Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-10 / 134. szám

A Szovjetunló egyetért m laoszi értekezlet összehíváséval Gromiho válasza a kínai kü( ügy miniszternek Világpolitika sorokban A balkáni együttműködés jugoszláv, bolgár, román és görög nemzeti bizottsága kép­viselőinek negyedik tanácsko­zása Belgrádban megkezdő­dött. Megfigyelőként részt vesz az értekezleten Ciprus képviselője is. Friedrich Ebert nagy-ber­lini főpolgármester meghívá­sára héttőn este a berlini Ost- banhofra érkezett Budapest főváros tanácsának kilenctagú küldöttsége. A sztrájkkal megbénított Uagosban és Kadunában, Észak-Nigéria fővárosában a katonaság megkezdte a kulcs- fontosságú üzemek átvételét. A rendőrség könnyfakasztó gázt használt, hogy szétza­varja a tömeget, amely Ka- duna bírósági 1 épülete előtt gyűlt össze. Carlos Lacerda, Brazília Guanabara államának kor­mányzója a Goulart ellenes puccs egyik fő szervezője ked­den — egyhetes nagy-britan- niai látogatásának végefelé — megbeszélést folytatott Doug- las-Home miniszterelnökkel. Lemnitzer tábornok megnyi­totta a szövetséges haderők vezérkari főnökeinek Nyugat- Európa „védelmével” foglalko­zó évi értekezletét. A négyna­pos tanácskozáson a 15 NATO- tagállam több mint 500 ki­magasló politikai és katonai vezetője vesz részt. Algírban francia—algériai tárgyalások kezdődtek a két ország közötti műszaki, kultu­rális és adminisztratív együtt- műköáSw elmélyítéséről kö­tendő egyezmény ügyében. Május 29-től újabb 189 nyu­gatnémet és nyugat-berlini la­kos települt át a Német De­mokratikus Köztársaságba. Santo Dómingóban, a Domi­nikai Köztársaság fővárosában összetűzésre került sor a rend­őrség és a kikötői munkások között. A munkások tüntetést szerveztek, mert a vállalkozók hatálytalanították a szakszervezettel megkötött' kollektív szerződést. A tünte­tők ellen könnyfakasztó gázt alkalmaztak. Sok tüntetőt le­tartóztattak. Algírban megnyílt az FLN központi bizottságának plénu­ma. Az első tanácskozási nap folyamán a plenum részt vevői megvitatták a pártépítés prob­lémáit „a párt forradalmi bá­zisának kiszélesítése, a párt demokratizálása és szervezeti átépítése” céljából. A Román Munkáspárt 13 tagú pártmunkás-küldöttsége, emely áz SZKP Központi Bi- eottságának meghívására két­hetes látogatást tett a Szov­jetunióban, kedden délután visszaérkezett Bukarestbe. Gromiko, szovjet külügymi­niszter június 6-án válaszolt Csen Ji május 26-i levelére, amelyben a kínai külügymi­niszter indítványozta, hogy hívják össze 14 állam külügy-. minisztereinek értekezletét jú­niusban Phnom Penhbe, Kam­bodzsa fővárosába a laoszi kédés megvitatása végett. Gromiko válaszában kije­lenti: a szovjet kormány a maga részéről hajlandó mindent elkövetni, hogy mielőbb összehívják a laoszi kér­déssel foglalkozó értekez­letet, mert azt fontos lé­pésnek tartja a helyzet megjavítása, a délkelet-ázsiai béke meg­szilárdítása szempontjából. A szovjet kormány állandóan arra törekedett és törekszik ma is. hogy biztosítva legyen a genfi egyezmények szigorú betartása, s Laoszban béke és nyugalom uralkodjék. A szovjet kormány egyetért azzal — mondja befejezésül Gromiko levele —, hogy a Erhard kancellár kedden délben Schröder külügymi­niszter és több államtitkár kíséretében repülőgépen Ame­rikába indult. A kancellár először Kanadába látogat, majd New York-ban találko­zik U Thant ENSZ-főtitkárral, előadást tart a bostoni Har­vard egyetemen, végül pedig Washingtonban tanácskozni fog Johnson elnökkel. Erhard kancellár elutazása előtt a repülőtéren 1 kijelen­tette: amerikai utazása na­gyon jelentős, de nem vár Az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezlete kedden nem tartott teljes ülést. Az értekezlet — mint jelentettük — hétfőn elfogadta a harma­dik bizottság pénzügyi kérdé­sekről szóló kisebb jelentősé­gű ajánlásait. A többi bizott­ságban kidolgozott ajánlások­ról azonban még nem jött lét­re megegyezés. Ezek a tárgya­lások zárt ajtók mögött, rész­ben a fejlett tőkés országok négy képviselője (Egyesült Ál­lamok, Anglia, Belgium és Franciaország) és a fejlődő or­szágok négy képviselője (Pa­kisztán, India, Chile és Kame­run) között folynak, részben pedig a konferencia záróokmá­laoszi kérdéssel foglalkozó ér­tekezletet Phnom Penhben tartsák, ha Kambodzsa és a többi erdekelt állam kormá­nyai ugyan így vélekednek. Az Üj Kína hírügynökség kedden fsmprteti a Kínai Nép- köziársasáj: kormányának nyi­latkozatát a laoszi helyzetről. A kínai kormány — hang­súlyozza a nyilatkozat — törvénytelennek és ártal­masnak tartja a genfi érte­kezleten részt vett egyes országok képviselőinek Vientianeban folyó konzul­tációit. A kínai kormány ugyanakkor a gsr.fi megállapodás-jak.ü összeegyeztethetetlennek tart bármiféle tanácskozást a genfi értekezleten részt vett államok egy része között, függetlenül attól, hogy mely országokról van szó, és hogy hol kerülne sor erre a tanácskozásra. A békós rendezes egyedüli módja egy újabb tlzennégvha- talmi értekezlet összehívása lenne — hangsúlyozza s nyi­latkozat. tőle „látványos eredménye­ket”. A nyugatnémet sajtó már napok óta részletesen foglal­kozik Erhard amerikai út ja­vai. A lapok azt írják: Er­hard sürgetni fogja, hogy Wa­shington „ne feledkezzék meg a német kérdésről, és fogad-' ja el azt a bonni jelszót, amely szerint nincs enyhülés a német újraegyesítés nél­kül”. Bonn szeretné lefékezni az enyhülési irányzatokat a világpolitikában. nyát szerkesztő bizottságban zajlanak le. Ez utóbbinak az összetétele megegyezik az egész konferencia munkáját irányító 34 tagú általános bi­zottsággal, amelyben a szocia­lista országokat Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és a Szovjetunió képviseli. A megbeszélésekről kiszivár­gó hírek szerint néhány kér­désben már kezdenek kibon­takozni a kompromisszum kör­vonalai, s a jelek arra mutat­nak, hogy az alkudozásokon az imperialista hatalmak alapjá­ban védekezésbe szorulnak. Kedden délelőtt egyébként zárt ülést tartottak a konferen­cián részt vevő küldöttségek vezetői. Erhard elindult amerikai útjára II küldöttsépezefők érlekezieíe a világkereskedelmi konferencián Oiiweira és társa Dohumeníumtöríénei a Cap Ancona felrobbantásáról Nicaraguái útlevelek — Nem értem — szólalt meg Ottó — miért kellett a teherautókat Portugáliába irá­nyítani? Hogy ne keltsük a beavatkozás látszatát? No jó, rendben vaq... De hogy gon­dolta az a hét kommunista? Hiszen bizonyára nem tudnak spanyolul. Hajlamos vagyok arra gondolni, hogy egyáltalán nem is léteznek. — Ha nem léteznek ezek a kommunisták, akkor ki keü találnunk őket — szólalt meg ekkor Ottó kísérője, aki ed­dig hallgatott. Friedrich elmosolyodott. — Ritkán beszé’sz, Konrad, de akkor okosan. Hiába, az angol iskola... Meglátszik raj­tad, hogy Oxfordban nevelked­tél. Idehallgass Otto: Konrad veled megy Lisszabonba. Otto Krause a homlokát ráncolta. — Portugál képviseletül! k rábukkant már a hét vörös nyomára? — kérdezte. — Egyelőre nem. Friedrich Mendel a térkép­hez lépett, melyen berajzolták a francoisták által lefoglalt spanyol területeket. , — Egyetlen kiütünk van: a tenger. Franco Spanyolor­szágon át eljutni a vörösök­höz, reménytelen vállalkozás. Természetesen azért itt is felkészülünk a fogadtatásuk­ra. Tehát uraim: jó munkát és sok sikert kívánok! A spanyol határ felé vezető portugál országúton nyitott teherkocsi suhan. Kora reggel van. A gépkocsivezető mellett Oliveira foglal helyet. A ha­tárőrök udvariasan köszöntik, szívesen látott vendég erre­felé, s minden formaság nél­kül átengedik a spanyol te­rületre. Oliveira olcsó szivar­ral kínálja őket, az őrmester egy üveg madeirával kedves­kedik. — A hegyekben minden rendben? — kérdezi búcsúz- kodás közben. — Vörösök nincsenek? A határőrök mosolyognak, s búcsút intenek. Oliveira rövid ideig cégé­nek spanyol fiókirodájában tartózkodik, majd átmegy a kormányzóhoz. A palotánál kérik az igazolványát, de az erkélyről felfedezi őt Ricar­do, a kormányzó szárnysegé­de. — Beengedni! — rendelke­zik. — Mi újság Lisstzabonban, kedves barátom? — örvende­zik Ricardo, s Oliveira kezét szorongatja. — Hallottál a Cap Ancona pusztulásáról? — Igen, kellemetlen histó­ria. — Vigasztalásül hoztam ne­ked pár üveg whiskit. — Köszönöm, öregem. Hálá­ból elviszlek este valahová szórakozni. Közben a tábornok szobá­jához érnék. Az öreg Queipo de Llano boldogan üdvözli vendégét: — Nagy szükségem van rád. Csak ne szardéniát ajánlj! Fegyvert, légy vert és tégy ver ti Ez az amelyre szüksé­günk van. — Mi történt? A németek és az olaszok már nem szál­lítanak? — Látszik, hogy nem vagy katona. Háborúban sosem elég a fegyver. És nem is mindig érkezik meg rendel­tetési helyére. Hallottál a lisszaboni robbanásról? Két hadosztálynak szánt fegyver­zet süllyedt a tenger feneké­re. Fizetni meg nekünk kell érte. Ha együtt akarsz mű­ködni velünk, akkor szállíts tankot, páncélautót, géppus­kát, vagy legalábbis teher­autókat. — Megkísérlem, tábornok, de sajnos nem vagyok Krupp. Fegyverem nincs. Gépkocsi­kat még csak tudnék szállí­tani, de hol vesznek hozzá so­főrt? Hisz a rendőrsége maid niinden sevillai sofőrt agyon­lőtt! — Ezek a gazfickók mind kommunisták. De ha teher­autókat tudsz szerezni, akkor gépkocsivezetőket is szerez­hetsz. Adok majd engedélyt a határátlépésre. Hány kocsit adsz és mikorra? — Tíz kéttonás Fiatot, da­rabját kétezer dollárért. So­főrönként száz dollárt kérek. Adok még 20 000 dobok szardíniát tízezer dollárért és én kapok külön a szolgálatai­mért ötezret. Ez összesen har­minchatezer dollár. A teher­autók tíz napon belül Tole- dóban vannak. — Szélhámos vagy te, Oli­veira, mint mihden portugál. Ha még egyszer felajánlod a büdös szardéniádat, parancsot adok, hogy azonnal lőj jenek agyon. Nekem teherautó kell. Ezerötszázat kapsz értük, minden sofőrért ötven dol­lárt és neked, a szolgálatai­dért, kétezret. Vagyis össze­sen tizenhétezerötszáz dollárt. — Ha adsz húszezer dol­lárt, a teherautók tíz napon belül Toledóban lesznek, ön­nek pedig, engedje meg, hogy felajánljam szerény ajándé­komat: egy legújabb típusú Fiat-Sedant. — Rendben van. Szárny­segédem vár majd a hatá­ron a csekkel és a határátlé­pési engedéllyel. De még egy szívességre kérlek, Ricardo átad neked egy hordó borocs­kát, vidd magaddal Lissza­bonba, s kézbesítsd ajándé­komat barátomnak, Ottp Krausénak, a német követség tanácsosának, ö foglalkozik most azzal, hogy kézrekeritse a Cap Ancona kommunista robbantóit. ...Este p La Triana kabaré pincéje zsúfolásig megtelt. Az egyik sarokasztalnal Ricardo es Uiiveira foglal neiyet. — Irigyellek, barátom — szolt Kieaido —. Óit élsz a ragyogó, napsütötte Lissza­bonban, ahol soha nem tóncnik semmi. — Elfeledkezel tálán róla, hogy a napsütötte Lisszabon­ban időnként hajókat rob­bantanak? — Szerintem ez nem rob­bantás volt, hanem valami műszaki hiba. A németek so­se vallják be az ilyet, hanem mindig csak szabotörökre vadásznak, olyanokra, akik egyáltalán nem is léteznek. A mi számunkra a vörösök nem kísértetek, hanem maga a tragikus valóság. Hány ezret lőttünk agyon közülük itt, Sevillában, mégis naponta jelt adnak magukról... — Mondd, Ricardo, meddig fogtok még Madrid előtt to­pogni? — kérdezte Oliveira. — Már nem sokáig Csak az olasz hadosztályokra várunk, s elkezdődik a roham. Az ötödik hadoszlopunk jól dol­gozik a városban. Mit gon­dolsz, hol a főhadiszállásunk? Nem találod ki! Á hondura- si követségen. Rendszeres na­pi rádiókapcsolatot tartunk velük. Ma kaptunk hírt ró­la, hogy a vörösök támadást készítenek elő az egyik kör­zetben, ahol már tárt karok-- kai várjuk őket. De hidd el, a nép akkor sem változik, ha megnyerjük a háborút. Vö­rös marad és csak csendőrök­kel, börtönnel és akasztófák­kal tudjuk majd féken tar­tani. — És ha a vörösök győz­nek? — Akkor fejbelövöm ma­gam. — Ne bolondozz! Inkább szerezz 'minden eshetőségre készen valamilyen dél-ame­rikai útlevelet. — És honnan vegyek eh­hez pénzt? — Barátod vagyok. — És ki ad nekem kül­földi útlevelet? — Nincs ismerősöd vala­melyik követségen? — Jóbarátom a nicaragual konzul Sevillában. — Hát ez kitűnő, Ricardo! Ragyogó ötletem van. Ha a niearaguai konzul ad neked útlevelet, akkor adhat többet is. Mondd azt, hogy a többi tábornoknak és családtagjai­nak kell. Vegyél egyszerre tíz útlevelet, az egyiket állít­tasd ki a nevedre, a többi ne legyen kitöltve. A pénzt én adom. Ha Franco dolgai rosszra fordulnak, aranyért adjuk el az útleveleket, s a nyereséget megfelezzük. Ha pedig ti vyőztök, az útleve­leket eladjuk az ellensésfiek — akkor sen} fizetünk rá. Te mindenképpen mesaazda- godsz. eev fillér befektetés nélkül. Nos? Következik: „Született fel­derítő”. Gergely Mihály: Idegenek 29. Azokból még lehet valami az életben! De aki másokat maj­mol!? Züzü felnevetett. — Szóval, téged, is a filozó­fiájával etet a Mester! — En­gesztelőén Bajnokhoz dőlt. — No, ne acsarogj, én ismerlek, tudod! Más ennyi ésszel karri­ert csinál!... Kicsit lusta ä Mes­ter, nem szereti a könyveket! — magyarázta a fiúnak. — Hát te? — Én se nagyon. — Akkor összeillettek... Vé­geztél már? — Harmadikból kimaradtam. — Gimi? — Technikum. — És? — Majd itt befejezem. Megérkezett Hosszú, egy ma­gasra nyúlt, pattanásos arcú, szőke fiú. 1964, június 10. — Nem láttátok Mirimárit? — kérdezte nyugtalanul. Bajnok a vállára ejtette sú­lyos kezét, — Csak semmi izgi, fiacs­kám; ahogyan én ismerlek ben­neteket, megmondhatom: per­ceken belül felbukkan!... Le se tudnád rázni magadról! — Igazán? Te is úgy látod? — kérdezte izgatottan Hosszú, de aztán zavartan elpirult. — Hát persze — mondta együttérzően Züzü. — Mi tudjuk, hogy Hosszú meg Mirimári!... — Na, mit mondtam! — vá­gott közbe Bajnok, s tekintetét követve valamennyien a bejá­rat felé néztek, ahol egy na­gyon magas, de jóformájú s kedvesen fitos orrú, barna lány álit. Hogy rájuktalált, Hosszú felnyújtotla pózna kar­ját, integetett. Mirimári elhelyezkedett Hosz- szú mellett, megkönnyebbülten felsóhajtott. — Már azt hittem, elkésem, de még híre sincs a titánko- szorúnak! — Nyugi, leánykám, rögvest bevonulnak Olimposz fiai! El nem szalasztanák a havonkén­ti fellépést! Tudod, nem nélkü­lözheti a hiúságuk! Mirimári egymástól távoleső türkizszemével álmosan hunyo­rított, alig észrevehetően bic­centett is a fejével. — Azért nekem Kazár na­gyon tetszik! — jelentette ki meggyőződéssel. — Az egyetlen a helyi nagyságok közt, akiből lesz valami! Akinek versei miatt érdemes megvenni a Holnap-ot! — De csak havonta egyszer! — mondta Bajnok. — Utálatos vagy — zsörtölő­dött Mirimári. — Tudom. — Akkor miért csinálod? — Tudod. — Nem tudom. — Annál rosszabb neked! — És komisz is vagy! — Hagyjátok már abba! — kérlelte őket Hosszú. — Nem értem; ha ti kelten hallótávol­ságba kerültök, rögtön egymás­nak estek! Megtelt a presszó, félrehúz­ták a kis színpad függönyét, s az irodalmi színpad vezetőjé­nek üdvözlő szavai után bevo­nultak az írók. Az Endrőn megjelenő irodal­mi folyóirat szerkesztője nyi­totta meg a Pódium havonta megrendezett Holnapestjét, s utána egymást követték versek és novellák, a szerzők vagy valamelyik .színész előadásá­ban. Regős novelláját zajosan megtapsolta a közönség, még néhány „éljen a szerző” is elhangzott. — Utálom ezeket a nagy ké­pű egyetemistákat — jegyezte meg Bajnok, a leghangosabb asztaltársaságra mutatva. — Pedig kollégáid! — kont­rázott Mirimári. Hosszú szelíden a leány szá­jára tette a tenyerét, az kicsit tiltakozott, de aztán megadta magát. — Nincs igazad, ez a Regős tényleg tehetséges — mondta Züzü. — Már két könyve je­lent meg Budapesten, ez pedig már jelent valamit...! — Semmit se jelent! — tor- koltá le Bajnok, de nem foly­tathatta, mert a színpadon Ka­zár következett és körülöttük pisszegni kezdtek. Kazár, nyúrga, vöröshajú fiú maga olvasta fel a verseit. Esz- köztelenül, színészi fogások nélkül, előadása mégis élmény volt; verseit elismerés fogadta. A fiú Mirimárit nézte, s úgy találta, hogy a hétköznapi ar­cot megszépíti valami belső tűz, melyet az izgalommal várt ver­sek szítottak fel benne. És lassan rá is átragadt ez a lel­kesedés. s már örült, hogy en­gedett Bajnok hívásának. — Csodálatos volt! — suttog­ta Mirimári, amikor végre Ka­zár leülhetett és jellegzetesen félszeg mozdulatával félrecsú­szott nyakkendőjéhez nyúlt. — Jól nézd meg, mert a kö­vetkező esten már nem látha­tod! — epéskedett tovább Baj­nok. — Mert valami mozog a fiúban, hát máris odébb áll Pestre! A napokban költözik is! — Igen, nagyon szép volt — szólt elgondolkodóan a fiú. — Mi az, már téged is meg­fertőztek ezzel a szenvelgő lel­kizéssel? — gúnyolódott Baj­nok. — Én mondom neked egyáltalán, amit ezei: csinálnak, az a világ legnagyobb marha­sága! — Erős fejével a színpad felé bökött. — Az ember a hang sebességével repül, ma­holnap a Vénuszra megyünk IBUSZ-túrára, ezek pedig azt hiszik, változatlanul folytathat­ják Homérosz atya mesterségét, hogy amit csinálnak, az kell az embereknek! — Hagyd már abba, Lala! — intette le Züzü. így folytatódott az este, azért végül is jól szórakoztak. A' fiú legalább is ezt érezte, amikor zár 'óra előtt kiléptek a Pódiumból a még mindig for­galmas, lármás főutcára. S alig maradt benne valami az oktalan ellenszenvből, mellyel tegnap előtt éjjel eljött Züzü- éktől. Másképpen nézett rá­juk, közelebb érezje őket ma­gához, s úgy hitte, még a leg- ellentétesebb jellemű Bajnokot is megérti. ★ A kis ember délután kihall­gatta Hájért, a szobájában, mi­közben a szálloda alkalmazot­tai másról se tárgyaltak, mint a botrányos esetről. A fíájerrel való megismer­kedés, a vele folytatott párbe­széd meggyőzte a kis embert, valóban lopás történt; az ön- rablást kizártnak tartotta, te­hát folytatta a nyomozást. — Gyanakszik valakire? — A londinerfiúra gyana­kodtam, minden jel ellene szólt. — Néhány pillanatra el­hallgatott, s közben érdeklődés­sel nézegette az elegáns kis embert. Tetszett neki a detek­tív magabiztossága, céltudatos­sága. — De aztán beláttam, nem ő volt. — Akkor ki lehetett?... Gon­dolkodott már ezen? — Igen, de semmire sem ju­tottam. — Például: ismeri a szomszé­dos szobák lakóit? — Nem. (Folytatjuk! 2

Next

/
Thumbnails
Contents