Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
Események sótokban Hruscsov, szovjet kormányfő Sasztri, indiai miniszterelnökhöz intézett táviratában üdvözölte India népét abból az alkalomból, hogy Dél-m- diában elkészült egy szovjet közreműködéssel épített 250 000 kilowatt kapacitású hőerőmű, amely fontos szerepet kap ennek az országrésznek az energiaellátásában. A szovjet kormányfő kijelenti, hogy az új létesítmény a Szovjetunió és India megbonthatatlan barátságának jelképe. Egyre aggasztóbb a tokiói vízhiány. Szerdán reggel a város víztartaléka hétmillió köbméterre csökkent, ami 560 ezer köbméterrel kevesebb az előző napi víztartaléknál. Ha B fogyasztás változatlan marad, akkor a készletek a lövő héten kimerülnek. A vízhiány miatt előállott helyzetet az 1944-es állapotokhoz hasonlítják, amikor a légitámadások következtében súlyosan megrongálódtak a főváros vízvezetékei. Űjabb sztrájkról érkezett jelentés Spanyolországból. Az AFP madridi forrásokra hivatkozva azt jelenti, hogy az asturiai Pumarabule aknában augusztus 3-án sztrájkig lépett ezer bányász. A sztrájkolok az ellen tiltakoznak, hogy kilenc beteg társukat alacsonyabb munkakörbe helyezték. William Tubman, libériái elnök rendeletileg kitiltotta a portugál hajókat és repülőgépeket a libériái kikötőkből, illetve repülőterekről, mivel Portugália nem ismeri el a fennhatósága alatt élő afrikaiak önrendelkezési jogát és függetlenségét. Az elnöki rendelet továbbá megtilt bármiféle kereskedelmi vagy politikai kapcsolatot Portugáliával. Anglia és Szovjetunió közötti egyre intenzívebbé váló műszaki együttműködés folyományaként áz angol ipar tervezési tanácsa augusztus 20-tól szeptember 20-ig ipari szakkiállítást rendez a szovjet fővárosban. A kiállításon 250 angol vállalat főként szerszámgépeket állít ki. A Görög Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilatkozatban követelte, tisztítsák meg az államapparátust, különösen a hadsereget és a biztonsági szerveket a reakciós elemektől. A nyilatkozat rámutat, csak így lehet elejét venni a fasiszta összeesküvésnek, amely megtíöniené a kormányt és rendőri diktatúrát hozna létre az országban. Ülést tartott a genfi leszerelési értekezlet U Thant nyilatkozata Ciprusi lirikik EKSZ-esienruhákan esatároztak a nimfái „ziid-venat“ mentés Genf, (MTI): A genfi Nemzetek Palotájában csütörtökön ismét ülést tartott a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság. Az ülést a moszkvai atomcsendszerző- dés aláírása első évfordulójának szentelték. Az elnök felolvasta a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britan- nia kormányának az évforduló alkalmából kiadott közös közleményét. Carapkin, a Szovjetunió képviselője méltatta a moszkvai szerződés megkötésének jelentőségét, majd felhívta ' a leszerelési értekezlet résztvevőinek figyelmét arra, hogy törekedni kell a fegyverkezési verseny csökkentésére, a hatékony leszere’ésre és a tartós békére. Ugyanakkor rámutatott: az, ami jelenleg Délkelet-Ázsiában történik —, ahol az Egyesült Államok az agresszív cselekedetek útjára lépett —, bonyolulttá teszi a nemzetközi helyzetet és a konfliktus kiterjedésének veszélyét idézi fel, az azzal járó követelményekkel együtt. A délkelet-ázsiai események azt mutatják, hogy haladéktalanul meg kell oldani a leszerelés problémáit, mihamarabb lépéseket kell tenni a nemzetközi feszültség enyhítése, a béke erősítése érdekében. A lengyel, a román, a bolgár és a csehszlovák küldött felszólalásában elítélte az Egyesült Államok délkeletázsiai agresszív akcióit. Hasonló érte'emben szólalt fel az EAK és India képviselője is. Mexikó és Brazília képviselője a föld alatti atomfegyver-kísérletek megszüntetésének szükségességét hangoztatta felszólalásában. Timber’ake, amerikai küldött a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen végrehajtott amerikai katonai akciókat próbálta igazolni. Az utána felszólaló Burnus, kanadai küldött szintén az amerikai kormány álláspontját támogatta. U Thant, ENSZ-főtitkár szerdán nyi’atkozatot tett a moszkvai atomcsendegyez- mény évfordulója alkalmából. „A szerződés aláírásának első évfordulóján szeretném kifejezni őszinte reményemet, hogy a rendezésnek és a megértésnek ugyanabban a légkörében, amely a moszkvai szerződést, majd a nukleáris fegyvereket hordozó objektumok világűrbe juttatásának megtiltásáról kötött megállapodást jellemezte, minden erőfeszítés megtörténik 3 nemzetközi feszültség feloldásának az általános béke megszilárdításának előmozdítása érdekében.” A világszervezet főtitkára nyilatkozatában felszólított arra, hogy az ENSZ céljainak megfelelően, kössenek mielőbb egyezményt a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó általános és teljes leszerelésről. Grivasz tábornok, a ciprusi kormány katonai tanácsadója athéni tárgyalásainak befejeztével csütörtökön visszaérkezett CiprusraA ciprusi kormány szóvivője közölte, hogy a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka a főváros török és görög övezetét elválasztó „zöld vonal” mentén folytatott csatározások alatt egy fegyveres ciprusi török csoport ENSZ-egységnek álcázta magát, s a görög városrészbe behatolva tüzet nyitott egy ciprusi görög járőrre. A járőr egyik katonája életét vesztette. A ciprusi ENSZ-erők szóvivője közölte, a „zöld vonal” közelében két ciprusi törököt láttak világszervezeti egvenruhában. Egy ciprusi kormányszóvivő csütörtökön bejelentette, a kormány a jövőben nem tűri el, hogy török fegyveresek a fegyverszünetet kihasználva, állásaikat megjavítsák. A jövőben fegyveresen akadályoznak meg ilyen kísérleteket. A szóvivő egyúttal tiltakozott amiatt, hogy a szigeten állomásozó török egységek titokban támogatást nyújtanak a ciprusi török fegyvereseknek. Az AP szerint az összetűzésre az adott okot, hogy a ciprusi törökök a Ledra-utca végében új állásba vontattak egy ágyút. Amikor a dán ENSZ-katonák tiltakozásul elvonultak, a törökök átvették a dán állásokat is. Erre a görögök az utca másik végén ugyancsak új fedezékbe húzódtak. Thimajja tábornok, a ciprusi ENSZ-erők főparancsnoka az esetről tanácskozott Kü- csük alelnökkel. „ ciprusi törökök vezetőjével és Kiprianu külügyminiszterrelA kongói SíanfewiEle a felkelők k ezen van Leopoldville, (MTI): A Kongóból érkező legújabb jelentések szerint Stanleyville, az ország harmadik legnagyobb városa, a felkelők kezén van. A kománycsapa- tok a Kongó folyam balpartjára vonultak vissza. A Leo- poldville-i főparancsnokság szerda délután óta nem tud rádióösszeköttetést létesíteni a Stanleyville térségében harcoló csapataivalAz AP csütörtök esti jel- lentése szerint Manono fontos bányaváros is a felkelők kezére került és a kormány- csapatok ebben a térségben Elisabethville irányába vonulnak vissza. Csőmbe miniszterelnök a súlyos katonai helyzetre való tekintettel lemondta tervezett országjárását és Leopoid- villeben marad. Hrinsesov cs Don»vidó!fen Kosztov, (TASZSZ): Nyikita Hruscsov csütörtökön folytatta országjáró körútját és megérkezett a rosz- tovi terület Szalaszk városába. Ellátogatott a zimovnyi- kovói gazdaságba, amely elsősorban lótenyészetérőil híres, de gabonát, húst, gyapjút is termel. Hruscsov megtekintette az új mezőgazdasági gépeket, figyelte működésüket, majd a gazdaság ménesét, juhnyáját és csikótelepét látogatta meg. Egy náci háborús bűnös rejtélyes szerepe Peruban TK őrös és piros-fehér nem» zeti színű zászlók lobognak szerte lengyel földön. Nagy ünnepet ül a nép: húsz éve hogy az ideiglenes lengyel kormány hazai földről intézett kiáltványt a néphez, amely programja volt a demokratikus, szocialista Lengyelország megteremtésének. Zötyög a vonat, egymás után hagyja el a feldíszített apró állomásokat. Szelíd búzamezők és végeláthatatlan csatornák csövei mellett füstöl a mozdony a népek temetője Auschwitz a hírhedt náci barbárság legnagyobb bűnének színhelye felé. Dél van, megérkezünk. Gyárszirénák búgnak, emberek sietnek otthonaikba, dolguk után. A pályaudvar főépületét építők csinosítják, készen akarnak lenni vele, hogy lebontsák azt a másikat, amely annyira elevenbe vágó me- mentóként áll még golyósebezte falaival. A hosszú úton kocsik suhannak, jelzésükről látjuk, hogy lengyel, francia, angol, belga. Autóbuszok mennek, belsejükben szovjet, csehszlovák turisták. Az új út két szélén virágágyáson dolgozik egy idős ember. Csend van különben, végtelen némaság. Odébb egykori bérkaszárnyákra feszített dróton, madzagon szárad a sok színes ruha. Azután elértük a tábort. Ma is előttem az első kép Lengyelországi jegyzetek Népek temetője Vasbetonoszlopok, meghajlított felső karral. Úgy állnak ott sűrűn egymás mellett, mint ezernyi aKasztófa. Úgy maradt meg minden, ahogy húsz évvel ezelőtt volt: Az oszlopokon a lámpák, a ráfont sűrű drótsor villanyárammal telítve egykor, a kegyetlen őrtornyok éles reflektoraikkal. Ott áll a bejáratnál a gázkamra, amelyben milliók égtek hamuvá, s ott az akasztófa, amelyen náci precizitással kínozták a halálba kergetett szerencsétleneket, de amelyen az utolsó felakasztott mégis csak náci volt, a tábor parancsnoka, Rudolf Hoess. „Auschwitz a legnagyobb koncentrációs tábor volt Európában. Négymillió gyermek, asszony és férfi halt meg itt 28 nemzet fiaiból.” Négymillió embert fosztottak meg mindenétől, családjától, lakásától, apróságaitól, elemi jogaitól, s küldtek a krematóriumokba olyan embertelenséggel, amilyent soha addig nem jegyzett fel a történelem. A tábor itt marad örök emlékeztetőként. Turisták járják a barakkokat, ahol elkezdődött milliók kálváriája. A szalmazsákok, a csíkos rabruhák, a vérrel telifröcskölt folyosók, az SS legények őrszobája mindmind úgy áll, ahogy 1945 elején. Csak a szemüvegeket, a hajakat, a ruhákat, a bőröndöket hordták egyetlen csomóba, hogy az utókor fiai néma tanúi lehessenek annak a szörnyűségnek, ami itt történt, s megfogadják, nem lesz többé hasonló ezen a földön. Mélységes a csend. Döbbenet ül az arcokon, fájdalom szorítja az ember torkát — és gyűlölet. Most is, állandóan pereg a film a vetítőteremben. Mindig ugyanaz a film: 1945-ben készült dokumentumok alapján. Csontig lesoványodott, fekélyekkel teli nők, béna férfiak, hosszú gödörben fekvő gyermeki testek a vásznon. És a felszabadulás pillanata, amikor a megmaradtak nem hitték el, hogy már nem élő halottak, nem rabok, hanem szabad emberek, olyanok, mint addig voltak. Négymillió embert hurcoltak végig Európa orezágútján. Jöttek az agyonhajszolt, megkínzott munkások, kereskedők, kisiparosok, földművesek, akik még élni akartak. Jöttek a fisrtal leányok akik menyasszonyok, asszonyok szerettek- volna lenni és jöttek az ártatlan csöppségek, akik semmit sem tudtak a világról, csak any- nyit, hogy itt nincs tej és nincs cumi és nincs mama, nincs a kisbaba — mert mindent elvettek tőlük. Csak a szúrások, az elevenen való vágások fájtak ettől jobban, amig elalélt a test és vége lett a borzalomnak. Mindez ma múzeum. Nem lehet leírni, ami ott van. Nem lehet mit mondani, ha az ember a táborbejárat feliratát olvassa: „Arbeit macht frei” — a munka szabaddá tesz. Nem lehet mit mondani, amikor ott látjuk a kis cumit, a tejesüveget, s kis gazdájának szőke varko- csát a múzeum vérforraló, némán is kiáltó tárgyal között. Nézzük a magyar kiállítást. Kállai kormánya díszmagyar- uan, a fényképezőgép lencséjébe mosolygó miniszter urak. Es emlékezünk a négyszázezer halálba kergetett magyarra, a többi százezrekre, akiket mosolyogva küldtek a háborúba, a vágóhidakra a méltóságos urak. Csak itt Auschwitzban halt meg négyszázezer magyar. Közöttük ötvenezer ember a mi megyénkből. Elénkvillannak a régi képek, a most húsz esztendővel ezelőttiek, ahogy a csendőrök hajtották őket az állomásra, a vagonokba, hogy soha -többé ne térjenek visz- sza. „A munka megszabadít a hasonló borzalmaktól” — olvasom a magyar kiállítást látogatók bejegyzései között. Az aláírás ennyi: 83198. Kétéves mindössze az emlékkönyv, s már tele nevekkel, bejegyzésekkel. Minden oldalon visszatér a kiáltás, soha többé Auschwitczot! Soha többé háborút! Kint, a tábor előtti parkban hinta van és libikóka. Gyermekek játszanak velük, kergetőznek. Az állomáson tehervonat fut megrakva, a vagonokon fehér jelzés: OPW — Közös Teherkocsi Park. A kalauz mondja, hogy a vége láthatatlanul hosszú csövekben megy majd a gáz az itt megépülő lakásokba. Azután új kép, tehenekre vigyáz egy bácsi és olvas. A kis falu állomására kék ’Jetükkel írták a település nevét: Welkie Drogi. A mi nyelvünkön ugyanez: Nagy Utak. Kopka, János télyból, megszervezte a hamis pénz továbbítását a közelben húzódó svájci határon át. A munkában részt vett a ri- jekai származású Camber is. 1944 augusztusában gépkocsival nagyobb mennyiségű bank- jegyköteget szállított Merano- ból Belunóba. Három Gestapo- ügynök volt vele. Valsüngan közelében azonban Camber váratlanul pisztolyt rántott, és elkergette kísérőit. Ám hamarosan kelepcébe jutott, s letartóztatták. Azzal vádolták, hogy Svájcba akart szökni, és elárulni a szövetséges ügynököknek, amit a fonthamisításrói tudott. Meranóban maga Schwend hallgatta ki. Ezután gépkocsiba ültek vele, egy elhagyott helyen megálltak rostává lőtték s az út mentén elásták. A háború után rátaláltak holttestére és elrendelték az ügy kivizsgálását. Megállapították, hogy Cambert maga Schwend gyilkolta meg. Miért? Nyitván, mert Camber túl sokat tudott viselt dolgairól. Az ügy 1955 óta húzódik, s végül, a náci gonosztevőt 21 évi börtönbüntetésre ítélték, persze távollétében, mivel egyelőre Peruban tartózkodik. Schwend, mint annyi más háborús bűnös, Dél-Ameriká- ban bujkál. Néhány év óta a Volkswagent képviseli Peruban. Erről a bonni kormánynak is tudomása van. Olaszország most Schwend kiadatását kérte, s a perui kormány meg is állapította, hogy Schwend valóban Peruban tartózkodik. A kiadatás körül azonban bonyo-. dalmak merültek fel, s egyelőre senki sem tudja, kiadják-e Schwendet vagy sem. HOL VANNAK A NÁCI KINCSEK? A perui kormány szempontjából azonban v fontosabb, hogy Schwend újabb bűnténybe keveredett. Fél évvel ezelőtt Limában meggyilkolták Jose Manuel Sartorius spanyol grófot. A szálak Schwendhez vezettek. S amikor már úgy volt, hogy letartóztatják, lánya Ingrid, várfct- lanul kijelentette, hogy a grófot ő ölte meg önvédelemből. Azt állította, hogy a gróf erőszakot akart rajta elkövetni. A továbbiak során azonban belezavarodott vallomásába s a perui rendőrségnek az a véleménye, hogy Sartorius grófnak azért kellett meghalnia, mert 6 is tudott egyet-mást Schwend Viselt dolgairól. Megállapították, hogy Sartcv rius, aki egy spanyol náci csoport vezetője volt, mindenáron meg akarta tudni Schwendtől a titkos hit’eri okiratok és a náci kincsek rejtekhelyét. Lehetséges, hogy Sartoriusnak sikerült is egyet-mást Schwend lányától megtudnia, ezért tették el láb alól. A vizsgálat még nem fejeződött be, de valószínűnek tartják, hogy Schwendet hamarosan letartóztatják és átadják a perui bíróságnak. hogy ezzel is gyöngítsék, s hí lehet, térdre kényszerítse! Nagy-Britanniát. A fonthamisításhoz alapos előkészületek után fogtak hozzá a legkiválóbb szakemberei közreműködésével. Valóban, i hamisítás olyan jól sikerült hogy szinte lehetetlen volt £ hamis bankjegyeket megkülörí- böztetni az eredetiektől. Az ördögi terv nem valósult meg, £ németek azonban mégis nagi mennyiségű hamis bankjegye csempésztek Svájcba. Törökországba és Olaszországba. A ná ci hírszerző szolgálat ezekkel ; hamis fontokkal fizette a semleges országok területén műkő dő ügynökeit. Emlékezetes Ci ceró nevű ügynökük esete is akinek Törökországban 300 001 hamis angol fontot fizettek ki MUNKÁBAN A GESTAPO ÜGYNÖKÖK A fonthamisítás gondola, tát Friedrich Schwend vetette fel aki mint pénzügy szakértő volt ismeretes. Ez a: SS csoportvezető, aki egyben í német biztonsági szolgálat tag ja volt, nemcsak megszervezd a hamisítást, hanem ő gondoskodott a bankjegyek forgalomba hozataláról is. Miután a bankókat kinyomták, Schwend Dél-Tirolból, t Merano melletti Labers kasBolzano dél-tiroli városban a bíróság 21 ’ évi börtönbüntetésre Ítélte Frierrich Schwend háborús bűnöst távollétében. Az volt a vád ellene, hogy 1944-ben meggyilkolta Teofil Icamber rijekai születésű olasz katonát. A továbbiak során kiad? tási kérelemmel fordult a terűi kormányhoz, mert Schwend jelenleg ott tartózkodik. FONTHAMISÍTÁS Miért ölte meg Schwend Cambert? Az ügy a második világháború egyik legrejtélyesebb bűntényével kapcsolatos, az úgynevezett „Bernhard művelettel”, vagyis azokkal a titokzatos okiratokkal és kincsekkel, amelyeket a náci fővezérek állítólag a Toplitzi-tó fenekén rejtettek el, Ausztriában. Az eddigi kutatások nem jártak eredménnyel, mert kincseket nem találtak, csak néhány hamis angol fonttal telt ládát sikerült kihalászni a tó vizéből. Ez persze csak egy része annak az óriási arányú bankjegy-hamisításnak, amelyet annak idején Hitler és Himmler parancsára hajtottak végre, azzal a nyilvánvaló szándékkal,
