Kelet-Magyarország, 1964. június (24. évfolyam, 127-150. szám)

1964-06-20 / 143. szám

Zsivkov felszólalása a lengve! pártkongresszusán Egy hét a külpolitikában Világpolitika sorokban Csütörtökön a Fehér Ház­ban Johnson elnök kihallga­tásom fogadta Novikovot, a Szovjetunió miniszterelnök- helyettesét, az Egyesült Álla­mokban tartózkodó építő- és energetikai küldöttség vezető­jét. Novikov előzőleg Rusk külügyminiszterrel találkozott. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken délután folytatta a ciprusi kérdés vitáját. Az ülésen Brazília, Bolivia, Ele­fántcsontpart, Marokkó és Norvégia közös határozati ja­vaslatot terjesztett elő arról, hogy az ENSZ ciprusi fegyve­res erőinek megbízatását hosz- szabbitsák meg három hónap­pal. Egy amerikai katonai repü­lőgép Jünnan tartomány felett berepült a Kínai Népköztár­saság légiterébe. A kínai kül­ügyminisztérium szóvivője emiatt pénteken közzétette kormányának 296. komoly fi­gyelmeztetését. Knbitschek volt brazil el­nök, előadást tartott Madrid­ban. Kijelentette, hogy ön­kén,tes politikai száműzöttnek tekinti magát. Az ellene ho­zott intézkedésekről szólva ezt mondotta: „minden esé­lyem megvolt arra, hogy győzzek az 1965-ös elnökvá­lasztásokon és ezért fosztottak meg polgári jogaimtól.” Ma tartják meg a Malaysia észak-bomeói területi igé­nyeivel foglalkozó úgynevezett csúcsértekezletet, amelyen az indonéz, valamint a fülöp-szi- geti elnök, továbbá Malaysia miniszterelnöke vesz részt. Az Amerikai Tudósok Szö­vetsége pénteken azzal a ké­réssel fordult a kormányhoz, hogy előbb egyoldalú kezde­ményezéssel, májd nemzetközi szerződés szorgalmazásával járuljon hozzá a baktérium és kémiai fegyverek gyártásának eltiltásához. A venezuelai kormány köz­leménye szerint az ország északi részében, Guarico ál­lamban csütörtökön tűzharcra került sor a partizánok és a kormányerők között. Brindley Benn brit-guaya­nai miniszterelnök-helyettes és letartóztatásban lévő 34 társa pénteken éhségsztrájkot kezdett, tiltakozásul jogellenes letartóztatásuk és a ro6sz bor- tönviszonyok miatt. Az éhség- sztrájkolókat a fővárostól 60 mérföld távolságra fekvő bör­töntáborba vitték, A kongresszus pénteki ülé­sén a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának üdvözletét Zsivko Zsivkov, a Politikai Bizottság tagja tol­mácsolta. — Mi bolgár kommunisták nagyra értékeljük a Lengyel Egyesült Munkáspárt hozzájá­rulását az alkotó marxizmus nézeteinek és a kommunista világmozgalom egységének a védelméhez. Ennek Különös jelentősége van napjainkban, amikor a Kínai Kommunista Párt vezetősége frakciós és bomlasztó tevékenységével éket akar verni a kommunis­ta világmozgalom pártjai kö­zé. Pártunknak csak egy ál­láspontja lehet, s ez a ha­tározott és következetes harc álláspontja a marxizmus— Franz Muhri, az Osztrák Kommunista Párt Politikai Bi­zottságának tagja a Volksstim­me pénteki vezércikkében is­merteti a párt álláspontját a kommunista és munkáspártok nemzetközi konferenciájának kérdésében. Muhri hangoztat­ja: a kínai vezetők korlátlan vétójogot kívánnak maguknak, s lehetőséget arra, hogy a nem­zetközi értekezlet előkészítését és lefolytatását mindig újra ki. tolják. A kínai vezetők min­denekelőtt időt akarnak nyer­ni, nyilvánvalóan nem azért, hogy előkészítsék az egység helyreállítását, hanem azért, hogy lehetőleg sok országban Erhard kancellár pénteken Bonnban sajtóértekezletet tar­tott. Amerikai útjáról szólva azt hangoztatta, hogy „Német­ország újraegyesítése tovább­ra is olyan alkotó része a sza­bad világ politikájának, amelyről nem lehet lemondani. Nem hagyott kétséget az iránt, hogy Németország újra­egyesítését Bonn változatlanul az NDK bekebelezése útján képzeli el. A kancellár kijelentette, nem szándékszik Moszkvába utazni, mivel nem tartja le­hetségesnek, hogy ott „gyümöl­csöző megbeszélést” folytasson és nem lát „semmiféle kiindu­lópontot a Szovjetunióhoz va­ló közeledésre.” Megkérdezték a kancellárt, vajon osztja-e Adenauernak a Szovjetunió és NDK között kö­tött barátsági szerződésről leninizn>us kiforgatói ellen. A leghatározottabban elítéljük a kínaiak gátlástalan rágalom­hadjáratát a Szovjetunió Kommunista Pártja, Lenin nagy pártja, valamint a mar­xizmus— leninizmus alkotó ál­láspontját képviselő összes testvérpártok ellen. — Meggyőződésünk, hogy a marxista—leninista pártok újabb nemzetközi tanácskozá­sa pozitív szerepet játszik a nemzetközi kommunista moz- ga'om tömörítésében, s a test­vérpártok egységének megszi­lárdításában. Zsivkov végül a bolgár népnek a szocializmus építé­sében elért eredményeit is­mertette. teremtsenek és erősítsenek meg frakciós csoportokat. Természetesen egy ilyen ér­tekezletet jól elő kell készíteni, de elutasítjuk a kínai vezetők szándékát, akik a jó előkészítés ürügyén — ugyanakkor a sza­kítással fenyegetőzve — a kon­ferencia időpontját sok évre ki akarják tolni, vagy összehívá­sát meg akarják akadályozni. Véleményünk szerint az volna a legjobb, ha ez az előkészítő bizottság annak a 26 pártnak a képviselőiből tevődne össze, amelyek az 1960-as értekezletet is előkészítették. hangoztatott véleményét. Adenauer ugyanis azt hangoz­tatta a szerződés megkötése után, hogy most még nagyobb szükség van „kemény politi­ka” folytatására. Erhard azt válaszolta, hogy erről a kérdésről még külön megbeszélést folytat majd Adenauerrel, majd kijelentette, hogy véleménye szerint van­nak a moszkvai szerződésnek „pozitív vonásai is”, így pél­dául annak 9. szakasza, amely kifejezetten elismeri a ko­rábban kötött nemzetközi szer­ződések és a potsdami szerző­dés érvényességét. Megkérdezték Erhardtól, hogy washingtoni látogatása után milyen politikát szán­dékszik folytatni a Kínai Nép- köztársasággal szemben. Er­hard kijelentette, hogy ezt a kérdést nagyon alaposan meg­tárgyalta Johnson elnökkel. Egy szovjet hajó, a „Balti­ka” egy ízben már szimbólu­mává lett azoknak a moszkvai diplomáciai kezdeményezések­nek, amelyek időnként új helyzetet teremtenek a világ- politikában. Akkor a Baltika az emlékezetes ENSZ-közgyű- lésre vitte Hruscsovot: arra a közgyűlésre, amelyen elhang­zott a teljes és általános le­szerelést indítványozó javaslat. Ezen a héten egy másik szov­jet hajó „úszott be” a világ érdeklődésének reflektorfényé­be: a Baskiria, amelyen Hrus­csov és kísérete skandináv körútra indult. Ez a hét egy hosszabb, Svédországot és Norvégiát is magába foglaló körút első felvonásával telt el. A színhely Dánia volt. A „béke feíigjere*4 A szovjet—dán kapcsolatok időszerű problémáinak meg­vitatásán túl azonban már most kirajzolódtak az egész skandináviai út hátterében meghúzódó politikai • alapel­vek. A lényegesebb ezek közül az, hogy a Balti-tengert a szovjet politika a „béke tenge­révé” akarja tenni, s ennek gyakorlati megvalósítása csak a partmenti országok viszonyá­nak további megjavításán ke­resztül képzelhető el. E viszony fejlődésének minden társadal­mi és politikai különbözőség ellenére is megvannak a maga reális feltételei. Finnország semleges politikáján belül rendkívül szoros és harmóni- kus baráti kapcsolatokat te­remtett a Szovjetunióval. A svéd semlegésség — noha jóné- hány árnyalattal jobboldalibb színezetű a finn-nél — ugyan­csak egyik fontos biztosítéka