Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-03 / 128. szám

MEGJEGYZÉS Szakosítást a szövetkezeti iparban Ha nem is a kívánt mére­tekben, de állandóan javul megyénkben a lakosságot közvetlenül érintő szolgálta­tó tevékenység. Kisipari ter­melőszövetkezeteink az élen­járói ennek a mozgalomnak. Megfigyelhető, hogy lassan valamennyi ktsz-ben meg­különböztetett jelentőséget tulajdonítanak az úgyneve­zett „filléres” munkáknak s kevésbé idegenkednek tőlük. Éppen ezért időszerű arról is beszélni, hogy az iparpoli­tikai terv végrehajtásánál nem lehet mellőzni ma már a minőséget sem. Megyénk jelentős terüle­tén vegyesipari ktsz-ek ténykednek. Feladatuk sok­irányú, néhol a cipőjaví­tástól az emeletesház épí­téséig vállalnak megbízáso­kat. Nyilvánvaló: ilyen kö­rülmények között egy-egy 6zakma háttérbe szorul, el­marad a fejlődésben. Ügy véljük, a termelés fokozatos szakosítása ktsz-einknél is jelentős változást hozna. Ha a 3—4 fős vegyesipari „rész­legeket’* a szövetkezeti de­mokrácia megsértése nélkül sikerülne megyei irányítás alá vonni, nemcsak a tár­gyi adottságokon lehetne segíteni, de lehetőség nyílna az ott dolgozók szakmai képzésére is. Érdemes felfi­gyelni ennél a javaslatnál a nyíregyházi Fodrász, vagy a Fényszöv, vidéken lévő fiókjainak nagy népszerűsé­gére: a korábbi igényte­len egységekből korsze­rűeket teremtettek, ahol a kiszolgálás, a végzett mun­ka minősége vetekszik a megyeszékhelyivel. (a. s.) Beruházási ás kivitelezési problémák a Harmadai állami Gazdaságban Milliós főbl3tetksae/ások huzavona miatt Az elmúlt évben már két Esetben is szóvátettük; gyors intézkedést követel a nyírma- dai vasútállomás és ezenbelül a helyi állami gazdaság ipar­vágány sorsának rendezése. Cikkeinkben hivatkoztunk ar­ra, hogy az iparvágány hiánya milliókra rugó többletkiadást okoz a gazdaságnak. Csak az almatermés minőségénél bekö­vetkezett romlás több mint fél­millió forint értékcsökkenés­sel járt tavaly. Az állomás ka­pacitása kicsi, bővítésére nincs lehetőség. A gazdaság leendő központját már úgy tervezték, hogy abban az iparvágány megépítése is szerepel. A va­sútépítés ügye — különböző okok miatt — már 1957 óta vajúdik. A gazdaság évekkel ezelőtt beszerezte a vasútépí­téshez szükséges vasbeton és faaljakat is. Ezek most elfek­vő készletként terhelik az üze. met. Történt-e valami előreha- ladás*azóta? — Csupán annyi — válaszol erre Kozák János igazgató, — hogy az Állami Gazdaságok Főigazgatósága megkért ben­nünket, szerezzünk az építőipa­ri vállalattól egy nyilatkozatot: terven felül is elvégzik a va­sútépítést. A nyilatkozatot megszereztük, hiszen az ÉM Szabolcs megyei Állami Építő­ipari Vállalat mélyépítő kapa­citása most nincsen leterhelve. A levelet el is küldtük a fő­igazgatóságnak, de választ, il­letve a hitelfedezetet még mindig nem kaptuk meg. Külön érdekessége ennek az ügynek, hogy a különböző szervek mind elismerik az iparvágány megépítésének szükségességét, egyetértenek gazdasági előnyeivel. Nem ok nélkül tervezték úgy a most épülő almavélogatót is, hogy mellé már megépül a vasúti rámpa. Az almaválogató ha­marosan el is készül (a gazda­ság építőipari részlege építi) de a több millió forintos költség­gel készülő létesítmény az idén még aligha élvezheti az ipar­vágány gazdasági előnyeit. A főleg exportra átválogatott al­mát továbbra is tehergépko­csikkal, vontatókkal kell .elszál­lítani a több kilométerre lévő, túlterhelt vasútállomásra. A beruházással való takaré­kosság ez esetben semmikép­pen sem indokolt. Egy tízezer holdas állami gazdaság új köz­pontjáról, annak sorsáról és gazdaságos működéséről van itt szó. Már a kétszáz vagonos almatároló megépítésekor is számítottak az iparvágányra. Erre alapozták a takarmány, magtár létesítését, most épül a gépműhely, az almaválogató. Távlati tervben szerepel egy üzemi étkezde, irodaház épí­tése is. Már az eddig odaszál­lított építkezési anyagok plusz szállítási költsége is fedezte volna az iparvágány beruházá­si költségeit. A gazdaság vezetői mindent elkövetnek, hogy a kocsiállás­pénzt a minimumra csökkent­sék, de ahol a haszon, Ott a kár is. A herakodás zavarta­A KÖJÁL és járási tisztiorvosi hivatal az ellenőrzés során már többször szóvá tette, hogy a ré­gi csíráztató helyiségből átala­kított épület nem alkalmas köz- étkeztetésre. A gazdaság vezetői az észrevételezést továbbítot­ták a felsőbb szervhez, de in­tézkedés nem történt. A leendő központban 1962. szeptember óta épül egy kor­szerű gépműhely. A másfél mil­liós beruházással készülő léte­sítményt az ÉM Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Vállalat­nak még a múlt év szeptember elsején át kellett volna adnia. Az építkezésen még mindig dolgoznak. A Megyei Döntőbi­zottság már kötelezte a válla­latot 70 ezer forint kötbér megfizetésére és újabb határ­időként az átadást június else­jére tűzte ki. Az átadás újra késik, naponta egy-két kőmű­ves dolgozik rajta. Ez a három legfontosabb probléma. Kötelességünk újra felhívni a figyelmet a felelőt­len huzavonára. Tóth Árpád Kuöett Lajos TMK-vezetó a vásárosnaményi téglagyár* ban lelkiismeretesen foglalkozik az üzem gépparkjának megelőző karbantartásával. Gyakran ellenőrzi munka közben is a gépeket és ahol szükséges azonnal megteszi a szük­séges intézkedéseket. Foto: Hammel József Érvelni a termelés érdekében PÁRTTITKÁROK LÁTOGATÁSA A VAGEP-NEL fMunkatársunktól) Nagykálló fejlesztésére eb­ben az évben 1 millió 400 ézer forintot költenek a köz- eégfejlesztési alapból. Bővítik a község villanyhá­lózatát. Még 8—10 kilométer­nyi hiányzik. Az idén községfejlesztési alapból 2 és fél kilométe­res szakaszon, állami hi- i télből pedig ugyanilyen tá­volságon építenek új veze­téket. Az állami hitelből több tanya villamosítását is megoldják. 250 ezer forint értékben fény- csövesítik a község belterüle­tén lévő utcákat, mintegy 3 kilométernyi útvonalon. Uj higanygőz világítótesteket kap a Korányi Frigyes utca, a Lenin út és a Nagybalkányi út a moziig. Az idén kezdenek hozzá egy négytantermes általá­nos iskola építéséhez 250 ezer forintos beruházás­sal. Az iskola a jövő év­ben készül el. Kétezer méteren építenek jár­dát és 4—500 méteren csator­nát Nagykálló területén. Eze­ket a munkálatokat a községi építőbrigád végzi. A község egyik legjelentő­sebb idei beruházása az új nyolctancsoportos gim­názium lesz, amelynek építése ez év júliusában i kezdődik. a Vasvári Pál és a Korányi Frigyes utca sarkán. Ez a lé­tesítmény 7 és fél milliós ál-, lanságának biztosításához igénybe kell venni a más te­rületen is haszhosítható erőgé­peket, szállítóeszközöket, több műszakban, esetenként túlórá­ban is foglalkoztatni kell az embereket. Szinte érthetetlen, hogy miért húzzák, halasztják évről évre a mindenképpen szükséges és fontos népgaz­dasági érdeket szolgáló iparvá­gány építését éppen a Nyírma. dai Állami Gazdaságban? Ér­dekes eset, hogy az Apagyi Állami Gazdaságban pár évvel ezelőtt felbontották a iparvá­gányt, s az itt feleslegessé vált vasbeton- és faaljak könyvjó­váírással átadták a nyírmadai- aknak. Apagyon azóta új ipar­vágány épült!? Hasonló problémák vannak az üzemi konyha építése körül is. A megye legnagyobb állami gazdasága nem rendelkezik a követelményeknek megfelelő üzemi konyhával és étkezdével. Hogyan agitáljunk ma az üzemekben? — ez a téma állt a nemrég kiküldött meghívó­kon, melyet a nyíregyházi üze­mi párttitkárok kaptak kéz­hez a városi pártbizottságtól. A téma látszatra száraz, azonban a helyszíni tapasztalatcsere rá­cáfolt a feltevésekre. A nyír­egyházi VAGÉP-nél tartották meg a titkári értekezletet. „így élünk mi az üzemben, és így agitálunk...” ezzel a mot­tóval indult az üzemlátogatás. 48 millió forint értékű termelé­si terve van a VAGÉP-nek, a tavalyi 27 millióval szemben, egyre több fontos gyártmány­nyal jelentkezik az ország ipa­ri életében. Ipari szállítószala­gok, vasvázas szerkezetek, inf- raszárítók, a MOTA—DTV—2 típusú Diesel-targonca, rekonst­rukciós munkák a soroksári vasöntödének, Csepelnek. Ezen­kívül lakossági és közületi szol­gáltatások: autóvillamosság, te­kercselés, karosszéria, hűtő, gu­mi, pb-gáz, írógép, óra javítá­sa tartozik az üzem profiljá­hoz. Kis gyárnak nagy, — nagy­nak kicsi — így jellemezte a VAGÉP-et Kovácsvölgyi Zol­tán párttitkár, amikor az igaz­gatóval együtt végigkalauzol­ták a vendégeket az üzemré­szeken. Agitációs csoportok Egy kéz monológja hajába, majd egy színházjegyet nyújtottam át neki estéré. Ko­pogtak az ajtón. Egy beosztott jött, valami határidős üggyel. Erre én olyan ugrálást csaptam az asztalon, hogy felborult a lámpa is. Végül mutatóujjamat kifeszítettem az ajtó irányába. Rettenetes, hogy mennyiszer zavarják kávézás közben Si­mult, holmi szabadságolási, se­gélykiutalási vagy szakmai kérdésekkel. Éberségem men­ti meg öt az idegkimerüléstől. Három mondat után ugyanis kifordítom a tenyeremet, lás­sák: ahol nincs, ott ne keress, kész, mehet. Es micsoda lélekjelenlétre van szükségem a reprezentálá- soknál, nehogy kilöttyenjen egyetlen csepp ital sem. Úgy érzem, e tekintetben verhetet­len vagyok. Betéve fújom az ujjak elhelyezésének szabályát a konyakos, o boros, a likőrös és pezsgős poharak körül. Re­mélem, : ezekután senki sem csodálja: hónapok óta nincs időm arra, hogy ceruzát, vagy tollat vegyek fel. Legfeljebb az aláírásokhoz. Elvégre a kéz sem gép! Angyal Sándor Hogyan élnek az észreható szóval, a lelkesítéssel az üzemi pártszervezet kommunistái? — erre akartak feleletet adni a vendéglátók és vártak választ a vendégek. Az elkoptatott agi- tációs formák helyett, mivel próbálkoznak, hogy többek kö­zött bepótolja az üzem az át­szervezés okozta 2,8 millió fo­rintos első negyedévi termelés- kiesést? Mit tesznek a nagyobb tudásért, az üzemi munkások gondolkodásának csiszolásáért? Az üzem külső képe nem so­kat árult el a benti agitációs munkáról. Néhány tábla hívta fel magára a figyelmet; az egyiken műszaki újításokra kérték fel a dolgozókat, a má­sikon időszerű fotókban szólt a fotoszakkör néhány üzemi ese­ményről, problémáról. Mint a beszélgetésekből kiderült, in­kább az élőszavas agitációt tartják célravezetőnek az üze­miek. Igaz, a korábban élet­re hívott agitációs csoportokat megszüntették, mert azokat túlnőtték a napi gondok, fel­adatok. Nem lehet néhány em­berre korlátózni az üzemi agi­tációt, mert az nem vezethet eredményre. Különben is for­mális volt e csoportok műkö­dése. Hagyományos és újszerű Számbavették hát mind a ha­gyományos, de nem elvetendő agitációs formákat, mind az igények által megkövetelt új­szerű próbálkozásokat. A párt­vezetőség egy év leforgása alatt hat ízben elemezte az üzemi problémákat, mindig a legége­tőbbet téve az üzemi közvéle­mény elé. Baleseti helyzetkép, szakmunkásutánpótlás, műsza­ki, közgazdasági problémák vál­takoztak napirendként. S mind­egyiket a tisztázás után megbe­szélték a brigádok pártcsoport- értekezleten, együtt a pártonki- vüliekkel. Külön foglalkozott a pártszervezet a hegesztés okoz­ta lemaradással, hegesztőtan- folyamot kezdeményezték. Hu­szonöt dolgozó sikeres vizsgát tett. A közgazdasági elemzést úgy igyekeztek magasabb szint­re emelni, hogy budapesti elő­adókat hívtak meg konzultál­ni, s minden országos közgaz­dasági tudományos összejöve­telre elküldték embereiket. Vázlatos képet kaphattak csak i néhány óra alatt