Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-26 / 148. szám

Folyt st áédáaík a s*ov|et—svéd tárgyalások Hruscsov Kis Csaba, az MTI tudósító- iá jelenti: Hruscsov szovjet miniszter- elnök csütörtökön este Erlan- der meghívására a miniszter- elnök vidéki rezidenciájába, Harpsundba érkezett. A szovjet kormányfő rögtönzött sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire. Ezt a sajtókonferenciát a svéd tele­vízió, az Eurovíziós-hálózat és a svéd rádió is közvetítette. Hruscsov röviden összegez­te csütörtöki útján szerzett benyomásait. — Nem akarom megbánta­ni a vendéglátóinkat, azonban az acélműben tett mai lá­togatásunk csak bizonyos te­rületeken volt érdekes szá­momra. Nagyon újszerű és jó megoldásnak tartom a forgókemencés, oxigénbe- fúvásos acélöntési eljá­rást, a Szovjetunióban azonban már a második világháború előtt voltak billenő martinkemencék. Mindenesetre az új eljárá­sok nagyon érdekelnek ben­nünket, ezért a gyár vezető- - égével megállapodtunk ab­ban, hogy szakembereket kül­dünk az üzem megtekintésé­rögtösízöít sajtóértekezlete Meg kell azonban jegyeznem, hogy a szovjet mezőgazdaság — beleértve a balti köztársa­ságokat is — a szervezettség terén a skandináv ' országok mezőgazdasága felett áll. Na­gyobbak, jobban gépesítettek. — Hogy kinek a mezőgaz­dasági gépei jobbak — folytatta — erre a kérdésre nehéz válaszolni. Azok a gépek amelyeket ma lát­tam, bizonyára igen jók a svéd viszonyokra. A mi viszonyainknak azonban nem feleinek meg. Kicsiny például a kombájnok vá­góéle. — Nem szeretnék persze az elől a kérdés elől sem kitérni, amit a szovjetellenes speci­alisták tesznek fel, s bizonyá­ra önök között is vannak saj­nos ilyenek —, mondotta Hruscsov az újságíróknak. — A terméshozam itt, Svéd­országban jelentősen maga­sabb, de például abban a gaz­daságban, amelyet láttam, a gabonavetésekre évente 1000— 1200 tonna műtrágyát szórnak szét — nálunk pedig egyelőre a gabonavetést legfeljebb az ég madarai trágyázzák. Mű­trágya nélkül nem lehet ma­gas terméshozamokat elérni. Ahogy mi is erre az útra lé­a szovjet—svéd közös közle­ményről folytatott tárgyaláso­kat. Erlander miniszterelnök csó- nakkiránulásra invitálta Hruscsovot. A tolmáccsal hár­masban szálltak be a csónak­ba, azonban Hrucsov ült az evezők mellé és erőteljes csa­pásokkal hamarosan a tó kö­zepébe vitte a csónakot. A két miniszterelnök hangu­lata tehát — a csütörtöki lá­togatások után igen jó volt. Mint ismeretes, csütörtökön este és pénteken délelőtt a svéd miniszterelnök rezidenci­áján sor kerül további politikai tárgyalásokra. A két miniszter­elnök eddig már egyaránt tár­gyalt a nemzetközi kérdésekről és a két ország kapcsolatairól. Előreláthatólag pénteken a délutáni órákban adják ki a közös közleményt, amely összegezi majd a svéd— szovjet tárgyalások ered­ményeit. f A sajtóvisszhang is arról tanúskodik, hogy a svéd nép józanul értékeli Hruscsov lá­togatását. A lapokban meleg visszhangra találtak a szovjet kormányfőnek a stockholmi városházán, a göteborgi hajó­gyárban elmondott beszédei. re. Egyébként a Szovjetunió­ban is nagyon gyorsan fejlődik az acélgyártás, — folytatta — az idei ter­vünk már 80 millió tonna acél előállítását irányozza elő. így hát máris Ame­rika sarkára lépünk, — mondotta Hruscsov. Válaszolt a szovjet kormány­fő a mezőgazdaságra vonatko­zó kérdésekre is. — Láttam a dán mezőgazda­ságot és a rnai nap folyamán a svéd mezőgazdasággal is megismerkedtem. Ügy vélem, hogy a svéd mezőgazdaság — legalább is az általam megtekintett birtokból ítélve — magas eredményeket ért él. pünk, természetesen a mi ter­méshozamaink is sokkal ma­gasabbak lesznek. Hruscsov végül kijelentette, hogy továbbra is a svéd—szov­jet barátság híve, Nem változtatom gyorsan a véleményemet, kitartok mellette — mondta tréfá­san. A két ország barátsá­gának állandónak kell lennie, hiszen semmi olyan tényező nem létezik, amely megzavarhatná azt.” Hruscsov ezután Gromiko külügyminisztert mutatta be a sajtó képviselőinek. A kül­ügyminiszter Harpsundban csatlakozott a szovjet küldött­séghez, — napközben ugyanis Zorin felszólalása a genfi leszerelést foizotíság plenáris illésén Genf (MTI) Csütörtökön Géniben plená­ris ülést tartott a lß-hatalmi leszerelési bizottság. A napi­renden a szovjet és az ameri­kai társelnök előzetes megálla­podása értelmében a hadügyi költségvetés csökkentésével és a katonai célokat szolgáló hasadó anyagok gyártásának korlátozásával kapcsolatos kérdések szerepeltek. Zorin szovjet külügyminisz­ter-helyettes felszólalásában hangoztatta: a részintézkedések sorában kormánya azért helyezi el­ső helyre a katonai kiadá­sok csökkentésének kérdé­sét, mert a hadügyi költ­ségvetés megnyirbálásából minden országnak óriási előnye származna. ha a katonai költségvetés 10 százalékos csökkentésé­ről egyezményt írnak alá, akkor a Szovjetunió kész az ily módon felszabadult összegnek egy részét a fej­lődő országok megsegíté­sére fordítani. — Ha a jelenlegi ülésszakon egyes nyugati hatalmak nem tudnának hivatalos egyezményt aláírni, akkor első lépésként megállapodást lehetne kötni, — javasolta Zorin. Indítványozta: a bizottság­ban képviselt országok nyilat­kozatban forduljanak az ösz- szes országokhoz és mutassa­nak rá, hogy ..a fegyverkezési kiadások csökkentése égető kérdéssé vált minden ország számára, mert megvalósítása szilárd gátat szabna a fegyver­kezési versenynek, javítaná a nemzetközi légkört”. Elmondotta, hogy szakértők véleménye szerint az ily mó­don felszabaduló összegekből 20 év alatt meg lehetne szün­tetni az éhséget, a betegsége­ket és az írástudatlanságot a földkerekség elmaradott vidó kein. Negyvennyolc olyan ha­talmas kohót lehetne építeni, mint amilyen a bilai Indicban, vagy nyolc olyan gigantikus létesítményt, mint amilyen az Asszuáni-gát az Egyesült Arab Köztárs s -gban — mondotta Zorin, — majd kijelentette, hogy Dimitrescu román és Lu- kanov bolgár és Kurka csehszlovák küldött támo­gatta a szovjet indítványt. Foster amerikai delegátus < srnertette kormányának el­képzeléseit a katonai célokat szolgáló hasadóanyag-gyár'.ás csökkentésének ellenőrzésére vonatkozólag. Az angol, a kanadai és az olasz megbízott az amerikai álláspontot tetté magáévá. A lé-hatalmi leszerelési bi­zottság a u'vő hét keddjén fi inét plenáris ülést tart, IDEGENBEN MINDENKI önkéntelen összehasonlításo­kat tesz: nálunk — és náluk... Autóbusz-utazásaink során az ipari üzemeket csak kívülről láthattuk. Annál többet az utak mentén elterülő tájakból, a mezőgazdaságból. Nem csu­pán az elmúlt, évtizedek tech­nikai fejlődésének eredménye a német mezőgazdaság magas­színtű gépesítettsége, ehhez hozzájárult az ipar szívó ha­tása, az, hogy a mezőgazdaság­ban kevés a munkaerő. A felföldi dús legelőkön csak egyfajta, fekete-fehér szarvas­marhát lehet látni. A nagyüzemi állattenyész­tésben egy dolgozóra a tejter­melésnél 30 000, a baromfitar­tásnál 100 000 márka termelési érték jut évente. Ez utóbbi érték meghaladja az ipari át­lagot. A keletnémet mezőgaz­daságban 1950 óta meghárom­szorozódott az árutermelés. A szocialista nagyüzemek létre­hozása 1960-ban fejeződött be. Ezek az átfogó értékelések. Ezeken túl érdekességként em­lítjük meg, hogy láttunk olyan parasztot, aki gépkocsiján ment ki szénát gyűjteni, de olyanokat is, akik tehénnel vontatták az ekekapát a bur­gonya tölfögetésénél. Az utak. Potsdamtól déli irányba, Drezda felé kimon­dottan gépkocsiúton — auto- bahnon — lehet haladni. Sok ilyen utat építettek Németor­szágban a második világhá­ború idején. Ezeket az utakat, mint Csehszlovákiában meg­tudtuk, többségében a katonai korban lévő csehek építették, akiket a hatesztendős hitleri megszállás idején — okkal — nem tartottak megbízhatónak katonai szolgálatra. AZ AUTOBAHNOKON két- két sorban haladhatnak a gép­kocsik. Az utat kettéválasztó gyepes sávban 3—4 kilométe­renként telefonfülkék vannak a szervizszolgálat értesítésére, ha a gépkocsi meehibásodik. Drezda fölött északra, egy kis kitérővel jutunk Meissen- be, az európai porcelángyártás bölcsőjéhez. Az alkimisták aranycsinálási láza idején ta­lálták fel a másik aranyat — a porcelánt. A messeni porce­lángyár 254 éve áll fenn. A gyár fogalmánál meg kell áll­nunk egy pillanatra. Gyárta­nak valóban, nagyüzemszerüen itt porcelánt, azonban legna­gyobb értéke a nagymúltú kéz­műipari termékeknek van. Ér­tékük? Még a legbúzgóbb mű­gyűjtő turistának is alaposai’ ki kellene forgatnia a zsebeit, hogy egy szép darabot megvá­sárolhasson. t 1945. február 14-re virradó Amerikai repülőgépek újabb támadásai Laoszban A Laosz Hangja Rádióál­lomás szerdán jelentette, hogy amerikai repülőgépek újabb támadást hajtottak végre a laoszi hazafias erők kezén lévő területek ellen. A jelentés szerint ked­den délelőtt hat amerikai T—27-es repülőgép, két cso­portra oszolva bombákat dobott le Khang Khayra, Munong Peek és Ban Chol, valamint Lak Boua községekre. A bombatá­madásoknak összesen négy halálos áldozata van, a sebesültek száma 15, — közölte a rádió. Nguyen Khanh tábornok, a dél-vietnami diktátor szerdán sajtóértekezleten kijelentette, az a tény, hogy Johnson el­nök Maxwel Taylor táborno­kot nevezte ki saigoni diplo­máciai képviselőjének, azt bizonyítja, hogy az Egyesül Államok még határozottabban igyekszik megvalósítani dél-vietnami céljait, mint bármikor. Washingtonban Taylor szer­dán Rusk külügyminiszterrel tárgyalt. A megbeszélés után kijelentette, amilyen gyorsan csak lehet, új állomáshelyére utazik. Tito Varsóban Joszip Broz Tito, a Jugosz­láv Szocialista Köztársaság el­nöke, Wladyslaw Gomulkának, a LEMP KB első titkárának és A. Zawadzkinalc, az Államta­nács elnökének meghívására feleségével és kíséretével csü­törtökön délelőtt hivatalos lá­togatásra a lengyel fővárosba érkezett. A repülőgépből kiszálló Titót és feleségét Gomulka köszön­tötte. A repülőtéren elhangzott be­szédek után Tito Gomulkával és Zawadzkival együtt nyitott gépkocsin a Belvedere kas­télyban lévő szállásra hajta­tott. A zászlókkal és a két nép barátságát hirdető jelszavakkal feldíszített útvonalon a varsóiak tízezrei üdvözölték Titót és kíséretét. A jugoszláv elnök, a JKSZ főtitkára csütörtökön felkereste Gomulkát, a LEMP Központi Bizottságának első titkárát és Zawadzki államelnököt. Mind­két látogatás szívélyes, baráti légkörben folyt le. Délután Tito részt vett a varsói városi tanács ünnepi ülésén. Ezután a jugoszláv el­nök és kísérete városnéző kör­útra indult. Mikofan Indonéziában Djakarta, (TASZSZ): Mikojan az Indonéz—Szov­jet Társaságnál tett látogatása­kor beszédet mondott. Beszé­dének jelentős részében ismer­tette azt a forradalmi harcot, amelyet a szovjet nép a kül­földi beavatkozók és a belső ellenforradalmárok ellen az októberi forradalom időszaká­ban vívott. Méltatta a fasizmus és a japán militarizmus szétverésé­nek jelentőségét. Mikojan befejezésül többek kö­zött beszélt az amerikai „veszet­tekről” akik igen veszélyesek. Ezért a béke híveinek éberek­nek kell lenniök, hogy meg­akadályozzák a nukleáris hábo­rút, harcoljanak a gyarmati rendszer és neokolonializmua felszámolásáért, azért, hogy ember az embert és a nép a népet ne zsákmányolja ki. ★ A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának Mikojan vezette kül­döttsége látogatást tett az in­donéz parlamentben és részt vett a delegáció tiszteletére összehívott rendkívüli ülésen. A parlament alelnöke és Mi­kojan beszédet mondott. SAMU ANDRÁS: MEISSEN - DREZDA Turista útijegyzetek éjszaka súlyos angol—amerikai légitámadás érte Drezdát, az „elbai Firenzét”. A negyven perces bombázás évszázadok műkincseit tette tönkre. El­pusztult a város kétharmada. Drezda ma félmillió lakosú nagyváros. Az Elba folyó két partján helyezkednek el a sé­rülést nem ért vagy a restau­rált értékes, jobbára barokk épületek. Drezdának, sok más mellett, két világhíressége van: a Zwinger és a Képtár. A ba­rokk sííiúsú Zwinger közel 300 éve épült, amikor Drezda eu­rópai fővárosi rangra emelke­dett, tehát királyi palota volt. A drezdai képtár fejedelmi gyűjteménye is évszázadok eredménye. Műkincseit meg­mentették a háborús pusztítás­tól, majd Moszkvában találtak védelemre. A háború után a szovjet hatóságok átadták a gyűjteményt a drezdai képtár­nak. ÓRIÁSI SZIKLAFALAK az Elba folyó partján: Bas­tei. Aki először látja az NDK déli részén, közel a csehszlo­vák határhoz az úgynevezett Szász-Svájcot, végigkocsiká- zik az erdőszegélyezte uta­kon, annak az a benyomása támad, mintha óriások or­mótlan táblahegyeket, szikla- oszlopokat dobáltak volna szét az Elba két pártján. Az elbai' homokkőhegység legszebb helye Rathen üdülő, és közvetlen közelében a Bastei, a természetes kőbás­tya. 317 méter magas, s me­redek lábánál kanyarog a sziklák közé szorított Elba. A különféle .elnevezésű szikla­tömbök, alakzatok emberek tömegétől tarkállik. E-urópa legtöbb nációjának nyelvén beszélnek itt a turisták. Leg­többen. persze, németek van­nak. Talán itt lehetne meg­jegyezni, hogy a 17,8 millió» Német Demokratikus Köztár­saságban tizenöt év alatt 14 millió üdülési beutalót kap­tak a dolgozók, s az idén egy és negyed millióan pihennek 1219 szakszervezeti üdülőben, A Bastei csúcsáról szép időben láthajuk Drezdát, ke­letre Neisseig, a német—len­gyel határfolyóig, délre a Cseh Középhegység csúcsait éri el tekintetünk. A Bastei belső részén, háttérként a sziklafalakkal. ' szabadtéri színpad van, amelyen a szász opera szerepel nyári szezon­ban. Nappal lévén, csak az opera zenekarának a próbá­iét hallhattuk. Feledhetetle­nül tisztán . csengett a száz- métares. kőkulisszák között ‘öéhibhért Teli Vilmosának muzsikája. (Folytatjuk) Az Elba menti ezeréves vá ros, Meissen, a porcelángyárt ás bölcsője.

Next

/
Thumbnails
Contents