Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-27 / 227. szám
Hogy mindenre jusson Nem túl nagy az összeg, — ha jól beosztják mégis sokat segíthet. Milyen módot találnak arra, hogy a kulturális alap a szó teljes értelmében egyik anyagi alapja legyen a tsz kultúrá- lódásának? Újság, folyóirat — mint jutalom A két és fél milliós vagyonnal rendelkező 15 éves fényes- litkei Fürts Sándor Tsz évek óta 40—50 forintot fizet tagjainak egy-egy munkaegységre. Fő jövedelmi forrásuk az alma, 150 holdas gyümölcsösben gazdálkodnak. — Az idén 42 forintot tervezünk munkaegységenként — mondja Szépfi Zoltán elnök. — Az idei szociális és kulturális alapunk néhány forint híján 25 ezer. Egy harmada a kulturális alap: 2 ezer forintot költöttünk könyvekre, ezer forintot adtunk az iskolának, gyermeknapi és egyéb iskolai rendezvényekre. A nők napján 800 forintot utaltunk ki, az öregek megvendégelése is költséggel járt. Az elnök számvetéséből kitűnik: mindenhová adtak egy kicsit, elaprózódott a pénz. Amolyan mindenes kasszának vélték a kulturális alapot. Közös színházlátogatásra 3 ezer forintot költöttek. Szükséges lenne jól berendezni a tsz-klu- bot, amely csak névlegesen működik. — Sajnos nem kapunk székeket — érvel az elnök. — így aztán átadtuk a falunak, a fiataloknak, szórakozzunk benne. Kicsi tsz a litkei Fürig Sándor, mindössze 8 ezer forint a tényleges kulturális alap, amit nehéz jól beosztani, mégis észrevehetőbb lenne, ha a szakmunkásképzésre vagy a leginkább égető művelődési gond megoldására fordítanák, ötletes lépés volt újságot, folyóiratot rendelni tizenkét tsz-tag- nak. Érdekes formája ez az olvasás megkedveltetésének... Kettőről a háromra Hatmilliós tiszta vagyona van a tuzséri Rákóczi Tsz-nek, amely nemrég egyesült a helyi Béke Tsz-ssel. Hozzávetőleg 8,5 millió forintot osztanak ki ebben az évben a teljesített munkaegységek után. És mi jűt a kultúrának? — Évente 177 ezer forint az alap. Ennek olyan 60--65 százaléka szociális kiadás — válaszol Radnai György főkönyvelő. Könyvtár, mozi, színház Előbb felépül a művelődési otthon Tankönyv, írószer a felnőtt tanítóknak Magas színvonalú itt a betegellátás, a betegeknek nemcsak a napi fél munkaegységet írják jóvá, hanem külön pénzösszeget is kapnak. „Táppénznek” hívják. — Különben nálunk is az van, ami a legtöbb tsz-nél. A községi könyvtárnak 3 ezer forintot adtunk, a sportkör 5 ezer forintot vitt el, megérdemlik, jól játszanak. Száz dolgozó volt kétnapos kiránduláson, heten a kiállításon. Harmincöt szakmunkástanuló járt tanulmányi bemutatón az Üjfehértói Állami Gazdaságoban, ez is a kulturális alapból futotta... így sorakoznak a kiadások. A tuzséri számlán is van aprópénz, mint az önkéntes tűzoltóverseny költsége. Gazdag tsz, a helyi szervek, egyesületek elvárják, hogy segítsék őket. A tsz vezetői azonban ügyelnek arra, hogy az apró csatornákon ne folyjon el a kulturális alap java. Ebben az évben főleg a tapasztalatcsere, a szakmunkásképzés vitte el a nagyobb összegeket, külföldi tanulmányi útra is jutott belőle. • — A legutóbbi közgyűlés 2- ről 3 százalékra emelte a szociális és kulturális alapot — veszi át a szót Révész Kálmán tsz-elnök. — Épp most jövök a tanács vb-ülésről, már megÚj KÖNYV; Tóth Árpád összes müvei van a típusterv a 250 személyes művelődési otthon felépítéséhez. Ehhez a tsz kulturális alapjából is ■ hozzájárulunk minden évben. Ezért is emelte fel a tagság egy százalékkal az évi összeget. Iskola a fsz-ben 6,3 millió a mándoki Új Élet tiszta vagyona. Ebben az évben 21 ezer farihtot költöttek kulturális célokra. A tsz teljesen magára vállalta a tsz-ta- gok tanulási kiadásait. Tsz üzemi iskola működik a tsz épületében, 25 dolgozó tanul az általános iskolai esti VII. és VIII. osztályában. Czap Lajos elnök és Bánfalvi István főkönyvelő a tankönyvek, füzetek, írószerek számláit mutatják. — Megvásárolunk mindent. A tagokra csak a tanulás vár. Tavaly 25 ezer forintot költött a tsz-ünk a tanulásra, a könyvtárra, a színjátszó együttesre... Három tsz, nagyjából azonos nézőpont — mégis akad helyi sajátosság az alap felhasználásában. Recept sehol nincs. Valami mégis eligazítja a tsz-eket, a helyi igények, a tagság véleménye, amely ebben az esetben sem lehet harmadrendű. Páll Géza A költő egy-egv, kevéssé ismert fényképportréja ál! mindkét kötet versei előtt és nem a tankönyvekből megszokott, kicsit eltúlzott szomorúsága, szalmakalapos önarckép. Tóth Árpád vidámabb, fiatalosabban eleven fénykép-arcai ez illusztráción túl, a kötetek tartalmi újdonságára is figyelmeztetően utalnak. A hajdani „második Nyugatnemzedék” egyik legnagyobb hatású alkotójának költői életművét ez alkalomból értékelni, mégcsak ismertetni is hiábavaló lenne, — nomeg fölösleges. E versek, sorok sokasága (csakúgy, mint a műfordításoké is az eredeti költemények mellett) idestova szállóige lett; elég a versek többségének címét idézni, hogy rájuk ismerjen az olvasó. Az Akadémiai Kiadó újdonsága mind a hivatásos irodalmárokhoz, mind a nagyközönséghez szól. Hozzáférhető áron kapható, és külseje, kiállítása is színesebb. vonzóbb, mint a hasonló jellegű gyűjteményeké. Igényei mindenekelőtt tudományosak. A függelékként mellékelt jegyzetek, adatok — a költemények keletkezési körülményeiről, változatairól, és sorsukról: érdekesek, olvasmánynak is izgalmasak mindazok számára, akik Tóth Árpád műveit az előző kiadásokból ismerik. Az olvasók legtöbbje máig hajlamos csupán a melankóKulturális mozaik lia, a szomorkás hangulatok szerény lírájáért, a ritka meggyőző formaművészetért kedveli Tóth Árpádot. Az életmű belső arányairól a szokottnál igazságosabb fogalmakat ez a legújabb kiadás ad majd. Bemutat nemcsak néhány frissíelfedezésű verset, de "egész ciklusokat: egy, mennyiségileg is jelentős, egyébfajta lírát. A szikrázó- szellemesen harcias Tóth Árpa dét. A hírlapi szatirikusét, aki a napisajtó követelte aktuali tást, az egyértelmű színvallás szándékát példaadóan, s a ieg kisebb engedmény nélkül egyeztette a reá jc-llemző mesterségbeli Igényességgel, A kötetek 450 verset (mintegy 12 és fél ezer verssort) tartalmaznak. Közlik továbbá a töredékeket, rögtönzéseket, s a Debreceni Nagy Újság 1911— 13-as évfolyamában megjelent tréfás hírlapi rigmusokat is. Tóth Árpád stílusparódiái, szatirikus irodalmi jellemvázlatai, a kortárs Karinthy Frigyes humorának — nemcsak hangsúlyaikban, de értékükben is tanulságos tartalmasságukban is — közeli rokonai. A kiadvány jelentősége, persze, nem ezekben a kuriózumokban áll. Hanem mindenekelőtt a — Kardos László szerkesztette — kritikai kiadás természetéből adódó, a tudományosságnak tett teljesigényű elégtételben. Schiller Usetnamhnn Nemrégen fordították le vietnami nyelvre és rövidesen előadjak Friedrich Schiller Teli Vilmos című drámáját. • Színidről a Louiri I tt ti A francia dekoratív műveli szék szövetsége kezdeményezésére a Louvre egyik pavilonjának előcsarnokában Jean-Marie Serrau igazgatása alatt új szín- társulat kezdte meg működését. Háromszor egy héten adnak elő színdarabokat, verseket, sőt filmeket is vetítenek. Ismeretlen Lopede Vegn darab Olyan film a Négy lány egy udvarban, mely felett nem lehet azonnal napirendre térni. Beszélni kell a filmről, sőt vitázni. (Különösen jó lenne a falusi nevelőtestületekben.) Négy falusi tanító lány a film főszereplője egy kis bányászfaluban. Négy különböző típus. Mindegyik vágyódik a boldogság után, keresi, kutatja a hozzávezető utat, — más más felfogással. Lenke, (Törőcsik Mari) őszinte nyíltsággal, bizakodással, Szilvia, a fiatal igazgatónő (Dallos Szilvia) rezignáltén, a csalódottak fásultságával, Vilma (Parragi Mária főiskolai hallgató) heves vérmérséklettel, kissé könnyelműen és Matilú (Nagy Anna) magába- hajlóan, vénlányosán. Ebbe a látszólag idillikus környezetbe (,robban be” egy éjszaka a gépkocsi, melynek utasai színvallásra kényszerítik a tanítólányokat. Véletlenül toppanák be a négy lányhoz, akik egy házban laknak egy tanítónő ismerősüket keresik. És a véletlen találkozásból kellemes este, szórakozás lesz. És Négy lány egy udvarban Üj magyar film Lenke részéről szerelem, a társasággal érkezett fővárosi vadász iránt. De a kocsi visszamegy, a lányok pedig ottmaradnak a kis faluban, ahol semmi sem történik, semmi szenzáció nem hozza lázba az embereket. Kisvártatva a vendégek tollából riport jelenik meg az egyik lapban, négyükről. Hogyan viselkednek a tanító lányok? Milyen összeütközések részesei? Hangulatos, csak éppen valószínűtlen a fővárosi vendégek szó szerinti „berob- banása" az alvó házba. Még- iiikább a féktelen mulatozás, melyet oly hamar magukévá tettek a lányok, kivéve a zárkózott Mafcildot. Még akkor is erős túlzásokat érzünk a képen, ha ezek a lányok olyany- nyira sóvárognak a szórakozás, az esemény iránt Sokkal in. kább szám on kérhető azonban az egysíkú ábrázolás, a környezet szinte teljes kiiktatása és a probléma teljes leszűkítése. De fogadjuk el, hogy a film elsősorban a szerelem problémáját kívánta bemutatni, az őszinte és az álérzések kontrasztjában. Rendben van-e úgy, ahogy a filmben látjuk? Valóban igaz-e, hogy a falu unalom atmoszférája kipusztít- ja a szerelmi boldogság csíráját is? Vagyis: a falusi tanító lányokat vénlányságra kényszeríti a falusi életforma. Lenke őszinte érzései nem találnak viszonzásra a városi vadászban. Szerencsére a lány nagy önuralommal és helyes erkölcsi érzékkel kitér a nősember ajánlata elől, nem akarja oly olcsón adni a boldogságát. A másik lány, Szilvia azért került falura igazgatónőnek, mert a főnöke, akihez szerelmi kapcsolat fűzte, megunta, vagy veszélyesnek találta a további viszonyt. „Száműzték” falura. A harmadik lány lelki alkata a vénlány típusa, levelezésekkel éli ki magát, bezárkózik, nem foglalkozik férfiakkal. A negyedik? Mohó és erőszakos, gyorsan hevülő és szinte közönséges, erkölcsi felfogásban megalkuvó: szinte erőszakkal véteti el magát az agronómussal, attól sem retten vissza, hogy zsarolja a férfit, azt mondva, hogy terhes. Végül is a négy lány nem éri el a kívánt boldogságot, már ami a szerelmet illeti. A rendezői szándék ellenére is azt szűri le a néző a filmből: lám falun egyáltalán nem vár boldogság a fiatal értelmiségi nőre, a falusi életforma ellensége a szerelemnek is. De hol a kivezető út? Ezzel jócskán adós marad a film, nyitva hagyja a kérdést. Ha már feltették, jó lett volna a film nyelvén válaszolni is rá. Pg. Joaquin professzor, aki Lope de Vega életét és műveit kutatja, a madridi nemzeti könyvtárban a nagy író eddig ki nem adott darabját fedezte fel Színészek tudományos kitüntetése A birminghami egyetem a 400 éves Shakespeare-jubileum alkalmából tiszteletbeli doktorrá avatta az angol színészi élet kitűnőségeit, Laurence Olivért, Margaret Leighton t és Peter Brook-ot. Sajtótanács Indiában Az indiai államtanács törvényjavaslatot terjeszt elő sajtótanács létesítéséről. A testű- let feladata „megőrizni Indiában a sajtószabadságot, fenntartani, illetve fokozni az indiai sajtótermékek színvonalát.” Földes Mihály: Hajnal Pá Este 11 órakor, Móga János altábornagy véget vetett a haditanácsnak: — Lefekszem, urak. Hajnalig senki ne zavarjon. Mihelyt feldereng az új nap, elvonulunk Buda felé. Könnyedén vigyázzba szedte magát a sasos fekete-sárga ha- dilobogó előtt, s elhagyta az ivót, hogy az udvari részen számára berendezett kis szobában lefeküdjék. Anakker őrnagy előzékenyen elkísérte, sárgás, pergamentszínű tenyerével védve a gyertya lángját. Ivánka őrnagy, Perczel őrnagy, Millich ezredes és Vitéz hadnagy dermedten néztek a távozók után. Ivánka katonához nem illő sirós hangon szólt: — Szeptember 15-én feladtuk a határt. Szeptember 18-án Kanizsát, 23-án Szántódot, 26- án Marczalit. És mialatt a pórnép kaszával, kapával, csép- hadaróval, lőccsel, husánggal nemzeti eposzt ír, mi futunk, visszük az irhánkat. Kedvem lenne kettétörni a kardomat. Anakker visszatért. Németül káromkodott. — Elégedetlen az altábornagy úr, — ropogtatta a szavakat. — Túlságosan lármás a falu. Csendet akar, mert alud- hi kíván. Uraim intézkedjenek. Ügyet sem vetve tiszttár- taira, kilépett a szabadba, a tágas térre, amelyet elleptek a különféle alakulatok, legelői a baranyai. és a szegedi-vásárhelyi nemzetőrök. Nem aludt senki. Tüzek lobogtak mindenütt. Éppen akkor érkezett meg Lázár első honvéd zászlóalja — magyar trikolór alatt —, amikor az öreg, szűrös Mikó a maga módján „rakta a tüzet”: — Beszéltem egy dinnyési emberrel. Azt mondta, Jela- sics holnap este már Pest-Budán akar vacsoráim, s azt üzeni a pákozdi, sukorói és pátkai lányoknak, jól mosakodjanak ki, amikorra ideér legényeivel. 1 Pattogatt a tűz, tekergeti a füstje, marta a szemei. M;kó meg mondta a magáét. — A bécsi selyemgatyás császár küldi őket, hogy megért robot legyen, meg dézsma. De erre már felbődült egy dühös, palócos hang a füst mögül: — Vakítsa meg a Krisztus azokat, akik még holnap is elfutnak innen! Anakker keményen megmarkolta kardja markolatát. Előlépett az árnyékból Fei- üvöltött: — Ezt a rebellist fogják le! Lárma kerekedett. De távolabbról. Mi történik ott? Valaki jön és nagy sokaság kíséri. Ki a jövevény? Kossuth követe — mondják. Á Honvédelmi Bizottmány parancsával jött. Küldetésben jár. Nem szabad feladni Pest-Budát. Azt kívánja a követ, hogy az altábornagy úr azonnal ébredjen föl és adja k' a parancsot az ellenállásra. .Mindezt ő maga is elharsogja a sűrű gyülekezetnek. A hangja betölti a teret. Az egész ország dermedten kérdi, mi történik itt? Klóga parancsra vár? Kinek a parancsára? A nádor megszökött. Lamberget kivégezte a a nép, Cselekedni kell mégpedig azonnal! — Megálljon az úr! — ordított Anakker. — Kicsoda ön? — Repeczky, Kossuth követe. És ön? — Anakker őrnagy. Letartóztatom lazításért. ságát. Távolabb a falu népe tolong. Még mielőtt bármi történhetett volna, Repeczky hangja harsant: — Letartóztat? Engem? Fordítva, jó uram. Én önt és társait bűnös futással vádolom! De jogot szereznek a porondra, ha abbahagyják! Hajnalban támadni kell! — Kossuth érdekében? — károgott Anakker. — A nemzeti forradalom érdekében! — csattant a válasz. — Aki most veszni hagyja-- Budát, veszni hagyja a szabadságot. És vele „ hazát. Ámde, ha itt, Pákozdnál győzünk, talpra ugrik az Kardok, puskák, kaszák és másféle eszközök csillognak a sejtelmes holdfényben. Vad- ludak riadoznak a nagy magasságban, pedig korai még a vonulásuk. Komor arcokra vet rőt fényt a lobogó tűz. Belengi a füst az emberfejek sokaegész ország, összeforrna végre a hadsereg és a nép. Mert — kemény a szó, tudom —, a nép eddig mást tapasztalt. — Félrebeszél, — kiabált Anakker. — Nekünk csak a stratégia parancsol, senki más. Meg a tények. Az ellenségnek 24 000 embere van és 58 ágyúja, nekünk 10 000 emberünk és 35 ágyunk. ’ Közbekiáltot tak: — Már legalább 15 000 emberünk van! — És újabbak érkeznék folyton! Anakker haragosan tiltakozott: — Az altábornagy úr azt mondja még gyöngék és , készületlenek vagyunk: nem győzhetünk. Az ő szava itt a döntő. — Lebecsüli a nép akaratát és a lelkesedés erejét. Rendelje csak öl a támadást és csodákat fog látni. A szűrös földművesek ezrei és ezrei tódulnak ide már órák óta, hogy felsorakozzanak a sorkatonák mellé. •— Rudakra pántolt kaszákkal, igaz? — Minden fegyver jó fegyver — ha jó kézben van.. Megmozdultak már a városok iparosai is. .— Ócska vadászmordályok- kal, nemde? — Az igazság különös erőt ad a mordályoknak és a pántolt kaszáknak. Meglátja ezen a különös hajnalon. Mire megvirrad, bámulni fog, milyen sokan vagyunk. — Talán, még az asszonyok is csatlakoznak hozzánk, nem? — Igen, az asszonyok is. Ruhát, élelmiszeri, italt, ellátási portékát szállítanak a társzekereken a férfiak után. Mintha egyetlen ember lenne az egész nemzet: egy a célja, egy az akarata. — ön nem stratéga... — Tájékozódtam. A jobbszárnyunk ugrásra készen áll Pátkán, nem messze a sukorói úttól. Derékhadunk felduzzadt itt Pákozdon. Balszámyunk pedig fedez bennünket a tó felől. — Repeczky felemelte a hangját: — Az óra ütött. A nép nevében parancsolok hát önöKnek. — Mi a király nevében tiltakozunk! — Áz ellenség pedig 9 császár nevében támad. De a király és a császár ugyanaz, Hát nem érti még mindig? A császár és a király egyet akar: a nép igazát eltiporni. Döntsék el végre, kivel tartanak: a királlyal és a császárral-e, vagy pedig a néppel! És még mielőtt Anakker bármit felelhetett volna, a sokaság indulata felmorajlott, felerősödött, viharrá dagadt. A sorkatonaság összeölelkezett a nemzetőrökkel, a szűrös parasztokkal, az iparos mesterekkel és legényeikkel. Perczel őrnagy pedig odanyüjtotta kezét Repeczky kormánybiztosnak: — Esküszünk, hogy vagy elpusztulunk mind egy szálig, vagy pedig ma hajnalban visz- szafordítjuk az ellenséget! Tizenötezer torok felelt erre: — A tábornok ébredjen fel! Felébredt. Beszivárgott abla•kán az első hajnali fény. a szeptembervégi kelő nap óezüstje. Álmos szemével rámeredt Anakker hamuszürke arcára:, — Milyen nap a mai? — 1848 szeptember 29, péntek. Azt mondják az., urak... — De ml ez a nagy lárma odakünn? Nyakunkon a tatár? — Nem, — felelte halkan Anakker — csupán megszüld tett a nemzeti hadsereg...
