Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-08 / 158. szám
Kódex és valóság A napokban hallottam a kész forgalmáról egy új meghatározást, melyet az építőipariak használnak. Ez pedig nem más, mint az, hogy az épület műszakilag, kódex szerint kész van. Csak éppen még nem használható. Az új fogalom a készről annál az átadás-átvételi ceremóniánál jutott tudomásomra, melyet a megépült, de még mindig nem üzemelő, orvosok szerint nem kész, de az építők szerint kész 300 ágyas, 25 millió forintba kerülő nyíregyházi tbc-kór- ház vitájánál hallottam. Kétségtelen: a kórház szép, impozáns. Berendezése, felszerelése modem. Hiszem, hogy fellegvára lesz a Szabolcsban oly igazi népbetegség, a tuberkulózis elleni küzdelemnek. Sajnos, még nem használható. Az átadásról szóló jegyzőkönyvet kénytelen-kelletlen július 6-án mégis aláírta dr. Kemény Lajos igazgató főorvos. Nem tehetett mást. A vita azonban még folyik: kész van-e, vagy nincs? A Szabolcs megyei Építőipari Vállalatnak már a múlt év november 30-án át kellett volna adni a' kórházat rendeltetésének. Az újabb átadási határidőt 1964 május 20-ában jelölték meg. De még ma is bosszantó hibák akadályozzák a kórház működését. Egri József, a megyei tanács műszaki előadója szerint „minden javításra szorul”. Csúnya és rossz minőségű a műkő és a burkoló munka. Hibák vannak a lakatos, asztalos, üveges, mázoló, szobafestő és parkettázó munkákban is. A víztároló üzemeltetése ellen a KÖJÁL emelt kifogást. A szennyvízátemelő telep sincs kész. A szennyvízcsatorna a földben megszakadt. Az itt oly fontos és a tervben is előírt pormentes út helyett az építőipari - vállalat makadámúiét csinált. Az építőipariak azzal érvelnek, hogy ezek csak apróbb hibák. Igazuk van, de a_ hibák kijavítása újabb időt, energiát, költségeket emészt fel, késlelteti a kórház üzembe helyezését. Nem nagy hiba, hogy a hideggel jelölt csapon meleg víz folyik és fordítva. De amíg ezeket a csaprészeket kicserélik, egy ilyen nagy építkezésnél csak ez néhány napot vesz igénybe. Hát még a többi! Vita van a vízen is. Használható lesz-e kórházi célokra vagy sem? A tisztaság fogalmát is másképpen értik az orvosok, s megint másképpen az építők! Az átadással megbízott építésvezető hajthatatlan. Azt vallja, hogy az építkezés megérett az átadásra, nem kell ebből olyan nagy cécót csinálni. „Mi jobban szeretjük, ha csendben adunk át valamit.” Igen ám, csakhogy itt nem csupán egy épület, hanem egy kórház, Szabolcs legmodernebb tbc- intézetének az üzemeléséről van szó. Várják a betegek, akik gyógyulni akarnak, várják az orvosok, akik gyógyítani szeretnének. S a belefektetett 25 millió forint a nép pénze. Nem mindegy, hogy teljesen kész, minden igényt kielégítő, és kritikát kiálló kórházat építünk-e belőle. Ez nemcsak a betegek, az orvosok érdeke, hanem az építőké, az egész társadalomé is. F. X. A három életű ember I. Egyenruhában Acélkék overallban volt Papp István, amikor először találkoztam vele. Oldalán pisztoly, hátán dobtáras géppisztoly. Jól állt rajta az egyenruha. Akkor a régi katonaidőkről, a másik hadseregről beszélgettünk, és arról, hogyan lett ő, a kétgyermekes, idős családapa a munkáshatalom önkéntes harcosa. II. Odahaza Aztán vagy egy jó év múlva ismét találkoztam Papp Istvánnal, de akkor, mint családfővel. Otthon ült az asztalnál és olvasgatott. Kedvenc újságjait, a Népszabadságot, a Nők Lapját, a Ludas Matyit és a Munkásőrt böngészte. Ez a szenvedélyem -»• mondta. Gyermekei az asztalnál tanultak. A nagyobbik, a lánya akkor volt harmadikos gimnazista, a fia hatodikos általános iskolás. Mindkettőjüket továbbtaníttatja, legyen belőlük művelt ember. Az apák őszinte büszkeségével dicsérte őket. Aztán az anyagiakról esett szó. Csak ő dolgozik, mióta a felesége betegeskedni kezdett. Nem keres rosszul, azért minden fillérnek megvan a maga helye. A családi terv bútorvásárlás volt — a kislánynak. Ki tudja, mikor megy férjhez, s előrelátónak kell lenni. Aztán a házat is át kellene alakítani egy kicsit, erre is pénz kellene. III. A gyárban A napokban megismertem a „harmadik” Papp Istvánt, a munkást. A Ládaipari Vállalat vásárosnaményi gyáregységében, TMK csoportvezető. Harmincöt évvel ezelőtt a dévaványai szerelő kisinas álmodni sem merte volna, hogy egyszer ő fog húsz embert irányítani, tanítani. Abban a kis Szolnok megyei faluban kezdte tanulni a szakma csinját-binját. Azután dolgozott Kecskeméten, majd a fehérgyarmati Károlyi uradalomban, később malmokban volt gépész. A felszabadulás után az állami építőiparban helyezkedett el: kőzúzó gépekkel dolgozott. Volt gépállomáson, állami, gazdaságban szerelő, s néhány évvel ezelőtt került a faiparba, itt is a gépekhez. 1923-ban még gőzgépen kezdte, aztán megismerte a szívógázmotorokat, a traktorokat, és a legkorszerűbb erőgépeket is. Papp István szocialista brigádot szeretne alakítani. Munkássá, igazi munkássá kell nevelni az embereket — mondta — meg kell értetni velük, hogy a gép nemcsak kenyérkereső eszköz, hanem majdnem olyan érző valami, mint az ember. Lélekkel kell bánni a géppel. Ezt akarja megtanítani a fiataloknak, s minél több jó tapasztalatot átadni a hosszú munkáséletből. Egyébként már megvették a bútort, átalakították a házat. Fia jeles eredménnyel fejezte be a hetediket, lánya pedig felvételizett az Agrártudományi Egyetemen, Debrecenben. A szocialista brigád szervezéséhez is hozzáfog. Papp István tervei lassan valóra válnak. Szilágyi Szabolcs Két járást Iát el naponta szódavízzel és üdítő itallal a' nagykállói szik vízüzem. Naponta 3599 liter szódavizet ős 4990 üveg bambit készítenek. Elek Emil felvétele. Rohan az idő A nagyapák még csodálkoztak az első repülőgépen, az unokák nagyrésze már azt sem tudja, mi a gőzlo- komobil, ami valamikor — nem is régen —, a cséplőgépeket hajtotta igy aratáskor. Az idő rohan, a tegnapok belesüllyednek a múlt ködébe. Tegnap még természetes látvány volt az eke elé fogott tehénke, alig múlta idejét a eséphadaró, a sarló, a . búbos kemence, de holnap ki tudja, fog e emlékezni valaki rá? Hacsak a nótából nem: „Ne menj kislány a tarlóra, gyenge vagy még a sarlóra”... — mert a dalok tovább élnek, mint a tárgyak, amelyek értéküket vesztik ha alkalmatlanokká válnak. De emlékezni kell. Ezért határozta el a nyírbátori múzeum, hogy összegyűjti a ma még meglévő, vagy csak néhány évtizede halódó olyan használati paraszti eszközöket, amelyeket kiszorít az idő, a szocializmus, a nagyüzemi gazdálkodás fölényes realizmusa. Korai volna? Nem. Még igen sok gép hiányzik, még erősen érezhető a kis- parcellás gazdálkodás, vagy az ebből fakadó gondolkodás, de például zsúptetős házakat már alig találni, új faluk nőnek a régiek helyére, a faragott bútorokat felváltja a típusbútor, a széles ablakokba gyári csipke kerül, a boglyas kemence helyére villanytűzhely, vagy gáz, de legalábbis csikótűzhely. Az udvarok nagy tágasságát felveri a fű, nincs már szükség szekérfordítóra, és még sok egyébre. A fiatalok a legújabb városi divat szerint öltöznek. És ez így van jól. Az idő rohan, s a búbos kemencékkel együtt az emlékezésbe kerül a reggeli rántott leves, a retkes kenyér, az ünnepre spórolt kockacukor, meg a többi nyomorúság is. De emlékezni kell. Hagy tudják a ma fiataljai és a holnap gyermekei, hogy ezt a nagy változást ez a forgószél erősségű történelmi rohanás, a felszabadult nép hozta, alkotta^ az a nép, amelynek öregjei még cselédkenyeret ettek, de amelynek unokái már csak múzeumból ismerik majd nagyapáink kínlódásainak történetét. Sipkay Barna Kis íörténetek PILLANAT A Dózsa György út betonja szabad volt előtte, amikor a Beloiannisz tér felől, a Béke ház előtti útról hirtelen felbukkant egy teherautó. Nem állt meg, hanem kihajtott a főútvonalra. Egy asszony a két kezével eltakarta szemét és sikoltott. — Vége van! — kiáltotta más. A motoros teljes erejével markolta a kormányt. Nyikorog a fék, a gumik vastag csikót húznak a betonra. A fiú megbillen, de a nyeregben marad. Rohamosan közeledik a tehergépkocsi felé. Alig ötven centi választja el a gépkocsitól, majd megáll, Fellélegzünk. A motorkerékpár motorja elhallgat. A teherkocsié is. Marsai József keze remeg. Arca fehér mint a fal. Áll a motoros, a gépkocsivezető és a járókelők is. Rendőrségi beavatkozásra, mentőre nincs szükség. A teherkocsi motorja hirtelen felzúg, a nagy test nekilendül és behúz a szembe lévő közbe, a Lenin tér felé. A fiú is berúgja motorját. Az FB 68—32 rendszámú tehergépkocsi vezetője, — Debreceni Károly észreveszi, hogy a motoros követi. Kiszáll. A fiú előtte. Állnak egymással szemben. Egy idősebb, talán családos ember, s egy fiatat,' aki előtt az élet. Körülállják őket. Nem szól a motoros sem, a gépkocsivezetője sem. Debreceni érzi, hogy ő volt a hibás. A földre szegeződik tekintete. — Ember, hát nem tud vigyázni — szól egy idős ember, s felindultan magyarázza: egy pillanaton múlt a fiú élete. — Nem voltam elég figyelmes. Ne haragudjon — fordul a motoroshoz Debreceni. A fiú még mindig sápadt, csalc a fejét csóválja. De egy hang sem jön ki a száján... Berúgja motorját. Indul. Várja valahol egy kislány. A gépkocsi vezetője is beszáll, őt a családja várja. Egy pillanat volt az egész. Egy pillanat alatt mérkőzött az élet a halállal. Ebben a pillanatban az élet győzött. És legközelebb?... Ki lesz a győztes?... Farkas Kálmán TALÁLKOZÓ Úgy hozta a szükség szombaton este, hogy a sóstói szálló játéktermében két érettségi találkozót tartottak. Egyik sarokban a „harmincévesek”, átellenben velük az „ötévesek” ülték körül az asztalsort. Az egyik sarokban gitárki- sérettel hallgatót énekeltek. Tulnan twisttel válaszoltak. Emiit háborús anekdoták kötötték le a hallgatóság figyelmét; szemben a fiatal mamák gyermekük fényképeivel dicsekedtek egymásnak. Itt a fiatal tanárnő arról mesélt, milyen lámpaláza volt, amikor először ült fel a katedrára; amott a bottal érkező testes bácsi azt mondta, megtanított egy egész falut az írásra, olvasásra. Az „ötévesek" a délutáni létszámellenőrzésnél majdcsak mindannyian jelen voltak — vagy tudtak az igazoltan távol lévőkről. A harmincasok már jó- néhány névnél tanácstalanul néztek össze. Ezek lakásról, kocsiról, külföldi kirándulásról csevegtek, amazok meg arról, mennyi álmot kergettek hiába. Egyébként a hangulat kitűnő volt, a pincér csak úgy jegyezte fel a rendelést: ez a harmincasoké, ez meg az ötösöké: Angyal Sándof Szülész- is ipriiilpÉipsz iiüfereiGie Nyíregyházán A szülések 90 százaléka intézeti — Csökkeni a csecsemőhalandóság Bővítik a szülőotthonokat Július 7-én kedden délelőtl került sor a megyei szülészet: és gyermekgyógyászati konferenciára, amelyen Szabolcs- Szatmár szülész- és gyermek- orvosai vettek részt. A konferencián értékelték az orvosegészségügyi intézmények 1963- as évi munkáját, és kijelöltél a további szülészeti és gyermekgyógyászati feladatokat. A nagyjelentőségű konferencián dr. Moskovits Károly, í megyei tanács vb egészségügy: osztályvezetője megnyitó szavai után dr. Juhász Lajos megyei szülész kerületi adjunktus, dr. Gyöngyössy Andoi kandidátus, megyei szülésifő. orvos és dr. Lengyel Ferenc. megyei gyermekgyógyász főorvos elemezték megyénk szülészeti és gyermekgyógyászati helyzetét. . Az előadók hangsúlyozták, hogy — bár megyénk első a? országban a szaporulat szempontjából — még mindig sok iennivaló vár a terhes anyák csecsemők és gyermekek egészségügyi ellátásában a szakorvosokra és a védőnőkre. 1963- ban 10 5C0 gyermek születeti megyénkben (59-cel kevesebb mint 1962-ben), viszont ugyanakkor több mint kilencezer terhes anya nem szülte meg gyermekét. A szülések csaknem 90 százaléka intézeti szülés volt, ami azt jelenti, hogj az orvosegészségügyi dolgozói jó felvilágosító munkája következtében egyre több anya látja be, hogy a szülőotthonokban sokkal jobb körülmények közt biztonságosabban szülhet. 1962- . hoz. viszonyítva tavaly jelenfő■ sen csökkent a csecsemőhalan■ dóság: míg 1962-ben száz cse■ csemőből 5,3, tavaly csak 4,8 csecsemő halt meg. Ez az átlag 0,5-tel elmarad az országos • átlagtól, de az idén további : javulás várható, mert minden ■ szülőotthonban javították a technikai ellátottságot. Az előadók elmondták, hogy ■ bár jelenleg megyénkben 321 gyermekágy van (a felszabadulás idején mindössze 33 volt), még mindig nem elegen1 dő ez: bővíteni kell csaknem valamennyi szülőotthont, hogy : a szülő nők és a csecsemők : jobb ellátást kapjanak. Javítani fog a jelenlegi helyzeten, hogy 1965. elején átadják a kisvárdai gyermekosztályt, s ugyanakkor megkezdik a nyíregyházi gyermekosztály építését. Megállapították, megye- szerte javult a nőgyógyászati ellátás, ami szintén hozzájárult a csecsemőhalandóság jelentős csökkenéséhez. Az előadók viszont hibául rótták fel, hogy a terhes tanácsadó helyiségek' felszerelése nagyon kezdetleges és a tanácsadást a kismamák egy része nem veszi igénybe, pedig a születendő gyermekek érdekében ez elengedhetetlenül szükséges. A konferencia megszabta a szülészet és gyermekgyógyászát további fontos feladatait. Hangsúlyozták, a csecsemőhalandóság csökkentésében súlyponti szerepet kap a terhesgondozás, a koraszülések elhárítása, az intézeti szülések számának növelése, a terhes anyák életrendjének szigorú megtartása, a mozgó szakorvosi szolgálat bővítése. Fontos, hogy a terhes anya az utolsó négy hét alatt semmit se doL gozzék. Megyénk orvosokkal és kórházakkal való ellátása az országos átlag alatt van, s ezért fontos a kórházak tárgyi és személyi feltételeinek további javítása. Ujfehértón például feltétlenül szükséges lenne egy mentőállomás létesítése; a szülészeti osztályokon gyermekgyógyász szakorvost is kellene alkalmazni, s a terhesgondozás segítése érdekében magnetofonnal kell ellátni a nőgyógyászati osztályokat. A személyi feltételeket egyfelől szakmai továbbképzéssel, másfelől új orvosok és védőnők beállításával javítják. R. J. Sorszerű, 15 000 férőhelyes csibenevelö épül a megye iooo termelői zövetkezet ében. Hammel 1964. július 8. Nőtt a város iparcikk forgalma Elkészítik Nyíregyháza bolthálázat'fejlesztcsi tervét A kereskedelmi dolgozók munkáját nehezíti, hogy a boltok jó része kicsi, gyakran raktározási nehézségekkel küzdenek. A megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata alapján a város bolthálózat-fejlesztési tervét még ez évben elkészítik. A városi tanács végrehajtó bizottsága kéri a kereskedelem dolgozóit, hogy nyújtsanak segítséget a távlati tervek elkészítéséhez. rogyasztási citvkcíí tor§aliTia.. Ebben természetesen szerepe van a részletre történő vásár-, lás lehetőségének is. Ezek forgalmánál a szezonjelleg csaknem megszűnt. Gyorsan emelkedik a televízió vásárlók száma, sokan vesznek rádiót. Kismotorokból pedig csak részben tudják kielégíteni az igényeket. Jelentősen emelkedett a mosógép és porszívógép forgalma. Nyíregyháza iparcikk ellátottságának helyzetéről tárgyalt keddi ülésén a városi tanács végrehaitó bizottsága. Nyíregyházán 57 iparcikk bolt. működik. Ebből 25 ruházati, 32 vegyes iparcikkek forgalomba hozatalával foglalkozik. Az utóbbi években két és félszer nagyobb értékű vásárlás jut egy városi lakosra, mint a megyei átlag. Tavaly és ez év első negyedében is növekedett a tartós