Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-02 / 153. szám
Me jé hen széfünk 6endok a dohánypajták építésénél Ass utóbbi két évben szinte megkétszereződött Szabolcs- Szátmár megyében a dohány- termő terület: 1963-ban és 1964-ben 4000—4000 hold dohány termésének a befogadására épültek és épülnek szárító- pajták. Tavaly a háromholdas pajtatípús volt az uralkodó épületforma, az idén az úgynevezett „Szabolcsi 10 holdas” helyileg kialakult típúst építik. A négyszáz darab, egyenként tízholdas pajtát a tervek szerint július 31-ig kellene ren- déltétésének átadni. Június végén, egy hónappal a határidő előtt, 375 pajtán dolgoztak, 250 darabnak elkészült a váza, oldaldeszkázása. Kedvező esetben augusztus végére várják a pajták többségének az átadását, de több mint hatvan darab , csak szeptemberben készül el. Arra helyet áldozni itt fölösleges, hogy miért volt a július 31-i határidő. Röviden: ekkor már megkezdődik a dohány betakarítása! A termelő gazdaságok, á dohánnyal, a pajták építésével kapcsolatban lévő szervek legfőbb észrevétele az elmaradással kapcsolatban: késve érkeztek a %>ajtákhoz a szerfák és a szükséges vasanyagok. Igen sok fagamiturát csak június utolsó két hetében kaptak meg a közös gazdaságok, egyes fontos vasszerkezetekből még mindig hiány van. Az 1964. évi pajtaberuházáshoz már 1963 márciusában elkészültek a megyei tervek. Ezek a tízholdas pajták a megyei volt nagybirtokokon használt, néhány még meglévő példányának a korszerűsített, a termelők igényének ez idő szerint legjobban megfelelő formája. A megyei tervezők tehát nem csináltak mást, mint elvetették a réginek a rossz tulajdonságait, s figyelmen kívül hagyták az elmúlt évek több halvaszületett típústervét, amelyek általában drágák voltak és korántsem feleltek meg a termelők és a dohányfeldolgozási technológia kívánalmainak. Ez utóbbi a termelők körében közismert. Azonban a „Szabolcsi tizhol- das” pajtának igen göröngyös volt az útja. Az FM. Építési és Beruházási Igazgatósága hónapokon át nem reagált a tervekre míg tavaly júniusban szabolcsi vezetők küldöttsége sürgette a pajták tervének intézését. Az említett szerv egy sor módosítást javasolt a tervben. Ez elkészült — s újabb módosítások következtek. Ez eltartott decemberig, s az illetékesek ekkor kezdhettek az építés szervezéséhez, az anyagigény, léshez, illetve a meglévők módosításához. ' Az Erdei Termék Vállalat márciusig sem a fa kitermelését, sem annak az erdőből való kiszállítását nem tudta elvégezni, későn rendelhették meg a szükséges és legyártásra váró vasanyagot is. A megyében, terv szerint, 1965-ben újabb kétezer holdra elegendő pajtát kell építeni. A tervezők már korrigálták az idei építkezéseknél esetleg felmerülő műszaki hibákat, nagymértékben csökkentették a pajtáknak amúgy is túlzott anyagigényét. A terv tehát kész van. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság szívesen vállalja — sokkal kedvezőbb feltételek között mint tavasszal —- az őszi anyagkitermelést és szállítást. Az FM Illetékes igazgatósága azonban — a megyei tervezők és beruházók szerint — ismét akadályokat gördít az elé, hogy idejében a feldolgozás, a megépítés helyén legyen a pajták anyaga. Statisztikai kifogásokkal él. (Egyébként rejtélyes, hogy harminc-negyven esztendővel ezelőtt az ácsok — mérnökök, tervezők nélkül — hogyan tudtak szabolcsi pajtákat csinálni, s ha szét nem rombolták azokat, még mindig használható állapotban vannak?!) Az igazgatóság októberre ígéri saját, tizenegyholdas típustervét a szabolcsiaknak. Ha ez a terv van is olyan jó mint a szabolcsi — ne legyen okunk kételkedni behne —, az biztos: az októberben elkészült tervekből 1965 júliusának végére megint- ciak nem lesznék pajták! az igazgatóság típústervei drágák. A szabolcsi típús holdanként !30 000 forintba kerül, az FM- típúsok 40 ezertől 55 000 forintos költséggel épülnek holdanként Még ha a célszerűségük egyforma értékű lenne is, a holdankénti 10—15 ezer forintos beruházási különbségek nem lehetnek közömbösek a népgazdaságnak, s különösen nem a termelőszövetkezeteknek. Szabolcsban, a dohánynak, e népgazdaságilag igen fontos terméknek jó minőségben való előállítása, termőterületének további bővítése érdekében nem érthetetlen huzavonát várnak a pajtakérdés megoldásánál, hanem rugalmas, hathatós segítséget, hogy ne forduljanak elő az idén tapasztalt gondok. Samu András Már konzerválják a zöldbabot — Jövő héten kezdik a meggy és a sárgabarack feldolgozását (Munkatársunktól): Mint már korábban megírtuk, június 8-án megkezdték a berendezések, gépek bejáratását a műszaki ellenőrzést a Nyíregyházi Konzervgyárban, amely a megye legfiatalabb ipari létesítménye. Június 17-én a déli órákban az első műszak megkezdte a zöldborsó üzemszerű feldolgozását, s ezzel hivatalosan is megkezdődött a folyamatos üzemelés. Az első műszak kezdetétől alig két hét telt el, s a gyár újabb eredményt jelentett: július 1-én saját termelvényeibő! megindította az exportot Első exportcikkük a zöldborsó. Szerdán 5 vagon szállítmány hagyta el a gyárat, s elindult a Szovjetunióba. A zöldborsó minőségével, az illetékes vizís- gáló szervek elégedettek voltak. A gyenge termés miatt azonban nem tudnak olyan mennyiséget készíteni, amilyenre exportlehetőség lenne. A zöldborsót követi majd a zöldbab-export. A konzervgyár már megkapta a TERIMPEX diszpozícióját és fuvarleveleit, s a zöldbox-só- export befejeztével, körülbelül július közepén megkezdi a kiváló minőségű, szálkamentes zöldbab szállítását. A jóvö héten kezdi meg a gyár a meggy, később pedig a sárgabarack-készítmények kísérleti gyártását. Ezekből a gyümölcsökből befőttet, dzsemet és ízeket készítenek a belkereskedelemnek. A harmadik negyedévben az addigra elkészülő üzemrészben megkezdődik a szárított hagyma készítése is. Erre a termékre elsősorban a nyugati országok tartanak számot. Zirc, Miskolc és az iskola Három munkással a fermentálóban A dohányfermentálóban befejezték a tavalyi dohány feldolgozásét. Most — körülbelül egy hónapig — szünetel a termelés, szabadságra megy a gyár. Kemény év volt és kemény év lesz, mert jó dohány- termés ígérkezik — jólesik a pihenés két idény között. Már vannak olyan munkások, akik létöltötték évi szabadságukat. „MÉG CSAK TÍZ ÓRA?!" Szilágyi Géza gyáregységi ellenőr 26-án jött vissza Zire- ről, a postás szakszervezet üdülőjéből, — Hosszú volt az a két bét — mondja —, különösen az első napokban nézegettem csodálkozva az órámat: „még csak hat óra, tíz óra, tizenkét óra?!*’ De aztán belejöttem. Megnéztük az ősparkot, a zirci apátságot, kirándultunk a környező hegyekbe, vagy háromszor voltunk Balatonalmádiban is. Az egészben az volt a rossz, hogy a Balatonhoz rossz a vonatjárás, és már délután négykor, amikor a legjobban esik a fürdés, indulnunk kellett az üdülőbe. A forró napokon nemigen mentem kirándulni, aludtam tízig, olvastam, pihengettem. Ennyi volt, jó volt. Feleségemmel együtt voltam, fiatal házasok vagyunk, s februárban, amikor mcgcsküdtűnk, nem volt idő a szabadságra, mert rengeteg munka adódott. így — Apuka, hogy vagy? Mikor viszel már a hátadon? Gyurika fél éve, mindennap ezt kérdezi a papától. A válasz eddig sírásra görbítette a kisfiú száját. Tegnap azonban valahogy más volt. Ferenczi György hosszú hónapok óta először, betegágyához ültette Gyurikát és nővérét, Évikét. Beszélt arról, hogy Gyurikát nemsokára lovagoltatja, Éviké pedig ajándékot kap a jó bizonyítványért. Tavaly történt. A Nyíregyházi Ruhagyár kommunistáinak taggyűlésén a vasaló brigád egyik tagja szót kért. Elmondta, hogy a 12 éve köztük dolgozó Ferenczi György megbetegedett, kórházba került. Vállalják, hogy helyette is dolgoznak. A felesége it itt van közöttük a Nincs egyediül. . • gyárban. Tőle kapták naponta a hírt. Fél évvel ezelőtt vörösre sirt szemmel, feldúltan jött be dolgozni az asszony. „Válságos lett az állapota” — sírta el magát. — Sürgős segítség kellene"! Már nem tudják, ki mondta, hogy a Nők Lapjában olvasott hasonló betegségről, amelynek ellenszerét japán kutatóorvosok most fedezték fel. Hatása kitűnő. A gyógyszerhez azonban sok pénz kellett. Ekkor összefogott az üzemi nagy család. Gyűltek a ruhagyári forintok a távolkeleti gyógyszer árára. 3200 forint. Ennyi kellett. Az üzem dolgozói adták össze~ Megkapták a gyógyszert. 40 Szarkomicin injekciót tartalmazott a küldemény. Hatása érződik már a beteg hangulatán. A gyáriak: vezetők, műszakiak, munkatársai, naponta ott állnak betegágyánál, és másnap mindenki szorongva várja az' ottjártakat. — Nem tudok szavakkal hálát mondani a gyáriaknak. Nem hittem volna, hogy ilyen jók az emberek. — köszöni Ferencziné megha- tottan a segítséget. A férje esténként már a tv-t nézi. Jobban van. S, ha lesznek is még nehéz órák, az asszony tudja: nincs egyedül. (gregor) hát íélig-medcig nászúinak is nevezhetjük ezt a két hetet. — Most megint dolgozunk a következő szabadságig. Mert minden évben megkívánja azt az ember, érzi, hogy ráfér az a néhárty nap pihenés. — Mit dolgozik most? — Ott folytatom, ahol abbahagytam. Vonattal, autóval járom a vidéki beváltókat, ellenőrzőm a munkát. Azért most fürgébben, jobban fog az agyam, mint az üdülés előtt. Ha hazamegyek, olvasgatok, moziba megyünk, vagy beülünk a Jerevánba. Ügy mint régebben. Mert a munkát jobban megszokta már az ember, mint a pihenést. SZABADSÁGON— KÖLCSÖNMOTORRAL Magas, sovány fiatalember Ribóczi György, ö majdnem minden évben részletekben veszi ki a szabadságot, részletekben élvezi a pihenés ap- róbb-nagyoöb örömeit, takarékoskodik, beosztja a pihenőidőt. Nemrég vett ki hét napot, a fennmaradt hatot a hónap végére tartogatja. Két napot bátyjánál töltött, Miskolcon. — Pihengettem, szórakoztam. Elmentünk Lillafüredre is. Itthon moziba jártam, meg tanultam a KRESZ-t. — Van, motorja? — Nincs. Csak le • akarok vizsgázni, mert arra a hat napra Miskolcra akarok menni •— kölcvönmotorral. A barátaim szívesen adnak egy motort arra a kis időre. — Milyen munkakörben dolgozik? — Taposó vagyok, a kamraberakásnál is szoktam segíteni, most meg a mechanikai üzemrészben melózok. Hat éve dolgozom itt a gyárban. — Akkor bizonyára jól esett a kikapcsolódás. — Jól. Csak aztán vissza kellett jönni n gyárba — mondja mosolyogva... JÓ VOLNA ÜDÜLNI, DE... Palicz Ilona is volt már szabadságon. Ha egyáltalán annak lehet nevezni azt a hat napot, amelyet nem az üzemben töltött. — Tanulmányi szabadságon voltam, a közgazdasági technikum második osztályát végeztem el. Nehéz volt. Hat napig reggeltől estig a könyveket böngésztem. Az utolsó két napon, aludni meg enni sem tudtam az izgalomtól. Dehát, ha már nekivágtam, nem vallhatok szégyent. 3,6- re sikerült a vizsgám. — Miért tanul? — Hogy őszinte legyek, azért iratkoztam csak be, a technikumba, mert bántotta a hiúságomat, hogy nálunk hé- hányán nagyra voltak az érettségijükkel. Gondoltam, miért hallgassam a dicsekvésüket — éh is le tudok érettségizni. Most már az is meg-megfoídul a fejemben, hogy eJőbb is nekifoghattam volna, hiszen kell az iskola nekem is, mert adatgyűjtő vagyok. — A vizsga izgalmait akkor a rendes szabadság idején piheni ki. — Sajnos nem. Jó volna elmenni valahová üdülni, de édesanyám betegeskedik, s a szabadság alatt neki fogok segíteni. Azért így is csak szabadság lesz az, mert nem az évek óta megszokott munkát kell végeznem, s egy kicsit pihenés is a nagy hajrá: a tanulás és a munka után. Raikő József MEGJEGYZÉS: Elismerést érdemelnek A rendkívüli helyzetben rendkívüli helytállásra van szükség. Ezt példázza alábbi történetünk, amely tulajdonképpen áprilisban kezdődött. Terv szerint ekkor kellett vo'na hozzálátni a Sza- bolcs-Szatmár megyei Építő- anyagipari Vállalat nyíregyházi csempeüzemében a kemence rekonstrukciós munkájához. De nem tudták megkezdeni az erősen megviselt kemence átépítésé:', mert késett néhány fontos anyag. Csak június második felében teremtődött meg a munka feltétele, akkor, amikor már javában „benne voltak” a szezonban, a megrendelések teljesítésében. Előírás szerint a félmillió forint értékű rekonstrukciós munkát huszonnyolc nap alatt kell elvégeznie áz üzemnek. Naponta 18 cse- répkólyhához elegendő csempét égetnek a kemencében. Ha áz előírás szerint dolgoznak, félezernél is több kályha készítésével maradnak el. Rövid megbeszélés a dolgozókkal. Ha kell, éjjelnappal dolgozunk, de fele idő alatt fejezzük be a munkát. Állják a szavukat. Június utolsó vasárnapján is negyvenen álltak munkába, Auxi János, Torna Sándor, Szilágyi János kőművesek, Treszkó János, Kalapos József, Molnár János kályhások, Ötvös László hegesztő, Papp Péter lakatos és a többiek zokszó nélkül mondtak le ' hétvégi pihenőjükről: reggel hattól este tízig két* műszakban dolgoztak. E hét végén, jövő hét elején átadják a megfiatalított kemencét, s ezzel 250 cserépkályha gyártására nyílik lehetőség terven felül. Rászolgálnak az elismerésre. Angyal Sándor A félkészítményekről Óriási a fejlődés nálunk. Kétségtelen, ebben a kereskedelem vezet. Lehet már kapni az élelmiszerüzletekben félkész rántanivaló húst és májat, vásárolhatnak az emberek félkész vesevelőt, a gombócra éhezők félig kész szilvásgombócot, az ínyenc kedvelők félkész tortát és habrolót, melyeket saját maguk tölthetnek meg krémmel vagy tejszínhabbal. Vehet a háziasszony félkész pucolt krumplit műanyag tasakban, gyalult tököt és uborkát, Van már félkész zakó, melyet az ember testére szabnak a helyszínen és sok egyéb félkészítmény. De úgy látszik az ipar és más egyéb szektor is tanult a kereskedelemtől, s a pálmát el akarja hódítani a félkészítmények gyártásában. Követték a példát s ezért aztán van már városunkban ötven, hetvenöt vagy kilencven százalékig kész épület. Ilyen az új GELKA szerviz épülete. Alul új, felül régi és kopott. Félig kész lesz, ha tatarozzák majd a fölötte lévő emeletet, s talán egyszer teljesen kész, ha az emeletráépítést is befejezik. Mindezt részletekben. De vannak félig kész lakások a Petőfi utcai bérházakban, ahol a lakó kezében marad az ablakzár vagy az ajtókilincs, félig kész cserépkályhák, melyeket újra kell rakni, félkész kémények, melyek nem vezetik el a füstöt. Akadnak aztán félig kész, típustervek alapján épült bölcsődék, raktárak pincék nélkül, félig kész utak, csatornázások, járdák és kutak, huszonöt százalékig kész üzletsorok a Dózsa György utcán, 50 százalékig késs terek (lásd a Nyírfa tért stb.) s be nem fejezett strand, ahol megépítették a kabinokat, de a hínár ellepte a vizet. Mind mind ötletességről, előrelátásról s főként: hozzá' értésről tanúskodik, Szívem' bői gratulálok, s áldásos tévé* kenységükhöz jó prémiumot kívánok! Farkas Elindult az első exportszállítmány a konzervgyáriéi
