Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-11 / 161. szám

A gabonatöldeken I jövő évi termést is megalapozzék Tiszavasváriban A megye egyik legnagyobb községében, Tiszavasvári 9 termelőszövetkezete közös ha­tárában több mint 5 ezer hold kalászost kell betakarítani. A szövetkezetek szinte egyszerre kezdték az aratást, jó másfél hete. Azóta Í640 holdról az árpát kombájnokkal egyenesen el is csépeltették. Kézben a kasza is Lévai Sándor, községi ta­nácselnök szerint legjobb úton halad a kenyérgabona betaka­rítása. — 14 kombájn és 3 kévekötő aratógép dolgozik a határban. A kévekötő a tsz-eké. Jó a termés, nagy' kedvet ad a mun­kához a szövetkezeti gazdák­nak. S bár igaz, a növényápo­lásnál is van még egy és más tennivaló, hordani kell a má­sodszori kaszálású takarmányt, de kézben tartjuk a kaszát is. Minden tsz-nél az a szervezés alapja, hogy a közelmúltban a vihar által ledöntött, vagy ösz- szekuszált terményt ahol a gép nem tud tökéletes munkát vé­gezni, kézi erővel aratják. Ké­szen állnak arra az eshetőség­re, ha megint eső lenne, ami miatt bizonyos időre állni kényszerülnének a gépek, ne múljon felesleges perc sem az aratás rovására. Jól „fizet“ az intenzív búza örömmel veszik tudomásul a községben, hogy nem csa­latkoztak az intenzív búzában. Hamar híre ment, hogy a Mun­Giccsrazziát í Ma még a kulturá- lódás céljaira költött fo­rintok egyrésze a giccs ol­tárára kerül, bár aki ezt teszi legtöbbször a kultú­rának akar áldozni. Miért téveszthet meg száz és száz embert a giccs? Talán mert éppolyan tere van egyes iparágakban, mint a művészi alkotások­nak. Nézzük csak meg az üveg és porcelánboltok ki­rakatait. Magas áron forga­lomba hozott ízléstelen tár­gyak kínálják magukat: 'kakasviadal, gitáros nő, sze­repedét .Qszt.ó papagáj, eset­len gyermekfigurák, játé­kos bocsok és mindezek ki­fogyhatatlan változatai. Ügy tűnik, az állami ke­reskedelem is lépést akar tartani a magánárudák giccskínálatával. Sajnos mindezt a művészeti szer­vek szóbeli vagy hallgató­lagos belenyugvásával. Kü­lönben nem árasztanák el a boltokat a kétesértékű tárgyakkal.' A magánárudák giccsárui felett szinte szemet huny az ember. Van ott félmeztelen, sőt teljesén meztelen szí­nészakt díszes keretben és sok csodabogár amiért jó pénzt szednek a magánke­reskedők. Talán még azt is elhiszik magukról, hogy a kultúrának jó szolgálatot tesznek. De miért hiszik ezt el az illetékes kulturális szervek? . Nem lehet rendelettel át­formálni az embereket, hogy elforduljanak a giccstől és megismerjék, megszeressék a művészi értékű alkotáso­kat. Lehet azonban intéz­kedni, hogy ne árulhassák széltében hosszában a mű- vészietlen tárgyakat, ne le­gyen paradicsoma a pony­varegény-árusításnak a heti­piac, ne kölcsönöznessenek 10 forintért ponyvát zug- kölcsönzők, ne járhassanak ordítóan giccses áruikkal á házalók, és ne ajándékoz­hassa meg az ügyes céllö­vőket otromba gipszfigurák- kßi, művirággal a vidám­park élelmes gazdája. Sok előadás elhangzott az utóbbi években a giccsről, persze még mindig nem elég. Ez azonban csak az egyik útja annak, hogy mindenütt megbélyegezzék, tettenérjék a giccset, jelent­kezzen az képekben, műtár­gyakban, vagy akár olcsó fajsúlyú rendezvények pó­diumán. A másik út, hogy a kulturális szervek — megyeileg is, de főképp or­szágosan — kapjanak olyan hatáskört, s éljenek is ez­zel, hogy kitilthassák a boltokból, s egyéb helyekről a jó ízléssel és a művészet­tel nem egyező tákolmá­nyok terjesztését. Még ak­kor is, ha azokat még so­kan keresik é$ forintban növeli £ kereskedelem bevé­telét. PG Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, gépállomások figyelem! A Szabolcs-Szatmár megyei ÁGROKER Vállalat június 25-től augusztus 15-ig mjunkaidőn túl ügyeleti szolgálatot tart Aratási, cséplési munkáknál meghibásodott gépek alkatrészeinek, műszaki cikkeinek és csapágyainak kiadása végett. Hétköznap 7 órától 19 óráig. Vasárnap és ünnepnap 7 órától 13 óráig. Kérjük igényüket előre közöljék a gyorsabb kiszolgálás érdekében. ka Tsz-nél 16 mázsa termést ad holdanként. A Béke Tsz- ben 13 mázsa az átlag. — Általában minden szövet­kezetnél meglesz a betervezett mennyiség, sőt, mintegy fél mázsával több is. Ez a terüle­tet figyelembe véve, jelentős többletet jelent — mondja - a tanácselnök. Hogy minél hamarabb vé­gezhessék a kombájn csépelte termény tisztítását, egy-egy tsz-központban több szérűt üzemeltetnek. Nem egy helyen az arra alkalmas dohánypajtát is kijelölték erre a célra. A sok termény tárolása gon­dot is okoz. A Vasvári Pál és a Zöld Mező tsz-ek vezetősége megegyezett a terményf el vá­sárló vállalattal, hogy tőlük soron kívül veszi át az értéke­sítésre szánt terményt. Párhuzam és kettős műszak A kombájnok zavartalan munkáját úgy szervezték, hogy a szállító kocsikra pillanatig se kelljen feleslegesen vár- niok. De a kombájnok ered­ményeivel párhuzamos a szal­malehúzás is. Ennek köszönhe­tik, hogy mire az árpát learat­ták, egyetlen szalmakupac se gátolta az éjjeli tarlószántást. A munka gyorsítását jelenti, hogy a kombájnszalmát nem hordják messze; az aratót); te­rület egy-egy kijelölt szélén kazlazzák. — Az aratás akkor teljes, ha azzal a holnap érdekében is teszünk. Erre érdekes, eddig új módszert tárgyaltak és ala­kítottak ki a tsz-ek vezetői a tagsággal. Arról van szó, hogy a tagoknak szükséglet szerint szalmát adunk, aminek kihor­dását a lófogatok végzik. Nos, hogy a lófogatok se járjanak visszafelé üresen, a tagok ud­varáról hordják a közösre a háztáji jószágok után össze­gyűlt trágyát. Természetesen a trágya értékét levonjuk a szalma éráfjó}. így a tag is jól jár, a szövetkezet js. Igaz,' ez a kölcsönös érdek helyenként jelenleg kissé las­sítja a tarló azonnali szántá­sát, de az' eddigi ’ eredmények­kel is elérik az aratás befeje­zéséig a 45—50 százalékot. Mozgásvizsgáló kísérleti eszköz, forgatható térképtartó) hordozható szemléltető asztal Szabolcsi pedagógusújítók sikerei AsztaÍQS Bálint A jó hatásfokú és korszerű pedagógia módszereit láza­san keresik az egész világon. A technika és a tudományok fejlődése rendkívül meggyor­sult, s ez olyan oktatási mód­szerek bevezetését sürgeti, amelyek segítségével a tanu­lók 22—24 éves korujera elsa­játíthatják a legfontosabb is­mereteket. Ez a felismerés késztette megyénk pedagógu­sait is arra, hogy módszerta­ni kísérleteket folytassanak, újításokat, ésszerűsítéseket dolgozzanak ki az oktató-ne­velő 'munka hatásfokának ja­vítására. Szindinarttika Nyírbátorból A szabolcs-szatmári újító pedagógusokat egy évvel ez­előtt munkaközösségbe tö­mörítetté a szakszervezetek te­rületi bizottsága, s a munka­közösség megalakítása óta tu­datosabb és tudományosabb kísérletezési munkát folytat­nak. Nemrégen, július 2—3— 4-én jött össze legutóbb a munkaközösség huszonkilenc tagja, hogy megvitassa az al­só- és középfokú oktatás alap­vető problémáit, s a felfedett problémák megoldási lehetősé­geit. A munkaértekezlet ide­jén a nyíregyházi tanítókép­zőben kiállították azokat a maguk készítette szemléltető és kísérleti eszközöket, amelyek jelentősen megkönnyítik az egyes tantárgyak oktatását. A munkaközösség tagjai a mód­szertani kísérletezés és a szemléltető eszközök készítése mellett fontős újításokat, is nyújtottak be a megyei ta­nácshoz, illetve a Központi Pedagógus Továbbképző Inté­zethez. Munkájuk eredménye­képpen .ebben az évben már tíz újítás született, s a mű­velődési osztály eddig 2000 forintot fizetett ki az újítók­nak eszmei újítási díjként és honoráriumként. Többek kö­zött Beregszászi Ferenc bara­bási tanár mozgásvizsgáló kí­sérleti eszközt, Mislei Győző mátészalkai középiskolai ta­nár fizikai kísérleti eszközt, Hadházi Lajos szakfelügyelő és Szabó Mihály tanár for­gatható tantermi térképtartót, Szeles Tibor szamosbecsi igaz­gató hordozható szemléltető asztalt készített. S többször hírt adtunk már a nagy je­lentőségű nyírbátori szindina­járási székhelyeken mutatná­nak be az érdekeit szaktaná- rpknak, s iáipogatpi leéli azt a javaslíjtqf is, hógy a Sza- boics-Szatmári Nevelő nyisson egy újjtó-}eíséfletező rovatot, amelyben rendszeresen ismer­tetnék a legfontosabb újításo­kat, kísérleteket. mikai kísérletezésről is, vagy a lassan már megyeszerte gyakorlattá váló demecseri kísérletről. Fénykép, rovat a Nevelőben Az újítások, ésszerűsítések, módszertani kísérletezések pe­dagógusaink hivatásszeretetét dicsérik. De szót kell ejtenünk arról is, hogy ezeknek az Újításoknak a sorsa, sajnos, nem a legjobb, mert szinte csak azokban az iskolákban használják fel az oktató-neve­lő munkában, amelyekben megszülettek. Csak a régeb­biek közül vezettek be néhá­nyat megyeszeute, pedig — és ez is nagy érdemük az újítók­nak — olcsón és házilag élőállíthatók. Feltétlenül meg kell teremteni azt a lehetősé­get, hogy a munkaközösség legalább a megyébep ismer­tethesse az újításokat. Erre jó alkalom lenne egy rövid műszaki leíráshoz mellékelt fényképkiállítás, amelyet a Tárgyalások a sorozat­gyártásról A kisebb szemléltető éa kísérletező eszközök sorozat­gyártása érdekében a munka- közösség most tárgyal a mű­velődési osztállyal. Ha a tár­gyalások sikerrel járnak, va­lamelyik nyíregyházi ktsz. a szükséges mennyiségben elké­szítené az eszközöket. Ily módop megyénk iskoláit két éven bejül elláthatnák a leg­korszerűbb szenüéltető és kí­sérleti eszközökkel. S ez egy­általán nem jelentéktelen do­log. Kaiké József Rendelet magyar ázat: ü nyugellátás folyósításának kezdd Időpontja Konkrét perben a nyugellá­tást folyósító alperes a nyug­díjat igénylő felperes 1962. június 13-án beadott igénybe­jelentése alapján 1962. már­cius 1-től kezdődően állapí­totta meg az öregségi nyug­díjat. A felperes felszólam­lását, amelyben azt sérel­mezte, hogy az öregségi nyug­díjat nem az öregségi korha­tár betöltésétől, 1961. októ­ber 10-től folyósítják részére, a Társadalombiztosítási Bi­zottság elutasította. Az e tényállás alapján in­dult perben az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasí­totta és az ítélet indokolásá­ban arrp a jp^z$>ályi rendel­kezésre hivatkozott, mely sze­rint nyugdíj csak az igénybe­jelentés napjától visszafelé számított hátom hónapra jár. A másodfokú bíróság az első­fokú ítéletet megváltoztatva, felperes kei-esetének adott Üplyt és elrendelte, hogy a nyugdijat felperesnek az öreg­ségi korhatár betöltésétől* 1861. október 10-től kell fo­lyósítani. A Legfelsőbb Bíróság a tör*. vényességi óvás alapján ho- zqft döntésében rámutatott, hqgy a hatályos rendelkezé­sek értelmében a nyugellátást legkorábban a jogosultság' be­állásától lehét folyósítani, az igénybejelentés hópapjától visszafelé számított három fiónapnál hosszabb időre azon ban nyugellátást folyósíts’ egyáltalán, semmilyen jogc men nem lehet, az ilyen i. nyú késedelem ki sem me hető. Ennélfogva felperest nyugellátás nem az örpgs korhatár betöltésétől, har az igénybejelentést mege harmadik hónaptól illeti n Kölcsey sírjánál Telefon; 13—66. (76328) „Vígan lattanak ők rohanó Tisza-partjai mellett S hol vadon árnyak alatt barnán viszi habjait a Túr. (Kölcsey Ferenc) JU agas szálfa szatmári em­"■* berek fordulnak a teme­tőbe. Kölcsey Ferenc sírját keresik. — Ott van ni! — mutat a te- metőőr, a lelkek mindenese Kölcsey Ferenc sírja felé. Az idegenek kerülgetik a különös fejfákkal díszített cse- kei sírokat. Minden fejfa egy- egy tiszai félladik. Tömzsi ember Zavanyi Ist­ván, a temetőcscsz. Kaszál a csekei temetőben, a kopjafák tövében. — Ez vöt a községben a leg­öregebb ember — szól a 94 éves korában elhunyt Cseh Ferenc díszes kopjafájánál. — Maga hány éves? — kér­dezik a vendégek. — ötvenhat. — Temetöcsősz? — Az vagyok, a holt lelkek őrzője, meg harangozó is. Mert Csekén a temető gondozása együtt jár az élő lelkek gon­dozásával. A bér is együtt van. Évente 20 liter búzából kitelik a harangozás, meg a temetés. A bért, a búzát, családonként számolják. Kölcsey síremléke előtt is­mét magyaráz Zavanyi István: — Ezerkilencszázr.egyvenben a hullaszakértők megnézték Kölcsey koponyáját. — Miért? — Az urak úgy határoztak, hogy új sírba kell tenni. — Ide? — Igen, két méterrel errébb hoztuk, de így volt kerek a vi­lág. Vasládába tették, az új sírba úgy temették. Az urak nagy cécót rendeztek. Ünne­peltek, lakomáztak. Azt is hal­lottam, hogy iratokat kerestek, miként a németek tették. — Hát kétszer ásták ki a sír­ját? — Igen! Ezernyolszázötven- kettőben is felbontották a sír­ját. A hátramaradott örökösök ugyanig azt állították a császár udvarában, hogy Kölcseyt ha­zaáruló iratokkal temették el. A leendő örökös állította... A „kópjafás” csekei temető sötét árnyakkal telítődik. Ott van köztük az a tizenkét vasas német is, akik kiásták Köl­csey tetem, t. A sírban papírost kerestek, „o hazaáruló Kossuth” levélét. Olyan írást, melynek alapján vagyont kobozhatott volna a császár. Levelet nem, költemé­nyeket találtak. A sárga néme­tek a költőt háborgatták. Nem is kaptak ' szállást a faluban. De kaptak pénzt, pezsgőt a Kölcsey örökségre sandító Kende uraság kastélyában. — A hullaszakértő — ma- gyarázzq. a leljek őrzője — megnézte Kölcsey koponyáját. Senyvedt volt a bal halántéka, mivel Kölcsey félszemű em­ber volt. A nép azt állítá, hogy Kölcseyt méreggel tették el láb alól. — És a régi síremléket hova tették? — Azt az urak nem dobták el, hanem a márvány síremlék hátuljára belevésették az első világháborúban elhalt csekeiek névsorát. Hősi emlékművet csináltak belőle. A hősi em­lékmű árából meg lakomáz­tak... A két világháború között, a negyvenes években főispán volt a Szatmárban Kölcsey Öméltósága. Szegről-végről ro­kona volt a Himnusz költőjé­nek, Kölcsey Ferencnek. Ez a főispán hivalkodott is a szár­mazásával. Ezért elrendelte, hogy a szatmári papok keres- sék-kutassák családfáját. A magyargéresi református pap rá is akadt Öméltóságának csa­ládfájára, majd a főispán uta­sítására sorra kijegyezte, anya­könyvi kivonatba tette Öméltó­sága fölmenőit. Nem is volt baj az anyakönyvi kivonatok­kal az ezerhétszázhuszonhar­madik esztendőig. Addig a s költ módon születtek a főispán elődei. Az ezerhétszázhuszon* hármas esztendő anyakönyve azonban egy kicsit meglepte az okiratot másoló papot. Ám szabály, az szabály. írva va* gyón, hogy az anyakönyvi, szü­letési kivonatot hitelesen köte­les az okirat másolója elkészU teni. A pap tehát szóröl-szóra papírra vetette a korabeli anyakönyvi bejegyzést: „Nemes és tekintetes Köl­csey Terézia kisasszony jiagy hassal ment férjhez és így született fia...” A pap postázta az anyaköny- ‘ vi kivonatot. A főispán izga­tottan bontogatta a magyargé­resi református lelkész levelét. Öméltósága úgy tudta, hogy a pap már a XVIII. században élt őseit kutatja. De nemes és tekintetes Kölcsey Terézia megkeseríté Öméltósága éle­tét... * Hogy nagyobb baj ne legyen, sietett levelet vetni a papnak. Ez áll a levélben. — Elég már az ősökből, nagy tiszteletű uram... Balázs Árpád 1964. július 11. 9

Next

/
Thumbnails
Contents