Kelet-Magyarország, 1964. augusztus (24. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

TmdowttÜMig * Technika * Tudomány * Technika 35 Balaton a Nyírség alatt Két korszakalkotó felfedezés hatása megyénk mezőgazdaságára Hazánk a mérsékelt égöv­nek változékony, eléggé szél­sőséges, többnyire száraz ég­hajlatú területe. A magyar sík­ság sajátságos helyzete a Kár­pátok hegykoszorúja következ­tében alakult ki. Noha a mér­sékelt égövnek elenyésző ré­sze az ország területe, időjárá­si, főként csapadékviszonyai nagy változatosságot mutat­nak. Dunántúl nagy részén az atlanti-óceáni páratelt lég­áramlatok kiürülnek — belő­lük ritka szerencsés esetben hull csapadék az ország kö­zépső és keleti területeire. A keleti, északkeleti légáramla­tok rendszerint szárazak, csa­padékot ritkán hoznak. Ezért gyakoriak az olyan évek, hogy a keleti részek — köztük Szabolcs-Szatmár is — feleany- nyi csapadékot kapnak mint a nyugati megyék, s azt a keve­set is rendszerint rossz évi megoszlásban. Ennek következ­tében jelentkeznek gyakran az aszályos nyarak, amelyek — szinte átmenet nélkül — má­justól októberig tartanak. TÍZEZERRŐL HATSZÁZEZER! Szabolcs-Szatmárban, és az éghajlatilag csatlakozó terüle­teken azért veszélyes—, egyes években katasztrofális — ez a hosszúra nyúló aszályos év­szak, mert egybeesik a mező- gazdaságban a növénytermesz­tés fő vegetációs időszakával. Az ember évezredek óta küzd az éghajlati tényezőknek szá­mára káros hatásai ellen, s azok megszüntetéséért. Ilyen a föld termékenységét megbéní­tó aszály is. Hazánk földjén a török hódoltság idejében is volt már — nyomokban — öntözé­ses gazdálkodás, de azóta év­századok teltek el, s a husza­dik fzázad fordulójáig gyakor- latilag nem lehetett beszélni számottevő öntözött mezőgaz­dasági területről. Szabolcsban sem voltak Ilyenek — néhány törpe bulgárkertészet kivételé­vel. A felszabadulást megelőző néhány évtizedben öntöztek az országban párezer holdon, de ennek többsége rizstelep volt. 1345-ben a tízezer holdat sem érte el — a háborús helyzet után és annak következtében — az öntözött terület; a máso­dik ötéves tervben az öntözé­si előirányzat meghaladja a 600 ezre holdat! A társadalom­ban uralkodóvá vált, a mező- gazdaságban is győzelemre ju­tott szocialista tulajdonviszo­nyok tették lehetővé az ered­ményes küzdelem mind erőtel­jesebb kibontakozását a mező. gazdaság, egyben az egész nép ellensége — az aszály ellen. KINCS A HOMOK ALATT Megyénkben is évről évre gyarapszik az öntözött terület; tavaly 15 000 volt, jövőre már harmincezer hold lesz összesén berendezve öntözésre. A szat­mári rizsföldek és a szorosan vett zöldségkertészeti növény- kultúrák után mind szélesebb körben terjed ki az öntözés szántóföldekre, kezdetét vette a rétek, legelők mesterséges víz- gazdálkodása és itt-ott rend­szeresen vagy alkalomszerűen vizet juttatnak a gyümölcsö­söknek is­Vízforrásaink mennyiségére nem panaszkodhatunk. A fo­lyók és vízzel huzamos ideig telítődő holtágak, a föld mély rétegeinek vízkincsei még gyé­ren vannak hasznosítva. El­sősorban így van ez a nagy kiterjedésű Nyírség homokján. Tudományos kutatások ered­ményei igazolják, hogy a Nyír­ség alatt — dr. Simon László szavaival — 30—35 Balaton tömegének megfelelő víz van. A geológiai felmérések realitá­sát a nyírtassi mélyfúrású kút sikeres vízhozama máris iga­zolta. A szatmári-beregi öntés­talajok 15—30 méter mélyen lévő kavicsos szintjéből csőku- takkal nyerhető víz, s ezen túl — a beregdaróci példára — ott van a kis víztárolók létesíté­sének lehetősége, ami egyben dús építőkavics bánya is. Elektronikus ap kellett — pneumatikus a§y Az elektromosságnak a leg­parányibb mennyisége, egyet­len szikra is katasztrófát okoz­hat például a szén, a kőolaj, a gáz bontásával, lepárlásával, faidolgozásával foglalkozó üze­mekben. Évek óta foglalkoztatja a szakközvéleményt a gondolat, hogy ezeket az iparágakat a villamos s-ikra kikapcsolásá­val ketoné automatizálni. A külfö’di szakemberek is ér­deklődéssel fordultak a szov­jet tudósok felé, akik egészen séklet, a fűtőanyag-felhaszná­lás. Ugyanebbe a „gyufásdoboz- ba” táplálták be a feladatot: a szerkezet keresse ki azt a legkedvezőbb munkarendet, amely mellett a kazán a leg­kisebb fűtőanyag-felhasználás mellett a legnagyobb mennyi­ségű gőzt tudja szolgáltatni. Amikor elkészül a szükséges megoldás, a „skatulya” a kü­lönböző csatornák hálózatán át kiadja a vezérlési utasítást, de nem elektromos Impulzus­új automata vezérlési rend­szert dolgoztak ki. Az új rend­szer alapja a sűrített levegő, pneumatika, amelyet egészen a legutóbbi időkig világszerte elavult dolognak tartottak. A szovjet tudósok kidolgoz­ták az ipari preumoautomati- ka univerzális rendszerét, s ennek keretében másfél tucat szabványosított részelemet ké­szítettek, gyufásdoboztól — gyufaszál nagyságúig. Ezek se­gítségével máris gyorsan épül­nek a legbonyolultabb auto­mata rendszerek. A pneumatikus automata vezérlési rendszer látszatra csupán néhány alkotóelemből áll, ezek mindegyike szürkére festett gyufásdobozra emlé­keztet. Valamennyinek olyan a szerkezete, hogy szüntelenül kapja a jelzéseket a helyszín­ről, például egy hőerőmű ka­zánjából. A jelzések alapján ez a bizonyos automata elem rögzíti az olyan fontos adato­kat, mint az, hogy mennyi a víz a kazánban, mennyi a gőz, milyen a nyomás és a hőmér­A méter története m. A kripton izotóp narancssárga sugara izotópok jelenléte okozta. A kémiailag egységes elemek ugyanis azonos kémiai visel­kedésű, de különböző atomsú­lyú anyagok keveréke. Ezért az általuk kibocsátott fény sem tökéletesen egyszínű hanem különböző, egymástól kevéssé eltérő hosszúságú fénysugarak keveréke. A kríp- ton — bármennyire is egysze­rű kémiai elemnek látszik a kémikusok szemében — mé­gis hat különböző atomsúlyú kriptonfajtának a keveréke. Hosszas kutatás eredményezte azt a felismerést, hogy a kí­vánalmaknak a kripton 86 atomsúlyú izotópja felel meg legjobban. Ezekben a vizsgá­latokban a Szovjetunió, Ang­lia és az Egyesült Államok la­boratóriumai játszottak nagy szerepet. Hátra volt még egy olyan műszer szerkesztése, amellyel a kívánt sugárzás minden külső behatástól men­tesen előállítható. Amikor a braunschweigi fizikai-techni­kai intézetnék sikerült ilyén kripton-fényforrást előállítani, a méter új definíciójának már nem volt különösebb akadá­lya. 1960 október 14-én Párizs­ban, 32 ország delegátusának jelenlétében a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Egyesü­let általános konferenciáján bejelentették a méter új meg­határozását. Eszerint a méter egyenlő a 86-os kripton-izotop által légüres térben kibocsá­tott narancssárga fénysugár hullámhosszának 1 650 763,73- szorosával. Az új meghatáro­zás az eddiginél mintegy száz­szor pontosabb és a méter hosszúságát milliomod milli­méter pontossággal határozza meg. Nem véletlen, hogy ez az új mértékalapegység most szüle­tett meg. A tudomány és a technika szédületes fejlődése a XX. században a hosszmérték korszerűsítését is megkövetel­te. Az új méter állandó, a ter­mészet által nyújtott és meg­változtathatatlan atomszerke* zeti sajátságokon alapszik. Az eddigi méter-meghatarozással szemben — a sokkal nagyobb pontosság mellett — hatalmas előnye, hogv elvileg bármely nemzet saját laboratóriumá­ban, a prototípustól függetle­nül előállíthatja. Nincs tehát anyaghoz kötve. Megállapít­hatjuk, az új méterfogalom, kialakulása művelt világunk és haladásunk egyik legszebb eredménye és "z önzetlen nem­zetközi tudom! ayos együttmű­ködés követendő példája. 1964. augusztus 20. kon, majd a mellékégákon be-, építik az egyes szerelvényeket" leágazásokat, szelepeket stb. Egy kát. hold berendezése, kai kuláció szerint 5200 forintba kerül. KÍSÉRLET AZ AGROFLEX'EL A föld feletti és föld alatti műanyagcsöves rendszereknek a kombinációja adja az úgyne­vezett félstabil öntözőrendszert. A föld alatti berendezésre 100— 150—200 méter hosszú flexibi­lis tömlőket lehet csatlakoztat­ni a földfeszínen. A műanyagcsövek — kezdeti kísérlet után becsült — élet­tartama földben 30—40, föld felett 10—15 év. Átlagosan 20- év. A nyílt földcsatorna rend­szerek karbantartási költsége az elszivárgó és kifolyó vízvesz­teség, és e víz károkozása évenként tetemes: mérések sze­rint 850 forint holdanként. Sza­bó János számítása szerint ez 20 év alatt akkora összeg, ami­ből nyugodtan fedezhető a fél­stabil öntözőberendezés beru­házási költsége. A Szabó-féle — általa AGROFLEX-nek nevezett — polietilén vízvezető tömlők, műanyagcsövek berendezéstech nikailag átestek az első kipró­báláson. A Nyírségi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézet előre­láthatóan jövőre megkezdi a berendezéssel a kísérletet, hogy pontos választ kapjon termesz­téstechnikai, növényélettani stb. vonatkozásban. ★ Szinte véletlenszerű az az egybehangzás, hogy ugyanazon évben igazolta a gyakorlat úr. Simon László munkásságét, a nyírségi homokon a mélytalaj­réteg vizének feltárásával, s Szabó János mérnök műanyag­csöves öntözőberendezése is kiállta a technikai próbát. Aligha tévedünk: sok akadályt kell még leküzdeni, amíg a „nyírségi balatonok” vize fel­színre kerül, s a műanyag cső­rendszer is kiállja a gyakorlat minden kritikáját. De amikor ez elérkezik, akkor valóban el­mondhatjuk: a megnyert víz és annak veszteség nélküli elszál­lítása forradalmi változást, új' kort nyit a Nyírség mezőgazda. Ságéban. S. A. hatja az öntözőberendezések jövőjét, de akár a jelenét is. Ez a műanyagtömlő a legkülön­félébb átmérővel készíthető, könnyű és olcsó- Tetszőleges nagyságú átmérővel, a víznyerő helyről zártan, nagy távolságra lehet benne a vizet szállítani a kisebb rendszereken át az ön­tözött területre, ahol a még ki­sebb átmérőjű csövekből esőz- tetve, vagy akár barázdás mó­don is juthat a csapadék a nö­vényekre, a talajra. Ez a felszí­ni, hajlékony csőrendszer nem igényel épített öntözőrendszert, nincs szükség tereprendezésre. esŐztetés esetén egy-egy csat­lakozó cső — a 6—8 méteres fémelemekkel szemben — 100— 200 méter hosszú lehet, a terü­leten kábeldobra csavarható fel; az áttelepülés így igen egy­szerű, s újabb nagy területei ölel fel. A Szabó János által össze­állított létesítési költség össze­hasonlításnak érdekes a végső összege. Egy 400 holdas föld- csatornás öntözőrendszer — 4300 forint/kat. hold — egy- millió-hétszázhúszezer, a poli­etiléncsöves megoldás 850—900 ezer forintos beruházást igé­nyel. S a költségkülönbség mellett ott vannak még a föld- csatornás rendszer egyéb hát­rányai. A korszerű öntözéstechníka mindenképpen igyekszik kikü­szöbölni a földfelszíni nyíll vízvezetést. A Tiszavasvári Állami Gazdaságban épült elő­ször Szabolcsban föld alatt ve­zetett öntözőrendszer. A föld alatti nyomócsöves öntözőbe­rendezések azonban azbesztce­menttel készülnek. Az azbeszt import anyag; a csövek drágák. Egy hold berendezése 10—12 ezer forintba kerül. Szabó Já­nos a föld alatti vízvezetésre is a műanyagcsövet javasolja. Az úgynevezett béléscsövet, amely elérheti a két méteres átmérőt Is, a géppel húzott, vagy kézi erővel ásott árokba kell fektetni. A csövet levegő­vel vagy vízzel megtöltik — s a nyomásigénynek megfelelően — körülveszik dróthálóval, majd az egészet csúszózsalu mellett vékony réteggel körül­betonozzák. (Közben a főága­Vannak nagyüzemi öntöző- berendezések a víznek megfe­lelő módszerrel való talajra juttatásához, — de bármennyi van, mindig kevés az egyre fo­kozódó igény mellett. Tehát az eddig kialakult és általánossá vált termesztési és öntözési technikának megvan az alapja. ÚTTÖRŐ TUDOMÁNYOS MUNKA Azonban mint minden más­nál, itt sem állíthatjuk, hogy a technika elérte az igények­nek megfelelő optimális szin­tet. Az elmúlt években több irányban indultak kísérletek, egyrészt a hosszú időn át ki­alakult módszerek tudomá­nyos értékelésére, másrészt — az előbbiek megismerése foly­tán — újabb technológiák ki­alakítására. Az alábbiakban egyik me­gyénkbeli kultúrtechnikai mér­nöknek, Szabó Jánosnak több éves kutatást befejező eredmé­nyeiről szólunk; korántsem a teljes tudományosság igényé­vel, s nem azért tesszük, mert berendezései kiállták volna a gyakorlat valamennyi próbá­ját — hanem azért, hogy ez a hazai viszonyok között úttörő­nek számító munka ezáltal ke­rüljön szakmai nyilvánosság elé. Szabó János mérnök több alapvető tényező vizsgálata után kezdte az új út keresé­sét az öntözéstechnikában. Kü­lönféle talajtípusokon és he­lyeken vizsgálta a földből ké­szült, nyílt vízvezető csatorna­rendszereket abból a szempont­ból, hogy a szivattyúk által ki­emelt vízből mennyi jut az ön­tözendő területre; mennyi vész cl a csatornákban. Megállapí­totta, hogy időszakosan üze­melő öntözőtelep vízvezető csa­tornáiban a párolgás, az elszi­várgás és kifolyás következté­ben réti agyagon 38, öntéstala­jon 62, mezőségi talajon 52 — átlagosan 54—55 — százalékos a vízveszteség. A termelési idő­szakban állandóan üzemeltetett telepen a csatornák'vízveszte­sége réti agyagon 15, szikesen 20 százalékos. Ezeken kívül ott van a homok, amelynek közis­merten igen nagy a vízáteresz­tő képessége, így felszíni föld- csatornás vízvezetése a legke­vésbé gazdaságos. Általában te­hát ezek a csatornarendszerek 35 százalékos vízveszteséget okoznak! Ezer köbméterből — ez egy hektárra 10 milliméte­res csapadék — 350 köbméter vész kárba! És a kifolyás, elszivárgás — a vízveszteségen túl — még károkat is okoz: a csatorna mentén a növények számára káros magasságra emelkedik a talajvíz; rongálódnak, dús gyommal fertőződnek a csator­nák és a környező területek. Maguk a felszíni földcsatornád tetemes területet elvesznek a termeléstől, s egyúttal akadá­lyozzák a nagytáblás nagyüze­mi gépi munkát. Megállapítja még, hogy az általánosan elterjedt, felszíni, vízvezető fémcsövek nefiezek, mozgatásuk átállásnál körül­ményes, sok taposással jár, ami károsítja a növényeket. Az öntözőberendezése csőrendsze­rének nagyobb távolságra va­ló szállítása sok szállítókapa­citást leköt, és biztonságos tá­rolásukhoz nagy raktárra van szükség. És végül: a területek berendezése, öntözése — drága. A fentiek alapján kezdte meg Szabó János egy új út ki­taposását. Figyelmét a mű­anyagokra fordította. A hajlé­kony terűén tömlők súlya fo­lyóméterenként — a cső ke­resztmetszetétől függően — 6 —12-szer könnyebb mint a fé­mé. Azonban van egy nagy hátránya: igen drága. A poli­etilén cső olcsó, de nem ki­elégítő a nyomástűrése, szál­lításra, üzemelésre érzékeny. ÉPÍTÉS NÉLKÜL A textilbéléssel vagy dórt- hálóval javított polietilén cső­ben találta meg azt a típust, amely szerinte forradalmasít­vésett két vonal közötti távol­ság jelentette 1889-től 1960-ig a méter hosszát. Bár ez az alapegység kiváló és a nem­zetközi követelményeknek is tökéletesen megfelelt, a kuta­tókat továbbra is foglalkoztat­ta az az elgondolás, hogy a métert a fény hullámhosszá­val kellene meghatározni. Va­lamely gáz atomjai által kibo­csátott fény hullámhossza ugyanis a Föld minden pont­ján azonos. Ezt a hullámhosszt teljesen változatlanul megta­lálhatjuk akár a Nap, akár a csillagok fényében, ugyanak­kor a méter alapját képező földalak változó és állandó mozgásban van. A fény hul­lámhosszán alapuló méter fel­tétlenül pontosabb és általá­nosabb, mint az eddigi, mégis csak az ember által megalko­tott mérték. Sok kutatómunkát jelentett a tudósoknak, amíg az eddig hászhált méter alapegységnél még pontosabbat nyertek. ,A spektroszkópia tudományának segítségével a különböző fény­hullámok hosszúságát igen nagy pontossággal lehet mér­ni; De ezen a területen is, ép­pen a kívánt nagy pontosság miatt, súlyos nehézségek me­rültek fel. Az első sondot az A történelmi nevezetességű ..platinaméter”, ha nem is nagy mértékben, de változtat­ja a külső hőmérséklet hatá­sára hosszúságát. Saint Claire Deville kémikus kutatásai so­rán talált egy olyan ötvözetet, amely állandóan tartható; ez íz ötvözet 90 százalék plati­nából és 10 százalék iridium- oól áll. Az első kísérletekben az új ötvözet még idegen fé­mekkel, például vassal volt szennyezve és sok technikai nehézséget kellett legyőzni / ad­dig, amíg „tökéletes”’ plati­na-irídiumot sikerült előállí­tani. A tudósok gondos mun­kájának és erőfeszítésének eredményeképpen 1889-ben készült el áZ új méter proto­típusa és ézt azóta a Breteuil- pavilonban, a Nemzetközi 3úly- és Mértékhivatal hivata­los laboratóriumában, a Sa- Int-Cloud parkban őr2ik. A kutatómunka feltételeit teljes mértékben biztosították. Hár­mas fallal gondoskodtak pél­dául a laboratóriumi helyisé­gek hőszigeteléséről, s az elő­forduló csekély hőmérsékleti változásokat automatikus fű­tőberendezésekkel szüntetik meg. Az ebben a laboratóriumban őrzött platina-iridiumrudba 9 Képünkön: A pneumatikus agy feltalálói közül ketten: A. Tál és T. Jefrenéva, Mindketten Lenin-díjasok. sál, hanem szigorúan meghatá­rozott sűrített levegő adagok­kal. Ezek a sűrített levegő lö­kések hozzák működésbe az utasításokat végrehajtó szer­kezeteket, amelyek gyakran közönséges reteszek vagy csa­póablakok, amelyek pillanat­nyi eltávolításával szabályozni lehet például azt, hogy meny­nyi ievegő jusson a kazán tűzterébe. Nagyjából hasonló elvek alapján irányítja a „pneuma­tikus agy” a vegyi folyama­tokat is. Kézenfekvő, hogy az új módszerrel olyan termelési folyamatokat is automatizálni lehet most már, amelyek gé­pesítésére korábban szinte nem is gondoltak. A pneumatikus agy a Szov­jetunióban és külföldön egy­re jobban terjed. Eddig már nyolc nyugati tőkés ország el­ismerte a Szovjetunió elsőbb­ségét, s olyan műszakilag fej­lett országok pedig, mint Franciaország és Olaszország, a szovjet szervektől kértek en­gedélyt a szabadalmazott mód­szer hazai alkalmazására.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents