Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
A művelődés Joga és kötelessége Ismertebb kifejezés, hogy a munkához való jog egyben kötelesség is. Nemcsak joguk van az állampolgároknak a munkához, — s egyre több lehetőségük —, de kötelességük is ez a társadalommal, családjukkal, önmagukkal szemben. Vannak azonban ilyen egymást kiegészítő elemek a más vonatkozásban is. Ilyen a művelődéshez, a tanuláshoz való jog. Hogy ezzel mennyire élnek megyénkben, bizonyíték a 110 ezer általános és középiskolás fiatal, a 8—10 ezer felnőtt dolgozó, akik az iskolapadokban szereznek magasabb általános és szakműveltséget. Idetartozik a tobbszáz ismeretterjesztő előadás, a több tízezer részvevő, és a művelődésnek sok kifejező adata: a színház-, mozilátogatástól a képzőművészeti kiállítások látogatásáig Ezek, ahogy mondani szokás — csak adatok. Nem fejezhetik ki a leglényegesebbet a mai ember,_ tipikusan a ma világában élő ember gondolkodását, eszmevilágának szélesedését, erkölcsi ízlésének fejlődését, kielégíthetetlen tudásszomját. De ez nem is a számok dolga. Ad erre példát, ezret és ezret, a mindennapi élet. Sokszor a legapróbb villanásokban. Olyanokban, mint a naponta 30 kilométert vonatozó falusi asztalos utazása a megyeszékhelyre, a faipari technikumba. Meglepő általános műveltséggel társalog, van véleménye a színek lélektani hatásán kívül Fellini legújabb filmjéről, avagy Darvas Részeg esőjének főszereplőjéről, illetve annak jellemábrázolásáról. De ezek már kissé távolabb esnek attól, amire válaszolni szeretnénk: együttjár-e nálunk, épp az iméntiekre is alapozva, a művelődés joga és kötelessége? A helyes elvek gyakorlattá váltak, a közoktatásban megszűntek a származásbeli korlátozások. A lehetőségekkel persze még vannak bajok. Nem kielégítő az iskolai tantermekkel való ellátottság, az általánostól az egyetemig, létezik o tanerő-hiány, a tankönyvek körüli problémák is ismeretesek. Mégis évről évre javul a helyzet. Néhány év alatt elérjük a megyében az országos átlagot az egy tanteremre jutó tanulókkal, s tovább kell dolgozni, hogy elmozduljon a mutató az általánosból középiskolába jutó 40—45 százalékról. Seregnyi tennivalót ró a megyei szak- és gazdasági vezetésre a mezőgazdasági szakmunkásképzés kiterjesztése, amelynek megoldására az útób. bi hónapokban komoly lépések történtek. Hogyan kapcsolódnak mindehhez a kötelességek? Az általános tankötelezettség gyakorlattá vált törvény. Sajnos itt is van tennivaló, a tanulók tekintélyes százaléka nem végzi még el az általános iskolát. S mindez abban a nagyjában egybe eső időszakban, amikor küszöbön a kötelező érettségi, illetve középiskola bevezetése, amikor szemlátomást teremtjük meg ennek alapjait, sorra megnyitva a falusi gimnáziumokat. Az általános iskolai oktatás magasabb színvonala és ezzel együtt a társadalom támogatása rövid idő alatt behozhatja a lemaradást. Fokról-fokra megkezdődhet a kötelező jellegű középiskolai oktatás bevezetése is. Az írott formában előírt kötelező művelődéstől sokkal nagyobb a köre az így meg nem követelhető, de az élet által egyre jobban megkövetelt állandó tanulásnak, művelődésnek. Bizonyíték erre az a 3—10 ezer általános és középiskolában tanuló felnőtt, akik már eljutottak az alkotmányos paragrafus másik oldalához is. Kötelességüknek tartják a művelődést, mert e nélkül nem képzelhető el a saját fejlődésük, csakúgy, mint a társadalom fejlődése. P. G. Exíernáíusi ellátással bővítik a kollégiumi hálózatot Szállás családoknál, étkezés kollégiumban O Besorolás 50—250 forintig Évről évre lényegesen emelkedik azoknak a diákoknak a száma, akik az általános iskola elvégzése után középiskolákban folytatják tanulmányaikat. A továbbtanulók egy jelentékeny százaléka vidéki, éppen ezért diákotthoni ellátásra szó. rul. A diákotthonok férőhelye kevés, ezért a Művelődésügyi Minisztérium rendeletet adott ki az externátusi rendszer bevezetéséről. Az externátusi ellátásban részesülő tanulók családoknál laknak, s a középiskola kollégiumában teljes napi étkezést kapnak, a tanulmányi munkában pedig a bentlakókkal együtt vesznek részt. A rendelkezés szerint externátusi ellátásban csakis olyan tanuló részesülhet, akinek szülei, gondviselői nem Nem festeni, hanem kifejezni Kiállítások előtt Huszár Istvánnal A vidéken élő képzőművészeknek a nyár az igazi alko- tt'.a időszaka, amikor az egyéb : 'foglaltsággal küzdő festők ...ilállan ideig tanulmányozhatják alkotásaik tárgyát. Huszár István, a Rakamazon élő fiatal festőművész is gazdag élményekről beszél. A megyét járta, főként a dombvidékeket, hogy mindjobban Iliiéi jssedő grafikai kifejezéssel örökítse meg megyénk nyírségi vidékeit, embereit. — De nemcsak ezzel foglalkoztam — teszi hozzá a gyors interjúban —, hanem kedves témáimmal, az illusztrációkkal. Főként Csoóri Sándor verseihez készítettem nagyméretű grafikákat, ezenkívül a megyei születésű írók, költők műveihez. Elsőízben próbálkoztam zenei képeket is megrögzítenl. Például Händel D-dúr szonátáját. — Mikor láthatjuk? — A Műcsarnok rendezésében itt Nyíregyházán november 15-én nyitják meg grafikai kiállításomat. Mindjárt hadd mondjam el: szeretném újdonsággal meglepni a tárlatok közönségét. A megnyitón — úgy tervezem ■—, a zenei illusztrációk jobb érthetősége kedvéért, — meg a fiatal művészgárda együttes bemutatkozása céljából —, a zeneiskola művészeit kérem fel, hogy élő zenével is bemutassák, amit én a képeken mondok el. Ugyanígy a versekről készült illusztrációkhoz az irodalmi színpad tagjai elmondják a verseket is. Félreértés ne essék, ezek az illusztrációk önálló alkotások, magukban is megállják a helyüket, de úgy hiszem, a zenével, verssel együtt tökéletesebb hangulati, értelmi megvilágítást nyernek. Természetesen valamennyi rajz nagyméretű, modem keretezései, azazhogy keret hélkül, üveg tárlókban. Aszfaltkrétával — saját különlegességemmel — készültek. — További tervek? — Gondolom, év végére megkapom a miskolci Szőnyi-ter- met, ahol egyéni kiállítást nyithatok. — Ezen is csak grafikával? — Igen. Az olajfestést, a színes táblaképek készítését sem hagytam abba, de úgy érzem, hangomat még a grafikában találom meg leginkább. De véleményem szerint nem is az a fontos, mivel, mire fest az ember. Nem festeni keli egy művésznek, hanem kifejezni. Szerintem a kifejezés a mértéke annak, hogy mennyire művészi az alkotás, s hogy menyire szocialista realista, avagy sem. S. — Árkádos ház Szlovák György rajza. laknak az iskola székhelyén és akiknek a tanév idejére magánháznál megfelelő szállás biztosítható. A szállás biztosításában az iskolák és kollégiumok, diákotthonok igazgatói és a szülői munkaközösségek nyújtanak segítséget. Az externátusi ellátást a középiskola első osztályában a továbbtanulásra jelentkezés allcalmával, a további években pedig a megelőző tanév végén a kollégium, illetve az iskola igazgatójától kell kérni. Az externátusi felvételről a kollégium igazgatója az iskola Igazgatójával együttesen dönt. A kérelemhez mellékelni kell a szülők vagyoni viszonyaira és az ellátatlan családtagok számára vonatkozó igazolást. Ugyancsak mellékelni kell egy orvosi igazolást arról, hogy a tanuló nem szenved fertőző betegségben. Az externátusi ellátásért fizetendő térítési díjjal kapcsolatban a rendelkezés kimondja, hogy a tanulókat négy kategóriába kell sorolni. Egyes kategóriákban az alapdíj havi 50,100,150 és 250 forint. Az alapbesorolást évenként felülvizsgálják. Az első osztályos tanulók az első félévben a besorolási alapdíj teljes összegét fizetik. A továbbiakban az alapdíj a diákoknak az előző félévben elért tanulmányi eredménye szerint módosul. Például a 4,7—5-ös tanulmányi átlagot elért tanulók 30—65 százalék kedvezményt kaphatnák. A kollégiumok, középiskolák igazgatói figyelemmel kísérik az externátusi ta- \ nulók körülményeit, magatartását a szálláshelyükön. Ehhez segítséget nyújt a szülői munkaközösség is. A rendelet alapján megyénkben is megkezdik a felméréseket és a szükséges intézkedéseket a tanév megnyitása előtt megteszik. KULTURÁLIS vüághiradó Végképp eldőlt, hogy a salzburgi ünnepi játékok jövő évi műsorán Karajén vezényletével bemutatják Mu&szorgszkij: „Borisz Godunov” című operáját. A címszerepet Nviko'aj Gyaurov énekli, a többi szereplő: Sena Jurinac, Dimitar Usonow. Gerhard Stolze és Martti Talvela. Orosz nyelven megjelent egy moszkvai kiadónál Otio Erich Deutsch osztrák Schubert-kutató műve: „Franz Schubert élete dokumentumokban”. Szeptember 23-án ünnepi est keretében mutatják be a párizsi operában Marc Chagall új falfestményét. Az ünnepi előadáson a Daphnis és Cloe című balett kerül előadásra, amelyhez Chagall készítette a kosztümöket és a színpadtervet. Maximilian Schell, az ismert színész a jövő évadban bemutatkozik mint drámaíró. Milanóban tartják meg Herosztrátosz című drámájának ősbemutatóját. A színész a bécsi Josefstädter Theaterrel is folytat tárgyalásokat, hogy az évad második felében oda szerződjön. Greta Garbo pályájának sikersorozata úgy látszik még mindig nem ért véget. A Met- ro-Goldwyn-Mayer filmgyár nemrég mikrobarázdás hanglemezt hozott forgalomba Greta Garbo háború előtti filmjeinek hangfelvételeiből. Óriási sikert aratott. Jacques Charrier első rendezői sikerét az „Anna Frank naplója” francia változatával aratta. A következő évadban elszerződött a Theatre de la Madeleine színházba, ahol egy amerikai vígjáték rendezésével kezdi meg munkáját Richard Burton a Broadnay egyik színházában nemrég százharmincadszor játszotta egyfolytában a Hamletet. Ezzel megdöntötte Sir John Gielgud 1936. évi angliai Hamlet-rekordját. A francia „üj hullám” egyik neves rendezője, Claude Chabrol rövidesen Egyiptomba utazik, ahol új filmjét forgatja. A film ideiglenes ei- me: „A tigris a friss húst szereti”. Főszereplők: Roger Hanin és Daniela Bianchi. Süllyeszti a szemüvegét, és már nyúlna a kapcsolóhoz: de meggondolja magát, minek álljon a gép, visszajön ő mindjárt: és int a ténfergő Janinak, te ügyelj a gépre!, — egy perc, és én itt vagyok! Jani elbámul. Jól hallotta? Jól kellett hallania, mert az öreg elmegy. Nincs más hátra, gyerünk a géphez. Ha csak egy percre is. mégis rábízták! — ha nem is nyúlhat hozzá, mégis ott van mellette. Nézi a vékonyan kunkorodo acélforgácsot. Hallja a sustor- gó duruzsolást. Ráteszi a kezét a befogófejre: érzi a gép gyenge remegését. Hányszor elgondolta, hogy majd itt áll! és most igazán itt áll. Neki forog a gép — jut eszébe, és egy pillanatra fel- fénylik a szeme —, neki dolgozik, az övé... Azt csinálhatna vele, amit akar, kikapcsolhatná, bekapcsolhatná, gyorsíthatná, űj darabot foghatna bele... De, hogy is merészelné ő. A kis mafla? Pedig tudja, hogy mit kéne tenni. Kezében érzi a mozdulatot, a befogást, a kés beállítását, a kapcsoló halk kattanását... ó, de tudná, de nagyon tudná! — és nem hibázna el semmit, jól megmérné a kész tengelyt, kétszer is, nagyon pontosan, és aztán fogná az anyagot, és... De nem. Nem lehet. Ezt nem bízták rá. Visszajő az öreg, és meglátja, hogy ő piszkálta a gépet, és jobb nem is gondolni rá, hogy akkor mi lenne. A tengely forog a gépen. Fele van hátra, vagy már annyi sem: és csak forog, a kés sima, fénylő csíkokat hánt le róla, két perc múlva az anyag végére ér. Kátolyi nem jő. Mi legyen? Mi lenne. Végreis, nem olyan nagy baj. Egy kattanás, a gép megáll. Megáll... Elhallgat De miért álljon meg? Miért? Jani az ajtóra pislog. Onnan kellene jönni a Kátolyinak, de nem jön. Hol marad? Hát nem tudja, hogy új tengelyt kell befogni a gépébe? Senki sem figyel oda, az emberek el vannak foglalva a munkájukkal. Még húsz-harminc fordulat... még tíz. Jani a kész tengelyhez nyúl, és beleszédül abba, amit gondol. Lehunyja a szemét. Érzi, hogy a tenyere csupa verejték. Csak itt volna az apja! — vagy Mi- halik elvtárs, az Iskolai műhely vezetője! De egyik sincs itt. Csak ő van, itt, egyedül, a kis mafla... N Kis mafla? Janit elönti az indulat. Kis mafla! Ügy! Hát majd meglátjuk... És tölti magába, fújja, borzolja dühét, hogy el ne múljon: hogy egy csepp félelmet se érezzen, mert amit most csinál még olyat nem látott a hetes műhely. Még nem! Kuruc odapillant, de csak úgy szokásból, már vissza is hajol a gép fölé. Nem vett észre semmit. Jani sóhajt. Ha tudnád! — gondolja — ha sejtenéd! És kívánja most már, daccal, követelőzve, hogy sikerüljön, hogy mire a Kátolyi visz- szajő, már az 6 tengelye forogjon a gépen. Az övé!. Megméri a kész tengelyt. Nem remeg a keze. Hirtelen elmosolyodik: oly gyorsan, simán, egyszerűen megy minden: leállítja a gépet, kiveszi a megmunkált tengelyt, befogja az új anyagot, kapcsol: és rágyújt, fújja a füstöt, és nézi a kunkorodo acélforgácsot, mintha semmi sem történt volna. Pedig hát mi minden történt! Kiáltani tudna: emberek, idenézzetek! De nem kiált. És nem is mozdul. Eszébe jut, hogy még semmit sem csinált, még hibás lehet az anyag, és elpattanhat a kés, és mindenféle szörnyűség történhet. Ettől beléje áll a félsz. Kezével, szemével, idegével siettetné a génét: forogj, rohanj, gyorsan, gyorsabban! És gondolatban könyörög neki: ne csinálj semmi bajt, drága aranyos kis masinám, gondold meg, ha itt valami hiba lesz, én világgá megyek... De a gép nem rohan. Egyenletesen dolgozik. Mint az előbb. Jani izzad. Mászik — szidja a gépet —, rossz nézni... Elaludt, vagy mi van vele? Rettenetes ez a lassúság, ez mindjárt megáll... Persze, mert az ö munkája van benne, mert a szegényt az ág is húzza, most ráér a masina, csak ballag... mindjárt itt lesz az öreg, és ha észreveszi, hogy mi történik itt... — Na, te? — hallja maga mögött Kátolyi hangját. Jani nyel egyet. Most meg fogja mondani. Mindent megmond! Többé nem lesz kis mafla... Lendíti a karját, hogy a tengelyre mutasson, és már formálódik benne a szó, hogy az enyém! — de Kátolyi, aki egy kicsit szórakozott (az esze még fönt időzik az irodában) elégedetten mormogja: — Na ügyi? Mondtam, hogy mindjárt jövök: még a végére sem ért. Jani teíiát nem mer szólani. Félrehúzódik. És onnan távolabbról bólogat, hogy igen, jókor van, még nem ért a végére... Azonban eközben mégis a végére ér. Kátolyi fölteszi a szemüvegét, vár egy pillanatig, aztán kikapcsolja a gépet, fogja a tengelyt, és odahelyezi a padra. És ekkor megmerevedik. Két tengely volt készen, most meg négy van, hát hogyan lett a kettőből négy? Háromnak kéne lenni... vagy nem? Dehogynem, a te- nemtésit. — Hű, az anyád! — kap észbe hirtelen, és Janira mered. Te! A fiú arca csupa tűz. Most kéne odacsapni a padra: igen, én voltam! — és ha rossz, üss agyon! De nem tud, nem mer, csak nézi Izgatottan, hogy az öreg mint ragadja fel azt a negyedik tengelyt, és mint vizsgálja hol közelébb, hol távolabb tartva magától, és fogja a sublert és méricskél: és végigsimogatja, még tán meg is szagolja azt a fénylő acél- dn rabot. És akkor nagyot kiált: — Mit csináltál! Jani véli, hogy a csarnok teteje rogyni kezd lefelé. Mit csináltál! — ó, jóságos ég, ha így kezdi az öreg, hogy mit csináltál... akkor baj van, nagy baj. Vége á világnak. Elfuserálta a tengelyt. Kész, nincs tovább. Kátolyi meg csak rázza a tengelyt az orra előtt, és kiabál: — Mit csináltál? Felelj már Hát nem tudod? Egy tengelyt csináltál, szakikám! — a teremtésit, erre iszunk egyet hazafelé! Még az arca is kipirul az öregnek. Nahát, mi telt ettől a kis szeplőstől! Homlokára tolja a szemüvegét, és nevet, és mutogatja a tengelyt az odasereglő embereknek: hű, az anyját, mit csinált! Kuruc is kézbefogja a tengelyt, meg is méri a sublerrel, és tapogatja, és ő is azt mondja: — Hú, az anyád! Na nézd csak, a kis mafla! De már erre elkomolyödik az öreg. — Micsoda? Mi beszéd az, hogy kis mafla? Adok én nektek! És fogja a gyereket, és húzza az ajtó felé: — Gyere csak, megyünk a művezetőhöz. Gépet kapsz! Majd aztán megmutatjuk, szakikám, hogy mit tudunk! Jani ragyog. Homlokán és orrahegyén szinte világítanak a szeplők. Lépked az öreg oldalán, és valami nagyot szeretne tenni, valami elmondhatatlan nagyot. De nem jut eszébe semmi. De mégis! Zsebébe nyúl, cigarettát vesz elő, odakí"-Mja Kátolyinak. Elfogadja-'-'’ — mert még soha nem fogadta el. Elfogadja! Kivesz egyet a csomagból, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga, és amikor Jani gyufáért kapkod, az öreg rászól: — Hadd csak, ne pazarold Itt az én öngyújtóm. És ő szolgál tűzzel a fiúnak
