Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-30 / 203. szám

Tanévnyitás előtt Még néhány nap és újra diákokkal népesül be az is­kolák sokasága. Ünneplőbe öltözött diákok, szülők, fel­díszített iskolák hirdetik, hogy új tanév kezdődik. Va­jon csak ezek a kellékek te­szik ünneppé a tanévnyi­tást? Feltétlenül hozzájárul ez is. A lényeg azonban nem itt keresendő. Azt kell megnéznünk, hogy a társa­dalom hogyan értékeli az is­kolát Az utóbbi években az ok­tatás-nevelés társadalmi rangja rfőtt. Nemcsak azért, mert soha annyian nem jár­tak iskolába, mint napjaink­ban, hanem azért is, mert soha nem volt ennyire köz- érdeklődés tárgya az iskola. Soha nem foglalkoztak ilyen érdeklődéssel az oktatással, neveléssel. Pártbizottságok, tanácsok a megyétől a leg" kisebb településig szív­ügyüknek tekintik az isko­lai munkát. Foglalkoznak problémáikkal, erkölcsi és anyagi segítségnyújtással se­gítik célkitűzéseiket. Ez a nagyfokú érdeklődés természetes. Az élet minden területén nőtt a tudás je­lentősége, s ez érthetően az iskola felé fordította a tár­sadalom érdeklődését. Ma szülő és gyermek, öreg és fiatal együtt törekszik álta­lános műveltségének szélesí­tésére, szakmai tudásának bővítésére. Az iskolák nap­pali, esti és levelező tago­zatainak látogatottsága bi­zonyítja a tanulási kedvet. A társadalom igényli a ma­gas képzettségű embereket, s az emberek sokasága meg­értette ezt az igényt Sokan tanulnak hazánkban. Lakosságunk közel ne­gyedrésze tanul valamilyen iskolatípusban, vagy ipari- tanuló-intézetben. Az utóbbi évekhez viszonyítva csak kö­zépiskoláinkban országos vi­szonylatban több, mint 50 ezerrel nőtt a nappali tago­zaton a tanulók száma. Ugyanez vonatkozik me­gyénkre is. Ebben az évben 92 középiskolái első osztály nyílik. Igaz, hogy ez a szám az általános iskola VIII. osz­tályát elvégzett tanulóknak csak 31 százalékát fogadja be, de ez is fejlődést jelent. Négy évvel ezelőtt csak a tanulók 23 százalékát tud­tuk beiskolázni. Nem hagy­hatjuk ügyeimen kívül a felnőtt lakosság tanulását sem. Dolgozó parasztok, üze­mi és hivatali munkások, vezetők és beosztottak ezrei tanulnak az általános isko­lától az egyetemekig me­gyénkben is. Ez, a társadalom egészét átfogó érdeklődés teszi ün­neppé ezt az új tanévnyi­tást. A tartalom teszi érté­kessé az oktató-nevelőmun­kát. Ez teszi kísérletezővé, új utakat, módszereket ke­resővé a pedagógust. Ez a társadalmi izzás készteti a pedagógust is a még oda- adóbb munkára. A megvál­tozott viszony, mely az is­kola és társadalom jelenle­gi kapcsolatát tükrözi, fel­tétlenül az újhoz vezet, sza­kit a régi, elavult iskola­szemlélettel. Ez a megválto­zott viszony teszi lehetővé, hogy az iskolai munka mindjobban nevelésközpon­tú legyen. Alkotó munkát kell végezni a pedagógu­soknak, s ez még növelni fogja a társadalom érdek­lődését, a társadalom segíté­sét. A közös cél, a közös mun­ka eredményhez vezet. Ha ebből a szemszögből vizs­gáljuk a tanévnyitást, az új tanévet, akkor értjük meg, hogy ennek a munkának ez az igazi tartalma. .Tősvai László Új könyv: A BALESET Dexter Masters riportregénye TRAGÉDIA, HA EGY em­bert baleset ér, de katasztrófa, ha a baleset tömegeket sújt. A második világháború befeje­zése után az Egyesült Álla­mok Los Alamos-i atomkísár- leti telepén valóban bekövet­kezett a regényben idézett hét embert érintő baleset — egy atomfizikus halálával fizetett társai életéért. Luis Saxíl, a re­gény főhőse élete kockáztatá­sával megmenti hat társát, ha­lába figyelmeztetés: az egyéni tragédia tömegkatasztrófává válhat! 1946-ban már béke volt a világon. Hirosimában és Nagaszakiban már aratott az atomhailál, de az Új Mexikó-i kísérleti telepén tovább folyik a munka — és nem a béke szolgálatában... A japán váro­sok pusztulása, a katonai cé­lok szolgálatába állított sta­tisztika holt számai kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy meg­álljt parancsoljanak a bizony­talan kimeneteílű, tömegka­tasztrófával fenyegető ve­szélynek. Megdöbbentő a tény: maguk a tudósok Is tehetet­lenül állnak szerencsétlenül járt társuk mellett. Kísérleti és gyakorlati tapasztalataik ellenére még mindig csak egy veszedelmes, szeszélyes és pusztító eszközt tartanak a kezükben, s a benne rejlő erő­nek nem tudnak megnyugtató bizonysággal parancsolni. Ve­szedelmes játékot űznek, ki­számíthatatlan következmé­nyekkel járó kísérleteket folytatnak béke idején — a háború szörnyű pusztításának érdekében. Dexter Masters re­génye a tragédia és a katasztró­fa határán mozog: egy ember halálával fizet a tudós tapasz­talatokért, egyetlen ember sor­sában tükröződik a tömegek csupán számokkal kifejezhető katasztrófája, egyetlen ember megrendítő tragédiájában sű­rűsödik össze az esztelen fegy­verkezési hajsza látható és ta­pintható eredménye — a pusz­tulás. Los Alamosban baleset történt. A napilapok egy fia­tal tudós hősiességét harso­názzák. Egy meghajszolt élet befejezést nyert, s az atom­kutatás új szakaszába lépett. Ez vofina, minden amit Dexter Masters elmond a regényében? Nem, az amerikai író a lelki­ismeret szavának ad hangot. Mert Hirosima és Nagaszaki tényei mögött, a tömegkataszt­rófa mögött szem előtt téveszt­hetjük az embert, de ebben a regényben a tények ismereté­ben új megvilágításban lát­hatjuk az atomfegyvert, s nem csak a benne rejlő, hanem a mögötte álló erőket, és azokat az embereket is, akik szüle­tése körül bábáskodtak. Az Űj Mexikó vadregényes tájai között meghúzódó, az ember­telenség jármába hajtott tu­domány hajléka az ellentétek szimbóluma; a vidék a szép­ség és a borzalom ellentétének jelképe, a tudomány féltveőr- zött zárt és a világ tág hatá­rainak ellentéte, amelyben kölcsönös kapcsolatuk szük­ségszerűen egyoldalúvá mere­vedett. Masters regényében a belső ellentmondásaiban vívó­dó kisebbség problémáját akarja közüggyé tenni. Regé­nyét — sajnos — nem drámai képzelete, hanem a megdöb­bentő valóság tényei nyomán kellett megírnia. Megrázó em­berábrázolása, Luis utolsó négy napjának tragédiája ép­pen a valóság erejével, a té­nyek erejével döbbenti meg az olvasót: az atomtragédia nemcsak megtörténhet, de meg is történt, s a háttérben álló, ma is eleven erők kö­nyörtelen kézzel tömegka­tasztrófává növelhetik az egyén tragédiáját. Masters ri­portregénye túlárad a szépiro­dalom határain, dokumentum­má és egyben figyelmeztetéssé nő; a feledhetetlen művek so­rába lép, gondolatai el nem halványodnak és nem halvá­nyodhatnak a má emberében. DEXTER MASTERS „Bal­eset” című regénye Borbás Mária kitűnő tolmácsolásában j nyújt maradandó élményt azl olvasónak. Egy élet — ötven faragott fában Huszonhét év munkája kívánkozik a nyilvánosság elé Halkszavú, nyugodt, meg­tört ember Horváth Vince. Hatvanöt éves, foglalkozása zenész. Egy ládikát és egy ko­sarat bont ki.' Ruhákba cso­magolva fából faragott szob­rok — ezeket rakja ki az asztalra. Favágó... gyermekcipelő... A figurák mintegy húsz-, harminc centiméteresek. — Miből faragta őket? — Jobbára diófából, meg juharfából. — Mivel? — Késsel, amivel a cipőfel­sőrészkészítők dolgoznak. ! Ezenkívül van egy fakalapá­csom, vésőm... egyszóval szer­számom se nagyon .akad. — Mióta készít ilyen figu­rákat? — Ezerkilencszázharminchét óta. A szobrok az asztalon. Egyi­kük: a favágó. Hajlott hátú, nehéz, darabos ember, a fa­rönk és a fűrész gondosan, ap­rólékosan kimunkálva. Másik: pipázó cigányasszony. Szinte most is cipeli élete terhét, mint a másik cigányasszony a hátán, zsákban a gyerme­két. A pipás cigányasszony terhes. Mennyire más ábrázo­lás ez, mint a giccs-gyártók romantikus, szentimentális vil'ogószemű cigánylányai! Teste vaskos, lába erős, há­ta hajlott, arca csontos, s bár ruhájának redőit egyforma ráncokba szedte a fafaragó, ösztönös művészi érzékkel, hogy ne zavarja a mozdulat­lan mozdulatot, érzik a <ú" gányasszony figuráján a so­kat szenvedett egyszerű em­ber lénye. A negyedik szobor túl komplikált, témája sem jó: betyár mulat, szemben vele az asszonya. Székek, asztal, szék alatt kutya kifaragva. Ez két darabból áll. „Először egyedül volt a betyár, de meg­sajnáltam, faragtam hozzá asszonyt.” (A felesége elhagy­ta, elváltak, 35 év után. Ame­rikában ment. „Bár hamarabb elváltunk volna.”) Horváth Vince népzenész. És ha közel harminc évig nem is dicsekedett fafaragásaival, művész i*s. Népművész. Az áruk: semmi pénzért... Mennyit dolgozott a figurá­kon? ; — Nagyon sokat, ötven szobrom van, 1937 óta készí­tettem őket. Mind megvan. — Nem gondolt rá, hogy értékesítse? ,— Nem lehet ezeket meg­fizetni. Volt rá eset, hogy megszakítás nélkül hónapokat dolgoztam egy-egy szobron, s csak esténként hagytam ab­ba, amikor elmentem muzsi­kálni... a feleségem hiába hí­vott ebédelni, az se kellett, [ A fiatalember felállt, letette a könyvet az ülésre, s megkérte útitársát, vigyázzon a helyére, míg vissza nem jön. Az útitárs hatvan év körüli, testes pa­rasztember volt, kezében botot szorongatott. Amikor a fiatalember vissza-, tért, köszönetképpen biccentett, leült, kezébe vette a könyvet, s folytatni akarta az olvasást. De az öreg megelőzte: — Nem adná el ezt nekem? — bökött a könyvre. — Jól megfizetem! Az ifjú ember csodálkozva, kissé rosszallóan vonta fel a szemöldökét: — Most vettem az útra, alig olvastam el két-három oldalt! Maga is megveheti a boltban, öt forintba kerül — mondta és belepillantott a könyvbe, lát­hatóan olvasni akarta tovább. Az öreg azonban most más oldalról támadott: — Nézze, öcsém, én ritkán jutok be Nyíregyházára, a Iá­Tönkrement bele az Idegze­tem, a szemem... — Miért csinálta? — Szenvedélyből. Meg arra gondoltam, hogy egyszer majd elindulok velük hosszabb út­ra hogy bemutassam: Ma­gyarországon ilyen tehetsége­sek az emberek, egy egyszerű zenész is szobrokat farag, fá­ból. Van most egy szobrom, a „zenekar”. Hat tagú, nagyon nehéz volt. Azt hittem, ma­gam sem tudok megbirkózni vele. Hosszában kellett farag­ni. hogy a szálakból kifarag- hassam a hegedűhúrokat Mert én mindent egyből fara­gok ki, nincs ragasztás. így az igazi. — S ha eladná őket, meny­nyiért adná? Szenvedély, vagy hivatás? — Semmi pénzért... — ki­csit gondolkozik —, azaz nem tudom. Nem foglalkoztam ez­zel. Csak szeretném bemutat­ni az embereknek, va’ami ki­állításon. Bár nagyon kellene a pénz is. Hatvanöt éves vagyok, és nyugdíjra se szá­míthatok. Elmúlik az élet, — fárad az öreg szem. De az ötven fába- faragott élmény marad. Hol? — Cssze-vlssza, ládákban. Több mint 300 ezer forintot költ az idén, az új tanév kez­dete előtt az Alsófokú Intéz­mények Gondnokága a nyír­egyházi 16 általános iskola, 14 óvoda. 8 napközi otthon, és a zeneiskola felszerelésére — az iskolai szertárak gyarapításá­ra, új szemléltető eszközök, tanszerek, kísérleti eszközök és egyéb felszerelések beszer­zésére. Ebből a jelentékeny ösz- szegből 140 ezer forint értékben vásároltak tantárgyi szem­léltető eszközöket. Az alsó-tagozatokat korszerű, úgynevezett aplikációs táb­lákkal látják el. Segítségével a nevelők szemléletesebbé te­hetik a hangjegyolvasást és az ábc tanítását. A vásárolt szemléltető eszközök között terepasz- tal, barométer, esőmérő, akvárium, növényprések, csipeszek, dobozos prepá­ba m is fáj, s nemigen járok én a könyvesboltok tájékán, mert másutt van dolgom mindig. Az­tán maga holnap újra megve­heti ezt. Nem? Aztán, hogy a fiatalember nem szólt, fordított újra a szón: — Szeretek én olvasni, csak egyszerre nem tudok sokat. El. álmosodom. Tudja, tanyám la­kom, Fényeslitke mellett, s lámpafénynél a magamfajta öregembernek csak bogarászni lehet a betűket. De ezt a köny­vet nagyon szeretném elolvas­ni, Megér nekem egy féldecit — mondta, és kis gondolkozás után még hozzáfűzte: Ha akar­ja, hat forintot is adok érte. A fiatalember letette a könyvet. Jaroslav Hasek: Hör­csög a díványban című humo­ros elbeszélés-gyűjteménye volt. — Könyvekkel nem szoktam kupeckodni — mondotta az öregnek —, ha adom, öt fo­rintért adom. De az útra vet­tem, Ha utazom, mindig olvas-. Mert lakásom sincs. A bá­tyámnál vagyok, a szobraim itt is, ott is a pádon. Időm sincs rendbetenni őket. S már faragni se nagyon, hol. Figyelem, ahogy visszarak­ja a bemutatóba. hozott négy figurát. A cigányasszony fe­jét gondosan egy piros, puha ruhába csavarja, a kezek kö­zé kis rongypárnát szorít, ne­hogy eltörjön valahol. Lassan, szeretettel helyezgeti szobrait a ládába, kosárba. Ö értékeli, hiszen jóformán élete munká- ’ '•őrzik ezek a kisdarab dió- ' a hárfák. Bizonyos, hogy a társadalom is értékeli majd, ha illetékes szervek valóban kiállításon mutatják be. Mert nemcsak erő sugárzik ezekből a naiv szobrokból, ami a népművé­szeti tárgyak elsődleges jelle­ge, hanem az is újdonság, rit­kaság, hogy tárgyuk a cigány realisztikus ábrázolása s ez sem véletlenül. Az a gondolat, hogy Hor­váth Vince kitűnő szobrász lehetett volna, ha ma kezdi az életét, már csak tanulság. Munkája így is — vagy ta­lán éppen így? — a társada­lom értéke: éppen azzal, hogy elfogadja értéknek. így nyer majd értelmet, Horváth Vince különös életműve. rátumok, kitömött állatok, csonttani készítmények, embertani modellek, ké­miai eszközök, ötvenféle laboratóriumi felszerelés, fizikai szemléltető eszkö­zök, műszerek vannak. Vásároltak az iskoláknak szem­léltető képeket, tablókat, föld­rajzi, politikai és történelmi térképeket, az orosz nyelv ok­tatásához képsorozatokat és idegen nyelvű kirakható ábc- ket Egyte nagyobb teret hódí­tanak az úgynevezett au­diovizuális taneszközök. a hanglemezek, a diafilm és a magnetofonszalag. Ezek fő­képp a nyelv-, az ének- és zeneoktatásban nyújtanak hasznos segítséget a pedagógu­soknak. Tíz nyíregyházi álta­lános iskolának vásároltak ni szoktam, úgy hamarabb te­lik az idő. — Meddig utazik? — Demecserig. — Na látja, én meg Lükéig. Az jóval odébb van. Deme­cserig elolvashatja a katona­történeteket — ez a Hasek azokat, ívja meg a legjobban. Aztán eladhatja nekem. Tsz- nyugdíjas vagyok, jól jönne ez a könyv a tanyán. A feleségem is elolvasná — mondta kérőleg az öreg. — No, jó, nem bánom. Leg­följebb holnap újra megve­szem — egyezett bele a fiatal­ember, s átnyújtotta a könyvet az öregnek. Amaz óvatosan vette kézbe, nézte, nézte egy hosszú pilla­natig, majd goiidosan táskájába csúsztatta. Zsebbe nyúlt, s elő­vett öt forintot. Amikor a fiatalember eltet­te a pénzt, az öreg, akár egy jó vásár után, kezet nyújtott neki, s csöndes, diadalmas mosollyal mondta: — Gyüre Mihály vagyok. Ha Litkén jár, ne kerülje ki a háxunkat. Jó borom van- 1 Ratkó József' Egy lakás: 1,1 kötet Féléve, hogy a nyírteleki községi könyvtár önál’ó helyi­ségbe költözött. Annak idején 3500 kötetből kölcsönözhettek az olvasók, jelenleg már 4000 mű között válogathatnak a kölcsönzők. Az idén több mint 11 ezer forintot költöttek a községi könyvtár állományának fej­lesztésére. Egy lakosra most 1,1 kötet könyv jut. A fél év alatt 314-en iratkoz­tak be a könyvtárba. Az elő­ző évihez képest ez harminc- százalékos növekedés. A nyír­telekiek egyre növekvő műve­lődési igényeit és a könyvtár fejlődését bizonyítja a forga­lom is: 3600 kölcsönzés során 8200 kötetet Vittek ki a könyvtárból az olvasók az év első felében. A községi könyv­tár hat tanyai fiókkönyvtárral rendelkezik. Szeptemberben korszerű szabadpolcos rend­szerre! végzi majd munkáját a könyvtár. A jövő évtől új­ságok, folyóiratok, irodalmi és más szaklapok helyben ol­vasását js lehetővé teszik a nyírteleki . községi könyvtár­ban. magnószalagokat, amelyek a szép és helyes magyar kiejtést, az orosz nyelv kiejtését, ma­gyar irodalmi szemelvényeket mutatnak be. Mintegy ezer forint értékű diafilmet is ’ szereztek a tanév kezdetért. A politechnikai oktatáshoz szükségen szerszámok — fa és fémmegmunkáló esz­közök, tolómércék, mikro­méterek, kulcsok, mezőgaz­dasági felszerelések — vá­sárlására 18 ezer forintot költöttek. Ebből az összegből 26 női ké­zimunkafelszerelést és kony­hafelszereléseket: mérleget, húsdarálót, elektromos főzőla­pot szereztek be a színvona­las munkaoktatás tárgyi fel­tételeinek biztosítására. További 25 ezer forintért politechnikai bútorokat, berendezéseket, gépeket vásároltak. Mintegy nyolc és fél ezer forint értékű tornaszert kap­tak az idén a nyíregyházi ál­talános iskolák. Az iskolák if­júsági és nevelői könyvtárai­nak állományfejlesztésére 33 ezer forint értékben vásárol­tak könyveket. A nyíregyházi zeneiskola szakmai felszerelésére — fu­vola, klarinét, oboa, harsona és helikon vásárlására csak­nem. 22 ezer forintot költenek.' A város 14 óvodájának fel­felszerelésére 14 ezer forintot, egyéb felszerelésekre — bú­torok, mosógép, porszívó, ven­tillátor, tűzhely beszerzésére 18 ezer forintot költenek az idén. (sz. sz.) Megér egy féldecit Sipkay Barna Háromszázezer forint iskolai felszerelésekre Nyelvoktatás hanglemezzel — Kitömött állatok, embertani modellek — Bővül a politechnikai eszközök száma 1964. augusztus 38. 7

Next

/
Thumbnails
Contents