Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-30 / 203. szám
Tanévnyitás előtt Még néhány nap és újra diákokkal népesül be az iskolák sokasága. Ünneplőbe öltözött diákok, szülők, feldíszített iskolák hirdetik, hogy új tanév kezdődik. Vajon csak ezek a kellékek teszik ünneppé a tanévnyitást? Feltétlenül hozzájárul ez is. A lényeg azonban nem itt keresendő. Azt kell megnéznünk, hogy a társadalom hogyan értékeli az iskolát Az utóbbi években az oktatás-nevelés társadalmi rangja rfőtt. Nemcsak azért, mert soha annyian nem jártak iskolába, mint napjainkban, hanem azért is, mert soha nem volt ennyire köz- érdeklődés tárgya az iskola. Soha nem foglalkoztak ilyen érdeklődéssel az oktatással, neveléssel. Pártbizottságok, tanácsok a megyétől a leg" kisebb településig szívügyüknek tekintik az iskolai munkát. Foglalkoznak problémáikkal, erkölcsi és anyagi segítségnyújtással segítik célkitűzéseiket. Ez a nagyfokú érdeklődés természetes. Az élet minden területén nőtt a tudás jelentősége, s ez érthetően az iskola felé fordította a társadalom érdeklődését. Ma szülő és gyermek, öreg és fiatal együtt törekszik általános műveltségének szélesítésére, szakmai tudásának bővítésére. Az iskolák nappali, esti és levelező tagozatainak látogatottsága bizonyítja a tanulási kedvet. A társadalom igényli a magas képzettségű embereket, s az emberek sokasága megértette ezt az igényt Sokan tanulnak hazánkban. Lakosságunk közel negyedrésze tanul valamilyen iskolatípusban, vagy ipari- tanuló-intézetben. Az utóbbi évekhez viszonyítva csak középiskoláinkban országos viszonylatban több, mint 50 ezerrel nőtt a nappali tagozaton a tanulók száma. Ugyanez vonatkozik megyénkre is. Ebben az évben 92 középiskolái első osztály nyílik. Igaz, hogy ez a szám az általános iskola VIII. osztályát elvégzett tanulóknak csak 31 százalékát fogadja be, de ez is fejlődést jelent. Négy évvel ezelőtt csak a tanulók 23 százalékát tudtuk beiskolázni. Nem hagyhatjuk ügyeimen kívül a felnőtt lakosság tanulását sem. Dolgozó parasztok, üzemi és hivatali munkások, vezetők és beosztottak ezrei tanulnak az általános iskolától az egyetemekig megyénkben is. Ez, a társadalom egészét átfogó érdeklődés teszi ünneppé ezt az új tanévnyitást. A tartalom teszi értékessé az oktató-nevelőmunkát. Ez teszi kísérletezővé, új utakat, módszereket keresővé a pedagógust. Ez a társadalmi izzás készteti a pedagógust is a még oda- adóbb munkára. A megváltozott viszony, mely az iskola és társadalom jelenlegi kapcsolatát tükrözi, feltétlenül az újhoz vezet, szakit a régi, elavult iskolaszemlélettel. Ez a megváltozott viszony teszi lehetővé, hogy az iskolai munka mindjobban nevelésközpontú legyen. Alkotó munkát kell végezni a pedagógusoknak, s ez még növelni fogja a társadalom érdeklődését, a társadalom segítését. A közös cél, a közös munka eredményhez vezet. Ha ebből a szemszögből vizsgáljuk a tanévnyitást, az új tanévet, akkor értjük meg, hogy ennek a munkának ez az igazi tartalma. .Tősvai László Új könyv: A BALESET Dexter Masters riportregénye TRAGÉDIA, HA EGY embert baleset ér, de katasztrófa, ha a baleset tömegeket sújt. A második világháború befejezése után az Egyesült Államok Los Alamos-i atomkísár- leti telepén valóban bekövetkezett a regényben idézett hét embert érintő baleset — egy atomfizikus halálával fizetett társai életéért. Luis Saxíl, a regény főhőse élete kockáztatásával megmenti hat társát, halába figyelmeztetés: az egyéni tragédia tömegkatasztrófává válhat! 1946-ban már béke volt a világon. Hirosimában és Nagaszakiban már aratott az atomhailál, de az Új Mexikó-i kísérleti telepén tovább folyik a munka — és nem a béke szolgálatában... A japán városok pusztulása, a katonai célok szolgálatába állított statisztika holt számai kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy megálljt parancsoljanak a bizonytalan kimeneteílű, tömegkatasztrófával fenyegető veszélynek. Megdöbbentő a tény: maguk a tudósok Is tehetetlenül állnak szerencsétlenül járt társuk mellett. Kísérleti és gyakorlati tapasztalataik ellenére még mindig csak egy veszedelmes, szeszélyes és pusztító eszközt tartanak a kezükben, s a benne rejlő erőnek nem tudnak megnyugtató bizonysággal parancsolni. Veszedelmes játékot űznek, kiszámíthatatlan következményekkel járó kísérleteket folytatnak béke idején — a háború szörnyű pusztításának érdekében. Dexter Masters regénye a tragédia és a katasztrófa határán mozog: egy ember halálával fizet a tudós tapasztalatokért, egyetlen ember sorsában tükröződik a tömegek csupán számokkal kifejezhető katasztrófája, egyetlen ember megrendítő tragédiájában sűrűsödik össze az esztelen fegyverkezési hajsza látható és tapintható eredménye — a pusztulás. Los Alamosban baleset történt. A napilapok egy fiatal tudós hősiességét harsonázzák. Egy meghajszolt élet befejezést nyert, s az atomkutatás új szakaszába lépett. Ez vofina, minden amit Dexter Masters elmond a regényében? Nem, az amerikai író a lelkiismeret szavának ad hangot. Mert Hirosima és Nagaszaki tényei mögött, a tömegkatasztrófa mögött szem előtt téveszthetjük az embert, de ebben a regényben a tények ismeretében új megvilágításban láthatjuk az atomfegyvert, s nem csak a benne rejlő, hanem a mögötte álló erőket, és azokat az embereket is, akik születése körül bábáskodtak. Az Űj Mexikó vadregényes tájai között meghúzódó, az embertelenség jármába hajtott tudomány hajléka az ellentétek szimbóluma; a vidék a szépség és a borzalom ellentétének jelképe, a tudomány féltveőr- zött zárt és a világ tág határainak ellentéte, amelyben kölcsönös kapcsolatuk szükségszerűen egyoldalúvá merevedett. Masters regényében a belső ellentmondásaiban vívódó kisebbség problémáját akarja közüggyé tenni. Regényét — sajnos — nem drámai képzelete, hanem a megdöbbentő valóság tényei nyomán kellett megírnia. Megrázó emberábrázolása, Luis utolsó négy napjának tragédiája éppen a valóság erejével, a tények erejével döbbenti meg az olvasót: az atomtragédia nemcsak megtörténhet, de meg is történt, s a háttérben álló, ma is eleven erők könyörtelen kézzel tömegkatasztrófává növelhetik az egyén tragédiáját. Masters riportregénye túlárad a szépirodalom határain, dokumentummá és egyben figyelmeztetéssé nő; a feledhetetlen művek sorába lép, gondolatai el nem halványodnak és nem halványodhatnak a má emberében. DEXTER MASTERS „Baleset” című regénye Borbás Mária kitűnő tolmácsolásában j nyújt maradandó élményt azl olvasónak. Egy élet — ötven faragott fában Huszonhét év munkája kívánkozik a nyilvánosság elé Halkszavú, nyugodt, megtört ember Horváth Vince. Hatvanöt éves, foglalkozása zenész. Egy ládikát és egy kosarat bont ki.' Ruhákba csomagolva fából faragott szobrok — ezeket rakja ki az asztalra. Favágó... gyermekcipelő... A figurák mintegy húsz-, harminc centiméteresek. — Miből faragta őket? — Jobbára diófából, meg juharfából. — Mivel? — Késsel, amivel a cipőfelsőrészkészítők dolgoznak. ! Ezenkívül van egy fakalapácsom, vésőm... egyszóval szerszámom se nagyon .akad. — Mióta készít ilyen figurákat? — Ezerkilencszázharminchét óta. A szobrok az asztalon. Egyikük: a favágó. Hajlott hátú, nehéz, darabos ember, a farönk és a fűrész gondosan, aprólékosan kimunkálva. Másik: pipázó cigányasszony. Szinte most is cipeli élete terhét, mint a másik cigányasszony a hátán, zsákban a gyermekét. A pipás cigányasszony terhes. Mennyire más ábrázolás ez, mint a giccs-gyártók romantikus, szentimentális vil'ogószemű cigánylányai! Teste vaskos, lába erős, háta hajlott, arca csontos, s bár ruhájának redőit egyforma ráncokba szedte a fafaragó, ösztönös művészi érzékkel, hogy ne zavarja a mozdulatlan mozdulatot, érzik a <ú" gányasszony figuráján a sokat szenvedett egyszerű ember lénye. A negyedik szobor túl komplikált, témája sem jó: betyár mulat, szemben vele az asszonya. Székek, asztal, szék alatt kutya kifaragva. Ez két darabból áll. „Először egyedül volt a betyár, de megsajnáltam, faragtam hozzá asszonyt.” (A felesége elhagyta, elváltak, 35 év után. Amerikában ment. „Bár hamarabb elváltunk volna.”) Horváth Vince népzenész. És ha közel harminc évig nem is dicsekedett fafaragásaival, művész i*s. Népművész. Az áruk: semmi pénzért... Mennyit dolgozott a figurákon? ; — Nagyon sokat, ötven szobrom van, 1937 óta készítettem őket. Mind megvan. — Nem gondolt rá, hogy értékesítse? ,— Nem lehet ezeket megfizetni. Volt rá eset, hogy megszakítás nélkül hónapokat dolgoztam egy-egy szobron, s csak esténként hagytam abba, amikor elmentem muzsikálni... a feleségem hiába hívott ebédelni, az se kellett, [ A fiatalember felállt, letette a könyvet az ülésre, s megkérte útitársát, vigyázzon a helyére, míg vissza nem jön. Az útitárs hatvan év körüli, testes parasztember volt, kezében botot szorongatott. Amikor a fiatalember vissza-, tért, köszönetképpen biccentett, leült, kezébe vette a könyvet, s folytatni akarta az olvasást. De az öreg megelőzte: — Nem adná el ezt nekem? — bökött a könyvre. — Jól megfizetem! Az ifjú ember csodálkozva, kissé rosszallóan vonta fel a szemöldökét: — Most vettem az útra, alig olvastam el két-három oldalt! Maga is megveheti a boltban, öt forintba kerül — mondta és belepillantott a könyvbe, láthatóan olvasni akarta tovább. Az öreg azonban most más oldalról támadott: — Nézze, öcsém, én ritkán jutok be Nyíregyházára, a IáTönkrement bele az Idegzetem, a szemem... — Miért csinálta? — Szenvedélyből. Meg arra gondoltam, hogy egyszer majd elindulok velük hosszabb útra hogy bemutassam: Magyarországon ilyen tehetségesek az emberek, egy egyszerű zenész is szobrokat farag, fából. Van most egy szobrom, a „zenekar”. Hat tagú, nagyon nehéz volt. Azt hittem, magam sem tudok megbirkózni vele. Hosszában kellett faragni. hogy a szálakból kifarag- hassam a hegedűhúrokat Mert én mindent egyből faragok ki, nincs ragasztás. így az igazi. — S ha eladná őket, menynyiért adná? Szenvedély, vagy hivatás? — Semmi pénzért... — kicsit gondolkozik —, azaz nem tudom. Nem foglalkoztam ezzel. Csak szeretném bemutatni az embereknek, va’ami kiállításon. Bár nagyon kellene a pénz is. Hatvanöt éves vagyok, és nyugdíjra se számíthatok. Elmúlik az élet, — fárad az öreg szem. De az ötven fába- faragott élmény marad. Hol? — Cssze-vlssza, ládákban. Több mint 300 ezer forintot költ az idén, az új tanév kezdete előtt az Alsófokú Intézmények Gondnokága a nyíregyházi 16 általános iskola, 14 óvoda. 8 napközi otthon, és a zeneiskola felszerelésére — az iskolai szertárak gyarapítására, új szemléltető eszközök, tanszerek, kísérleti eszközök és egyéb felszerelések beszerzésére. Ebből a jelentékeny ösz- szegből 140 ezer forint értékben vásároltak tantárgyi szemléltető eszközöket. Az alsó-tagozatokat korszerű, úgynevezett aplikációs táblákkal látják el. Segítségével a nevelők szemléletesebbé tehetik a hangjegyolvasást és az ábc tanítását. A vásárolt szemléltető eszközök között terepasz- tal, barométer, esőmérő, akvárium, növényprések, csipeszek, dobozos prepába m is fáj, s nemigen járok én a könyvesboltok tájékán, mert másutt van dolgom mindig. Aztán maga holnap újra megveheti ezt. Nem? Aztán, hogy a fiatalember nem szólt, fordított újra a szón: — Szeretek én olvasni, csak egyszerre nem tudok sokat. El. álmosodom. Tudja, tanyám lakom, Fényeslitke mellett, s lámpafénynél a magamfajta öregembernek csak bogarászni lehet a betűket. De ezt a könyvet nagyon szeretném elolvasni, Megér nekem egy féldecit — mondta, és kis gondolkozás után még hozzáfűzte: Ha akarja, hat forintot is adok érte. A fiatalember letette a könyvet. Jaroslav Hasek: Hörcsög a díványban című humoros elbeszélés-gyűjteménye volt. — Könyvekkel nem szoktam kupeckodni — mondotta az öregnek —, ha adom, öt forintért adom. De az útra vettem, Ha utazom, mindig olvas-. Mert lakásom sincs. A bátyámnál vagyok, a szobraim itt is, ott is a pádon. Időm sincs rendbetenni őket. S már faragni se nagyon, hol. Figyelem, ahogy visszarakja a bemutatóba. hozott négy figurát. A cigányasszony fejét gondosan egy piros, puha ruhába csavarja, a kezek közé kis rongypárnát szorít, nehogy eltörjön valahol. Lassan, szeretettel helyezgeti szobrait a ládába, kosárba. Ö értékeli, hiszen jóformán élete munká- ’ '•őrzik ezek a kisdarab dió- ' a hárfák. Bizonyos, hogy a társadalom is értékeli majd, ha illetékes szervek valóban kiállításon mutatják be. Mert nemcsak erő sugárzik ezekből a naiv szobrokból, ami a népművészeti tárgyak elsődleges jellege, hanem az is újdonság, ritkaság, hogy tárgyuk a cigány realisztikus ábrázolása s ez sem véletlenül. Az a gondolat, hogy Horváth Vince kitűnő szobrász lehetett volna, ha ma kezdi az életét, már csak tanulság. Munkája így is — vagy talán éppen így? — a társadalom értéke: éppen azzal, hogy elfogadja értéknek. így nyer majd értelmet, Horváth Vince különös életműve. rátumok, kitömött állatok, csonttani készítmények, embertani modellek, kémiai eszközök, ötvenféle laboratóriumi felszerelés, fizikai szemléltető eszközök, műszerek vannak. Vásároltak az iskoláknak szemléltető képeket, tablókat, földrajzi, politikai és történelmi térképeket, az orosz nyelv oktatásához képsorozatokat és idegen nyelvű kirakható ábc- ket Egyte nagyobb teret hódítanak az úgynevezett audiovizuális taneszközök. a hanglemezek, a diafilm és a magnetofonszalag. Ezek főképp a nyelv-, az ének- és zeneoktatásban nyújtanak hasznos segítséget a pedagógusoknak. Tíz nyíregyházi általános iskolának vásároltak ni szoktam, úgy hamarabb telik az idő. — Meddig utazik? — Demecserig. — Na látja, én meg Lükéig. Az jóval odébb van. Demecserig elolvashatja a katonatörténeteket — ez a Hasek azokat, ívja meg a legjobban. Aztán eladhatja nekem. Tsz- nyugdíjas vagyok, jól jönne ez a könyv a tanyán. A feleségem is elolvasná — mondta kérőleg az öreg. — No, jó, nem bánom. Legföljebb holnap újra megveszem — egyezett bele a fiatalember, s átnyújtotta a könyvet az öregnek. Amaz óvatosan vette kézbe, nézte, nézte egy hosszú pillanatig, majd goiidosan táskájába csúsztatta. Zsebbe nyúlt, s elővett öt forintot. Amikor a fiatalember eltette a pénzt, az öreg, akár egy jó vásár után, kezet nyújtott neki, s csöndes, diadalmas mosollyal mondta: — Gyüre Mihály vagyok. Ha Litkén jár, ne kerülje ki a háxunkat. Jó borom van- 1 Ratkó József' Egy lakás: 1,1 kötet Féléve, hogy a nyírteleki községi könyvtár önál’ó helyiségbe költözött. Annak idején 3500 kötetből kölcsönözhettek az olvasók, jelenleg már 4000 mű között válogathatnak a kölcsönzők. Az idén több mint 11 ezer forintot költöttek a községi könyvtár állományának fejlesztésére. Egy lakosra most 1,1 kötet könyv jut. A fél év alatt 314-en iratkoztak be a könyvtárba. Az előző évihez képest ez harminc- százalékos növekedés. A nyírtelekiek egyre növekvő művelődési igényeit és a könyvtár fejlődését bizonyítja a forgalom is: 3600 kölcsönzés során 8200 kötetet Vittek ki a könyvtárból az olvasók az év első felében. A községi könyvtár hat tanyai fiókkönyvtárral rendelkezik. Szeptemberben korszerű szabadpolcos rendszerre! végzi majd munkáját a könyvtár. A jövő évtől újságok, folyóiratok, irodalmi és más szaklapok helyben olvasását js lehetővé teszik a nyírteleki . községi könyvtárban. magnószalagokat, amelyek a szép és helyes magyar kiejtést, az orosz nyelv kiejtését, magyar irodalmi szemelvényeket mutatnak be. Mintegy ezer forint értékű diafilmet is ’ szereztek a tanév kezdetért. A politechnikai oktatáshoz szükségen szerszámok — fa és fémmegmunkáló eszközök, tolómércék, mikrométerek, kulcsok, mezőgazdasági felszerelések — vásárlására 18 ezer forintot költöttek. Ebből az összegből 26 női kézimunkafelszerelést és konyhafelszereléseket: mérleget, húsdarálót, elektromos főzőlapot szereztek be a színvonalas munkaoktatás tárgyi feltételeinek biztosítására. További 25 ezer forintért politechnikai bútorokat, berendezéseket, gépeket vásároltak. Mintegy nyolc és fél ezer forint értékű tornaszert kaptak az idén a nyíregyházi általános iskolák. Az iskolák ifjúsági és nevelői könyvtárainak állományfejlesztésére 33 ezer forint értékben vásároltak könyveket. A nyíregyházi zeneiskola szakmai felszerelésére — fuvola, klarinét, oboa, harsona és helikon vásárlására csaknem. 22 ezer forintot költenek.' A város 14 óvodájának felfelszerelésére 14 ezer forintot, egyéb felszerelésekre — bútorok, mosógép, porszívó, ventillátor, tűzhely beszerzésére 18 ezer forintot költenek az idén. (sz. sz.) Megér egy féldecit Sipkay Barna Háromszázezer forint iskolai felszerelésekre Nyelvoktatás hanglemezzel — Kitömött állatok, embertani modellek — Bővül a politechnikai eszközök száma 1964. augusztus 38. 7
