Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-05 / 182. szám

A Gél: kémyol&m és kámfort Versenyben a nyugati építésiénél Beszélgetés a lakástervezés szabolcsi illetékesével 5—6 éve jelentek meg az Arany János utcán az első háromemeletes, modem típu­sú lakások, s azóta gyors ütemben új városrész nőtt ki szemünk előtt. A megválto­zott életkörülményeknek megfelelően a régi, földszin­tes családi házak fokozatosan átadják helyüket az ember kényelmét jobban szolgáló szebb és modem három, vagy több emeletes lakóházaknak. Toronyhás és városkép A lakástervezéssel kapcso­latos problémákról beszélget­tünk Scholtz Béla elvtárssal, a Tervező Iroda főmérnöké­vel. — A lakástervezés is ál­landóan változásban van, fej­lődik, — mondta Scholtz elvtárs. — A tervezőket vi­lágszerte két dolog foglalkoz­tatja. Egyrészt minél ol­csóbb, másrészt a modem élet követelményének meg­felelő, maximális kényelmet adó típusok kialakítása. E célok megvalósítása érdeké­ben leggazdaságosabbnak a többszintes, 8—10 emeletes házak látszanak, de váro­sunkban előreláthatólag ilyen kevés lesz. Vannak távlati terveink — például egy — a vasútállomás előtti tér egyik oldalát lezáró — 8 MEGJEGYZÉS: Egy hegy ügyében Szőlőhegyről van szó, mintegy 300 holdas. Szak­emberek szerint alpesi jel­legű bort terem, s kiválóan alkalmas a gyenge homoki borok javítására. A barabá­si szőlőhegyről két éve me­ditálnak a szakemberek, azonban mind ez ideig nem sok történt azért, hogy megvédjék az eróziótól a hagyományos bortermő terü­letet. Márpedig, jelenlegi álla­potában pusztulás fenyegeti p hegyet, sürgős rendezésre szorul vízrajzi helyzete, tel­jes rekonstrukcióra szőlőál­lománya. Nem anyagi okok hátráltatják a rendezést, a hegy újjászületését, hanem szubjektív tényezők. Ugyan­is: a hegy egyik része az állami gazdaságé, másik ré­sze pedig p, barabási tsz-é, illetve tsz-tagoké. Az állami gazdaság egy összefüggő táblát akar kialakítani, ahol megkezdődhet a tereprende­zés, a nagyüzemi szőlőtele­pítés, A jelenlegi tagoltság azonban nem engedi meg ezt, a gazdaság területe be­ékelődik a háztáji szőlőbe. S ezen meditálnak az ér­dekeltek. Félő, hogy amíg az egyezkedés tart majd a gazdaság és a tsz-tagok kö­zött, addig tönkremegy a hegy, egyre több szikla mutatja magát, csökken a termőtalaj, a szél, a víz egyre nagyobb területet ra­gad el a szőlőtől. Talán mégsem keresztül- víhetetlen a „cserebere”, s mindkét fél megnyugtató módot találhat, ha nem té­vesztik szem elől a lénye­get: a hegyet, amely ma még a gazdaságnak és a tsz-tagoknak terem. P. G. emeletes toronyházra, épüle­teink azonban a városképre való tekintettel zömében 3 emeletesek. Nyugodtan állít­hatom, hogy kényelemben, komfortban felvesszük a versenyt a nyugatiakkal. Legfeljebb nálunk a szobák számával van baj. — A vidéki emberek hoz­zászoktak a nagy alapterüle­tű, magas mennyezetű szo­bákhoz Az új helyiségek bel­magassága 2,65 méter és alapterületben is kisebbek. A konyhák, éléskamrák nagysága is ütközik a jelen­legi ízléssel. A városi élet­mód viszont azt kívánja, hogy a lakások praktikusok, könnyen bebútorozhatók, még könnyebben takarítha­tok, szellőztethetek és világo­sak legyenek. Az éléskamrá­nak pedig kevés élelmiszer, egy-két napos tárolását kell biztosítania. Arra jóformán elég annyi hely — mint egyes nyugati, országokban, — amit a hűtő- szekrény foglal el. Megfi­gyelhető, hogy a bútorterve­zés milyen megfelelően al­kalmazkodik a lakáshoz. — Néhány tapasztalat? — Az emberek hamar megkedvelik az újat. Egy rossz tapasztalatom ugyan akad, amit említhetnék, hogy a közös használatú helyisége­ket, mosókonyhát, szárítót stb. alig veszik igénybe a lakók. Újabb körülmények, prob­lémák. — A tervezés kiterjedt és szerteágazó. A lakásokhoz megfelelő üzlethálózat kell, aztán iskola, óvoda, szórako­zóhely, autógarázs: a tervezés gondoskodik a játszótérről, parkról képzőművészeti alko­tásról. Apropó, geirázs. — Az évről évre súlyosbodó garázshiányt a jövőben nagy befogadó képességű, közös garázzsal kívánjuk enyhíteni. Addig kisebb kocsiszíneket építünk. Közős tv-antenna — Számolunk a romániai földgáz bevezetésének lehető­ségével és az új tervezésű lakásokat gázvezetékkel fog­juk ellátni. A telefonvezeté­kek mindenütt állnak, szó van közös televíziós antenná­ról. Még drága, de már hasz­náljuk a lemosható műanyag tartalmú falfestéket, mű­anyag padlót. Épületeink homlokzata élénk színű ma­rad, a fölösleges díszítő ele­meket továbbra is mellőz­zük. A hazai tervezés egyéb­ként bátran felhasználja a külföld eredményeit, — mondta végezetül Scholtz elvtárs. (miklősvári) Nincs sok örömük a játszótérben a nyíregyházi Akácfa-tér környéki gyermekeknek. Ho­mokozó van — homok nélkül, hintaállvány leszakadt hintával. Talán nem is kellene sok hozzá csak egy kis jó­szándék, s maguk az érdekelt gyerekek is — esetleg szüleik segítségével — rendbehozhatn ák! Hammel József Már 2000 kilométer Szabolcsban a legjobb az úthálózat — Hetven nappal batáridő előtt — Útépítőkkel a megyében A megyénket átszelő or­szágutak hossza ma már meghaladja a kétezer kilo­métert. A gépjárművezetők sokszor bosszankodnak, ha hullánilemezre érnek, a ki­kopott aszfalt sem tesz jót a futóműnek. De talán ke­vesen tudják, hogy az or­szág 19 megyéje közül Sza­bolcsban a legjobb az út­hálózat. Minden járási szék­hely portalanított úton kö­zelíthető meg, s egyre több termelőszövetkezet kap be­kötő utat. VILLANYPÓZNA AZ ÜT KÖZEPÉN Hogy útjaink állapota i’yen, ez elsősorban a Köz­úti üzemi Vállalat nyolc­száz dolgozójának köszön­hető. Nem irigylésre méltó munkát végeznek. Harminc­fokos melegben keverték az aszfaltot, csákányoltak, épí­tették az utakat. — Sajnos, munkánk az időjárás függvénye — mond­ja Ojtozi János, a vállalat igazgatója, akit elkísértünk- megyei ellenőrző kőrútjára. — Ha egy kis eső esik, már abba kell hagyni az építést és várni, amig megszárad az út. Kemecse határában döcö­gős útra tér a gépkocsi. Kétoldalt az útszegélynek használt betonelemek sora­koznak. Ezen a szakaszon is serény munka folyik. — A Kemecse—tiszateleki út 15 kilométeres szakaszát még ez évben átadják. Vasmegyernél négy brigád 54 dolgozója építi az utat. A hét méter széles, korsze­rű út pótolni fogja a vas­útat, s ahol eddig csak lé­pésben közlekedhettek a járművek, most már száz­kilométeres tempóval is ha­ladhatnak. A faluban kü­lönös látvány fogadja az embert. Az országút szélén, de helyenként majdnem a közepén még ott állnak a vasbeton villanyoszlopok. ÖT TSÉ BEKÖTŐ ÚT A brigádvezetők és a munkások is panaszkodnak. A munkát nem lehet abba­hagyni, itt minden perc drága. A TITÁSZ viszont még két héttel ezelőtt meg­ígérte, hogy eltávolítja őket. Az oszlopok még mindig ál'nak, az útépítés viszont halad. Ha a TITÁSZ-nak majd eszébe jut kiszedni őket, fel kell bontani a kész burkolatot, e a kár több tízezer forint lesz. De az anyagi kár mellett nem közömbös a baleseti veszély sem. Az üzemi vállalat gép­hiánnyal küzd. Tiszateieken kis teljesítményű gfépek ke­verik a betont, naponta több száz tonnát, de ez is kevés. Hiába a kettős műszak, a teljesítményt csak akkor le­hetne fokozni, ha új gépe­ket kapnának. Nagyarányú útépítési munka folyik Gergelyiugor- nya és Tarpa között. 18 kilométer hosszúságban kor­szerűsítenek, s ebből- az idén már 4,6 kilométer hosszú szakasz átadásra kerül. Na­gyon várják ezt a környék­beli emberek is, hiszen a gergelyiugornyai strand nagy jövő előtt áll. Vasár­naponként máris gépkocsik, motorkerékpárok özönlik el a partot. S az sem közöm­bös, hogy milyen minőségű úton tudják megközelíteni. A vállalat dolgozói au­gusztus 20. tiszteletére vál­lalták, hogy öt termelőszö­vetkezeti bekötő utat novem­ber elseje helyett már augusztus 20-án átadják. Többek között már készen van a Gulács—szarkatanyai út alapozása. A Petőfi tanyához vezető utat hengerük már TÖBB GÉPET! Augusztus 20-án Mérken, Gergelyiugornyán. Dombrá- don veszik birtokukba a termelőszövetkezeti dolgozók az új bekötő utakat. A Közúti Üzemi Vállalat évente mintegy százmillió forint értékű munkát végez a megye országútjain. Por­talanítás, új bekötő utak épí­tése, korszerűsítés szerepel» programban. Jövőre még többet akarnak do'gozni, s néhány év múlva már el­érik az évi 200 millió fo­rintos munkái. A munká­sokkal nincs baj, helytáll­nak. Azonban kevés a gép, nincs elegendő jármű, ami erősen hátráltatja a mun­kát. Bogár Ferenc Intézkedést wáv im orvosi ügyelet Az orvost beteghez hívták. Felkelt, gyorsan magáraka- pott néhány ruhadarabot és már futott is a gépkocsi fe­lé. Talán éppen ez volt a szerencséje, mert alighogy kihúzta a lábát a szobából, leszakadt a mennyezet. Ép­pen a feje felett. Mindez Nyíregyházán történt a nyír­egyházi orvosi ügyeleti szo­bában. Az eset nem egyedülálló. Szakadt már vakolat betegre, akit éppen vizsgáltak, sőt az inspekciós nővérre is, amint éppen injekciót akart bead­ni. A mennyezetet közben rendbehozták, de a munka mégsem megy gördülékenyen az éjszakai ügyeletnél. A szoba berendezése elég­gé elavult. A legfájóbb ta­lán mégis az, hogy a vízel­látás nem folyamatos. Az or­vos 6—8 beteget is megvizs­gál, amíg egyszer kezet tud mosni. A kézmosás a leg­elemibb követelmény, amit vízhiány miatt képtelenek betartani. Az ügyelet reggel hétig tart, s az orvosok egy része ugyanott egy óra múlva kezdi a rendelést, mint kör­zeti orvos. A kimerítő éjsza­ka után jó lenne egy fürdő, ahol felfrissülhetnének, mert a bágyadtség a gyógyító munka rovására megy. Nem érdemetelen megem­líteni, hogy az éjszakai ügye- letet adó orvos idejének 70 százalékában adminisztrál. Fölírja a beteg adatait, lak­helyét, életkorát, panaszait, recepteket, s alig jut né­hány perc a tulajdonképpe­ni vizsgálatra. Márpedig ha — Hatezer kilométer! — mondja büszkén Kecskés Péter a külföldi útról haza­térvén. Ennyit tett meg öt nyíregyházi és debreceni diák egy hónap alatt. — Két éve terveztük ezt az utazást — meséli Laki Endre. — Amikor Pesten az egyetemen összebarát­koztunk, elhatároztuk, hogy a nyári szünidőben utazgat­ni fogunk. Megismerjük a környező országokat. — Az idén nyárra össze­gyűlt a pénz és júniusban útnak indultunk — veszi, át a szót Péter, a világjáró tú­ra eszmei szervezője. — Két ország legszebb tájain utaz­gattunk csaknem négy héten át. Bejártuk Lengyelorszá­got és a cseh Tátrát. A jár­művek minden fajtáját igénybe vettük, a repülő­gép kivételével. Jártunk a lengyel tengerpartra. Autó­busszal utaztunk el Mal- borkba, ahol megnéztük a kereszteslovagok híres vá­Hajóvs, gyalog —" h&fezer kilométer rát. Innen gyalogtúrát tet­tünk a grünwaldi csata színhelyére. Hajóval men­tünk Gdanskból Wester- plattéra. A tengerpartról egy Visztulái hajón * érkeztünk vissza Varsóba. A lengyel fővárosban egy hetet töl­töttünk, aztán folytattuk utunkat dél felé. Innen vo­nattal jöttünk át Csehszlo­vákiába. A társaságot nagyon sze­rencsésen hozták össze. Há­rom nyelvszakos diáktár­suk volt: egyikőjük néme­tül, a másik oroszul, a har­madik franciául és oroszul beszélt. — Mi ketten történelem— földrajz szakosok vagyunk. A mi tudásunkat is gyak­ran hasznosíthattuk. Azért így is gyakran előkerült a magyar—cseh és a magyar —lengyel szótár. A világjáró diákok úti­csomagjai között van egy jól kitömött sporttáska. A tartalma: szótárak, lengyel és cseh történelemkönyvek, térképek, útikalauzok, vas­tag jegyzetfüzetek. Jól fel­készültek az útra a fiúk és gazdag élményanyaggal tér­tek haza. Tehát érdemes volt... — Egy hónap alatt 20— 25 várost, sok-sok történel­mi neveztességet, földrajzi és néprajzi különlegességet néztünk meg. A legnagyobb élmény? — Mindegyikönknek más és más. Nekem Auschwitz megtekintése jelentett örök­re megmaradó élményt — mondja Laki Endre és tás­kájából egy képekkel illuszt­rált könyvet vesz elő. A fasizmus borzalmairól szól a könyv. — Nekem a Tátra — veszi át a szót Kecskés. Péter. — A hegy lábánál derékig le­vetkőzve napoztunk, a hegy­csúcson pedig cseh lányok­kal hógolyóztunk. Péter trófeája egy havasi gyopár. Ezt kapta a Tátrá­ban egy hegylakótól. — A többiek magnóte­kercseket, könyveket, képes­lapokat hoztak haza. Tanu­lásunkban mindannyian jól hasznosítjuk majd az élmé­nyeket. Mi lesz a következő vaká­cióban? — Még nem döntöttük el. Talán az NDK-ba, vagy Bulgáriába utazunk. (szilágyi) a beteg éjszaka felkel és el­megy az orvoshoz, nyilván rosszul lehet, s alapos orvo­si vizsgálatot igényel. Jó lenne legalább a csúcsforgal­mi időben — este 7 órától 10 óráig — felvenni egy írno­kot, aki elvégezné az admi­nisztrálást. Az orvos észrevételeit az „Ügyeleti Napló”-ba jegyzi be. Egyes bejegyzéseket egye­nesén a városi főorvosnak cí­meztek, aki lehet, hogy elol­vasta, de semmiféle láttamo- zás nem szerepel a végén. Természetesen intézkedés sem történt. Legtöbb panasz a gépkocsival kapcsolatban hangzik el. Az ügyeleti szol­gálat este 7 órakor kezdődik, de arra is volt már példa, hogy csak este tízkor, sőt fél tizenkettőkor állt elő a ko­csi. A járművet a kórház is használja, s csak éjszakára Ztlják kölcsön. Nem lehetne megoldani, hogy a kórház né­hány kocsija közül legalább az, amelyik az ügyeletét adja, pontosan előállhasson? Hi­szen gyakran már este hét órakor érkezik telefonjelen­tés súlyos betegekről, akiknél azonnali beavatkozásra lenne szükség. Az élet nem órákon, de néha csak perceken múlik. S ha már a gépkocsinál tartunk, helyes lenne, ha a KPM és a Belügyminiszté­rium az ügyeleti kocsit is megkülönböztetett jelzéssel látná el. Megtörtént például* hogy elfogyott a benzin. A töltőállomáson nyolc jármű sorakozott. És az orvos hiá­ba kérte, hogy soron kívül szolgálják ki, mert súlyos beteghez kell mennie, nem hallgattak rá. Azzal érveltek, bárki állíthatja magáról, hogy éppen ő az ügyeletes orvos. Sok kívánnivaló van az ügyeleti szoba ellátásával. Olykor egy csipetnyi vatta nélkül állnak egész éjszaka, máskor géz, vagy valami­lyen gyógyszer hiányzik. Szervezettebb ellátásról kell gondoskodni, hiszen Nyíregy. házán hatvanezer lakót érint az orvosi ügyelet. B. F. 1964. augusztus 5. 3

Next

/
Thumbnails
Contents