Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

Műszaki fej lesztés A műszaki intézkedési ter­vek megvalósítása elsősorban a termékek minőségének ja­vítását célozza. Esztendő ele­jén valamennyi üzemnél el­készültek az intézkedési ter­vek: fél év múltán már lehet mérni azok valós értékét. A nyíregyházi üzemek mű­szaki fejlesztési terveiből ki­tűnik: általában az egyes munkafolyamatok gépesítésé­re, a termelés ésszerűbb át­szervezésére vonatkoznak. Egyedül az építőipar kivétel ez alól, ahol az összeg meg­jelölése nélkül rögzítették el­képzeléseiket a munkahe­lyek átszervezésére, a dolgo­zók szakmai tudásának növe­lésére. Csak részben indo­kolt ez a módszer, hiszen a szétszórtság és a népgazdasá­gi szempontból kiemelt épít­kezések szorgalmazása köz­ben bőven adódik mód terv­szerű műszaki intézkedésre. Tartalmas és a körülmé­nyekhez rugalmasan igazodó műszaki terve van viszont a mezőgazdasági gépjavító vál­lalatnak. Ok nemcsak általá­ban határozták meg, hogy mit miért akarnak megvaló­sítani 1964-ben. Részletesen kidolgozták a műhelyek kor­szerűsítésének, az anyag mozgatásának, az új gyárt­mányok kialakításának mód­ját, idejét. A fiatal gumi­gyárban pedig kísérleti labo­ratóriumot állítottak fel, a választék bővítése, a minőség javítása érdekében gyárt­mány fejlesztést hajtottak végre a labda és a tauril terméküknél. Ugyanakkor a Patyolat Vállalat szállítógé­pet, vasaló apparátot vásá­rolt, változtatott az áztatás '•s az öblítés technológiáján, amely érezhető minőségi ja­vulást hozott. A dohányfer­mentáló gyár folytatta meg­kezdett gépesítését, s az el­múlt időszakban már na­gyobb figyelmet fordított a vidéki telephelyek korszerű­sítésére is. Elfogadható intézkedési terve van ezeken kívül a tej­ipari, a VAGÉP, a gabona­feldolgozó, a nyomdaipari és a húsipari vállalatnak. Fel kell figyelnünk azonban egy többször visszatérő jelenség­re, amely akadályozza ezek­nek a műszaki intézkedési terveknek a megvalósítását s amelyre már az első fél évben is bőséggel akadt példa. A gépjavítóban, a VAGEP- nél, a cipő-, a textilruházati és az építő-szerelő vállalatok­nál a rossz anyagellátás, a szállítások rapszodikus hul­lámzása nehezíti az értékes elképzelések kivitelezését. Persze a legtöbb helyen haj­lamosak ezeknek az objektív nehézségeknek a hangozta­tására s az is igaz, hogy több problémát meg lehetett vol­na oldani üzemen belül, megfelelő leleményességgel. Hiszen nem mindenütt arról van szó, mint a gumigyár esetében, ahol az elmaradást az importgépek késedelme okozta a vállalat önhibáján kívül. Mégis érdemes utána nézni: vajon az említett vál­lalatok felettes szervei meg- tettek-e mindent annak érde­kében, hogy átsegítsék az akadályokon az egyes üzeme­ket. Rendszeres ellenőrzéseik alkalmával olykor-olykor elemezték-e menet közben a műszaki intézkedési tervek teljesítését, a gátló ténye­zőket? Vagy: a szóban lévő vállalatok gazdasági vezetői időben kértek-e segítséget, ahelyett, hogy belenyugodtak helyzetükbe? Városi szinten több milliós értéket tesz ki a műszaki fejlesztési tervek költsége, s jóval többet ennél az a ha­szon, amelyet az év végi mérlegeknél mutathatnak ki. Éppen ezért nem lehet kö­zömbös előttünk e tervek maradéktalan teljesítése. Általános jelenség, hogy év vége közeledtén szinte naprakészen követik a gazda­sági vezetők a nyereség, a kifizetett bérek alakulását, s mindent megtesznek azért, hogy a mérleg jó képet mu­tasson. Közben megfeledkez­nek arról, ha év közben csak egy kicsit is jobban sür­gették volna a műszaki fej­lesztést, a ..hajrában” keve­sebb energiát kellene kifejte­ni a jó eredményekért. Sőt: száműzhetnék a hajrá fogal­mát is. Angyal Sándor Szeptember 1-től alapszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések a KISZ-ben Közös taggyűlések tárgyalják Szabolcsban a KISZ KB felhívását Szeptember 1-től újjává­lasztják a KISZ 21000 alap­szervezetének több, mint 100 ezer vezetőjét. A nagyszabá­sú eseménysorozaton — amely a decemberi kongresz- szus előkészítésének legjelen­tősebb szakasza — eleven, sokrétű eszmecserére számí­tanak. Szeptember végén meg­kezdődnek az üzemi, fa­lusi, hivatali és tanintéze­ti küldöttértekezletek. Október közepétől pedig ösz- szeülnek a kerületi, járási és városi, majd november 5-től a budapesti és megyei kül­döttértekezletek. Az utóbbi eseménysorozaton választják majd meg a Kommunista If­júsági Szövetség mintegy 800 ezer tagjának csaknem 700 küldöttét a KISZ decemberi kongresszusára. A taggyűlések és küldött- értekezletek legnagyobb je­lentősége, hogy mindenütt az országban megújulnak, felfrissülnek a vezetőségek, helyet kap­nak az irányító, szervező testületben azok a fiata­lok, akik az elmúlt négy esztendőben értek meg a vezetésre és eddigi munkájukkal be­bizonyították, hogy képesek és készek részt vállalni tár­saik, közösségük dolgainak in­tézéséből. A KISZ Központi Bizott­ságának felhívása is nagy visszhangra talált. A párt és KISZ-alapszervezetek szerte a megyében közös taggyűlése­ken vitatják a felhívást. A nyíregyházi járásban már több, mint húsz helyen. a kisvárdai járás csaknem valamennyi községében megtartották a tanácsko­zásokat, s ezek igen népesek, eredmé­nyesek voltak, a szervezeten kívüli fiatalok közül is sokan megjelentek. A közös taggyű­lések jellemzője, hogy a fia­talok különféle felajánlásokat tettek a közelgő kongresszus tiszteletére. A kisvárdai járás ipari üzemeiben dolgozó fia­talok például felajánlották, hogy önköltségcsökkentéssel, anyagtakarékossággal, hulla­dékanyagok felhasználásával stb. együttesen 450 000 forint értékű megtakarítást érnek el. Ebből majdnem 300 000 forintot máris teljesítettek. Záhonyban parkosítást, szét­szórtan heverő alkatrészek összegyűjtését vállalták. A mezőgazdaságban dolgozó fia­talok többnyire az őszi beta­karítási és vetési munkát kí­vánják fokozottabb mértékben segíteni. Dögén ifjúsági készenléti brigádot alakítottak azzal a céllal, hogy olyan terü­leteken segédkezzenek, ahol nagyon sürgős a munka. A tornyospálcái Rákóczi Tsz- ben kongresszusi hónapot szerveznek. Többek között az ifjú szerelők olyan minőségi munka végzésére tettek vál­lalást, amely kiküszöböli a visszatérő javításokat. Ha va­lamelyik gép mégis meghibá­sodna, azt munkaidőn kívül megjavítják. MEGJEGYZÉSEK; Lelkesedjenek? A nagyüzemi mezőgazda­ságban nélkülözhetetlen a képzett szakember. Megyénk a mezőgazdasági szakmun­kásképzésben az utolsó helyen áll, és legrosszabb a hely­zet a nagykállói járásban. Itt 1962-ben a szervezők helytelen propagandája jut­tatta zsákutcába a mező- gazdasági szakmunkásképzés ügyét: a lehetőségek reális ismertetése helyett a való­ságnak nem megfelelő ígér­getésekkel szerződtették a tanulókat. Ennek az lett az eredménye, hogy 49 tanuló közül 39 abbahagyta tanul­mányait, de ami ettől is több: hitelét vesztette a szakmunkásképzés. Ebben az évben 29 mezőgazdasági ta­nulót kellene szerződtetni a termelőszövetkezeteknek, s eddig öt kötötte meg a szer­ződést. A járási KlSZ-titkár- helyettes a következőképpen vélekedett erről; a szülök nem engedik a gyerekeiket, mert szerintük nem lehet a tsz-ben szakmát szerezni. A , járási KISZ-bizottság Két­szer hívott össze gyűlést, de ezenkívül semmit nem tett a szemlélet megváltoztatá­sára. Vannak termelőszövet­kezetek, ahol elhanyagolják a fiatalok képzését, nem is­merik, vagy nem veszik tu­domásul a szerződési sza­bályokat. Például a bökönyi termelőszövetkezet egyik harmadéves tanulója most kapott először államilag elő­írt havonkénti tanulóbért. Csodálkozhatunk-e, ha ilyen körülmények között nem nagy a lelkesedés? E. L Statisztika Egy friss statisztika új­ból figyelmeztet: Nyíregy­háza üzemeiben a tavalyi első félévi 231-el szemben 1964 első hat hónapjában 265 baleset volt. Arányosan emelkedett a munkakiesé­sek száma is, amely eléri a 3720-at. Több helyütt a létszámnö­vekedéssel indokolják a balesetek számának növe­kedését ahelyett, hogy tü­zetesen megvizsgálnék a va­lódi okokat. Nyomban fel­bukkan a kérdés: a mű­szaki fejlesztéshez hasonló­an miért nem készítenek komplex terveket az üze­mekben a baleseti források felszámolására? Mert jelen­leg amit megnyerünk a ré­ven, elveszítjük a vámon— Huszonhat község évi ötmillió forintja 100 ezer négyzetméter járda — Újabb törpe vízmüvek ílarminc ösztöndíjas Nyilatkozik: Lánczi János, a Cscngeri Járási Tanács VB elnöke A harmadik negyedévben 200 sertésöneteiö elkészítése vár többek között a Nyíregyházi Gépjavító Vállalat kollek­tívájára. A szakszerű munkák egyik befejező szakasza a festés. Kép: Jakab Mihály a festékszóró pisztollyal. Foto: Hammel A csengeri járás évi köz­ségfejlesztési alapja megha­ladja az ötmillió forintot. En­nek felhasználásáról és a to­vábbi tervekről folytattunk beszélgetést Lánczi Jánossal, a járási tanács vb. elnökével. Első: a lakosság igénye — A községfejlesztési ter­vek keretében elsősorban a lakosság széles rétegeit érin­tő kommunális, művelődési, egészségügyi és szociális igé­nyeket elégítjük ki. Sok fel­adat várt megoldásra. Például a községekben eddig alig volt járda, kultúrház és egészség- ügyi intézmény. A községfej­lesztési alap ésszerűbb fel- használásával elértük, hogy járásunk területén 100 ezer négyzetméter új betonjárdát építettünk, ami lehetővé tette a legsárosabb községekben is a jó közlekedést. Társadalmi munka segítségével pedig több kilométer hosszú utat és bekötő utat készítettünk. Gondoskodtunk a lakosság jobb ivóvíz ellátásáról is. A községekben közkutakat, Sza- mostatárfalván törpe vízmü­vet létesítettünk. fejlesztési alapot két fontos területre irányítjuk. Az egyik: az egészségügyi intézmények további szélesítése és fejlesz­tése. Több községünkben nincs megoldva sem a rendelő, sem az orvosi lakás, sem az egészségház. Sajnos, egyes he­lyeken az orvosi felszerelé­sek, műszerek a tanácselnök szobájában, vagy szertárak­ban vannak. A betegek ren­delése, vizsgálata nem felel meg a követeményeknek. En­nek érdekében már ez év vé­gére több orvosi lakást rende­lővel adunk át. Sőt, új or­vosi körzetet is szervezünk. Tovább szélesítjük az óvodák és bölcsődék építését. Például KcmlódtótfaJun és CSengersi- mán a legmodernebbek épül­nek. Hermánszegen pedig kul- túrkombinátot építünk, ahol egy épületben lesz az orvosi rendelő, a mozi, a kultúrház, a tanács- és a tSz-iroda. Hasonló elképzelésünk van más köz­ségekben is. Törpe vízművek, fürdőszobák További célunk a községek­ben a mellékutcák, fontosabb utak kövezése. E munka vég­zésére sok társadalmi mun­kás jelentkezik. Hasonló el­képzelésünk van a törpe víz­művek építésére is, mivel sok községben igénylik. Például Szamosbecsen, Szamosangya- loson a lakások többségében a fürdőszobák teljes berendezés­sel megvannak, csak a víz hiányzik. Hermánszeg és Sza- mossályi pedig közösen akar törpe vízmüvet építeni. A víz­művek építésére az előkészü­letek és a felmérések meg­történtek és rövidesen Sza- mostatárfalva mellé újabbak sorakoznak. Nem kis gondot okoz az oktatás és művelődés fejlesz­tése sem. Általában kevés az iskolai tantermünk és a pe­dagóguslakásunk. Ennek meg­oldására ötéves tervet dol­goztunk ki. Számításunk sze­rint ennyi idő szükséges a községfejlesztési alap és az ál­lami támogatás mellett a meg­oldáshoz. B. h Mária az éjszaka égzengés­re ébredt, zápor vert, hűvös lett egyszerre, fázott. Nehe­zen aludt el ismét, s akkor elhatározta: írni fog egy há­zassági hirdetésre, hiszen nagyon régóta önálló, füg­getlen nő, magányos madár­ka. „A férfi eljött egy délután a megbeszélt helyre — me­sélte később. Amint benyi­tott a kis cukrászdába és megállt a kis asztalok, rom­landó édességek és szépsé­gek, induló és múló szerelmek felett, tétován, a 182/42-es, vagyis az a férfi a városban, aki megértő szívet keres és 182 centi magas és 42 éves és most itt keresi azt a lel­kiekben gazdag, intelligens elvált vagy özvegyasszonyt, aki... — hogy ez milyen mu­latságos volt! Barátnőmmel együtt nevettünk, de csak magunkban, hogy a nagy darab, mamlasz ember — pulykavörös volt a nyaka és kopaszodott is, bórán állt... — Megsajnáltuk. Barát­nőm felállt, odalépett hozzá és hadarta a megbeszélt szöveget: „A sokat csalódott szív?” Ű komolyan vála­szolt: „Igen asszonyom, önt keresem?” Én csak kalauzolom — mondotta, jöjjön; a barát­nőmről van szó. Aztán leült hozzánk. Mi lányok hallgat­tuk, 5 pedig beszélt megállás nélkül. Gyorsan beszélt, mint a csőd előtt álló kereskedő az utolsó üzletnél, amellyel, ha sikerül, fennmaradását, éle­tét biztosíthatja, ha nem, ak­kor húzhatja a rollót lefelé. Hogy mi a foglalkozása, ne kérdezzük, önálló ember, ma­ga küzdötte fel magát, ko­moly, fontos pozíciót tölt be. Házasember, ezt rögtön megmondja őszintén, s remé­li, ezt kapja viszonzásul is. Külön élnek, a válás már elindult. A felesége nem ér­tette meg, mindig csak le­gyintett, ha lelkiekről esett szó — márpedig számára legfontosabbak a lelkiek. a szellemiek. Mert ö müvészlé- lek, nem kér mást, csak meg­értő, meghallgató szívet. így beszélt, aztán megkér­dezte: Szeretem-e a zenét? Mert ő, bevallja — nem akar semmit sem elhallgatni —, néki szenvedélye a zene. Es választ sem várva, folytatta: a zene vigasztal, a zene minden, ö már zenét Is szer­zett. Most egy emberhez jár, aki kottaírásra tanítja. Ugyanis az ő lelke csupa zsongás, csak le kell kottáz- ni. És elővett egy hangjegy­füzetet: ezek az első mun­kái. Mit szólok hozzá? Hát mondhattam mást, mint ami az igazság; „Nem értek hozzá, nem érdekel, botfülem van kérem!” Megmerevedett egy pilla­natra, kigyult az arca és gyöngyözni kezdett a hom­loka. De aztán kapkodva magyarázkodott: nem szá­mit, attól még én igen jó feleség lehetek. Mivel né­ki ez a szenvedélye, mert ö egy ilyen művészlel­kületű ember, ne gondoljam, hogy az életet csak elvon­tan, szellemiekben látja, sze­ret szórakozni, kirándulni is; hát én szeretek-e? Nem bírtam tovább, igen­nel válaszoltam. A randevú végén oly biztos lett a dol­gában, hogy nem is kérdezte, hanem mondta: legközelebb is találkozunk, ugyanott szombaton délután, abban az órában.” — Hát nem mész el? — kérdeztem Máriát. „Elmegyek, de hidd el csak azért, mert nincs más dolgom, nevetni, mulatni fo­gok. Tudod, hogy mi min­dent össze tud fecsegni egy ilyen ember?” Kőbányai György j 1964. augusztus 28. Legnagyobb fejlődést a mű­velődési házak építésében ér­tünk el. A járás huszonnégy községéből huszonkettőben korszerű, klubszobákkal ellá­tott művelődési ház van. A hiányzó két községben is fo­lyamatban van építésük. Leg­nagyobb elmaradás az egész­ségügyi intézményünk létesí­tésében volt. Sajnos, itt még ma sem kielégítő a fejlődés. Ennek ellenére erőnkhöz mér­ten például Csengerben új SZTK-rendelőt, két orvosi la­kást, Gacsályban 400 ezer fo­rintos költséggel orvosi la­kást, rendelővel építettünk, Kulturkombinat Hermánszegen Nagyobb összegét fordítottunk például óvodák, bölcsődék ét napközi otthonok létesítésére is. Jelentős az az összeg, amit az egyetemeken, főiskolákon tanuló diákoknak ösztöndíj­ként adunk. Jelenleg harminc fiatalunk tanul, akikből jövő­re már huszonötén végeznek s megkezdik munkájukat i községekben. Ezzel elérjük hogy átlagosan két diplomái jut egy községre, ami maga­sabb az országos átlagnál. A közeljövőben a község­3 „Apróhirdetés **

Next

/
Thumbnails
Contents