyíregyházi Felsőfokú Tanító­képző Intézet évnyitó, vala­mint gyémánt- és aranydiplo­ma kiosztó ünnepségét. Részt vett az ünnepélyes megnyitón Markovies Miklós, az MSZMP megyei bizottsága propaganda é$ művelődési osztályának ve­zetője. Gulyás Emilné dr. a megyei tanács vb elnökhelyet­tese, Konez Károly, a Hazafias Népfront megyei titkára, Ko­vács Károlyné, a nőtanács me­gyei titkára, valamint vezető beosztásban levő pedagógusok és népművelők. Adriányi László, a tanítókép­ző intézet igazgatója köszön­tötte a gyémánt- és aranydip­lomát kapó nyugalmazott pe­dagógusokat és az évnyitó ün­nepségen Jelenlevő tanítójelöl­teket. Gyémánt- és aranydiplomát 1960-ban osztottak először me­gyénkben, ekkor kilencvenkét tanítónak fejezték ki köszöne- tüket és hálájukat a fél évszá­zados nevelői munkáért a me­gye vezetői. Az 1904-ben és 1914-ben végzett tanítóknak most Lengvari Jözsefné he­lyettes igazgató adta át a dip­lomákat. Berták Béla nyugalmazott igazgatótanító és özvegy Bar­tók Károlyné kaptak gyémánt­diplomát, akik tanítói okleve­lüket 1904-ben, az akkori Szat­mári Tanítóképzőben szerezték meg. Aranydiplomát Csizmadia Andor, Csaba Sándor, D. Hor­váth Anna, Kanton István, Má­tyás István, Oláh Margit, Vi- da-Szücs Sándor tanítók és László Zoltánná óvónő kaptak. Ez alkalommal került kiosz­tásra megyénkben a századik „jubileumi diploma”, melyet Oláh Margit tanítónő kapott. Az emléklapok átadása után a kisdobosok virágcsokrokkal, a tanítójelöltek pedig ajándé­kokkal kedveskedtek az idős pedagógusoknak. Ezután az in­tézet elsőéves hallgatói letet­ték az esküt. Az ünnepség végén a Debre­ceni Csokonai Színház művé­szei adtak műsort. R. D. A Felmérésügyi Hivatal befejezte az elmúlt félévi munkával kapcsola­tos felméréseket. A jelenté­sek szerint az 1964. évi első félévet határidőre teljesí­tettük. Június 30-án este 24 órakor az ország minden üzemében, állami gazdasá­gában és szövetkezetében, úgyszintén a kereskedelmi vállalatoknál is véget ért az első fél év. A nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményt sok kül­földi turista figyelte meg, akik a Balatonhoz jöttek az első fél év végén, de miután mi sikeresen áttértünk a második félévi naptár tel­jesítésére, most már ők is második félévi fürdési ter­vüket teljesítik. A felmérések szerint az elmúlt fél évben legyártott hónapok, hetek és napok ál­talában jó minőségűek. Sajnos, amint az. nálunk gyakorta előfordul a soro­zatgyártásoknál, mire az egész fél évet legyártottuk, a termék már elavult. Itt áll az egész első fél év be­Teljesíieiiiik a félévi napid ti! csomagolva, nincs iránta sem belföldi, sem külföldi kereslet, 1964. első félévi hónapokot, heteket és na­pokat már sehol sem hasz­nálnak; július elseje óta a gazdaságilag elmaradott or­szágokban is csak az új, második félévi típus iránt mutatkozik érdeklődés. En­nek gyártása azonban ná­lunk mégcsak épp, hogy el­kezdődött kísérletezések folynak. Rá kellene térnünk minél gyorsabban ennek a sorozatgyártására. Szakértők szerint minden jel arra mu­tat, hogy december végéré sikerül a második félévi naptárunkat is maradékta­lanul teljesíteni. Az első félévi sikerek okairól kérdezte meg az il­letékes vezetőt Dekulek Ede, a különféle szerkesztőségek­ből kiküldött munkatárs. Illetékes vezető így nyilat­kozott az elért eredmények­ről: — Elmondhatom, hogy az első fél évben szánté fiiba nélkül dolgoztunk. Ez annak köszönhető, hogy az 1964. évi első fél év teljesítéséhez időben elkészültek a ter­vek, s azokat zsebnaptárak, heti előjegyzési naptárak és más népszerű kiadvá­nyok formájában eljutattuk minden munkapadig. így az­tán mindenki előre tudta, hogy mikor lesz január, február és a többi, telje­sen tisztában voltak a dol­gozók azzal is, hogy mikor lesz március 15, április 4 és május 1, már csak akörül mutatkoztak némi zavarok, hogy kétnapos ünnep előtt mikor lesz vasárnap. vi­lágszerte nagy elismerést i váltott ki dolgozóink ha- | tártalan lelkesedése, k% da­colva az év eleji hideghul- j lámokkal, januárt pontosan j 31, februárt pedig — a munka joSb megszervezésé­vel — már 29 nap alatt tel­jesítették. Rögtön utalnom ; kell azonban arra, hogy e I téren még vannak lehető- i ségeink, s bizton remélem, hogy jövőre már 28 nap alatt fogjuk teljesíteni a februárt. — Nagymértékben segítet­te a sikerek elérését, hogy rendkívül arányos volt a munka. A hónapok átlag 4—4 és fél hétig tartottak, S sikerült megoldani, hogy minden hét hét napból áll­jon, a nap pedig 24 órá­ból. Már csak azt kellene elérnünk, hogy a 8 órás munkanap is 8 órából áll­jon, ne ötből-hatból, mint ahogy nálunk ez gyakorta előfordul Alföldi Imre MEGJEGYZÉS: Gondosabb községfejlesztést! Az elmúlt évek alatt a mátészalkai járásban igen sok létesítmény készült községfejlesztési alapból, így Mátészalkán több mil­lió forint értékű termál fürdőt építettek, Nagyecse- den befejezés előtt áll a kultúrház, s folyamatban van Szamosszegen egy kö­zel kétmillió forintos beru­házással épülő kultúrház kivitelezése. A munkák szervezése, irányítása sokrétű feladatot állít a tanácsok vezetői elé. Számos községben a lakos­ság pénzbeli hozzájárulá­son kívül több százezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát is végez. Az elmúlt fél évben az ■ ügyészség néhány községi ta­nácsnál vizsgálatot tartott a községfejlesztésre vonatkozó jogszabályok Végrehajtásá­val kapcsolatban. Megálla­pítást nyert, hogy a községi tanácsok nem kellő körülte­kintéssel készítik el a ter­veket, gyakran olyan fel­adatok jnegvalósítását tűzik ki célul, amelynek kivite­lezése nem biztosított. Ilyen esetekben évente többször is változik a terv, a pénz­összegek felhasználását át­csoportosítják. Hiba áz is, hogy egyes függetlenített vb vezetők nem kellő lei kiis­meretséggel végzik a község­fejlesztési munkát, azt má­sod-harmadrendű feladatnak tekintik. A terv elkészítése után a feladatok megvalósí­tásával, az előkészítő mun­kák elvégzésével késleked­nek, a szükséges intézkedé­seket csak az utolsó pilla­natban teszik meg. Például Nagyecseden ez évre orvosi lakás vásárlását tervezték. A terv még 1963-ban elké­szült, de azóta különösebb intézkédést nem tettek, sőt július közepén tartott vb ütésen olyan gondolat is felvetődött: nem lénne-e he­lyesebb vásárlás helyett la­kást építeni. Ugyancsak Nagyecseden július 18-án egy gimnázium építését kel­lett volna elkezdeni. A szer­ződés szerint ugyanis az említett napra tűzték ki a terület átadását. A kisajá­títással azonban a járási ta­nács igazgatási osztálya késlekedett, a kártalanítás­hoz szükséges szakvéleményt hiányosan és csak részben adta meg. Tapasztalható olyan jelen­ség is —, Nyírmeggyesen, Szamoskéren —, hogy a községi tanácsok engedély nélkül építették fel az or­vosi rendelőt és tanácsadó helyiséget. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a munkák irányításához megfelelő szakembert nem alkalmaz­tak. Sajnos, a járási középfo­kú szakirányítás és ellen­őrzés sem kielégítő. A mű­szaki ellenőri feladatokat a KÖFA műszaki előadója látja el. Tekintettel arra, hogy a járásban 24 község van, igy egyedül képtelen minőségi munkát végezni, emiatt felesleges kiadások, károk származnak a népgaz­daságnak. Tiborszálláson pél­dául a tűzoltószertár mű­szaki átadásánál ellenőr nem jelent meg. Távol­létében a többi jelenlevők, — kivitelező, tervező, egészségügyi és tűzrendé- szeti szervek, — feleslege­sen fáradtak á helyszínre. Dr. Balogh Árpád járási vezető ügyes; 2964. szeptember

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents