Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-26 / 199. szám
MEGJEGYZÉSEK Szabály és lelkiismeret Ä községi tanácsok minden évben összeállítják az évi községfejlesztési tervet. A lakosság széles körű meghallgatása alapján kijelölték az orvosi rendelőt, kul- túrotthonok, új járdák helyét. Az évből már eltelt nyolc hónap, és sok helyen felmérték a járási tanácsok, hogy a községfejlesztési terveket hogyan teljesítették, milyen az építkezések készültségi foka. A felmérések alapján sok helyen észleltek hiányosságokat. Vállajon például 20 ezer forint társadalmi munkát terveztek, de eddig még egy fillért sem teljesítettek. Hasonló a helyzet Nyírcsaholyban is. Több községi tanács azzal indokolja az elmaradást, hogy a termelőszövetkezet nem biztosított elegendő járművei! Hiba az is, hogy a tanácsok nem tartják be minden esettben a jogszabályokat. Azt a jogszabályt, amelyik kimondja, hogy a községi tanácsok évenként két alkalommal kötelesek az éves községfejlesztési tervük végrehajtását megtárgyalni, a végrehajtó bizottságok pedig negyedévenként a végrehajtást értékelni. Elrettendő példa Nyírcsa- holy, ahol a végrehajtó bizottság az első negyedévben a községfejlesztési terv végrehajtásával egyáltalán nem foglalkozott. Lelkiismeretesebben kellene kezeli saját falujuk problémáit B. F, Időzavar évnél is tovább várták türelemmel a nyíregyházi fiatalok, hogy kedvenc szórakozóhelyük, a Béke presszó átalakítása véget ér. Ügy gondolták, legkésőbb augusztus húszadikán már ott tölthetik az estét. Nem így történt A helyiség átalakítása még tart, s minden remény megvan rá, hogy itt születik meg hamarosan a lassú munka legújabb világcsúcsa. Viszont ugyanekkor nagy lendülettel vette kezdetét a Szabolcs Szálló éttermének tatarozása, — nyár végén. Jóllehet, nemrég zárva voltak .— tatarozták 3 konyhát — utána a kánikula heteiben üresen tátongott a nagyterem, mert minden vendég a kerthelyiségben telepedett le: a 6Ürgős munkát mégis akkor kezdték meg, amikor lehűlt a levegő, s végéhez közeledik a nyár. Egyesek szerint az illetékesek még erősen bíznak — a vénasszonyok nyarában... , A. S. Kézi — vagy hátitáska? ■ Csuda dolgokat tud meg ez ember, ha rendszeresen nézi a tv-bem a hirdető műsorát Most, a tanév kezdete előtt például arra hívták fel a szülők figyelmét hogy kézitáskát ne vásároljanak iskolás gyermekük részére, mert attól idővel a kislányok és kisfiúk gerinc- ferdülést kaphatnak. A kézitáska egészségtelen, balesetveszélyes. Csak a háti- táska a kényelmes, egészséges. Lám, hogy vigyáz az új nemzedék egészségére a Magyar Hirdető. Nem így az ipar, amely csak gyártja ■ a kézi iskolatáskákat. Miért nem fogadnak szót a hirdetőnek? Hiszen egy céget szolgál mindkettő. Nem számoltam Össze, hogy hány 6ZÜ1Ő vásárolt már eddig gyermekének kézi iskolatáskát Sajnálom őket, mert saját gyermeküknek az ellenségei. S már látom, hogy az elkövetkezendő években hány gyermek kap gerincferdülést, hányat ér baleset, mert kézi iskolatáskába rakja a könyveit, füzeteit. Mit lehet javasolni? Magam sem tudom, mert az állami hirdető ezzel adós maradt. Csak egyet hajtott, mint a pereces: háti táskát a gyermekeknek! F. K. Őszi forgalomra • készül a MÁV Megszűnt a szállítások idény jel lege A közös vagonpark segít — Még mindig gond a kocsiállás Készül az 1500 tonnás KGST-hajó terve (Tudósítónktól.) —A vasút felkészült az őszi forgalomra — adta a tájékoztatást lapunk részére Kidrusz elvtárs, a nyíregyházi MÁV pályaudvar kereskedelmi fönöke. — Tulajdonképpen őszi forgalomról már nem beszélünk, a forgalom egyenletesebbé vált, megszűnt a szállítások idényjellege, hiszen egész évben áramlik az építőanyag városunkba, Az év végéig 55—60 ezer tonna áru vár elszállításra, ehhez a kocsiigény mintegy 8500. A biztonságos és gyors forgalom érdekében modern in- tegro-domino rendszerű biztosító berendezést kapott az állomás. Ezenkívül ez évben összesen mintegy 300 méter hosszú új iparvágányt építettünk, s folyamatban var egy raktárbővítés. Közeledik lassan a Budapest—Záhony között tervezett második vágánypár, de ezzel később számolunk. Jelentős segítség viszont a KGST által életre hívott közös kocsipark, ami végleg megszünteti a kocsihiányt. A rakodások gyorsabbá tétele érdekében felvettük ' a kapcsolatot a KISZ-szel és A magyar hajóipar kitűnő termékeivel az utóbbi időben nagy nemzetközi tekintélyt szerzett, s elsősorban a Szovjetunió hosszú időre elhalmozta rendeléseivel a Magyar Hajó- és Darugyórat. A hazai és külföldi igények 1970-ig a gyár teljes kapacitását lekötötték, sőt mintegy másfél milliárd forint értékű rendelést egyelőre még be sem tudtak illeszteni a tervbe. A hajógyártás jövőjéről a KGST illetékes szekciója és a kormányközi bizottság is foglalkozott. Megvizsgált 70 féle tengeri áruszállító hajót, eb. bői tizennyolcnak a szabványosításáról és szakosításának előkészítéséről döntött 1500-tól 20 000 tonnáig. Az 1500 tonnás tengerjáró terve és később maga a hajó is — nálunk készül a legkorszerűbb távvezérlő műszerekkel, szabványosított berendezésekkel és 1260 lóerős lengyel gyártmányú motorral felszerelve. A mintapéldányt 1966-ban adják át, addig a ha« gyományos 1200 lóerős tengerjárókat exportálja a magyar külkereskedelem. szók ültek itt, hogy megnézzenek egy mérkőzést, amíg a próba kezdődik. Nos, ha ide akarna feljönni a városból valami idegen, aki nem járt még itt — és hányán vannak ilyenek Nyíregyházán! — talán fel sem talál. És ha feltalál: színházterembe kerül, nem klubba. Egy másik ajtó valóban a színházi terembe nyílik, de az üres, pang, legfeljebb színjátszó, vagy énekkari próbák színhelye. Ide tehát tényleg nem szívesen jön az ember. CSAK EGY FEKETÉRE A Móricz Zsigmond Művelődési Ház klubja? Kártyaklub. öregek, főként pedagógusok szórakoznak itt. Helyesen. Csakhogy kicsi a terem. Es meglehetősen szűkkörű. És szűkkörű a többi klub is. A postásoké, a vasutasoké. A TIT Bessenyei klubja meg egyenesen előadóterem, esti iskola, ankétok helye. A mun- kásszálás klubja azoké, akik ott laknak és így tovább. Mintha szándékosan szaggatná szét foglalkozás, szűkebb érdeklődéTavaly, feleségem keresztanyukája közölte velünk, hogy körünkben óhajt eltölteni két hetet a nyárból. — Mi az, te nem is örülsz? — vont kérdőre feleségem, miután egy mukkot sem válaszoltam. — De... izé... nagyon boldog vagyok drágám. Végre együtt lehetünk keresztanyukáddal, aki volt szíves keresztvíz alá tartani annak idején. És megérkezett keresztmami. Azonnal rendelkezett. Nejem kezéből a pénztárcát, vállairól pedig a háztartással járó keresztet vette át. — Te drága keresztmami! Tudod, mennyire vágyok már egy kis káposztás cve- kedlire? Csinálj nekem — kérlelte. A keresztanya mosolygott, s megígérte, hogy ő majd gyúr. Csinált is cvekedlit. Két félét: egy erősen káposztásat só nélkül, s egy gyengén káposztásat sótlanul. CVE KE ÖLI Megkóstoltam. Vadul nyúltam a só után. — Isten ments! Árt a májadnak — íörmedt rám, s kivette kezemből a sótartót. — Hová gondolsz? Borsot, hogy meghalj?! Fűszeresen nem szabad étkezned —, s kikapta kezemből a borsozót is. Kényszeredetten, de mosolygós arccal és gyors mozdulatokkal tömtem magamban á tésztát, hogy mielőbb túl legyek rajta. — Ugye finom volt? — Nagyon. — Van bőven. Jut vacsorára is. S tudod milyen jó reggel... fölpirítva?! Ettél már úgy? Isteni — áradozott. S ettem vacsorára, s fölpirítva reggelire. Káposztás cvekedlit főzött harmadnap, s dicsérte, hogy ez még jobban sikerült mint a múltkori. Két napig ettük. Már mérgezést kaptam tőle. De dicsértem, s nem szóltam egy szót sem. Mikor elmúlt a két hét, imát mormoltam. Idén, nejem keresztanyukája újra jelentkezett. „Tavaly nyáron olyan jól éreztem magam nálatok» hogy most újra veletek töltök néhány napot. Főzök majd káposztás cvekedlit, amit a férjed annyira dicsért. Jó?” — írta levélben. Azonnal szabadságot kértem. Éppen indulni akartam a vonathoz, amikor beállított a keresztanya. — Hová készülsz édes fiam? — Nyaralni a Balatonhoz. — No akkor főzök neked egy kis káposztás cvekedlit. És már neki is látott — négy levél tésztából készített. De én már csak ebédre ettem belőle. Este a ba- latonkalamárisi üdülőben vacsoráztam. Mikor az asztalhoz ültem, ott gőzöl- gött előttem a káposztás cvekedli. Bele sem ütöttem a villát. Ezt észrevette a szőke kék szemű, csinos gon.í- noknő és odajött hozzám. — Nem ízlik talán? Hisz még meg sem kóstolta — mondta és leült mellém. Erősen a szemembe r»é- aett, kihívóan mosolygott, s zavaromban viliázni kezdtem a cvekedlit. — Isten ments! Ártani fog a májának —. kivette kezemből a sótartót. — A bors sem használ a májacskának — nézett rám. s ezt is eltette a ke- zemügyéből. Honnan tudta? Gondos keresztmamink táviratából, melyben közölte vele a tudnivalókat. Farkas Kálmán PROPAGANDA! Kiváló plakátok hirdetik, hogy igyunk alkoholt. Es ugyancsak kiváló plakátok» hogy ne igyunk. És mi hirdeti, hogy itt és itt klub van? Mondjuk ilyesféle kisebb neonokkal: Tánc, hűsítő italok, tv, kártya, kisfilmek távoli országokról, költők estje, énekel... — stb. Ez csak fantázia dolga és törődésé. Vagy ez a téma nem érdemel annyi propagandát, mint mondjuk a savanyú cukorka? Úgy látszik, nem. Mert a klubokról egyelőre csak körlevelek születnek, s akik olvassák: a falusi művelődési házak igazgatói. S. B 1964. augusztus 26. a helyzet a Terményforgalmi i Vállalatnál, a Sütőipari Vál- ; laiatnál, az AKÖV-nél. E vállalatok július hónapban összesen közel 30 000 forintot dobtak ki az ablakon. Valamennyi vállalat elkerülhette volna a problémákat jobb munkaszervezéssel. A kereskedelemben ezek okozzák a fennakadást, a kocsihiányt, az effajta akadályokat viszont a vasút a tervezésnél nem veheti figyelembe. Mi tőlünk telhetőén segítjük a vállalatokat. De az őszi forgalom sikeres lebonyolítása nemcsak a vasút ügye! erre kértük a szállító vállalatokat is, — ahonnan fiatalokat, diákokat irányítanak hozzánk alkalmi munkára. Eredményesen működnek szocialista brigádjaink. Az ünnepek: vasutasnap, november 7. tiszteletére több nem szocialista brigád egyéni versenyfelhívása látott napvilágot. A vasútnál gondok a kocsik rakodására engedélyezett idő túllépésekor kezdődnek. Nem egy vállalatot súlyos mulasztás terhel. Az almatároló augusztus 1— 20-a között 2113 órával lépte túl a rakodási időt. Hasonló Van és — nincs 1 Klubok, presszók, házibulik si kör szerint Nyíregyháza kluhálózata a város lakosságát. És hová menjenek a vidékről ideiglenesen itt tartózkodók? Zsúfoltak a presszók. Ez is mutatja az igényt, hogy az emberek szeretnek összeülni valahol, ahol legfeljebb egy feketekávé a kívánságuk. Mert aki inni akar, az inkább kocsmába megy. Csakhogy sokan azt hiszik, a presszóban a feketéhez legalább egy konyakot is meg kell inni... Pesten már berendeztek néhány ifjúsági presszót, ahol nem szolgálnak ki alkoholt. Itt táncolni és beszélgetni lehet. Ez a törekvés egy modernebb felfogású klubot helyettesít. Nyíregyházán hétköznap hol talál ilyesmit az ifjúság? A művelődési házakban? Nem hisszük. Otthon. Es itt lép a színre a házibuli. Amit nemcsak a fiatalság rendez. Soha ilyen divatja nem volt a házibulinak. Csoda? Nem. Az ember társaslény. És ehhez helyiség, alkalom kell, munka után. Az pedig, hogy a munkatársak munka után is együtt legyenek, nem sok változást jelent, nem sok kikapcsolódást. Nem sok alkalmat, hogy ismereteik bővüljenek. Hova menjünk? Három fiatal férfi beszélget a korzón? Nézik a járókelőket. Kedd van. Valóban, hova? Hosszasan vitatják. Mozi? Presszó? Egyikük a művelődési házat említi. Legyintenek. KLUB A SÖTÉTSÉG VÉGÉN Valóban, hova menjenek? Ha a filmet már látták. Ök elténíeregnek valahová. Talán valamelyik kocsmába. Mi pedig nézzük meg a művelődési házat. A József Attila Művelődési Ház — pardon, városi illetve megyei művelődési ház! — ablakai világosak. A lépcsőház üres. Fent az emeleten sötétség. De valami függönyön át sejlik, hogy a további szobákban vannak. Zene szűrődik ki. A klubban szól a zene. Egy férfi forgatja a rádió gombját. A székek sorban, akár a moziban. Ma úgy látszik, gyenge a tv-adás, különben lennének néhányan, akik azt nézik. Valamelyik előző este a színjátirányítása mellett ismerkedünk a gyakorlattal Ignácz József, Barcsa Csaba és Enyedi József kollégáimmal. Egy kedves epizód Kedves nyíregyházi epizódót elevenít fel búcsúzóul. — Gyümölcsöt vásároltunk a piacon és egy öreg néni hatalmas görögdinnyét nyomott a kezembe. „Szeretettel egy magyar asszonytól...” Siet, várja egy páciense, akin mellkasi vizsgálatokat végez. Miklósvári Zoltán némileg javult a helyzet, kórházakat építettek, az orvosok száma emelkedett. Mohamed is ott lesz közöttük nemsokára. — A magyar orvostudomány igen fejlett, — tér más témára, — de a mi trópusi betegségeinkről, — mivel ezek többségükben Európában ismeretlenek — kevés szó esik. A tantárgyak közül a „latin szavak gyűjteménye” a kórbonctan ment nehezebben. Tanáraim, évfolyamtársaim segítőkészségét azonban mindig magam mögött éreztem. Itt az I. számú belgyógyászaton dr. Guba Pál főorvoshelyettes Abdul Aziz Mohamed vagyok... Jemeni orvosjelölt a nyíregyházi kórházban A megyei kórház egyik folyosóján sötétbarna fiatalember bukkan fel, alacsony termetéhez fehér köpeny simul. ...Abdul Aziz Mohamed, jemeni diák vagyok, a Debreceni Orvostudományi Egyetem negyedéves hallgatója. — mutatkozik be. — 4 hetes gyakorlatomat töltöm az I. számú belgyógyászaton. — Hogyan került Magyarországra? Kairó utón Debrecen — ösztöndíjasként végeztem a gimnáziumot Kairóban 1960- ban, itt hallottam a szocialista országok ösztöndíj lehetőségeiről és én Magyarországot választottam. Amikor a hosszú utazás után megérkeztem, rengeteg problémával találtám magam szemben. Túlzás nélkül állíthatom, a magyar nyelv talán a legnehezebb a világon. — sorolja. — A kiima, szokások, koszt merőben mások, mint ná. lünk, a magyar ételek túl zsírosak. Köztudomású pedig, hogy az arab országokban, így Jemenben is ismeretlen fogalom a disznóhús. — Miért választotta ezt a hivatást? Nyíregyházán több orvos volt — Hazám területe ötszöröse Magyarországnak, lakossága 2 millió. Viszont egyedül Nyíregyházának több orvosa volt 1962-ben, mint Jemennek. A nép nagyobb része fellah: paraszt, akik elmaradott, feudális viszonyok között, nyomorban élnek. Olyan betegségekkel szemben tehetetlenek, amelyek a világ más tájain régóta eredményesen gyógyíthatók. A köztársaság kikiáltása utár 3