az egész balti-térség politikai nyugalmának és stabilitásának. Sőt, annak ellenére, hogy az e héten meglátogatott Dánia és Norvégia az atlanti blokk tag­államai — az ő politikájukban is felfedezhetők igen pozitív elemek. így például ellenezték, hogy területükön amerikai ra­kétatámaszpontok legyenek, vonakodnak részt venni a „többoldalú atomflotta” meg­szervezésében és (erőteljesen antifasiszta közvéleményük hangulatához alkalmazkodva) vonakodnak részt venni a nyu­gatnémet hadsereg „közös" hadgyakorlatain. Hruscsov első heti tárgya­lásai után világos, hogy ezek a tényezők a skandináv álla­mok alapvető politikai vonalá­nak megváltoztatása yélkül is elvezethetnek egy olyan hely­zethez, amelyet első szakaszá­ban a politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősö­dése, a továbbiakban a még meglévő feszültségtényezők fokozatosabb kiiktatása jelle­mez. Végső soron kedvező fej­lődés esetén ez a folyamat el­vezethet egy észak-európai atommentes övezet megvalósu­lásához is. Hruscsov útja így ismét a kezdete egy fejlődésnek, je­lentős új állomása a békés egymás mellett élés politikájá­nak. A genfi zárójelentés Végső soron hasonlóképpen lehet értékelni a Genfben e héten véget ért világkereske­delmi értekezletet is. Az érte­kezlet határozatainak lényege, hogy a nyugati tőkés hatalmak merev ellenkezésével szemben egy átfogó nemzetközi gazda­sági szervezet csirái bontakoz­tak ki a tárgyalásokon. E „csirákat” jelenleg az a dön­tés képviseli, hogy három- évenként a most véget ért kon­ferenciához hasonló értekezle­tet tartanak. Emellett létre­hoztak egy kereskedelmi és fejlesztési tanácsot. Ez utób­biban ötvenöt ország képvise­lői úgy oszlanak meg, hogy Ázsia és Afrika huszonkettő, a fejlett tőkés országok tizen­nyolc, Latin-Amerika kilenc, a szocialista országok pedig hat helyet kapott. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy létrejött egy olyan világgazdasági fó­rum, amelyen belül (miután a döntéseket egyszerű többség­gel hozzák) a tőkés országok nem kényszeríthetik rá akara­tukat a gazdaságilag továbbra is kizsákmányolt fejlődő or­szágokra. Ebben az értelemben a vi­lágkereskedelmi értekezlet tükrözte a gazdasági és politi­kai erőviszonyokat. Hiányai, elégtelenségei ellenére is újabb állomás abban a törté­nelmi folyamatban, amelynek lényege a politikailag felsza­badult, de gazdaságilag függő helyzetben maradt országok egyenjogúságának fokozatos ki. harcolása. Ha a hét két legfontosabb eseményéről megállapíthatjuk, hogy világpolitikailag pozitív töltésüek, a három másik leg­fontosabb eseménysorozat már negatív jeleket és veszélyeket tükröz. A „Goldwaler­hossz*4 E három közül az első he­lyen kell említeni az Amerikai Kairó (Reuter, MEN): Nasszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke, csütörtö­kön az angol csapatok Egyip­tomból történt kivonásának 8. évfordulóján a katonai akadé­mián beszédet mondott. Hang­súlyozta egyebek között, hogy szükség van az egyiptomi had­sereg fegyverzetének fejleszté­sére. Az elnök bírálta azokat az amerikai és angol hangokat, amelyek az Egyesült Arab Köztársaság fegyvervásárlásai­Republikánus Párt jobbszár­nyához tartozó Goldusater sze­nátor előretörését a republiká­nusok elnökjelöltségéért foly­tatott küzdelemben. Az elnök­jelöltséghez a július 13-i re­publikánus párti értekezleten hatszázötvenöt szavazat szük­séges. Kalifornia után ezen a héten Texas republikánus párti delegátusai is Goldwaterhez csatlakoztak. így valószínűnek látszik, hogy a republikánus párt a szélsőjobboldali, agresz- szíven szovjet-elienes, leszere­lés-ellenes, atomfegyverrel