Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

Gondosabb tervezést, nagyobb fegyelmet! A községfejlesztési beruházások helyzetéről Megyénk ez évi 83 milliós községfejlesztési előirányza­tából a fél év végéig közel 61 millió forintot vételeztek be a tanácsok. Június 30-áig az egész évre tervezett beru­házások 45,8 százalékát va­lósították meg, 4,2 százalék­kal kevesebbet a tervezettnél. Nem jelentős lemaradás ez, év végéig be lehet hozni, mégis szót kell ejtenünk okairól, mert a községfejlesz­tési alap felhasználásában szinte évről évre ugyanazok a hibák okozzák a kisebb nagyobb lemaradásokat. A terv teljesítésének leg­főbb akadálya az első fél év­ben a tervdokumentációk és a kivitelezői kapacitás hiá­nya volt. A kivitelező válla­lat nem kezdte meg a vil­lanyhálózat bővítését például Búj on, Demecserben, Napko­ron és Vencsellőn. Kemecsén és Rakamazon szintén kapa­citás hiányában nem fejezték be a közvilágítási lámpahe­lyek felszerelését. Ha a kivi­telezői kapacitás hiányát nem is lehet egyelőre megszüntet­ni, a tervdokumentációk el­készítését meggyorsíthatnák a tanácsok, ha társadalmi úton terveztetnék a beruhá­zásokat. Helyes lenne, ha már most tárgyalnának a Hazafias Népfront járási ak­cióbizottságaival. Mátészal­kán és Kisvárdán már társa­dalmi munkában tervezik a beruházásokat — más járások is követhetnék e példát. A megyei tervező iroda ugyanig túlterhelt, s nem tudja teljes egészében elvégezni a község­fejlesztési tervezési munká­kat. A községfejlesztési alap bevételi tervének készítésé­nél mindig figyelembe veszik a társadalmi munka értékét és a saját helyi anyagértéket is. Ez évre 8 millió 922 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztek a tanácsok. Nem kis összeg ez, s növelni is lehetne, ha reálisabb ala­pokra helyeznék. Csak azt kellene előirányozni, amit a társadalmi szervek és a la­kosság az úgynevezett társa­dalmi vállalási gyűjtőíveken, illetve a különböző testületi szervek határozatai alapján felajánlanak. Nem szabad előfordulnia annak, hogy a tanácsi vezetők döntik el, mennyi társadalmi munkát kell az adott tárgyévben el­végezni. A tsz-ek társadalmi munka helyett általában pénzfelajánlást tesznek. He­lyes lenne a felajánlást telje­síteni is! Hiba van a saját helyi ariyagérték figyelembe véte­lénél is. A tanácsok évről év­re egyre kevesebb saját anya­got irányoznak elő —> azzal az indokkal, hogy a helyi anyag az évek során elfo­gyott. A gyakorlat viszont azt igazolja, hogy alaposabb ter­vezéssel meg lehetne tizsze- rezni a helyi anyagértéket. A községfejlesztés fontos munkájának segítésére álla­munk bankhitelt nyújt a ta­nácsoknak. Ez évben taná­csaink már több mint tíz­millió forint hitelt igényel­tek, viszont fél évig mindösz- sze kétmilliót használtak fel. Előfordul az is, hogy egyes munkák elvégzését a taná­csok év végére halasztják. Ez az elodázás aztán a lakosság elégedetlenségét joggal váltja ki. Gondosabb tervezéssel, nagyobb tervfegyelemmel ke­rülhetik csak el a községek gazdái ezeket a hibákat. R. J. Négyen a selejthatár 01UII A hőmérő 53 fokot mutat Cilii il Sokszor elég egy tejhiccentés A Csonka-brigádnál a Vulkánban A szürke öntödei csarnok közepén négy svájcisapkás öntő dolgozik egy brigádban. A nagy melegtől félmeztelen testükön gyöngyözik a verej­ték. Bár a ventillátorok szü­net nélkül zúgnak, a levegő fullasztó és száraz. Fürgén mozognak a kisvár- dal öntők. Az egymás mel­lett sorakozó formaszekré­nyekbe megállás nélkül öntik a narancsszínű vasat. Csonka István brigádvezető és V. Ba­logh József, Csercsa István, Janda András. — Most még hagyján — szól Rozsály Sándor műveze­tő — de a múlt héten! A hőmérő itt 53 fokot mutatott. A LEGKÉNYESEBB A Csonka-brigádon a me­leg sem fogott ki. A négy férfi keze nyomán ott sora­koznak az 1003-as radiátorok. — Ez a legkényesebb öntö­dei munka — mutat a műve­zető a bordás radiátorokra. — Azért bíztuk rájuk ennek az öntését, mert ók a legta­pasztaltabb munkások közé tartoznak. A brigád már hosszú évek óta együtt dolgozik. A bri­gádvezető tíz, a többiek hét- nyolc éve vannak itt. — Sokszor elég a fejbic­centés, vagy egy pillantás — mondja V. Balogh József — és már tudjuk, kinek mit kell tennie. Egy-egy műszakban hat­hét tonna folyékony vasat hoznak el a kupolától, ami­ből 270 darab radiátort önte­nek le. A sok tonnányi vas emelgetésétől olyan kemény a tenyerük, mint a vas. 1000 létesítmény 300 millióból Augusztusban elkészülnek a pajták — J6 majort villamosítanak Kevés az új kút Lassú az anyagszállítás a tsz-ek építkezéseihez Ebben az évben, a megyében a termelőszövetkezetek szá­mára mintegy 1000 különböző új létesítmény megvalósítása Van tervbe véve, több, mint 300 millió forint értékben. A táj- és lalajjelegnek meg­felelően, a kapás terméshoza­mok kezelése és tárolása ér­dekében készülő építmények közül legjelentősebbnek mond­hatók a dohánypajták. 4 ezer hold dohányter­més szárításához, tárolá­sához szükséges dohány- pajtatér, szám szerint 400 pajta készül, 160 millió fo­rint beruházással. Ez esztendő első felében 62 millió forint értékben ké­szült el új paj tatér, s a többi megépítése folyamatban van. A kivitelező vállalatok, tsz- közi építő vállalkozások — előreláthatólag — ebben a hó­napban minden tervezett do­hánypajtát átadnak a tsz-ek- nek. Eredményes volt az év első felében a majorvillamosítás: 22 tsz-tanyaközpontban fejeződött be a belső vil­lamosítás, több, mint másfél millió forint ér­tékben. A második fél év­ben további 34 szövetke­zeti majorban kerül sor villamosításra, körülbelül 4 millió forint költséggel. Ez évben 89-tsz-ben tervez­tek kútépítést, részben a ta­nyaközpontok, gyümölcsösök számára, részben a dohány­pajták és egyéb gazdasági fületek, szalma, széna táro­lóhelyek tűzoltóvizének bizto­sítására. Az első fél évben csak későn kezdhették n kút­építést — mint általában az összes tervezett építéseket —; csupán 7 új kút került át­adásra. A kedvezőre for­dult időben azonban meg­gyorsult a munka, s re­mény van rá, hogy a ter­vezett 89 kút elkészül eb­ben az évben. A fentieken kívül lényeges még a közel egymillió forint beruházással készülő 12 gyü- mölcstároló és osztályozó szín építése, amelyek részben már elkészültek, részben építésük folyamatban van. Gyarapod­nak ebben az évben a közös gazdaságok még 15, különböző férőhelyes szarvasmarha-istál­lóval, 10 —egyenként 5 ezres — tojóházzal, 7 juhhodállyal, 64 öntözőteleppel, 28 szolgála­ti lakással. Ezek egy része is elkészült az első fél évben, míg a többi építésén munkál­kodnak. Az idei program tehát igen gazdag, a szükséges igények­nek megfelelően változatos. Megvalósítása annál inkább reális, mert az anyagkiutalás helyzete is sokat javult az utóbbi hónapokban — szinte fennakadás nélkül történik. Ennek ellenére is előfordul azonban, hogy egyes termelőszövetkeze­tek nem viszik, vagy csak késve szállítják a helyszínre a kiutalt anya­got, s ez hátráltatja a program telje*it«ének ütemét. A szállító, kivitelező válla­latok és az építtető termelő­szövetkezetek közös erőfeszí­tésére, igyekezetére van szük­ség, hogy az erre az évre ter­vezett létesítmények is hiány­talanul megvalósuljanak. A. B. A legnagyobb ellenfelük a selejt. A megengedett 3,87 százalék helyett átlagosan három százalék, sőt időnként még ennél is kevesebb se- lejttel öntenek. Amióta az üzemben bevezették a se- lejtcsökkentési prémiumot, azóta rendszeresen két-há- romszáz forint jutalmat kap­nak. SORBAN, LÉPCSŐZETE­SEN — A brigádokkal naponta közöljük a műszak eredmé­nyét — mondja a művezető. A brigád él is ezzel a lehe­tőséggel. Legutóbb például nem tudtak folyamatosan ön. ten!, mert a formaszekrények az öntési téren távol estek egymástól. A napi tervet tel­jesítették ugyan, dé sokkal több munkával és felesleges járkálással, ami a minőségre is kihatott. Most úgy szer­vezték az öntést, hogy sor­ban és lépcsőzetesen helyez­ték el a formaszekrényeket. Amikor az utolsóval végez­tek, az első lépcsőnél már újból kezdhetik az öntést. „EZ MÁR NEM RAJTUNK MÜLIK“ — Az újabb módszerünk — magyarázza a brigádveze­tő — hogy félműszakonként öntőtégelyt cserélünk. így kevesebb a salak, tisztább a vas, jobb lész áz öntés. Hisz a munkánk nemcsak az ön­tésből áll, a leöntött radiáto­rokat a tisztítóba el is szál­lítjuk, a visszamaradt homo­kot pedig vízzel lelocsoljuk és előkészítjük az újbóli fel- használásra. A megállás nélküli munka közben csurog róluk a ve­rejték. Nem csoda, mert egy- egy munkás a műszak alatt tíz-tizenkét liter vizet is el­fogyaszt. — Sajnos, az ivóvíz nem a legjobb — mondják egyön­tetűen. Üzemi vizet isznak, amit a víztoronyból kapnak. Hi­degnek hideg, egészségre sem ártalmas, de nem tiszta. Az öntőknek szikvizet kelle­ne inniuk — előírja a rende­let is —, de a szükséges, mennyiségnek a felét sem tudják biztosítani. Az üzem vezetői már többször fordul­tak a földművesszövetkezet vezetőihez, de mindig ezt az elutasító választ kapták: „Nincs elegendő ballonunk, a kapacitás sem bírja.” — Lehetne úgy is segíteni a problémán — mondja a művezető —, hogy az üzem saját szikvízüzemet létesíte­ne. Dehát ez nem rajtunk múlik... Salakozásra készül az ol­vasztó kemence. Egy kis lé­legzethez jutnak a brigád tagjai. Előkerül az ételhordó és ki, ki jóízűen fogyasztja az ennivalóját. Az üzemnek olyan munkásai ók, akikné, nem lehet a pontos ebédidőt meghatározni, mert csak ak­kor van rá idejük, ha a ke­mence salakol. TELJESÍTIK A TERVET Munkájuk nehéz és fárasz. tó ugyan, de nem panaszkod­nak. Keresetükkel is elége­dettek, meghaladja a havi kétezret. Jó munkájuknak nagy része van abban, hogy az üzem teljesíti áz előírt tervet. B. L. A város reprezentatív ré­sze lesz rövidesen az állo­más előtt húzódó Petőfi ut­ca. Elegáns új házak, fejlő­désünket bizonyító új, ki­alakuló városnegyed fogadja a megye székhelyére érkező vendégeket. Nem mindegy, hogy milyen a város fogadó­tere. S a Nyíregyházára ér­kezők elismerően nyilatkoz­nak erről — legalábbis ad­dig, míg közelebbről meg nem látják az új épülete­ket. A tervezés csodája: a la­kások fáskamrái az utcára néznek. Bár porosak, pisz­kosak azok ablakai,. mégis tisztán lehet látni az utcá­ra kandikáló szúette faládá­kat, papondekli dobozokat, a pihenő ródlikat. a tűzifát. S a látvány nem a legjobb benyomást kelti az ember­ben. Ha már a tervezők kifun- dálták az utcára néző fás­kamrákat — ablakkal —■, akkor a kivitelezők lehettek volna annyira találékonyak, hogy tejüveget raktak volna be. Beszélgetés a jövőről — érettségi után két hónappal (Tudósítónktól) Alig két hónap telt el az érettségi vizsgák óta. A kö­zépiskolákban végzett fia­talok egy része azóta már el­helyezkedett valamilyen munkakörben. Sokan felvé­teliztek egyetemekre, főis­kolákra, felsőfokú techniku­mokba. Van akinek sikerült a felvételi és ősztől újra megkezdi tanulmányait, de vannak olyanok is, akiknek valami miatt nem sikerült bejutni az egyetemre, főis­kolára. Közülük hármat ke­restünk meg. Szülésznő akar lenni Takarítás közben talál­tam Kóródi Katalint. — Érettségi után úgy ha­tároztam, hogy dolgozni fo­gok — mondja Kati és sep­rűjét 'a. sarokba támasztja. — Állást nem kaptam, ezért Az idén több mint 300 ezer forint munkát végzett a csengeti ktsz- Kőművesek és ácsok dolgoznak az új lakó ház építésén, Tóth Sándor komplex brigádjában. Foto: Hammel József arra gondoltam, hogy to­vábbtanulok. — Hova jelentkezett? — Még nem adtam be s felvételi kérelmemet, de ha­marosan elküldöm Pécsre. Szülésznőképző iskolát sze­retnék végezni. — S ha nem sikerül be­jutnia? — Akkor jövőre újra pró­bálkozom. Addig pedig el­helyezkedem a MÉK Válla­ltnál. „Még többet rajzolok...” Simon Géza már középis­kolában sokat rajzolgatott. Tehetséges, ügyeskezű fiú volt. Mindenki bíztatta: ne hagyja abba a rajzolást. S hogy a felvételi mégsem si­került? — Többszázan felvételiz­tünk, de nagyon keveset vettek fel közülünk. — Mi a terve a jövőre? — Ezután még többet fo­gok rajzolni. Képzem ma­gam és újra próbálkozom. Az első sikertelenség nem keserített el. Szeretnék nyelveket tanulni. — Nem helyezkedik el dolgozni? — De igen. A FÉNYSZÖV- nél leszek dekoratőr. ■Aztán fellebbeztem” A Zrínyi Ilona gimnázium­ban érettségizett Felkai Ju­dit. Közepes eredménnyel végzett. — A Nyíregyházi Tanár­képző Főiskolára jelentkez­tem. A felvételim sikerült, a bejutáshoz szükséges pontszámot mégsem értem el. Aztán fellebbeztem, még nem tudok a döntésről. — Mit tesz, ha így sem sikerül? — Felvételizek a szegedi Pedagógiai Főiskolára. Ad­dig pedig otthon segítek édesanyámnak: bevásáro­lok. főzök, takarítok. Három ifjú. Mind a három bízni, küzdeni tudó. Megta­lálják a helyüket az életben. 1964. augusztus K MEGJEGYZÉS: Lom — kirakat? Akik újra próbálkoznak 3

Next

/
Thumbnails
Contents