Kelet-Magyarország, 1964. szeptember (24. évfolyam, 204-228. szám)
1964-09-26 / 226. szám
Űj fejezet Ezekben a napokban kapjál meg az üzemek azt a tájékoztatót, amely a „szocialisic munka műhelye, üzeme, vál lalata és gazdasága” cím odaítélésének irányelveit rögzíti Miközben áttekintjük ezt í fontos dokumentumot, amely egyebek között még azt is tudatja: kik érdemesek az oklevél, az első, második és harmadik fokozattal ellátott dísztáblák birtoklására, arra kell gondolnunk, hogy ezzel a szocialista brigádmozgalom új fejezete kezdődik megyénkben is. Jól emlékszünk még a néhány év előtti helyzetre, amikor minden különösebb intenció nélkül, a dolgozók kezdeményezésére kezdett gyökeret ereszteni Szabolcs-Szatmárban is a szocialista módon élni, dolgozni, tanulni élv. Azokban a hónapokban még csak a szándékot lehetett mérlegre tenni. Azóta viszont társadalmi méretet öltött a mozgalom, kivívta a külső szemlélők elismerését s meghonosodott a mezőgazdaságban is. Szép fejlődés mérhető le megyénkben is. Amíg az említett országos tanácskozás idején még zz okozott problémát Szabolcsban, ki tudunk-e választom néhány olyan brigádveze- töt, aki méltóképpen képviselhet bennünket a fővárosban — hisz olyan kevés választási lehetőség volt — addig ma 817 brigádban több mint nyolcez- n törekszenek a megtisztelő n elnyerésére. Háromszáz- tvenkilenc brigádunkban 3,5 „zer dolgozó pedig már azzal büszkélkedhet, hogy egyszer, vagy több ízben teljesítette a szocialista cím megszerzésének feltételét. Ezek a feltételek pedig nem voltak köny- nyüek: nemcsak a napi munkában kellett kitűnniük ezeknek a brigádoknak, hanem az egymáshoz való viszonyban s az önképzésben is. Ez utóbbi követelmény gyakorlatilag azt jelentette, hogy 30—40—50 éves családapák ültek be munka után az általános iskola, vagy a technikumok padjaiba, hogy nagy önfegyelemmel és fáradsággal pótolják önhibájukon kívül hiányos általános műveltségüket. Megírta az újság is azt a villanyszerelőt, aki a kislányával együtt járta a nyolcadikat Nyírszőllősön. Hallhattunk arról, hogy a Nyíregyházi Vegyesszerelő Kí^z galvanizáló műhelyében a brigád valamennyi tagja iskolába járt, együtt drukkoltak egy násért. A tiszavasvári Alkaloida egyik szocialista brigádja mindezek mellett nyár; vakációra „örökbe fogadott’ egy gyermekotthoni árva kisfiút, felruházta s pótolni igyekezett a szülői szeretetet. Szép utcasort tennének ki már azok a.z új házak is, amelyeket a szocialista brigádok tagjai húztak fel vasárnaponként, fizetség nélkül társaiknak, kollegáiknak. Sokat beszélhetnének a moziüzemi vállalatnál azokról a brigádtagokról, akik törzsvendégek lettek a filmszínházakban, akik a legtöbb új filmet kollektiven nézik végig. Ma már bizonyság, hogy a szocialista brigádmozgalom új színt hozott a munkaversenybe, lerakta a magasabb rendű munka- és üzemszervezés alapját. Néhány év alatt is megláthattuk: ezek a kollektívák oroszlánrészt vállalnak a tervek teljesítéséiben, a legnehezebb pillanatokban is lehet rájuk számítani. Ugyanakkor jelenlétük az üzemben, a gyárban, a termelőszövetkezetben másokban is felébreszti a szakmaiéi általános műveltség fokozásának szükségérzetét. A szocialista brigádok által felállított mérce egyúttal mutatója annak is, hogy az új feladatok megoldásához nem elegendő a tegnapi képesség. De éppen itt mutatkozik a szűk keresztmetszet is: hiába szorgoskodik egy-egy brigád valamelyik nagyobb műhelyben legjobb tehetsége szerint, ha a munkafolyamat további része akadozik. Az élet, a gyorsan növő feladatok sürgetik, hogy a szocialista brigádmozgalom kilépjen szűk keretéből és nagyobb kollektívát, műhelyt, üzemet fogjon át. Megyénkben is felismerték ezt az üzemek dolgozói, vezetői s az utóbbi időben 20 vállalatnál 36 üzemegységben indítottak versenyt a szocialista műhely, üzem cím megszerzésére. Még ezután kerül sor végzett munkájuk értékelésére. Ez év végén veszik át az első okleveleket a műhelyek, az üzemek dolgozói, ha megtartják a szerződésben rögzített követelményeket. A munkaverseny fordulópontjának kell tekintenünk ezt az eseményt márcsak azért is, mert kezdetet vesz az a folyamat, amelyben nemcsak kis csoportok, hanem az üzemek, gyárak egész kollektívái nőnek fel a nagyabb tudást, munkafegyelmet igénylő tennivalókhoz. Angyal Sándor--------------------—-.-."";.TrTg = VITEZSLAV NEZVAL: ÉDESANYÁM a kenyérnek valót, meg mit1 * *, den egyebet Nincs differencia az egység jóváírásánál, Do nekünk sem rozsdásodott ám meg a nyáron a kapánk. Vagy két hete, mikor utaztam a kiállításra, sokan hallgattak az utasok közül, mikor mondtam, olyan dohányleveleket termeltünk, aminek a hossza hetvenöt, a szélesé- ge negyvenhét centi. Túl a falu alatt folyó Tiszán, a borsodi részen is van a tsz-nek területe. A cukorrépatáblában ugyancsak sokan vannak. Különösen nők. Csomóra dobálják a géppel kiemelt töveket tisztítják* megszabadítják a lombos koronától. Kocsisok gombesyil- lával rakodnak. Tálas Lajos és felesége mellett két legényfiú is szaporán nyakalja a répát. Ipari dolgozók, de most szabadságon vannak, segítenek szüleiknek. Miért nem tizenöt..? Ahol több, mint tízen vannak, esetleges problémák iránt érdeklődöm. — Bár nem féllink, hogy nem takarítunk be, nem vetünk el idejében, mégis jó lenne, ha egyesek nemcsak a háztájiban koslatnának. Minél előbb végeznénk, a mi javunkra lenne. Erélyesebb lehetne a vezetőség az önfejűekkel szemben is — jegyzi meg Horváth József, az egyik deresedő hgjú tag. Erről is csak a vezetőség tehet? Tehet éppen, de minek mindent attól várni? Hát a tagság? Az nem beszélhetne a külön járókkal? Azt hiszem, eredménnyel. Lehet a vezetőség akármilyen jó, nem sokra viheti a tagság segítése nélkül. Ebből adjunk minél többet, akkor még jobban leszünk — veti ellen az előbbi megjegyzésre Szigeti György, Többen bólintanak, viszont Mészáros bácsi megint csak megszólal: •— Hát az előleg? Az nem kevés? Az egységekre a tíz forintok. Miért nem tizenöt? Erre is bólintanak. Az bizony jó lenne. Szigeti György megint átveszi a szót: — Alap nélkül nem előlegezhetünk a vakvilágba. Helyes, tervezzünk jövőre tizenöt forintos előlegezést, de adjuk meg hozzá az alapot, a módot. Ne csak egyes termények legyenek jók. a vezetőség se mindig az ifjúsági brigádra hivatkozhasson példa- mutatás dolgában, hanem mindenkire. Ez bizony igaz. Nincs rá ellenvetés. Mindén, ami munka a szövetkezetben történikj a betakarítás, a szántás, a vetés, a lucerna-, lóheremag cséplése. a szállítások, a raktározások és a jövő tervezés« — közös ügy. Asztalos Bállal Javult az alkatrészeiig tá* Késve érkezik a műtrágya — Új gépek a Az AGROKER igazgatójának nyilatkozata D—4K traktorokhoz szükséges gépalkatrész ellátás, Gondjaink vannak az ősz műtrágya szükségéttel is. Megyénk tsg-ei és állami gazdaságai 52 600 tonna műtrágyára jelentették be igényüket. Ebből szeptember végéig 34 000 tonnát meg is kaptak. Sajnos a többi 18 000 torna műtrágyát csak folyamatosan kapjuk, s így tydjuk szállítani részükre. Ez pedig azt jelenti, hogy egyes szállítmányok csak november végén, december elején érkeznek meg telepeinkre, s bizony az idén már a szövetkezetek ezt nem tudják hasznosítani. Vállalatunk a m.'.-odik féléves tervét is teljesíteni tudja, s igyekszünk a lehetőségeinkhez képest mindent elkövetni, hogy a termelőszövetkezeteink és állami gazdaságaink igényeit a legjobban kielégítsük. Farkas Ka imán szövetkezeteink és állami gazdaságaink idejében és sikeresen befejezzék a betakarítást, s a műtrágya és alkatrészellátással ne legyenek bajok. Eddig, már az őszi munkák megkezdése előtt újabb 90 darab különböző erőgépet kaptak n szocialista üzemek, lánctalpas traktorokból 53-at és különböző erőgépekből 37 darabot. így a második fél évre tervezett 220 darab erőgépet és a különböző munkagépeket idejében megkapják a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok. Javult az alkatrészellátás is. A korábban hiányzott, de nagyon keresett SZK 3-as kombájnok alkatrészei, a szalmarázóládák megérkeztek, melyeket már az őszi betakarításban is tudnak hasznosítani. Változatlanul probléma lesz viszont az UE—28-as és a mintegy 3 millió forint értéket tesz ki a vegyszeres gyomirtósser. Bár igaz, hogy a különböző gépalkatrészekből mintegy 40 millió forint értéket forgalmaztunk, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az év elején, pontosan a téli gépjavítasi munkák idején voltak problémák az alkatrészellátással. Különösen bosszantó volt az, hogy elsősorban a hazai gyártmányú UE—28-as, valamint a D--4K traktorokhoz nem tudtuk biztosítani az alkatrészeket. Emiatt sok gép állt, nem tudott dolgozni. KÉRDÉS: Milyen az őszi ellátás, megfelelően tudják-e segíteni „ betakarítási, szántási-vetési munkákat? VÁLASZ: Jelenleg az őszi mezőgazdasági munkák segítése a legfontosabb feladatunk. A siker érdekében mindent megteszünk, hogy a Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink további erősödésének egyik fontos feltétele a gép-, az alkatrész-, a műtrágya- é§ növényvédőszer- ellátás. Arról beszélgettünk Balogh Bertalannal, az AGROKER igazgatójával, hogy az év első felében hogyan növekedett a tsz-ek és az állami gazdaságok gépparkja, s most az őszi munkák idején hány új gépet, mennyi műtrágyát kapnak a megye mezőgazda- sági üzemei, s lesznek-e problémák az ellátással. KÉRDÉS: Hogyan teljesítette az első féléves tervét az AGROKER? VÁLASZ: A számok azt igazolják, hogy megyénk tsz- ei és állami gazdaságai esztendőről esztendőre egyre több gépet, alkatrészt, műtrágyát és növényvédőszert kapnak a termelés fellendítése, a hozamok növelése érdekében. Tavaly például a tervben meghatározott 457 millió forint helyett 474 millió forint értékben adtunk gépeket, alkatrészeket, műtrágyát és növényvédőszereket a megyében gazdálkodó nagyüzemeinknek. Ezzel szemben az idei tervünk 540 millió forint. Ebből 1964 első hat hónapjában az előírt 276 milliós tervünket 301 millió forintra teljesítettük. Szemléltetőbb tatán a fejlődés ha azt mondom, hogy ez év első felében újabb 341 különböző erőgéppel, 374 pótkocsival, 123 nagy teljesítményű Rapidtox—2 permetezővel, 15 kombájnnal, 41 öntözőberendezéssel és 16 silókombájnnal gyarapodott a mezőgazdasági üzemek gépparkja. Ezek már segítettek az aratási-cséplési munkák idejében való befejezésében, s az őszi munkákat is gyorsítják. Nem beszélve a munkagépekről, melyek közül 246 nagy teljesítményű ekét, 1?7 tárcsák 73 különböző vetőgépet, s 71 műtrágyaszórót kaptak a megye gazdaságai. Ez a növekedés jellemző a műtrágyára és a növény védőszer-ellátásra is. Míg az elmúlt esztendőben különböző műtrágyákból összesen 90 000 tonnát kaptak a szövetkezetek és az állami gazdaságok, addig ez év első felében már 58 000 tonnát szállítottak el. 1963-ban (feszesen 40 millió forint értékben értékesítettünk növényvédőszereket, addig az év első hat hónapjában több mint 41 millió forint értékű növényvédőszert kaptak a tsz-eink és állami gazdaságaink. S igen figyeleinre méltó, hogy a 41 millióból naszkodnak az anyósra, pedig jó az, ha az ellentét helyett a megértést keresik a családban. — Ha elérjük a premizáláson kívül a harminc forintot egységenként, megleszünk elégedve. Nekem is két gyerekem van, kis iskolások, nálunk is az anyósáén ügyel ilyenkor rájuk. Mi meg a férjemmel ide járunk. Az az én uram ni, aki a zsineget köti — mutat az egyik serénykedő szőke férfire Szabó József né. A brigádról valóban a legjobb vélemény van a szövetkezetben. Például dohányból, az egy holdra tervezett 17 ezer forint bevételi tervet 18 és fél ezer forintra teljesítette. A terven felüli bevétel átlag 40 fillérrel növeli a munkaegység értékét. Mi ebből a kis kollektíva haszna? — Megkapják-e rendszeresen a premizálást? — Még az kellene, hogy játékszer legyen a közgyűlés szava — feleli a jó beszédes Tóth Sándorné. — Hiszen én magam is azért járok szorgalommal a közösbe, három gyermek mellől, mert ami jár, nem tapasztalok abban rövidítést. Rendesen kapjuk az előleget, a pénz prémiumot, Tisza-parti beszélgetés a vezetésről, a munkáról Az ácsok még kopácsolnak a tiszadobi Dózsa Tsz majorjában, az egyik új pajta végének deszkázásánál, de a tagok már megszállták az épületet. A vontatóról dohányleveleket hordanak be az ifjúsági munkacsapat tagjai, többségükben fiatalasszonyok, lányok. Végezve a behordás- sal, kosarat, táskát bontanak. Jő az anyós a hásnál — Ügy vagyunk mi már egymással, tizennyolcán, mint édes testvérek — mondja Böl- kényi István, a csapat vezetője. — Nem igen lehet ránk panasza a vezetőségnek, ösz- szesen kilencvennégy hold gondját vállaltuk az idén. Már végeztünk a korai burgonyával, mákkal, paradicsommal, jó silóba való kukoricát neveltünk tizenkét holdon. Még egy-két nap, s végzünk a dohánnyal is. Marad csak a kukorica, cukorrépa, napraforgó... — Nekem három gyermekem van — szól közbe Tóth Sándorné. — Férjem a pal- konyai erőműnél villanyszerelő. Anyósom vigyáz a gyerekekre, a házra. Sokam pacímzett évkönyvben jelent meg, s anyu karácsonyra • megkapta tőlem. Ekkor tör- ' tént, hogy húgom, akinek le■ gott engedelmeskednie kellett • minden szavamnak, akaratom i ellenére hangosan felolvasta ■ ezeket a stófákat. Mindnyá- ; jan sírva fakadtunk. Aztán anyám megbetegedett, élete egy hajszálon ló■ gott, a műtét után éreztük, • hogy napjai meg vannak : számlálva, mégis még tizenhárom évet kaptunk a sorstól, hogy együtt töltse velünk, s minél jobban öregedett, annál inkább meg tudtam neki vallani minden gyöngédségemet. Néhány nappal halála . előtt, mikor már alig látott, . mereven a szemembe nézett, . szinte megijedtem. Megkér• deztem, lát-e? Egyszerű sza- t vakkal közölte, hogy igen lát, i ezt oly gyengédséggel mondta, hogy nem engedheti meg i magának sem a fiú, sem a i költő e szavak megismétlését. Midőn a második műtét után három órával csendes halála előtt, a hashártya- gyulladás pírba borította ar• cát, a hajnalpir rózsaszínébe, sikerült szavaimmal reményt keltenem benne. S amikor elmondta kívánságát, hogy aludni szeretne, lélekben már elbocsátottam őt mind az életből, mind a világból, amelyben túlcsorduló mértékkel megadta nekem édesanyám mindazt, amit csak embernek adhat. Szalatnai Rezső fordítása házában, ahol oly önérzetesen zengett anyám falusi táj szólása, mivelhogy ő soha nem érezte szüleségét annak, hogy „városimód’“ beszéljen. S folytatódna a darab Da lesi - cében: ott közel esne anyám szülőhelyéhez, ahol együtt lakott velünk életének két utolsó évében valecsi nagyanyánk, s véget érne a brön- ni városnegyed egyik házában, ahonnan már csak a kórházba, s a temetőbe vezeteti anyám útja. Jóval nagyobb gondot okozna a diszletezésnél édesanyám bonyolult jellemének rajza. Van-e mód az anyai szeretet olyan megjelenítésére, aminő anyám szeretete volt gyermekei iránt? Soha nem kényeztetett, soha nem babusgatott, ami húgomnak olykoi fájt is. Egyszer oda akarl bújni anyjához, 6 azonban kénytelenszerűen elszomorította: Gyermekem, erre én képtelen vagyok, ezt én nem tudom! — mondotta neki. Én mint fiú sokat bosszantottam anyámat, vásott, nyers és undok kölyök voltam, büntet- nie kellett, mégis nem egyszer alig tudtam magam visszatartani, hogy zokogva nyakába ne omoljak. Serdülő koromban, ifjúságom idején szinte betegségemmé vált, hogy képtelen voltam anyámnak beszámolni érzelmeimről. Mikor anyám öregedni kezdett, verset írtam róla titkon, ezzel a címmel: „Ha majd megöregszel”. A vers az Anyáknak 1 ségérzetet, mely eluralkodott ; rajtam olyan életszakaszaim- i ban is, amikor a városban 1 különféle szórakozásra és ] varázslatokra leltem. Ekkor ; szerettem meg a várost, mert a gimnázium unalmas órái , után anyám jelenlétének nap- j fényében sütkéreztem, leg- - alább részben körülvéve a ( mi régi bútorainkkal és al- - máink illatával- Két ellepte- , tes akkord megtalálta a ma- , ga harmonikus kibékülését. , Ha színművet írnék édes- j anyámról, külső kiállítása ] nem okozna különös nehézsé- i get. A darab a samikovicei , iskolában játszódna, két szó- ] bánkban. s a konyhában, ahol \ sütöttek-főztiek, télen tollat i fosztottak, évente kétszer ; esett disznóölés, ott játszódna t a darab az udvaron, ahol j tyúkok és libák jártak, a j kertben, az almafák alatt, a t ringlóknál, s a veteményes- r ben, ahol fokhagyma kunko- 1 rodott, s aranylott a hagyma- t szár, az iskola előtti lépcső- t kön, nagymama valecsi ven- s dégíőjében, ahol a falusi bá- é esik Emilkának szólították s anyámat, aztán folytatódna a c darab Trebicben, Machacek s nem vásárolhattam meg, de | amúgy is rabul ejtettek, su- ! gallatukra színdarabot keza- i tem írni házbeli ismerőseim és lakásadó rokonságom számára. Ezt»: az idegen világba | kitáruló csepp ablakok segítették legyűrni hazavágyódásomat, új költői világot gyújtottak képzeletemben. De a ház, amelyben laktam, komor volt. Amikor anyám megpillantotta a manzárd-szobát, amelyben aludni szoktam, azonnal eldöntötte, hogy lakást kell változtatnom, s olyan helyen kell laknom, ahol szigorú felügyelet mellett élek. A felügyelet ugyanis idővel eltompult, s az események fordulata nagy változást hozott életembe. 1915-ben apámnak be kellett vonulnia. Ekkor anyám lakásunk egy részét átköltöztette Trebicbe, hogy együtt legyek vele és húgommal. Igaz, hogy az osztrák koncentrációs táborba zárt apám miatt sötét gondok borítottam el, mégi? édesanyám együttélése velünk érzelmi felszabadulást jelentett számomra. Legyőztem az idegenVltezslav Nezval (1900—1958! korunk legnagyobb cseh költő je. Forradalmár volt. A eset vers és nyelv páratlan művésze. Halála előtti hónapokba! megírta önéletrajzát Életemből címmel, melyet Szalatua Rezső fordított magyarra. A közeljövőben Budapesten, as Európa Kiadónál megjeleni műből közöljük az anyjáról in részletet. Gimnazista éveim városa, Trebic, káprázó szemem előtt a kirakatok üvegén át jelentkezett. Elkápráztattak mindenekelőtt a színes szellőrózsák, amelyek az ottani őszt ékesítették. A könyvkereskedésben könyvek és csábító füzetek mellett kapható volt plyan különös formájú tintatartó, mely légmentesen zárt, sz ember a zsebében hordhatta az iskolába. Ott láttam a világ legkülönösebb formájú írótollait, roppant kicsinyeket és roppant nagyokat, széles fczámyúakat. A cukrásznál Bzázszinű fagylaltot és jegeskávét kaphattunk, ami mind már színre-szemre is kész költészetnek látszott. A drogériában felfedeztem a színészek arefestékeit, s a bengáli Az gyufáit, ezeket ugyan
