Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Aki harminc évig leigázta a Túrt ELKÉSZÜLT A MŰEMLÉK TÚRISTVÁNDI VÍZIMALOM üjra él a túristvándi vízi­malom, ez a sok időt látott páratlan ritkaságú építmény. Nagy fogaskerekekkel emeli fel Bakk Sándor a zsilipet, s a felduzzasztott Túr vize be­leharap a három óriási la­pátkerékbe. Zúg, táj telizik a víz; az emberderék vastagsá­gú fatengelyek gördülni kez­denek finom csapágyukban. A nagy munkától szinte remeg a malom széles fa talapzata, amely a víz fölé nyúlik. Van ebben valami fenséges, ahogy az ember igájába hajtja a fo­lyót. Pedig ez a kis malom ma már nem számottevő a modem villamos energia meg­hajtású malomüzemekhez ké­pest. De Bakk Sándornak igen. A korlátnak támaszkodik, nézi az újra járó kerekeket. Látszik rajta, hogy nemcsak a malom fiatalodott meg, ha­nem ő is ebben a munkában. — Szóval nemcsak építette most a restauráció során, ha­nem itt is molnárkodott? — 1927-től kerek 30 évig. 1957-ig amikor elvitte a gátat a víz. A félszabadulás előtt segédmolnár voltam, aztán meg ketten molnárkodtunk. — 1945 előtt ki volt a gaz­da? — A Kende bárók, Kende Zsigmond és György. Kom­me nciób an dolgoztam reggel­től estig, soikszor éjjel is. Ha volt munka és elég nagy a vízállás, bizony nem pihentek ezek a kerekek, de mi se. Olyan is előfordult, hogy nagy szárazság idején tüzes­géppel hajtottuk meg a vízi­malmot. — Mikortól üzemel ez a malom? Bakk Sándor tapogatja, si­mogatja a fát, hallgatózik, hogy simán gördülnék-e a ten­gelyek. — Ahogy most javítgattuk, a vízben a cölöpökről úgy lát­tuk, hogy alighanem még Rákóczi idején építették. Ma­gam is kiváncsi voltam rá és szóltam a báró volt inasá­nak, alá itt fi most is a köz­ségben, hogyha Pestre megy, keresse fel a bárót, s kérdez­ze meg tőle. De milyen a sors: ősszel tel is ment ez az em­ber, de a bárót éppen akkor ütötte el a villamos. — Ügy hallottuk, hogy ismét üzemelni is fog ez a malom? Bakk Sándor szeme felcsil­lan: zavart és ideges lesz a boldogságtól. — Az bizony nagyon jó len­ne! Én magam nem hallottam róla, annyit tudok csak, hogy takarmánykeverő üzemet akartak belőle csinálni, az*, viszont azért nem engedélyez­nék, mert büdös és túl közel van a község. Pedig kérem, messze a legfinomabb lisztet órli ez a malom! — Mennyit vállalna vele? — Óránként egy mázsát biztosan, de 42-es kővel há­rom-négy mázsát. Ahogy ez (Foto: Hammel) most rendbe van hozva, kár lenne csak a szemnek hagyni. Műemléknek hozták rendbe. S ha az ország malomiparából nem is hiányzik, Bakk Sán­dor életéből nagyon. A mol­nár szíve már csak akkor do­bog igazán, ha a Túr vize a szívdobbanás ütemére zúgatja az óriáskerekeket. & B. MEZEI ANDRÁS: Anyám, miért kell állva enni ?! Anyám, miért kell állva enni?! Ideje lenne megpihenni. Én megvárlak, csak végre ülj le, láthassál már hátradűlve, kényelmesen, mint aki ráér... Teríts kettőnknek, itt a tányér, meríts levest, hisz nincs kit várni. Ráérsz, magadat kiszolgálni. Jöjj a kályhától, ülj le szépe», mintha vendég lennél csak éppen, valami jó pletykán nevetve, örülj a sárga húslevesre, s „Terülj asztalkám!” Vedd a jó sok tejföllel felöntött spenótot. Ketten maradtunk, földön-égen... Mért állsz örökös készenlétben?! Bevásárolni, főzni, menni... Csak a kisszéken megpihenni.