ha­donászó Goldwatert indítja a novemberi választásokon. A gyakorlatban Goldwatemek akkor sincs sok esélye, ha el is nyeri a jelöltséget: minden politikai szakértő biztosra ve­szi, hogy novemberben a de­mokrata párt és Jonhson nye­ri a választásokat. Goldwater puszta előretörése is figyelmez­tető azonban. Jelzi, hogy az Egyesült Államokban igen erősek a szélsőséges reakció osztagai, s hogy az enyhülés minden egyes lépéséért a jö­vőben is keményen meg kell küzdeni. Afrikai bonyodalmak Végül: az afrikai helyzet szolgáltatott részben fájdalmas, részben bonyodalmas példákat ezen a héten. A fájdalmas és felháborító: a dél-afrikai faj­üldözés újabb hulláma. Ezen a héten a fajvédők bírósága elítélte és büntető táborba küldte Nelson Mandela sza­badságharcost és társait. A Biztonsági Tanács a nyugati tőkés hatalmak ellenállása miatt nem volt képes arra, hogy határozott, erélyes dön­téssel ítélje el a dél-afrikai fasiszta rendszer garázdálko­dását és hatásos gazdasági megtorló intézkedéseket hoz­zon. Ehelyett egy felhígított javaslatot fogadtak el arról, hogy a dél-afrikai kormány novemberig „tanácskozzon” a Dél-Afrikában élő népek kép­viselőivel a megkülönböztetési politika módosításáról... nak korlátozását sürgetik. Ki­jelentette, hogy Izrael az Egyesült Államoktól, Francia- országtól és Anglától jelentős fegyverszállítmányokat kap. Nasszer hangoztatta, hogy a jemeni hadsereg már elég erős köztársaságának megvédésére. Az Egyesült Arab Köztársaság célja a jemeni fegyveres erők kiépítése volt. Az EAK kor­mánya most úgy véli. hogy megtette kötelességét, így hát az EAK csapatai fokozatosan visszatérnek Jemenből. Rz Osztrák Kommunista Párt a kommunista és munkáspártok konferenciájának összehívásáról Erhard sajtóértekezlete amerikai útjáról NASSZER: Szükség van a fegyversei fejlesztésére Gergely Mihály: Idegenek 38. — Hány éves volt a gye­rek, amikor Önök elváltak? — Három. — És kinek a hibájából tör­tént a válás? — Én hagytam ott első fér­jemet... De olyan ok miatt, amiért nem birtam vele élni tovább. Otthon találtam egy idegen asszonnyal, amikor egy műtétem után hazamen­tem a kórházból... — Kérem, beszéljen részle­tesebben arról az időszakról. Már összefüggően tudott be­szélni, és felidézve azokat a bizonyos, csak hézagosán is­mert epizódokat is, amelyek a fiú otthoni életkörülményei­ről, nevelésének módszereiről tanúskodtak. Nem szépítette a maga szerepét sem, inkább, eltúlozta saját felelősségét. Aztán elmesélte a fiú hoz­1964. június 20. zájuk költözését, az azóta el­telt hetek eseményeit. — Értem — mondta végül eltűnődve a főhadnagy. — Elég tipikus életút és sajnos: elég általános következmény is. — Még kérdéseket tett föl, aztán befejezte a kihallgatást. — Kérhetnék valamit, fő­hadnagy úr? —- Tessék — mondta a rend­őrtiszt jó indulatúan. — Beszélhetnék a fiam­mal?... Nagyon kérem! —1 Sajnálom, de amíg a vizsgálat tart, tilos! — Ha legalább csak láthat­nám!... Érzem, ön megérti a helyzetemet. — Rendben van. De az üggyel kapcsolatban egy szót sem válthatnak! — A főhad­nagy intézkedett, 's néhány perc múlva egy rendőrtizedes kíséretében belépett a fiú. — Köszönöm, tizedes elv­társ, odakint várjon!... Jöjjön ide, Izsák Géza, az édesanyja kíván magával beszelni! Az anya felállt kezét maga előtt összefonta, Összekulcsol­ta, ebbe a különös pózba kényszerítve magát, nehogy erőt vegyen rajta a gyöngeség. A fiú arcán három lera­gasztott kis kötés volt. Semmi sem árulta el rajta, hogy rend­kívüli dolgokat él át. Rezze­néstelen szemmel állta anyja aggodalmas tekintetét. — Kisfiam! — mondta hal­kan az anya. — Csókolom. Az anya kérdően a főhad­nagyra pillantott. Az az ira­tait rendezgette, a beálló csöndre felütötte a fejét. — Üljön le, asszonyom. Az ügy kivételével sok mindenről beszélhetnek. Nem ült le, két karja még görcsösebben fonódott össze. — Az arcod... a sebeid fáj­nak még? — Nem. —> Látom, szerencsére leke­zelték. — Igen. — összevarrták? — össze. — Ennek örülök, nem lesz­nek csúnya sebhelyek az ar­codon! — Mindegy az. Az anya nem birta folytat­ni, annyira ijesztően szenvte­len volt a fiú, mintha min­denen kívül állna. — És... tudtál... ettél rende­sen? — kérdezte később. — Igen. — Egyél is meg mindent, kisfiam! Tudod, neked na­gyon vigyáznod kell a kon­díciódra... Nehogy fogyjál... A fiú hallgatott. — És ’ pihenni... lehet? — Igen. Érezte, képtelen folytatni. — Andi és Feri bácsi is csókol! A főhadnagy rájuk pillan­tott. — Befejezték, asszonyom?... Akkor visszavezettetem! — Vigyázz magadra, kis­fiam! _ mondta, amikor a tizedes belépett. Az asszony még elmondta a főhadnagynak, nem való­színű, hogy a sértett bűnvádi feljelentést tesz, és ő maga kész megfizetni minden költ­séget, az esetleges kártérítést is, csak a fia elkerülje a bör­tönt — A vizsgálatot most már befejezzük — jelentette ki a rendőrtiszt. — A többi az ügyészség dolga. Holtfáradtan ért haza; fér­je és fia otthon volt már. Szaggatottan. előadta, mit végzett, aztán átment a kis- szobába. Lerogyott a heve­rőre, és úgy zokogott, hogy fe­jére húzott egy párnát, meg ne hallják' odaát. Harmadnap a rendőrség be­fejezte a vizsgálatot. Bukova főhadnagy ritka lelkiismere­tességgel derítette fel az ügy teljes hátterét, a fiú tettének rugóit. S ebben legnagyobb segítségére az anya vallomá­sa, önmagával szemben is kérlelhetetlen őszintesége volt. Mire a vizsgálatot lezárta, tisztán állt előtte a fiú sorsa, jelleme, s mostani tette. Ké­pes volt megérteni az anyát és a fiút, s az ügyészségnek gazdagon árnyalt tényvázlatot küldött át. És saját hatáskö­rében úgy döntött, szabadláb­ra helyezi a fiút. Bumbera is kivételes meg­értést tanúsított, a szállodá­ban ügyesen elrendezte a fiú háromnapos mulasztását, rend­kívüli szabadság címén lega­lizálta a távolmaradást. Az igazi okról egyelőre hall­gatott a főnök előtt, a bíróság ítéletéig felfüggesztette a be­számolót, hiszen végül is az dönti el a fiú sorsát. A bíróság hamar kitűzte a tárgyalást, a védelmet dr. Vadnai, Radován barátja lát­ta el. Teljes két napig tartott a tárgyalás. Bár a rendőrség nyomozati anyaga a valóság­nak megfelelően vázolta fel a bűncselekményt, a bíró, egy fiatal, agilis, máris meglepően hozzáértő tanácselnök maga akart mindent föltárni és bizo­nyítani, nem hagyva ki egyet­len lényeges mozzanatot, eny­hítő vagy súlyosbító körül­ményt sem. Az anyát különösen kime­rítették a tárgyalás napjai. Olyan izgalomba élt, hogy félő volt, idegösszeroppanást kap a végén. Iskolai tanulmányait hetek óta elhanyagolta, a konzultá­ciókra nem járt el, pedig az év végi" konzultációk az osz- tályozatok szempontjából pó­tolhatatlanok voltak. Erre az időre estek a vizsgák is, s ami sohasem fordult elő, kö­zepesnél is gyengébb átlaggal zárta harmadik évét, majd­nem elégségessel. De ez bán­totta most legkevésbé, fontos volt, hogy átment, majd az utolsó évben kiköszörüli a csorbát A tárgyalás második nap­ján, késő délután vonult visz- sza a bíróság ítélethozatalra. Majd egy órai tanácskozás után hirdette ki a bíró ai ítéletet: húsz napon túl gyó1 gyűlő, és egy ujj részleges meg^ bénúlását okozó súlyos test/ sértésért négyhónapi börtönrí ítélték a fiút.; (Folytatjuk? 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents