Kelet-Magyarország, 1964. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-04 / 155. szám
3000 EXPEDÍCIÓ A JÖVŐBE ÖRS Félmillió társadalmi munkaóra egy év alatt Huszonötezren szakkörökben — Sikeres hulladékgyűjtés — Szerződés a tsz-ekkel Tv, ház9 motor „Mi nem a versenyt, a munkát szervezzük44 Hegyes István brigádjánál Tuzséron A Megyei Úttörő Elnökség elkészítette a múlt iskolai év úttörőmunkájának értéklését. A számok az úttörőmozgalom fejlődését, egyre elevenebbé, színesebbé válását, a gyermekek fokozódó érdeklődését és az Expedíció a jövőbe mozgalom sikerét tükrözik. Szabolcs-Szatmár megyében kétezerrel nőtt az úttörőcsapatok létszáma az idei tanévben. így az iskolák tanulóinak 77 Százaléka vett részt az úttörő- mozgalomhan. A kisdobosok száma csaknem 13 ezerrel növekedett egy év alatt. A tanév végen a 9750 nyolcadik osztályos úttörőből 8200-at vettek fel a Kommunista Ifjúsági Szövetségbe. Szeptemberben indította a Magyar Úttörők Szövetsége az Expedíció a jövőbe mozgalmat. Megyénkből csaknem 3 ezer őrs nevezett be és az őrsök 86 százaléka teljesítette a vállalásokat. Jelentős mértékben növekedett a szakkörök száma is. A múlt évben 680 működött a megye iskoláiban, az idén pedig mar 930, s a 65 féle úttörőszakkörben 25 ezer pajás tevékenykedett. 357 pedagógus és ifivezető végezte társadalmi munkában a szakkörök irányítását. Az idei kulturális szemle bemutatóin csaknem 27 ezer út- törő vett részt, ebből a megyei vetélkedőn 720 pajtás szerepelt. A hulladékgyűjtésben kiemelkedő munkát végeztek a nyíregyházi csapatok úttörői. Míg papírgyűjtéshen az egy tőre jutó megyei átlag 1,35 kiló volt, a nyíregyházi csapatoknál 4,80 kiló, a vasgyűjtés- ben 15,34 kiló, ' a megyei 7,06 kilós átlaggal szentben. A szabolcsi pajtások 5^1 ezer óra társadalmi munkát végeztek 2 millió 703 ezer forint értékben, a múlt év folyamán. 377 ezer facsemetét ültettek el ás 6500 kiló gyógynövényt gyűjtöttek. Huszonhat úttörőcsapat váltót kollektív munkaegv- ségkönyvet a tsz-ekben és 68 csapat kötött szocialista szerződést a tsz-ekkel és állami gazdaságokkal. I fsz. ez.) A tuzséri ÉRDÉRT Vállalat fatelepén farönkök és deszkák szabályos alakban sorakoznak a magasba. Néhány évvel ezelőtt még szántóföld volt itt, most pedig egy korszerű üzem harmonikus munkája lükte* GUMICSIZMA ÉS TERVEZÉS öt svájcisapkás, keménykötésű férfi. Hegyes István p brigádvezető, Tamás "ándor, Vas Zoltán, Hegedűs István és Szabó János a brigádtagok. Csokoládébarna arcukon és teltükön verejték. — Nehéz fizikai erőt igényel ez a munka — szólgl meg az egyik munkás. Néhány percnyi pihenőjüket kihasználva beszélgetünk. A brigádvezető negyven év körüli férfi, közelebb lép. Ruhája viseltes, egyik gumicsizmájának feje kettéválva. Felhúzott vállal mondja: — Ilyen ez az ipar, nem veM... Segítsenek eloszlatni a bizalmatlanságot Alaptalan vádak helyett megbecsülést a kislétai gyermekotthon vezetőjének Hudák Béláné hetedik esztendeje vezetője a Szabolcs- Szatmgr Megyei Tanács Kislétai Egészségügyi Gyermekotthonának. Nem könnyű a munkája, hisz az intézményben 86 piyap. súlyos szellemi és testi fogyatékos gyermek él, akik magatehetetlenek, s szinte éjjel nappal ápolásra, gondozásra szorulnak. E szerencsétlen életsorsok sok-sok türelmet, emberséget, szeretetet, gondoskodást igényelnek. Ezt Vállalta Hudákné s 21 gondozónő. Aki az ilyen gyerekekkel való foglalkozást választja életpályának, annak sok mindenről le kellett és kell mondania. Ez mgr nem csupán és egyszerűen szakma, hanem hi- yatásszeretett Nem nogy ügy, c mégis az Az otthon vezetőnője, a Kis- létán jól ismert és tiszteletnek örvendő Hudákné ilyen asz- szony. Munkáját elismeréssel nyugtázza felügyeleti szerve, a megyei tanács egészségügyi osztálya. Többször megdicsérték. Mind ez’ ideig úgy érezte, hogy élvezi az otthon dolgozóinak, az ő beosztottjainak és a helyi tanács vezetőinek is a bi. zalmát. Az utóbbi napokban azonban vád érte. Most emiatt nyugtalan és ideges. Nem nagy ügy. Úgy érezzük, mégis a nyilvánosság elé kívánkozik, hiszen a körülötte csirájában kialakuló bizalmatlanságot kell megszüntetni. Szükséges eloszlatni a gyermeksorsok érdekében a vezetőre dobott vádakat, s újra tiszta, bizalmat sugárzó légkört teremteni az intézet dolgozói között- Addig, amíg nem mérgesedik el az ügy. " Ä vádlavinát egy levél indította el, melyet Bokor Rátérné, az otthon egyik vezető gondozónője írt Hudák Bélánknak. Hudákné úgy érezte, sérelem érte, s kivizsgálást kért maga ellen. A megyei tanács egészségügyi osztályának személyzeti főelőadója, Tóth Sán- domé, Buschor Lászlóné megyei vezető védőnővel helyszínen vizsgálták meg Bokor Petemé panaszát, az otthon vezetője ellen emelt észrevételeit. Bokomé megjegyzéseit, jelentését alaptalannal találták. Beszéltek a községi tanács vb Hudáknéra. Amikor kértem, mindig segített. Neki kösznöhe- tem azt is, hogy idős fejjel beiratkoztam az iskolába, 0 adott könyvet is. Igaz, ha nem végeztem el jól a munkám, figyelmeztetett, de megérdemeltem.” Gebri Endréné: „Finom lelkű, tapintatos.” Balázs Elekné: „Hozzám még nem volt se durva, se goromba. Nem vettem észre, hogy valakivel kivételezett volna.” Kiss Sándorné, Madácsi Sán- dorné, Ispány Sándorné és Farkas Pálné takarítónők: „Bennünket már megbüntetett, de igaza volt, megérdemeltük. Utána összecsókoltuk egymást, mert mi takarítónők nem egyeztünk, s ez a munka rovására ment.” A hivatásnak megfelelően Idős Bokor Péter főkertész: „Tudom, hogy Hudákné és a menyen), Bokor Péterné, aki itt vezető gondozónő,' nem egyeznek. De ngjtem nem volt még nézeteltérésem a vezetőnővel. Goromba sem volt hozzám. Fogalmam sincs, miért nem egyeznek.” Ezek után az igazság nyilvánvaló. Nem szimpatizál a kommunistákkal? Hisz az otthonban egyetlen párttag van, Pallagi Sándor napszámos munkás. Hogy az otthon dolgozói között nincsenek párttagok? Ez nem Hudákné hibája. A környezete? Akik az otthonban dolgoznak, szinte kivétel nélkül a tanács és a helyi pártszervezet véleményezése alapján kerültek ide. Igaz, a főkönyvelő Neumányi Katalin, a volt Gencsy birtok egykori intézőjének a leánya. Talán segített ebben Hudákné. De vajon azért, hogy visszaállítsák a nagybirtokrendszert? Felvette adminisztrátori munkakörbe Keresztes Gábomét, a görög katolikus pap feleségét. De szólt erről a pártszervezet titkárának és a tanács vezetőinek is. És vajon Keresztesnének nincs joga a munkához? Bokorné bejelentéseivel ellentétben Hudákné megköveteli a rendet, a fegyelmet, s alti azt megsérti, azzal szemben megfelelően eljár. Ezért hibás? Viszont jó szellemben, hivatásuknak megfelelően neveli a gondozónőket. S ezért megbecsülést és tiszteletet érdemel. És ezt az otthon dolgozóitól meg is kapja. Talán ezek után megkapja a helyi tanács vezetőitől is. Mert erre becsületes munkájával rászolgált. Farkas Kálmán szi figyelembe az emberek igényeit... Negyvenötös lábam van, nehéz kapni ilyen méretet. Márpedig szükség van rá, mert villanyfűrésszel dolgozunk. Aztán hozzáteszi: — Ü""látszik, én kimarr ik az országos tervezésből... A töbhiek is elmosolyodnak. — Régen dolgoznak e""íiU? — Egy éve. Szeretünk együtt dolgozni. Ismerjük egymás természetét- Ha munkáról van szó, egy ember vagyunk. Cít van például az egyik brigád- tagunk — mutatnak az alacsony termetű Szabó Jánosra — ő a brigád kisdarusa. Ha valamit meg ksll fogni, ember legyen, alá versenyre kél vele. „FELNYITJUK A VAGON OLDALÁT ÉS« — Mi mindig azon tör!-"k a fejünket — mondja a brigád- vezető — hogyan lehet kqny- nyebben és gyorsabban Járatai, feldolgozni papi 50 köbmétert. Látja ezt a vagont — mutat a tárónk"'-'-"' megrakott kocsira —, azelőtt egyenként dobáltuk le a hasábokat, ami nehéz és veszélyes volt. Most felnyitjuk a vagon oldalát és úgv engedjük le a fát. így gyorsabb és veszélytelenebb. A brigádunknál baleset még nem volt. Néha becsúszik egy-egy sé- relem. — A múlt hónapban úgy dolgoztunk, mint még soha — mondja Hegyes István — mégis kevesebbet kaptunk. Valahol az elszámolásnál hiba történt — fordul a szakvezető felé. — Megnézzük — válaszolja Eszterhaí József. — De van még egy problémánk — folytatja tovább a brigádvezető. — A villanyfü- rész nem fogja a saját áramkörét, mert elromlott a kapcsolója. Munka közben gyakran leáll, ami a teljesítményünk rovására ryiegy... — Addig kapcsolják direkt? be, míg meg nem csináltatjuk — javasolja a szakveze. . — Igen állt de nefiéz lesz a ha]vap-hetven ki]ós kábelt cipejpi, mp-r a npmkáfcr is lemaradunk. Mámedig mi nem akarunk leszakadni a többiektől... — Nyilván a szocialista brigád címért versenyeznek — jeevezzük meg. MEGOLDÁST KELLENE TALÁLNI! Hosszas gondolkodás után mondják: — Mi nem vagvunk szocialista brigád. Nem a versemig hanem a munkát szervezzük. A magunk módján a legjobban. Nem vetjük meg a pénzt. Mindegyikőnknek van valami elgondolása. Én például televíziót akarok vásárolni, a másik házat épít, a har-madik motorra pályázik... T- Msfí aztáp baráti és közösségi szpllemtiep élünk —* veszi át a s?ót Tarnás Sándor. — Az ilyen gondunkat közösen szoktuk megbeszélni. Veszünk egv kis szalámit, meg sört, és sorra vesszük a dolgokat. — Legutóbb miről beszélgettek? — Legnagyobb problémánk az utazás. Sok időt el rabok Gégényből, Demecserből, Pát- roháról járunk dolgozni. Naponta hát-tíz kilométert is gyalpgolunk. Most vettem egy szandált — mutat a lábára —» de már töpkremert a sok gyaloglásban. Addjg veseb- ben dolgoznék. Sajpos, ez nemcsak a Hegyes-brigád, hanem több mint hatszáz ember problémája. Legtöbbször nem tudnak rendesen megtisztálkodni, lefü- roáni, mert sietni kell a vonathoz. Aki lemarad, csak az erdqbep „szállhat” meg. Az állomás kicsi, a telepre járó autóbusz csak minimális létszámot tud szállítani. Megoldást kellene talé'ni! Bálint Lajos 170 egészségügyi törzsgérda - jelvén yes Semmelweis Ignác születésének 146. évfordulója alakalmából az Orvos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága az idén is megrendezi a már hagyományos törzsgárda-jelvényt osztó ünnepségeket. Az első ünnepélyes munkaértekezletet pénteken tartották a megye legnagyobb egészségügyi intézményében, a nyíregyházi megyei kórházban, ahol 42 dolgozó kapott törzsgárdajel vényt. A 10—20—30 éves folyamatos munkaviszony után a megyében működő 22 intézménynél Összesen 170 egészségügyi dol- dozó kapja meg a Semmelweis portréval díszített törzsgárda- jelvényt. Egy arany, 18 ezüst és 151 bronz fokozatot osztanak ki. Tisztul a kép Esztáti Mihály: „Nem szimpatizál a kommunistákkal. Hudákné nem jár el a rendezvényekre, de az otthonban dolgozók sem.” Bihari Károlyné: „Én is hallottam, hogy üldözi a dolgozókat, s feltételezem azért, mert apáca volt. Nekem is az a véleményem, hogy soha népi fog a mi rendszerünkhöz orientálódni. Csak meg kell nézni, kikből áll a környezete. Ott dolgozik a volt ispán lánya, meg a görög katolikus pap felesége is. Nézzük, mit mondanak az otthon vezetőjéről a dolgozók? Kékesi Mihályné: „Csak annyi a panaszom, hogy kevesebb fizetést kapok, mint a többi gondozónő. (Erről nem a vezető tehet!) Yelem viszont soha nem volt dúrva, goromba. Arról sem tu fiók, hogy kivételezne.” özvegy Dávida Mihályné: „Én rosszat nem mondhatok Azok az idők már elmúltak, amikor nem lehetett nyíltan, őszintén beszélni. Annak idején százszor is megfontolták az emberek, hogy kinyissák-e a szájukat, vagy sem, hogy kérdezzenek-e valamit, vagy ne kérdezzenek. Attól tartottak ugyanis, hogy reakciósnak, legjobb esetben fejletlennek bélyegzik őket. In. kább nem kérdeztek semmit: abból nem lehetett baj. Most már más a helyzet. Most már kérdeznek. Nálunk, a Bámexburnfértnál, Verpeléti kartárs kérdez a legtöbbet. Olyan rázós kérdéseket ad fel az előadóknak, hogy a hallgatóknak beleborsódzik a hátuk a gyönyörűségtől, az őszinte, nyílt kérdésekre váró előadók pedig megnyajlák mind a tíz ujjúkat. Legutóbb, egy megbeszélésünkön, midőn az előadó arra bízatott minket, hogy kérdezzünk, és szinte kunyerált egy kis Őszinteségért, Verpeléti felállt: — öööő... Nekem lenne egyMIKES GYÖRGY: Rázós kérdések két kérdésem, de nem tudom, hogy megkérdezhetem-e — Nyugodtan — bíztatta felcsillanó szemmel az előadó. — Azért vagyunk itt, hogy minden kérdésre válaszoljunk... — De nem fogják félreérteni? — Szó sincs róla! Mondja csak bátran! — esdekelt az előadó. — Csak bátran!... — Első kérdésem a következő: ha a papa be akarna lépni a pártba, felvennék-e, vagy sem? — Azannyát! Ez tud kérdezni! — vigyorogtak a hallgatók. Az elnök rákacsintott Verpelétire, majd oldalba bökte az előadót, hogy na, mit szól hozzá?' — Második kérdésem. Igazán Elmondzavarban vagyok... jam? — Mondja csak! — bíztatta az előadó. — Ki vele! — Nos, lesz, ami lesz, én megkérdem: ha találkoznék Enver Hodzsával, és ő azt kérdezné tőlem: tessék mondani, merre van az Akácfa utca? —r válaszoljak-e neki, vagy sem? — Azannyát! Ez aztán tud kérdezni! — szisszent fel a terem. Az előadó lázasan jegyzett, és töbször is elmondta, hogy nagyon érdekes kérdés, az elnök pedig hálacsókokat hintett Verpelétinek. — Harmadik kérdésem... Nem, ezt inkább nem kérdezem meg... ■— Halljuk! Halljuk! — zúgta a tömeg. — Csak bátran! — nógatta az előadó. — Majd egyszprtf válaszolok minden kérdésre_ Ki vele, bátran! — Harmadik kérdésem: van-e összefüggés a zöldség- hiány, a személyi kulttisz, a laoszi helyzet és Az isfluenza- járvány között? — Azannyát! Ez igen! Ez mán döfi! — hördült fel a hallgatóság. — Ez aztán a rázós kérdés! Az előadó elismerően bólintott és ismét elmondta, hogy nagyon érdekes kérdés, nagyon érdekes... — Na, ehhez mit szólsz? — kérdezte tőle büszkén az elnök. — Jó kérdések, pú? Láthatod, nálunk nem félnek megkérdezni semmit... Verpeléti elégedetten leru'.t Valaki megveregetle a vállát, többen megrázták a kezét. — Azt is kérdezd meg — súgta a szomszédja —, hogy miért nem egy szakembert neveztek ki hozzánk vezetőnek? — Majd ha boloncf leszek! —* felelte Verpeléti, és az előadóra függesztette nyílt, bátor tekintetét. elnökével Esztári Mihállyal és a vb titkárral, Bihari Károly- néval is. Elsősorban a munka fontos Ekkor vélekedtek úgy a község vezetői, hogy Hudák Béláné, piivel apáca volt, meg- bízhatatlap, nem szirppatizál a párttagokkal, s durván, gorombán bánik a beosztott dolgozóival. Környezete kifogásolható, mert megengedte, hogy a klerikális reakció is befészkelődjön az otthonba. E vádak joggal nyugtalanították a személyzeti főelőadót és a megyei vezető védőnőt. Elmondták Hudáknénak, aki elkeseredésében tollat fogott, levelet írt, újabb vizsgálatot és védelmet kért. „...1961-ben férjhez mentem, gyermekem van. Nem voltam és nem vagyok ellensége ennek a rendszernek... Munkámmal akartam és akarom kiérdemelni a megbecsülést... Kérem vizsgálják ki az ellenem felhozott vádakat és büntessenek meg, ha megérdemlem. Ha pedig nem, segítsenek eloszlatni a bizalmatlanságot” — írja levelében Hudák Béláné. A községi tanács vezetői bizalmatlanok Hudák Rélánéval szemben. Mire alapozzák ezt a bizalmatlanságot?