« ?! Letűnt, családi nagy evések, — még összefenődnek a kések. Gyúrótáblád már mit se nyújthat, emlékeidre bárd lesújthat. Magnó­professzor Újítás. Az a lényege, hogy egy-egv professzor előadásai­nak legexponáltabb részéről 15—20 perces hangoz i .aglelvé­telt készítenek. A. diákon az­után — egyénileg vagy cso­portosan — annyiszor hall­gatják meg újra meg újra az előadást, ahányszor szükséges­nek tartják. Az oktatás és ta­nulás színvonálnak úi fejlődé­sét nyitja meg ez a praktikus megoldás Más „kiadásban” .hasonló nagyjelentőségű kezdeménye­zés a tv oktatás A tv-profesz- szor és a magno-professzor — együtt, egymást kiegészítve — , olyan helyekre is elviheti a tudást, ahol ez különféle okok­ból nehézségekbe ütközött. Egy bizonyos: gyakorlatilag már ntnes akadálya annak, hogy a legtávolabb) tds falu kisdiákjai a leghíresebb pe­dagógusok oktató módszerei alapján tanuljanak. Esetleg a tanítójukkal együtt. Örökre elmúltak azok az idők, amikor a ..messzi vidé­ken”. az „isten háta mögötti’* Világban, úgy-ahogy legfel­jebb írni és olvasni tanult a falusi gyerek. Szárnyal a képzelet és ebben az a szép, hogy amit az ember reálisan elképzelni tud, azt előbb-utóbb meg is valósítja. A tv-proíesszor és a mag­no-professzor mindenesetre már jelentkezett, s a nemzeti művelődés nagy ügyének minden híve brldoga üdvözli őket. Jussanak el lehetőleg mindenhová... CSEPEL' SZABÓ BÉLA: ARAl\ 1 Rhl\ Y ÉR — Szelj kenyeret édesanyám, pirítsd meg a kályha vasán, aranyozd be sárga lánggal s kend be znvtai _ mával. Édesanyám: nagyanyóka Szoknyáját két csöppség’ingja' Béla .... Mari lányom. ..csákós hősöm". ..gyöngyvirágom." A kályhából kicsap a láng, bevilágítja a szobánk: négyen lessük anyám kezét. — s ő tűnődve szel — négy karéjt, Kegy karéjt szelt. Mért csak négyet? önmagának nem szett étket! Unokái... fia... menye... Önmagát lám elfeledte! Önmagára sosem gondol, megőszült értünlz a gondtól: süt, főz, mos ránk, töri magát, hogy szépen éljen a család... Anyám szive: aranyat ér. A kenyere: aranykenyér... — Szeretettel pirongatom, megölelem, megcsókolom: — öten vagyunk, édesanyám! — öten? — néz rám. — öten. az ám! mosolyog és éles kése, belehasít a kenyérbe... Az „Életünk" című pályázat nyertesei tisztviselőnek Vaiamj történi című írásáért, a 300 forintos VI. díjat FÁ­BIÁN BERTALAN, fehérgyar­mati agronómusnak Fehér- gyarmat 1964. című írásáért. A szerkesztő bizottság 300 forintos külön jutalomban ré­szesíti A KÁLLOSEMJENÍ KULTÚROTTHON HONIS­MERETI SZAKKÖRÉT Kál- íósemjén. felszabadulása című gyűjteményéért. Köszönetét mondunk, min­den pályázónknak és kérjük valamennyiüket, hogy lapun­kat továbbra is támogassák írásaikkal. írjanak életükről, környezetükről, örömeikről, gondjaikról a politikai, gazda­sági és kulturális élet hétköz­napjairól és ünnepeiről egy­aránt. Közöljük, hogy a nyertesek­nek a pályadíjakat 1964. má­jus 9-én, szombaton délelőtt 11 órakor adjuk át a szerkesz­tőségben, Nyíregyháza, Ben­czúr tér 21. Ezúton is meghív­juk a nyerteseket a pályadí­jak átvételére. Szerkesztő Bizottság EGON ERWIN KISCH: Május 1-éit az órák aloft A világhírt „Száguldó ri­porter” 1937-ben írta ezen elbeszélését. Ebben az esz­tendőben Spanyolországban dúlt a polgárháború, Né­metországban a hitleri fa­sizmus pusztított. Az Ó-városban az órásmes­ter kirakatában áll egy nagy óra. Tulajdonképpen ez nem egy óra, hanem sok óra egyet­len órában egyesítve. Az óra­csoport a világot ábrázolja: az öt világrészt térben és időben. Minden számlap más-más vá­ros nevét viseli és a mutató jelzi, mennyi az idő abban a városban, abban az időpontban, amikor mi a prágai Ó-város órásmesterének kirakata élőit állunk és az órák óráját néz­zük. Egyetlen óramű, egy tö­mör és súlyos fémszerkezet mozgatja a sok mutatót. A Prága jelzésű számlap kÖLUl sorakoznak a többiek, és min­den számlapon a r/apnak más­más óráját, az órának más-más percét' látjuk. Burgos jelzésű számlap nincs az órán. Amikor a mester a művét készítette Burgosban még ugyanennyit mutatott az óra, mint Madrid­ban. Madridban az idő most előrehalad, a burgosi óra hát­rafelé megy. Május elseién, ha rászorítjuk fülünket az óra nagy üveglapjára, talán hall­hatjuk a kottogást, mely úgy hangzik, akárcsak a munkás­zászlóaljak ütemes menetelése. Talán láthatjuk, hogy a muta­tókon vörös zászlók lengenek. Minden számlapon május el­seje van. Prágában reggel hét óra. A Ringhoffer-gyár mun­kása riadtan ébred álmából, nem az ébresztőóra, de nem is a felesége, hanem az ablakon beragyogó napsugár keltette fel. „Az ördögbe is — ez az első gondolata —, elaludtam.” De rögtön visszaszívja károm­kodását, mert eszébe jut: ma ünnep van, ünnep, mit apáink harcoltak ki. Még alhatom egy kicsit, még van idő a felvonu­lásig. Berlinben még négy perc hiányzik a hét órához, de a Siemenstadt-művek művezetője már felkelt, és ő is káromko­dott közben. De ő i#n szívja vissza a káromkodást, mint a ringhofferbeli munkástársa. Belebujik nadrágjába, másod- percnyi pontossággal kell ott lennie a nácik által elrendelt gyülekezőhelyen, különben a csoportvezető beárulja és ak­kor röpülhet munkahelyéről talán egyenesen a koncentrá­ciós táborba. Úgyis ferde szem­mel néznek rá, mint régi szer­vezett munkásra. Hamburgban az óra nagy­mutatójának még tizenkét perc­nyi utat kell megtennie, hogy elérje a reggeli hét órát jelző, tizenkettős számot. „Hogy ezek ma mit fognak megint összele­fetyelni? — dörmögi Klaus, a Blohm és Woss cég esztergá­lyosa — ma a vezérurak biz­tosan arról prédikálnak majd, hogy mennyivel egészségesebb, ha nem zabálunk kenyeret!” Londonban a Whitechapal High-Road sötétedik, majd rö­videsen feketéUik az emberek­től, akik zárt sorokban állnak fel, hogy a Hydo-Parkba vo­nuljanak. A High-Gate rácsos kapuin át munkásküldöttségek menetelnek, alig tudják cipel­ni a koszorúkat, amelyek Marx Károly utolsó lakhelyét díszít­sék. Párizsban egymillió dolgozó sorakozik fel a Pére Lachaise, a kommunárdok sírhelye felé vezető útvonalon. Az F. I. A. vörös zászlói, ez a szociálde­mokratáké, a P. C. F. vörös zászlói, ez a kommunis­táké, a C. G. T. vörös zászlói, ez a szakszervezeteké, minden kézben vörös zászló, él a Népfront. Herriot és ezer más radikál-szocialista velük együtt menetel, ők is felemelt ököllel köszönnek, él a Nép­front! A munkahadserege tisz­telgő sorokban vonul el 1871 dicső hőseinek sírja ég Henri Barbusse emlékműve előtt. Mikor a prágai fémmunkás kilép lakóháza kapuján, hogy felsorakozzon a felvonuláshoz, akkor a sydr.ei és melbóur- nei munkatársaik már befejez­ték felvonulásukét, és sűrű sorokban a tengerpartra vonul, nak, hogy asszonyaikkal és gyerekeikkel élvezzék a napot, a hullámokat, a májusi nap­fény melegét. Shanghaiban a riksakuli, ma riksa nélkül igyekszik át a Nanking-Roadon. Amikor nincs rendőr a láthatáron, a párt röp­lapjait osztogatja, de abban a percben, amikor feltűnik egy rendőr futásnak ered, és gyor­sabban száguld, mint bármikor utasa nógatására. Moszkvában a rendőr a tün­tetők elvtársa. A Lenin-mau- zóleummal szemközti ház er­kélyén szovjet költők állnak a mikrofon előtt és beszámolnak a Vörös téren történtekről. De lehet ezt leírni? El lehet ezt mondani? Az örömnek ezt az óceánját? A katonák és mun­kások hadseregét? A gyerme­kek örömrivalgását? A zászlók erdejét? A mámorosán ujjongó embersokaság minden egyes tagja üdvözli a pártot, amely­nek boldogulását köszönheti. Es a pártot képviselő, mosoly­gó elvtársakat, akik a mauzó­leum mellvédjéről szeretettel­jesen viszonozzák a köszöntést. Tedd csak a füledet a mad ridi számlapra. Az óra fogas­kerekeiből, egész járásából ugyanazt a bizakodó hangot hallod, bár a város felett repü­lőgépek zúgnak, hogy az ártat­lan gyerekekre és a vörös zász­lókra zúdítsák bombáikat. Prá­ga Ó-városában állsz az óra előtt, hallod kerekeinek ritmu­sát, érzed, hogy a madridi óra a bombák robbanása, a gép fegyeverek kattogása között is azonos szived verésével és az összes számlapokon menetelő májusi ünneplők lépteinek üte. mes dobbanásával. Moszkva két órával megelőz­te Prágát, nyolc és fél órával Chicagót, csaknem tíz órával előbbre van a detroiti Ford- műveknél. Teljes fél. nappal Hollywoodnál. De nemcsak a hosszúsági fokok és az égtájak határozzák meg az időt. — Ha a mindenségórát nemcsak a fü­leddel és szemeddel figyeled hanem agyaddal és szíveddel is, akkor magad is észreveszed ezt. Figyeld csak! Az órák órájá­nak csak egy szerkezete van. egy erő mozgatja a mutatókat egy erő határozza meg az időt, s egy napon egyazon óra üt majd mindenütt a világon. Világ órái egyesüljetek»! Prága, 1937. Hollósi Tibor fordítás 25 éves a zeneiskola A nyíregyházi Bessenyei Társaság 1939-ben meghízta Vikár Sándort eg.v zeneiskola szervezésével. Ennek a társa­ságnak az anyagi és erkölcsi támogatása mellett kezdte meg működését — először a megye történetében — a zene­iskola, amely központja mag­alapozója és kialakítója stt a város zenekultúrájának. 1939- ben még csak hal van növen­déke volt az iskolának, amely­ben mindössze három szakon folyt képzés. Ma már 15 sza­kon 700 növendék tanul hang­szeres zenét. A zeneiskola 25 esztendejét az új tíztantermes iskolában nyílt kiállítás emblémái, ké­pei, díszoklevelei és plakát­jai jelzik. Az iskola növendé- kai és tanárai több ezer hang­versenyt, zenei ismeretterjesz­tő előadást tartottak e huszon­öt év alatt a megyében. Nem egy növendék került vissza tanárként az iskolához. A jubileumi év tiszteletére az Állami Zeneiskola ebben az évben hangversenysorozatot indított. Eddig hét hangver­senyt tartottak meg, a soro­zat záróhangversenyét, Vikár Sándor igazgató önálló szer­zői estjét május 3-án, vasár­nap este hét órai kezdettel tartják meg a Móricz Zsig­mond Színházban. Az Országos Filharmónia rendezésében sorra kerülő szerzői esten a volt Kodály- tarűtvány műdal és népdal- feldolgozásai, művei kerülnek bemutatásra. A jubileumi év valamennyi hangversenyén a zeneiskola növendékei és ta­nárai működtek közre. Ezeken a hangversenyeken az iskola nem önmagát, hanem a zenét, a zenekultúra elterjedését ün­nepli. Június elején, az év­záró ünnepélyen kerül sor a zeneiskola jubileumának em­lékünnepségére, amelyre az ország testvériskolái, a ze­neakadémia is elküldik tanít­ványaikat, tanáraikat. Az ünnepi hangversenyso­rozat sikere, a kamarazenei fesztiválokon elért eredmé­nyek, a zeneiskola növendékei­nek egyre növekvő száma azt jelzik, hogy a zene egyre na­gyobb tért hódít Szabolcs- Szatmár megyében is S en­nek érdemét nem lehel vi­tatni a 25 éves nyír, g. házi Állami Zeneiskolától. Lapunk 1964 február 20-; számában „Életünk*’ címmel irodalmi, illetve cikkpályáza­tot hirdetett. A pályázatra megyénkből beérkezett 138 írás, ebből ed­dig huszonnyolcat közöltünk lapunkban, néhány pályamű­vet még a következő hetekben jelentetünk meg. A . szerkesztő bizottság a meghirdetett pá- Lyadijakat az alábbi szerzők­nek ítélte oda: az 1000 forintos I. díjat BÁCSKÁI ANTAL, gávai pe­dagógusnak Az anyakönyv cí­mű írásáért, a 800 forintos II. díjat BA­LOGH ERZSÉBET, porcsal mai nevelőnek A tanítónéni és Károly című írásáért, a 600 forintos III. dijat GÉGÉNY BÉLÁNÉ ibrányi tsz-tagnak Emlékszem még a múltra című írásáért, az 500 forintos IV. díjat REMÉNYI FERENC, nyíregy­házi géplakatosnak Ha Jan­csi látná című írásáért, a 400 forintos V. díjat NE­MES GYULA, nyíregyházi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents