Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-11 / 161. szám
Nem kirakatbabák Uj jelenséget figyelhet meg az, aki sok gyárban fordul meg és az üzem élete iránt érdeklődik. Az új jelenség az, hogy bármi érdekli a vendéget (gondok, nehézségek, tervtel- jesítési akadályok) a gazdasági és gyakran a politikai vezetők is, előveszik a megváltó pozitívumot. — Viszont — mondják, — (bármi előzte Is meg ezt a ,,viszont”-ot) — van tizenhét, szocialista címért küzdő brigádunk... s aztán zúdulnak az adatok. A brigádok tagságáról, szakmai, képzettségi, korosztálybeli összetételéről és arról, melyik milyen felajánlást tett. Az ember győzze jegyezni. Vagy elhárítani. De- hát ez nehéz eset. Mert a vendégnek nem ildomos „leállítania” olyan elbeszélést, amely végül is a munkások kitűnő kezdeményezéseiről, új formák iránti érdeklődéséről, tudásának növekedéséről szól... így. hát mindenki udvariasan hallgatja a szocialista brigádok élettörténetét. Ami még egymagában nem volna baj. A baj ott kezdődik, amikor ezek a történetek nem is teljesen igazak, látszik: az egész, a brigádokról szóló muzsika csak azért hangzott fel, hogy feledtesse a munka gépezetének egyéb, sajnos disszonáns zörejeit. Mert a nagyszerű lehetőségek — amelyeket ez a hármas célkitűzésű mozgalom magában rejt — gyakran jelentkeznek a fonákjukról is. Egyáltalán nem támadható az a természetes szándék, hogy eredményeit mindenki a lehető legjobb köntösben vigye az üzem, a város, a kerület, vagy akár az ország nyilvánossága elé. De baj van, ha csupán köntöst látni, eredményt keveset. Itt van a brigádnapló rokonszenves kezdeményezése. Öröm végiglapozni azokat, amelyek nem akarnak egyebet, mint regisztrálni egy tartalmas, érdekes közös tevékenységet. Helyenként azonban a brigádnapló előlép, öncéllá válik, az embernek az a benyomása támad, hogy ami történik, főképp azért történik, hogy bekerülhessen a brigádnaplóba. Nem jó dolog, ha önkéntes, szabad emberi társulások minden tevékenységüket „be- léggel” igazolják. Az ilyen apró jelenségek mögött a formák, a külsőségek túlértékelése rejlik. Máig bosz- szant egy megyei értekezleten hallott apróság: egy sokgyermekes családanyát azért nem akart soraiban tartani egy brigád, mert az egyedülálló asszony otthoni elfoglaltsága miatt képtelen volt lépést tartani a közös „rendezvények” tempójával. Ezerszer többet ért volna, ha csak egyetlen „rendezvény” helyett megnézik: milyen segítséget vár az a nehéz körülmények közt élő brigádtak társaitól — jogosan. Teljes joggal — hiszen a szocialista jelző és a kollektív érzés elsősorban az emberi segítség megnyilakozásai- ban kell hogy jelentkezzen, nem a kötelező számú esti szórakozásban. Van értelme riadót fújni néhány ilyen jelenség miatt? Riadalomra aligha van ok. De meggondolt gyomlálásá- ra mindennek, ami ebben a szép_és értékes mozgalomban külsőségekre, formákra, üres csillogásra törekszik — na gyón is van okunk. Mert e cél: a szocialista ember formálása. Nem kirakatbabáké. B. F. Csárdás és polonéz Két éve jutott eszébe először Németh Lajos tanárnak: vegyék fel a kapcsolatot egy lengyel testvériskola tanáraival, diákjaival. Aztán megkezdődött a baráti levelezés a Nyíregyházi Mezőgazdasági Technikum és a Pulvaí Mezőgazdasági Üzemszervezési Technikum között. Egyre gyakrabban és mind melegebb hangú levelek jöttek- mentek és az idén nyáron megszületett a levélváltások első eredménye, a cseréláto- gatás. Csütörtökön fiatalok vidám nevetése törte meg a vakációsf" csendet, benépesültek a kollégium termei. A társalgóban lengyel és magyar szó keveredik. Kis asztaloknál beszélgetnek, s bár egyikőjük sem tud a másik nyelvén, mégis jól megiértik egymást. Egyik asztalnál két szőke lengyel kislány, Jagoda Szymanek és Marta Komsta három magyar fiúnak „kézzel-lábbal” magyaráz. A szomszéd asztalnál fiúk ültek össze egy kis sportvitára. A lengyelek Papp Lacit és a magyar futballt, a nyíregyháziak pedig Piatkowskit, Sidlót és a vívókat emlegetik. Fő témájuk az olimpia: papírra kerülnek az aranyérem-jóslatok. Aztán előkerül három gitár, itt is ott is elcsitul a vita. a beszélgetés. A sarokban csárdást és polonczt tanít egymásnak egy magyar és egy lengyel fiú. A kilenc lengyel pedagógus a nyíregyházi tanárokkal az Ilona-tanyai tapasztalatokról, töipe törzsii gyümölcsfákról és a lengyeleknél ritkaságszámba menő szőlőtermesztésről beszélgetnek. Lvd- wik Halicki igazgató a lengyel technikumok oktatási rendszeréről beszél magyar kollégáinak. Később szó esik a magyar ételekről, a paprikás levesekről, no és a vi- szontlátogatásról. (Szilágyi) Ez a korszerű autódaru 30—25 rakodómunkás teljesítményét végzi. telepen 5 darab van belőle. A tuzséri ÉRDÉRT Foto: Hammel József Beszámoló a buliaresli nőkoníereneiáról A Szakszervezetek Szabolcs- Szatmár Megyei Tanácsa nőbizottságának rendezésében aktívaértekezletet tartottak pénteken Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Az értekezleten részt vett Szűcs Lajos, az SZMT vezető titkára. Kovács Károlyné, a megyei és Hajdú Sándor né a városi notarises titkára. A szakszervezeti nöbizotíségok vezetői és nő aktivistái e'őtt Orbán József né, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa számolt be a Bukarestben lezajlott Szakszervezeti Világszövetség nőkonferenciájának munkájáról. Többek között elmondotta, hogy a tanács- kozás célja volt, hogy összegezzék az első konferencia óta elért eredményekét, tapasztalatokat és meghatározzák a további feladatokat. valamint olyan alapokmányt készítsenek, amelynek alapján valamennyi szakszervezet végezheti munkáját. Orbán Józsefné nagy érdeklődéssel fogadott élménybeszámolója után az aktívaértekezlet részvevői táviratot küldtek a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagy- követségének, amelyben az Indokínávai kapcsolatos genfi egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából szolidaritásukat fejezik ki Dél-Vietnam hős népe iránt. — Fárasztó a munka? — Fárasztó, de nem annyira, mint a nappali műszak — így Pataki Gusztáv. — Nappal a nagy hőségben eltikkad az ember. Hogy reggel kerékpárral hazajárni? Muszáj! Család van otthon, meg sok a munka a földeken. Délelőtt alszunk, délután meg vágjuk a rendet a tsz tábláin. Míg az új falrész megérkezik, jut egy kis szünet a beszélgetésre. Pehely Sándor, a brigád vezetője mondja: — Szeretnénk a „Szocialista brigád” címet. Az éjszakai műszakot is azért vállaltuk, hogy eleget tehessünk a követelményeknek. No, meg az a tíz százalék éjszakai pótlék sem jön rosszul. Kell most a pénz, öt gyerek van odahaza, s ősszel mindegyiket új ruhában szeretném az évnyitóra küldeni. Ismét berregés. Mikulás József akasztja a kétmázsás betonlapokat a daru hörögj aura. — Jól akaszd rá. Mikulás — kiáltják neki fentről — nehogy rádessen, mert gyászba borulnak a szabolcsi lányok. (Nevetés). AZ AGGLEGÉNY ÉS AZ AUTÓ — Ez a mi agglegényünk — mosolyogja Takács István. Az istennek se akar megnősülni. 1964. július 11. Hófehérke az emelefröl K* Irta: D. Tabacu „Jól akaszd rá. Mikulás !“ Tíz sényői — Jól jön a pótlék — Pehelyék ueliéz muokája Éjszaka az óriásdaru fülkéjében Befutott az éjféli gyors. A; állomásról érkezők kíváncsiar állnak meg a Petőfi utcár épülő új lakástömb előtt. Négy reflektor fényénél az építőipari vállalat dolgozói emelik be az elemeket. — Tízen vagyunk egy brigádban — hallom Auxi Istvántól — mind a tizen sé- nyőiek. DÉLELŐTT ALSZUNK... — Nem is keresi — hallatszik viccesen a fal mögül. — Minek nősüljek még — hárítja el az incselkedést Mikulás József. Még csali huszonhét vagyok. Nem ráérek? Majd ha lesz egy kocsi, vagy egy motor. Még néhány hónap, s a magas barna fiatalembernek már nem kell autóbusszal bejárnia Sényőről. — Elfogyott a beton szaktársak, gyerünk keverni újat, mert már költöznének be az új lakók. A Pehely-brigádot sürgeti az átadási határidő, s ők megértik ezt. — A határidővel nincs baj, még talán egy műszakban is felépíthetnénk addig a lakást. Csak a darut időre kaptuk. Drága a kölcsönzési díj. Villany világítja meg a da- rukezelő fülkét. Lentről egészen picinek látszik a fülkében ülő darus. Harmincöt métert kell létrán megtenni, míg felérünk. VAJON KIT VISZNEK? A város minden pontját látjuk. Nyíregyháza alszik. A Dózsa György útról pici, fehér pont látszik közeledni, mentőautó. — Vajon kit visznek? — tesz; fel magának a kérdést Ste- fán János, a daru kezelője. — Csak oda ne kerüljek. Erre vigyázok. Közel a villanyvezeték, s egy pillanat elég, hogy a horony hozzáérjen, — Veszélyes szakma. — Nyolc éve csinálom. Nincs olyan város az országban, ahol egy-két épületnél, ne emeltem volna elemeket. Stefán József a Budapesti Építőipari Vállalat dolgozója. Egyébként szabolcsi. — Tiszadobi vagyok, ott a családom is. Jól jött ez a kis nyíregyházi munka, mert néha hazaugorhatök. — Néha?— — Sajnos nem tudok mindennap hazajárni. A műszak lejárta után még gépkarbantartást kell végezni, s az órákba kerül. Kevés lenne az otthon töltött idő. EGY ÉJSZAKA EGY EMELET Megindul a gép előre, s mikor kiérünk a sin szélére, Stefán leengedi az óriásdaru hornyát. Néhány pillanat és egy kéttonnás betonlap emelkedik a magasba. Hetven elemet raknak a h©< lyére az éjszaka folyamán. Mire feljön a Nap, egy emelettel gyarapodott a Petőfi úti új lakótömb egyik szekciója. Végül elhatároztuk, hogy tömbgyűlést hívunk össze az emeleti állatsereglet ügyében, így is történt. Hófehérke teljes kísérettel jött el a gyűlésre és mialatt a tömbbizalmi megtette jelentését a kutya oly hevesen tiltakozott, hogy a bizalmi képtelen volt az ugatást túlharsogni. Erre rákezdték a cicák is és a fülrepesztő nyávogás szétkergette a gyűlést. Mit lehet itt tenni? Ekkor az egyik 8. emeleti lakos azzal a boldog hírrel örvendeztetett meg bennünket, hogy Hófehérke két órával ezelőtt elment a városba. A macskák bemásztak a frizsiderbe és az ajtó rájuk csapódott. Mire hazajön, megfagyva találja őket. Hozzátette, hogy éppen tegnap jártak Hófehérke lakásán a frizsiderjavító szövetkezet szerelői és a hűtőszekrényt, amely felmondta a szolgálatot, kijavították. Es mi történt? Hófehérke hazajött. Ismét megkezdődött a hangverseny. A kutya kezdi és a cicák folytatják. A frizsider, amit tegnap megjavítottak, mára ismét elromlott! kicsike, akik így besurrannák a lakásba minden bejelentés nélkül? Néhány ijesztő nyávogás mindent megmagyarázott, hét pufók cicáról van szó, amelyeket Hófehérke számokkal látott el. Talán valamilyen illúzióban csalódott szegény Hófehérke és eltékozolt ábrándjait ölte be a négylábúak vigasztaló nyávogásának élvezetébe. Nyomban elnevez- . tem „Hófehérke és a hét macská”-nak. Szívesebben ruháztam volna reá a mesebeli ■ hét törpe elnevezést, de a tényékhez ragaszkodni kell. Naphosszat hallgattuk a miákolást. Ha találkoztunk a ház előcsarnokában, a tiszteletteljes „jó napot” helyet nyávogtunk egy. másra. Egyszer csak éles uga■ tás kerekedett a nyávogás közé és ebből megtudtuk, hogy ! Hófehérke egy fehér spicc ku■ tyussal megnövelte az állatse- l regletét. És Hófehérke meg a • hét macska szüntelenül ádáz módon vitatkozott a kutyuská- I val. , Néha esténként mégis csend : volt náluk: ilyenkor a hét ci■ ca és az öleb a televíziót néz: ti. rödtek ki, amelyek éjfélig nem hallgattak cl. Olyan volt, mint egy rekedt magnetofon hörgé- se. Azt hittem, hogy valamilyen buli van nála (elvégre emberek vagyunk) és nem törődtem vele. De a zaj folyton megismétlődött reggel, este és az éktelen lárma folyton erősödött. Miféle titok rejlik itt? Mi történik Hófehérke lakásában? Az első híreket Hófehérke szomszédja hozta, aki elmondta, hogy az új lakó körülbelül így szokott valakikkel beszélgetni. Első számú kicsikém, légy okos; második számú kicsikém, maradj nyugton; harmadik számú kicsikém ne dugd az orrod a tejbe. Ki lehet az a sok Egy házi perpatvar után, amelynek során több ablak betört, a rokonszenves Popindau család végre elköltözött a házból. Megkönnyebbülten lélegeztünk fel. Az idillikus garzonlakásba, amely összetört kilincseivel és zúzott ajtófélfáival Trója ostromát juttatta az eszünkbe, új lakó költözött. Egy magányos nő. örömmel fogadtuk. Az emelet kellemes megjelenésű új lakója mindjárt megnyerte a tetszésünket. Szolid, tapintatos fellépése kedvünkre való volt. Szeplőtlen fehér arcbőre miatt, no meg azért is, mert egy reggel az erkélyről két doboz fehér pudert ejtett le a járókelők fejére, Hófehérkének neveztük. Jól megfértünk vele, míg egy este a kilencedik emeletről különös hangok szű3
