Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-11 / 187. szám
A Bébe-világ tanács küldöttsége felkereste nagaszaki polgármesterét és átnyújtotta neki a várost kitüntető „Béke aranyérmet”. Ez a kitüntetés a nagaszakiak békéért és a nukleáris veszély elhárításáért v. vett küzdelmének elismeréJacqueüne Kennedy, a meggyilkolt amerikai elnök felesége a Dalmát partok mentén töltött néhány napos tartózkodás után jachtján elutazott Jugoszláviából, VX. Pál pápa nyári palotájában, Castel Gandolfóhan vasárnap aláírta Ecclesiam Suam kezdetű enciklikájának hat latin nyelvű példányát. A katolikus egyház mai helyzetével foglalkozó enciklika, amelynek szövegét hétfőn nyilvánosságra hozták, VI. Pál pápa első körlevele, Snktbeicin akadémikus, a nemzetközi Lenin békedíj bizottság elnöke Algírba utazott, hogy átnyújtsa a békedíjat Ben Bella algériai köztársasági elnöknek. Fidel Castro miniszterelnök beszédet mondott a vizierő- tartalékok intézete munkatársainak ünnepi gyűlésén. Nemzetközi kérdésekről szólva Castro elítélte az Egyesült Államok VDK-ellenes agresszív cselekedeteit, majd hangsúlyozta, hogy Kubát továbbra is agresszió fenyegeti. A kubai nép azonban — mondotta befejezésül Fidel Castro — meg fogja védelmezni hazáját utolsó csepp véréig. Az SZKP Központi Bizottságának meghívására feleségével Moszkvába érkezett Palmi- ro Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Az üdülésre érkező Palmiro Togliattit a Seremetyevói repülőtéren L. I. Brezsnyev, az SZKP KB elnökségének tagja, a KB titkára, B. N. Ponomar- jov, az SZKP KB titkára és a KB több felelős munkatársa fogadta, A Lengyel Államtanács hétfőn határozatot hozott, amelynek értelmében augusztus 12- re összehívták a szejm rendkívüli ülését. A colomból községtanácsj pótvái osztások során egy kom. munistapárti képviselő győzött. Ilyenformán a Ceyloni Kommunista Pártnak már két képviselője van a colomból közsc v tanácsban. A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata Hanoi, (MTI): A VDK külügyminisztériuma közleményt hozott nyilvánosságra. Ebben emlékeztet rá, hogy az amerikai kormány súlyosan megsértette az 1954-es genfi egyezményeket, amikor agresszív háborút kezdett Dél- Vietnamban, agresszív szabotázs cselekményeket hajtott végre a VDK ellen, beavatkozott Laosz belügyeibe, fenyegette Kambodzsa semlegességét. A nyilatkozat emlékezetbe idézi, hogy augusztus 5-én amerikai repülőgépek északvietnami partmenti objektumokat és lakot területeket bombáztak, amellyel nyilvánvalóan előre megfontolt háborús cselekményt követtek el. A külügyminisztérium nyilatkozata hangoztatja: azzal, hogy az Egyesült Államok az ENSZ Biztonsági Tanácsában megrágalmazta a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, bebizonyította, hogy ki akar bújni a felelősség alól, s elárulta azt a szándékát is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét akarja felhasználni a vietnami beavatkozásra. A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata hangsúlyozza, hogy a probléma megvizsgálására nem az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hanem az 1954-es genfi tizennégyhatalmi értekezlet részt vevői az illetékesek. Páriz§han találkoznak a laoszi vezetők Norodom Szihanuk kambodzsai államfő hétfőn üzenetet intézett De Gaulle francia államfőhöz. Üzenetében Szihanuk arra kéri De Gaul- le-t, tegyen meg minden erőfeszítést, hogy Nagy-Britan- niát és az Egyesült Államokat rábírja, ne akadályozzák meg továbbra is a tizennégyhatal- rni genfi értekezlet összehívását. Szihanuk aggodadmát fejezte ki a délkelet-ázsiai helyzet súlyosbodása miatt- A kambodzsai államfő egyidejűleg Hruscsov szovjet mi- niszterd: nőkhöz is üzenetet intézett, kérte, járjon közbe Nagy-Britanniánál a genfi értekezlet sürgős összehívása érdekében. A francia külügyminisztérium hétfőn közölte, megkapta a tájékoztatást a laorad három politikai irányzat vezetőinek arról a dötéséről, hogy augusztus 24-én Párizsban tartják meg tervezett értekezletüket. A tanácskozás kizárólag a laoszi vezető politikusokra korlátozódik és „ francia kormány nem vesz részt az eszmecserében. Wlarzagora az ieiaiglenas olasz államfő Római (MTI): Az olasz hivatalos lap közölte, hogy hétfőn Cesare Mer- zagora, a szenátus elnöke ideiglenesen átvette a köztársaság elnöki ügykört. Az elnöki teendők átruházása az olasz alkotmány értelmében történt. A hírt azután jelentették be, hogy az orvosok hétfőn sem állapítottak meg komolyobb javulást Segni elnök állapotában. Csessze saitékonfereüciáia A kongói felkelők katonai sikereit Csőmbe miniszterelnök magabiztos nyilatkozatokkal igyekszik ellensúlyozni. Sajtóértekezletén büszkén jelentette ki: „nem kértem sem amerikai, sem belga csapatokat, nincs szükségünk külföldi katonákra". A nyugati hír- ügynökségek jelentéseiből az is kiderül, hogy mire alapítja Csőmbe nagy önbiza’mát. Elmondotta. hogy a régi katan- gai csendőrséget most beolvasztották a kongói kormány hadseregébe. így — hangoztatta — „tizenötezer biztos emberre számíthatok” Út a kommunista mozgalom egysége felé A Pravda vezércikke „A nemzetközi értekezlet: út a kommunista mozgalom egysége felé”. Ezzel a címmel közli a Pravda hétfői vezércikkét. A cikk bevezetőül rámutat, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezletének kérdése ma az egész világ kommunistái érdeklődésének homlokterében áll. E kérdésben két álláspont alakult ki. A pártok abszolút többsége amellett foglal állást, hogy a közeljövőben összeüljön az értekezlet, s ezt az álláspontot vallja az SZKP is. A Kínai Kommunista Párt vezetői viszont úgy vélik, hogy legkoráb. ban 4—5 év múlva, de inkább sohasem kell összehívni az értekezletet A nemzetközi kommunista mozgalom történetében már száz év óta rendszeresen tartanak nemzetközi kongresszu. sokat és értekezleteket a forradalmi harc közös feladatainak kollektív megvitatására. Ez az együttes alkotó munka legcélszerűbb formája. Az 1957 és 1960. évi értekezletek igen nagy jelentőségűek voltak. Az utóbbi tanácskozás óta már 4 év telt el, azóta igen sok fontos változás történt a világhelyzetben, s mindez megköveteli a kollektív tanulmányozást és vitát, az újabb értékeléseket és következtetéseket. E 4 év alatt ezenkívül mélyreható nézeteltérések is felszínre kerültek, e nézeteltérések egyre súlyosabbakká válnak, sőt ma már nyílt konfliktussá fejlődtek: Ha nem számoljuk fel közös erőfeszítésekkel ezt a konfliktust, a nemzetközi kommunista mozgalom szakadásához vezethet A cikk ezután rámutat, hogy a nézeteltérés igen nagy kárt okoz a kommunista mozgalomnak, a kínaiak által sugallt frakcióharc megkönnyíti a reakció támadásait. Ezért rendkívül fontos, hogy lépéseket tegyünk a jelenkor összes imperialista ellenes erőinek egyesítésére. A kínai vezetők — ellentétben a pártok abszolút többségének véleményével — kijelentették, hogy a mai viszonyok között senkinek sincs joga ösz- szehívni a nemzetközi értekezletet, s „megengedhetetlen, hogy egy párt vagy a pártok egy csoportja” hívja össze a tanácskozást Amikor emlékeztették a kínai vezetőket arra, hogy az 1957. évi értekezlet a Szovjetunió Kommunista Pártjára bízta a tanácskozások összehívását a testvérpártokkal való konzultáció mellett, a kínai vezetők azt állították, hogy a konzultáció követelménye az egyöntetű egyetértést jelenti. Ez az álláspont — írja a Pravda — azt jelenti, hogy egyetlen párt önkényesen meghiúsíthatja a nemzetközi fórum összehívását még akkor is, ha a többi párt állást foglal a tanácskozás mellett. Eszerint egyetlen párt megakadályozhatná bármely kérdés kollektív megvitatását. Ez az igény azt mutatja, hogy egy párt rá akarja erőszakolni saját akaratát az egész nemzetközi kommunista mozgalomra. Az ilyen igényekkel azonban egyetlen marxista—leninista sem érthet egyet. Az értekezlet összehívása elleni második „érv” az, hogy „a KKP és az SZKP még nem alakított ki egységes véleményt konzultáció útján.” A KKP vezetői minden eszközzel kitérnek a konzultáció elől, szüntelenül rágalmazzák az SZKP-t, s ugyanakkor értésére adják az ingadozóknak, hogy a nemzetközi értekezlet csak akkor lehet eredményes, ha a kollektív megvitatásra szoruló összes kérdéseket előzőleg két párt — az SZKP és a KKP megvitatja és megoldja. Vitathatatlan, hogy az SZKP és a KKP kölcsönös megértése lényegesen elősegítené a nemzetközi értekezlet sikeres lebo. nvolítását — írja a Pravda. — Az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a KKP-val történő kétoldalú konzultációnak. Tavaly nyáron az SZKP Központi Bizottságának kezdeményezésére összeült a két párt küldöttségének találkozója, a kínai küldöttség azonban félbeszakította a tárgyalást. Azóta a KKP vezetői semmilyen érdeklődést sem mutattak az SZKP-val történő konzultációk iránt, hanem kifejezetten fokozták rágalomhadjáratukat az SZKP és a többi marxista—leninista párt ellen. Az azóta eltelt egy év alatt az SZKP Központi Bizottsága többször hangoztatta készségét egy újabb találkozóra, hosszú időre egyoldalúan megszüntette a nyilvános vitát, több építő jellegű javaslatot tett az egység érdekében. A KKP vezetői azonban mindezeket a javaslatokat elvetették. — Hangsúlyozni kell azonban, hogy az SZKP-nak sohasem volt az a véleménye, mintha egy, vagy két párt elkülönülve magára vállalhatná az egész nemzetközi kommunista mozgalom sorsát érintő problémák megoldását — folytatódik a cikk. — Ha így gondolkoznánk, ez azt jelentené, hogy visszatérnénk a személyi kultusz időszakához, alá- és fölérendelt pártokra osztanánk a mozgalmat Az időszerű prob1952-ben végeztünk, akkor rövid időre Pálinkásra, majd Anna-bányára kerültem. Pálinkáson csilléztem. Anna-bá- nyán Takács János munkacsapatába osztottak segédvájárnak. Ezt a Takács Jánost soha sem felejthetem el. Ö tanított engem dolgozni, ő szerettette meg velem örökre a bányát Talán baj is, hogy úgy megszerettem ... Most már nem olyan veszélyes a munka odalent, mint régen, de azért akárki mit mond, más három, meg ötszázméterre a föld alatt, mint a szabad levegőn. Bármikor megmozdulhat a föld, előtörhet a víz vagy a gáz és akkor ... Hát erről nem is beszélünk odalent, de mindig ebben élünk. Talán ezért az emberek is mások. Sokat hallottam arról, hogy a gyárban nem könnyű megtanulni a szakmát. Féltékenyek az öregek. Ugratják a tanon- cot. Éreztetik vele, hogy ő még senki. Velem ezt sohasem tették. Engem Takács János úgy tanított, mintha a fia lennék és később, ha majd önállóan dolgozom, neki fciaöém haza a keresetemet. Nem volt titka előttem és azt hiszem, nálam is jobban örült, amikor önálló munkát kaptam, sőt csapatvezető lettem. Lehet, hogy kinevetnek, vagy azt gondolják, hogy „ez a szegény fiú meghülyült a sok fekvésben”, de úgy érzem, hogy ezek az öregek úgy számoltak velünk és úgy is tanítottak bennünket, mintha egy bányászhadsereg tagjai lennénk, amelyben mindenkinek érdeke, hogy társa jól tudjon küzdeni. Na mindegy, szóval csapat- vezető lettem, összesen egy beosztottam volt, az unokabátyám: Bányai Ferenc. ö csillézett nekem. Ez az unokabátyám igen fontos személy az életemben. Nálam öt vagy hat évvel idősebb. Nagyon belevaló gyerek a Feri, szeretem őt. Talán maga se tehet róla, de az élete nem úgy indult, ahogy akarta. Ügy emlékszem a Vasgyárban volt lakatostanuló, de nem szabadult fel, mert repülőtiszti iskolára küldték. Három évig lehetett ott, amikor valamiért egyik napról a másikra kirúgták. Emlékszem, akkor hetekig úgy járt, mint egy álomkóros. A gyárba nem ment vissza — biztosan szégyellte magát. Egyszer a kocsmába akadtam rá, csúnyán el volt ázva. Haza akartam vinni, de nem jött, sőt ordítozni kezdett velem, hogy szétveri a fejét az olyan taknyos csavargónak, mint én, aki őt macerái ja. Nem sértődtem meg, mert tudtam, mi a baja, hanem vártam egy kicsit. Annyira „ki volt”, hogy hamarosan megfeledkezett a haragjáról. Később maga támolygott az asztalomhoz, leesett mellém egy székre és hosszan, össze-visz- sza kacskaringózva elmondta, ami a lelkét marta. Akkor vittem hozzánk és lefektettem. Reggel azt mondtam neki: — Gyere a bányába dolgozni, nagy szükség van ott az olyan belevaló gyerekre, mint te vagy. Mindjárt be is vittem a felvételi irodára és a következő héten már együtt dolgoztunk. Amint mondtam, az én csillésem lett. Ment is a munka, nem volt semmi hiba, mert szeretett dolgozni és bírta is a munkát. Jól megértettük egymást. Később azért mégis észrevettem, hogy bántja valami. Ha éppen olyankor szóltam neki, hogy ezt vagy azt tegye, amikor valaki a közelünkben volt, akkor meg-1 sértődött, félnapokig nem válaszolt, hiába beszéltem hozzá. Lassan megszoktam, hogy ha kívülünk más is volt a közelben, akkor semmilyen utasítást nem adtam neki a munkára, pedig mégiscsak én voltam a vájár. Őszintén megmondva, kezdtem már kicsit unni a dolgot Minek viselkedik úgy ez a Feri, mint egy sértett anyacsászárnő — gondoltam — mintha én tehetnék arról, hogy kitették a katonaságtól, és nekem csillézik. Abban a percben, ahogy feljöttünk a bányából, egycsa- pásra megváltozott minden. Eszébe sem jutott féltékeny- kedni, vagy sértődni. A föld felett ő parancsolt. Jóképű gyerek volt és főképpen nagyon értett a nők nyelvén. Bálokba, mulatságokba mindig magával vitt és bárhová mentünk, neki mindenhol voltak ismerősei. Irigyeltem, mert mindig simán föltalálta magát; olyan könnyen ismerkedett lányokkal, hogy nekem leesett az állam. Próbáltam ellesni, hogyan csinálja, de sohasem tudtam utánozni. Olyan egyszerűen és nyugodtan szólította meg a lányokat, mintha tüzet kért volna. Mire én egy bálban szétnéztem, neki már volt partnere és akármilyen lányokkal szóba sem állt... Egyszer én is megpróbáltam ilyen vagányul ismerkedni, de olyan zavarba jöttem, hogy a hangom rekedt lett. A kislány gyanakodva nézett rám — pedig előtte szemeztünk — és faképnél hagyott Ügy látszik, van abban valami, hogy a nők a be- lemenős fiúkat szeretik ... ötvenhárom őszén egy szombat délután azzal állított be hozzám Feri, hogy menjek vele a szomszéd faluba, ő ott udvarol egy lánynak. Visszafelé jövet bemegyünk majd a városba és ott majd csak akad valami nekem is ... Mivel más dolgom nem volt elmentem vele? A lány, akihez mentünk, igazán csinos volt. Marikának hívták. A szülők úgy fogadták Ferit, mintha már biztos vőjelöltjük lenne. Sőt később — mivel ketten jöttünk — el is mentek hazulról. Én egyre kutyá'obul éreztem magamat. Míg a lány szülei odahaza voltak, az öreggel beszélgettem, de amikor hármasban maradtunk, világossá vált, hogy felesleges vagyok. Emlékszem, olyan dühös voltam Ferire, hogy neki tudtam volna menni. Mi a csodának hozott magával? Egyszer csak a lány kisomfordált a szobából, Feri meg szó nélkül utána. Csókolózni mehettek a kertbe, vagy valahová. Ezzel azután betelt a mérték. ök engem levegőnek, taknyos kölyöknek vagy minek néznek, akinek az orra előtt nyugodtan lehet szerelmeskedni. Felálltam és menni készültem. Abban a pillanatban kopogást hallok. Egy lány lépett a szobába, lassan, ügyetlenül húzta be maga után az ajtót. Nagy zavarban kérdezte; hol van Marika, a barátnője, aki valamilyen horgolási mintát ígért neki. (Folytatjuk) lémákat és a nézeteltéréseket az összes marxista—leninista pártok együttes erőfeszítéseivel kell tanulmányozni és megoldani. A kínai vezetők, amikor a problémák megoldására két párt megegyezésének útját javasolják, a nemzetközi értekezletet formális, parádés találkozóvá akarják tenni, amely, nek egyetlen feladata az lenne, hogy a többi párt aláírja az elöregyártott döntéseket. Ez a szemlélet gyökeresen ellentmond a pártok közötti viszony lenini elveinek. A Pravda a továbbiakban megállapítja, hogy az 1960. évi moszkvai értekezlethez hasonlóan most is szerkesztő bizottságot kell alakítan i az új talál, kozó kollektív előkészítésére. A bizottság összetétele körül azok provokálhatnak vitát, akii: meg akarják hiúsítani a tanácskozást. A testvérpártok véleménye szerint kiút igen egyszerű: ugyanaz a huszonhat párt alkossa a szerkesztő bizottságot, amely 1960. októberében és novemberében sikerrel teljesítette feladatát. Az SZKP a napokban azt javasolta, hogy a felsorolt pártok küldjék el képviselőiket a szerkesztő bizottságba, amely de. cember 15-én Moszkvában fogjon hozzá munkájához, ha a testvérpártok ezt elfogadhatónak tartják. A szerkesztő bizottság összeüléséig ily módon elég idő marad, s ezt a bizottságban részt vevő pártok jól felhasználhatják az eddigi vitaanyagok tanulmányozására, a különböző nézetek egybevetésére, a javaslatok előkészítésére. A szerkesztő bizottság 1960- ban egy egész hónapon át igen feszült légkörben dolgozott, mert szembekerült a kínai és az albán megbízottak „különle. ges” álláspontjával. Valószínű, hogy a bizottságnak most nem rövidebb, hanem még hosszabb időre lesz szüksége. Ezért a testvérpártok azt javasolják, hogy körülbelül 1965 közepén üljön össze a nemzetközi tanácskozás. A Pravda a továbbiakban rámutat, hogy ha valamely párt nem küldi el képviselőit a megadott időpontban, ez nem lehet akadálya a bizottság munkájának. Az SZKP célja a nehézségek leküzdése és a szakadás megakadályozása. A kínai vezetők azt állítják, hogy az értekezlet ma csak veszekedést és szakadást hozhatna. A szakadás formai bejelentése ezzel szemben éppen az lenne, ha megtagadnák részvételüket az értekezleten. Az SZKP nem azt akarja, hogy valakit elítéljenek, bárkire sértő bélyegeket ragasszanak, felelőtlen vádakat szórjanak. A cél: az egység. Az értekezletet nem azért hívják össze, hogy egy pártot kiközösítsenek”, egy országot önkényesen kizárjanak a szocialista világrend, szerből. Mindenekelőtt a közös álláspontok kidolgozására kell összpontosítani az erőket. A tanácskozáson minden párt őszintén és nyíltan kifejtheti nézetét, kollektív alkotó vitát folytathat. A Pravda ezután felteszi a kérdést: ha a KKP vezetői az igazság letéteményesei, akkor miért félnek ennyire a nemzetközi értekezlettől? Miért nern akarják kifejteni „igazságaikat” a kommunista pártok felelős képviselői előtt? Ezzel tu. lajdonképpen saját érveik gyengeségét ismerik el. Az új értekezlet kiinduló pontját a testvérpártok véleménye szerint a két moszkvai nyilatkozatnak kel] alkotnia, de minden új problémát, minden új jelenséget meg kell vitatni az értekezleten. A tanácskozás akkor sem lenne haszontalan, ha nem tudna teljesen egységes álláspontot kialakítani. így is hasznos lesz, hogy a világ kommunista pártjainak vezetői , egybegyűlnek, kifejtik véleményeiket, meghallgatják a többiek nézeteit, kollektiven megvizsgálják a kommunista mozgalom közös problémáit. A cikk befejezésül hangoztatja: a Szovjetunió Kommunista Pártjának szilárd meg- gyöződése, hogy nincs és nem is lehet semmiféle áthidalhat tatlan objektív akadálya annak, hogy az értekezlet ne a nézet- eltéréseket növelje, hanem megszilárdítsa a nemzetközi kommunista mozgalom egységét a marxizmus—leniniemül elvei alapján. SALAMON PÁL