az üze­mi párttitkárok. Megtudhat­ták, hogy 12 brigád nevezett be a szocialista címért, négy el­nyerte, három pedig köze áll a célhoz. Minden szocialista brigádnak műszaki mecénása van, egy-egy mérnök, techni­kus. A többi brigád sem Ijopog egyhelyben, eleven a brigádok közötti ver­seny, melyet a virtus mellett a 300 forintos elsőség díja is sar­kall. Ennek is mozgatója a pártszervezet, egyben az érté­kelés alapjául szolgáló pont- rendszer kidolgozója. Emberi gondokkal is törődnek, mint a feleség munkába helyezése, la­kás, gázgond, brigádok közötti nézeteltérések. Egy időben meg­határozott napokon fogadóórá­kat tartottak a pártszervezet vezetői, de ezt megszüntették. Most mindennap fogadónap van, amikor felkeresik őket. Még igényesebben Nem tértek haza üres kézzel a meghívottak a Városszéli üzemből, ahol nem kaphattak ugyan kész recepteket arra* hogyan agitáljanak otthon, de néhány ötletet, tapasztalatot igen. Bizonyos, hogy több agi­tációs módszer, érv található még a VAGÉP-pártszervezeté- nél, jobb lett volna mélyebben elemezgetni egy-egy problémát. A közvetett agitáció is érde­kelte volna a részvevőket, s az* miért nem próbálkoznak kor­szerűbben kielégíteni az irásós igényeket, esetleg nyomdai úton előállított üzemi újsággal stb. De összességében értékes volt a helyszíni tapasztalatcsere. A városi pártbizottság a gyakor­lati élet valóságéhoz vezette el az üzemi párttitkárokat, a hely* színen keresi a választ, s ku‘ tatja, mi érdekelné a részvevő^ két. Jó lenne ezt folytaim/ még igényesebben, még mag» sabb színvonalon. Páll Gézf ‘ Új gimnázium épfii Nagykállófaan Egymillió 400 ezer a községfejlenztés Higanygőz lámpa, fénycső a központi utcákon larni beruházásból készül és 1965. szeptemberében adják át rendeltetésének. A községfejlesztési alapból utak javítását, karbantartását is elvégzik. Készül egy mély­fúrású kút a Jókai és a Kis- harangodi utca sarkán. A könyvtár álloményfejlesztésé- re az idén 13 ezer forintot, a község három egyetemi, illetve főiskolai ösztöndíjasának tanít­tatására pedig 25 ezer forintot fordítanak. Egyébként erős edzéseket tartok. Remek kondíciómat igazolja, hogy a hóeleji érte­kezleten szédítő lejtésekkel bűvöltem el a hallgatóimat. Si­mul dicsérte a gazdasági ve­zetőket, én megcéloztam az igazgatót, s minden elismerő jelzőnél őrá mutogattam. Ké­sőbb, ahogy az igazgató befe­jezte mélyenszántó előadását, mindenkit túltapsoltam. Vörös foltok jelentek meg rajtam, de erőt Vettem magamon, arra gondoltam: nem hagyhatom szegény Simult. Máskor arra a kérdésre kellett Válaszolni, ki ellenzi azt, hogy az igazgató egyedül dönt a kitüntetésekről. Gazdám unszolt, emelkedjek a magasba, de én nem moccan­tam. Két nap múltán, ahogy az ellenzők elfoglalták alacso­nyabb beosztásukat ‘ Simul ré­mült arcához csaptam: „Na lá­tod, te szamár...” Vannak kellemesebb perceim is. Hétfőn délután például be­letúrtam a gépírónőnk éjfekete Simul Ádám csoportvezető ^ keze vagyok. Szó szerint: a jobb keze. Mégiscsak tűrhe­tetlen, hogy rólam nem szól a krónika, soha egy dicsérő szó­val nem illetnek s egy vacak kitüntetésem sincs. Mindig Si­mul sütkérezik a fényben, pe­dig nélkülem elmehetne Kuku. tyinba zabot hegyezni. Nélkü­lem, aki csuklójától lefelé va­gyok. , Legutóbb is jött velünk szembe a folyosón a főcsoport­vezető. Simul ban pezsgett a méreg, mert kimaradt az utolsó prémiumból. Készült, hogy most jó beolvas. Mielőtt beve­tésre szánta volna magát, én lágyan a magasba emelkedtem s tiszteletteljesen meglebben­tem. Nyomban felfigyelt rám a főcsoportvezető, széles mo­sollyal lépett hozzánk. Minden erőmet összeszedtem a kézszorí- táspál. Márts kész volt az eredmény: egy hét múlva há­romszázzal több jutalmat gyö­möszöltem Simul zsebébe.

Next

/
Thumbnails
Contents