Kelet-Magyarország, 1964. május (24. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-08 / 106. szám

Visszaadott milliók Ejiíipari szocialista bripdvezeiäk laiácskazísa Njírcpytezáii GOMBÁS SÁNDOR ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA 9 A megye üzemeiben egyre több új épület, korszerű gép. berendezés könnyíti a mun­kát, fokozza a termelékeny­séget. A szemmel látható fej­lődés ellenére sem lehetünk elégedettek. Az üzenlek egy­re több olyan beruházási igénnyel lépnek fel, amelyek­nek egy részét még nem tud­juk kielégíteni. A gazdasági vezetőknek éppen ezért kell fokozott figyelmet szentelni az állóeszközök tervszerű fel­újítására, korszerűsítésére. Az üzemek, vállalatok, gaz­daságok minden évben jelen­tős összegeket használhatnak fel felújításokra. Azonban az elmúlt év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vezetők a legtöbb esetben nem élnek ezzel a lehetőséggel. A fel- használás mértéke alig ha­ladta meg a kilencven szá­zalékot, ami azt jelenti, hogy mintegy 16 millió forint ér­tékű felújítási munkát nem végeztek el. Számottevő ez az összeg, há figyelembe vesszük, hogy az ebből az összegből felújított épületek­ben, gépi berendezéseken je­lentősen lehetett volna nö­velni a termelést, könnyit- hették volna a dolgozók mun­káját. A felújítási keret minden ároti való felhasználása ter­mészetesen nem célszerű és nem iá kötelező, hiszen ál lehet vinni a kpvetkező évre, nagyobb volumenű felújítá­sok elvégzésére. Azonban, különösen a gépellátás , még oem olyan mérvű, hogy a ki­öregedett, kis teljesítményű gépek megfeleljenek a kor követelményeinek. Ugyanis a beruházási kódex módot ad arra is, hogy az elavult gé­peket kiselejtezzék és a fel­újítási keret terhére újakat vásároljanak. A tanácsi vál­lalatoknál a gépek átlagos életkora 20—25 év, sok kö­zülük már rég megérett arra, hogy túladjanak rajta. Ezek a vállalatok az elmúlt évben mintegy ötmillió forintot nem használtak fel a felújítási keretből. Az Építőanyagipari Vállalat a betonüzem felújí­tására a tervezett 381 ezer forint helyett csak 214 ezer forintot költött, és a biztosí­tott keretből közel egymillió forintot nem használt fel. Nem kivételek ez alól a minisztériumi vállalatok sem, ahol az elmúlt évben mint­egy 11 millió forinttal na­gyobb értékű felújítási mun­ka elvégzésére lett volna le­hetőség. A Nyírbogdányi Kő- olajiapari Vállalat például több, mint kétmillió forintot nem használt fel felújításra. Nem használták fel a belső utak felújítására betervezett 118 ezer forintot, s csak a fele összeget költötték el a lakóházak tatarozására. Mint­egy 900 ezer forint felhasz­nálására még szerződést sem kötöttek. Nagy szükség lenne az ál­lami gazdaságokban is az ál­lóeszközök felújítására, hi­szen a mezőgazdaságigépek, berendezések és eszközök gyors elhasználódása közis­mert probléma. Mégis több, mint hárommillió forint ma­radt meg az elmúlt évről fel­használatlanul. A felújításra szánt, és biz­tosított pénz idejében való felhasználása mindenképpen indokolt. Meghosszabbíthat­juk vele a az épületek, gé­pek, berendezések élettarta­mát, megakadályozhatjuk a még nagyobb károsodást. A gépparknak visszadhatjub eredeti értéküket, növelhet­jük teljesítőképességüket. Ha pedig kiöregedett vagy kor­szerűtlenné vált valamely ál­lóeszköz, újakkal lehet fel­cserélni. A felhasznált milli­ókból újabb, esetleg nélkü­lözött termékek előállí- I tásót biztosíthatjuk. Végső' soron a vállalatok, üzemekj és gazdaságok nyereségét, gazdasági eredményeit is kedvezően befolyásolják. Ebben az évben a megyé­ben több, mint 120 millió fo­rintot költhetnek felújításra .az üzemek, vállalatok és gaz- doságok. Tízmillió forinttal többet, mint az elmúlt év­ben. Ez az emelkedés is bi­zonyítja, hogy az állóeszkö­zök száma, értéke jelentősen gyarapodott, hiszen ennek arányában emelkedik a fel­újításokra fordítható összeg is. Az állóeszközök megóvá­sára, felújítására szánt mil­liók felhasználóval a népgaz- daságot tehermentesítjük olyan kiadásoktól, amelyek­kel más, fontosabb beruházá­sokat oldhatunk meg. Tóth Árpád Az építők szakszervezetének megyei bizottsága rendezésé­ben csütörtökön délelőtt Nyír­egyházán tanácskoztak a szak­mához tartozó vállalatok szo­cialista brigádvezetőinek kép­viselői. Részt vett a megbe­szélésen többek között Gom­bás Sándor elvtárs, a párt megyei bizottságának titkára. Scheibli István, az építők szakszervezetének megyei tit­kára vitaindító előadásában az MSZMP KB februári hatá­rozatának jelentőségéről szólt, majd tájékoztatót adott a szocialista brigádmozgalom fejlődéséről, helyzetéről, leg­fontosabb feladatairól. Kitűnt, hogy jelenleg 147 építőipari kollektívában másfél ezer ember dolgozik a szocia­lista cím elnyeréséért, közülük 50 brigád közel fél­ezer tagja sikerrel. Még min­dig sok a tennivaló, hiszen 5z építőipari dolgozóknak csupán a 34,5 százalékát tömöríti ez a mozgalom. Az év eleji ter­melési tanácskozásokon újabb 50 brigád vállalkozott a cím elnyerésére, s az éves felajánlás értéke elérte a 8,5 millió forin­tot, melynek túlnyomó részét a szocialista brigádok vál'alták. Scheibli István hangsúlyozta az építőipari párthatározat si­keres végrehajtása fokozott helytállást követel a szocialis­ta brigádoktól. A tanácskozáson felszólalt Vancsisin István, Bakó József, Herczeg Bertalan, Kovács Gyárfás, Tompa Lajos, Káplár Sándor, Turcsányí Tibor, Bi- có Máriát, Zsizsi Géza, Kál­mán József, Gyebróczki Lász­ló, Gajdos Mihály, Magyar Mátyás, Závordszki János. Gombás Sándor elvtárs a párt megyei végrehajtó bizott­sága nevében üdvözölte a je­lenlévőket. Elmondta: idén X milliárdnyi nagyobb értékű munkát kell végez­niük az építőknek me­gyénkben. Kitért arra, hogy Szabolcs- Szatmár 7 ezer építőipari dol­gozójának sajátos nehézségek­kel kell megküzdeni a terv tel­jesítéséért. De éppen ez teszi indokolttá az eddiginél maga­sabb színvonalú, következetes munkaszervezést, melyben a szocialista brigádoknak kell jeleskedniük. Felhívta a fi­gyelmet a műszaki és fizikai dolgozók közötti kapcsolat hiá­nyosságaira. A műszaki és gazdasági vezetők csak úgy tudnak rendet és fegyelmet tarta­ni, ha maguk mutatnak példát. A nevelömunka mellett a jö­vőben határozottabban kei: al­kalmazni a felelősségre vonást a fegyelmezetlenekkel, az anyagpazarlókkal, a társadal­mi tulajdont herdálókkal szemben. Megyénk építőipa­rában egy százalékos megta­karítás milliós értéket jelent. Hangsúlyozta, a jövőben a vezető beosztású dol­gozók sűrűbben látogassák a munkahelyeket, érdeklődjenek a dolgozók éle­téről, a munkájukat gátló ne­hézségekről és segítsenek. Vé­gül hangoztatta: az építőipari párthatározat végrehajtásáért már most és az év minden napján erősen kell dolgozni. Jánd, Namény és az egész világ Szabolcsi terméJíek a Budapesti Nemzetközi Vásáron Négykerekű MOTA, guruló ccmp'.ngház, világhírű gyógyszer, új típusú radiátor, új cipömooellek utaznak a fővárosba A szabolcsi üzemek az idén is részt vesznek a má­jus 15-én megnyíló Budapesti Nemzetközi Vásáron. A ha­gyományos készítmények mel­lett egy sor új ipari termék is helyet kap a kiállításon bemu­tatott gépek, berendezések között. A VAGÉP Vállalat az idén kezdi meg a MOTA elnevezésű, tíj kivitelben készülő Diesel-motoros targonca sorozatgyártását. Az új konstrukción jelentős változtatásokat hajtottak vég­re. Az eredeti háromkerekű szállítóeszköz nullszériája már négy keréken fut, több sebes­ségű és kabinnal is fel lesz sze­relve. Az előre-hátra mozgó motoros targonca nemcsak si­ma úton, hanem terepen is biztonságosan közlekedik. Az első, mintapéldány már elké­szült, festés alatt van. A jö­vő héten kél útra, hogy, el­foglalja helyét a vásáron. Régi kiállítója a vásárnak a Nyíregyházi Vas- és Fémipa­ri KTSZ. A közismert Szabolcs mo­toros áruszállító most két változatban — fedett és ayitott kivitelben vesz részt a kiállításon. A szövetkezet bemutatja leg­újabb termékeit is. A villamos részleg büszkesége a külföldi megrendelők érdeklődését maris kiváltó acéUemezes transzformátorház, amelyet szombaton indítanak útba. Nagy sikert remélnek a campingezésre alkalmas sze­mélygépkocsi-utánfutó lakó­ház kiállításától is, amelyet a Szabolcs-motor alvázszerkeze­tére építettek. Prototípusa már kiállta a próbát. Több ezer kilométert fu­tott Ausztrián keresztül Olaszországban és kifogás nélkül állta a hosszú utat. Megyénk nagy exporté.ó üzeme, a Tiszavasvári Alka­loida Gyógyszervegyészeti Gyár. Termékeit a Gyógy­szeripari Tröszt mutatja be a kiállításon. Szemléltető ábrá­kon ismertetik a morfium­gyártás. folyamatát és a kü­lönböző gyógynövényekből ké­szített gyógyászati alapanya­gokat. A Nyírbogdányi Kő­olajipari Vállalat termékeit szintén a felsőbb szerv, a Kő­olajipari Tröszt mutatja be. Az öntödei Vállalat kiállí­tott termékei között szerepei­nek ^ kisvárdai üzem készít­ményei is. Hagyományos terméke a gyárnak a satu. ’ Ezt há­rom méretben szemlélhe­tik meg a látogatók. A radiátorból négy méretben mutatják be munkájukat. Ér­deklődésre számíthat az új, Tisza típúsú radiátor. A ré­giektől négyzetméterenként 4—5 kilóval könnyebb. Ez azt jelenti, hogy az évi tervben szereplő 200 ezer négyzetmé­ter fűtőfelületű radiátor el­készítésénél legkevesebb nyolcezer mázsa őntvényanya- got takarítanak meg. Előnye még, hogy nagyobb a kalória­leadási lehetősége, gyorsab­ban fűti a helyiséget. Hagyományos kiállítója a budapesti vásárnak a Rkka- mazi Cipész KTSZ is. Ez al­kalommal is több cipőmodcHel pályáz­tak a kiállításra. Remélik, hogy ezúttal is si­kerrel, hiszen a szövetkezet termékei világviszonylatban eddig is nagy tetszésnek ör­vendenek. — tá — „£n neked Laci vagyok“ — Kétszázezer szives torint Amikor a iértiak is könnyezni kezdtek — Én sohasem unatkozom. Csodálom azokat, akik únják magukat. Az élet szüntelen árarúlás, legyen az embeír olyan, mint a jó szivacs, fogad­ja be a világot. Keménykoponyájú, tavaszi naptól égett, erős, izmos em­ber Szarka László. Most ugyan a járási művelődési osztály ve­zetője, de alapjában véve, szí­ve szerint, megmásíthatatlanul: falusi tanító. És ez rang! Vissza, a faluba — Nem értem a fiatalokat. (Ö is alul még a 40-nen, de nem most kezdi.) Nem szeretnek, sa­ját falujukba visszakerülni, ne­hezen szereznek tekintélyt. A várost emlegetik, hogy meg­szokták a kultúrát, falun erre nincs lehetőség. Amikor taní­tani kezdtem, Beregdarócra ke­rültem. Egyenest vittem a fe­leségemet is, akkor esküdtünk, ő is tanít. De néhány év múl­tán haza kértem magam Jánd­fsunya dolog, sajnos, van. ^ Sajnos, mindig a legrosz- szabbkor. Vírusok útján ter­jed ugyanig és az ember véd­telen. Jön, mint az éji setét, jön, amikor a legborzasztóbb, amikor minden idegszáladat megfeszítve figyelsz, mert az emelvényen közvetlen főnököd, doktor Monoton Ottó, éppen arról beszél, hogy amiről most beszél, az mindenkit érdekel. Már úgy értendő, hogy a prob­léma minden igaz hívét. Figyelsz hát, figyelsz mind­két füleddel, szikrázó szemek­kel, csikorgó fogakkal, figye­led doktor Monoton Ottó fon­tos pontokat bontogató mon­datait és kissé idegesen álla­pítod meg, hogy doktor Mono­ton Ottó, amiközben a kor ko­mor poroltóiról szól, mondatai­ban csupa ó-betűs szókat sorol, mint amikor kongó dorongo­kon komondorok morognak. Mélyeket lélegzel és mivel szemhéjadon ólomdongó bo­rong, az ablak felé pillogsz, hátha onnan jő valamiféle vi­lágosság. Ám rémülten kapod vissza tekinteted, mert ott e pillanatban dugta be zord-borz fejét a Nagy Dögunalom, a minden alvások apostola. Két kezében órjás Sevenaletta, vál­lán összehajtogatva a Homály \ és azt, mint valami roppant Kisjó: Asifás lópokrócot kezdi kiteregetni a fejek fölött. Akit betakar, ködbe merül és torkából hol­lóbarna horkolás kordul. Doktor Mopoton Ottó pedig mondjo, mondjo, hogy mit mond, nem tudod, csak hallod, hogy obo-hobo-bobobo-homo- rodo-gomoro... és talpad visz­ketni kezd. Most bújt belé a Nagy Dögunalom első vírusa, ujjaid csavargatja, már bokád­ban feszeng és jön, jön föl­felé, térdeden át lopakodik a derekadba. Nyújtózni kívánsz, nyögsz, nyihelödsz, minden hiá­ba, a virus bújik a garatodba és egyszerre csak nyelved tö­vén megindul az ásítás... Ha most szájat nyitsz, olyan or­dító oáh fog kibődülni a világ­ba, hogy lesodorja Ottót a do­bogóról. .. Orrod fújod, szemed törlőd, nyomkodod, masszírozod, de csak könnyeid folynak, csorog­nak és minden hiábavaló. Va­lami füledben mondogatja: — Ha most azonnal nem ási- tassz, akkor meg kell halnod, meg kell halnod, meg kell hal­nod. .. Borzalom ez, borzalmak bor­zalma. És hogy mit lehet tenni el lene, fogalmam sincs. Illetve az este mintha vala­mit megsejtettem volna. Mozi­ban voltam és a nézőtér fölött éppen terült már a Dögunalom órjás barna lepedője, amikor hirtelen elszakadt a film. És ahogy világosság lón, minden­ki megkönnyebbülten ásított. A szünetben tört ki az általá­nos oáháhá, az első soroktól az utolsó jegyszedőig mindenki nek egyformán akart kiborulni feje a száján keresztül. A gé­pész percekig hiába próbálta rendbe hozni a ' gépet, mert közben akkorákat ásított, hogy nem tudta megfogni a fogan­tyút. Az ötperces szünet azonban jót tett. A nép kiásítotia ma gát, én magám negyvenet ásítottam egyfolytában és tel­jesen felfrissülve vártam a folytatást Asitószünetet kell beiktatni a doktor Monotonok elöadásá ba. Már úgy is kell meghirdet­ni. ár. Monoton Ottó a poroltáK problémáiról, ásitószünettel Vagy ne írjuk ki, legyen szü­net ásítás nélkül. De legjobb mégis úgy, hogy előadó doktor Monoton Ottó, szünet nélküli ásítás­ra. Kezdtek .engem tanító uraz­ni azok, akikkel együtt jártam iskolába. „Te hallod, ne urazz engem — támadtam rájuk —, én neked Laci vagyok, a ku­tyaterem tettét! Ne így mutasd meg, hogy elismersz, hanem, ha azt mondom, gyere, csinál­juk ezt vagy azt akkor gyere! így legyek én a te tanítód!” És jöttek! Amikor épült a kultúrhóz, eleinte immel ómmal segítet­tek csak a jándiak. A tanító-úr vasárnaponként ingujjban je­lent meg az építkezésnél. — Hogy haladunk, emberek? Még csak itt? Hogy lehet? S nekigyürkőzött. Csak az hagyta ott a munkát, aki el tudta viselni a szégyent. Han­gos, vidám szavú tanítójuk mellett olyan hirtelen este lett, hogy senki észre nem vette, hány órát dolgozott. Amikor összesítették az ered­ményt, hat számjeggyel lehe­tett csak leírni a társadalmi munka forint értékét. Kétszáz­ezer. Kimondani is sok. Gazdag as élet — Amennyire visszaemlék- szem, én mindig tanultam. Hatvankettőben legutóbb Eger­ben elvégeztem a mezőgazda­sági ismeretek szakot. A me­zőgazdaság mindig érdekelt. Milyen más az, ha az ember megáll beszélgetni a parasz­tokkal és okosan beszélhet ve­lük! Ez ad tekintélyt, nem a puszta cím! Most esti egyete­met végzek. Unatkozni? Csak az unatkozik, akit önmagán kívül semmi sem érdekel. Gaz­dag az élet! És nagyszerű ér­zés, ha az ember felnyithatja rá mások szemét, ha adhat eb­ből másoknak. A jándiak a televíziót néz­ték. Jó előre beharangozták, hogy a Bánk bán-t közvetítik. Zsúfolva volt a terem. Az első felvonás végén Szarka László megdöbbenve látja, hogy az operát bizony nem értik, ásí- toznnk, és néhányan hazafelé indulnak. Ezt nem lehet! Em­berek! i\Tem az isten háta mögött A tanító tüzes szavakkal kezdte magyarázni, ott a szü­netben, micsoda nagy jelentő­ségű ez a dráma, és mi a cse­lekménye. Szinte felizzította a levegőt. És először történt meg Jóndon, hogy nyilvános előadá­son a férfiak is kezdték töröl- getni a szemüket. — Sokan azt tartják, hogy falun az isten háta mögött él­nek. Én ezt nem érzem. Külö­nösen nem érezheti egy taní­tó. Ezer és egy dolog akad, ami azt követeli, hogy mindenről tudni kell. Amikor ismeretter­jesztő előadást tart az ember* nyilván tanul hozzá, bármilyen tárgyról van szó. Ha szaklapot* újságot olvas, rádiót hallgat, tévét néz, éppúgy benne él a világban, mint a fővárosi em­ber. Sőt! Egy delegációval volt kül­földön. Ma sem érti, hogyan cseppent bele, magasszintü ta­nulmánycsoport volt az. Né­hány napig visszahúzódott, mert a csoport két tagja gú­nyosan mellőzte őt, a „falusit”. Egy nap aztán megunta a vál­las tanító. „Apus, ebből elég!” — mondta a magasrangú tiszt­viselőnek. „Tudok én is más­ként beszélni!” Meg akarták fogni szakkér­désekben, aztán általános mű­veltségben tudásban. Egy épü­letre mutattak: — Gyönyörű reneszánsz! Szarka László megrázta a fe­jét: — Ez bizony pocsék, stílus­talan. Vitatkozni kezdtek. És a fa­lusi tanítónak lett igaza. Az irodalmi kérdéseknél az­tán elhallgattak a fővárosiak. Itt döbbent rá Szarka László* hogy nem minden az; Buda­pesten élni. — Mert az ember bárhol él* magába szívhatja a világ min­den szépségét, tudományát* csak akarnia kell. Naményból motoron jár ha­za. A felesége ott tanít, Ján- don. Cigányiskolát vezet éven­te rendszeresen. Két gyerek sok gond: mégis jut mindenre idő. Az esti egyetem szakkönyvei után ..Az öreg halász és a ten­ger” kerül Szarka László ke­zébe, s amíg a felesége vasalja a kis Gita ruháját, hangosan olvas. Hogy együtt fogadják be a világot, mint ahogy együtt ad­ják is tovább az embereknek* akikért élnek. Sipkay Barna 1964. május 8. 3

Next

/
Thumbnails
Contents