Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

MEGJEGYZÉS Tervezés kollektiven A megye tanácsi vállala­tainak vezetői ezekben a hetekben értékelik az első félévi tervteljesítést. Az idei és a korábbi tapaszta­latokat elemezve hamaro­san hozzákezdenek a jövő évi termelési terv elkészí­téséhez. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a rossz munkaerő-gazdálkodás, a ka­pacitásszámítás hibái, a kollektíva részvételének hiánya a tervezésben sok esetben év közben történő tervmódosításokat tett szük­ségessé. Néhány üzemben a terv készítésekor a létszám- változásokat nem vették fi­gyelembe. Nem számoltak a nyugdíjazások eredményezte létszámcsökkenéssel és gyak­ran tervszerűtlenül igényel­ték a szakember-utánpót­lást, az ipari tanulókat. En­nek megszüntetése érdeké­ben célszerű lenne a szak­emberképzést évek perspek­tívájában tervezni, hogy ez se legyen akadálya a folya­matos termelésnek. A tervkészítés másik fi­gyelemre méltó szempontja — a kollektíva részvétele a tervezésben. Korábban ezzel sem sokat törődtek a válla­latok. A gazdasági vezetők nem ismerték a kisebb na­gyobb munkaterületek dol­gozóinak sajátos termelési problémáit. A tervek emiatt néha irreálisak voltak. Az üzemi kollektíva véleményé­nek, javaslatainak, tapasz­talatainak megismerése je­lentős segítséget nyújthat a tervkészítésben. Nagy jelentőségűnek te­kinthető az az elgondolás, amelyet az idén először kí­ván megvalósítani a megyei tanács ipari osztálya: a vál­lalatok időben és a kollek­tíva bevonásával készüljenek fel a tervjavaslatok össze­állítására. Egyeztessék a le­hetőségeket, adottságokat az Igényekkel. Dolgozzák ki az intézkedéseket, amelyek se­gítségével eleget tehetnek a központilag megszabott kö­vetelményeknek. Ez a munka csak akkor lesz eredmé­nyes, akkor nem kell ké­sőbb tervmódosításokat vég­rehajtani, ha az üzem min­den dolgozója részt vesz a tervezésben, segíti azt ta­pasztalataival; Sz. Sz. Kétszázöt lakás — időre Hét elején egy nyíregyházi építkezésen A hét első napja szép, de­rült időt ígér az építőknek, örülnek is ennek a munká­sok, mert csak így tudnak zavartalanul dolgozni a víz­torony melletti 205 lakásnál. Igaz, a nap már magasan jár, az óra rr.utatója közel a nyolchoz, a munka meg­kezdése azonban elég von­tatottan halad. — Hétfő van, ilyenkor ké­sőbb indul a munka — mondja mentegetőzve Köles István munkavezető. — A munkások egyrésze vidékről jár be. De máskor reggel hatkor teljes lendülettel dol­goznak az emberek. Sürget az idő Tamás József brigádveze­tő szaporán osztja szét bri­gádtagjai közt a munkát. Amikor elhangzik az utasí tás, mindenki munkához kezd. Néhány perc múlva felzúg a betonkeverő gép, lomha mozgásukkal megin­dulnak a daruk is. — Mától kezdve két mű­szakban dolgozunk — mond­ja a huszonegy tagú brigád vezetője. — Ezért máskép­pen kellett a munkát is megszervezni. Sürget az idő..: Nincs olyan munka, amit pontosan és időre el ne vé­geznének. Mogyorósi Ferenc építésztechnikus mondja el: aki velük fogad a munkára, az biztos veszít. így járt ő is. — Akár most is fogadnék — veszi át a szót a brigád­vezető, — hogy augusztus 20-ra a négyemeletes 2-es épületet, augusztus 30-ra az 1-es épületet és szeptember 20-ra a 3-as épületet átad­juk. Ezt már az embereim­mel meg is beszéltem. — Erről csak elismeréssel szólhatok — mondja a tech­nikus —, mert másfél hóna­pos lemaradásunk van. Beszélgetésünk során en­nek több okát jelölték meg. Egyrészt a tervmódosítást, amely ugyan népgazdasági- lag hasznos, mert 20 lakás­sal több kerül átadásra, de csak késleltetett. Másrészt nem volt elegendő munka­erő, és nem egy esetben az anyaghiány is hátráltatta a munkájukat, All a daru — Most már jobb ütem­ben heiid az építkezés — mondja az építésztechnikus. — Van anyag, a munka is szervezettebbé vált. Ha va­lami különösebb akadály nem jön közbe, a részfel­adatként megjelölt 123 la­kást őszre sikerül átadni. Persze még most is sok té­nyező hátráltatja a mun­kánkat. Itt van például ez a daru — mutat kezével a ma­gasba nyúló új emelőre, — már két hete kihasználatla­nul áll. Pedig úgy kellene mint a cukor... Az Építőipari Gépszerelő Vállalat úgy látszik nem %y kis cédula A 2 egyetem ne­ves profesz- tzorának előadá­sait mindig feszült érdeklődéssel hall­gatták a padokban. •Most is nagy fi­gyelemmel lesték szavait, de feltűnt, hogy amíg azelőtt sohasem nézett jegyzeteibe a pro­fesszor, most több­ször is a zsebébe nyúlt és egy ok­mánybélyeg nagy­ságú kis cetlibe pillantott, majd a papírdarabkát zsebretéve, folytat­ta előadását. Ké­sőbb is mindunta­lan szünetet tartott és ilyenkor újból és újból vizsgál- gatni kezdte a pa­rányi feljegyzést. A tanár az elő­adás befejeztével régi szokásához híven, megköszön­te a hallgatók fi­gyelmét, majd el­távozott a terem­ből. A csöppnyi papírdarabkát azonban ottfelej­tette a katedrán. Az egyik hallgató, a tanár lelkes híve, felemelte a papírt, amelyben ez a fel­jegyzés állt: „10 dkg sonka, 10 dkg vaj, 1 cipó.” A tanítvány a tanár után sietett. 4 professzor a la­kása felé tartott és már hazaért, amikor a fiú utol­érte. — Bocsánat pro­fesszor úr — állí­totta meg őt a fia­talember —, ezt a cédulát a katedrán tetszett felejteni. A tanár először nem értette, hogy miért állította meg a fiatalember, de amikor az megis­mételte Szavait, felderült az arca és kedvesen meg­köszönte tanítvá­nya figyelmessé­gét: .— Nagy szíves­séget tett nekem ! rrátom. A felesé­gem többször is megkért, hogy ne felejtsem el ezeket a holmikat hazafe­lé megvásárolni. Ezt a cédulát is ideadta emlékezte­tőül. Nagyon kö­szönöm, hogy utá­nam- jött, mert bi­zony elfelejtkez­tem a bevásárlás­ról. Ismételten kó szó nőm kedvessé­gét, igazán kínos lett volna, ha son­ka, vaj és izé, ke­nyér nélkül me­gyek haza. Kezet fogott a fiatalemberrel, zsebrevágta a cé­dulát és a kővetke­ző pillanatban fel­ment a lépcsőn a lakásába... Palásti László sokat törődik az építkezés ütemével. Amióta felállítot­ták a nagy teljesítményű darut, ott szomorkodik ma­gában, tehetetlenül. Az épí­tés vezetőinek fogalmuk sincs arról, hogy mikor ál­líthatják munkába. Felháborodottan panasz­kodtak arról, hogy egyes építésvezetőségek nem össz­hangban szervezik a mun­kát. Például: hiába igénylik meg a dömpereket a kiter­melt föld elszállításához, nem kapják meg. — Látja ott azt a szállító- szalagot — mutatja a bri­gádvezető, — már hetek óta áll ékszíjhiány miatt. Hiá­ba szóltunk a központba, senki nem törődik vele. Pe­dig legalább tíz ember mun­káját helyettesítené. Hiszen kevés a munkaerő. Szigetelőanyag — darabokban — Kora tavasszal hiába igényeltük meg a szükséges szigetelő anyagokat -— mond­ja az építésztechnikus csak darabokat tudtak kül­deni. Ügylátszik a megren­delés valakinek a zsebében maradt... Ez is napokat vesz igénybe. Az idő még nem késő. A munka most valóban nagy lendülettel indult. 205 lakás határidőre való megépítése nem lehet közömbös. A ta­pasztalatok alapján ez nem az építőipari munkásokon fog múlni. B. L. Nem szomjaznak többé «1 beregi földéh Percenként 2000 liter vizet adnak a csőkutak A Nyírbátori Növényolajipari Vállalat múlt évben extrakcsós üzemét és egy rak­tár építését kezdte el. A közel húszmillió forint értékű új létesítményt határidő előtt két hónappal adják át az építők próbaüzemeltetésre. Foto: Elek Emil Szabolcsi falvak Leendő városok: Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor, Fehérgyarmat és Vásárosnamény 1385 külterületi lakóhely sorsa Csapadékban a megye, sőt az ország egyik legszegényebb vidéke a Bereg. Idők múltán talán sehol annyi sóhaj, epe- kedő reménykedés nem szállt | nyári időszakban esőért, mint I ezen a tájon, ötven esztendő átlagában 5—600 milliméter a2 itt lehullott csapadék, amely­nek háromnegyed része ősz­szel és télen esik. A termés­átlagokat mindig nagyban be­folyásolta az időjárás, bizony­talanná tette a tervezést, s a korán kiégett legelőkön éhez­tek a jószágok. — Igazi változás, amely nagy reményekre jogosít, a .nagyüzemi társas gazdálkodás létrejöttével született — mond­ja a Vásárosnaményi Járási Tanács elnökhelyettese, Vass Bertalan elvtárs. — Példát a gulácsi, a lónyai, a vitkai tsz-ek mutattak, amelyek 1961-ben elsőnek alkalmazták ezen a részen a mesterséges öntözést. A felületi öntözésre a Tisza, Szamos, Kraszna nagyszerű lehetőséget bizto­sít, s kihasználásuk alapját az Összefogás ereje jelentette; Gondot okozott azonban to­vábbra is a Felső-Bereg nyolc községe, amelyek közelében egyáltalán nincs öntözésre fe­lületi lehetőség. Pedig itt is megvolt az akarat a több ter­melésre, jobb, biztonságosabb életre vágytak az emberek, így jutottunk el a felületi víz­felhasználás mellett a csőkutas öntözés megvalósításához. Ked­vező feltételnek látszott a be­regi rész legtöbb helyén a ta­lajvíz. S az elképzelések valóra váltásához nem késett az ál­lami segítség. Ma már 30 csőkút van a vásárosnaményi járásban. 20 esőztető berendezéssel és a rendszeresen öntözött terület csaknem 3 ezer hold. Egy berendezéssel természetesen több kutat is tudnak üzemel­tetni. Az öntözött terület fele lucerna, a többi kapásnövény és kertészet. A kutak vízbő­sége akkora, hogy nem egy közülük 2000—2400 liter vizet ad percenként. Vízzel termelt milliók Kellő talajerő-utánpótlással* jó növényápolással az öntözött földeknek a terméstöbblet értéke — növényféleségektől függően —, 1000—1500 forint körül változik. Ez 3 ezer hold után mintegy 4 miUió forint. — Ha nincsenek csőkútjaink a hozzájuk való berendezés­sel és nem öntözünk rendsze­resen, tsz-eink meglévő do­hányterületeinek a nagy szá­razság miatt ma fele sincs meg. Ez a veszteség 3 millió 900 ezer forint kiesést jelen­tett volna. Nem számíthattak volna tsz-eink 300 holdon a konzervzöldségfélék sikeres termelésére, De így holdan­ként — minimálisan is mintegy 6 ezer forint a bevé­telük — magyarázza Vasa elvtárs. Növeli _ a lehetőségek ki­használását az ugyancsak pár éve alakult Beregi Vízgazdál­kodási Tsz-közi Társulás* amely a III. rendű csatornák építését, karbantartását, fel­újítását végzi. Közvetlen mű­szaki-technikai segítséget ad a tez-eknéí: egy kivételével az összes meglévő csőkutakat is a vállalkozás készítette el. Mint mindenhez, az öntö^ zéshez is érteni kell. A tsz-ek gondoskodnak szak­emberekről és öntözési szak­munkásokról Az elmúlt két télen 90-en, — többségükben fiatalok — vettek részt a na- ményi járásból bentlakásos öntözési szakmunkásképző tan­folyamon Nyíregyházán, és si­keres vizsgát tettek. Tizenkét fiatal tanul a járásból társa­dalmi ösztöndíjjal a Szarvasi Öntözéses Felsőfokú Techni­kumban. Közülük nyolcán rö­videsen befejezik tanulmá­nyaikat és megkezdik a mun­kát a termelőszövetkezetek­ben. Csapadék 30 000 holdra Jövőre 4500 hold lesz a be­regi részen az öntözött terü­let. Húszéves öntözési távlati tervet dolgoztak ki a járás­ban. Megvalósulásakor 30 ezer holdról űzik el véglegesen a csapadék utáni sóhajos gon­dot. Jelentőségét egyetlen számadat is sokat sej tetőén igazolja: a járásban a tsz- tagok közösből való részesedé­sének összértéke tavaly 7# millió forint volt: a távlati terv megvalósulásával további 40—45 millió forinttal lehei növelni a jövedelmet Asztalos Bállal helyet kapott a külterületi te­lepülések sorsa, tekintve, hogy Szabolcs-Szatmárban 1385 kül­területi lakott hely van, s itt él az összlakosság 14,5 száza­léka. Mi lesz az 1335 külterületi lakóhely sorsa? Előbb egy pillantás a megye térképére: a megye 5937 négy­zetkilométernyi területén 587 ezer 257 ember él, az ország lakosságának 5,8 százaléka. A megye lakosainak csaknem tíz százaléka él Nyíregyházám Szabolcs-Szatmár északi részé­re az aprófalvas, a délnyugati részre a középfalvas nagyság- rendű településrendszer a jel­lemző. Egész népgazdaságunk fej­lődésének egyik legfontosabb soron következő területe a je­lenlegi kedvezőtlen település- hálózat átalakítása. A telepü­lések kiépültsége, koncentrált­sága, az élet gazdasági és kulturális feltételeinek kiala­kítása végső soron hatással van az egész társadalmi fejlő­désre. A korábban ötletsze­rűen és a pillanatnyi gazda­sági és egyéb indítékok hatá­sára kialakult szabolcsi kül­területi településhálózat is alapos és meggondolt tanul­mányozásra, a feladatok sürgős kidolgozására szorult. Ez or­szágosan és megyeileg meg is történt. VÁROSIAS FALUKÖZPONTOK 22 fejlesztendő külterületi és egyéb belterületi települést je­lölt meg az ÉM 20/1960. sz. nyilvántartása. Figyelembe véve a gazdaságpolitikai, nép­rajzi stb. szempontokat a me­gyei fejlesztési bizottság csak 13 külterületi lakótelepet nyil­vánított fennmaradónak, mely­ben az építkezés továbbra is engedélyezhető. Ebből Nyír­egyházához tartozik négy ta­nyabokor központ és 7 külte­rületi település a megye fő­ként nyugati részén, ahol a te­lepüléshálózat ritkább, a te­lepülések nagyhatárúak és na­gyobb létszámúak. A fennmaradó, szaknyelven — „mellékfalvak” a megye nyírségi részén'lálálhatók. Ti- szalök—Dombrád—Nyíregyhá­za—Nagykálló—Balkány vona­lában. Bár még nem minden részletében végleges a telepü­lésfejlesztési terv, némi elté­rés is mutatkozik az országos és a megyei tanulmány kö­zött, s a következő hetekben, hónapokban kerül a megyei párt vb elé, — sok főbb cél­kitűzés minden bizonnyal eggyező lesz. Fokozatosan elérendő cél, hogy 2000-re a fejlesztésre ki nem jelölt kis települések be­olvadjanak a községekbe. 1970-ig el kell készíteni az ösz- szes távlataiban fejlesztésre kijelölt települések egyszerű­sített általános rendezési ter­vét. 1980-ig fokozott állami tá­mogatás mellett a faluköz­pontok az alapfokú közmű- és közintézmény ellátásban meg kell, hogy közelítsék a városi színvonalat. Előreláthatólag 65 falukörzet központból tevődne össze a megye települési háló­zata. Hat kiemelt település sze­repel a távlati fejlesztési terv­ben. Nyíregyháza, Kisvárda, Mátészalka, Nyírbátor — s a megyei terv szerint — még Vásárosnamény és Mátészalka. A városjelöltek: Kisvárda 38, Mátészalka 34, Nyírbátor 27, Fehérgyarmat 20 és Vásáros­namény 16 ezer lakossal, míg a megyeszékhely 1980-ra 97 ezer lakossal rendelkezne. Páll Géza 1964-et írunk, azonban a távlati fejlesztési tervek ké­szítői kirajzolják előttünk nagyvonalaiban a következő évtizedek várható fejlődését. A város- és falutervezők me­gyénkben is a korszerű tele­püléskultúra megvalósításán dolgoznak. HAT ÉVSZÁZAD UTÁN Az egész országra kiterjedő településhálózati fejlesztés, — amely a tudományosság igé­nyével, a gyakorlati, gazda­sági és kulturális követelmé­nyek összhangjának megte­remtésével folyik —, Szabolcs- Szatmár települési arculatát lényegesen átalakítja. Olyan települések minőség­beli megváltozásáról van szó, amelyek a magyarság letele­pedésének második évszázadá­ban keletkeztek. A szakembe­rek tanulmányai szerint az el­ső szabolcsi települések ekkor alakultak ki, s a megye mai településhálózata a XIV. szá­zadban már kialakultnak te­kinthető. Hat évszázad..; Ilyen komoly múlt után érnek el a szabolcsi települések a következő évti­zedben a városi jelleg első ál­lomásaihoz. Egyrészükből tényleges városok fejlődnek ki 15—20—30 ezres lélekszámmal, a falukörzet központok pédig több lényeges települési sajá­tosságban megközelítik a vá­rosi szintet. SZABOLCS APRÓ FALVAI A megyei településhálózat­fejlesztési bizottság elkészítet­te tanulmányjellegű javasla­tát a csaknem 2000-ig terje­dő időszakra. Ebben a távlati fejlesztési javaslatban nem kis

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents